Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

1963. február 15., péntek NÉPÚJSÁG 3 Levél nyomában cl ml jflű llie 'u i k Szurdi István technikus, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetője, Molnár József mérnök, az Eszakmagyaror- szági Áramszolgáltató Vállalat főmérnöke. Heves megye országgyűlési képviselőjelöltjei 4 második negyedévben két áj fiókkönyvtár létesül Eger város peremkerületeiben — Mit bámultok? Ilyenkor, télen, ez az egyetlen okos megoldás. (Fülöp György rajza) máról és a fiókkönyvtárak lét­rehozásáról szóló előterjesztést, amelynek előadója Dargai La­jos, a városi tanács vb művelő­désügyi osztályának vezetője volt. t A beszámoló foglalkozott ass­za! a szép eredménnyel, ame­lyet a megyei könyvtár vezető­je és munkatársai elértek a vá­ros, területén, de hozzáteszi, hogy ez a munka nem elég, mert a város nagy, a periféri­ák kiesnek a megyei könyvtár hatósugarából, s ezért szüksé­ges' néhány távolabbi ponton fiókkönyvtár létrehozása. Fog­lalkozik a beszámoló azzal is, hogy az olvasottság, bár szám­arányban nőtt, mégsem mond­ható elégségesnek, mert éppen a peremkerületek lakossága, a mezőgazdasági munkások réte­ge marad ki az olvasómozga­lomból. Természetesen a me­gyei könyvtár felmérése, amely szerint a városban 7300 szer­vezett olvasója van a megyei könyvtárnak, s szakszervezeti könyvtárnak — viszonylagos szám, mert minden könyv ál­talában nagyobb forgásban van, mint amit a statisztika A MÁV miskolci igazgatósá­gáról kaptuk válaszként az alábbi levelet: „Folyó év janu­ár 19-én megjelent „Menet- rendszerű fagyoskodás” című cikkre, valamint a febr. 6-iki számban „A szerkesztőség pos­tájából” címmel közzétett le­vélre való hivatkozással kap­csolatban válaszoljuk, hogy az Eger—Tihamér állomás érde­kelt dolgozója a jelenleg ér­vényben levő rendeletek sze­rint járt el, amikor az érvényes menetjeggyel, illetve pályaud­vari belépőjeggyel nem ren­delkező személyeket, vonat­mentes időben a váróhelyiség­ből kiküldte. A Magyar Vasúti Személy­díjszabás I. rész, 2. fejezet 9. cikk 14. bekezdése értelmében ugyanis nem engedhető meg hogy a váróhelyiséget olyan személyek, akik nem utaznak, * 1 melegedő-helyiségnek használ­ják... ★ A válasszal nagyjában és egészében egyet is lehet érte­ni. Természetesen helyes, ha nem engedélyezik, hogy mele­gedő helyiséggé nevezzék ki a várótermet, esetleg éjszakai szállásra rendezkedjen ott be valaki. A rendelet az rendelet. De egyet mégis meg kell je­gyezni: a kérdéses időpontban a rendelet „megszegése” em­berséges tett lett volna, hiszen ötven éve nem tapasztalt hi­deghullám jaggasztotta a ra­kodómunkásokat, $ a várakozó­kat. Hivatkozik a levél arra, hogy így biztosítják, a váróterem tisztaságát, melegét. De mi lett volna, ha a rakodómunkások és a várakozók 1 jorintös peron­jeggyel váltják meg a meleg helyet? Akkor tisztább maradt volna a váróterem? A csatornába öntött takarmány Mert ilyen is van: értékes takarmány megy veszendőbe. Nem túizás a megfogalmazás: igaz. A csatornába kénytele­nek engedni a takarmányt, hi­szen raktározni sem lehet, és hiába kínálták a termelőszö­vetkezeteknek. Még mindig van belőle fölösleges. Mindez pedig a Tejipari Vállalat gyöngyösi üzemegysé­gében fordul elő. Naponta négyezer liter savót öntenek ki. Literenként öt fillérért kap­hatnák meg a termelőszövet­kezetek, s takarmányozási gondjaikat tudnák vele enyhí­teni. Ha a savót árpára szá­mítjuk át, a napi négyezer li­ter tekintélyes mennyiséget tesz ki. (Tápértékét nyugodtan hozhatjuk párhuzamba az ár­páéval.) Meghökkentő dolog ez. An­nál is inkább, mivel szövetke­zeteink nincsenek bővében * takarmánynak. Nagyon meg­érné nekik, ha naponta egy- egy kocsit beküidenének sa­vóért a tejüzembe. Reméljük, a jövőben az ér­tékes takarmányt nem kell majd elpocsékolni. Ebben az ügyben a mezőgazdasági osz­tály intézkedését is várjuk. (—ár» Á SORSII GAZSÁGA A levelet Herédről hozta a posta, aláírója Oravecz Ist­ván ... A levelet olvasván, az írás hangja és a felsorakozta­tott vádak általánossága arra engedett következtetni, hogy Oravecz István soraiban több a szubjektivitás, mint a meg­győződés, több az akkor még érthetetlennek tűnő bosszúvágy, mint a tényleges igazság. Nagykökényesi út 11. A meg­lehetősen szegényesen beren­dezett konyhában ülünk Ora­vecz Istvánnal, felesége főz, fia a kályha mellett kuporog. Az asszony leül, feláll, tesz né­hány séntikáló lépést, aztán visszatelepszik az asztal mellé. A fiú ül a sarokban, meg se mozdul. Oravecz István beszél, panaszkodik... — Befalaztak ide... E közé a négy fal közé... — s ma­gyarázza, hogyan állt helyt 45 előtt, hogyan a földosztás ide­jén... S hogy többször meg­verték, a felszabadulás előtt is, de utána is: a hatalom ne­vében. Hallgatom a szavait, s nem értem, miért most ez a nekivadult elkeseredés, miért ellenség az egész falu, minden vezető — az egész világ ... — ... ha ugyan életnek le­het ezt nevezni... — írja leve­lében többek között, majd ke­véssel lejjebb így folytatja: — ha írtam és az igazságot fel­tárni Igyekeztem, midig én húztam a rövidebbet... De hát, milyen igazságot tárt fel, s milyen megtorlás érte ezért Oravecz Istvánt? — Befalaztak ide... E közé a négy fal közé — mondja is­mét és legyint. Aztán, a szavak további gombolyítása során, lassan fény derül mindenre. Egy család egyéni tragédiája, e tra­gédiával az egyedül megbirkóz­ni nem tudó tehetetlensége, s az egyéni tragédiáért a minden és mindenki okolása — ez húzó­dik meg a levél, de Oravecz István egész magatartása mö­gött. Levélírónk súlyos tüdőbeteg, rokkantállományba helyezték. Felesége megtört asszony, akit hatszor operáltak csont­hártyagyulladás miatt... A fia 16 éves, nem néz ki annyinak, szervi szívbajjal született... Éppen csakhogy elvégezni bír­ta a nyolc általános iskolát,.. S a rokkantsági nyugdíj havi 800 forint... Hogyan próbál ebből kitörni Oravecz István? Tervei, elgondolásai vannak, gyümölcstelepítés, amelyet irá­nyítani még tudna... gomba- termesztés, amelyben még 6 is részt tudna venni... Ezek a tervek azonban meglehetősen illuzórikusak, megvalósítha­tatlanok. A fiát valami könnyű munkára szerette volna elhe­lyezni, — nem sikerült. S csak ül a négy fal között, s őrlődik bajával, meg nem értettnek minősített terveivel, úgy érzi, nem kell senkinek, és mert nem kell: azért az élet és az élet vezetői a hibásak. A dip­lomáciai érzék távol áll tőle, az őszinteség, a bírálat leg­többször összekeveredik benne a nyomorúság és a düh diktál­ta érvekkel... Egyedül érzi magát, egyedül hagyva, mintha befalazták volna konyhája négy, fáradt fala közé... Beszélgetők néhány ember­rel a faluból, g szót váltunk a tanács fiatal elnökével is. A vélemény megegyezik: nehéz ember Oravecz István ... Nos, ez lehet igaz. De az még inkább igaz: nehéz Ora­vecz Istvánnak a saját élete, s ezzel egyedül megbirkózni. Nem az a lényeg levélírónk esetében, hogy soraiban meny­nyi az igazság, hanem hogy éle­tében mennyi — az ugyan ez­ért senki sem felelős — igaz­ságtalanság. A falu vezetői- . nek, a szövetkezetnek felül kell emelkednie a szubjektív meg­ítéléseken, s félre kell tenni az Oravecz Istvánról, mint heré­éi lakosról alkotott véleményt és segíteni kell Oravecz Istvá­non, mint emberen ... Valami könnyű munka, neki és fiá­nak ... Válami helyi megoldás, hogy erejéhez és lehetőségei­hez képest részt vegyen a falu életében ... Lehet, hogy azok­ban a bizonyos falakban nem kevés építőkocka éppen Ora­vecz Istváné ... Ö, egymaga azt sohasem lesz képes ledönte­ni... Furcsa dolog: egy levélíró­nak, ami levele lényegét illeti, nincs igaza. És egy levélíró­nak, mint emberi sorsnak még­is igazat kell adni. Nem el­lentmondás ez. Az élet nem is­meri a sémákat, a vagy igaza van, vagy nincs nagyon is dók- trinér elvét... A levél nyomá­ban Heréden jártam, most a levél bekerül az iktatóba, s a szerkesztőség levelezése ráírja a megnyugtató szót: Elintézve! Az írott és emberi törvények szerint is mi jogosan írhatjuk rá ezt a szót a levélre... Mégis­csak akkor lesz elintézve a le­vél sorsa, ha ott Heréden meg­próbálnak tenni a cikk nyo­mán. Bízunk benne, hogy így lesz... Gyurkó Géza Válaszol az illetékes: Rendelef és emberség Tegnap délelőtt Eger város tanácsa végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalta a város könyv­ellátottságáról, olvasómozgal­mutat. Egy kivett könyvet át­lagosan három, négy ember is elolvas a családban. Mégis tá­maszkodni kell a számadatok­ra, mert ezek alapján alakult ki a kép, amelyik szükségessé tette, igényli a peremkerüle­tekben a fiókkönyvtárak léte­sítését. A hozzászólások foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy melyik kerületben lenne először szük­ség erre a fiókkönyvtárra, • el­hangzott a javaslat is, misze­rint ebben az esztendőben a város két legtávolabbi pontján — Lajosvárosban és a félnéme­ti kirendeltségein — létesít fi­ókkönyvtárát a városi tanács a megyei könyvtár közreműködé­sével. Ez évben, június 30-ig a községfejlesztési alapból bizto­sítandó 100 ezer forintos költ­séggel és társadalmi munkával berendezik, a könyvtár köny­vekkel látja el a két kis egy­séget, s ugyancsak a könyvtár biztosít ebben az évben egy embert saját keretéből a szer­vezési munkákra, s egyáltalá­ban a fiókkönyvtár szakszerű megindításához. Ugyancsak határozat szüle­tett arra vonatkozóan Is, hogy a tanács a következő évek költ­ségvetésében folyamatosan biz­tosítja a kellő összeget a fiók- könyvtárak létesítésére, s a meglevők fejlesztésére. (á) sérvet, ma a beteg kórházba megy, s nem mondja, hogy „apám is ezzel élt kilencven évig”. És ez a helyes. Ma már falun sem aszpirint szednek minden bajra, nem kuruzsló asszonyok főzetét rak­ják kelésre, fájó szemre. A dagadt láb betétet, a fájó ge­rinc fűzőt, az idős ember jó fogakat, szemüveget igényel. Igényel, az orvos megvizsgálja, s ha jogos, a beteg megkapja. Hogy ez mennyit tesz ki egy évben? Nagyon sokat! Csak két számot nézzünk az alköz­pont statisztikájából. A me­gyében minden ember átlag ki­lenc esetben jelenik meg orvo­si vizsgálaton. A másik szám: egy év alatt közel 41 millió forint a megye gyógyszerszám- iája. Ennyit fizet az SZTK a gyógyszerekért. Köztudomású, hogy ma már minden szüksé­ges gyógyszer felírható SZTK- receptre. A legdrágább, a leg- külföldibb is. A megye össz­lakosságának száma körülbe­lül 348 ezer fő. Osszam, ne osz- szam, hogy egy főre mennyi jut? Nem osztom. Akit érdekel, már ezekből az adatokból is számolhat. ÚGYSEM TELJES ez a rész­letezés, mert hol van még a nyugdíjasok számára juttatott segélyezés, orvosi és egyéb egészségügyi ellátás, a gyer­mek-egészségvédelem, az in­gyenes házibeteg-ápolás, a kör­zeti és szakorvosok ingyenes rendelése, a műtétek és még sok egészségügyi szolgáltatás ára, ami nincs a borítékban, j Cs. Adám Éva j két hónapig pihent 75 százalé­kos táppénz mellett, becsület­tel szedte az előírt gyógysze­reket. K. Margit maga sem akarta elhinni, hogy nyolc hó­napig nem dolgozott, s ez alatt az állam közel 20 000 forintot áldozott azért, hogy 6 ma egészségesen végzi munkáját, s nyugodtan adhatott életet egy kislánynak. Részletezzük. 12 600 forintba került volna a szanatórium. Ha nincs biztosí­tás, 5800 forint táppénzt egy­szerűen nem kapott volna, s nem kapta volna az 1080 fo­rintot sem — ez a napi 6 fo­rint —, s körülbelül 200 forint az utókezeléses két hónap gyógyszere. Gondoltunk valaha is ezek­re a számokra, amikor bete­gek voltunk? összeszámoltuk már, mennyi pénzt kellett vol­na kifizetni egy év alatt orvo­si vizsgálat, gyógyszer, kórhá­zi kezelés címén? Mert olyan család nemigen akad, ahol legalább egy négy-ötnapos meghűlés, gyermekbetegség, vagy baleset elő ne fordult volna egy év alatt. Ha vala­melyik családban lázas a gyer­mek, ma már senki sem mondja, hogy „majd elmúlik”, ha a szakorvos mandulakivé­telt javasol, ma már egy szülő sem mondja, hogy „nekem is fájt, mégis élek vele”, s ha az orvos felfedezi a 30 éve kínzó Anti nine# a borítékban Az orvosi és gyógyszerellátás hogy aggodalomra nincs ok, de szanatóriumba kell mennie, mert a szakorvosok elváltozást tapasztaltak a tüdején. K. Margit akkor alig 22 éves volt, nagyon megijedt, de megértet­te, hogy gyógyítható a beteg­sége. Szanatóriumba ment. Pontosan hat hónapot töltött Mátraházán, majd megjelent a kötelező • orvosi vizsgálatokon, megkapta a gyógyszereket, s ma nyugodt, boldog, egészsé­ges édesanya. Ennek éppen há­rom éve. Nem valószínű, hogy utána számolt volna annak, mibe került ő az államnak ez idő alatt, akkor, amikor sem­miféle produktív munkát nem végzett MARGIT ESETÉBŐL kiin­dulva, kezdjük talán azzal, hogy hazánkban 1961. január 1. óta állami feladat a tbc fel­számolása. Éppen ezért elren­delték a kötelező szűréseket, amelyben orvosok és egészség- ügyi dolgozók százai vesznek részt, s az SZTK térítés nél­kül végzi ezt a nagy munkát, a vizsgálatokat, a röntgen­fényképezést, a feldolgozást. K. Margit is így került a be­tegsége kezdetén szanatórium­ba. Plat hónap alatt naponta 70 forintba került ápolása, gyógyítása, ez összesen 12 600 forint. Kapta a fizetése 50 szá­zalékát, ehhez naponta 6 fo­rint segélyt. Hazatérve, még Mit is jelent, mi is van e mögött a szó mögött: társa­dalombiztosítás ? EGYETLEN PÉLDÁT néz­zünk. M. N. 52 éves munkás. Egyik napról a másikra kór­házba szállították. Vakbél. Szerencsés, „sima" műtét. Nyolc nap múlva elhagyta a kórházat. Ezután négy hétre táppénzes betegnek írta ki az orvos, hogy teljes gyógyulása biztosítva legyen. Ez idő alatt 50, illetve a négy hétre 75 százalékos táppénzt kapott. Mi lenne, ha Magyarországon nem lenne általános társa­dalombiztosítás? Mennyibe ke­rült volna M. N.-nek ez a vak­bélműtét? Nyolc napra 585 forint csak a kórházi ellátás. A műtét, az altatás körülbelül 600 forint és az utókezelés, a gyógyszer újabb 300 forint. Mivel M. N. ez idő alatt nem dolgozott — kapitalista viszo­nyok között — ehhez még hoz­zá kellene számolnunk a hat hétre levont — ez esetben táp­pénzként kifizetett — 3370 fo­rintot. A négytagú családnak nagy gondot okozott volna az édesapa betegsége. M. N.-ért tehát hat hét alatt az állam közel 5000 forintot fizetett ki. Egy másik eset. K. Margit, a kötelező tbc szűrővizsgálat után néhány hétre értesítést kapott a Tüdőgondozó Intézet­től, ahol elmondották neki, VALAKI ARRÖL panasz­kodott, milyen nehéz volt szá­mára az elmúlt hónap, mert két hétig beteg volt, és csak táppénzt kapott, | no meg a kétheti fizetést. Aztán olvas­tam egy Kanadából írt leve­let, kétségbeesett sorokat ar­ról, hogy hat év keserves mun­kájából, úgy-ahogy rend­beszedett családi élet hogyan dőlt romokba, mert a disz- szidált család feje súlyos be­teg lett, s a gyógyszer, a kór­ház már a legszükségesebb holmit is eladatta velük. Érdemes szétnézni házunk táján a biztosítás, az orvosi és gyógyszerellátás körül. Fel­villantani az előző két panasz közötti összehasonlításképpen egészségvédelmünk nagyará­nyú fejlődését, s bár e sorok­ban csak utalni lehet mind­arra a támogatásra, segélyre és szolgáltatásra, amit. álla­munk a dolgozókért, egészsé­gük helyreállításáért áldoz, mégis nyilvánvalóvá válik; nálunk éppen akkor segítenek legtöbbet az emberen, amikor a legnagyobb bajban van. Ezekről a dolgokról Beszél­gettünk az SZTK Heves me­gyei alközpontjának vezetőjé­vel, dr. Iszlay Istvánnal és dr. Németh Ferenccel, a ren­delőintézet főorvosával. Napi munkájuk zsúfolt. Most is tömve az összes szakrendelés betegekkel, s bár benne élnek azokban az ügyekben, amiket kérdeztem tőlük, csak a be­szélgetés során döbbennek rá maguk is arra, mi van a szá­mok, a statisztika mögött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents