Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

1963. február 11., csütörtök NEFOJ8AO S Ki mit tud — nehézségekkel? nyújtani, amit tudnak? A hatvani gyári fiatalok is így jártak. Egymás után léptek szírt padra a fiatalok, de a zSűr egymás után jelzett pirosat pedig abban a „műfajban' még senki sem kapott széket Ha akad jobb, váltsák lé szék „tulajdonosát” — ez tét mészetes. A magasabb téljé sítmény előtt mindenki még hajol, még akkor is, ha sáj nálja a székét. A hosszú hetekig tartó fél készülést legalább így ismer te volna el a bíráló bizottság, Hiszen a KISZ által rendezett vetélkedőnek’ a hasznos fog■ lalkoztatása volt a célja, úgy gondolom. Ezt a célt pedig el érte, amit a területi elődön­tőn indulók magás száma is bizonyított. (g. mól—) Közös, nagy celláink megvalósításához elsősorban béke kell Molnár József választási nagygyűlése Hevesen zett, amikor Józsi úr — dr. Gárdonyi József — talicskán hordta a földet a pince betö­méséhez. Karácsonykor — amikor utoljára meglátogattam —, félt afz úton dübörgő traktor­tól, amely rázta az épületet és arra gondolt, hogy az majd bejön a szobába. Aztán érdek­lődött, megvannak-e a fenyők, nem vágták-e ki azokat? Megnyugtattam, hogy mind megvannak és nagyon szép a Gárdonyi-park, szép a ház. — Ott van-e még a Dante- szobor a ház előtt — kérdezte? — Igen, ott van az is. Aztán utána néztem ,mivel én nem tudtam arról, hogy ott valaha is szobor állt. Pedig ne­ki volt igaza, mert a bejárat­nál egy pogány istenszobor és Dante szobra állt. Talán ez volt élete utolsó heteinek a legtisztább, legvi­lágosabb napia, amikor a negy­ven év előtti emlékek frissen, elevenen ébredtek fel benne. Aztán mind nehezebb na- ^ pok jöttek, amikor még pillanatokra fel-felrémlett va­lami előtte a múltból, míg va­sárnap este. 81 éves korában örökre lebúnyla szemeit a nagy költő múzsája, „az Isten­nek legjobb angyala”: Mila. Okos Mikló» Kedden este a községi párt- szervezet felé iparkodtak He­ves község lakói. Nemcsak a párttagok, mert a választási nagygyűlésre hivatalos volt a Vörös Október Termelőszövet­kezet minden tagja, de szívesen látott vendég volt az Űj Élet, a Petőfi és az Egyetértés tsz-ek tagsága is, egyszóval: a község minden lakója. Csabai János, a község ta­nácselnöke köszöntötte a meg­jelenteket és a gyűlés elnök­ségében helyet foglalt Sramkó László, a járási pártbizottság első titkára, Kiss István, a községi pártbizottság titkára és Molnár József, Heves me­gye képviselőjelöltje. Fiatalok és idősebbek, mun­kához szokott férfiak és több gyerekes családanyák, nagy fi­gyelemmel fordultaik régi is­merősük, mostani képviselője­löltjük, Molnár József felé, amikor a választási nagygyű­lésen eladói beszédéhez kez­dett. Figyelemmel és érdeklő­déssel hallgatták a külpolitikai helyzetről szóló beszámolót. — Jó ezt többször hallani és jó, ha olyan embertől halljuk, akit régen ismerünk és becsü­lünk, mert így a szavakat job­ban követti az értelefti — mondta nekem a gyűlés egyik részvevője. A képviselőjelölt adatokkal, a tényszámok igaz­ságával bizonyította, hogy a közös nagyüzemi gazdaságok az aszályos években is több árut adtak az ország lakossá­gának és évről évre növeke­dett az egy tagra eső jövede­lem nagysága is, gyarapodott a termelőszövetkezetek közös vagyona. Államunk 391 trak­tort, 45 kombájnt és nagyszá­mú öntözéshez használatos motorszivattyút adott a hevesi járásnak, 22 tanyaközpontot villamosítottak eddig és továb­bi 10-re is sor kerül hamaro­san. Beszéd közben figyelem a hallgatóság arcát. Sinkovics Sándor, a Petőfi Tsz brigádve­zetője, Szőregi Benedekre, a Vörös Október Tsz brigádve­zetőjére tekintett. Szemük vil­lanása helyeslést fejezett ki. Ügy tűnt, mintha azt monda­nák, hogy helyes úton hala­dunk. Ha mindnyájan egy aka­raton leszünk, elérjük közös célkitűzéseinket. — A termelőszövetkezetek búzatermését nagyüzemi szín­vonalra kell emelni. Még eb­ben az évben el kell érni a 12,5 mázsás átlagot és ezt 1965-re 13,5 mázsára emeljük... Ho­gyan? A tudomány segítségé­vel, a nagyüzemi módszerek lehetőségeinek kihasználásával — adta meg a választ az előadó és magyarázta, hogy mennyi műtrágyát használjanak, hogy a talaj termőképességét bizto­sítsák. — De az aszályra a jövőben^ is számolni' kell, ezért a ter­méshozam növelésének egyik legfontosabb eszköze az öntö­zés. Leggazdaságosabb a kuko­rica, a pillangósok, a zöldség­félék, a legelők és rétek öntö­zése. 1960-ban már 174 ezer holdat öntöztek az országban, erre államunk 620 millió fo­rintot költött és a 20 éves fej­lesztési terv szerint kétmillió holdra növeljük az öntözött területek nagyságát. A harma­dik ötéves terv során Kiskö­rénél újabb vízlépcsőt és erő­művet építenek, amely Heves mlgye jelentékeny részét ön- tözhetővé teszi és kielégíti He­ves környékének egyre növe­kedő energiaigényét. öntözés, gépesítés. Micsoda lehetőségek. Bizonyára ezt fontolgatta magában Seres László agronómus és M. Ba­lázs Antal brigádvezető, mert ugyancsak előrehajlottak szé­kükön, hogy jobban hallják Molnár József szavait és mai gondjaikat, törekvéseiket a „holnap” valóságához igazít­sák. Még a gyűlés előtt tanács­adásra hívták a képviselőjelöl­tet az Űj Élet Tsz-be. Hová te­lepítsék, hogyan szereljék fel az új 24 kalapácsos darálót, miként villamosítsák a most épülő tanyaközpontot? Jó ta­nácsokat és hasznos segítséget adhat nekik Molnár József — gondolták a vezetők és bizo­nyára nem is csalódtak, hiszen a képviselőjelölt az EMÁSZ egri főmérnöke. A maradék pénzből a Cseplye-tanyát is villamosítani lehetne és a megnövelt területű konyhaker­tet is biztosabban lehetne vil­lanymotorral öntözni. Ezt már a gyűlés előtt megbeszélték. Jakab Antal, az Űj Barázda Tsz elnöke, a maga nevében szólt, de a képviselőjelölt a község lakóinak összességétől kapott útbaigazítást. Arra kér­ték, hogy a nagygyűlésen el­hangzott célkitűzések megva­lósítását segítse az ő képvise­lőjelöltjük. olyan lelkesedéssel és önfeláldozással, mint koráb­ban a falu villamosítását, ak­kor elégedettek lesznek vele, akkor teljesíteni fogja a rá bí­zott feladatot. F. I . A fiatalok lelkesedésével nem volt semmi bhj. A hat­vani, a hevesi és á gyöngyösi járásból szép számmal érkez­tek a területi elődöntőre. Ké­szültek is erre a vetélkedőre, amit nemcsak idegességük igazolt, hanem szereplésük Is. t Mégis bíráló hangon kell szólnunk az elődöntőről. A rendezőség nem számít­hatott ilyen részvételre, mert különben nem a gyöngyösi Ifjúsági Székházat jelöli ki színhelyéül. A terem is túl szűknek bizonyult, de a szín­pad méreteiről már szólnunk sem érdemes. Mindez nem a kényelmetlenség miatt ját­szott szerepet a vetélkedőn, hanem károsan befolyásolta a teljesítmény szintjét is. Csak egy példát: a tánccso­portok mintha présben mo­zogtak volna. Lehet így azt Szovjet lapok Budapest felszabadulásának 18. évfordulójáról MOSZKVA (MTI): Szerdán a reggeli moszkvai lapok cik­kel és képpel emlékeznek meg Budapest felszabadulásának 18. évfordulójáról. A Pravda közli budapesti tudósítójának Veres Józseffel, a Fővárosi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága el­nökével készített interjúját, amelyben szó esik Budapest nyolc-tízéves távlati fejlesztési tervéből, a nagy lakásépítkezé­sekről, az Erzsébet-híd építé­séről is. A Krasznaja Zvezda «hang­súlyozza Budapest nagy jelen­tőségét és a magyar gazdasági és kulturális életben elfoglalt kiemelkedő helyét. A Moszkovszkaja Pravda Budapest és Moszkva baráti kapcsolatainak fejlődését mél­tatja. (MTI) De vajon a tagság mindent megtett-e, hogy ne ilyen gyen­ge eredménnyel zárják az évet? Noí, a felszólalás ezzel is őszintén foglalkozik. — Ha előbbre akarunk jutni, az emberek gondolkodásában is változást kell elérni, hogy jobban becsüljék, magukénak érézzék a közöst, hogy termé­szetes legyen azoknak az el­ítélése, felelősségre vonása, akik hanyagul kezelik a közös vagyont (tavaly is 25 mázsa búza ment tönkre a raktárban) — mért hanyagságuknak 400 ember érzi kárát. Nem ülhet háttal a vetésnél a csoroszlyá- nak, mert a közösséget káro­sítja, nincs joga otthagyni á befedetlen silót, amely miátt a takarmány 60 százaléka tönk­re megy, — sorolta a megtör­tént eseteket Putnoki elvtárs, majd hozzátette. — Az ilyen hanyag emberek­nek, legyenek azok vezetők, vagy egyszerű szövetkezeti ta­gok, a „lábára kell lépni”. > Helyeslő moraj fut végig a termen, s egy kiáltás. — Már régen kellett volna! AZ ELŐADÓ megtalálta a kontaktust hallgatóival. Az ér­zések, vélemények egybevág­nak, s a bajok hánytorgatása helyett most már a jövő mi­kéntje a kérdés. — A lehetőségeket, adottsá­gokat nem is nagyon kell rész­letezni, hiszen ismerik a csá- nyiak, ott a jó példa, az Űj Élet Tsz, ahol 36 forintot fi­zetnek munkaegységenként. De a jó szakemberek, gépek, mű­trágya, a jó vezetés, szorgal­mas tagság mellett nagy sze­repe van az egyetértésnek is. Annak, hogy ne azt nézzük, ki mi volt, hanem hová tart, mi­ként dolgozik a közösben. Azt a kérdést tenném fel képlete­sen, amelyet Péter apostoltól kérdeztek, mikor elhagyta vá­rosát: „Hová mégy, Uram?” Hová? A csányiak kéretlenül, min­den parlamentáris formaságot felrúgva, kiabálták fel az emel­vényre. — Hová? A jobb életbe! — ... Hogy sose lássuk a 17 forintot! ÍGY ZAJLOTT a polémia a képviselőjelölt és választói kö­zött. Hivatalos, szokványos „programolásra” alig jutott idő, bár ha a csányiak szem­szögéből nézzük végig, erről volt szó, mert számukra nincs elfogadhatóbb program, mint felvirágoztatni a megélheté­süket, jövőjüket biztosító kö­zös gazdaságot, békében és bol­dogságban élni, ahogy jelöltjük kívánta búcsúzóul. Kovács Endre ■ tot tudnak osztani munkaegy- i ségenként. Az emberek arcáról i lehervad a mosoly annak hal- - latán, mennyivel kevesebb ter- r mett a vártnál és a felszólalók i is keserűen emlékeztetik egy­• mást az elmúlt év baklövései­■ re. De sorolják javaslataikat ■ is, hangoztatják felelősségü­• két, s amikor csendesül a vita, ■ türelmetlenül várják, mit szól hát a csányiak sorsához leen­. dő képviselőjük, aki előtt oly , őszintén, szinte nyersen tár­ták ki a Valóságot. — Halljuk! Halljuk! - sür­gették szólásra. A választók invitálására be- ' szélni kezdett Putnoki elvtárs, szépítés nélkül elemezve a kö­zös gazdaság helyzetét, a várt­nál gyengébb termés és jöve­delem okait. — Azt, hogy mit lop el az idő a termésből, ha rosszul si­kerül az év, mindenki tudja, ; de aszály és fagy máshol is pusztított, mégis megyei átlag­ban 34—35 forintot osztanak-a ■ szövetkezetek. Nem lehet tehát mindent az időjárásra kenni. ■ Más okát is keresni kell a so­rozatos hibáknak; okát keres­; ni a vezetésben, hogy miként sáfárkodtak a rájuk bízott ér­tékekkel ... ERRE AZ EGYENES be­szédre felélénkülnek az embe­rek. Igazolva érzik magukat. — Lám, mi is ezt mondtuk! — Mégiscsak igazunk volt! — Ezt mondja az első sorban ülő fiatal, svájcisapkás fiú, aki az előbb tette szóvá a volt elnök- helyettes közömbösségét. Terék Mihály is saját sza­vait látja igazolódni a felszó­lalás nyomán. — Rothadt uborkát küldtek , bennünket szedni, ahelyett, hogy a magtárban befülledt búzát — mindannyiunk kenye­rét — mentettük volna. így ke­sergett erről a közgyűlésen és kemény hangon vonta felelős­ségre társai nevében is az ön­kényeskedő szakembert, aki- ! nek hibája jócskán „besegí- . tett” a 17 forintos munkaegy- , ségbe. S lám, most Putnoki elvtárs ' neki ad igazat. — A vezetők nem magukért ’ vannak. Ügy kell igazgatniuk ; a közösség dolgát, hogy az em- [ bereknek jobb, könnyebb élete legyen. Az olyan vezetőknek, akik nem éreznek felelősséget 1 a közösség, az emberek sorsa . iránt, — nincs helye a szövet- . kezetben! ! Mély visszhangot váltott ki ez a megállapítás, így érezték ezt a választók is, akik sok ’ példával bizonyították a vita t során, milyen kárt okozhat a ; nem megfelelő vezetés a közös gazdaságnak. CSŰFONDAROS igyekezet­tel csapkodta a szél a sietősen lépkedő csányiak szemébe a havat, akik a kultúrotthon ba­rátságos meleget ontó és nagy eseményt ígérő falai közé a Petőfi Tsz zárszámadó köz­gyűlésére gyülekeztek. A té­rem már zsongott, de a szín­pad, a vendégek részére fenn- 1 ártott székekkel, üresen ásí­tott. — Hát csak nem jönnek! — int fejével a kihalt színpad frié az ajtóban álló idős em­ber. — Biztosan nem kíváncsiak az ilyen kanálcsörgésre — szel­lemes kedett rá piros arcú társa. — Beagitáltak, aztán Jézus... itt gebedj meg tízforintos nap­számon! — Azt mondták, a képviselő- jelölt is itt lesz... a megyei titkár — adja a jól értesült^t a kályha mellett ülő asszony. — ö programol majd. — Itt programolhat... Mikor 17 forintot ér a munkaegység! Így röpködtek a szavak, mi-, közben újabb érkezők nyoma, kodtak be az ajtórésen. Az élénk beszéd hamar csendbe- fúlt, mikor a színpad megtelt a vendégekkel. Az emberek szinte leltárt vettek róluk. Itt vannak a szövetkezet vezetői, az elnök, a járástól, Zeke elv- iá rs... a megyeiek és hát az ért látogató: Putnoki László épviselő jelölt, a megyei párt- bizottság első titkára. — Jó kurázsija van! Mégis eljött. — E szavakkal tettek pontot elcsituló, kétkedő pár­beszédükre az ajtó körül üldö­gélő emberek. A hangulat is felengedett, mikor Szabó Já­nost elnöknek javasolták. — Egyetértenek? A tagság helyesel, csak a hátsó sorokból száll a borízű hang. — Némileg! DERÜLNEK a válaszon. Együtt nevetnek az elnökség­gel, s a derültség mintha azt bizonyítaná: lám, lehet itt vé­leményt nyilvánítani akkor is, ha ilyen magas vendégek ül­nek a pódiumon. Erre a felbá- torodásra persze Kárpáti Fe­renc tsz-elnök „fizetett rá” el­sőnek, mert őszinte hangú be­számolóját gyakorta festették alá helyeslő és reklamáló köz­beszólásokkal. Ami azt illeti, non könnyű az elnök helyzete, hiszen arról kell számot adni, hogy jófor­mán minden baj meglátogatta ezt a majd félezer embert tö­mörítő közösséget. „Tisztele­tét” tette a fagy, az aszály, a szakemberek körül is hibák voltak és a tagság is megma­kacsolta magát egy-egy sürge­tő munkáinál, mindennek az­tán az lett a szomorú követ­kezménye, hogy alig 17 forin­Járási mezőgazdasági osztályvezetők tanácskozása Egerben Tegnap egész napos értekez­letet tartottak Egerben a me­gyei tanácsnál, a járási mező- gazdasági osztályvezetők ré­szére. Az értekezleten megjelentek Tamás László, az MSZMP me­gyei pártbizottsága végrehajtó bizottságának tagja, a mező­gazdasági osztály vezetője, Vajda László a megyei tanács mezőgazdasági osztályának ve­zetője, valamint a megyei me­zőgazdasági osztály vezető dol­gozói. Vajda László ismertette a jelenlevők előtt az 1962. év tervteljesítésének ' helyzetét, majd az állatállomány téli át- teleltetéséről beszélt. Sürgette a vetések műtrágyázását, a so­ron következő tavaszi tenniva­lók időbeni elvégzését. Felszólalt az értekezleten Tamás László is, £ki a múlt esztendő hibáit elemezte, majd behatóan foglalkozott a terv- jkészítéssel, a tervek realitásá- 'nak problémájával. „Nagyon szeretnék valamit tudni az utolsó tizenöt év Gárdonyijáról: Hogy jutott a befalazott ablakokig? KI és mi kísérte odáig? Azt hiszem, erre nincs felelet. Vagy még­is van? Fesztyné.” IV egyven éve halott a köl- tő Gárdonyi. És ez a négy évtized sok mindenre fe­leletet adott, ami eddig téves, vagy homályos volt. Így bebi­zonyosodott, hogy Fesztyné Tegnap című könyvében írt állítása téves volt, mert Gár­donyi nem falaztatta be házá­nak ablakait, sőt még nagymé­retű tető-ablakot is készíttetett, hogy dolgozószobája minél több fényt és világosságot kap­hasson. És feleletet kaptunk több más kérdésre is, többek között arra, hogy a sokak által különcnek, fantasztának és embergyűlölőnek tartott író­embert semmi titokzatos nem vette körül. A Fesztyné által feltett kérdésre csupán annyi a felelet, hogy Gárdonyi ünne­pi áhítattal övezett puha, me­leg hajlékához, életének „utol­só tizenöt évéhez” hozzátarto­zott Mila, aki nem más, mint Tóth Ilona, Mátékovics József­né. Jó néhány esztendővel ez­előtt kezembe került az Orszá­gos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság 1926-os évkönyve. A könyvben dr. Matlák József Egerből elszármazott író Gár­donyi Géza otthona című írá­sában arról ír, hogy Gárdonyi szobájának falán Petőfi arcké­pe és Mátékovicsné befejezet­len portréja díszük. Később, a Mester elhalálozásakor megje­lent lapokat böngészve olvas­tam, hogy Gárdonyi halálos ágyán miként búcsúzik Máté­kovics Józsefnétól. Ettől kezd­ve különös érdeklődéssel fog­lalkoztam az „elfelejtett” asz- szony személyével. Megtud­tam, hogy él, hogy amióta erő­vel kirakták Gárdonyi utcai házából, teljesen összetört, fe­ledékeny, szenilissé vált. Közel harminc esztendeig barátnőjé­nél, Legányi Mariskánál lakott, ahol emlékeivel, a világ zajá­tól el vonultán élt, s lassan-las- san minden a feledésé lett... C okát meglátogattam a ^ Diófakút utcai házban, Évekig barátkoztunk, hogy fel­oldjam bizalmatlanságát. Az­tán lassan, szavakból, monda­tokból kialakult az évek során a felelet az „utolsó tizenöt év­re.” Viruló szépség Mátékovics Józsefné, alig több 25 évesnél, amikor az íróval történt több­szöri véletlen találkozás után a Sáncba költöznek. Gárdonyit ekkor Feszty Margit már eluta­sította és bár az író Isten rabjai c. regényét búcsúzóul Feszty Margitnak dedikálja, de Máté­kovicsné, Mila királynői alak­ja, szépsége is szerepet kap Margit királylány megmintá­zásában. Csodálatos Mátékovicsné há­zasélete mellett az a plátói szerelem, amely az írót Tóth Ilonával összekötötte. Életének utolsó évei Milátói szinte elvá­laszthatatlan. Ha Mila egyet­len órát is késik reggel, akkor Édes már üzen érte, hogy men­jen. ö tartja rendben az író dolgait és ápolja a Mestert. Mindenről Mila gondoskodik, csak az van jól és kedvére té­ve Gárdonyinak, amit Mila tesz körülötte. Fs a csendes nyári esték ott telnek el kettesben, a várra néző kerti pádon, ahol Gárdonyi felolvassa Milának az aznap írt: sorokat. Aztán megbeszélik a címeket, hogy melyik is volna jobb. Nem az­ért, mert Mila találékonyabb, vagy éppen jó értője a Gárdo­nyi-írásoknak, nem, csupán jól­eső érzés a Mesternek, ha Mi- Iának elmondhatja sorokba ön­tött érzelmeit. A Mila által mondott történetből alakul ki az Ida regénye. Máskor zongo­rához ült Gárdonyi és elját­szotta Milának megzenésített saját versét: Sűrű sötét erdő Vékony holdvilág, Járom az erdőnek Gyöngyös harmatát. Az ősszel agyvérzést kapott Mila néni. Barátnője, Legányi Mariska már előbb, a tavasz- szal meghalt. A megyei egész­ségügyi osztály az andomaktá- lyai szociális otthonban bizto­sított Milának helyet, ahol mostanáig gondosan ápolták. Fehér, tiszta ágy, meleg szoba jutott neki élete utolsó hónap­jaiban. És jaj, ki ne maradjon a rádió... Mert Mila néni az utolsó harminc esztendejét szobában élte le, ahol nem volt rádió és most szinte csodála­tosnak tűnt ez a beszélő doboz. Igen, ez olyan nagyszerű ha­tással volt Mila nénire, hogy őmaga is beszédes lett. Több­ször is meglátogattam és kér­dezés nélkül megmondta — amit évek óta nem árult el —, hogy házasságát Gátalján kö­tötte Temes megyében, Goro- vé-tanya mellett. És emléke­Cnányi polémia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents