Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

1363. február 10., vasárnap NEPUJSAU 5» KIÉ LEGYEN A GYERMEK? — Ssülök peresetei a gyermekért — A Legfelsőbb Bíróság elvi döntése szakított a régi gya­korlattal, amely szerint el­vált szülők gyermekei közül a fiú az apához, a leány az anyához kerül. Az elhelyezés kérdésében mindig a gyerme­kek érdeke a döntő szempont. Sok érdekes ítélet hangzott el ebben a fontos kérdésben. Ezekből ismertetünk néhányat. ★ Egy ' háromgyermekes anya elhagyta férjét és egy férfivel közös háztartásra lépett. A nyolcéves kislányt és a isiién*; íves kisfiút Tolna megyében la- ;ó szüleihez vitte. Ott a későb­bi környezettanulmány gondo- atlan állapotban találta őket. A harmadük gyermek: egy hat­éves kislány apai nagyanyjá­hoz került. Később az apának «ikerült a másik két gyereket s édesanyjánál elhelyeznie, nyesi előzményeik után a szü­lők pereskedni kezdtek: mind­egyik magának követelte a gyerekeket. Az elsőfokon eljárt bíróság állama gondozásba vételüket rendelte el. A fellebezés foly­tán a fővárosi bíróság a gyer­mekeket az apának ítélte. Egy­ben felkérte a tanács gyámha­tóságát, hogy a gyermekek tes­ti, szellemi, erkölcsi fejlődését ellenőrizze és ha szükséges, sa­ját hatáskörében is intézkedjék. Az ítélet indokolása szerint az anya lakáskörülményei rendkívül rosszak: élettársával többedmaga, nővére szoba- konyhás lakásában él. Itt a gyerekek számára nincs hely. Ezzel szemben az apai nagy­anya lakás- és személyi körül­ményei rendezettek, a gyere­kekkel törődik, de az apa is minden szabad idejét otthon ölti és segít a gyermekek gon­dozásában. A bizonyítékok sze­rint az apa józan életű, rendes ■'mbar, gyermekeihez ragaszko­dik és nevelésükre alkalmas­nak látszik. Ezért nincs szük­ség arra, hogy állami gondo- "•ísba kerüljenek. ★ Egy szövetkezeti tag ellen különváltam élő felesége gyer­mekük elhelyezése iránt pert ndított. Keresetében előadta, hogy férjét — tettleges, durva magatartása miatt — kénytelen volt elhagyni, de megakadá­lyozta, hogy másfél éves kis­lányukat magával vigye. Kérte a bíróságot: kötelezzék férjét a gyermek átadására. Az elsőfokon eljárt járásbíró­ság az apát kötelezte is, hogy a kislányt tizenöt nap alatt adja át az anyának. Az anya gyer­mekét szereti, megfelelő ellá­tást és gondozást tud neki biz­tosítani. Ez viszont az apáról gyűrték a havat, néha úszni látszott a felkavart hófelhőn, néha meg-megcsúszott, amikor a tiszta jégen forgatta kere­keit. És sehol semmi. Se fény. Se áutő. Se ház. Csak fehér­ség, dermedt fák, kavargó szél és a küszködő autó... A sofőr ránézett a nőre. Mondani akart valamit. A ko­csi szinte emberi hangon, le­mondóan felnyögött és meg­állt. A reflektor fényében va­kítóan fehérlett elő a hóaka­dály. így írják a jelentések: hóakadály. Pedig ellenség. Ma­kacs, hideg, szemre mozdítha­tatlan ellenség, amellyel szem­ben szinte védtelennek érzi ma­gát az ember a sötét éjszaká­ban. — Megérkeztünk.’.. azt a keserves úristenit... — vette le a gázról a lábát. — Adjon mégis egy cigarettát! A nő szó nélkül nyúlt a tás­kába és nyújtotta a csomagot, majd az égő gyufát... — Most ml lesz? — Most lapátolok ... Egy kis rendkívüli hómunka ... A nő nézte a férfit, amint rendkívül gyors, szinte dühös mozdulatokkal lapátolta a ha­vat a kocsi elől... A torlasz szemmel láthatólag fogyott. Furcsa volt így a férfi, a ka­vargó hózáporban, a reflektor fényében, lapáttal kezében és hajadonfőtt... Elfelejtette fel­tenni a kalapját. A nő kiug­rott a kocsiból... — Tessék, itt a kalapja ... * A férfi ránézett, elmosolyo­dott. Kedves, fiús mosolya — jelenlegi körülményei miatt — nem mondható el. A férj fellebe zésében arra hivatko­zott, ha az anya valóban sze­reti gyermekét', térjen hozzá vissza és neveljék együtt a kis­lányt. Elismerte, hogy az asz- szonyt néhányszor megütötte. De azzal védekezett, hogy ide­gességében tette. Végül arra hi­vatkozott, hogy a gyermeket már ki sem adhatja, mert fe­lesége időközben a kislányt a bölcsődéből elvitte és vidéken lakó szüleinél helyezte el. A megyei bíróság a férj fel­lebbezését elutasította és a gyermeket az anyának ítélte. A bíróság kimondta: a másfél éves kislányt csak akkor nem lehetne elhelyezni az anyánál, ha alapos és komoly kifogás merült volna, fel ellene. Erre azonban adat nincs. Az anya igazolta, hogy a szülei lakóhe­lyén levő földművesszövetke­zet alkalmazta, tehát ez módot nyújt arra, hogy gyermekét maga is gondozza. Viszont az apa idegessége kétségessé teszi, hogy alkalmas lenne gyermek- nevelésre. ★ Az elvált szülök újból meg­házasodtak. A tizennégy éves fiú évek óta az anyánál van. A volt férj pert Indított, amely­ben a gyereknek az apai nagy­szülőknél való elhelyezését kérte. A bíróság megállapítot­ta: az anya gondozása ellen kifogás nincs. Jelenlegi férje is szereti a gyereket, foglalkozik veié, tanulmányaiban segíti. A tanárok véleménye szerint a fiúra rossz lelki hatást g^ko- rol ez a vele kapcsolatos per és jövendő elhelyezése feletti bizonytalanság. Ezt a bizony­talanságot meg kell szüntetni, hogy a gyerek megnyugodjék — szögezte le a bíróság. — Ab­ból a körülményből, hogy az apa és új felesége a nagyszü­lőknél való elhelyezést kérik, arra lehet következtetni, hogy az apa felesége a fiút nem a háztartásában kívánja gondoz­ni. Nem akar vele foglalkozni, mint ahogy eddig sem tette és vele semmiféle lelki kapcsola­tot nem sikerült megteremte­nie. De nem is törekedett erre. Az a körülmény, hogy hivatali munkája mellett erre nincs ideje, nem mentség. A gyer­mek számára úgyszólván telje­sen idegen mostohaanya nem nyújtana olyan nevelést, mint az édesanyja. Különösen nem, ha — mint állítja — annyira elfoglalt. De maga az apa sem sókat törődött eddig a gyerek­kel. Tartásdíjat is csak akkor fizetett, amikor bírói ítélet er­re kényszerítette. Az apa szü­lei idős emberek, akikre a gyermek gondozása nagy ter­het róna. Semmi ok sincs ar­ra, hogy a fiút kifogástalan, volt, mint valami kamasz Mi­kulás, a szemöldökére rárakó­dott hópelyhekkel. — Köszönöm... Végre ked­ves is tud lenni... Visszakászálódott a kocsiba. Gázt adott, az autó meglódult, aztán újra megállt... Üjból kiugrott, elő a lapátot, vissza az autóba, gáz, néhány centi mozgás és az autó újból meg­áll... — Hát így vagyunk ... Azt hiszem, itt éjszakázunk ... Pe­dig jobb helyet is el tudtam volna képzelni... — Most mi lesz? — riado- zott a nő ... —Most? Maga félni fog tő­lem egész éjszaka, én ezen jót szórakozom, s így aztán csak kihúzzuk addig, amíg vagy reggel lesz, vagy ki nem men­tenek bennünket... — Ne ostobéskodjon most... Nem lehet ellapátolni a ha­vat? — Nézze, hogy fúj a szél. .. Ebben a kanyarban már olyan a hó, hogy itt hiába lapátol­nék ... Mire annyit félredob­nék, hogy az autó megindul­jon, újra belepi az utat. .. Csak innen továbbjutottunk volna ... Arra feljebb már nem ilyen veszélyes ... A nő tűnődni látszott. Az­tán felkapta a fejét... — Adja ide a lapátot! — Ugyan már, csak nem akar maga ’lapátolni? Helyet­tem? Egy lapát van csak ... — Én lapátolok, maga meg jön utánam ... Lassan ... Míg bevált környezetéből kimoz­dítsák és anyjától elvegyék. Helytelen lenne megszokott környezetéből kiragadni, mert ez életében csak törést, s fe­lesleges izgalmat okozna. ★ Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a- bíróság egy má­sik hasonló perben, ahol az apa arra hivatkozott, hogy öt­éves fia nála nagyobb jólétben élne, mint anyjánál, mert sokkal többet keres feleségé­nél, s ezért kérte, hogy a gye­reket a bíróság az ő gondozá­sára bízza. A keresetet mégis elutasították azzal, hogy „a nagyobb jólét nem alkalmas az édesanyja szeretetének pót­lására!" A bíróság az ítélet in­dokolásában kifejtette: a gyer­mek ragaszkodik anyjához, aki igen jól, hozzáértéssel és sze­retettel gondozza,, mint ahogy ezt az óvoda is igazolta. A gyereknek az anya kör­nyezetéből való kiragadása helytelen lenne. Igaz, az apá­nak az az érvelése, hogy la­kásviszonyai kedvezőbbek, mint az anyáé. Figyelembe kell azonban venni, hogy amíg együtt éltek, akkor is ez volt a lakásuk, holott a gyerek még sokkal kisebb és fejletle­nebb volt. Az anya és sok más magyar állampolgár kedvezőt­len lakásviszonyai egyébként átmeneti jellegűek — mondot­ta ki a bíróság —, mert pár­tunk és kormányunk tervbe vette a múlt örökségeképpen fennálló rossz lakásviszonyok felszámolását és ezen a téren máris jelentős haladás mutat­kozik. Egyébként a lakáskö­rülmény csak egyik tényezője mindannak, amit a bíróság a gyermek elhelyezésénél fi­gyelembe vesz. A bíróság még tekintettel volt arra is, hogy az apa ak­kor sem sokat foglalkozott a gyerekkel, amikor a házastár­sak még együtt éltek. ★ Egy másik perben a bíróság a gyermek elhelyezésének ál­landóságára törekedett. A két gyerek az apánál volt, az anya magának követelte őket. A bí­róság helytelennek tartotta, hogy a testvéreket kiragadja a megszokott és jó környeze­tükből, még helytelenebb len­ne szétválasztani őket, ami mind a kettőre nagy lelki megrázkódtatással járna. A gyerekek testi, szellemi és vi­lágnézeti fejlődése az apánál biztosítva van, s így elhelye­zésük megváltoztatására nincs ok. Hajdú Endre átjutunk ezen a néhány méte­ren ... Adja már ide a lapá­tot —_ nyitotta ki az ajtót a nő és a férfi megcsóválta a fejét: — Ügylátszik, mégis jó utast vállaltam... És most a sofőr figyelte, hogyan lapátolja a havat, — utasa. Aztán gyorsan kiugrott a kocsiból... — Itt a kucsmája ... Nevettek. Aztán a kocsi ment előre néhány centit. A nő lapátolt. Minden lapátnyom néhány centi. Nem gyors, de ritmikus mozdulattal járt kezében a lapát, és nem gyors, de kitar­tó tempóval kúszott előre a még így is magas hóban az autó... A férfi kihajolt az ab­lakon ... — Most gyorsabban néhány lapáttal... Aztán be a kocsi­be. Ne kelljen megállnom ... Talán sikerül... A nő máris behuppant a vo­lán mellé. A motor felbögött, az autó megpörgött, a sofőr visszakapta a kormányt, s az­tán a sebességmérő mutatója ismét felszaladt a harmincas szám fölé... — Sikerült! — nevetett a nő... —Sikerült! — mosolygott a sofőr... — Erre megiszunk egy feketét... Jó? Mint hó­munkásom, legyen a vendé­gem ... Egyébként, bocsásson meg, még be sem mutatkoz­tam ... Százhúsz arc, százhúsz em­ber, sors, egyéniség, elképze­lés, — százféle akarat! Uram­isten! Hogyan lehet ebből egy­séget kovácsolni? Hogyan le­het ebből egy akaratot terem­teni? Lehet, persze, hogy le­het: amikor minden úgy megy, mint a karikacsapás; amikor az útszélre vetett mag is bő termést hoz; amikor a méhek nem bírják cipelni a virágport és még a kukorica is úgy tart bugát, mint kalászt a búza­szál, a csövek súlya alatt. De, ha egyszer 88 napig nincs eső! Amikor a kutak kiapadnak és Czank Ferenc: „Nekünk mindenünk a jószág.. a föld olyan repedéseket nyit a hátán, hogy a gyermek be­levesz? Amikor minden terv, amit gondosan beírtak papír­ra, attól félő, hogy üres terv marad és nyomában üres ma­rad magtár, hombár, kamra, erszény? Akkor hogyan lehet? Sehogy! A teremben bizony hideg van. Az Alkotmány nem biz­Harminc darab MTZ trak­tort vásároltak csak december­ben a termelőszövetkezetek te­lepünkről — mondja Joó Im­re, az AGROKER igazgatója. Szavai elégedetten csengenek, jogos büsíZkeséggel beszél az el­múlt év eredményeiről, s el­árulja azt is, hogy már meg­kezdték a felkészülést a tava­sa mezőgazdasági munkákra. Sikernek számít, hogy az el­múlt évben a termelőszövetke­zetek valamennyi megrendelését kielégítették. Nemcsak erőgépet, hanem munkagépeket is nagy mennyi­ségben vásároltak 1962-ben a közös gazdaságok. Többek kö­zött ötven kazalozót, hetven pótkocsit, tíz kukoricamorzso- lót, és több hídmázsót értéke­sített az AGROKER, de na­gyobb mennyiségben adtak el tárcsákat, vetőgépéket), henge­reket, silótöltőket és magtisz­tító berendezéseket is. tosította itt, Kerekharaszton, a melegedéshez való jogot. Vagy inkább az öreg épületet, a mindenre jó, csak éppen fű­tésre nem kályhát okoljuk? A százhúsz ember, legalábbis egészségese, mind eljött a zár­számadásra. Ha most az elnök helyett odaállnék eléjük és azt mondanám: — Kedves tagtársak, amit maguk tettek, az krónikára méltó — ők, százhúszan, egy akarattal néznének össze: — Hát ennek meg mi baja van? És végtére is nekik van iga­zuk. A föld embere nem ro­mantikus hős, nem pátosszal megírt regényfigura. Ezek „ a szövetkezeti tagok, amikor látták, hogy a száraz tél után olyan tavasz jön, amelynek csapadékából fele is elég lett volna nyáron, egy hónapi ké­séssel, de amint lehetett, rög­tön munkához láttak. Min­denki! Aki csak bírta erővel, egészséggel. Amit nem adott meg az eső, azt megpróbálták pótolni ekével, kapával, verí­tékükkel. Ha ez nincs, akkor nem terem ezen a földön több, mint tíz mázsa búza hol- dankint, akkor nem terem 18 és fél mázsa őszi árpa a 14 (!) mázsa helyett... És most, a hideg teremben mindenki természetesnek tart­ja, hogy nem 41 forint felett van a munkaegység értéke, ha­nem „csak” 35 forint felett, s mindenki helyeslőén bólogat az elnök szavaira: — A mi gondjainkat senki sem jön orvosolni, nekünk kell azt... Érti, persze, hogy mindenki érti, mit akar ezzel az elnök. Mert gép, műtrágya, szerző­dés, felár, — az is segítség, ál­lami orvoslás, de az is tény, ha nincsenek ők, százhúszan egy akaraton, nos, akkor hiá­ba az állami segítség ... Van, aki szót kér, van, aki csak közberikkant, hogy lesz még itt 60 forint, a másik, mi az, lyozta a gépjavításokat. A köz­ponti AGROKER részéről már több ízben hangzott el ígéret a jelenleg hiányzó alkatrészek szállítására. Ezeknek az ígé­reteknek a valóra váltásán mú­lik a téli gépjavítások zavarta­lan elvégzése. Az előző évekhez viszonyít­va tavaszra lényegesen nagyobb gépparkkal áll a termelőszövetkezetek ren­delkezésére az AGROKER. Két éve nem kapott a vállalat ne­hézboronát, pedig a tsz-ek ál­landóan igénylik ezt a fontos munkaes2Íközt. Valószínű, hogy tavaszra megérkeznek a telep­re a nehéz boronák is. Hetven vetőgépnek a szállítását a kö­zeljövőben megkezdi a Gépel­látó Vállalat, és sorra érkeznek már az erőgépek is. Újdonság­nak számít az UH-28-as trak­tor, amelyből a megye gépállo­másai már tízet kaptak. Nagy előnye az új szőlőművelő gép­nek, hogy könnyen álalakítha­hogy hatvan, tán még száz is, a negyedik meg, hogy úgy le­gyen ... Aztán az állattenyész­tőket „simogatják’' meg ... Erre meg Czank Ferenc áll fel... — Minálunk a bornyút nem üti senki sem ... Mi szeretjük a jószágot... Hídvégi József azon vitatko­zik, hogy minek a harmadik brigádvezető ... Elég a kettő! Kovacsik József a felesége jogán szólal fel, de amit mond, okos dolog: — Nagyon fontos lenne a fiatalság bevonása... Tegye le­hetővé a vezetőség, hogy ifjú­sági brigád alakuljon ... Aztán megint a jószágók: — Olyan csalódás ért! Meg­döglött az a gyönyörű jószág. Hiimmögnek az emberek, mert a bika, állítólag Onódl István hibájából vonult át a bikák örök háremébe. Le is váltották Hídvégi József: „Az az én gondolatom, hogy elég nekünk a két brigád­vezető .. az állatgondozásról... Jaloveczki István, a szövet­kezet idős kovácsa, azon lel­kesedik, csendes szóval ugyan, hogy... Kovacsics István: „Alakuljon ifjúsági brigád...” — ... bár a tavasz rosszul kezdődött, de összefogással, lám, mégis mit ki lehet csikar­ni a földtől... összefogással: egy akarattal! Onódi István: „Olyan csalódás ért!” Tavaszra készül az AGROKER Újdonság az UH— 28-as szölőmuvelő traktor Jelenleg a téli gépjavítások­hoz szükséges alkatrészek biz­tosítása. jelent gondot az AG- ROKER-nek. A szükséges ezer féle pótalkatrészből kétszázki­lencvenöttel nem rendelkez­nek. A hiányzó alkatrészek többsége égés* évbe® akadá­tó szántóföldi munkák végzé­sére is. Az elmúlt évben közel negyven öntözőberendezést vá­sároltak a megye közös gazda­ságai, s erre az évre is már több megrendelés érkezett a vállalathoz. Nemhiába az „összeszokott” tagság a kerekharaszti Alkot­mányban ... Hosszú évek munkája, a megfelelő vezetés és a föld nagy-nagy szeretető eredményezte ezt. Lám, az aszályon is úr tud lenni az ember, ha ember! Gy. CL ttóth)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents