Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-09 / 6. szám

1P63. január 9., szerda NÉPÜJSAG Már messziről szép látványt nyújt az új gyöngyösi tejüzem, korszerű vonalaival, a sötétből elővibráló kék neonfényével, hunyorogva csillogó üveg hom­lokzatával. Odabent az első napokra emlékeztető sürgés fogad; ki- csomagolásra váró bútordara­bok, nyitott, ajtók, amelyeken friss festékszag árad ki. Itt lesznejc az irodák — lámpák az íróasztalokon, amelyeket még nem gyújtottak fel... s a tü­körfényes parkett, ahol nem takarták le a barna csomagoló­papírral, előcsillan. Azon a najpon látogattuk meg a tejüzemet, amikor meg­kezdte a termelését. A porta is — egyelőre még — „családias” volt, s szinte is­merősként fogadtak bennün­ket. Herczeg Gábor üzemveze­tő fehér köpenyben, csillogó szemüveggel,« az első nap izgal­mainak tüzével látott a ma­gyarázáshoz. Élmény volt ez a látogatás. — Ezt nézd meg!... Nagy­szerű! ... Figyeld csak ... — zavartuk egymást mindunta­lan kollégámmal, s alig győz­tünk jegyzetelni. Hófehér, csempefalú folyosókon, ter­mekben jártunk. Szinte ránk kiáltott a makulátlan tisztaság: „Csak lábujjhegyen!” Az újdonság látványa min­— Ott van a fűtőtest — mu­tatott fel Herczeg Gábor. — Hol?!... — Hát beépítve a mennye­zetbe — mondta mosolyogva, mert ő már túl volt minden, csodálkozáson. így fűtjük az egész üzemet. Egyszerűbb — korszerűbb... Éppen az átvételi helyiség­ben voltunk. Itt veszik át az érkező kannás, illetve tartályos tejet. Fejünk felett, s minde­nütt, minden irányban átlát­szó anyagból készült csőrend­szer teremt kapcsolatot az üzemrészek között. — Innen kerül a tej az alag­sorban levő, három darab öt­ezer literes előtárolóba. A következő állomás a túró­keverő üzemrész. Halkan züm­mög az automatikusan működő bolygókeverő gép. Fifrcsa kar­ja benyúl a teknő alakú edénybe, s „bolygómozgással” halad körbe ... körbe. — Ma hatezer liter tejet dol­goztunk itt fel — mondja .Ke­rek Ottó, aki a gépet kezeli. Szeretettel nézett' a gépre. — Ma indult először... Horváth Sándor, a Pest-Nóg- rád megyei Tejipari Vállalat műszaki vezetője is csatlako­zott hozzánk. Elmondta, hogy a berendezés az Élelmezésipari Tervező Intézet tervei alapján készült. A gépeket főleg Né­— Főleg pasztőrözött tejet, tejfölt, tejszínt, kávét kakaót, joghurtot... A pasztőröző helyiségben Ja­nes Lászlóval találkoztunk. — Itt vannak a fölöző gépek, azok meg ott a centrifugák — magyarázta „birodalmát”. — A — Hová szállítják a kész termékeket? — Kap belőle az egész gyön­gyösi járás, nagyobb részben a hevesi is, január lQ*től már a hatvani járásba is szállítunk, azokra a helyekre, ahonnan felvásároltuk a tejet. Innen A túrókészítö üzemrészben Kerek Ottó ellenőrzi a bolygö­keverő gép munkáját. (Kiss Béla felvételei) Elővigyázatosság Hiába, óvatos duhaj ez a Ngo Dinli Dietn, Dél-Viet- nam amerikai „dohányon vett” ura és parancsolója. Mint a New York Herald Tribune most hírt ad róla, Diem bombabiztos óvóhellyel felszerelt új elnöki palotát építtet. Tudnivaló ugyanis, hogy a régit, amelynek nem volt bombabiztos óvóhelye, hónapokkal ezelőtt illetlen légitámadás érte, minek kö­vetkeztében Dél-Vietn.am hajszál híján szegényebb lett egy diktátorral. Az építkezésnek azonban nem ez az egyetlen pikanté­riája. A tudósítás beszámol arról is, hogy az új palotát, akárcsak a régit, ugyancsak Függetlenségi Palota néven fogják emlegetni, nyilván an­nak jeléül, hogy lakója telje­sen függetlenül cselekszik at­tól, amit az ország lakói sze­retnének. Az építkezés egyéb­ként több mint egymillió dol­lárba kerül maid, aminek há­romnegyed részét a bálás dél­vietnamiak önkéntes adako­zással gyűjtötték össze szere­tett Diemjük számára, aki a befolyt összeg felét tüstént az úgynevezett stratégiai falvak, szögésdróttal körülvett pa­raszti települések megerősí­tésére fordította, nyilván — ráás irányú — önkéntes ak­ciók elkerülése végett. S hogy a kép teljes legyen: Ngo Dinh Dietn új palotája, stílu­sában hű utánzata lesz egy másik palotának. Annak, amely az egykori Indokína francia főkormányzójának re­zidenciája volt. Amint látjuk. Diem úr ha- gycmánytlsztélő ember. Csak valahogy — bombabiztos óvó­hely ide, bombabiztos óvó­hely oda — meg ne tiszteljék őt is ezek a hagyományók. Mert például ma már nincs franeia-Indokína, nincs fran­cia főkormányzó. Eltűntek a történelem színpadáról. (sp.) Rendkívüli intézkedések Párizsban a gengszterek ellen PÁRIZS (MTI): Párizsban rendkívüli rendőri intézkedé­seket léptettek életbe az utób­bi időkben aggasztó mé­reteket öltő banditizmus meg­fékezésére. A forgalmas útke­reszteződéseken riadókocsik állnak, géppisztolyos rendőr- és csendőrjárőrök átkutatják az autókat. A bankok és ék­szerüzletek előtt járőrök cir­kálnak. Hétfőn Monte Carlóban, 200 méternyire a játékkaszinótól, raboltak ki egy ékszerboltot. Az üzlet 74 éves tulajdonosnő­jét leütötték a banditák, akik robotautón menekültek el. Niz­zában egy bár tulajdonosát lőtték agyon a gengszterek. (MTI) A kannákban . beérkező tejet gondosan lemérik. Képün­kön Herczeg Gábor üzemvezető a mérleg előtt. dig lenyűgözi az embert. S ugyanakkor mindannyian kel­lemes büszkeséget éreztünk, amely hamar összebarátkozta- tott az itt dolgozókkal: lám, ez is a mienk! Meglepetés megle­petés után ért. Még a szeszé­lyes vonalú mennyezet is tar­togatott csodálkozni valót. Elkészült as ország takarmányozási mérlege: Újabb 14000 vagon abraktakarmányt adtak ki központi készletekből a rászoruló termelőszövetkezeteknek metországból hozták. Magának az épületnek a tervét Rác* György, az ÉTI _ munkatársa készítette el. — Most a legfontosabb fel­adat a gépek „beüzemelése” az összhang megteremtése. — Milyen termékeket gyári még az üzem? A Földművelésügyi Minisz­térium kezdeményezésére a megyékben már az ősszel meg­alakultak a takarmánygazdál­kodási bizottságok, amelyek intézkedtek a termelőszövetke­zetek tényleges takarmány- szükségletének, valamint a készleteknek felmérésére. Az óév végére elkészült az ország takarmányozási mérlege, s a legutóbbi napokban a Föld­művelésügyi Minisztérium és az Élelmezésügyi Minisztérium együttes utasítást adott ki a takarmányhiányos termelőszö­vetkezeteknek nyújtandó tá­mogatásról. Az utasítás hangsúlyozza, j hogy az eddiginél fokozottabb ' takarékosságot kell érvényesí­teni mindenütt az abrakfel­használásban. A megyei takar­mánygazdálkodási bizottságok ellenőrzik, hogy a termelőüze­mekben megtartják-e a takaré­kossági előírásokat, ugyanak­kor intézkednek bizonyos ab­rakpótló takarmányfélék fel­tárását, illetve felhasználását illetően. Kívánatos, hogy a feleslegekkel rendelkező ter­melőszövetkezetek 1963. évre szóló lejárattal feleslegeiket kölcsönadják, vagy készpénz ellenében adják át a környék­beli rászoruló szövetkezetek­nek. A takarmányszükségletek és a készletek felmérésénél meg­állapították, hogy a termelő- szövetkezetek egy részénél a megnövekedett állatállomány átteleltetése és az 1963. évi árutermelési előirányzatok teljesítése a legtakarékosabb abrak takarmány-felhasználás mellett sem valósítható meg központi segítség nélkül. Ezért a takarmánygazdálkodási bi­zottságok felmérései alapján a központi készletből juttatnak majd abraktakarmányt a rá­szoruló gazdaságoknak. Máraz eddigiekben kétezerszázhar­minc vagonnyi abrakot szállí­tottak az aszálysújtotta vidékre, most újabb 14 000 va­gonnyit utaltak ki. Ez a 14 000 vagonnyi mennyiség tartal­mazza mind a tenyésztésre, mind pedig az árutermelésre szánt takarmányt. A központi takarmánykészletek későbbi felhalmozása érdekében szük­séges, hogy azok a takarmány­támogatásban részesülő ter­melőszövetkezetek, amelyek­nek — az üzemtervben elő­irányzott tenyésztési és áruter­melési feladatok teljesítése mellett — 1963-ban abrakfeles- legük lesz, feleslegeiket az ál­lami felvásárló szerveknek ad­jak majd át. Ily módon tehát a takarmányjuttatás egyúttal szerződéses kötelezettségvál­lalással jár, mely szerint 1963. év őszén a takarmánygazdál­kodási bizottság felmérése alapján kimutatott tényleges takarmányfeleslegeiket a ter­melőszövetkezetek eladják a Malomipari és Terményforgal­mi Vállalatnak. (MTI) Javítják a gyógyszerellátást Az új év alkalmából Egészségügyi Minisztériumban tájékoztatták a Magyar Táv­irati Iroda munkatársát gyógy­szerellátásunk eddigi eredmé­nyeiről és a fejlesztési ter­vekről. — A gyógyszertárak államo­sítása óta több mint négysze­resére emelkedett a gyógyszer- forgalom. 1962-ben a kórházak­ban felhasznált gyógyszereken kívül több mint 1,8 milliárd forint értékű gyógyszert vett igénybe a lakosság. — A rohamosan megnöveke­dett forgalom szükségessé tette a gyógyszertári hálózat korsze­rűsítését és bővítését. Hatszáz­ötven gyógyszertárat korszerű­sítettünk, 95 új gyógyszertárat nyitottunk. A közforgalmú gyógyszertárak száma 1391, egy gyógyszertárra „7200 lakos jut”. Ez az arány nemzetközi vi­szonylatban is igen jó. Ezért a jövőben új gyógyszertárat fő­leg új ipari városokban és el­látatlan falusi körzetekben építünk, másutt inkább a meg­levőket korszerűsítjük. Az el­múlt évben mintegy száz olyan falusi ingatlant vásároltunk meg, ahol jelenleg elmaradott körülmények között működik a gyógyszertár, ezeket az épüle­teket helyreállítjuk, bővítjük. az (További 300, főleg vidéki gyógyszertár felújítása már nem gazdaságos, ezeket folya­matosan új épületben kell el­helyezni. — Továbbra is probléma a gyógyszerraktározás. A jelen­legi, meglehetősen nagy költ­séggel átalakított megyei rak­tárak zömében nem felelnek meg a korszerű gyógyszertáro­lás igényeinek. Üj raktár ed­dig három megyében épült. Az ötéves tervben további öt rak­tárai szándékozunk átadni ren­deltetésének. — Lényegesen fejleszteni kí­vánjuk az intézeti gyógyszer- tárak • hálózatát, amelyek az illető terület szakmai vezető intézményei lehetnek. — A gyógyszerellátás egyik legfontosabb tényezője a ma­gasan képzett, hivatásának tu­datában levő gyógyszerész. Lényeges feladat még, hogy a gyógyszerészképzés további fejlesztésén kívül minél na­gyobb számban adjunk a gyógyszerészek mellé jól kép­zett gyógyszertári asszisztense­ket. A gyógyszerészek teher­mentesítésére távlatban el sze­retnek érni, hogy egy gyógy­szerész mellett két asszisztens dolgozzék a gyógyszertárba«. GYÖNGYÖSÖN az ország legkorszerűbb tejüzemében rendelnek a mátrai üdülők is. Negyvenen dolgoznak egye­lőre az új tejüzemben. Negy­ven ember ünnepelte az első napot, amikor megindult a ter­melés. Kátai Gábor centrifugákkal tisztítjuk meg a feldolgozás előtt a tejet, Ebben a helyiségben „vállal kezességet” az üzem, hogy az innen kikerülő termékek fer­tőzésmentesek. Ezt egyébként a korszerűen felszerelt labo­ratórium is megvizsgálja, mi­előtt egy csöppnyi kávé is kikerülne a fogyasztókhoz. A kakaókészítő üzemrészben mára befejeződött a munka. — 5000 liter kakaót, vagy kávét tudunk itt gyártani — mondta az üzemvezető. Van automatikus, angol pa­lackozó gépünk is. Mindjárt megnéztük, hogyan működik. „Angol hidegvérrel” dobálta ki a palackokat egymás után ... Utoljára abban a helyiségben voltunk, ahol „lefejtik” a te­jet. Rengeteg kanna állt körös­körül, szürkén hunyorogva az új környezetben, a szód neon- fény-zuhatagban. Kátkarú csapból indult meg az első cáepp tej, majd fehér zuhatag- ban bukott a kannába. — Hét éve vagyok már „te­jes” — mondta Zilahi Ferenc- né —, de ilyet még nem lát­tam. Nem lesz könnyű beleszok­ni... de érdemes, mert így könnyű a munka ... ezekkel a gépekkel. — ötvenezer liter tej az üzem kapacitása — mondta az üzemvezető. idején pár napig fogva tartot­ták őket. A hatósági terror sem hiány­zott azonban a kormánypárt támogatásához. Az SZDP egri jelöltje a párt visszalépéséig Battitz Gyula építőmunkás volt. Bár a szociáldemokrata jelölt indulása nem sok re­ménnyel kecsegtetett egy olyan klerikális kisvárosban, mint amilyen Eger volt, a választá­si agitáció lehetőségét biztosí­tani kellett volna. A valóság­ban azonban a szociáldemok­rata gyűléseket nem engedé­lyezték, a párt korteseit pedig kommunista gyanú alapján le­tartóztatták és fogságban tar­tották. Megfélemlítésül gyorsí­tott eljárással folytatták le a kommunista pereket, s nem fukarkodtak az ítéletnél a több éves büntetések kiszabásával. [XI em csoda, ha ilyen körül­11 mények között a klérus és a polgárság akarata teljes mértékben érvényesült. Eger­ben dr. Nagy János teológiai tanár lett a képviselő, Gyön­gyösön dr. Somogyi István le­gitimista ügyvéd, aki a Tanács- köztársaság idején a gyöngyö­si ellenforradalom egyik irá­nyítója volt. Csupán a kápol­nai kerületből került be Mayer János kisgazdapárti program­mal, azonban elvi ellentét nem volt közte és a kereszténypárti politikusok között. Az ilyen elemekből összeválogatott or­szággyűlés volt hivatott arra, hogy a háború utáni Magyar- ország „újjászületését” megin­dítsa. Dr. Nagy József nyert. A keresztény párt helyi vezetői 1920 januárjában, lát­va, hogy szélsőségesen reak­ciós politikájukkal, még a pol­gárság és parasztság egy részét is elidegenítik maguktól, kezd­tek a „demokratikus erők” tö­mörítéséről beszélni. Most már Mayer János kisgazda minisz­ter (aki kompolti születésű volt és a kápolnai kerület kis­gazdapárti jelöltje) is jó volt „harcostársnak” és ugyanazok, akik pár héttel előbb még kí- gyót-békát rákiabáltak, most azt bizonygatták, hogy Mayer és Nagyatádi Szabó csak kény­szerből vettek részt az októbe­ri forradalomban. Januárban az antiszemita jelszavak mel­lett megindult a harc a zsidó polgárság megnyeréséért is és igyekeznek bebizonyítani, hogy a „keresztény nemzeti” gondo­lat az egyedül üdvözítő a zsidó polgárságra nézve is. A kormánypárt a fő tüzet ekkor már a szociáldemokra­ták ellen irányítja. Peyer, Miáj kits és a többi jobboldali szo­ciáldemokrata soha nem gon­dolta, hogy az általuk hata­lomra segített ellenforradalom csakhamar, mint kommunistá­kat fogja őket is elbírálni. A helyi keresztény sajtó, hogy a város és megye esetleges bal­oldali elemeit maga mellé ál­lítsa, nap nap után hozta Ba- bocsay Sándor, Kálnoky István és mások visszaemlékezéseit a Tanácsköztársaság idején el- szervedett „borzalmakról”, bár ezek saját bevallásuk szerint is kimerültek abban, hogy az ellenforradalmi mozgolódások s a felébredt keresztény ma­gyarság meg fogja buktatni őket a választásokon." Az 1919. áprilisában megtar­tott tanácsválasztáson á Forra­dalmi Kormányzótanács való­ban megvalósította az általá­nos választójogot. Ezt az egé­szen széleskörű és demokrati­kus választást nem lehetett fél év alatt teljes egészében elfe­lejteni, az uralkodó osztályok tehát kénytelenek voltak egy elég széles választójog alapján megrendezett választásba bele­menni. Látszólag tehát a la­kosság többsége szabadon ér­vényesíthette akaratát. De csak Játszólag. A valóságban a Horthy-korszak minden vá­lasztása választási komédia volt csupán, ahol megvesztege­tés, korrupció, s ha ez nem se­gített, akkor hatósági terror döntötte el a képviselői man­dátum sorsát, a kormánypárti jelölt javára. Elképzelhető, hogy 1919 végén, amikor a fe­hérterrorista bandák még sza­badon garázdálkodtak, milyen lehetőségük volt az ellenzéki pártoknak a választás előké­szítésére. Agitációs útjuk során több helyen megverték az el­lenzéki jelölteket, megakadá­lyozták a programbeszédek el­mondását és megfélemlítették az ellenzékkel szimpatizálókat. Ilyen körülmények között az SZDP 1920. januárjában vissza is lépett a választási küzde­lemben való részvételtől. A választás közeledtével a választási harc részben kiéle­sedett, részben más színezetet ti, sőt a nemzeti újjászületés akadályainak tartja és a nem­zetre veszedelmesnek tekinti. — Ebből kifolyóan mindent el fog követni a párt, hogy a Ie- vitézlett és párthívek nélkül maradt, de minden áron sze­repelni vágyó liberális, de­mokrata, radikális és szociál­demokrata vezérek szereplését úgy társadalmi, mint politikai téren lehetetlenné tegye.” A helyi vezető réteg tehát nemcsak a kommunistákat és szociáldemokratákat, hanem meg a liberális és demokrata politikusokat is veszélyesnek tartja. Ez a kispolgári, kis- hivatalnoki réteg, feleszmélve a proletárdiktatúra alatti ré­mületéből, a legenyhébb szellő fuvallatára is a vihar feltáma­dásától fél és csak a szélső- jobboldal uralomra juttatásá­val látja saját hatalmát bizto­sítva. |XI emcsak általában tilta- koznak azonban az el­lenzéki politikusok ellen, ha­nem név szerint is emlegetik azokat a minisztereket és ál­lamtitkárokat, akiknek létét nem látják kívánatosnak. Az Egri Népújság 1919. november 25-i száma szerint ezek közé tartozik Nagyatádi Szabó, Peyer, Bárczy, Mayer, Hein­rich és Miákits. „Tudja meg a magyar keresztény társadalom — írja a lap —, hogy ezek az urak kínálkoztak fel idegen államoknak abból a célból, hogy megbontsák a keresztény •, kormány egységét. Ezek az túrák azonban megfeledkeztek ar-*i. *ogy választások jönnek,

Next

/
Thumbnails
Contents