Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

1963. február 6., szerda REPOJSAG S Felelősség és hatalom — Párttag? — Nem. — Pártonkívüli? — Dehogy ... Ez a paradoxnak tűnő pár­beszéd jellemző s nagyon is megszokott mostani minden­napjainkban. Sokan tagsági önyv nélkül is párttagoknak zik magukat, mert a párthe- i's és bölcs politikája, a párt j;:ii találkoznak egyéni el- . Ítéléseikkel, terveikkel. So­nn helyeslik s támogatják a rt politikáját s ebből eredő- : aktív s eleven érdeklődést . 'Ásítanak a köz dolgai iránt, :> datokat kérnek s teljesíte­ne a szocializmus építő- unkájából, hogy gyorsabbat ! biztosabban léphéssün! öbbre. Különösen megmutat- j ' ozik ez most — élesen s fi-1 . Amiét el nem kerülhetően — i választási előkészületek, je- '•'ö gyűlések során. Nem kell mélyre ásni, hogy az eredendő okra ráleljünk: senkinek sem mindegy, hogy kiket jelölnek, s választanak néphatalmi szer­veinkbe, hogy kik lehetnek a bizalom kitüntetettjei. Nem volt egyetlen jelölő gyűlés, választottak bár ta­nácstagot vagy pótkép viselőt, amire teljességgel azt - mondr hatnék: mechanikus, formális aktus volt az egész. Nagyon sok még a formalitás gyűlé­seinkben, de ezeket is áttöri a meleg emberi szó, az ünnepé­lyesség, a külsőség együtt je­lenik meg az emberi gondok­kal. A népfront várja, hogy je­löltjeire, a párt politikájára, munkastílusára, eredményei­re igent mondjanak a válasz­tók! De nem kéri a hanyagsá­gok, hibák, ' mulasztások el­hallgatását, igenlését! Hibák és eredmények, jogos kritika és elismerés egyaránt szabad jelzőt kapott jelölő gyűléseinken. Hány becsületes, dolgos és cselekedni vágyó ember mond ezekben a napokban józan vé­leményt, ad hasznos tanácsot; olyan emberek, akik megbe­csülik az eredményeket, de nem hajlandók megalkudni a rosszal, a hibákká!, akik újabb és újabb lehetőségeket, feltár­va akarják fejlődésünket egyenletesebbé, hibamente­sebbé tenni. Felelősséget és hatalmat kap az, aki a tömegek bizalmát megnyerve közfunkcióba ke­rül. Választott vezetőink mun­kájuk, sok elfoglaltságuk, megbízatásuk teljesítése köz­ben nem vesznek és nem ve­hetnek észre minden bajt, fo­nákságot, hiába is forognak a hétköznapok, az élet sűrűjé­ben. De-mennyivel nehezebb segíteni, mint észrevenni a bajt. És mennyi segítő szán­dék szunnyad el az „objektív akadályok” leküzdhetetlehnek vélt falain. A jelölő gyűlések őszinte és családias beszélge­tések alkalmai. Az. itt feltáruló gondokról nem feledkezhetnek meg; akik szóvá teszik a hi­bákat, fogyatékosságokat — várják azok elintézését, or­voslását is. Természetesen, nem sült galamb módjára vár­ják a javulást az emberek; örvendetesen megsokasodtak azok, akik erejüket, -fáradsá­TEktfEtflZäVETKIltTEm * .................. o'A. -i'Z A Hold — nem kihűli lest A Hold felszínének és mélyé­nek külön e célra kidolgozott módszerrel, különböző hos­szúságú rádióhullámok útján történő tanulmányozása meg­lepő felfedezésre vezette a gorkiji Rádiófizikai Tudomá­nyos Kutató Intézetben dolgo­zó szovjet tudósokat. A Hold hőmérséklete már 20 méter mélységben 30 fokkal maga­sabbnak bizonyult a felszínen észlelt hőmérsékletnél. Hatvan kilométer mélységben a Hold hőmérséklete körülbelül 1000 fok. fgy tehát bebizonyosodik, hogy helyes volt Nyikolaj Ko- zirjev szovjet tudós megfigye­lése, aki 1058-ban az Alfonz- kráter kitörését fedezte fel a Holdon. A Hold rádiókutatásaival nyert adatok szerint e bolygó felüietét mindem bizonnyal li- kacsos'anyag bontja, amely főleg kvarcból és korundböl 41L gyok a tsz szeJ. De szeretnék még elégedettebb lenni, s azt is szeretném, ha jövőre nem 26. hanem 36 forintot, vagy7 még ennél is többet fizetnénk munkaegységenként, üzért ar­ra kérek mindenkit, hogy eb­ben az évben még jobban dol­gozzon! Aztán, mintha mái* meg­ijedt volna saját hangjától, csendesebben hozzáfűzte: — Lehet, nem jól mondtam valamit, de ami a szívemen, az a számon. Én még soha nem szólaltam fel és ... Amikor leült, megtapsolták. Fehér arca pedig már piros volt, mint a rózsa ... *•­, — Ellenségeim azt állítják, hogy nem va­gyok becsületes — harsogta a labdarúgó- pálya tribünjén a be­iktatási ünnepségen Manuel de Andrade brazíliai politikus, akit nemrégen vá­lasztottak meg Cac- céirú polgármesteré­vé. — Hazudnak! Szakadjon le alattam, ez a tribün, ha állítá­sukban egy nyi 'qazsag is van — emeúe fel karját színpadiasán a tátott szájú nézők megható figyelme közepette... ... és most azt gon­dolják kedves olva­sóim, hogy Manuel de Andrade alatt le­Le! Abban ban! De hol csoda?! a píllunat­van itt a ,.. csak gyújtószerkezet tizennyolcadik Időváltozás . . . Idős termelőszövetkezeti tag igyekszik a nagy hófúvásban a zárszámadásra. Lassan lépe­get, bottal támogatja magát, Látni, hogy megviselte már az idő. Pipára gyújt, amikor utóléri egy menyecske, es neki panaszkodik: — Időváltozás lesz! Szúr a derekamba, de a lábam is ér­zi... — Az élet bizony... — vi­gasztalná a menyecske, ahogy belépnek a terembe, de ebben a pillanatban pattogós nótára zendít a zenekar, s elnyomja szavait. A bácsi meglepetten áll meg a küszöbön, szemében furcsa fény villan és aztán — a je­lenlevők legnagyobb derűjé­re — csárdás-léptekben indul el a zenekar felé és táncolni kezd maga, egyedül. Már énekelne is, amikor a menyecske félig mosolyogva, félig pedig szemrehányóan kérdezi: — Hát a köszvény, András bátyám?! „¥,ngesxtelö* Vége a beszámolónak. A közgyűlést vezető elnök meg­nyitja a vitát, s arra kéri a jelenlevőket, minél többen szóljanak az elhangzottakhoz. A hideg, fűtetlen helyiség­ben elcsendesednek az embe­rek. Az elnök már harmad­szor kéri a* tagokat hozzászó­lásra, amikor felpattan egy menyecske és csengő hangon kijelenti: — Miért nem fűttetett be a vezetőség? Hideg van, belénk fagyott a szó, s addig nem lesz itt hozzászólás, amíg egy pohár — Tudja, kolléga úr, maszek koromban egész nap trap- poltarn, most, hogy beléptünk a szövetkezetbe, napszámra csak az italbolt előtt kell ücsörögnöm! (Endrödi István rajza) Immáron éve! A két tűzgömb, olt Naga­szaki és Hirosima felett im­máron tizennyolcadik éve, hogy „megtelte kötelességét”. A tűzgömb kihunyt, a holta­kat eltemették, a romokat felépítették, és ma már csak az emlékmű jelzi, hol pusz­tított az emberi tudomány egy nagyszerű felfedezésének félelmetes torzója ... Már csak az emlékmű? „Tokióból jelenti a TASZSZ: A Hirosimái kórház vezetősé­ge közölte, hogy a háború vegén Hirosimára és Naga­szakira dobott amerikai atombomba robbanásának következtében tavaly 40 em­ber halt meg. 1961-ben 68 ember halt meg a Hirosimái kórházban az atombomba robbanásának következtében. A kórház igazgatóságának közleménye elmondja azt is, hogy p. városban nagymérték­ben megnövekedett a rákbe­tegek száma”. Immáron a tizennyolcadik éve! És az atombomba ma már csak gyújtószerkezet a H- bombához. <gy..ó) Az élet ezernyi problémájú ról, eredményéről, eseményé■ ről küldenek nap mint nai értesítési levelezőink. E leve­lekből néhány sor... ... Nagyon örült az égés: község annak, hogy fogászat: rendelőt kaptunk. Csak egy kis hiba csúszott a dologba. A MÁV dolgozók részére nincs szakrendelés. Nekünk tovább­ra is 40 kilométert kell utazni ide-oda, ha fogat akarunk csi­— Segítség!... Segítsééégt Ficsor Márton, aki kellemes félálomban süttette hasát a nappal, felriadt álmodozásá­ból és fülelni kezdett. Nem tudta, hogy szunnyadta-e a kiáltást, vagy valóban egy baj­ba jutott embertársa küzd ma­gára hagyatva az életéért... — Segítség! Kétségtelen, valaki fuldok- lik a folyóban. Felugrott, ke­zét szeme fölé tartotta, s azon­nal észrevette, hogy egy vizen ugráló szalmakalap mellett két kar csápolja a habokat, leme­rülve, felbukva alig néhány méterre a vízparttól. Egy moz­dulat, le az inget, a másik, le a szandált, vele együtt a vá­szonnadrágot és már ugrott is. Két gyors karcsapás és a már víz alá merülő férfi haját markolta, egy erős rántás és az elalélt férfi fuldokolva, hö­rögve, a csekély vízben rogya­dozott, de képtelen volt öntu­datára térni, még mindig ka­paszkodni próbált, úszni, rúg- kapálni. Ficsor ráorditott: — Álljon a lábán már, a se­kélyben van — s aztán a nyo­maték kedvéért még egyet rántott rajta, s a megmentett áldozat úgy nyúlt el a parton, mint valami partra vetett rongycsomó ... Tíz perc is el­telt már, mire a kiállóit rémü­lettől és a lenyelt víztől kiök- lendezve, végre szóhoz jutott a megmentett áldozat: — Köszönöm... A fene belé ... Ha maga nincs, már Paks­itól vagyok a harcsák tányér­ján ... Igazán köszönöm... — Nincs mit... De mi a cso­dának megy vízbe az olyan, aki nem tud úszni? — rán-gat­már benne voltam nyakig.... Fel akartam állni, de nem ért feneket a lábam... Akkor ki­áltoztam segítségért... — Még szerencse, hogy itt voltam kéznél... Igazán sze­rencse — jegyezte meg Ficsor. — Az, szerencse — helyeselt a másik. — Különben, majd ki­szakította a fejbőrömet. Mint valami indián a skalpért, úgy nyúlt a kóponyámért... — Mit csináljak ... Igazán nem volt időm válogatni, hogy milyét fogjam meg — indigná- lódott Ficsor. — Igaza van ... Kétségkívül. De azért egy kicsit durván fo­gott meg... Most fáj a fejbő­röm. Legalább egy marék ha) oda... A ruhámnál is meg­foghatott volna. Nem? — Megfoghattam volna, ha gondolkodtam volna, mérle. geltem volna, sót értekezletet GYURKÖ GÉZA: A H ALA Talán nem köszöntem meg, hogy kimentett a vízből? De megköszöntem ... Mást igazán nem tehetek... Vagy pénzt kér? Ficsort elöntötte a méreg: — Menjen a fészkes fenébe a pénzével... — Szóval menjek a fenébe... Ezek a mai f iatalok ... Mert valakit kimentenek vízből, ami egyébként magának nem nagy kunszt öt méterre a parttól, mindjárt azt hiszik, hogy tisz­teletlenek is lehetnek... Hová jutottunk, jó istenem, hová jutottunk ... Hogy még tiszte­letlen, de durva is. Aki ilyen nemtörődöm módon képes tönkre tenni embertársa fej­bőrét, abba bizony nem sok jó érzés szorulhatott, én mon­dom. Ficsornak egyszerűen tátva maradt a szája. Eszébe sem jutott, hogy ez az ember itt neki órákhosszat hálálkodjon. Égy köszönömre' tartott igényt, amit megkapott, és kész. Való­ban nem volt nagy kunszt ki­menteni neki ... Az persze más dolog, hogy annak a másiknak ez az életét jelenti. De, hogy benne jó érzés sincs? Ez az ember megőrült a kiállott idegizgalmaktól. Lenyelte fel­törekvő dühét, legszívesebben visszalökte volna a folyóba, inkább halkan csak ennyit mondott... — Na, menjen, isten híré­vel ... AZ ismeretlen felpattant ültéből: — Mi az, hogy menjek? Ta­lán magának van kibérelve ez a folyópart szakasz? Nekem éppen annyi jogom van itt lenni, mint magának ... Még ilyet — tárta szét a karját mély felháborodással, aztán hirtelen gyanakvásra váltott a hangja. — Miért menjek el? Talán azért, mert el akarja tüntetni a bűnjelt? — Micsodát? — kérdezte értetlenül Ficsor . .. — A bűnjelet... Engem ... Esküdni mernék rá, vsöt most már emlékszem is, maga lö­kött a vízbe ... Igenis, maga. Azt hitte, rögtön elmerülök .. . De, hogy volt erőm segítségért, kiáltani, megijedt és megját­szotta a nagy megmentőt.. Ezért nem volt fontos a maga számára az én fejbőröm... Most már . tudom, hogy így volt... Ne mozduljon, mert segítségért kiáltok. Gyilkos! Megyek a rendőrségre ... ... és korát meghazudtoló f ürgeséggel elrohant... hívtam volna össze, amelyen megtárgyalhatta volna egy szűkebb testület ezt az egész kérdést — mondta most már alig titkolt méreggel Ficsor. — A sok volna miatt azonban most maga hulla volna ... Az idegen felhúzta szemöl­dökét, hallgatott egy pillana­tig, aztán végig simította szá­radó haját... . — Könnyű magának gúnyo­lódni, azt- elhiszem... De a fejbőröm nekem fáj, a hajam nekem szakadt ki a tövéből... ta vissza ingét, nadrágját Fi­csor Márton... — Így? Úszni? Ne bolondoz­zon már... Gondolhatja, hogy felöltözve nem megyek vízbe... Különben is gyerekkorom óta víziszonyom van. Mosdani is csak lavórba szoktam, mert egy kád víztől már tengeri be­tegséget kapok... A fene en­né meg... Valami vacak úszott a víz színén, én meg néztem a partról, közelebb mentem, hogy mi lehet az, mire észrevettem magam, ,- náltatni. Az út is hosszú, az- útiköltség is sok. Rajtunk, nem p lehetne segíteni? (Tresó Fe­- renc, Domoszló.) — A gyöngyösi úti. választó- z körzetben is megvolt a jelölő i gyűlés. A népes kisgyűlésen y szó esett az utcai világításról, V a járdaépítésről, a buszmegál- s lóról. A népfront által java­- sóit jelöltnek űtravalóul ad- i tűk, hogy a körzet lakói társa­- dalmi munkában vállalják a villanyoszlopok felállítását, s a villany beszereléséhez szüksé­ges pénzt is összegyűjtötték. A í buszmegálló építéséhez is se- . gítséget nyújtunk. (Vágföldi , Ferenc, Csány.) — Községünk , dolgozói sok " szeretettel fogadták a nálunk s vendégszereplő csányi kultúr- c csoportot. Sok tapsot kapott I Szabó Magdolna, Berényl Itt« : ván, Bánkv Ede, a Mágnás t Miska című színdarab fősze- ’ replői. Községünk dolgozói 1 remélik, hogy a jövő hónap- • ban ismét ellátogatnak hoz- ' zánk a csányi kiszisták. (Nagy Piroska, Ecséd) — Tetszett nekünk, hogy végre akadt egy ember, aki ! felfigyelt arra, hogy a tihaméri várótermet mindig bezárják.- Több dolgozó társammal : együtt rakodómunkásként dol- i gozom a tihaméri állomáson, í Előfordul, hogy tolatás, a va- I gonok átrendezése miatt, abba ; kell hagyni a munkát. Ilyenkor bizony szívesen behúzódnánk i a melegre, azonban a váróte- 1 rembe nem engednek be ben* ; nünket: Mi kint fagyoskodunk, a meleg váróterem pedig üre- , sen áll. (Vargek Ferenc rakodómunkás, Eger.) — Jól sikerült szellemi ve- ■ télkedővel egybekötött teaestet rendezett a két mátraderecskei termelőszövetkezet KlSZ-szer- vezete. Az est keretén belül találkoztak azok a fiatalok, akik ebben az évben először szavaznak. A vetélkedő győz­tese Fónad József volt, máso­dik Kovács János, harmadik Kiss András, negyedik Fodor Mária. A győztesek ajándékot is kaptak. A teaest tánccal ért véget. (Panyik Sándor, Mátra» derecske.) A szerkesztőség postaláda 'áltól: Nekünk miért nincs fogászati rendelés ... Jelölő gyűlésekről... Vendégül láttuk a csányiakat... Fagyoskodó rakodó- munkások kizárva... borral szánkat ki nem engesz­telik. Amikorra elcsendesedett a nevetés, már meg is kezdték az ‘„engesztelő” felszólalást. A jelenlevők egy-egy fél liter bort kaptak, és annyira „sike­rült felolvasztani” bennük a szót, hogy alig lehetett a hoz­zászólásoknak véget vetni... As ein<ö felnxólalrip Első felszólalónak egy idős nénike jelentkezett a nagyvis- nyóiak zárszámadásán. Fehér volt az arca az izgatottságtól, amikor beszélni kezdett. — Csak azt tudom mondani, hogy az idén már elégedett va-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents