Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-16 / 12. szám
1963. január 16., szerda nepcjsag 3- 15°------ Aii HARCBAN A HIDEGGEL A ZÖLD VADASZK.ALAP és ami alatta van A reggeli híradás után időjárásié lentést közöl a rádió: ... Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 9-től 14 fokig, legmagasabb nappali hőmérséklet: mínusz 6—10 fok között." Amikor a jó meleg szobát elhagyva sietős lépteink alatt rnegcsikordul a hó, s kimutatja foga fehérét a januári északi szél is, csakhamar rájön az ember, milyen diplomatikus is a meteorológiai megfogalmazás. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 6—10 fok. Szóval ez a legmagasabb, de mennyi a legalacsonyabb? A bőrükön érzik azok az emberek, akik ezekben a napokban is kinn, a szabadban végzik megszokott munkájukat. Az egyszerű hétköznapi munkának is vannak hősei, ók is azok, akik állják az északi szelet, a hófúvásokat, a mínusz tizet, sőt a 16— 20 fokot is. Ebéd. kopasz fák alatt Gyöngyösről Hatvan felé halad autónk. Lassan, óvatosan, az út havas, síkos. A határ csaknem teljesen kihalt. Hó fedi a vetéseket, s a nap is diszkréten szórja erőtlen sugarait, de a szél jó erőben kavarja a porhanyós havat Kinn a szabadban mínusz 15 fok a hőmérséklet. Hort és Hatvan között a bal oldalon, az úttól mintegy 20— 25 méterre keskeny árok kígyózik, párhuzamosan a műút- tal. Egy brigád dolgozik, négyen vannak. Arcukat már pirosra csípte a hideg, de úgy mondják, megszokták már ők a tél fogait Még a kemény csákányütést is visszadobja a csonttá fagyott föld, néha szikrát is hány, ha kőbe ütközik. A bemutatkozásra sem állnak le a munkával, s itt nem kötelező a kesztyűlevétel sem. A hideg 15 fok, s a közelben nincs ház, de még egy szalmakazal sem, ami szélvédőül szolgálna. Gyorsan hangzanak a nevek, s máris emelkedik a csákány. — Gulyás Béla, Bács megyéből — Pankotai József, Szabolcsból, Csík Sándor, Nagyfügedről, Mudrák József, Jászberényből. — Munkaidő? — Reggel 7-től délután 5-ig — mondja egyikük. — Hogy bírják a hideget? — Megszoktuk — hangzik a válasz. — Még szerencse, hogy jó meleg időben ástuk meg a kábel fekhelyét, s most csak a befejezés, a földelés van hátra. Dolgozni, mozogni kell, ennyi az egész — s teszi is, amit mond. Másik veszd át a szót. — Kapunk meleg ruhát, bakancsot, gumicsizmát, puíaj- kát. Kesztyűt nem adnák, azt mondják, nem jár. Legalább az ipar gondolna ránk jó erős kesztyűvel, megvennénk mi a magunk pénzén is. De nézze csalt, a kötött kesztyűk néhány nap alatt elrongyolódnak a csákány nyelén —, s mind a négyen szinte kórusban panaszolják a kesztyűt és az ebédelést is. A főtt ételt ugyan délidőben autó szállítja a munkahelyre, de a teríték a lombját vesztett fa alá kerül csiipán. S a hőmérséklet mínusz 15 fok. S ezen nem segít az a meleg tea sem, amit reggel indulás előtt, benn a városban kapnak. Néhány termosz is kellene! Két liter tea és 22 ezer volt Sürgetően cseng a telefon az ÉMÁSZ hatvani üzemvezetőségén. — Elromlott a transzformátor, szigetelőrobbanás, törés, vagy egyéb üzemzavar — hangzik a jól ismert hibabejelentés. Néhány perc múltával már feltűnik a Lőrinci felé vezető országúton a létrás wippon, vagy ahogy a bennfentesek nevezik, a: „kecske”. Sietős a dolguk, s így csupán néhány percre állítjuk meg az UA 13—69. jelzésű kocsit. A létrás műhelykocsin négyen utaznak. Kovács József villanyszerelő, s egyben a gépkocsi vezetője, Sándorffi Mihály, Deme Imre és Szabó Jár- zsef villanyszerelő. Mind a négyükön bakancs, vattás ruha, prémes sapka, egyszóval: az öltözékben nincs hiba. ‘ Hová sietnek? — Az erőmű közelében egy transzformátort kell bekötni. — Feszültség? * — 22 000 volt. A nagy feszültség hallatára kissé megijedek, szinte tisztelettel kérdem. — És a hideg? — Hát a kezünk, az bizony, fázik, fenn a létra tetején, a vezetékek között nem nagyon lehet kesztyűben dolgozni. Ha esik, ha fúj, menni kell. Reggel héttől fél négyig tart a munkaidőnk, s utána másnap reggel hétig .az üzemi készenléti szolgálat. — Ez annyit jelent — fűzi tovább a magyarázatot Sán- dorffv Mihály, hogy odahaza kell tartózkodni, s ha cseng a telefon... Igen, ha cseng a telefon, menni kell, várják az áramot a gépek, a motorok a selypi medencében, Hatvantól mintegy ötven kilométeres körzetben, Aszódon túl, sőt még a Cserháti hegyekben is. A „kecskén” négy villany- szerelő, a termoszban két liter meleg tea, a vezetékben 22 ezer volt, a hőmérséklet mínusz 16 fok. Az emberekben erő, akarat! Mi hajtja a Zetort ? Huszonöt kilométeres sebességgel „robog” Felnémet felé egy K—25-ös Zetor. A hegyek felerősítve küldik tovább az északi szelet, amely most Szabó József szemébe is fújja a havat. Távol a várostól 14 fokot mutat a hőmérő higanyszála. A zetoros fiatalember már másfél éve rója az utat a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság masináján, pótkocsiján szállítva a bánya-, vagy tűzifát'és szenvedi, viseli a hideget. — Telefonszerelő voltam még néhány évvel ezelőtt, de szeretem a gépet, ezért cserélr tem szakmát. És a hideg? Nyitott Zetoron ül egész nap, keze görcsösen szorítja a kormánykereket, nagy bakancsba bújtatott lába tapossa a pedálokat. És süvölt a szél. — Szokás dolga a hideg is. Azért egy sofőrbundát adhatnának. Látja, így vagyok, pu- fajkában. Ha bundám lenne, jó, nagy gallérral, most felhajtanám és fújhatna a szél reggel 6-tól délután 4-ig. Ennyi a munkaidőm — toldja meg a beszélgetést, majd Zetorra száll és tovább indul. Hideg van. Nagyon kellene az a bunda, jó széles gallérral, hiszen visszafelé jövet, hátulról támad a zord északi szél. A Zetor pöfög tovább. Nem fázik. Csak aki vezeti. Mégis megy tovább a gép, s úgy érzem, nem is olaj hajtja, hanem az emberi akarat! Márkusz László szert. Mint a kapitalista társadalmi rend érdekeinek szolgálói, egyformán tartanak az Angol Kommunista Párt parlamenti részvételétől. Így az angol választási rendszer a munkásosztályra olyan veszélyt is jelentett, hogy szavazata megoszlásának eredményeként a konzervatív párt jelöltjeit segíti be a parlamentbe. A munkáspárti vezetők még ezt felismerve sem voltak hajlandók megegyezést kötni a kommunista párttal, a választások előkészítésére. A baloldali, haladó erők legutóbb. 1945-ben tudták bejuttatni képviselőiket a parlamentbe. Az 1950-ben kialakult, feszült politikai légkörben a kommunista párt újra elveszítette parlamenti képviseletét. „Ha Angliábán az arányos képviseleti rendszer bármilyen formája lenne is —■ írja John Gollan, az Angol Kommunista Párt egyik vezetőié — a kommunista párt kétségtelenül képviselve «lenne a parlamentben”. A nyugati burzsoá demokrácia prófétái az angliai választások „igazi” demokratikus jellegét mégis a .kétpártrend- szer létével, választási versengésével próbálják indokolni. Lényegében itt is arról van szó, mint az amerikai két párt versengése esetében. Bizonyos részletkérdésekben vannak ugyan eltérések a két párt között, de lényeges kérdésekben álláspontjuk azonos. A konzervatív párt nyíltan, a munkáspárt jobban kendőzve, védi az uralkodó osztálynak megfelelő kapitalista társadalmi rendet. Ezt egyébként maguk az angolok is elismerik. B. Wooton angol szociológus professzor ezzel kapcsolatban írja, hogy „... nem egészen világos végső soron a programból semmi: miben is állnak e pártoknak végső céljai és különösen nem világos, mi bennük több — az azonosságok, vagy a különbségek. Hevesen harcolnak egymás ellen, követve emellett nyilvánvalóan azonos célokat.” Az angol választási rendszerre az is jellemző, hogy például minden képviselőjelöltnek a választás előtt jelentős összeget kell letétbe helyeznie, és ha nem kapja meg a minimális szavazatot, a letétbe helyezett pénzt a kincstár kapja. Egyéb korlátozások mellett, ez is megnehezíti egyszerű állampolgárok jelöltként való fellépését. Azokban a választókerületekben, ahol csak egy jelöltet állítanak ki a pártok, az szavazás nélkül elnyeri a mandátumot. 1935-ben szavazás nélkül 40 képviselő került a parlament- ba, 1954-ben pedig három. Mindenfajta korlátozás az apgol választójogban viszonylagos, mert ahogy maguk a választójog kérdéseivel foglalkozó angol szerzők is elismerik, az a párt, vagy jelölt, amely elegendő pénzügyi lehetőséggel rendelkezik (ez főként a konzervatív pártot és jelöltjeit segíti), mindig számíthat a sikerre. Ebből következik az is, hogy az angol képviselőház — nem is szólva a Lordok Házáról — az angol uralkodó osztály érdek- képviseletének megfelelő öszszetételt mutat 1955-ben például több mint 150 képviselő valamilyen társaság igazgatója volt, 30 képviselő a nagy üzleteket, szállításokat lebonyolító körökhöz kapcsolódott, mintegy 40 képviselő származás, vagyoni helyzet, vagy házasság kapcsán az angol arisztokrata családokihoz tartozott, 85 képviselő a munkáspárt és az angol szakszervezeti kongresszus hivatásos funkcionáriusa volt. Az angol gyarmatokon a legsúlyosabban érvényesül a kapitalista választási rendszer. Idézzük ezt az egyik afrikai ország, Dél-Rhodesia helyzetével. *1,600 cser négerből 13 választható Dél-Rhodesia a Közép-Afrikai Államszövetség egyik tagállama. Kevés önkormányzattal rendelkező angol gyarmat Ebben az országban csaknem hárommillió lakosa közül mindössze 83 486 személy rendelkezett az 1961-es választásokon szavazati joggal. Ezek közül is legfeljebb 4000 volt afrikai, holott Dél-Rhodesiának 2 millió 900 000 afrikai lakosa van. Ennek alapján bocsátották népszavazásra 1961. július 26-án az alkotmánytervezetet, ahol 41 949 szavazásra jogosult szavazott igennel, míg 21 846 szavazó ellenezte az új alkotmány életbeléptetését Ilyen „demokratikus” feltételek mellett lépett életbe 1961. december 6-án Dél-Rhodesia alkotmánya. (Jól látta a kedves olvasó, tehát 41949 szavazó vXXVVXXXVXVX'^XXX^^^^JN^AXXXX^X\^X>X\^^^XXXVXVX\^XX^X^^.^X^XvXVvXX^XXVXXvXXvXVVV>XvXXXVXVX^^X^J Mr. Sefton Delmer zöld vadászkalapot csapott a fejére, zöld lódenkabátot öltött angolszász alakjára, s így tökéletesen németnek álcázva magát, felhasználva nyelvtudását is, megjelelt a francia hon kies tájain: vajon, mi a véleményük a németekről most e hon lakóinak. Igazán izgalmas ötlet a The Sunday Telegrapi munkatársa részéről, aki terjedelmes riportban számolt be igy szerzett tapasztalatairól. Olvasom a beszámolót, amely többek között a következőket írja: „Alig két évvel ezelőtt, egyik francia kollégám zöld tiroli kalapban és a németeknél szokásos zöld posztó kabátban, Nizzában beszállt az Air France egyik gépébe. A férfi, aki mellé leült, azonnal felugrott és átült egy szabad helyre, távolabb a fülkében...” Nos, tehát két évvel ezelőtt a franciák meglehetősen tartózkodóan viselkedtek a németekkel szemben, amelyet érteni, ugyebár, nem is olyan nehéz, mert mint Sefton Delmer a továbbiakban beszámolva a Vo- gézek-beli haláltáborban tett látogatásáról megírja: „A táborra nyíló temetőben a fehér fejtáblák hosszú sora húzódott, mindegyiken a halálra kínzott fogoly neve. Szörnyű szenvedést takartak ezek. Milyen megindító lehet ez a temető a franciák számára.” Kétségkívül megindító lehetett ez a temető a franciák számára, pontosabban, ha hinni lehet az angol újságíró német öltözetű riportjának, csak megindító lehetett. Mert két év alatt Sefton Delmer szerint csodálatos változásokon ment keresztül a francia lélek, öltözéke nem váltott már ki ellenszenvet, sőt: „Egy taxisofőr, akivel beszélgetést kezdtem ... kijelentette: „Elhurcolták az anyámat és sohasem került vissza. De mi értelme van siránkozni a múlt felett? Együtt kell haladnunk, nincs mese!” Mert ilyenek Sefton Delmer úr francia taxisofőrjei. Olvasom tovább a riportot, s azon töprengek, vajon miért fontos egy francia taxisofőrnek a Bonn—Párizs barátság ,s ha egyáltalán fontos a számára, miért érdekes téma ez egy angol újságíró számára, mégpedig miért annyira érdekes, hogy e barátsággal teljes mértékben egyetértő riportot írjon róla. S bár a zsenialitás távol áll tőlem, néhány mondattal odébb, világosság gyúl az agyamban. Mert mit is ír ez az álruhás Sherlock Holmes? Ezt írja: ■„... Együtt ebédeltem egy el- szászi családdal... „Mi most sem szeretjük jobban a németeket, mint azelőtt, — hangsúlyozta a családfő (írja az angol lap riportere). — De a francia —német együttműködés és a Közös Piac ...” Állj! — mondom magamban és a riportot az ölembe helyezve, nem tudom, hogy nevessek, vagy mérgelődjem-e. Kibújt a Közös Piac a zsákból! A riport célja annyira nyilvánvaló és annyira gusztustalan, hogy valóban nem tudja az ember, hogy nevessen-e, vagy undorodjék. Mr. Sefton Delmer tehát azért bújt német ancugba, hogy angolul megírhassa a németek és franciák, azazhogy, az Adenauer—De Gaulle kettős számára: lám, felmértük, hogy milyen áldásos is ez a Közös Piac, lám, megírtuk, hogy ezen a Piacon közös ponyván tud árulni a két évszázados ellenség, lám, a krematóriumok, a közös sírok bűze nem facsarja sem Bonn, ami még érthető, de Párizs orrát sem, ami ugyan kevésbé érthető, de csak annak számára, aki nem ismeri fel a Közös Piac nagyszerűségét. Mi, angolok, felismertük, megértettük,egyetértünk a közös piaci barátsággal, ezt hirdetjük, támogatjuk is, tehát... Igen: Anglia német lódenben, tiroli kalapban szeretne becsúszni, egyelőre csak Mr. Sefton Delmer tollán, vagyhogy inkább tollán is a Közös Piacba... Sokat beszélünk a kapitalista sajtó korruptságáról, s ilyenkor legtöbben egyes cikkek és újságírók napi árfolyamára és eladási árára gondolnak. Pedig az csak morzsaanagy kalácsból. Az igazi korrupció, elveket, eszméket, halottakat, vért, romokat eladó korrupció azonban ez, amely a The Sunday Telegraph 1962. december 23-i számában jelent meg, ama bizonyos Sefton Delmer tollából, zöld vadászkalap alatt Gyurkó Géza Az elmúlt érek eredményeiről az új feladatokról és a választási munkáról tanácskoztak az önkéntes tűzoltók parancsnokai Tanácskozást tartottak Eger- Károly, a megyében működő A továbbiakban a tűzoltó- ben a Heves megyei községek belügyi szervek pártszerveze- parancsnok arról beszélt hogy önkéntes tűzoltóparancsnokai, teinek képviseletében. az önkéntes tűzoltók vegyék ki A tanácskozáson, amelyen To- A megyei tűzoltóparancsnok részüket a választásokkal kapronyai István őrnagy, a tűzrendészet! alosztály parancsnoka tartott előadást részt vett dr. Micskó Rudolf tűzoltó vezérőrnagy, országos tűzrendészeti parancsnok, Kelemen János a megyei tanács, Kovács József az MSZMP Heves megyei Végrehajtó Bizottságit, Jenei János a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága és- Stark döntött 2 900 000 afrikai néger lakos sorsáról.) Dél-Rhodesia adataihoz tartozik, hogy a néger bennszülöttek egészségügyi helyzete rendkívül kedveződen. A faji elkülönítést az iskolákban is törvénybe iktatták. A néger lakosság túlnyomó része írástudatlan. Nem véletlen, hogy Joshua Nkomo, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió elnöke, 1962. szeptember 7-i sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy Dél-Rhodesia népe hőn óhajtja és lei is vívja szabadságát „Hazánkban jelenleg — mondotta Nkomo — a helyzet robbanásig feszült, mert Dél-Rhodesia afrikai lakossága nem ismeri el az európai telepesek által megszavazott angol alkotmányt. Dél- Rhodesia népe olyan új alkotmány elfogadását követeli, amely az „egy ember — egy szavazat” elvén alapul. Ilyen légkörben került sor legutóbb 1962. december 14-én újra a dél-rhodesiai választásokra. A december 14-én megtartott választásokon még a szavazattal rendelkező négerek is boj- kottálták a népellenes választási módszereket. Az MT Salisbury tudósítója arról számol be, hogy Salisburyban például mindössze 150 néger szavazott, holott Whitehead miniszterelnök abban reménykedett, hogy legalább 50—60 ezer afrikai szavazat jut majd pártjára. Figyelemre méltó, hogy a 3 600 000 négerből 13 szei'epelt a szavazók névjegyzékén. A 225 000 fehérből pedig 90 000. (Folytatjuk) ismertette az önkéntes tűzoltóság eredményeit, hangoztatta, hogy javult a tűzoltómunka hatékonysága, s egyre biztosabban lehet számítani a községek és üzemek tűzoltóira. Erről tanúskodnak a járási, megyei, országos és országrészi versenyeken elért eredmények, valamint az a munka, amelyet az önkéntes tűzoltók a keletkezett tüzek megfékezése közben kifejtettek. * — Pártunk és kormányunk, az eddigiekhez hasonlóan továbbra is gondoskodni kíván az önkéntes tűzoltó-mozgalom fejlesztéséről: egyre több gépet, ruhát és járművet bocsát az önkéntesek rendelkezésére — mondotta többek között, majd arról beszélt, hogy most új jogszabályt készítenek elő, s ez újból meghatározza az önkéntes tűzoltók feladatait és szerepét a tűzkárok megfékezésében és megelőzésében. csolatos munkákból Is. A lakosság megbecsüli a tűzoltók tevékenységét, — ez megnyilatkozik abban is, hogy több tűzoltót jelöltek a különböző szintű tanácsszervefcbe. A községi testületek — amint erre felhívta a figyelmét — működjenek együtt a Hazafias Népfront helyt bizottságaival. A beszámolót élénk vita követte, amelyben részt vettek a vendégek is. Dr. Micskó Rudolf a szakmai továbbképzés fontosságáról, szerepéről, beszélt az egyre növekvő követelményekről, a politikai munka szelepéről, Jenei János, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának munkatársa pedig arra kérte a jelenlevőket: ne csak a választási időszakban működjenek együtt a tűzoltók és a népfronlbizottságok, hiszen ennek az együttműködésnek az állandósítása nagy haszonnal járhat mindkét szerv részére. Legfrissebb ielentésiink Hóakadályok Heves megyében A hevesi járásban csaknem minden mellékútvonal járhatatlan Kedden 17 órakor jelentették, hogy Heves megyében a Füzesabony—Kápolna—Gyöngyösi-Hatvan, vagyis a 3-as számú főútvonaltól délre csaknem minden út járhatatlanná vált. Kivételt képeznek a fő- közlekedési számozott útvonalak. Kedden délután a szél sebessége a hevesi járásban elérte az óránkénti 80 kilométert és csaknem valamennyi mellékútvonalon megszűnt a forgalom. Járhatatlanok az utak Hat- myékén is, így Hort, Ecséd, Boldog, Túra községek térségében is. A Mátra útjai járhatók és azokon hóakadály jelenleg nincs. A járhatatlan utakon a hó- eltakarítás teljes ütemben folyik és kedden este 8 motoros hóeke végezte az utak megtisztítását. A Közúti Igazgatóság Nógrád megyéből kért kölcsön hóeltakarító gépeket, hogy minél előbb járhatóvá tehessék az utakat. A hófúvás egyik-másik helyen az 1—1,5 méter magasságot is eléri. Amennyiben a szél megszűnik, vagy gyengül, remény van arra, hogy a jelenleg járhatatlan utak szerdán estére ismét járhatóvá válnak. (Sz.)