Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-16 / 12. szám

1963. január 16., szerda nepcjsag 3- 15°------ Aii HARCBAN A HIDEGGEL A ZÖLD VADASZK.ALAP és ami alatta van A reggeli híradás után idő­járásié lentést közöl a rádió: ... Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 9-től 14 fokig, legmagasabb nappali hőmérséklet: mínusz 6—10 fok között." Amikor a jó meleg szobát elhagyva sietős lépteink alatt rnegcsikordul a hó, s kimutat­ja foga fehérét a januári észa­ki szél is, csakhamar rájön az ember, milyen diplomatikus is a meteorológiai megfogalma­zás. Legmagasabb nappali hő­mérséklet: 6—10 fok. Szóval ez a legmagasabb, de mennyi a legalacsonyabb? A bőrükön érzik azok az emberek, akik ezekben a napokban is kinn, a szabadban végzik megszokott munkájukat. Az egyszerű hét­köznapi munkának is vannak hősei, ók is azok, akik állják az északi szelet, a hófúváso­kat, a mínusz tizet, sőt a 16— 20 fokot is. Ebéd. kopasz fák alatt Gyöngyösről Hatvan felé ha­lad autónk. Lassan, óvatosan, az út havas, síkos. A határ csaknem teljesen kihalt. Hó fedi a vetéseket, s a nap is diszkréten szórja erőtlen su­garait, de a szél jó erőben ka­varja a porhanyós havat Kinn a szabadban mínusz 15 fok a hőmérséklet. Hort és Hatvan között a bal oldalon, az úttól mintegy 20— 25 méterre keskeny árok kí­gyózik, párhuzamosan a műút- tal. Egy brigád dolgozik, né­gyen vannak. Arcukat már pirosra csípte a hideg, de úgy mondják, megszokták már ők a tél fogait Még a kemény csákányütést is visszadobja a csonttá fa­gyott föld, néha szikrát is hány, ha kőbe ütközik. A be­mutatkozásra sem állnak le a munkával, s itt nem kötelező a kesztyűlevétel sem. A hideg 15 fok, s a közelben nincs ház, de még egy szalmakazal sem, ami szélvédőül szolgálna. Gyorsan hangzanak a nevek, s máris emelkedik a csákány. — Gulyás Béla, Bács me­gyéből — Pankotai József, Szabolcsból, Csík Sándor, Nagyfügedről, Mudrák József, Jászberényből. — Munkaidő? — Reggel 7-től délután 5-ig — mondja egyikük. — Hogy bírják a hideget? — Megszoktuk — hangzik a válasz. — Még szerencse, hogy jó meleg időben ástuk meg a kábel fekhelyét, s most csak a befejezés, a földelés van hát­ra. Dolgozni, mozogni kell, ennyi az egész — s teszi is, amit mond. Másik veszd át a szót. — Kapunk meleg ruhát, ba­kancsot, gumicsizmát, puíaj- kát. Kesztyűt nem adnák, azt mondják, nem jár. Legalább az ipar gondolna ránk jó erős kesztyűvel, megvennénk mi a magunk pénzén is. De nézze csalt, a kötött kesztyűk néhány nap alatt elrongyolódnak a csákány nyelén —, s mind a négyen szinte kórusban pana­szolják a kesztyűt és az ebé­delést is. A főtt ételt ugyan délidőben autó szállítja a munkahelyre, de a teríték a lombját vesztett fa alá kerül csiipán. S a hőmérséklet mí­nusz 15 fok. S ezen nem segít az a meleg tea sem, amit reg­gel indulás előtt, benn a vá­rosban kapnak. Néhány termosz is kellene! Két liter tea és 22 ezer volt Sürgetően cseng a telefon az ÉMÁSZ hatvani üzemvezető­ségén. — Elromlott a transzformá­tor, szigetelőrobbanás, törés, vagy egyéb üzemzavar — hangzik a jól ismert hibabeje­lentés. Néhány perc múltával már feltűnik a Lőrinci felé ve­zető országúton a létrás wippon, vagy ahogy a benn­fentesek nevezik, a: „kecske”. Sietős a dolguk, s így csupán néhány percre állítjuk meg az UA 13—69. jelzésű kocsit. A létrás műhelykocsin né­gyen utaznak. Kovács József villanyszerelő, s egyben a gép­kocsi vezetője, Sándorffi Mi­hály, Deme Imre és Szabó Jár- zsef villanyszerelő. Mind a négyükön bakancs, vattás ru­ha, prémes sapka, egyszóval: az öltözékben nincs hiba. ‘ Hová sietnek? — Az erőmű közelében egy transzformátort kell bekötni. — Feszültség? * — 22 000 volt. A nagy feszültség hallatára kissé megijedek, szinte tiszte­lettel kérdem. — És a hideg? — Hát a kezünk, az bizony, fázik, fenn a létra tetején, a vezetékek között nem nagyon lehet kesztyűben dolgozni. Ha esik, ha fúj, menni kell. Reg­gel héttől fél négyig tart a munkaidőnk, s utána másnap reggel hétig .az üzemi készen­léti szolgálat. — Ez annyit jelent — fűzi tovább a magyarázatot Sán- dorffv Mihály, hogy odahaza kell tartózkodni, s ha cseng a telefon... Igen, ha cseng a telefon, menni kell, várják az áramot a gépek, a motorok a selypi medencében, Hatvantól mint­egy ötven kilométeres körzet­ben, Aszódon túl, sőt még a Cserháti hegyekben is. A „kecskén” négy villany- szerelő, a termoszban két liter meleg tea, a vezetékben 22 ezer volt, a hőmérséklet mínusz 16 fok. Az emberekben erő, akarat! Mi hajtja a Zetort ? Huszonöt kilométeres sebes­séggel „robog” Felnémet felé egy K—25-ös Zetor. A hegyek felerősítve küldik tovább az északi szelet, amely most Sza­bó József szemébe is fújja a havat. Távol a várostól 14 fo­kot mutat a hőmérő higany­szála. A zetoros fiatalember már másfél éve rója az utat a Nyugatbükki Állami Erdőgaz­daság masináján, pótkocsiján szállítva a bánya-, vagy tűzi­fát'és szenvedi, viseli a hide­get. — Telefonszerelő voltam még néhány évvel ezelőtt, de szeretem a gépet, ezért cserélr tem szakmát. És a hideg? Nyitott Zetoron ül egész nap, keze görcsösen szorítja a kormánykereket, nagy bakancsba bújtatott lába tapossa a pedálokat. És süvölt a szél. — Szokás dolga a hideg is. Azért egy sofőrbundát adhat­nának. Látja, így vagyok, pu- fajkában. Ha bundám lenne, jó, nagy gallérral, most felhaj­tanám és fújhatna a szél reg­gel 6-tól délután 4-ig. Ennyi a munkaidőm — toldja meg a beszélgetést, majd Zetorra száll és tovább indul. Hideg van. Nagyon kellene az a bunda, jó széles gallérral, hiszen visszafelé jövet, hátul­ról támad a zord északi szél. A Zetor pöfög tovább. Nem fázik. Csak aki vezeti. Mégis megy tovább a gép, s úgy ér­zem, nem is olaj hajtja, ha­nem az emberi akarat! Márkusz László szert. Mint a kapitalista társa­dalmi rend érdekeinek szolgá­lói, egyformán tartanak az An­gol Kommunista Párt parla­menti részvételétől. Így az an­gol választási rendszer a mun­kásosztályra olyan veszélyt is jelentett, hogy szavazata meg­oszlásának eredményeként a konzervatív párt jelöltjeit se­gíti be a parlamentbe. A mun­káspárti vezetők még ezt felis­merve sem voltak hajlandók megegyezést kötni a kommu­nista párttal, a választások elő­készítésére. A baloldali, hala­dó erők legutóbb. 1945-ben tud­ták bejuttatni képviselőiket a parlamentbe. Az 1950-ben ki­alakult, feszült politikai lég­körben a kommunista párt új­ra elveszítette parlamenti kép­viseletét. „Ha Angliábán az arányos képviseleti rendszer bármilyen formája lenne is —■ írja John Gollan, az Angol Kommunista Párt egyik veze­tőié — a kommunista párt kétségtelenül képviselve «lenne a parlamentben”. A nyugati burzsoá demokrá­cia prófétái az angliai válasz­tások „igazi” demokratikus jellegét mégis a .kétpártrend- szer létével, választási versen­gésével próbálják indokolni. Lényegében itt is arról van szó, mint az amerikai két párt versengése esetében. Bizonyos részletkérdésekben vannak ugyan eltérések a két párt kö­zött, de lényeges kérdésekben álláspontjuk azonos. A konzer­vatív párt nyíltan, a munkás­párt jobban kendőzve, védi az uralkodó osztálynak megfelelő kapitalista társadalmi rendet. Ezt egyébként maguk az an­golok is elismerik. B. Wooton angol szociológus professzor ezzel kapcsolatban írja, hogy „... nem egészen világos vég­ső soron a programból semmi: miben is állnak e pártoknak végső céljai és különösen nem világos, mi bennük több — az azonosságok, vagy a különbsé­gek. Hevesen harcolnak egy­más ellen, követve emellett nyilvánvalóan azonos célokat.” Az angol választási rendszer­re az is jellemző, hogy például minden képviselőjelöltnek a választás előtt jelentős összeget kell letétbe helyeznie, és ha nem kapja meg a minimális szavazatot, a letétbe helyezett pénzt a kincstár kapja. Egyéb korlátozások mellett, ez is meg­nehezíti egyszerű állampolgá­rok jelöltként való fellépését. Azokban a választókerületek­ben, ahol csak egy jelöltet állí­tanak ki a pártok, az szavazás nélkül elnyeri a mandátumot. 1935-ben szavazás nélkül 40 képviselő került a parlament- ba, 1954-ben pedig három. Mindenfajta korlátozás az apgol választójogban viszony­lagos, mert ahogy maguk a vá­lasztójog kérdéseivel foglalkozó angol szerzők is elismerik, az a párt, vagy jelölt, amely ele­gendő pénzügyi lehetőséggel rendelkezik (ez főként a kon­zervatív pártot és jelöltjeit se­gíti), mindig számíthat a si­kerre. Ebből következik az is, hogy az angol képviselőház — nem is szólva a Lordok Házáról — az angol uralkodó osztály érdek- képviseletének megfelelő ösz­szetételt mutat 1955-ben pél­dául több mint 150 képviselő valamilyen társaság igazgatója volt, 30 képviselő a nagy üzle­teket, szállításokat lebonyolító körökhöz kapcsolódott, mintegy 40 képviselő származás, va­gyoni helyzet, vagy házasság kapcsán az angol arisztokrata családokihoz tartozott, 85 képvi­selő a munkáspárt és az angol szakszervezeti kongresszus hi­vatásos funkcionáriusa volt. Az angol gyarmatokon a leg­súlyosabban érvényesül a ka­pitalista választási rendszer. Idézzük ezt az egyik afrikai ország, Dél-Rhodesia helyzeté­vel. *1,600 cser négerből 13 választható Dél-Rhodesia a Közép-Afri­kai Államszövetség egyik tag­állama. Kevés önkormányzattal rendelkező angol gyarmat Eb­ben az országban csaknem há­rommillió lakosa közül mind­össze 83 486 személy rendelke­zett az 1961-es választásokon szavazati joggal. Ezek közül is legfeljebb 4000 volt afrikai, holott Dél-Rhodesiának 2 millió 900 000 afrikai lakosa van. Ennek alapján bocsátották népszavazásra 1961. július 26-án az alkotmánytervezetet, ahol 41 949 szavazásra jogo­sult szavazott igennel, míg 21 846 szavazó ellenezte az új alkotmány életbeléptetését Ilyen „demokratikus” feltéte­lek mellett lépett életbe 1961. december 6-án Dél-Rhodesia alkotmánya. (Jól látta a kedves olvasó, tehát 41949 szavazó vXXVVXXXVXVX'^XXX^^^^JN^AXXXX^X\^X>X\^^^XXXVXVX\^XX^X^^.^X^XvXVvXX^XXVXXvXXvXVVV>XvXXXVXVX^^X^J Mr. Sefton Delmer zöld va­dászkalapot csapott a fejére, zöld lódenkabátot öltött angol­szász alakjára, s így tökéletesen németnek álcázva magát, fel­használva nyelvtudását is, megjelelt a francia hon kies tájain: vajon, mi a véleményük a németekről most e hon la­kóinak. Igazán izgalmas ötlet a The Sunday Telegrapi mun­katársa részéről, aki terjedel­mes riportban számolt be igy szerzett tapasztalatairól. Olvasom a beszámolót, amely többek között a követ­kezőket írja: „Alig két évvel ezelőtt, egyik francia kollégám zöld tiroli kalapban és a né­meteknél szokásos zöld posztó kabátban, Nizzában beszállt az Air France egyik gépébe. A férfi, aki mellé leült, azonnal felugrott és átült egy szabad helyre, távolabb a fülkében...” Nos, tehát két évvel ezelőtt a franciák meglehetősen tartózko­dóan viselkedtek a németek­kel szemben, amelyet érteni, ugyebár, nem is olyan nehéz, mert mint Sefton Delmer a to­vábbiakban beszámolva a Vo- gézek-beli haláltáborban tett látogatásáról megírja: „A tá­borra nyíló temetőben a fehér fejtáblák hosszú sora húzódott, mindegyiken a halálra kínzott fogoly neve. Szörnyű szenve­dést takartak ezek. Milyen megindító lehet ez a temető a franciák számára.” Kétségkívül megindító lehe­tett ez a temető a franciák számára, pontosabban, ha hin­ni lehet az angol újságíró né­met öltözetű riportjának, csak megindító lehetett. Mert két év alatt Sefton Delmer sze­rint csodálatos változásokon ment keresztül a francia lélek, öltözéke nem váltott már ki ellenszenvet, sőt: „Egy taxisofőr, akivel be­szélgetést kezdtem ... kijelen­tette: „Elhurcolták az anyámat és sohasem került vissza. De mi értelme van siránkozni a múlt felett? Együtt kell halad­nunk, nincs mese!” Mert ilyenek Sefton Delmer úr francia taxisofőrjei. Olva­som tovább a riportot, s azon töprengek, vajon miért fontos egy francia taxisofőrnek a Bonn—Párizs barátság ,s ha egyáltalán fontos a számára, miért érdekes téma ez egy an­gol újságíró számára, mégpedig miért annyira érdekes, hogy e barátsággal teljes mértékben egyetértő riportot írjon róla. S bár a zsenialitás távol áll tő­lem, néhány mondattal odébb, világosság gyúl az agyamban. Mert mit is ír ez az álruhás Sherlock Holmes? Ezt írja: ■„... Együtt ebédeltem egy el- szászi családdal... „Mi most sem szeretjük jobban a néme­teket, mint azelőtt, — hangsú­lyozta a családfő (írja az angol lap riportere). — De a francia —német együttműködés és a Közös Piac ...” Állj! — mondom magamban és a riportot az ölembe helyez­ve, nem tudom, hogy neves­sek, vagy mérgelődjem-e. Ki­bújt a Közös Piac a zsákból! A riport célja annyira nyil­vánvaló és annyira gusztusta­lan, hogy valóban nem tudja az ember, hogy nevessen-e, vagy undorodjék. Mr. Sefton Delmer tehát azért bújt német ancugba, hogy angolul megír­hassa a németek és franciák, azazhogy, az Adenauer—De Gaulle kettős számára: lám, felmértük, hogy milyen áldá­sos is ez a Közös Piac, lám, megírtuk, hogy ezen a Piacon közös ponyván tud árulni a két évszázados ellenség, lám, a krematóriumok, a közös sírok bűze nem facsarja sem Bonn, ami még érthető, de Párizs or­rát sem, ami ugyan kevésbé érthető, de csak annak számá­ra, aki nem ismeri fel a Közös Piac nagyszerűségét. Mi, an­golok, felismertük, megértet­tük,egyetértünk a közös piaci barátsággal, ezt hirdetjük, tá­mogatjuk is, tehát... Igen: Anglia német lódenben, tiroli kalapban szeretne becsúszni, egyelőre csak Mr. Sefton Del­mer tollán, vagyhogy inkább tollán is a Közös Piacba... Sokat beszélünk a kapitalis­ta sajtó korruptságáról, s ilyenkor legtöbben egyes cik­kek és újságírók napi árfolya­mára és eladási árára gondol­nak. Pedig az csak morzsaanagy kalácsból. Az igazi korrupció, elveket, eszméket, halottakat, vért, romokat eladó korrupció azonban ez, amely a The Sun­day Telegraph 1962. december 23-i számában jelent meg, ama bizonyos Sefton Delmer tollá­ból, zöld vadászkalap alatt Gyurkó Géza Az elmúlt érek eredményeiről az új feladatokról és a választási munkáról tanácskoztak az önkéntes tűzoltók parancsnokai Tanácskozást tartottak Eger- Károly, a megyében működő A továbbiakban a tűzoltó- ben a Heves megyei községek belügyi szervek pártszerveze- parancsnok arról beszélt hogy önkéntes tűzoltóparancsnokai, teinek képviseletében. az önkéntes tűzoltók vegyék ki A tanácskozáson, amelyen To- A megyei tűzoltóparancsnok részüket a választásokkal kap­ronyai István őrnagy, a tűzren­dészet! alosztály parancsnoka tartott előadást részt vett dr. Micskó Rudolf tűzoltó vezérőr­nagy, országos tűzrendészeti parancsnok, Kelemen János a megyei tanács, Kovács József az MSZMP Heves megyei Vég­rehajtó Bizottságit, Jenei Já­nos a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága és- Stark döntött 2 900 000 afrikai néger lakos sorsáról.) Dél-Rhodesia adataihoz tar­tozik, hogy a néger bennszü­löttek egészségügyi helyzete rendkívül kedveződen. A faji elkülönítést az iskolákban is törvénybe iktatták. A néger la­kosság túlnyomó része írástu­datlan. Nem véletlen, hogy Joshua Nkomo, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió elnöke, 1962. szep­tember 7-i sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy Dél-Rhode­sia népe hőn óhajtja és lei is vívja szabadságát „Hazánkban jelenleg — mondotta Nkomo — a helyzet robbanásig feszült, mert Dél-Rhodesia afrikai la­kossága nem ismeri el az euró­pai telepesek által megszava­zott angol alkotmányt. Dél- Rhodesia népe olyan új alkot­mány elfogadását követeli, amely az „egy ember — egy szavazat” elvén alapul. Ilyen légkörben került sor legutóbb 1962. december 14-én újra a dél-rhodesiai választá­sokra. A december 14-én megtartott választásokon még a szavazat­tal rendelkező négerek is boj- kottálták a népellenes válasz­tási módszereket. Az MT Salis­bury tudósítója arról számol be, hogy Salisburyban például mindössze 150 néger szavazott, holott Whitehead miniszterel­nök abban reménykedett, hogy legalább 50—60 ezer afrikai sza­vazat jut majd pártjára. Figyelemre méltó, hogy a 3 600 000 négerből 13 szei'epelt a szavazók névjegyzékén. A 225 000 fehérből pedig 90 000. (Folytatjuk) ismertette az önkéntes tűzoltó­ság eredményeit, hangoztatta, hogy javult a tűzoltómunka hatékonysága, s egyre biztosab­ban lehet számítani a községek és üzemek tűzoltóira. Erről ta­núskodnak a járási, megyei, országos és országrészi verse­nyeken elért eredmények, va­lamint az a munka, amelyet az önkéntes tűzoltók a keletkezett tüzek megfékezése közben ki­fejtettek. * — Pártunk és kormányunk, az eddigiekhez hasonlóan to­vábbra is gondoskodni kíván az önkéntes tűzoltó-mozgalom fejlesztéséről: egyre több gépet, ruhát és járművet bocsát az önkéntesek rendelkezésére — mondotta többek között, majd arról beszélt, hogy most új jogszabályt készítenek elő, s ez újból meghatározza az önkén­tes tűzoltók feladatait és szere­pét a tűzkárok megfékezésében és megelőzésében. csolatos munkákból Is. A la­kosság megbecsüli a tűzoltók tevékenységét, — ez megnyilat­kozik abban is, hogy több tűz­oltót jelöltek a különböző szin­tű tanácsszervefcbe. A községi testületek — amint erre felhív­ta a figyelmét — működjenek együtt a Hazafias Népfront he­lyt bizottságaival. A beszámolót élénk vita kö­vette, amelyben részt vettek a vendégek is. Dr. Micskó Rudolf a szakmai továbbképzés fontos­ságáról, szerepéről, beszélt az egyre növekvő követelmények­ről, a politikai munka szelepé­ről, Jenei János, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizott­ságának munkatársa pedig ar­ra kérte a jelenlevőket: ne csak a választási időszakban működ­jenek együtt a tűzoltók és a népfronlbizottságok, hiszen en­nek az együttműködésnek az állandósítása nagy haszonnal járhat mindkét szerv részére. Legfrissebb ielentésiink Hóakadályok Heves megyében A hevesi járásban csaknem minden mellékútvonal járhatatlan Kedden 17 órakor jelentet­ték, hogy Heves megyében a Füzesabony—Kápolna—Gyön­gyösi-Hatvan, vagyis a 3-as számú főútvonaltól délre csak­nem minden út járhatatlanná vált. Kivételt képeznek a fő- közlekedési számozott útvona­lak. Kedden délután a szél se­bessége a hevesi járásban elér­te az óránkénti 80 kilométert és csaknem valamennyi mel­lékútvonalon megszűnt a for­galom. Járhatatlanok az utak Hat- myékén is, így Hort, Ecséd, Boldog, Túra községek térségében is. A Mátra útjai járhatók és azokon hóakadály jelenleg nincs. A járhatatlan utakon a hó- eltakarítás teljes ütemben fo­lyik és kedden este 8 motoros hóeke végezte az utak megtisz­títását. A Közúti Igazgatóság Nógrád megyéből kért kölcsön hóeltakarító gépeket, hogy mi­nél előbb járhatóvá tehessék az utakat. A hófúvás egyik-má­sik helyen az 1—1,5 méter ma­gasságot is eléri. Amennyiben a szél megszűnik, vagy gyen­gül, remény van arra, hogy a jelenleg járhatatlan utak szer­dán estére ismét járhatóvá vál­nak. (Sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents