Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-09 / 6. szám

NÉPÚJSÁG 1963. január 9., szerda As éneklő kutya A cím nem téves, való igazságot takar. Néhány nappal ezelőtt tör­tént meg velem az eset Szilvás­váradon. Az egyik ismerősömmel vitat­koztam a kutyákról; én rosszat mondtam róluk, ö pedig az egekig dicsérte a házőrzőket. Végül aztán — javaslatára —, az egyik házba tértünk be, ahol „meggyőzött” iga­záról. A háziasszony parancsára — Be­tyár, a -farkaskutya — különböző mutatványokat végzett, majd kö­vetkezett a fénypont, a nagy meg­lepetés, amin magam ,is meglepőd­tem. Gazdája felszólítására a kutya hátravetette fejét és énekelt. Éne­kelt, mint Jack London hasonló cí­mű könyvében, — igaz, számomra ismeretlen dallamot trillázott hosz- szan, elnyújtva, de mégiscsak éhekeit. Ennek ellenére ma is az a meg­győződésem: hamisak a kutyák, s ha áriát, énekszámot akarok hallgatni, inkább az operába me­gyek ... (f. i.) — KORSZERŰSÍTIK, át­szerelik az_ egri vármúzeum transzformatorházát, annak kapcsolótábláját. A nehéz, bonyolult munkát a Heves megyei Villany- és Épületsze­relő Vállalat tanulói végzik. Munkájukat e hét végén, a jövő hét elején fejezik be. — AZ ELMÚLT évben a já­rási tanácsok mezőgazdasági osztályai versenyt indítottak a tsz-ek jobb irányítása és meg­erősítése érdekében. Az illeté­kesek most értékelték a ver­senyt, s megállapították, hogy az első helyezést a Hevesi Já­rási Tanács mezőgazdasági osz­tálya érte el, míg második a Pétervásári Járási Tanács me­zőgazdasági osztálya, harmadik pedig a Füzesabonyi Járási Ta­nács mezőgazdasági osztálya lett. Az első három helyezett értékes pénzjutalomban része­sült. A HINDU SÍREMLÉK című filmmel kezdi meg ez évi sorozatát az egri művelő­dési ház és a TIT filmbaráti köre, amelyre a szokásos idő­ben — csütörtökön este — kerül sor a Bródy-moziban. Bevezető előadást tart dr. Nagy Bálint, a Filmtudomá- nyí Intézet munkatársa. Né­hány bérlet még kapható az új sorozatra.- A FÜZESABONYI Állami Gazdaság központjában január 7-én háromhetes öntözéses szalcmunkásképző tanfolyam kezdődött, mintegy 70 tsz-tag részvételével. Az első turnus után még másik két ilyen tan­folyamra is sor kerül. — A TIT VÁROSI bizott­ságának művészeti szakosztá­lya január 9-én találkozót rendez tagjai számára, ahol a szakoszíálybeliek bemutat­ják legkedvesebb alkotásai­kat is. . - NEMSOKÁRA BEFEJE­ZIK az egri minorita templom jobb oldali tornyának restau­rálását. A vakolási, kőfaragó ás bádogos munkákkal már vé­geztek, még csak a színezés van hátra. A toronysisak lemá- zolása után megkezdik az áll­ványozás felső részének bontá­sát, s a bal oldali torony feláll­ványozását. Erre a napokban már sor kerül. — MA DÉLELŐTT fizeti ki az egri Lottó-iroda özv. Bódi Jánosné Csákány utcai lakos­nak a szerencsés négyes talá­lat nyereményösszegét, több mint 130 ezer forintot. A televízió műsora 10,00: Tv-híradó. (Ism.) 10,15: Falujáró kamera (Ism.) 10,35: Pirosbetűs hétköznapok. Ma­gyar—csehszlovák film. 12,00; Hírek. 17,00: Hírek. 17,05: A tv me­zőgazdasági szakmunkásképző műsora. A növényápolás és gépei. Előadó : dr, Fülöp Gábor. 17,55: Kambodzsa szívében. Csehszlovák kisfilm. 18,15: Ta­nuljunk oroszul! (Nyelvlecke kezdőknek). 18,35: Pelyhes szi­get. Szovjet kisfilm. 18,45: Tv- világhíradó. 19,00: A tv mese­könyve. 19,05: Közvetítés a Jó­kai Színházból: Brecht: Állít­sátok meg Arturo Uit! Szatíra. (14 éven alul nem ajánljuk.) A közvetítés szünetében: Molnár G. Péter színházi jegyzete. 22.05: Hírek, a tv-világhíradó ismétlése. (MTI) Ismét „faggatnak** HOL, KIT, S MIRŐL? A kö­vetkezőkből majd kiderül. Ismét félévi vizsga van az Egri Tanárképző Főiskolán, mint minden januárban. A fel­nőtt hallgatók újra teljes fegy­verzetben állnak a tanárok kérdései elé, s igyekeznek meg­mutatni. hogy nem -kái-fcavc- szett idő, nem felesleges az igyekezet, mert a bizonyít­ványért becsülettel megküzdöt- Lek. A „főhadiszállás” a tanulmá­nyi osztály. Szabó Lajosné reggelről reggelre adogatja, s a nap minden órájában veszi vissza az indexeket, mert kö­zel ezer levelező hallgató vizs­gázik le két hét alatt mintegy 14 szakon. A folyosón lágy hangzású idegen beszéd — az oroszosok magolnak még néhány szót a vizsga előtt. A 34-es teremben vágni lehet a füstöt. Csak itt- ott villan fel Pallagi Béláné és Zbisko Ernőné adjunktus alak­ja a katedránál, ahol izzadó öreg diákok birkóznak a nyelvi nehézségekkel. Csörgő Tiborné a zsebkendő­jét gyűrögetve ír valamit. Is­merem — Detkeri tanít. S jól. Mindig szerette az oroszt, azért is választotta szaktárgyául. — Nem tud oroszul? — kérdi, ahogy mellé ülök, — Nyekra- szovról és munkásságáról kell oroszul beszámolnom. — Hát... Nyekraszov még rendben van, de oroszul mind­össze köszönni tudok — tárom szét tehetetlenül a karomat, pe­dig szívesen segítenék. — Akkor most hagyjon, majd a vizsga után beszélgetünk! — mondja, s belemerül Nyekra- szovba. Édes-kevés szükség van itt rám, éppen ezért gyorsan ki­osonok a teremből. A MARXISTA tanszéken né­gyen egy piros bársonnyal le­takart asztal előtt ülnek, fö­löttük Marx, Engels és Lenin képe, de most abszolút közöm­bösen tekintenek a vizsgázók­ra, akik Mongyi Ferenc kérdé­seire éppen azt igyekeznek megmutatni, mennyire halad­tak a filozófia tudományában. Ipgy fiatal, szőke- leány vizsgá­zott. Négyes. Nagyszerű! He­lyébe bejött egy fekete hajú, amol3ran harmincöt körüli férfi. — Foglaljon helyet, helyezze el a kabátját, aztán dolgozza ki a következő tételt: Montes­quieu és a pithagoreusok. Jó? — Jó. — Válaszol a „diák”, mert mit is válaszolhatna?! Aztán hajába túr és elmélyül a gondolkodásban. Innen is to­vább megyek. A testnevelés tanszékre csak bekukkantot­tam, a biológiától magam is tisztes távolban szeretek élni, ide csak az ajtón át kukucskál- tam be, s a pedagógiai tanszék előtt sem ácsorogtam sokáig, megtették ezt helyettem néhá- nyan! így hát, megkönnyeb­bülve a-vizsgálóékor nyomasztó hatásától, beültem a hatos presszóba, hogy megigyak egy kávét. Nem menekültem. A mellettem levő asztalnál két iz­gatott'leány, — magoltak. Bio­kémiai vizsgára készültek, s csendben átkozták a percet, amikor jelentkeztek. Ez termé­szetesen mit sem számít, ezzel mindenki így van a vizsga nagy lendületében! AZ UTCÁN aztán „nyári zá­por” fogadott, s, úgy éreztem, ennek ellenére minden rend­ben. Csak még egy pillanatra érintett meg a vizsgázás szele: — Kérem! Nem tudja, mikor indul Füzesabony felé a vonat? — állít meg egy rohanó férfi. — Már elment — konstatálom rezignáltam — Ott egye meg a manó! Fő, hogy túl vagyok rajta! — Min? Kérném tisztelettel? — érdeklődöm. — Hát az összes félévi vizs­gámon! Tudja, milyen jó érzés ez? — fordul hozzám nagy örömmel. ... és én nem mondom neki, hogy nem tudom, mert nekem az öt vizsgámból még éppen öt hiányzik... Ne szomorítsuk egymást! Cs. Ä. É. A Világosság decemberi számából A Világosság múlt évi utolsó száma kissé megkésve, január elején jutott el az olvasókhoz. Ez a szám is, a. többiekhez ha­sonlóan, gazdag tartalmú, szín­vonalas. A jelenlegi számból a következő cikkek tarthatnak számot nagyobb érdeklődésre. Farkas Endre a szabadság és erkölcsi felelősség összefüggé­seit elemzi. Tarján Imre a II. egyetemes vatikáni zsinat de­cember elején véget érő első EGRI VÖRÖS CSILLAG Az aranyember EGRI BRÖDY Zsuzsanna és a fiúk GYÖNGYÖSI PUSKIN Az édes élet HATVANI KOSSUTH A világ minden aranya HEVES Az esőcsináló PÉTERVASARA Ügyefogyott Romeo FÜZESABONY Csak ketten látszhatják if\llß Egerben este Í9 órakor: CSACSUOGÄT (Bérletszünet) ülésszakáról írt. Jézus születé­sének a dogmák keletkezésé­vel való összefüggését vizsgál­ja érdekes cikkében Gecse Gusztáv. Kulcsár Zsuzsanna a középkor egyik borzalmas in­tézményéről, az inkvizíció tör­ténetéről ír. Szigetvári Sándor az ún. teológiai (céloksági) is­tenbizonyítékok sajátosságait boncolgatja. Ebben a számban is találha­tó szépirodalmi anyag, könyv- és filmismertetések, a sok kép és rajz. Sz. K. Idő gárásjelen tés Várható időjárás szerda es­tig: Felhős idő, kisebb havazá­sokkal, havasesőkkel. Élénk, a Dunántúlon időnként erős északi szél. A hőmérséklet csökken. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet holnap nulla fok körül, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet, mínusz 1—4 fok között. (MTI) 1963. JANUAR 9., SZERDA: MARCELL 185 évvel ezelőtt, 1778 januárjá­ban halt meg CAROLUS LINNÉ svéd természetkutató. Első Ízben ő rendszerezte a növény-, az állat- és áz. ásványvilágot és vezette be a növények nemük és iájuk sze­rinti kettős latin névvel való meg­jelölését. Systema naturae '(1735), című művében az összes addig Is­mert növényeket leírta. 40 évvel ezelőtt. 1923. január 9-én halt meg KATHERINE MANS­FIELD újzélandi születésű angol írónő, a modern angol Irodalom egyik legértékesebb képviselője, a rövid elbeszélések virtuóz techni­kájú mestere. Novelláit a tömörség és az elmélyült emberábrázolás Carolus Linné jellemzik. Megjelent naplója és le­velezése is (Egy csésze tea). 85 évvel ezelőtt, 1878. január 9-én zajlott le az ifrosz török há­ború egyik legvéresebb csatája, amelynek eredményeképpen az orosz haderő kierőszakolta a törökök megkerülésével az Eszak- Bulgáriából Kelet-Ruméliába, a Sipka-hágón (Balkán-hegyseg) az átkelést. Érdekes találmányok és felfedezések: liapirusz növény leveleit az egyiptomiak i. álfák az írás megörökítésére. használ1 e. 3. évezredtől FILM: Rendkívüli kiadás A Candide, avagy a XX. század, optimizmusa rendezd-, jének és főszereplőjének szélesvásznú francia filmszatíráját' A Rendkívüli kiadás igen mulatságos film, kissé hóbortos öt­leteivel és tiszteletlen iróniájával. A filmet a gyöngyösi Puskin január 10-től 13-ig, az egri Vörös Csillag Filmszínház 14-től 16-ig tűzte műsorára. 17. Lábbelivel sohase rakjad a tűz közelébe a lábad, ezt tud­nod kell. Ha cipő van rajtad, a bőr megrepedezik, ha val- jenka, altkor átnedvesedik, gő­zölögni kezd és semmivel sem lesz melegebb a lábad. Ha pe­dig nagyon közel teszed a tűz­höz, meggyullad, kiég. Aztán lyukas valjenkában topoghatsz tavaszig, újat ne várj. — Suhovnak könnyű — tré­fálkozott Kilgasz. — Testvé­reim, Suhov már szinte otthon van, fél lábbal. — Azzal a mezítelennel — vetette közbe valaki. Nevettek. (Suhov levetette kiégett bal valjenkáj4t és kapcáit melegí­tette.) — Suhov hamarosan kitölti az idejét. Kilgaszt huszonöt évre ítél­ték: Boldog idők voltak az­előtt: mindenkinek zsinórmér­ték szerint tíz évet adtak. De negyvenkilenc óta más idők következtek — mindenkinek huszonöt év, mindegy, hogy miért. Tízet még csak kitölt- hetsz anélkül, hogy megdögle- nél, de érd meg á huszonötöt! Suhovnak valahogyan jól­esett, hogy mindannyian ujjal mutogatnalc rá: ő rövidesen le­tölti idejét — bár nem na­gyon hitt benne. Lám, akiknek ideje a háborúban lejárt, rend­re visszatartották egészen negyvenhatig. Akinek három év volt az alapbüntetése — tetejében még ötöt kapott. A törvény olyan, mint az angol­na. Letöltöttél tízet: azt mond­ják, nesze neked, még egy. Vagy — száműzetés. Néha azt hiszed — a léleg­zeted is elakad — az idő még­iscsak letelik, a gombolyag le­gömbölyödik ... Uram istenem, útnak indulsz, mi? De illetlenség, hogy régi tá­borlakó hangosan beszéljen erről. És Suhov így szólt Kil- gaszhoz: — Te a magad huszonöt évét ne is számold. Megéred-e. vagy nem, ez éppen olyan, mint rostá­val vizet merni. Én már le­töltöttem nyolcat, ez színigaz. Suhov ügyiratában az áll, hogy hazaárulás miatt ül. Be is vallotta: bizony, megadta magát, hogy elárulja a hazát és azért jött vissza a hadifog­ságból, hogy végrehajtsa a német kémszolgálattól kapott feladatot. Hogy mi volt ez a feladat, azt sem Suhov, sem a nyomozó nem tudta kieszelni. így is maradt az. iratban, egyszerűen: feladat. Suhov nagyon egyszerűen számolt: ha nem írod alá — biztosan kijár a faköpeny, a koporsó, ha aláírod, egy kis ideig még életben maradsz. Aláírta. íme, í*gy történt a dolog: 1942 februárjában egész had­seregüket körülzárták az északnyugati frontszakaszon, repülőgépről semmi harapni- valót sem dobáltak részükre, nem is volt repülőgépük erre a célra. Már annyira jutottak, hogy a döglött lovak patáit szétforgácsolták, a szarut be­áztatták és megették. Lőszerük sem volt már, A németek las­sacskán összefogdosták őket az erdőben. Egy ilyen csoporttal Suhov is hadifogoly volt né­hány napig az erdőben, azután öten megszöktek. A szökés után erdőkben és mocsarakban bújkáltak és csodák csodájára, visszajutottak a mieinkhez. Csakhogy kettőt a géppiszto- lyos őr a helyszínen leterített, a harmadik belehalt sebeibe, ketten mégis visszakerültek. Ha okosabbak, azt mondták volna, hogy az erdőben bo­lyongtak — kutya bajuk se lett volna. De ők amúgy nyíltan: német hadifogságból jöttünk. Hadifogság? Az anyátok! Ha öten lettek volna, talán össze­hasonlítják vallomásukat és hisznek nekik, de kettőjüknek sehogyan sem akartak hinni: összebeszéltek a bitangok, hogy azt mondják, megszök­tek. Szenyka Kljovsin süket fü­lével is meghallotta, hogy ha­difoglyok szökéséről beszélnek és fennhangon így szólt;: ' — Háromszor szöktem meg a hadifogságból. És mind a háromszor elfogtak. A mártír Szenyka leginkább hallgat: nem hallja mit mon­danak a többiek, és nem avat­kozik a beszélgetésbe. Ezért keveset is tudnak róla, csak annyit, hogy Buchenwaldban volt, az illegális szervezetben dolgozott, fegyvert csempészett a táborba a felkeléshez. ÍÉs azt tudták róla, hogy a németek hátrakötötték a kézét és meg­botozták. — Te nyolc évet töltöttél ki, Vanya, de hol, milyen táborok­ban? — makacskodott Kilgasz. — Kényszertartózkodási helyre telepítettek, ott együtt éltetek az asszonyokkal. Ülj nyolc évig tömlőében! Még senki sem... — Asszonyokkal? ... Geren­dákkal, nem asszonyokkal— Vagyis kidöntött .szálfákkal. Suhov belenézett a kályha tüzébe és eszébe jutott az észa­kon töltőit hét esztendő... Eszébe jutott, hogyan vonszolt három évig szálfát és geren­dát. És eszébe jutott, hogy ugyanígy táncolt a lángje. an­nak a tűznek is, amit a favá­gók, gyújtottak, de nem nappal, hanem éjjel. A parancsnoknak ez volt a törvénye: amelyik brigád nem végezte el a napi feladatot, éjszakára is az erdő­ben marad. Ügy éjfél tájban elvánszo­rogsz a táborba, reggel pedig újra vissza az erdőbe. — Bizony, testvérem... mégiscsak nyugodtabb itt... — suttogta —, itt , a teljesít­mény a törvény, de akár elér­ted, akár nem — vissza a tá­borba. És a teljesítmény bizto­síték, hogy száz grammal töb­bet kapsz. Itt kibírhatja az ember. Nevezzék bár különle­ges tábornak. Bántanak a szá­mok? A számoknak nincs sú­lyuk. — Nyugodtabb! — Fetjukov felszisszent, közeledik a déli szünet és mindannyian a- kály­hához húzódtak. — Az embereket lemészárol­ják ágyukban! Te pedig — itt nyugodtabb! — Nem embereket, hanem besúgókat! Pavlov felemelt ujjal megfe­nyegette Fetjukovot. Valóban, valami új, szokat­lan dolog történt a táborban. Felkelés után az ágyban meg­öltek két közismert besúgót. Amellett egy szerencsétlen ár­tatlant, tán eltévesztették az ágyat, vagy mi más történhe­tett? Az. egyik besúgó megló­gott a parancsnokságra, a BUR-ba, ott a kőből épült fog­dában elbújtatták. Furcsa... A kényszertartózkodási helyen nem történt ilyesmi. Azelőtt itt sem... Hirtelen felbőgött a sziréna. Nem bőgött mindjárt . teljes erővel, hanem kezdetben re­kedten, mintha a torkát köszö­rülné. Dél! Ebédszünet! Ejnye, elkéstünk. Már rég a menzába kellett volna menni, sort fogni. Tizenegy brigád van az építőhelyen, a menzán' pe­dig kettőnél több nem fér el egyszerre. A brigadéros még nem jött vissza. Pavle végignézett raj­tunk és gyorsan határozott: Suhov és Gopcsik — velem jönnek. Kilgasz, induljon el futólépésben a brigáddal, mi­helyt ideküldöm Gopcsikot. Helyüket rögtön elfoglalták a kályha mellett, körülvették a kályhát, akár egy nőt, akit megrohannak, hogy megöljék. Rajta, készen vagyunk! — kiáltoznak a fiúk. — Gyújts rá! Egymásra néznék: ki fog rá­gyújtani? De nem gyűjt rá senki, vagy nincs dohányuk, vagy rejtegetik, nem akarják megmutatni, hogy van. Elindultunk Pavleval. Gop­csik úgy ugrándozott mö­göttünk, akár egy nyulacska. — Felmelegedett — jegyezte meg rögtön Suhov. — Tizen­nyolc foknál nincs hidegebb. Jó idő a falazáshoz. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents