Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

2 NEPÜJSAG 1963. február 21,, csütörtök LUMUMBA A Kossuth Kiadó most jelentette meg Serge Mi­chel Uhuru Lumumba cí­mű kötetét, amely méltó­képpen emlékezik meg a feledhetetlen afrikai sza­badságharcos nagyszerű életéről. Az alábbiakban apró részleteket idézünk a kitűnő könyvből. ü Öt esztendővel ezelőtt a Via Venetón egy olasz újságíró volt a középpont egy fogadá­son, amelyet a kiadója rende­zett ... Az illető Kongóból tért vissza. — És a nők? — kérdezték tőle. — Meglehetősen sznobnak, vagy kiéhezettnek kell lennie annak, aki bájt talál ezekben a teremtésekben. Mégis, meg kell mondanom, hogy egyesek közülük egy gentlemannak se válnának szégyenére. Magas termetűek, finom vonásnak, testük hajlékony és kemény, s olyan örömökbe vannak be­avatva, amelyeket csak ritkán ismertetnek meg a fehérekkel... — És a kannibálok? — Voltak... És még most is vannak. Manapság azonban kevesebb embert esznek, két­ségtelenül ugyanazon okok miatt, amelyek következté­ben mi lemondunk az első éj­szaka jogáról. Kongóban is kiveszőben vannak a hagyo­mányok. Még esknek embert, de csak helyenként, illetve az Egyenlítői tartomány, Kaszai és a Keleti tartomány északi vidékein. De fehéreket már nem esznek. A belgák nagyon szigorúak e tekintetben. Egy­mást megehetik — mondta egy hittérítő —, de bennünket hagyjanak ki a játékból. Per­sze, a gyarmati közigazgatás közbeléphetne... 0 Egy öreg kongói mesélte: — Vásár volt a falumban. Nem közönséges nap, valósá­gos ünnep. Kereskedők érkez­tek, messzi földről. Szöveteket, takarókat, kelméket hoztak el­adásra. Sörrel kínáltak, és mi, férfiak, ittunk. Ök csak, kínál­tak. A törzsfőnökök és az öre­gek nagyon büszkék voltak a megtiszteltetésre és a kereske­dők megbecsülésére. Ünnep volt ez, dobok szóltak, sőt, gra­mofonok is harsogtak, és a ke­reskedők sört kínáltak. Az asz- szonyok nevettek és boldogan hallgatták a kereskedők törté­neteit. A férfiak azonban nem is beszéltek a kereskedőkkel — az idegenekkel, ahogy frion- dani szokás. Azok akkor erő­szakkal megfogták a kezün­ket, s megérintették velünk a szöveteket és valamennyi árut. A törzsfőnökök szó nélkül hagyták, s nevetve nézték az asszonyokat; mi férfiak el akartunk menni, de az asszo­nyok visszarángattak, és a ke­reskedők ránk dobálták a ta­karókat, az asszonyok pedig nevettek, és felkapták a taka­rókat, a szöveteket és a kelmé­ket, a gramofonok meg tánc­zenét játszottak. Nesze, mond­ták a kereskedők, és az asszo* nyok, akiknek nincs több eszük, mint egy tyúknak, el­fogadták. Én is vittem, a fivé­rem is, az asszonyok részére. Akkor az idegenek főnöke kia­bálni kezdett. Azt mondta, hogy ez előleg a bérre. Miféle bérre? Nem tudta senki. Hét­főn hajnalban elindultunk. A törzsfőnök és az öregek azt mondták, hogy dolgozni kell mennünk a fehérekhez, mert az asszonyok megvették a ta­karókat és a szöveteket. Egy évig dolgoztam fizetés nélkül az anyagokért, és még két évig a kivui rézbányában. Bárcsak a halottak is feltá­madnának, hogy ők is innának a függetlenségre ... A kongói külügyminisztérium különös nyilatkozata az NDK képviselőinek letartóztatása ügyében A venezuelai szabadsághajó kalandja véget ért Szilviái küldöttség' Bagdadban Aref bejelentette, hogy rövidesen nyilvánosságra hozzá It. a kormány politikai programját bagdadi tudósítójának kedden adott interjújában kijelentet­te: a február 8-i felkelés sike­re lehetővé teszi Irak számá­ra, hogy „pozitívabb szerepet töltsön be az arab világban”. Az elnök elmondotta, hogy bár még csak kevés idő telt el, máris tanulmányozzák az or­szág jövő politikájának rész­leteit. A politikai program rö­videsen nyilvánosságra kerül. Az iraki elnök hangsúlyozta, hogy Irak hű marad az el nem kötelezettség politikájához és kiemelte az el nem kötelezett politikát valló országok belg­rádi értekezletének jelentősé­gét. Az elnök végül a két ország kapcsolatáról beszélt. A Nemzetközi Vöröskereszt még nem nyilatkozott a szov­jet Vöröskereszt. végrehajtó bizottságának arra a sürgető kérelmére, hogy lépjen közbe az életveszélyben levő iraki kommunisták érdekében. újra a régi bolyén árusít Hatvanban A KfSKGH. méteráru szaküzlet (Vöröshadsereg u. 12.) Az állítólagos amerikai rakéta fölény és a valóság MOSZKVA (TASZSZ): A Krasznaja Zvezdaban megje­lent Tolubko vezérezredesnek, a stratégiai rendeltetésű szov­jet rakétaalakulatok helyettes főparancsnokának nyilatkozata azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államokban nagy reklámot csapnak az USA ál­lítólagos rakétafölényének. — Ezzel a zajos kampány­nyal — mondotta Tolubko — az amerikai katonai körök több legyet akarnak ütni egy csapásra: 1. Elrettenteni a Szovjet­uniót, 2. Felbátorítani atlanti szö­vetségeseiket. 3. Előkészíteni az amerikai adófizetőket a fegyverkezési hajszához szükséges még na­gyobb kiadásokra. 4. Még bonyolultabbá tenni a nemzetközi helyzetet. Az Egyesült Államok ..ra­kétafölényének” bizonyítására fő érvként az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió rakéta- fegyvereinek számbeli ará­nyát hozzák fel. Ennek során bizonyos „információkra” hi­vatkoznak, amelyek a nyugati kormányoktól és hírszerző ügynökségektől származnak. Csakhogy maguk a szenzáció- keltők is nagyon jól tudják, mit érnek az effajta „infor­mációk”. összeszámítják és átszámítják az amerikai és a szovjet rakétákat és az ered­ményből a legkülönbözőbb kö­vetkeztetéseket vonják le, ami csak azt bizonyítja, hogy dús fantáziával rendelkeznek. Elmefuttatásaiik azonban nél­külözi á kellő alapot és nem képesek leplezni, hogy tulaj­donképpen üres propagandáról van szó. — Nem állítjuk azt — foly­tatja Tolubko —, hogy nem kockázatos határozott követ­keztetéseikre jutni valamely állam nukleáris rakétaerejé­ről, anélkül, hogy figyelembe vennők, mennyi rakétája van, mekkora a rakéták atomtölte- téhek teljesítőképessége, meg­bízhatósága. De nem szabad megfeledkezni a védelmi esz­LEOPOLDVILLE: A Kongói Köztársaság kül­ügyminisztériuma kedden nyi­latkozatot adott ki azzal kap­csolatban, hogy február 16-án Leopoldvillé-ben törvénytele­nül letartóztatták a Német De­mokratikus Köztársaság há­rom képviselőjét, akik azért érkeztek a kongói fővárosba, Ihogy részt vegyenek az ENSZ afrikai gazdasági bizottságá­nak ötödik ülésszakán: A tényekkel ellentétben a kongói külügyminisztérium azt állítja, hogy „az NDK küldött-. __ ségének tagjait a kongói ható- • ságok nem tartóztatták le, ha­nem csupán kiutasították a köztársaság területéről”, mert a küldöttség tagjai „nem telje­sítették a kongói törvények ál­tal megkövetelt beutazási for­malitásokat és különben sem rendelkeztek a diplomáciai sérthetetlenség jogával”. A közlemény elhallgatja azt a tényt, hogy a küldöttség tag­jait a törvénytelen letartózta­tás után börtönbe szállították és egy óra hosszat ott tartot­ták, s csak erélyes tiltakozá­sok eredményeként vitték át a Memling Szálló egyik szobájá­ba és itt körülbelül 24 órán át rendőri őrizet alatt tartották. Az is tény, hogy a küldöttség tagjai a Kongói Köztársaság kairói képviselete útján diplo­máciai vízumot kaptak. A kül­döttség tagjait Gardiner, az ENSZ afrikai gazdasági bizott­ságának titkára fogadta és hi­vatalosan meghívta az ülés­szakra. Az ENSZ afrikai gazdasági bizottsága ötödik ülésszaká­nak köreiben rendkívül hely­telenítik az NDK képviselői­nek letartóztatását, a kongói külügyminisztérium magyará­zó nyilatkozatát pedig a té­nyek elferdítésére irányuló kí­sérletnek tekintik. A küldöttség tagjai külön­ben Gardinemek küldött leve­lükben részletesen leírták a történteket és tiltakoztak a durva önkény ellen. (MTI) Robert Kennedy az amerikai ifjúság helyzetéről millió fiatal jelenik meg a munkaerő piacon, szemben az ötvenes évek 10 milliójával. E sötét kilátások következtében az amerikai fiatalság reményt vesztett és közömbössé és ér- zéktelenné vált A kilátástalanság huliganiz­mushoz és bűnözéshez vezet. — 1960-ban — 1959-hez képest — tyat százalékkal növekedett a fiatalkorú bűnözők pereinek száma. 1960-ban egymillió fia­talkorú bűnözőt tartóztattak le. Az igazségügyminlszter nyi­latkozata rámutat: a statiszti­kák voltaképpen még nem is adnak erről pontos képet WASHINGTON: Robert Ken­nedy, az Egyesült ÁUamok igazságügy mini. tere, a képvi­selőház kezokt . és munka­ügyi bizottságában kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok­ban újabb „elveszett nemze­dék” növekszik Hivatalos adatokra tárna.': .jva megál­lapította, bőgj- nagyon sok amerikai fiatalt: k aeü félben- hagynia tanúim, nyalt A fia­talok azonban rövidesen csak már az aműg Is nagyszámú munkanélküli-' n ereget növe­lik. Az ifjúság problémája év­ről évre sú . ' abb les--. így példáid az folyamán 26 mány hivatalosan is bejelen­tette, hogy Brazüiától követeli a hajófoglaló kaland részve­vőinek kiadatását. Mint az AFP közli, a brazíliai nagykö­vetet kedden este a venezuelai külügyminisztériumba kéret­ték, megbeszélés céljából. Venezuelából érkezett AP- jelentés szerint kedden" egész nap folytatódtak a zavargások. Báloldali elemek, mint isme­retes, már hosszabb idő óta harcot folytatnak a Betan- court-kormány ellen. Miköz­ben Betancourt Washington­ban tárgyal Kennedy elnökkel, a venezuelai felszabadító fegy­veres erők osztagai Caracas- ban behatoltak egy miniszté­riumi épületbe, s onnan a par­tizánharc céljára körülbelül ezer dollárt és gyógyszereket zsákmányoltak. Az ország északnyugati részén levő Maracaibo-ban a partizánok egy amerikai tulajdonban levő fegyverkereskedésből' zsák­mányoltak fegyvereket és lő­szert. (Reuter, AP, AFP) (MTI) BELEM (MTI): A brazil ha­ditengerészet jelképes egysége kedden megszállta az Anzoa- tegui nevű venezuelai utas- és teherszállító hajót, amely je­lenleg a brazíliai Maraca-szi- get közelében horgonyoz. A brazil hatóságok lefoglal­ták a hajót, s annak árbocára felhúzták a brazil lobogót. A kaland szervezőit és részvevőit menedékjogban részesítik. Egyelőre a belemi katonai tá­maszpontra szállítják őket Ve­nezuelából új személyzetet irá­nyítottak a belemi kikötőbe. Időközben a venezuelai kor­közökrol, pontosabban az illető állam rakétaelhárításáról sem. E tényezők figyelmen kívül hagyása bizonyítja a nyugati propagandisták elmefuttatásai­nak lelkiismeretlenségél és célzatosságát. — Egyes nyugati szakértők megfellebbezhetetlen tényként beszélnek az Atlas, a Titan, a Thor, a Jupiter és a Polaris mintájú amerikai rakéták nagy pontosságáról és meg­bízhatóságáról, de nem közöl­nek idevágó konkrét adatokat. Nem tesznek semmiféle ösz- szehasonlításl a szovjet raké­tákkal sem. Ezzel szemben a közvélemény széles rétégéi jól ismerik azokat a lenyűgöző sikereket, amelyeket a Szovjet­unió nemcsak a ballisztikus rakéták találati pontosságát Il­letően, hanem az űrrepülési készülékek irányító rendsze­rének tökéletesítésében is el­ért. A rakéták atomtöltetének erejét illetően a vezérezredes kijelenti: „A rakétafegyverek értékelésének erről az oldalá­ról vagy hallgatnak, vagy ál­talános frázisokat hangoztat­nak. Ez szándékos, mert kü­lönben szappanbuborékként pattannának szét az Egyesült Államok „rakétafölényéról” hangoztatott kijelentéseik”. — Valójában hogyan is le­hetne összehasonlítani a Titan legnagyobb és körülbelül hét típusú rakétákhoz használt megatonna erejű amerikai atomtöltetet a szovjet rakéták száz megatonna tnt erejű atom­fejével? Itt, azt hisszük, feles­leges minden kommentár. — Végül azoknak, akik oly hévvel bizonygatják az Egye­sült Államok „vitathatatlan rakétafölényét”, jusson eszük­be, hogy minden hatás ellen­hatással jár. A támadó raké­ták megjelenése maga után vonta az ellenük irányuló harci eszközök kidolgozásét. Az Egyesült Államokban fo­lyik ugyan megfeszített mun­ka ezen a téren, de még nem teremtették meg a rakétavé­delmi eszközöket. A Szovjet­uniónak viszont már vannak ilyen eszközei. Az érintett kérdéssel kapcso­latban sok amerikai megnyi­latkozás rendszerint a Szov­jetunió és a többi szocialista állam elleni fenyegetéseket tartalmaz. Ezzel összefüggés­ben Tolubko kijelenti: — Az imperializmus buzgó lakájainak meg kell érteniük, hogy a szovjet emberekre nem hatnak a fenyegetések. Né­pünk nem kételkedik fegyve­res erőinek ütőképességében és meggyőződése, hogy e fegy­veres erők kellőképpen meg tudnak leckéztetni bármely agresszort, ha az termonukleá­ris háborút mer kirobban­tani. (MTI) sulnak, amelyek leggazdagab­bak ásványkincsekben és ener­giaforrásokban. Tudjuk, ho­gyan szervezték meg mindezt, és hogyan szítják az ellentétet ma is országunkban. A mi Ka- tangánk urániumja, reze, ara­nya miatt, Bakwangánk pedig a gyémántja miatt az imperia­lista cselszövények fészke lett. Ezek a cselszövények arra irá­nyulnak, hogy lehetővé tegyék országunk gazdasági visszahó- dítását... Nemzetközi kapcso­latainkban nem alkalmazunk semmiféle megkülönbözte­tést. Kongó nyitva áll minden­ki előtt, és mi készek vagyunk elmenni bárhová. Egyetlen kö­vetelésünk az, hogy elismerjék és tiszteletben tartsák függet­lenségünket ... 0 Hol van Lumumba? Mobutu, a félkegyelmű, sor­ra modellt ül a nyugati „nagy hírügynökségek” fotóriporte­reinek; ócsárolja jótevőjét, azt az embert, aki szenvedő test­vérei nevében megbocsátotta neki besúgó múltját Híre jár, hogy Patrice Lu­mumba fáradhatatlanul beszél őreihez, s azok napról napra figyelmesebben hallgatják. Ka- szavubu elrendeli, hogy a fog­lyot szállítsák a belga gyarmat katolikus fővárosába... A piszkos, torzonborz, mezítlábas Lumumba lefogyott az éhség­től. Rövidlátó szemével pis­log ... Mobutu Iszik. Kaszavu- bu beszél: „Bölcsen kell vezet­ni Kongót, finoman ...” 0 Luc Samalenge mondja: — Ekkor Gatt, a kapitány lőtt... Patrice Lumumba még térden is dacolt velünk, mint­ha megvetne bennünket; hogy ő ellene semmit sem lehet ten­ni, neki nem lehet meghalni, mint ahogyan a bárgyú nép hiszi... Lumumba még ellen­állt ... Azt mondta, semmit sem lehet tenni a szent ügy el­len ... Hogy mi, a gyarmatosí­tók fizetett szolgái vagyunk... Erre Csőmbe kiabálni kezdett, Monqngo megháborodott és gyengéden belenyomta a szu­ronyát ... Nem is jött mind­járt vér. Lumumba továbbra is ott térdepelt, fejét hátrave­tette, és ekkor lőtte tarkón a kapitány... Luc Samalenge megmarkol­ja a poharát, fürkészve nézi az alját, inni próbál, de a fo­lyadék az ajkába csorog, és összekeveredik a verejtékkel. A miniszter úr belesüpped ré­szeg mámorába, de feléled és nyomban ráhibáz a rögeszmé­jére: — Hol van eltemetve? Egy fa alatt, azt mondták... Ezen­túl Katanga, Kaszai minden fá­ja, Kongó minden fája egy új vallás oltára lett, ahol a nép és Lumumba, a próféta, talál­koznak egymással... Gellért György fordítása alapján. r~ Mindaddig folytatjuk a harcot, amig csak teljesen fel nem számoljuk a gyarmati rendszer valamennyi marad­ványát ... Nekünk, a szabad Afrika és a nemzeti egység harcosainak, nincs más gon­dunk, csak az, hogy szép és gazdag országunkat egy nagy, szabad és virágzó nemzet ha­zájává tegyük Afrika szívé­ben ... Minden erőforrást, min­den értéket mozgósítunk a nemzeti újjáépítés céljára. Mindaz, ami Kongóban tör­tént: zsarolás. Belgiumnak Kongó szétszakítására irányu­ló kísérletei újabb kudarccal fftgnak végződni... s — Az írástudatlanok arány- szánra országunkban körülbe­lül 90 százalék, de csaknem minden lakosa kívülről tudja az Ave Maria-t; a római kato­likus egyház mindig támogat­ta azt az elnyomó és kizsák­mányoló rendszert, amelyet a belgák kén^szerítettek az or­szágra; a gyarmatosítás legkü- lönb segítői a hittérítők; a „Presence Congolaise” ugyan­ahhoz az újságíró tröszthöz tartozik, mint a „Cité” és a „Hét Volk” című belga katoli­kus lapok: mindenki tudja ná­lunk, hogy Kaszavubu újság­ját a belgiumi keresztény szak- szervezetek pénzelik. Ezek vé­delmezik a hittérítők iskoláit, dicsérik a kongói katolikus if­júsági szervezetet, támadják Patrice Lumumbát, harcolnak a „kommunizmus” ellen, ma­gasztalják Voulou Fulbert ab­bét, Brazzaville „Fomádé ki­rályát” ... s Lumumba egyre csak Író­asztalánál ül. Űj és új mellék- szereplők rajzanak körülöt­te... A tömeg nemzetté vál­tozik, felelős és igazságosztó, ön­feláldozó és szuverén nemzet­té. Ez nem játék. Lumumba tekintetéből történelmet lehet kiolvasni... ■ * — Azt prédikálták nekünk, hogy bele kell törődnünk a kereskedők korbácsütéseibe, a megcsonkításba, a kényszer- munkába, az éhezésbe; ma pe­dig a kereskedők azt prédikál­ják nekünk, hogy béküljünk ki a kínzóinkkal. Igen! Mi hajlandók vagyunk együtt­működni, de csak azokkal, akik tiszteletben tartják sza­badságunkat, csak azokkal, akik azért jönnek ide, hogy népünket szolgálják, nem pe­dig, hogy uralkodjanak raj­ta... s Az arénában, mintegy színi- előadásra váró, csendben fel­sorakozott tömeg szeme előtt az ifjú Lumumba csoportja harsog: „Hhuru, uhuru, uhuru!” Lumumba beszél: — Belső nehézségeink, a tör­zsi küzdelmek, a politikai el­lenzék gócpontjai „véletlenül” azokra a vidékekre összponto­A katonai főkormányzó fel­■ hívta a lakosságot, szüntesse be a panaszok és feljelentések ■ özönét. Az indokolatlan fel- : jelentéseket és panaszokat szi- . gorúan büntetni fogják. Ezt ■ megelőzően a bagdadi rádió , felhívta a lakosságot, hogy je­• lentsék be az ismerős kom­• munisták nevét és címét. Hivatalosan bejelentették Bagdadban, hogy újból ér- , vénybe léptették az Iraki : Köztársaság és az EAK között ! 1958-ban megkötött kereske- ; delmi egyezményeket, ame­■ lyek Kasszem rendszere ide- ; jén gyakorlatilag, érvényüket vesztették. 1 A Franciaország és Irak kö­zött régóta szünetelő diplomá- ; ciai kapcsolat helyreáll. Az új iraki kormányt elís- i merte Kanada, a Vietnami > Demokratikus Köztársaság, a f Koreai Népi Demokratikus i Köztársaság, Venezuela és Ausztria. (Tanjug—AFP, MTI) BAGDAD: Michel Ajlak, a Szíriái Baath-párt főtitkára ve­zetésével tíztagú szíriai kül­döttség érkezett Bagdadba. A küldöttséget, amely fontos tárgyalásokat kíván folytatni az iraki vezető személyiségek­kel, Ali Szalah el Szadi he­lyettes miniszterelnök és bel­ügyminiszter üdvözölte a re­pülőtéren. Aref iraki elnök, a Tanjug

Next

/
Thumbnails
Contents