Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-09 / 33. szám
1983. február 9., szombat WEPÜJ8 AQ 6 Falu volt ez! Nagy falu. A közepén trónoló kastély, vagy a vasúti csomópont jellege tette valamikor nagyobb hellyé a megyében? Ki tudná már azt ma? Hatvanban mindenki inkább arról beszél, hogyan, mi tette várossá, milyen fejlődés előtt áll, s arról, kik azok az emberek, akiknek keze nyomán épül, szépül, gazdagszik a megye harmadik városa. Állok a Zagyva hidján. Hideg szabdalja a levegőt, de jólesik egy pillanatra széttekinteni. Emberek jönnek, mennek. Autók suhannak a jeges úton, távolról vastag füstöt ereget a sok mozdony, hám, amikor korlátozás van a vonatjáratokban. most is mennyi fekete „gőzös”, mennyi hivalkodó villanymozdony fut a feketére tisztított sínkígyókon! Hatvan... A főutcán neonfényben fürdik a szovjet hősi emlékmű.... Az újjáépített áruház ragyogó kirakatai szebbnél szebb áruval tele ...A kórházból szűrődő fény mögött fehérköpenyes orvosok, ápolónők birkóznak a kórokkal, a vigyázatlan emberek testi épségének helyreállításával... A Jérevánból halk zene szűrődik, s a hatalmas ablakokra megnyúlt, mozgó árnyat vetnek a táncoló fiatal párok... Zárnak. Ekte van, mindenki hazafelé igyekszik, de az új Csemegében még fürge ujjak .számolják a napi bevételt, percek alatt helyére kerül a sok vásárlókosár, s mire a toronyóra hei. kongat, elő kerül a rács, reggelig pihen a pult, pihennek a_ eladók... A Vörösmarty Művelődési Házban klubest kezdődik. Fiatalok válogatják a legszórakoztatóbb lemezeket. ■ Mióta itt járt, még mindig Németh Lehel hódít... A gimnáziumban esti tagozatos öreg diákok rakják füzetüket, könyveiket nagy gonddal a rég elhagyott iskolapadra... S az új házban követelőén felsír egy új hatvani kis honpolgár, valóságos riadalmat kelt a családban, pedig csak enni akar...! Hatvanban pereg az élet. Este, reggel, délben vagy délután, sajátos hatvani módon élnek, dolgoznak, szórakoznak, úgy, ahogyan egy kis város nagy családjához illik, ahol a családfő a család segítségével gondoskodik a biztos jövőről, a békés jelenről... Az AKÖV-telep A kórház ... Szép feladat felmérni azt, hogy mit is kapott ez a város négy esztendő alatt? Hogyan fejlődött azzá, ami ma. Megnézni, hogyan gazdálkodott a közös pénzzel a város gazdája, hogyan tudta úgy beosztani a meglevőt, meg a támogatást, hogy abból éppen oda jusson, éppen az legyen, amit mindenki szeretne. Az a négy év, ami az előző választásoktól a mostani választásig eltelt, ha úgy veszem, hosszú, ha úgy veszem rövid. Az egyik jelölő gyűlésen dr. Bartos Imre, a gimnázium igazgatója a többi között Hatvan lakásügyeiről beszélt. Elmondotta, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy még mindig nem elég a meglevő lakások száma. S ezt fűzte hozzá: — Növekednek az igények! Négy évvel ezelőtt, a jelölő gyűlések előtt is beszélgettünk arról, hogyan lehetne megoldani ezt a fájó pontot, s akkor azt mondtuk, no, emberek, ha ötszáz lakást építünk a négy év alatt, akkor úgy ahogy, de megoldjuk a dolgot! S a valóság most, négy év múlva? 485 lakás épült négy év alatt, nem számítva a magánosok építkezéseit és meg vagyunk elégedve? Nem. Mert azóta, aki akkor egy szobaösszkomfortot kapott, az ma már legalább két szqbát szeretne. azóta gvereke is van. Ahol kettő.volt, ott most három lenne jó. mert vagy a család, vagy a bútor növekedett. Hát ilyen a mi lakásügyünk, itt, Hatvanban ... Sokan mosolyogtak az ízes beszéden, évek hosszú során át, megszokták, hogy a Hazafias Népfront, a tanács, de a többi szervek vezetői, képviselői sem titkolják az igazat, közösen beszélik meg a bajokat, az eredményeket. S ha türelemre van szükség, az bizony nem hiábavaló kívánság a hi- V,n,"lns emberek részéről! F,b»-.°n a ■eérosb-.r:. ahol a munka r-U — a*-» -a»-« mog+o. lálbafö — -»-v forint " .... ni , hogy alacsony! Nem is magas, de ez elsősorban azok munkájától függ, akik nem bérből élnek, hanem maguk termelése szabja meg jövedelmüket. S ha az állam ígéretet tett arra, hogy emeli az élet- színvonalat, abban föltétlenül benne van a „még több kenyér, még több lakás, a még több szükséglet kielégítése” is. öt évvel ezelőtt Hatvant elsősorban az tette falusi jellegűvé, hogy egyetlen házban sem volt víz. Egyszerűen nem volt olyan ház Hatvanban, ahol fürdőszoba lett volna. Nem is lehetett, mert az elmúlt tanácsi időszak alatt épült a vízmű, s míg addig egyetlen méter vízhálózat nem volt a városban, addig ma több mint 13 kilométer hosz- szúságban csobog a tisztaságot, kényelmet jelentő víz a csövekben. Vagy beszéljünk arról, hogyan bukdácsoltak még négy évvel ezelőtt egy-egy esti műsorra járdátlan, sáros úton a város középpontjától alig távolabbi helyekről a hatvaniak? Négy év alatt annyi járda épült, amin sorba rakva. Egertől majd Gyöngyösig lehetne elmenni sár nélkül. Több mint negyven kilométer járda, s ennek hetven százaléka az addig hanyagolt kültelken. Portalanított utakon futnak az autók, s nem vágják be porral, szeméttel a parkban üldögélőket. 30 kilométer hosszúságú makadámút, 8 méter . kocsiút... Mindez négy év alatt. Az egyik tanácstag jelűit kiszámolta, hogy h<roz elmúlt húsz év alatt — 45 előtt — csak negyedét építették volna annak, amit az utolsó négy évben, akkor ma Hatvanban nem lenne a jelölő gyűlésen- mit kérniük a választóknak. Ha nem is teljes egészében fogadható így el, hiszen nincs az a szép, ami szebb ne lehetne, s nincs az a hosszú járda, ami hosszabb ne lehetne, mégis az az igazság, hogy Hatvan most kezdett el rohamosan fejlődni. Bár vasúti csomópont, mégis nagy szükség volt arra, hogy új autóbuszkirendeltség kezdje meg munkáját a nemrég átadott AKÖV-telepen. Nagy a város, helyi járatait is emelni kellett, de a környező községek — nem is beszélve az átfutó távolsági buszokról — teljes egészében összekapcsolódtak a várossal az autóbuszok révén. És most beszéljünk az egészségügyről. De sokat hangoztatott kérés volt egy kórház létesítése! Meglett. A büszke kastély, amelyik hajdan uralta az alant fekvő várost, most a gyógyítás csarnoka lett Eredeti szépségében visszaállított külseje hófehér kórtermeket fog falai közé. A központi épületben van a kórház, s míg hajdan hat körzeti orvos küzdött, ahogy tudott, a betegségekkel, s messzi kórházakba A kibővített könyvtár küldte azokat, akik ápolásra, gyógykezelésre szorultak, addig ma a szárnyépületben, a legjobb szakorvosok rendelnek, s ha súlyos esetet találnak, ott a kilencven ágyas kórház. Ma már mindenki tudja Hatvanban, hogy ez csak a kezdet, mert benn az udvaron 453 férőhelyes hatalmas egészségügyi „kombinát” épül. Egy a sok közül, aid az A kicsik és terhes anyák számára fél milliós költséggel megépült az egészségház. Egy új bölcsőde is csatlakozott az anyák gondját enyhítő létesítmények sorába ez idő alatt. S ha már a gyerekeknél tartunk, nézzünk szét Hatvan oktatási vonalán is. Négy év alatt két új, napközi otthonnal kiegészített nyolctantermes iskolát adtak át Három óvodát hozott rendbe a városi tanács, épült új, külön álló napközi otthon, befejezés előtt áll a gimnázium gyakorlati oktatást szolgáló műhelyépülete, s elkészült a mezőgazdasági felsőfokú technikum kollégiuma, a közeljövőben épül az iskolájuk, s vele együtt a tanári lakások, hogy ha végleg megtelepszik Hatvanban ez a fontos és nagyon szükséges mezőgazdasági szakembereket képző iskola, minden feltétel biztosítva legyen a zavartalan tanításhoz.. Arról nincs felmérés, hogyan változott meg Hatvanban a lakások belseje, hogyan cseréltek helyet az öreg bútorok a csővázas, modern garnitúrák százaival, arról sem tud senki e pillanatban, hogy hány lakást borít a legdrágább perzsaszőnyeg, de azt tudjuk, hogy míg 1958-ban 4701 rádió volt Hatvanban, addig ma 5539 szól a „dobozokon” kívül. S 1958-ban csak 16 boldog televízió-tulajdonos büszkélkedhetett a modern technika e szórakoztató vívmányával, de ma már 758 családban nézhetik esténként az adásokat. Mindez nem járt olyan visszahatással, hogy az emberek elfordulhattak volna az olvasástól, mert ha nem is a könyvtárat, nem is a több mint kétezer példánnyal többet járató hírlapolvasókat veszem alapul, AKÖV-telepcn dolgozik csak néhány lakásban nézek szét, akkor is azt tapasztalom, hogy olvasni talán még jobban szeretnek az emberek Hatvan* 1 ban, mint bárhol. Ezért nem véletlen az sem, hogy a hatvani irodalmi színpad gyökeret vert, hogy nagyszámú közönsége van, akik örömmel hallgatják a felcsendülő versritmusokat, a jeleneteket, * megelevenített irodalmat. Négy év alatt szakembereket, orvosokat, mezőgazdászé* kát, pedagógusokat, technikusokat kapott a város, az értelmiségiek száma mintegy 250 fővel növekedett. Mi hát ez, ha nem a fejlődés egy mérhető foka? Mi hát ez, ha nem a jövőjét tervező város felkészülése a még nagyobb feladatok elvégzésére? A hatvani Lenin Termelő- szövetkezet csodálatos virágai eljutottak Erfurtba. Megmutatták, hogyan ápoljál? gondos kezek itt a távoli kis Heves megyei városban a kertészet gyöngyét. De a szegfű mellett nem szégyenkezhet a paprika, a mosolygó paradicsom, s más termékük' sem. Közös akarattal, közös erővel, közös tervekkel rakták le négy év alatt az állattenyésztés alapjait. Hétszáz férőhelyes szarvasmarha- istálló, 2000 férőhelyes sertés- szállás, fiaztató, siildőnevelő dicséri az előre tervezést. Felépült négy ét' alatt, a vasúti postahivatal, a MÁV trafó- állomás, a városi, cukorgyári, téglagyári fürdő, a cukorgyári mészégető és nagy raktár, s most adták át a 75 millió forintos beruházással épült cukorgyári erőművet, ötmillió forintot, emésztett fel a középületek tatarozása, megépült az autóbuszállomás, a tejüzem, a hatvan—salgótarjáni műút. a vasúti víztorony, korszerű berendezést kapott a malom... Az új csemegeüzlet Lehet, sőt biztos-, hogy kimaradt valami a felsorolásból. De nem is statisztikai célt akart szolgálni a városnak ez a sajtó sajátos eszközével történt bemutatása, hanem egy kis figyelmet kér. Egy kis figyelmet, hogy reflektorfénybe állítsa azt a nagy munkát, amelyet egy egész város fejtett ki azért, hogy fejlődjön, hogy szépüljön, hogy utcáin portalan úton sétálhassanak a gyerekek, hogy fényes presszójában táncolhassanak a fiatalok, hogy üzleteiben fővárosi árukkal teli polcokat találjon a vásárló, hogy kényelmét szolgálja a jó út, a járda, a vízvezeték, a villany, a művelődési intézmények sora, hogy korszerűen felszerelt iskolában tanuljanak a hatvani gyerekek, hogy a város üzemeiben jó körülmények között menjen a munka, hogy minél több ember nyerhesse vissza erejét, egészségét, hogy a termelőszövetkezetben a közös gazdálkodás megtalálja azt a. tartalmat, amit a szó jelent. Azért született ez az írás, azért készültek a fényképek, hogy felvillantsák a nem hatvaniak előtt, — milyen hosszú idő négy esztendő, s mégis, milyen hamar eltelik, ha munkában, építésben, a holnapra készülés jegyében peregnek e napok. Mert a hatvaniak is csak azon vették észre magukat, hogy ami nem volt, ma már van. Hogy a naptár lapjainak hajtogatásával hogyan fordult az Idő a teremtésbe az alkotó kezdeményezések, a munkáskezek nyomán. S talán a kétkedők is meggyőzödnek arról, mit jelent az a puszta tény, hogy a tanácsban azok az emberek tárgyalták, a költségvetéseket, a beruházásokat, az új létesítmények hely- kijelölését és felépítésének tervét, akik a saját életükből általánosítanak, hiszen ott élnek a régi kastély tövében, azok között, akik velük egyenrangú emberek, men a tanácstagok, a mostani lanácstagjelöltek egyszerűen hatvani emberek... f CS. ADÄM ÉVA Foto: KISS BÉLA t
