Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-18 / 14. szám
2 NEPCJSAG 1963. január 18., péntek Hruscsov beszéde a NSZEP VI. kongresszusán i rét feltétetek szükségesek a forradalom megérlel őrléséhez, a kapitalizmus megcisf.romlásá- hoz és a munkásosztály győzelméhez, ahhoz, hogy a hatalom álmenjen a dolgozók, a nép kezébe. ' — Elvtársak! — folytatta beszédét a szovjet kormányfő —, a békéért és a szocializmusért sx egész világon folytatott harcunk sikereinek fontos feltétele a kommunista világmozgalom egységének erősítése. Minden kommunistának világosan látnia kell, mennyire fontos, hogy a forradalmi erők nemzetközi méretekben egyesüljenek, s összefogjon mozgalmunk mindegyik osztaga. Egységünk alapja a közös ideológia — a marxizmus—leni- n izmus, egységünk alapját a proletár internacionalizmus elvei képezik. A fő dolog, ami egybeforraszt bennünket, az, hogy us osztályérdekei, érdekei közösek. Nézeteltérések előadódhatnak, és elő is adódnak az életben. De nem szabad elfeledni, hogy a kommunista és munkáspártok között felmerülő nézeteltérések csupán ideiglenesek, ezzel szemben a szocialista országok népei között már most, örök időkre szóló kapcsolatok teremtődnek meg. Ezért csakis ebből a bennün- két egyesítő, fő dologból kiindulva tehet és szabad kiépíteni a kapcsolatokat a testvérpártok között, s még inkább a szocialista államok között, amelyek közös társadalmi-gazdasági rendszeren alapulnak, s feladatukul tűzik ki a kommunizmus felépítését. Ehhez képest minden egyébnek végső soron csupán részleges jelentősége van. Ezért, ha nézeteltérések keletkeznek, nem szabad szabadjára engedni a ezenvedélye- | két. Ilyenkor türelemre van , szükség; ahogy mondani szok- ' ták, a dolog gyökeréig kell hatolni, meg kell látni a leglényegesebbet. Márpedig a test- ' vérpártok számára, főleg a szocialista országok pártjai ' számára a leglényegesebb az a , közös ügy, amelyért harcolnak — a szocializmus és a kommunizmus felépítése. A tőkés országok komma• nista és munkáspártjai a ma- r guk országaiban a tőke ellen harcolnak, a munkásosztály és , az egész dolgozó nép egybefoK rasztására alapozva harcukat, : s ebben a harcban előkészítik ■ a munka győzelmét a tőke fei (Folytatása a 3. oldalon) itások i programjuk ismertetésére. ; „Kérem önöket, Franciaor- : szág választól — mondotta Guy ■ MoUet, a Francia Szocialista : Párt vezetője választási beszé■ dében — hét perc alatt lehet-e l ismertetni egy ötéves parla■ menti munka programját? Elő- i szőr 17 percet engedélyeztek • számunkra, azután 10 percet, . ma pedig hét percet.” A sajtóhírek alapján az 1 alábbiakban foglalható össze a '■ francia választások előtti hely- ' zet. A választó polgárok rend■ kívül passzívak. „Nem ritka az ■ olyan választói gyűlés — írja- Léderer Frigyes, az MTI pári> zsi tudósítója, ahol 10—12 em: bér hallgatja a képviselő-. 1 jelölt beszédét. A francia polgári pártoknak nincs kiépített i szervezetük. Nagyobb tömeget- csak a nevesebb politikusok • fellépései, vagy a Francia ; Kommunista Párt összejövete- lei vonzzsnak. Abban, hogy a választási- kampány négy nappal a szava- i zás előtt még nem érte el tető■ fokát, nagy szerepe van a fran- . cia választási rendszernek. A > jelenlegi választási törvény De Gaulle uralomrajutása után lé■ pett életre. Eszerint az első , fordulóban csak azok a jelöl- . tek jutnak mandátumhoz, akik • megkapják a szavazatok abszo■ lút többségét. Ott, ahol egyik ; jelölt sem éri el az ül százalé■ kot, újabb választást rendez- : nek, amelyből a legtöbb szavadnak elengedhetetlen feltétele, íöztudott, milyen rugalmas aktikát alkalmaztak a bolse- ákok, Leninnel az élükön, az »roszországi Októberi Fórra doom előkészítésekor — mondot- a Hruscsov és az oroszországi felkelések történetéből vett íéldák sorával igazolta: — Ahhoz, hogy a forradalom falóban győzhessen, meg kell érlelődnie a forradalmi helyseinek. A népnek, elsősorban élcsapatának, a munkásosztálynak. a tőkés világ legszervezet- ;ebb erejének meg kell értenie, logy szükség van a forradalomra. Könnyelműség volna azt gondolni, hogy a győzelemhez elegendő égy-két bátor, okos, a forradalom ügyéhez hő vezér. A kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntéséhez nem egyes hősök, hanem a forradalmi pártok által vezetett nagy néptömegek tévé. kenységére van szükség. Konka vilá?pro!etariá1 minden dolgozó A fő dolog — a munkásosztály nemzetközi feladatainál! helyes, marxista-leninista felfogása. A fő dolog, hogy mélyen higgyünk nagy ügyünk igazában. A fő dolog, hogy kikerülhetetlen a szocializmus világméretű győzelme. Az a kötelességünk, hogj egybeforrasszuk az összes forradalmi erőt, megedzzük ét eszmeileg felvértezve a kom munista mozgalmat. A Szov jetunió Kommunista Pártj; rendíthetetlenül tartja magá a kommunista világmozgalon összehangolt, közös irányvona Iához. A marxista-leninista pártot képviselőinek 1957. és 1960. év tanácskozásai ezen a kidolgo zott platformon állt és tovább ra is ezen a platformon marad Természetesen nincs kizár va, hogy különböző országot kommunistái eltérően értei meznek egyes, esetleg igen fon tos kérdéseket. Az emberisé• egyharmada számára a népei életében érvényesülő gyakor lattá vált a marxista—leninis ta tanítás. Több mint egymil liárd ember új életet épít, kimagasló eredményeket ér e a szocializmus építésében. A szocialista világrendsze országai az új társadalom épi tésének különböző szakaszai ban tartanak. A külvilággá való kapcsolataik fejlesztésé nek tapasztalatai sem teljese: egyformák. Ebből kifolyólag tehetség« hogy egyes problémákat élté rően közelítenek meg. Ha e nem is a legkellemesebb je lenség, mindenesetre reáli tény, amellyel számolni kell. rati válás: nak nevezett UNR tagjai é néhány polgári politikus, aki most a parlamenti választásé előtt az „V. köztársaság hívei nek” cégére alatt szövetségb tömörültek. De Gaulle - amint választási beszédébe kitűnt — ebben a csoportosu lásban látta az egyeduralma alátámasztó egypártrendsze alapját. 1962. október 28-i sza vazáson például De Gaulle ün nepélyesen megerősítette köztársaság elnökének azt jogát, hogy bármilyen kérdés közvetlen népszavazással old ion meg, mely szerint bármi lyen döntést hoznának is a ellenzéki pártok, egy újab népszavazással a választáso. eredményeit De Gaulle mag javára irányíthatja. Waldeck-Rochet, a Franci Kommunista Párt főtitkár helyettese kijelentette: a hely zet rendkívül veszélyes: me kell akadályozni, hogy Fran ciaország a tényleges diktatú ra és a kalandor politika útja ra sodródjék. A szociálist párt vezetősége is a demokra tikus erők összefogását sürget te „a vezér egypárt rendszer ellen”. A különböző pártok érvé nyes ülését azáltal is gátoljál hogy szinte kirekesztették őke a hivatalos választási agitáció bői. A francia rádió és televí zió tulajdonosai mindössze hé percet engedélyeztek az ellen zéki pártok képviselőmé' /é vált a mai viszonyok között, ómikof a világon még csupán egyetlen szocialista állam volt, ninden oldalról imperialista országukkal körülvéve, a békés így más mellett élés politikája irra irányult, hogy időt nyerjünk, hogy lélegzethez jussunk hazánkban a proletárhatalom megszilárdítása és a szocializmus építése céljából. Most a aáború jellegének megváltozásával, a világporondon a béke is a szocializmus javára kialakult "új erőviszonyokkal kapcsolatban a békés egymás mellett élés politikája sokkal fontosabb célokat és feladatokat tűz ki, lényegében új tartalmat nyer. Végső célja a legkedvezőbb feltételek biztosítása ahhoz, hogy a szocializmus győzelmet arasson a kapitalizmus felett a békés gazdasági versenyben. Egyesek eltorzítják a mi marxista-leninista álláspontunkat, és úgy tüntetik fel, mintha a békés egymás mellett élés politikáját meghirdetve, felszólítanánk a forradalmi erőket, a tőkés országok kommunista pártjait, hogy' mondjanak le az osztályharcról, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának megteremtéséért folyó küzdelemről, a népek nemzeti felszabadító harcáról. Ez esztelen koholmány és rágalom. A Szovjetunió nemcsak nyilatkozataiban és ■ deklarációiban támogatja a népek igazságos háborúit, ez a támogatás nemegyszer anyagi segítségben is megnyilvánult. Felszabadító harcában sok nép használta a mi fegyverünket és győzött, kivívta a gyarmati elnyomástól való felszabadulását. A gyarmati népek felszabadító háborúi szánt háborúk, és ezért mi mindig a függetlenségükért harcoló népek oldalán álltunk, állunk és fogunk állni. hoz vezető út ikája kében jogában áll a leghatározottabb eszközökhöz, köztük a fegyveres harchoz folyamodni. A tőkés oszágokban folyó harc minden ország munkás; mozgalmának, belügye. Csakis az adott kapitalista ország proletariátusa pártjának, s nem más államoknak vagy pártoknak van joguk és módjuk a forradalmi taktikának, az egész harc formáinak és módszereinek megválasztására. A konkrét helyzet pontos elemzése, az osztály-erőviszonyok helyes felmérése, a munkásosztály forradalmi taktlkáKOVACS ANDRÁS: Nyuc 4. Elnök a választási arénában Franciaországban 1962 novemberében zajlott le a hivatalos választási kampány. A választásokban a Franci, Kommunista Párt, az UNR, a; MRP, a Szocialista Párt, a Radikális Párt, a függetlenek éí Parasztok Pártja, valamint a: Egyesült Szocialista Párt é: számos más politikai csoportosulás vett részt A De Gaulle-t támogató UNR a választások előtt három héttel új politikai szerve zet, „az V. Köztársaság híveinek szövetsége” név alatt indította meg választási propagandáját azoknak a képviselőjelölteknek a támogatására akik október 28-án az „igen’ mellett szálltak síkra. Már a választások előkészületeiben érzékelhető volt, hog; a francia választásokban i többpártrendszer enyhén szólva porhintés a választók sze méhen. De Gaulle tábornoi választási beszédében nyíltar leszállt a választási arénába Felszólította a választókat: tagadják meg „a régi pártokat’ és csak olyan jelöltekre sza- í vazzanak, akik előzőleg mái az október 28-i népszavazásor mellette foglaltak állást. Ezel zömükben a degaulleista párt ve is, akik rászánják magukat alkalmazásukra. Szóval, elvtársak, miként a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán már elmondtam, nem ajánlatos sietni a másvilágra. Senki onnan nem tért vissza, és nem mondta el, hogy ott jobb az élet, mint itt. Mi nem az egek országát akarjuk, hanem földi birodalmat, a munka birodalmát, Ezért harcolunk és erőnket nem kímélve, ezért fogunk tovább harcolni és győzni fogunk. A Szovjetunió, amely nukleáris rakétafegyverrel rendelkezik, jól ismeri e fegyver lehetőségeit. Mi ezt a fegyvert hazánk és a többi szocialista ország, védelme érdekében teremtettük meg. Ezért mi felelősséggel foglalkozunk a háború és a béke kérdéseivel. Háborút nem akarunk, de nem félünk tőle. Ha ránk erőszakolják, kénesek vagyunk a leghatározottabban visszavinni és az agresszorok ezt tudják. Amint mondták, balga az, aki a háborúról fecseg, s nem tudja, miről fecseg. Az albán vezetők sokat fecsegnek a ra- kétánukleáris háborúról, ám ez senkit sem aggaszt. Mindenki tudl a, hogv csak fecsegnek, nem kell őket komolyan venni, semmiféle reális tehetőséggel nem rendelkeznek. Amint látják, nálunk ezekben a kérdésekben különböző a helyzet és különböző a felelősség. Mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által meghirdetett elvét tartottuk és tartjuk egyedül helyesnek. Ennek az elvnek a jelentőségét a nemzetközi kapcsolatok egész gyakorlata igazolta és igazolja. A békés egymás mellett élés politikája fokozott jelentőségűA szocializmu polif A szocializmus háború útján kivívandó győzelmét hirdető, úgynevezett „elmélet” hívei a szocializmus győzelméhez vezető békés" út kihasználásának tehetőségét is tagadják. Azt állítják, hogy ez letérés a marxizmusról. A sztálini kultusz e rajongóinak felvilágosítására ki kell jelentenünk, hogy a második világháború után az angol kommunistákkal beszélgetve éppen Sztálin beszélt a szocializmus győzelme érdekében i békés parlamenti út kihasználásáról. Ez szerepel is Nagy- Britannia Kommunista Pártjának programjában. E, párt vezetői tudják, hogy e formulái Sztálin javasolta. Az albán vezetők azt állítják, hogy az SZKP egyedül z békés út mellett lép fel és kizárja a fegyveres harc útját Szabad tegyen megkérdeznerr az albán vezetőktől: megtudnának-e nevezni egyetler kommunista pártot is, amely úgy vélné, hogy hazájában forradalmi helyzet alakult ki él az ország kommunistái felkelést kívántak szervezni, a: SZKP pedig fellépett a fegy veres harc módszerének alkalmazása ellen? Talán az albánok tudnak mondani ilyet példát? Bizony, hogy nem mert ilyen példa nincs! Az albán vezetők úgy vélik hogy tetszésük szerint bármikor mesterségesen előidézheti a forradalom, hogy a forrada lom végrehajtásához nine szükség megfelelő objektív é: szubjektív feltétetekre. Az < „elméletük” szerint mindéi igen egyszerű: megjelennek i hősök, jönnek és felkelés szerveznek. A történelembe! azonban ilyen esetek nen voltak és nem is lesznek. A: ilyen — bocsánat a kifejező sért — „elméletnek” sem-m köze a marxizmushoz. Ami az SZKP-t illeti, m mindig marxista—leninista ál láspontra helyezkedünk. / forradalom győzelméhez szűk ség van meghatározott előfel tétetekre. Forradalmi helyze kialakulása esetén a forradal mi élcsapata által vezetet munkásosztálynak ezt a hely zetet ki kell használnia a ha talom megragadására. Ha . kizsákmányoló osztályok ; néppel szemben erőszakho folyamodnak, akkor a népne! a szocializmus győzelme érdé csakis azok állíthatnak, alak t nem értik meg a forradalmi ; harcról szóló marxista tanítás lényegét. i A tudományos szocializmus < Marx és Engels által megte- i remtett elmélete abból indul i ki, hogy a kapitalizmus — í fejlődése során, a társadalom 1 mélyén keletkező és kiéleződő i antagonisztikus ellentmondó- s sok eredményeként — elkerül- 1 hetetlenül elpusztul. i Az élet teljesen igazolta a ] marxista—leninista tanítás he- 1 lyességét. A munkásosztály ; ennek a tanításnak megfelelően, nem az államok közötti ] háborúk kirobbantásával, ha- < nem a kizsákmányolok elleni ] osztályharcban törekszik a ka- 1 pitalizmus feletti győzelemre. ( A történetem úgy alakult, i hogy az orosz proletariátus az első világháborúban vitte győ- ) zelemre a forradalmat. A má- < sodik világháború után szá- i mos szocialista állam jött lét- 1 re. 1 Ha az imperialista országok 1 háborút kezdenek egymással, < éleződnek az imperializmus összes belső és külső ellent- ; mondásai, lazul a burzsoá ál- 1 lamapparátus, kedvező hely- • zet jön létre a munkásosztály ] győzelméhez, főképpen a há- , borúban vesztes országokban. , Lenin az első világháború , elején e sajátosságok figye- ■ lembevételével vetette fel tör- . ténelmi tézisét az imperialista háború polgárháborúvá való , változtatásáról. Ezt tették az orosz bolsevikek, Oroszország . munkásosztálya. Ez azonban korántsem je- i lenti azt, hogy a bolsevikek, i élükön Leninnel, robbantották ■ ki a háborút az államok kö- i zött, mégpedig azzal a céllal, : hogy győzelemre vigyék a for- ; radalmat. Ellenkezőleg, Lenin , és a bolsevikek mindent elkövettek, hogy elhárítsák a há- ; borút, de mivel ehhez nem volt elég erejük, kitűzték a feladatot: az imperialista háborút polgárháborúvá kell változtatni. Ez egyáltalán nem az, amit azok az újdonsült teoretikusok akarnak, akik kísérletet tesznek egy „elmélet” kialakítására, amely szerint az út a szocializmu? győzelméhez az államok közötti háborún, romboláson, embermilliók vérén és halálán keresztül vezet. övetkezményeível ni kell Kétségtelen, ha az imperializmus megszállottái termonukleáris világháborút robbantanának ki, az a háborúkat szülő kapitalista rendszer elkerülhetetlen pusztulásához vezetne. S vajon a szocialista országok, a vllágszocializmu- sért folyó harc ügye nyeme-e a termonukleáris világkatasztrófán? Csak azok az emberek gondolkodhatnak így, akik tudatosan szemet hunynak a tényekre. Ami a marxistákat és leninistákat illeti, nem gondolhatnak kommunista civilizáció megteremtésére a világ- kultúra központjainak romjain, a termonukleáris csapadéktól elpusztított és megfertőzött Földön. Nem is szólva arról, hogy igen sok nép számára teljesen megszűnne a szocializmus problémája, mivel ezek a népek fizikailag eltűnnének Földünk színéről. Elárulok önöknek egy titkot: tudósaink kidolgozták a száz megatonnás bombát. A száz megatonnás bombát azonban katonai szakértőink számításai szerint nem lehet ledobni Európában. Ha esetleges ellenségünk háborút robbant ki, vajon hova dobjuk, Nyugat- Németországra, Franciaországba? Ha egy ilyen bomba e területen robbanna, az károkat okozna önöknek és néhány más országnak is. így ilyen fegyvert mi csakNyugat-Európa határain túl használhatunk. Ezt azért mondom, hogy még reálisabb képet nyújtsak arról, milyen szörnyű pusztító fegyverek vannak manapság. Még a száz megatonnás bomba sem a végső határ. Ez, ha így lehet mondani, csak a katonai valószínűség szempontjából határ. Ezért még hatalmasabb pusztító eszközök, is jöhetned, amelyek óriási veszélyt jelentenek azokra néz(Tegnapi lapszámunkban megkezdtük Hruscsov elvtárs beszédének közlését, most közöljük a beszéd befejező részét.) \A munkásmozgalom történetében már volt rá több példa is, amikor a békeharc a szocializmusért vívott harc iS feltételévé vált — mondotta Hruscsov, s ezt történelmi példákkal világította meg, majd rámutatott: Korunknak az a sajátossága, hogy a békeharc nemcsak a munkásosztálynak, hanem a lakosság valamennyi többi rétegének is minden eddiginél fontosabb történelmi feladatává lett. Ez az a csomó, amelyben összefonódnak az egész emberiség érdekei. A termonukleáris háború veszélye láttán létrejön azon legheterogénebb tömegráozgal- mak egységes áradata, ame- 1 lyeket egyesíteni tud az a közös törekvés1, hogy az emberi- 1 séget megszabadítsák a háborús katasztrófától. Ezen áradat vezető és szervező ereje a nemzetközi munkásosztály és a szocialista országok. S ennek nem az az oka, hogy a szocialista országok egyszerűen felkapták a békeharc jelszavát, amellyel a népek rokonszenveznek. Nem. Ez azzal magyarázható, hogy a szocialista országok objektiv érdekei, a munkásosztály világmozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak az érdekei elválaszthatatlanok a termonukleáris háború elhárításáért folyó harctól. Hruscsov ezután adatok során keresztül-, igazolta: sok történelmi tény tanúskodik arról, hogy Marx, Le..in és követőik fáradhatatlanul harcoltak a hódító igazsárg tálán háborúk ellen, és e háborúellenes álláspont köré tömörí- tették a nagy néptömegeket. Mostanában magukat marxistának valló egyes emberek kijelentik, hogy a béke védelme és a háborús veszély elleni harc ellentmond a marxizmus —leninizmus szellemének és akadályozza a forradalmi mozgalom fejlődését. Ha hinnénk nekik, akkor kiderülne, hogy Lenin, Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg, az orosz bolsevikek nem voltak marxisták, mert felléptek a háború éllen. Ilyesmit Az atomháború k számol Ha a kommunisták ilyen ,,elmélethez” igazodnának, ezzel nem vonzanak, hanem taszítanák maguktól a néptömegeket. Különösen taszító az ilyen „elmélet?' a mi. atomrakéta századunkban. A marxisták és leninisták mindig nagy figyelmet fordítottak a háború és a béke kérdéseire és ezeket a kérdéseket mindig konkrét történelmi szempontból vizsgálták. Nem tehet dönteni a háború és a béke kérdésében a reális helyzet számbavétele nélkül. Legyen bátorságunk józanul szembenézni a valódi tényekkel és tudományos pontossággal mérlegelni, mihez vezetne egy modern háború, ha azt nem sikerülne elhárítani. Külföldi tudósok és katonai szakértők számítása szerint az Egyesült Államok jelenleg körülbelül negyvenezer atombombával és robbanótöltettél rendelkezik. Mint tudjuk a Szovjetuniónak is van bőven ezekből a javakból. Mi történne, ha ezek az atomfegyverek az emberek fejére zúdulnának? A tudósok kiszámították, hogy csupán az első csapás következtében 7— S00 millió ember pusztulna el. Eltűnne a Föld színéről és rombadőlne nemcsak a két vezető atomhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió, hanem Franciaország, Anglia, Németország, Olaszország, Kína, Japán és a világ sok más országának összes nagyvárosa. Egy atom- és hidrogénháború következményei több nemzedék egész életére hatással lennének, betegségeket, halált idézve elő, az emberiség el- korcsosulásához vezetnének. Nem azért beszélek minderről, hogy bárkit is rémisztgessek, mindössze felsorolom a tudományos tényeket. E tényekkel feltétlenül számolni kell.
