Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-16 / 12. szám

2

NÉPŰJSAG

1963. január 16., szerda

Megnyílt a Német Szocialista Egységpárt VI• kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról) fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és alapvető sajátosságait a jelenlegi korszakban elsősorban a Szovjetunió sikerei, a szocialista világrendszer és azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak.

Világtörténelmi jelentőségű tény az, hogy a Szovjetunió a tudomány és a technika egyes döntő ágaiban máris első helyen áll a világon. Ezúttal is, jelen kongresszusunkról, szívből jövő jókívánságainkat küldjük a dicső szovjet népnek, tudósainak, technikusainak és bátor űrhajósainak, valamint a szovjet állam vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának ezekhez a nagyszerű teljesítményekhez és eredményekhez. A sztálini személyi kultusz megszüntetése, az SZKP Központi Bizottságának leninista vezetése alatt végrehajtott nagy fordulatok, és különösen a nagy Nyikita Szergejevics Hruscsov kezdeményezései a XX. pártkongresszus óta nagy lendületet adtak a nemzetközi kommunista mozgalomnak”.

„Az erőviszonyok alakulásában nagy szerepet játszik a gyarmati rendszer összeomlása. A pártunk 5. kongresszusa óta eltelt időben a volt gyarmati területeken ismét 30 új állam született, amelyek széttörték gyarmati bilincseiket, ezek közül 24 csak Afrikában.

Az imperializmus megkísérli, hogy összeomlott gyarmati uralmát az uralkodás és a kizsákmányolás más formáival pótolja. Hosszú távra azonban nincsenek lehetőségeik a neo- kolonializmusmak sem, amit például az Egysült Államok, vagy a nyugatnémet imperialistáik igyekeznek fenntartani. A népek nem azért rázták le a gyarmati uralom bilincseit, hogy a neokolonalista gazdasági kizsákmányolásnak, vagy politikai gyámságnak vessék alá magukat. Ezt bizonyítja a karibi válság lefolyása is. Ott megerősítést nyert az az értékelésünk, hogy az erőviszonyok a világban a szocializmus javára alakultaik.

,.A mai emberiség számára a különböző társadalmi rendszerű államok és népeik számára

nemmiféle más lehetőség nincs, mint a békés egymás mellett élés.

— Mondotta a továbbiakban Walter Ulbricht. A háború alkalmatlanná vált mindenféle vitás kérdés megoldására. Egy atomháború megakadályozása

az egész emberiség számára a szó legigazibb értelmében élet- fontosságú feladattá vált. E ' feladat teljesítése a legfőbb feltétele annak, hogy megmaradjon és tovább fejlődjék a civilizáció, hogy megoldódjanak a legfontosabb szociális, politikai és nemzeti kérdések. Épp ezért a vitás kérdéseket tárgyalásokkal kell megoldani.

A Karib-tenger térségében az Egyesült Államok által előidézett; válság utáni, amely a világot egy nukleáris háború szakadékénak szélére vitte, sok ember teszi fel a kérdést, miképpen lehetne kiküszöbölni a második világháború maradványait Nyugat-Németor- szágban, főleg Nyugat-Berlin- ben, nehogy a mesterségesen izzásban tartott veszélyes tűzfészekből kicsapjon a háború lángja.

A nyugati hatalmak a potsdami egyezmény megsértése óta azon fáradoznak, hogy Nyugat-Berlint zavaró központtá, katonai támaszponttá építsék ki. Noha Nyugat-Ber- linnek sem az Egyesült Államok, sem Nagy-Britannia, vagy Franciaország szempontjából nincs tényleges jelentősége, Nyugat-Németország re- vamsista körei oly mértékben helyezték élőtérbe a nyugatberlini kérdést, hogv most úgy látszik, ez a nyugati hatalmak tekmtélykérdésévé vált

Ennék az a következménye, hogy a háború maradványának a nyugat-berlini kérdés békés megoldásával történő felszámolása nem mehet végbe egyszeriben, hanem csak több szakaszban”.

Az NDK kormánya állandó tájékoztatást kapott a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya között a német kérdés békés megoldásáról és ezzel összefüggésben a nyugatberlini kérdés békés megoldásáról tartott tárgyalásokról és állandó konzultációkra is sor került — hangsúlyozta Ulbricht. „Teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió javaslataival, úgy, amint azokat Hruscsov miniszterelnök elvtárs megindokolta, és azon fáradozásaival is, hogy a tárgyalások útján megállapodások szülessenek.”

„A Karib-tenger térségi konfliktus kimenetele arra tanított: lehetséges még az ilyen kiélezett helyzetben is, hogy tárgyalások útján bizonyos megegyezés jöjjön létre. Ha ez lehetséges volt Közép-Ameri- kában, lehetséges kell, hogy legyen mindenekelőtt Közép- Európúban.

Walter Ulbricht ezután felvetette a kérdést, vajon jelenleg megvannak-e a feltételek ahhoz, hogy megegyezés történhessen a német kérdés békés rendezésére.

„A Szovjetunió és az Egyesült Államok között már régóta tartó tárgyalások — mondotta — bizonyos eredményekre vezettek, amelyekről bennünket bizonyára Hruscsov elvtárs maga fog tájékoztatni. De nekünk is, az NDK-nak és Nyugat-Németország békeszerető erőinek olyan előkészítő erőfeszítéseket kellett végrehajtanunk, amelyek nem voltak egyszerűek.” Ezzel kapcsolatban Ulbricht utalt az NDK államhatárainak Berlinben,

1961. augusztus 13-án történt biztosítására, amellyel Nyu_,at- Németországban és az egész világon nyilvánvalóvá lett, hogy a nyugatnémet imperialista körök revanspolitikája kudarcra van ítélve. Nyugat-Né- metországban a vezető politikai köröknek könnyebbé vált, hogy felmérjék a tényleges helyzetet és fokozatosan megbarátkozzanak a békés egymás mellett élés gondolatával. Ez a határ, amely a katonai agresz- sziós- szándékok következtében kénytelen volt fal formáját ölteni, semmiképp sem teremthet azonban szakadékot a két német államban élő németek között. Arról van szó, tudomásul kell venni azt, hogy Németországban két, alapjában különböző társadalmi rend létezik, s hogy meg kell teremteni a békés egymás mellett élés normális kapcsolatait a két német állam között.

Lépésről lépésre kell megoldani a nyugat-berlini helyzetet

Készek vagyunk tekintetbe venni azt, hogy a nyugati hatalmak oldalán Nyugat-Ber- linnel kapcsolatban szerepet játszanak bizonyos tekintélymegőrzési szempontok. Hajlandók vagyunk ezért a helyzet rendezésének lépésről lépésre történő mérlegelésére Nyugat- Berlinnek szabad, békeszerető, semleges várossá való átalakításánál. A probléma békés rendezése érdekében hajlandók vagyunk azt a javaslatot is mérlegelni, hogy Nyugat-Ber- linben a NATO zászlaját a jövőben az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlajával cseréljék fel és hogy az ENSZ ott bizonyos nemzetközi kötelezettségeket és funkciókat átvegyen.

Természetesen, a kérdés ilyenfajta rendezése számunkra csak akkor elfogadható, ha az magában foglalja, hogy minden részvevő fél tiszteletben tartja a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, mindenekelőtt az NDK Nyugat-Berlinbe vezető szárazföldi, vízi és légi közlekedési útjainak felhasználásánál.

Bonni kormányszervek a világsajtóban arról tájékoztattak, hogy a szövetségi köztársaság kormánya és az NDK kormánya között kapcsolat létesült a politikai tanácskozások előkészítésére. Mindkét fél megegyezett abban, hogy megnevezi kormánya képviselőit e tárgyalásokra Ezeket az érintkezéseket a Karib-tenger térségében ’ történt események megzavarták. Az ügy érdeke

azt kívánta volna, hogy ezeket a kapcsolatokat bizalmasan, teljes nyugalomban és tárgyilagossággal kezeljék. Nyilvánvalóan, vannak olyan körök Bonnban, amelyek szeretnék megakadályozni a normális tárgyalásokat, és ezért hónapok óta a legkülönbözőbb sajtóhíreket kürtölik szét, amelyek a tényekkel legnagyobb részben ellentétesek.

„Minden értelmes embernek fel kell ismernie: ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásokat folytat a német békerendezésről, akkor a két német kormány képviselőinek még inkább tárgyalni- ok kellene. Ez természetesen, csak az egyenjogúság alapján lehetséges” — mondotta Ulbricht.

Utalt rá, hogy a bonni kormány egy képviselője az NDK külkereskedelmi minisztériuma egyik képviselőjének már régebben felajánlott egy- milliárd márka összegű hitelt politikai feltételek nélkül. Az NDK kormánya ehhez beleegyezését adta. Időközben azonban a bonni kormány javaslatát nemzetközi kampány céljaira használja fel a „szegény NDK” ellen, amelynek olyan rosszul megy, hogy még arra is hajlandó, hogy nyugatnémet vállalkozóktól hitelre vásároljon árucikkeket. A bonni kormány most hivatalos képviselője útján azt a javaslatot tette, hogy a két német állam kereskedelmi forgalmának mennyiségét 400 millió elszámolási egységgel növeljék, ennek ellenében azonban követeli az NDK beleegyezését abba, hogy Nyugat-Berlint a Szövetségi Köztársaság bekebelezze. „Az NDK kormánya természetesen, nem köthet ilyen erkölcstelen üzletet” — mondotta Ulbricht. „Ismeretes, hogy a bonni kormánynak semmiféle illetékességi joga sincs Nyugat-Berlinben. Arra természetesen, hajlandók vagyunk, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus normális kapcsolatainak helyreállítására tárgyalásokat folytassunk”.

Walter Ulbricht rámutatott,

hogy a német nép nemzeti kérdése: a béke biztosítása a mili- tarizmus és az imperializmus legyőzése által. „A két német állam normális kapcsolatainak helyreállításának útján, konföderációhoz akarunk eljutni, amely véget vet a nép további megosztottan élésének és szabaddá teszi az utat az újraegyesítéshez. Ennek feltétele, hogy a békeszerető erők harca megfékezze a militaristákat Nyu- gat-Németországban... A szocializmus felépítésének befejezésével, e történelmi küldetés

teljesítésével az NDK nem várhat addig, amíg a békeszerető erők lesznek az irányadók Nyu- gat-Németországban. Az NDK fejlődését nem teheti és nem is fogja függővé tenni a nyugat-németországi társadalmi rend lemaradásától, amely társadalmi rendet mi az NDK- ban összes növekedési nehézségeink ellenére máris egy egész történelmi korszakkal megelőztük.”

Walter Ulbricht, aki ezután foglalkozott Nyugat-Németország néhány kérdésével, kijelentette, hogy a legutóbbi bonni kormányválság szorosan ösz- szeíügg azzal a nyugtalansággal, amelyet a bonni uralkodó körök alomhábórús szükségállapot-politikája idézett elő.

Walter Ulbricht ezután Adenauer kancellár képmutató magatartásáról beszélt, aki több emberiességet követel az NDK kormányától. „A legmélyebben emberi érzés, amely jelenleg mindkét német állam lakosságát eltölti: a vágv a tartós béke után. Ha tehát Adenauer úr tenni akar valamit az emberiességért, akkor a legegyszerűbb lépés a két német állam megállapodása lenne, az atomfegyverkezésről való lemondást, a fegyverkezés megszüntetését és egy megnemtámadási szerződés megkötését illetően.”

A két állam közötti kapcsolatok létrejöttének előfeltételei

Walter Ulbricht javasolta, hogy a két német állam között a tényleges és rendes kapcsolatok létrejöttének előfeltételeit lépésről lépésre teremtsék meg.

„E célból olyan józan és jő szándékú egyezményt indítványozunk, amely a két különböző társadalmi rendszerű német állam létezéséből indul ki és az alábbiakat tartalmazhatná:

í. A másik német állam létének, politikai és társadalmi rendjének tiszteletben tartása. Ünnepélyes lemondás az erőszak alkalmazásának minden formájáról.

2. A másik német állam határainak tiszteletben tartása. Ünnepélyes lemondás minden olyan kísérletről és törekvésről, amely e határozatokat érintené, vagy megváltoztatná. A fennálló német határok meghatározása és megerősítése a külföld felé.

3. Ünnepélyes lemondás az

atomfegyverek kikísérletezéséről, birtoklásáról, előállításáról és megszerzéséről és az atomfegyverekre vonatkozó rendelkezési jogról.

4. A fegyverkezés leállítása mindkét német államban, egybekötve azzal a kötelezettséggel, hogy nem emelik a katonai célú kiadásokat. További megállapodások a két német államban történő leszerelésről.

5. A két német állam polgárai útleveleinek és állampolgárságának közös elismerése az utazási forgalom normalizálásának előfeltételeként. Mindenfajta megkülönböztetés és a két német állam polgárainak nem egyenlő jogú kezelésének mellőzése bel- és külföldön.

6. A rendes sport- és kulturális kapcsolatok megteremtése a kát német állam között, A Szövetségi Köztársaság külképviseletei és társadalmi egyesületei, amikor mindkét német állam képviselő egy időben vesznek részt nemzetközi értekezleteken, kongresszusokon, sportrendezvényeken, Nyugat-Német, or szagban és

külföldön lemondanak, az NDK polgárainak mindenfajta megkülönböztetéséről és viszont. Ehhez tartozik az is. hogy a szövetségi köztársaság kormánya lemond arról a mindenféle nemzeti szempontból méltatlan gyakorlódról, hogy a NATO-ban az NDK polgárainak megkülönböztetését szorgalmazza a Nyugat-Berlinben levő utazóéi irodán keresztül.

7. Kereskedelmi szerződés megkötése a két német állam kormánya között azzal a céllal, hogy fejlesszék és kiterjesszék a kölcsönös kereskedelmet.

Eddig tartanak javaslataink. Termézetesen készek vagyunk olyan nyugatnémet javaslatokról is tárgyalni, amelyek ugyanilyan célokat szolgálnak. Véleményünk szerint a német békeszerződés megkötése után lehetségessé válik, hogy fokozatosan kifejlesszük az együttműködést a két német állam között.

A kommunista és mun háspártok testvéri

összetartozásáról

Beszédének a kommunista és munkáspártok testvéri összetartozásáról, a szocialista táborhoz tartozó államok egységéről szóló részében Ulbricht hangsúlyozta: „A kommunista mozgalom érdekei megkövetelik, hogy minden egyes kommunista párt szolidáris legyen azokkal az értékelésekkel és végkövetkeztetésekkel, amelyeket a testvérpártok tanácskozásaikon együttesen dolgoztak ki az imperializmus ellen, a békéért, demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc közös feladatait illetően.”

Ide tartozik elsősorban a békés egymás mellett élés meghatározása, a lenini elvek alapián. Sajnos, nem valamennyi testvérpárt tartotta magát azokhoz az egyöntetű megállapításokhoz, amelyeket a kommunista és munkáspártok képviselői 1960-ban szögeztek le, a kommunista pártok és a szocialista országok egységéről és egybeforrottságáról, valamint a békés egymás mellett élésről. „Gondolok itt mindenekelőtt az albán párt vezetőinek és azoknak magatartására, akik e mögött állhatnak. Az albán vezetők magatartása időközben eléggé bebizonyította, hogy nemcsak szűklátókörű szektások, hanem ellenfelei a.

marxizmus—leninizmusnak is. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak a kommunista mozgalom belső problémájáról van szó. Ez tévedés.

A Központi Bizottság megbízásából szeretném nyomatékosan kijelenteni: a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége, Hruscsov elvtárs vezetésével nemcsak, hogy alkotóan továbbfejlesztette a marxista- leninista tanokat, hanem egyidejűleg nagy erőfeszítéseket is tett a kommunista és munkáspártok egységének megerősödésére:

„Határozottan visszautasítjuk a szektások és dogmatikusok rágalmazó támadásait, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja, főleg személy szerint Hruscsov elvtárs ellen, valamint más kommunista pártok ellen intéztek”.

Ezt követően Walter Ulbricht a Német Demokratikus . Köztársaság belső életének kérdéseivel, majd beszámolójának befejező részében pártszervezeti kérdésekkel foglalkozóit.

Világszerte nagy érdeklődéssel fogadták Walter libricbt referátumát

Közvetlenül a kongresszus megnyitása után a világ ősz- szes nagyobb hírügynökségei gyorshírekben, majd később részletes tudósításokban számoltak be az eseményről. A TASZSZ, a Reuter, az AFP, az

AP, az UPI és a DPA jelentései, összefoglalói és kommentárjai kiemelték, hogy Walter Ulbricht újból leszögezte: a Német Szocialista Egységpárt hitet tesz a békés együttélés politikája mellett. 4

KOVÁCS ANDRÁS:

Nyugati választások

Csak az választható, aki fizet

3.

Angliában — hasonlóan az Egyesült Államokhoz — a választási törvények formálisan biztosítják, az állampolgárok választójogát, ténylegesen azonban itt is különböző, főleg a dolgozó milliók ellen irányuló feltételektől teszik függővé a választójog gyakorlását.

Az angol választójog már csak azért sem lehet valóban demokratikus, mert a gyarmatok lakosságának tízmilliói meg vannak fosztva attól, hogy az angol képviselőházi választásokon részt vegyenek. Ugyanakkor az angol parlament törvényeket hoz, amelyek a gyarmatok lakosságára kötelezőek, a kormány pedig, amelyet a parlamenti többség alakít, kormányozza a gyarmatok ügyeit.

Választójoggal csak a 21 éven felüli angol alattvalók rendelkeznek. A választójog elnyerése feltételeként a gyakorlatban jelenleg is érvényben van az egy helyben lakás kikötése, mert minden évben egyszer kiigazítják a választói névjegyzéket, és az a személy, aki a jelentkezést elmulasztja, vagy a névjegyzék összeállítása után megváltoztatja lakóhelyét, nem vehet részt az évben semmiféle választáson. Hasonlóan más burzsoá országokhoz, az egyes választói kerületek szavazóinak számát Angliában is az uralkodó osztályok érdekeit szolgáló pártok befolyása határozza meg. Rendszerint azonban a választókerületekben, amelyek lakosságának többségét munkások, bányászok, vagy más dolgozó kategóriába tartozó emberek lakják, közel kétszer annyi szavazat szükséges egy mandátum elnyeréséhez, mint a vagyonosabb lakosságú mező- gazdasági, vagy városi választókerületekben. Így például az észak-dorseti és észak-com- walli választókerületek, amelyek a konzervatív párt támaszai, mintegy 40—40 ezer szavazóval rendelkeznek, ugyanakkor London egyes munkáslakta választókerületeiben 79 —80 ezer szavazó szükséges egy mandátum elnyeréséhez. Van olyan választókerület is, amelyben mindössze 14 ezer választó lakik. Minden választás előtt megvizsgálják a választókerületek határait. Az 1955. évi választásokat megelőzően lefolytatott ellenőrzés után például jelentősen megváltoztatták a munkáslakta választókerületeket, hozzájuk kapcsoltak konzervatív, vagyonos rétegek lakta területeket, ugyanakkor a nagyvárosokban (London, Sheffield, Manchester, Leeds) megszüntettek

egyes, elsősorban ipari munkáslakta választókerületeket.

A fentiekből következik, hogy az angliai képviselőházi választásokat nem lehet minden állampolgárra nézve egyenlően demokratikus választásnak tartani, mert az egyes területek lakosságának számát tekintve, ténylegesen nem egyenlő választói körzetek vannak. Titkos szavazás nyilvántartott sorszámmal. Az angol választójogi törvények előírják ugyan a szavazás titkosságát, de annak gyakorlati megvalósulását maga a szavazás rendszere teszi lehetetlenné. A szavazólapon, amelyet az egyes választók kézhez kapnak, ugyanaz a szám szerepel, mint a választási bizottságnál visszamaradó, de a szavazó nevét is tartalmazó szavazótömb megfelelő lapján. A választások után így meg lehet állapítani, melyik választó kire szavazott, mert a szavazótömböket a választási bizottságok anyagával együtt megőrzik.

Egyes esetekben engedélyezik a megbízás alapján és a posta útján történő szavazást is. Ez utóbbi esetben a szavazólapot alá kell írni. Ezek a rendelkezések, természetesen, nyomást jelentenek a választókra és kétségessé teszik a szavazás titkosságát

A választásokat antidemokratikus eljárási rendszer alapján folytatják le. Az a jelölt, aki az egyes ellenjelöltekhez viszonyítva csak egy szavazattal is több szavazatot kapott, elnyeri a mandátumot, függetlenül attól, hogy ellenjelöltjei együttesen több szavazatot kaptak. Az 1955. évi választásokon 30 képviselőjelölt nyert úgy mandátumot, hogy ellenjelöltjeire többen szavaztak, mint reá.

A választások egész rendszere a két párt — konzervatív és munkáspárt — monopóliumára épül, amelyet az angol uralkodó osztályok támogatnak. Az angliai választások a gyakorlatban nem szabadok, mert az egész választási eljárás azt bizonyítja, hogy a két párt jelöltjét lehet csak megválasztani. Mint helyesen állapítja meg erről L. S. Amery, a választó az általános választásokon „...'nincs olyan körülmények között, hogy megválassza azt a képviselőt, vagy azt a kormányt, amelyet támogathat, vagy elvethet a másik versenyző oldal érdekében ... A választó funkciója — korlátozott és passzív funkció — elfogadni a neki ajánlott egyik, vagy másik változatot”.

Az angol kommunista párt megalakulásától kezdve éles harcot vívott ez ellen a választási rendszer ellen, amely a régi két párt monopólhelyzeté- nek fenntartására irányul. A munkáspárt jobbszárnyának vezetői a konzervatív párttal együtt, minden eszközzel védelmezik ezt a választási ren4»