Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

■ tm REPO JS AG 1963. február 10., vasárnap Február 15-én mutatja be as egri Gárdonyi Gésa Ssínhás Fali Leo Pompadour című nagyoperettjét Kitérő Nagyon bosszantott a dolog, de komolyan mondbm, nem tehettem róla. ü sem. Úgy történt, hogy mentém az utcán, O meg velem szembe jött. Arra Is emlékszem, hogy a járda két méter 15 centi széles volt. Elhatároztam, hogy a fal felé térek ki. Elindultam a fal felé. 0 Is. Hopp, ez igy nem lesz jó, - gondoltam, s irányt változ­tatva, a járda széle felé igyekez­tem. Nyilván O sem akart össze­ütközést. s így a járda széle felé tgyekezett. A kővetkezőkben ösz- szetalálkoztunk a járda közepén. Egy ideig nézt'.ik egymást, eleinte bizalmatlanul, majd mosolyogva kitértem balra - ü jobbra. Így megint szembe találtuk magunkat. Udvariasan megfogtam a karját, s jobbra léptem. Ugyanakkor fogta meg ö is a karomat, s balra lépett. LejtettUnk néhány sasszét, kettőt jopbra — egyet balra . . . aztán né­gyet - kettőt, a járda teljes szé­lességében. s közben kínosan mo­solyogtunk. Még csak annyit: két hét múlva lesz az esküvőnk . . . (C) — PÉNTEK délután a Bu­dapesti Hajtómű- és Felvo­nógyár egri telepén kedves ünnepséget rendeztek. A szakszervezet és a nőtanács ezen a napon rendezte meg az apák napját, amelyen kö­zel kétszáz. gyári dolgozó vett részt.- PÉNTEKEN délután a műszaki vezetők és üzemveze­tők részvételével műszaki és gazdasági értekezletet tartot­tak a Mátravidéki Fémművek­ben. Az értekezleten a január havi termelés eredményeit és fogyatékosságait elemezték. — KÖZEL WÜSZ termelő- szövetkezet tervét vizsgálták eddig felül a hevesi járás­ban. Előreláthatólag február végére befejezik a tervek fe­lülvizsgálását. *• AZ EGRI Lakatosárugyár ízz idén nyolc és fél százalék­kal növeli termelését; ezt a termelésnövekedést a terme­lékenységi mulatók javításá­val érik el. — A PÉTERVASARI já­rásban nagy sikerrel zajlot­tak le a spartakiád községi és körzeti versenyei sakk- és asztalitenisz-sportágakban. A járási döntőkre február tize­dikén délelőtt kilenc órakor a tarnaleleszi általános iskola termeiben kerül sor. <h NAGY SIKERREL, mutat­kozott be február hatodlkán 'az újjászervezett bükkszéki énekkar. Az énekkar vezetője Torday László igazgató. Ter­vük, hogy a környező falvak­ban is bemutatkoznak majd. {Ifj. Kovács Ferenc) — ÖNTÖZÉSES tanfolyam kezdődik hétfőn Síkfőkúton. A tsz-tagok háromhetes el­méleti oktatásban részesül­- ORVOSI HÍR. Dr. Czirner József kórházi főorvos rende­lőjét Lenin út 10. sz. alatt meg­nyitotta. Rendel belgyógyá­szati, betegek részére délután 4—5 óráig. A Múzsák istállója nevű pá­rizsi kis kocsmában gúnydalt énekelnek a király kegyencnő­jéről Madam Pompadourról a polgárok. Nem is sejtik, hogy köztük van s itt találkozik sze­relmesével a félelmetes asz- szony. Amikor megjön a sze­mélyi őrizetére kirendelt gár­da, velük a rendőrfőnök, akikor lepődik meg a társaság s Re­né .is itt tudja meg, ki az a „kicsi Jean'’ kinek szerelmet vallott. Elkeseredik, de kény­telen követni a parancsot, Pompadour besorozza testőr gárdájába s udvarába rendeli barátját Calicot is. Aztán a második felvonás­ban minden összekeveredik, megjön René felesége vidékről és XV. Lajos is beállít váratla­nul, hogy Pompadournál tölt­se az éjszakát s fülön fogva húzza elő a királyi hálószobá­ból saját királyi ágykabátjá­ban kényelembe helyezkedett Renét. Végül aztán sok kacag­tató fordulat után ki-ki vissza­talál oda, ahová való. Calico Babettehez, René Madelaine- hez, és Pompadour az öreg La­joshoz. Nagyon sokan ismerik és szeretik ezt a szórakoztató, ze­nei megfogalmazásában he­lyenként egészen érdekes és merész nagyoperettet. S ha hozzáteszik, hogy a bájos, csil­logó hangú Lehóczky Éva és Bencze István alakítja a köz­ponti figurákat, akkor méltán előlegezhetünk bizalmat az énekes teljesítményeknek. A próbát még nem egyszer leállítja a rendező, a karmes­ter, vaigy éppen a koreográfus, mert mindenki arra törekszik, az operett-adta lehetőségek ki­használásával kerüljön közön­ség elé ez a darab. XV. Lajos rokokó udvarának és kora polgárságának légköre uralja a színeket. Székely Lász­ló, a díszletek tervezője ott ül a rendező mögött s jegyzi mind­azt, amiről itt, a gyakorlatban a próbán derül ki, hogy még szükséges, vagy felesleges, za­varó. Az első felvonás nyomott hangulatú pincéje után jól ér­zékelhető a két másik felvonás hatalmas versailles-i palotájá­nak pompája. Hófehér parókák, suhogó krinodinos szoknyák, elegáns gárdatisztek, polgárlányok fo­rognak a színpadon. Nagy munkát adott a darab Somoss Zsuzsa koreográfusnak, mert tulajdonképpen az első felvo­nás busq-táncán kívül kifeje­zetten koreografált tánc nincs az előadásban. A táncmester­nek itt a stílusos mozgást, a szokatlan ruhákban való vonu­lást, az udvari viselkedést kel­lett megértetni és elsajátíttatni a szereplőkkel. Nem egyszer felhangzik próba közben „Pompadour nem siet, nem szalad még szerelmese után sem, Pompadour vonul." Solymosi Ottót a rádió fiatal rendezőjét hívta meg a szín­iláz ehhez a darabhoz. Érdekességként hadd említ­sem meg, hogy erre az előadás­ra Somoss István kiadta kezé­ből a kann es téri pálcát s a színház a zenekar egyik tagját Pető Gyulát bízta meg a ve­zényléssel. Jó muzsikus Pető Gyula, sokat hangszerelt már az egri színházi zenekar szá­mára, kíváncsian várjuk, ho­gyan áll helyt a karmesteri dobogón egy nehéz, kényes, fordulatokban gazdag operett vezénylésében. A darab főbb szerepeit — „Pompadourt Lehóczky Éva, Renét Bencze István, Babette- et Fontos Magda, Calicot-t Varga Tibor, Madelaine-if Bü­ros Gyöngyi, Maurepas rendőr­főnököt Fekete Alajos, Pou- lard-ot Kanalas László, a test- örhadnagyot Kauczki Ervin, XV. Lajost Antal László játsz- sza. (ádám) A VÁLASZTÓK ELŐTT: Kiss Sándorné — Későn jöttek, elmúlt már a.jelölő gyűlés — mondja a karácsondi községi tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese. Az emberek is hazamentek már, de ha akar­ja, elmondom, hogyan zajlott le a jelölés. Csodálkozik, hogy nem kér­dezősködünk a gyűlésről, hogy az új tanácstagok választása előtt egy régi tanácstag — ez ő, Kiss Sándorné — munkájá­ról érdeklődünk. — Az eddigi munkámról — csodálkozik, mintha nem len­ne mit mondani róla, mintha 1954 július 15-e óta — akkor lett a községi tanács vb-elnö- ke — nem történt volna sem­mi, amiben neki is része volt, aminek a megalkotásában ő is segédkezett. Mintha nem ebben az idő­szakban „ugrott” volna meg a községfejlesztés; a járdák „az­óta” behálózták a község nagy­részét, a villanyfény eljutott a mellékutcákba is, s most a „ci­gánynegyed” fejlesztése is na­pirendre került. — Az eddigi munkámról — csodálkozik még mindig — mintha 1958 óta — akkor vá­lasztották be a megyei tanács­ba is — nem ^történt volna semmi említésié méltó ese­mény. Pedig a megye azóta új út­ra lépett, szocialista nagy­üzemben dolgoznak az ő vá­lasztópolgárai is. És azóta megkezdődött a közélet egyre szélesebb körű demokratizálá­sa, — amelynek részese min­denki, az „egyszerű ember” csak úgy, mint az. aki a me­gyei tanácsban képviseli az „egyszerű embereket”. Üira jelölték őt, ismét sze­repel a községi és a megyei tanácstagok listáján: s pót­képviselőnek jelölték az or­szággyűlésbe is. — Ha megválasztják — aka­rom kérdezni, de ő tudja, mire vagyok kíváncsi, és sorolja a tennivalókat, mit kellene mi­nél gyorsabban elvégezni, mit kellene minél gyorsabban fel­építeni, elkészíteni. — Bővizű kutakra van szükségünk, még három kilométernyi járdára, buszmegállóra, makadámút építésére. Meg kell oldani a házhelyek részletfizetésre tör­ténő parcellázását is, csak így lehet biztosítani azt, hogy a cigány lakosság véglegesen le­telepedjen. Kardoskodni kell azért, hogy a gépállomás jobb munkát végezzen: az ősszel is az egyik táblán tíz nap alatt harmincöt holdat szántottak fel. Sokat kell tenni még a fa­lu egyenletesebb áruellátásá­ért is, azért, hogy például a legkeresettebb tv-alkatrésze- ket megtalálják helyben is a vásárlók. Az ötven televízió­tulajdonos már speciális igé­nyű vásárlóréteget jelent. Az emberek gyakran a leg­egyszerűbb árucikkekért is Budapestre, vagy Gyöngyösre mennek. Beszél, beszél, — s nem ve­szi észre talán maga sem, hogy választási programját mondja el. ® (Krajczár) 1963. FEBRUAR 10., VASÁRNAP: ELVIRA 05 évvel ezelőtt, 1890. február 10-én született BERTHOLT BRECHT, a mai német Iroda­lom legjelentősebb drámaírója, leöltő és Irodalomkritllíus. 1933-ban hazájából a Hitler-uralom miatt emigrálnia kellett és oda csak 1948-ban tért vissza. A koldusope­ra (1923) című műve szenvedélyes __ vádirat a polgári társadalom ellen. A spanyol polgárháború idején a L Carrar asszony puskái, majd ké- *-— "jsőbb a Kurázsi mama című da­rabjaival a harmincéves, háború borzalmainak bemutatáséval a fa­sizmus ellen küzdött. Egyéb hires darabjai: Galilei, A kaukázusi krétakör. Brecht a Béke-Világta- náes tagja volt, 1954-ben Le nin-békedíjjal tüntették ki. Művei­oől olvasásra ajánljuk: Curraggie anyó és gyermekei. Európa Ki­adó — 1958. Carrar asszony puskái. Népszava Kiadó — 1955. és a Lucullus a bírák előtt (1 felvonásos színdarab) Táncsics Ki­adó — 1960. 40 évvel ezelőtt. 1923. február 10-én halt meg WILHELM RÖNTGEN német fizikus, az első, 1901-es, Nobel-dij jutalma- zottja. A fény- és a gamma-sugár közé eső. róla elnevezett su­gárzást fedezte fel. mely sugarak a néhány centiméter vastag­ságú anyagon is áthatolni képesek. A Röntgen-sugurakat a gyó­gyászatban és az ipari technológiában ma már igen elterjedten alkalmazzák. 110 évvel ezelőtt. 1853. február 10-én kezdték meg a 850 mé­ter hosszú BUDAI ALAGÚT építését, mely Novák Dániel és Clark Adám tervei szerint készült el. Bertholt Brecht Őrségben Hideg ítéli éjszak^ van. * A sötét, hófúvásos puszta szóién kivilágított terepsza­kasz. A fagyos szél süvöltve hordja a szétporló havat. A hosszú raktárépület tetejéről a himbálódzó villanyfényben meg-meglebben egy fátyolsze­rű hófuvat. Az objektum előtt egy hó­ember alak mozog. Az őr. Ka­tona. — Vastag öltözetét be­fújta a hó. A havas ruhás őr a kemény, csikorgó hidegben da­col az időjárással, de kötött harci feladatát, az őrszolgála­tot helytállással teljesíti. Lehelete nyomán pára, dér­kristályok csapódnak az arcá­ra, tekintete minden nesz irá­nyába fordul, keze a fegyve­rén, közben előre halad. A szél szembe fúj. Az őrt egy sötét, komor épü­let előtt viszi el az útja. Egy percre megáll. Nagyot fúj — előtte a gázkamra. A drót­kerítésre figyel, közben egy pil­lanat alatt átvillan agyán az el­ső gázriadó. — Gyakorlat volt. Mikor elő­ször léptek át a gázkamra vas­ajtaján, önkéntelenül Auswitz és a borzalom jutott eszükbe. A sötétben nem láttak semmit, a gáztámadás alatt szorították egymás kezét, a gázálarc alatt hallottók zilált, hangos légzé­süket. — Metsző a hideg, a gáz­tömlőt ellőtték! Mikor ott a gyakorlat alatt a sárga, go- molygó füstgyertyák közt a szabadba jutottak, a friss leve­gőből mélyet lélegzettek a füst marta a torkukat, mindnyájan érezték: a borzalom nem is­métlődhet meg! Az őr tovább halad a kerítés mellett, csizmája alatt ropog a hó. A távolban az alvó város villanyszemei pislognak. A he­gyeket az őr szülő falujával együtt elnyeli a köd. Tovább lépked. — Otthon is alszanak, vagy lehet éjjeli műszakosok a gyárban. — Fegyveréről letörli a de­rét. A távolban vonat zakatol, a szól arról fúj. Utaznak, a fű­tő dolgozik, egy család nyugo­vóra tér, más most indul mun­kába, a katona őrködik. — A kislány?... — Az őr szorosan markolja karabélyát, körülötte hó, béke van. A katona őrkö­dik az emberek munkáján és álmán, s a jól ismert katona- dal van emlékezetében: „Hideg téli éjszakán, a tüzér már résen áll, Védlek téged drága srzép ha­zám .. Simon Imre llVHf\Z' • /\A (J S O G>- * ‘ Egerben este 19 órakor: DON CARLOS (Móricz-bérlet) GYURKÖ GÉZA: RETTEN AZ ORSZÁGÚTON EGRI VÖRÖS CSILLAG 10: Kertes házak utcája 11: A szív labirintusa EGRI BEKF. 10—11: A szép amerikai ePYÖNGYÖSI PUSKIN 10—11: Egyiptomi történet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG . 10: A harmadik fiú 11: Mindenért fizetek HATVANI VÖRÖS CSILLAG 10: A szív labirintusa 11: lmok és az írógép HATVANI KOSSUTH 10: Csudapest HEVES 10: Hátha mégis szerelem 11: Angyalok földjén pítervasara 10: Esős vasárnap Füzesabony 10: Francia nő és a szerelem ll: Kertes házak utcája Idő járás jelentés • A Meteorológiai Intézet je­lenti : Várható időjárás vasárnap estig: Párás idő, sok helyen éjszakai, reggeli és délelőtti ködök, zuzmaraképződéssel. A déli megyékben néhány helyen kisebb havazások, ónos eső. Gyenge, helyenként kissé élén- kebb keleti szél. Várható leg­magasabb nappali hőmérséklet 0 fok körül, a ködösebb terü­leteken mínusz 5 fok közelé- •ben, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet általában mínusz 5—10 fok között, az or- jszág északi felében helyenként mínusz 15 fok körül. (MTI) — Bocsásson meg, nem vin­ne el? A sofőr gyors és szakértő pillantással végigmérte a nőt, apró modern csizmás lábától, pimasz kis kucsmájáig, aztán ravaszul megjegyezte: — Hát... tudja, hogy van az. A szabályok szerint ugyan­is. A nőt, akit még az előbb majdhogynem visszakozásra késztetett a szemtelenül éhes tekintet, meghökkentette a vá­lasz: — Se autóbuszom, se vona­tom reggelig... S magának olyan megbízható az arca ... Természetesen megfizetem. Természetesen" — tette hozzá nyomaték kedvéért. A sofőr el- vigyorodott a fizetés szóra. Hi­szen, ha az lenne a fizetség, ami ilyenkor a legtöbb lehet, hiszen ... Aztán gyorsan hely­rerángatta arcvonásait és szin­te nyersen förmedt rá a. nőre: — Üljön be ... Ez nem taxi... Dobja le a kabátját, meleg a kocsi — s mit sem törődve uta­sával, beült a volán mögé, rá­lépett az önindítóra, s már kapcsolt is. A nő az utolsó pil­lanatban huppant mellé a má­sik ülésre. A hintázó hópely- hek között, a városból kivezető országúton nekivágott az autó, hogy céljához vigyen két em­bert, aki soha nem látta egy­mást, soha nem is gondolták, hogy találkozhatnak, s ha vé­letlenül elmennek egymás mel­lett, talán még a férfi sem fi­gyel fel a nő arcára. És még azt mondják, nincs véletlen... A sebességmérő ötven körül remegett: — A hó alatt jég van. Nem mehetek gyorsabban ... — Igen ... — így tehát, ha bármennyi­re siet, meg kell elégednie az én kocsimmal... — Ö, nagyon hálás vagyok — nézett rá a nő. Kedves, fi­tos orra volt, s formás térde. Lehet, hogy minden nőnek for­más a térde, ha felcsúszik egy kicsit a szoknyája egy férfi mellett... De más általában a nők formás térde, s egészen más egy konkrét nő esetében, aki itt ül a sofőr mellett a me­leg kocsiban talán órákra ösz- szezárva... s aki zavartan próbálja lehúzni szoknyáját ... — Az utat figyelje, maga mondta, hogy jeges ... A férfi elvörösödött, aztán inkább dühében, mint szelle­mes megjegyzésnek szánva bökte ki: — Minden járható utat meg­figyelek... Ha tudni .akarja ... Most a nő pirult el. Zavará­ban cigarettát kotort elő tás­kájából, rágyújtott. — Engem is megkínálhat­na... Nem gondolja? — Bocsásson meg. Tessék ... — Köszönöm, nem dohány­zóm ... — Akkor miért kér? — Csak az illemre akartam figyelmeztetni... — Arra kérem, hogy a kö­vetkező községben álljon meg. Kiszállok — mondta határo­zottan a nő. — Megsértődött? — Lényegtelen ... A sofőr megrántotta vállát A fenébe is, ml dolga van ez­zel a kis kucsmáé libával. Fel- kéredzkedik a kocsijára és ahelyett, hogy örülne, lám mi­lyen szerencséje van, még itt megjátssza az előkelőt. Ilyenek a nők, mind. Beülnek egy vad­idegen férfi kocsijába, azzal sem törődve, hogy ezzel bajt is okozhatnak neki, utóvégre ál­lami kocsi ez, menetlevél, el­lenőrzés, miegymás... Eh! A hó egyre vastagabb pely- hekben hullt, s a meggyújtott reflektorok fényében az volt az ember érzése, mintha valami óriási dunyhán tömé magát keresztül. Autó, jármű sehol. Az út mentén, mint fehérbun- dás őrök, álltak sorban a fák, egyre inkább átvéve az út széle jelzésének rendkívül fontos feladatát. A sebességmérő mu­tatója már csak a harmincas szám körül járta vibráló tán­cát. — És, ha most itt ragadnánk az úton? Kettesben. Maga meg én. Milyen romantikus lenne... Meleg autó, kavargó hópely- hek. Én és maga ... Nos? A nő hirtelen ránézett. Egy pillanatig állta a tekintetét, aztán gyorsan előrekapta a fejét, mintha valami éles ka­nyar következne. Az út egye­nes volt itt, mintha vonalzó­val húzták volna ... — Nem hiszem, hogy képes volna erőszakoskodni egy véd­telen nővel?-r Hát ezt meg mire alapoz­za, kedves utasom? — Túlságosan becsületes a képe ahhoz... — Becstelenség a társadalmi tulajdonhoz nyúlni, de ugye­bár, ebben az esetben ... Re­mélem, hogy.., — Pimasz! Álljon meg azon­nal. Kiszállok... A sofőr fékezett, könnyed mozdulattal átnyúlt a nő válla felett, mintha csak az ajtót akarná nyitni és gyors, de ke­mény mozdulattal magához szorította. A nő szája forró volt. A pofon még gyorsabb és még keményebb. A következő pillanatban a nő már kint állt a kavargó hóesésben, megsüp­pedve kis csizmáiban és ka­bátja után kapaszkodott, hogy magára rángassa... — Üljön vissza ... Nem érti? Most mindegy, hogy milyen gazembernek tart, de olyan nem vagyok, hogy itt hagy­jam ... Szálljon be nyugod­tan ... Hallja? Ha akar, benn a faluban kiszállhat... Tíz kilométert még kibír velem! A nő topogott a hóban, amely fehéren és végtelenül nyúlt el a dombok, erdők kö­zött és végtelenül emelkedett a magasba, mintha nem is a láthatatlan felhők ráznák le magukról a kristály-pelyheket.. A szél durván és váratlanul nagy marók havat vágott az arcába. Lassan visszakászáló­dott az autóba és szinte odata­padt a kocsi ajtajához... A férfi nem szólt egy szót sem, óvatosan gázt adott, az autó hátsó kerekei megpörögték, a kocsi megfarolt, aztán lassan megindult... — Átkozott idő ... Most már szél is van — mormogta maga elé a férfi. A nő hallgatott, összeszorított szájjal, mereven nézve az országutat amelyen most már tenyérnyi vastag fel­hőrétegekben rohant át a szél­től korbácsolt hó ... Az autó lassan, küszködve, de kitar­tóan kúszott előre az úton, mint valami értelmes lényi kerekei letaposták, maguk aía *V

Next

/
Thumbnails
Contents