Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-14 / 37. szám
2 REPOJSAG 1963. február M., csütörtök Gazdasági munkánk kulcskérdése: a termelékenység emelése Hogyan zajlott le az iraki forradalom ? V BAGDAD (MTI). A nyugati hírügynökségek és lapok kedden Bagdadba érkezett tudósítói arról számolnak be, hogy az új kormány a fővárosban és a jeleli szerint az ország egész területén ellenőrzi a helyzetet. Esténként még mindig szórványos lövöldözés hallatszik Bagdad „vörös övezetében” — ezt annak tulajdonítják, hogy a katonaság és a felfegyverzett svthancok folytatják a kommunisták üldözését és letartóztatását. A különböző jelentések szerint február 8-a óta mintegy 70Ö ember halt meg, részben a hadügyminisztérium ostrománál, részben pedig a baloldali elemek elleni h a j- tóvadászat következtében. Egy Teheránba érkezett repülőgép utasai szerint szerdán reggel — péntek* óta először — minden nyugodt volt az iraki fővárosban. Az új iraki kormányt eddig 26 ország ismerte el. Legutóbb India és Japán. A MEN hír- ügynökség Bagdadba érkezett tudósítója új, érdekes részleteket közöl a február 8-i eseményekről. Az újságíró beszámol arról, hogy Kasszem elnök a hadügyminisztérium ostromának kezdetekor, szokásától eltérően, nem tartózkodott az épületben, hanem otthonában töltötte az éjszakát. Kasszem pénteken reggel fél 9-kor értesült a felkelésről, s ekkor go- Ijáibiztos Cadillac gépkocsiján a minisztériumba hajtatott. Az épületet ostromló felkelők tüzeltek rá, de Kasszemnek sikerült áttörnie a gyűrűt és sértetlenül behatolt az épületbe. Kasszem a minisztériumban levő dolgozószobájából irányította az ellenállást: a szobát páncélozott falak és golyóbiztos üvegek védik. A katonai felkelőket támogató repülőgépek ekkor kezdték rakétákkal lőni az épületet. Kasszem dolgozószobáját azonban sem a rakéták sem a bombák nem rombolták le. A harc egészen addig folyt, amíg az épületet védő egységeknek ki nem fogyott a lőszere. Kasszem egy titkos folyosón menekülni próbált a Tigris folyó felé, de a folyami rendőrség letartóztatta, amikor előbukkant. Az AFP tudósítója beszámol arról, hogy Kasszem az ostrom idején telefonösszeköttetésben állott az ostromlókkal, a felkelők által megalakított „nemzeti forradalmi tanácscsal”. A hírügynökség szerint Jelentések Irakból Kasszem több ízbert beszélt a jelenlegi elnökkel, Aref ezredessel is. Mint ismeretes, Are- fet 1959-ben halálra ítélték azzal a váddal, hogy összeesküvést szőtt Kasszem ellén, Kasszem azonban nem ehgedte végrehajtani az ítéletet régi harcostársán, majd később szabadon bocsátotta. Kasszemet1 rövid bírósági eljárás után a bagdadi rádió arab zenestúdiójának termében végezték ki. A kivégzésről vetített televíziós filmén Kasszem holtteste mellett lehet látni a rádiózenekar arab népi hangszereit. A stúdió a felkelők főhadiszállása volt. Az UPI kairói jelentése szerint Sabib, az új iraki külügyminiszter nyilatkozott a közép-keleti hírügynökségnek. Kijelentetté, hogy az új rendszer szorosabb együttműködésre törekszik az arab országokkal. Közölte, hogy kormánya felülvizsgálja az Arab Liga bojkottálásáról hozott korábbi döntést. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban figyelmet érdemel, hogy Kuwait felkérte az Arab Ligát, vonja ki biztonsági erőit az országból. Az Arab Liga akkor vezényelte csapatait Kuwaitba, amikor Kasszem bejelentette, hogy Irak igényt tart az olajban gazdag sejkségre. Kuwait külügyminisztere hangsúlyozta, hogy ..a körülmények megváltoztak”. Párizsban a Francia Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki az iraki eseményekkel kapcsolatban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a párt „ünnepélyesen tiltakozik a kom- munistaellenesség és a demokraták ellen irányuló véres megtorlás politikája ellen, ami csak az imperialista célokat szolgálhatja a Közép-Keleten. A párt felhívja a francia dolgozókat, a köztársaság híveit, juttassák kifejezésre szolidaritásukat az iraki hazafiakkal és demokratákkal, s küldjenek tiltakozó táviratokat Aref ezredeshez, az Iraki Köztársaság elnökéhez.” Libanonban az An Nida, a kommunista párt lapja vezércikkében azt írja, az államcsínyt az Egyesült Államok szőtte Irakban, és azt „angolamerikai ügynökök hajtották végre.” Párizsban a New York Herald Tribune nemzetközi kiadásának szerdai száma már valósággal utasításokat ad az új iraki kormányférfiaknak. „Ha Irak új vezetői messzete- kintők, meg kell érteniük két dolgot, írja a lap. Az első az. hogy a Szovjetunió és a vörös Kína elismerését óvatosan kell kezelni. A másik az, hogy az Egyesült Államok & Anglia elismerése annak a hivatalos reménynek a kifejezése, hogy a világ nagy része optimizmussal és segítőkészen tekint az új rendszerre. Az előjelek eddig biztatóak”. (MTI) PÁRIZS (TASZSZ) Portugál- Guiena és a Zöldfoki - s zi getek Afrikai Függetllenségd Pártja nyilatkozatot tett közzé, amely azt bizonyítja, hogy ezeknek a portugál gyarmatiaknak a lakossága egyre fokozza felszabadító harcát. Január 23-án egy felkelő egység váratlanul megrohamozta a portugálok falukundai katonai táborát, ahonnan Salazar fejvadászai támadásokat indítottak a védtelen lakosság ellen. A felkelők az ellenség hat katonáját megöték, tizenkettőt megsebesítettek. Jelentős mennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmányoltak. Január 25-én a felkelők a gyarmati csapatok Brandanai kaszárnyái ellen intéztek támadást. A kaszarnyakat elfog- lalák, 20 portugál katonát lelőttek, sokat megsebesítettek. Itt is sikerült nagymennyiségű hadianyagot zsáícmányolni- ok. Portugál-Guinea és a Zöld- foki-szigetek lakossága hősi harcot folytat felszabadulásáért, s ez a harc demoralizálja a gyarmati csapatokat. Sok portugál katona és tiszt eszmél rá a kegyetlen gyarmati háború értelmetlenségére. Legutóbb 18 portugál katonát tartóztattak le a hatósságoki azzal a váddal, hogy egvüttműködnek az Afrikai Függetlenségi Párttal. Ezeket az anyaországba szállították- Ezt megelőzően már több hasonló letartóztatásra került) sor. (MTI) A ligha van olyan dolgozó, " aki ne szeretne többet keresni, kulturáltabban, jobban élni. Ezek a természetes egyéni törekvések találkoznak nálunk a társadalom célkitűzéseivel, s az egyes ember boldogulása elválaszthatatlan az ország gazdasági fejlődésétől. Az életszínvonal emelésének feltétele kimeríthetetlen tartaléka a termelékenység emelése. Nem véletlenül esett olyan sok szó pártunk VIII. kongresszusán gazdasági építőmunkánk kérdéseiről. „Magyarországon a munka termelékenysége még nagyon elmarad a követelményektől és a lehetőségektől. E tekintetben mi a szocialista országok sorában még mindig a táblázat alján vagyunk. A munka termelékenység növelés« mindenekelőtt a jobb termelőeszközökön a műszaki színvonal fejlesztésén múlik”.— állapítja meg a VIII. kongresszus beszámolója. A kongresszusi beszámolóból az is kitűnik, hogy az egymással összefüggő gazdaságooliti- kai intézkedések egész láncolata azt. a célt szolgálja, hogy a békés világgazdasági versenyben mi is bebizonyítsuk szocialista társadalmi rendszerünk fölényét a munkatermelékenység emelésében. Ezt segíti a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése, s iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítése. Nyilvánvaló, ha azokat az Iparágakat fejlesztjük elsődlegesen, amelyekben a természeti és gazdasági adottságaink a legjobbak, s a termékek leginkább megközelítik a világszínvonalat, eleve növekszik a társadalmi munka termelékenysége. Ugyanezt a célt szolgálja beruházási politikánk: az új, korszerű üzemek létesítése a meglevők rekonstrukciója, avagy a vállalatok átszervezése: a túlságosan szétforgácsolt üzemek ésszerű összevonása, a termelés magasabb fokú koncentrációja. y ajon ezek az országos, ' sőt nemzetközi szintű intézkedések azt jelentik-e, hogy jelenleg lent az üzemekben másodlagos, vagy jelentéktelen feladattá zsugorodott a termelékenység emelése? Szó sincs erről. A fenti intézkedésekkel találkoznak „lent”. Vegyük például az üzemek összevonását. A szétforgácsolt vállalatok adminisztratív egyesítése önmagában aligha jár gazdasági haszonnal, ha nem követi ezt mélyen szántó belső átszervezés: a gyártmányfejlesztés és a TMK összevonása, a gépek és a gyártási profil átrendezése. A termelőerők fejlesztését nem az összevonás, hanem a termelés nagyobb fokú koncentrációjának megfelelő korszerű munkaszervezés és technológia alkalmazása jelenti. S mindezek a vállalatok vezetőitől és munkásaitól kívánnak nagyobb erőfeszítést. De így vagyunk sok más feladattal is. A technika fejlesztése, új, korszerű üzemek létesítése megkívánja a beruházási eszközök nagyfokú koncentrálását. Ez az országos célkitűzés csak akkor valósulhat meg maradéktalanul, ha a vállalatok nem támasztanak felesleges beruházási igényeket, ellenkezőleg a. legcélszerűbben felhasználják a rendelkezésükre bocsátott eszközöket. A gépek, a berendezések és az épületek jobb kihasználásával több műszakos üzemével nemcsak új termelőkapacitások beruházását tehetik feleslegessé, hanem helyileg is közvetlenül növelhetik a termelékenységet, ha a műszakszámok növelése révén felszabadítják a korszerűtlen és elavult gépeket. A meglevő termelőapparátus jobb kihasználása azonban tervszerű és átgondolt szervezőmunkát igényel. A helyi üzemszervezői és technológiai munka szerepe tehát egyáltalán nem csökkent. A haladás módja nem az, hogy a helyi vezetők benyújtják a a számlát „igy és így fejlesztem a termelékenységet, csak ennyi meg ennyi pénzt kérek”, hanem a meglevő lehetőségek legjobb kihasználásával bizonyítani minden üzemben a szoúalista munka fölényét. A gyá- on belüli magas fokú szerve- :ettség, s a korszerű módsze- •ek meghonosítása csakis tu- lományosan megalapozott vezetés műve lehet. Az ötletszerű t am pány műn kával csupán lát- izateredményeket lehet produkálni. Több vállalatnál már 'elismerték ezt, s önálló üzem- tervezési csoportokat alakítóiak, s elkezdődött a termelési blyamatok tudományos elemzése és átgondolt szervezése. Vlásutt egy-egy műhely munkájának felmérésére, korszerű ^szervezésére, műszaki köz- iazdász brigádok vállalkoztak, » néhol valóságos kinjsesbá- íyákat tárnak föl. |V| ásfél—kétéve szinte min- den vállalatnál részle- es veszteségidő tanulmányokat készítettek. Sok vezető ekkor iöbbent rá, hogy a munkaidő igyharmada, vagy egynegyede szervezési, anyagellátási, fegyelmi, stb. hibák miatt veszendőbe megy. Akkor történek bizonyos intézkedések. Most írdemes újólag felmérni a íelyzetet, s gzámbavenni a fejődést. A haladás vajmi csekély. A tartalékok kisebb-na- ?yobb mértékben még jó munka esetén is újra képződnék. 3ok helyi vezető azonban nem s nagyon akarja ai összes belső tartalékait feltárni. Azért sem, mert a ténylegesen meg- évő lazaságok, nagy veszteség- dők rossz színben tüntetik fel íz üzem, a műhely munkáját, ie méginkább azért, mert so- lasem árt „egy kis biztonsági tartalék”. Ezekre a tartalékokra, ha a szükség úgy hozza fény derül, s ilyenkor a műhely, az üzem szokásos teljesítményének néha másfél-kétszeresét produkálja. Érdemes ebből a szempont- 3ól külön Is elemezni a kongresszusi verseny időszakának, s az év utolsó hónapjainak a munkáját. Mi az, ami többre tette képessé az üzemeket ebben az időben? Hasonlóképpen a normarendezéseket követően is javul a szervezettség, a munka folyamatossága. Miért romlik utána ismét az anyagra és a csillére várás, a munka programozása? Többnyire kampányszerű munkáról van szó, s a hatás csak addig tart, amig egy-egy szervezési kérdés a napirenden szerepel. Ezt azután visszaesés követi, mert a vezetés még nincs azon a színvonalon, hogy az elért eredményeket állandósítsa. Az ilyen átmeneti felbuzdulásból származó „szervezésnél” értékesebb az a szerény, de tartós eredmény, amit egy új futószalag, esetleg a gépek zárt ciklusú átszervezése, vagy éppen egy félreérthetetlen ügyrendi utasítás rögzít és tartósít. A termelés szervezése, fej- lesztése, tudományos alapon sokoldalú, gazdasági elemző-számító munkát igényel, s megköveteli ■•a vezetés pontos és gyors informálását. Különösen fontos ezért a friss és megbízható adatszolgáltatás. Azt á vezetőt nem érheti meglepetés, aki ismeri az anyag, az alkatrészkészletek naprakész állományát, a gyártmány átfutási idejét, normaóra szükségletét a termelés különböző fázisaiban. Megfelelő adatok és számítások hiányában aligha lehet eldönteni, hogy az anyagmozgatás, a gyártás előkészítés, a kapacitás jobb kihasználása kerüljön-e a szervezőmunka homlokterébe, avagy melyik munkaszakasz átszervezése, kisgépesítése járhat a legnagyobb gazdasági eredménnyel. Más szavakkal ezt úgy fogalmazta meg a pár! kongresszus beszámolója, amikor a vezetés színvonalának emeléséről beszélt: „A vezetők ne kullogjanak az életben jelentkező problémák után, hanem maguk vessék föl és oldják meg őket. Tekintsenek előre, irányítsák a gazdasági folyamatokat és ne utólag kap' kódjának, amikor egy kérdés megoldása napirendre kerül”, A munkások támogatására és alkotó kezdeményezésére is csak az a vezető tarthat igényt, aki pontosan tudja, mit akar. A munkások, ha körültekintően, s velük egyetértésben in IRAK tépkednek, képesek pillanatnyi látszólagos érdekeiken is felülemelkedve segíteni a termelékenység emelését. Erre utalnak i például az üzemi nonnaxende- zések tapasztalatai. A kong- j resszusi versenymozgalom j eredményed még világosabban j mutatják, hogy a dolgozók ja- j vaslataikkal, kezdeményező- í seikkel segítik a vezetést rendteremtő munkájában és a saját soraikban jelentkéző lazaságok ellen is fellépnek. A dolgozók növekvő aktivitása mutatja, érzik és értik, hogy ötéves tervünk sikerének, az életszínvonal további emelésének zálóga a termelékenység tervszerű emelése. Ahogy Kádár elvtárs a kongresszusi beszámolóban mondotta: „A munka termelékenység növelésére tétt egyetlen intézkedés nálunk most többet ér, mint az imperialistákat szidalmazó száz radikális szólam”. A z üzemi párt- és szak- ** szérvezet feladata, hogy né „elvileg és általában”, hanem nagy hozzáértéssel — a szakmai és a helyi viszonyok konkrét ismeretében — segítsék a termelékenység célkitűzésének teljesítését. így például érdemes tanulmányozni a rokonszakmában dolgozó, más vállalatok gazdasági és konkrét termelékenységi eredményeit, az élenjáró munkamódszereket és szervezési tapasztalatokat. S ezeket az ismeretekét hasznosítani lehet már az 1963. évi tervek összeállításánál is. Az idei tapasztalatok mérlegének elkészítése, s az új esztendő tervének elemzése fontos tanulságokkal szolgálhat: vajon milyen intézkedésekkel kívánja a vállalat az 1963. évi termelékenységi tervet teljesíteni, elégségesek-e ezek, s hol van lehetőség új tartalékok számbavételére. ^ A VIII. pártkongresszus szellemében rövid idő alatt pótolnunk kell lemaradásainkat, s a munka termelékenységének magasabb színvonalával hazánknak is példáznia kell a szocialista munka fölényét a békés gazdasági versenyben. S ez nemcsak az országos intézkedéseken múlik, egyre nagyobb és hozzáértőbb erőfeszítést igénvel a gyárak, üzemek vezetőitől és munkásaitól. Kovács József Felszabadító harcok Poriugál-Guineában 1963. február 8-án Irak fővárosában, Bagdadban kirobbant katonai felkelés a 444 000 négyzetkilométer területű és 7 millió lakosú országra vonta a közvélemény figyelmét. A győzelmes felkelésben — mélynek során megdöntötték Kasszem tábornok kormányát — a habbanijai és a kirkuki légitámaszpont repülői, továbbá a fővárosban állomásozó páncélos és gyalogos egységek és észak-iraki katonai helyőrségek vettek részt. A felkelőket aktívan támogatták az Észak-Irak területén élő kurd törzsek, akik a Kasszem-kormány ellen közel két év óta fegyveres gerillaharcot folytattak. Az iraki események alkalmából az alábbiakban rövid áttekintést adunk az ország általános stratégiai helyzetéről, mely pontosan tükrözi az 1958 nyarán kitört antiimperialista és egyúttal nacionalista jellegű iraki forradalom után kialakult helyzetet. 1958 nyarán katonatiszti csoport sikeres felkelés után felszámolta az iraki reakciós monarchiát. A győzelmes iraki forradalom után új helyzet alakult ki Közép-Keleten. Irak ugyanis az 58-as forradalomig — melyben a most megdöntött Kasszem-kormány, valamint az új iraki kormány több tagja együttesen vett részt —, egyik főpillére volt az agresz- szív „Bagdadi Paktumnak”. Irak volt az egyetlen arab állam, amely a szocialista tábor ellen irányuló katonai szövetség aktív tagja volt E paktum Irakon kívül az Egyesült Államok aktív irányítása alatt Törökországot, Iránt és Pakisztánt egyesítette katonai tömbbe, melynek Nany-Britannia is aktív tagja volt. Az országnak a Bagdadi Paktumból 1959. márciusában történt formális kilépésével a NATO és a SEATO imperialista tömörülések között területi*ösz- szeköttetést biztosító paktum ereje katonai és politikai szempontból jelentősen csökkent és az imperialisták a felsorolt országok részvételével CENTO („Központi Szövetség”) elnevezésű új katonai tömb létrehozására, azaz, a Bagdadi Paktum átszervezésére kényszerültek. Az iraki monarchia megdöntésével nemcsak az ország általános stratégiai helyzete változott meg, hanem jelentős változás következett be az arab országokkal kapcsolatos viszonyokban is. Az Iraki Köztársaság kikiáltásával ugyanis formálisan is felbomlott a reakciós jordániai —iraki monarchikus államföderáció, az úgynevezett „Arab Szövetség” is. Az iraki és részint a jemeni forradalom következtében a Jordániai Királyság az Iraknál katonailag sokkal gyengébb Szaud-Ará- biai Monarchiával kényszerült katonai szövetséget kötni. Irak- két déli szomszédja: Jordánia és Szaud-Arábia katonai szövetséget alkot, azonban egyik sem tagja egyetlen imperialista agresszív katonai blokknak sem. Irak a forradalom után a2 el nem kötelezettség, azaz a tömbön kívüliség politikáját folytatta, s a napokban a katonai felkeléssel hatalomra került új Iraki kormány kijelentette. hogy külpolitikai téren politikája azonos marad a megdöntött Kasszem-kormány politikájával. —Term—
