Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

1963. január 8., kedd NEPOJSAG 5 Ők, tizenháromezren ,,Zichy Rafaelné grófné, a katolikus nőmozgalmak egyik vezetője: Ebben a kérdésben telje­sen más állásponton va­gyok, mint mindazok, akik kívánják a választójogot: én csak szükséges rossz­nak tartom. Szerintem az lenne a leghelyesebb, ha minél szűkebbre szorítanák az egész választójogot. Higgye el, minél kevesebb ember foglalkozik politiká­val, annál jobb.” <üj Nem­zedék, 1922. február 5.) * Heves megyében ezekben a napokban, társadalmi munká­ban, kereken tizenháromezer ember foglalkozik a „legpoliti- kább politikával”: a választá­sok előkészítésével. Tizen­háromezer ember, párttag és pártonkívüli, orvos, mérnök, bányász, tanár, szövetkezeti paraszt, fiú és lány, felnőtt férfi és több gyermekes asz- szony. Nem hivatalos appará­tus, illetőleg alapvetően nem a hivatalos apparátus készíti elő az idei országgyűlési és ta­nácsválasztásokat, hanem ma­ga a választó, a dolgozó nép munkálkodik február 24 előké­szítésén városon és falun egy­aránt A mi választásunk demokra­tikus, — valóban az. Nálunk népünk minden rétege, vala­mennyi dolgozó osztály képvi­selteti majd magát a tanácsok­ban éppen úgy, mint a parla­mentben. De a mi választásunk nemcsak ezért a legdemok­ratikusabb választási rendszer, hanem azért a tizenhárom- ezer emberért is, aki önzet­lenül, szívvel-lélekkel . dolgo­zik azon, hogy a mostani vá­lasztások zökkenőmentesen, minél szervezettebben bonyo­lódjanak le, hogy valóban né­pünk legjobbjai kerüljenek a tanácsokba, az országgyűlésbe. Természetesen ehhez a nép legszélesebb rétegeinek véle­ményét kell kikérni, s ennek meg is lesz a lehetősége. .De éppen ■ e lehetőségek megte­remtésében, a jelölő gyűlések megszervezésében, lebonyolí­tásában, a választás demokra­tizmusának biztosításában van nagy szerepük ezeknek az em­bereknek, akik önzetlen segí­tői és lebonyolítói e nagy mun­kának. Mi kiterjesztettük a választójogot, s mindenki vá­laszthat és választható, ha a megfelelő kort elérte és ettől a jogától a bírósági eljárás nem tiltotta el. Semmiféle nu­merus clausust nem ismer ren­dünk a választásokban sem, mert a mi véleményünk az, hogy ha minél több ember fog­lalkozik a politikával, annál jobb. Ez a tizenháromezer vá­lasztási „önkéntes” ezt az el­vet testesíti meg, s ennek az elvnek minél szélesebb körű kibontakoztatását segíti elő. „Mikor jő mér a pillanat, — Mely nékem, is hatalmat ad?" — kiáltott fel versében Kom­játhy Jenő. Nos, ez a pillanat 1945-ben bekövetkezett, hatal­mat kapott a nép és lehetősé­get is e hatalom gyakorlásá­hoz: elvárják tőle, hogy részt vegyen az ország sorsának, jövőjének irányításában, ellen­őrzésében. Ügy is, mint vá­lasztó; úgy is, mint választott! Es ennek a tizenháromezer embernek, csak a mi megyénk­ben, úgy is, mint a választások előkészítésének önkéntes, lel­kes hadserege: Köszönet fáradozásukért! (Gy. G.) Sikeres próbaüzemelés és 360000 köbméteres völgyzáróit Gyöngyösorosziban Érccel teli csillék gördülnek ki a gyöngyösoroszi bányából. De milyen kevés az érc és mi­lyen sok a meddő. Az idei év legjelentősebb beruházásának, a. nehézszuszpenziós berende­gében az ércelőkészítő üzem kapacitását növelik (1963-ban mintegy 40 százalékkal) és lé­nyeges önköltségcsökkentést érnek el. A nehézszuszpenziós bérén­dezés próbaüzemelését szep­tember közepén kezdték és hivatalosan, a tervek szerint 1963. szeptemberéig tart. Gyur- kó László, az üzem vezetője örömmel mondta, hogy a pró­baüzemelés teljes sikerrel ke­csegtet. Szép terveik vannak, új a bánya, modern gépek kerültek az ércelőkészítőbe, kedvvel, örömmel dolgoznak az emberek. És tanulnak, mert látják a célt, tapasztalják az eredményt. Zombori András szűrőkezelő, lakatos volt. Szor­galmasan járt a tanfolyamok­ra, sikerrel vizsgázott, ma már csoportvezető. De nem ő az egyedüli. Nagyfejű Kálmán se­gédmunkásként került az üzembe, Tóth István laborató­riumi munkás volt, ma már ők is csoportvezetők, lényege­sen több fizetéssel. Az üzem megbecsült munkásai ők. — A nehezén már túl va­gyunk. Jó szakmunkásgárdánk van, idejében leküzdöttük az új berendezések villamossági és gépészeti „gyermekbetegsé­geit”, a következő lépés a tech­nológia finomítása lesz. Nagy feladatok várnak ránk 1963- ban is, de felkészülünk rá, vállaljuk és teljesítjük — biza­kodik az üzemvezető. Hevesvezekényeo is világít a kultúra fénye Községünk kultúrterme ki­csiny, mozielőadás is csak he­tenként kétszer van. Nem lát­hatjuk vendégül a Gárdonyi Színház művészeit sem, de azért van kulturális élet fa­lunkban. Az alig 1000 lakost számláló községben a szülői munkaközösségnek két szín­játszó csoportja van, a KISZ- nek és a tűzoltótestületnek egy-egy. Most szervezzük a tsz kultúrcsoportját. Ez azt bizo­nyítja, hogy a faluban is igény­lik a kulturális életet. Ezen felbuzdulva, a szülői munka- közösség színjátszó csoportja december 25-én bemutatta á Huszárvágás című vígjátékot. Szilveszterkor a tűzoltók kul- túrcsoportja szórakoztatta a falu dolgozóit, s most ismét a szülői munkaközösség készül Móricz Pillangójának bemuta­tására. Más téren is eleven a kultu­rális élet. Mezőgazdasági szak­előadásokat és egészségügyi előadásokat is tartottunk. A dolgozók iskolájának hallgatói hetenként háromszor gyűlnek össze, hogy fejlesszék ismere­teiket. Növekedett a televíziók száma, ez is a kulturális mun­kát segíti. Reméljük, hogy az idén, az ígérethez híven a műemlékvé­delmi bizottság befejezteti a romos kastély tataroztatását és így végre méltó hajlékot kap falunkban is a kultúra. Rozgonyi István Hevesvezekény Előadók konferenciája Hevesen Hevesen is sor került arra, hogy megtartsák a tsz-akadé- miák előadóinak konferenciá­ját. Gáspár László, az egri me­zőgazdasági szakiskola tanára ismertette az akadémiák szer­vezésével kapcsolatos problé­mákat, s az előadásokra való felkészülés módszereit. Az előadást igen értékes vi­ta követte. A konferencia részvevői többek között beszá­moltak arról, milyen sokat erősödtek gazdaságilag is járá­sunk termelőszövetkezetei. En­nek is köszönhető, hogy a ter­melőszövetkezetek vezetői ma már többet törődnek a tsz-ta- gok politikai és szakmai kép­zettségének növelésével. Külö­nösen Tenk, Tárnáméra, Pély, A petőííbányai gépüzem la- Kömlő községekben értek el boráns részlegének szocialista ezen a téren számottevő ered­ményeket. Tenken például 75 állandó hallgatója van a tsz- akadémiának. A konferencia részvevőinek felszólalásában kifejezésre ju­tott, hogy szívügyüknek te­kintik munkájukat. A konfe­rencián elhangzottak nagy'se­gítséget adnak a mezőgazda- sági szakmunkásképzés alap­jait jelentő akadémiák meg­szervezéséhez. A család védelméről Tarnaőrsön mintegy nyolc­van asszony vett részt a kö­zelmúltban tartott előadáson, amelynek keretében Ripka Károly, a Hazafias Népfront jogi akcióbizottságának elnö­ke beszélt. a családjogi tör­vényről. Az érdeklődéssel kísért elő adás keretében szó volt a hé; zastársak vagyonközösségét szabályozó törvényről, a há­zasság megkötésének és fel­bontásának módjairól, a gyer­mektartásról. Foglalkozott a nemrég megjelent jogszabá­lyokkal is, amelyek a család érdekeit hivatottak megvédeni (kötelező elvonókúra, kijóza­nító szobák, a férj fizetésének 50 százaléka a feleségnek fi­zethető ki, stb.). Külön foglalkozott a Bünte tő Törvénykönyv azon rendel kezéseivel, amelyek a család dal szemben elkövetett vétsé­gek büntethetőségéről szólnak. A nagy érdeklődésre számot tartó előadást a Hazafias Nép­front kezdeményezésére szer­vezték. Mátyás Ferenc Heves Ünnep, amit nem lehel elfelejteni... Szép karácsony volt... s szép volt a szilveszter is, tarka sok­színűségével, harsogó vidámsá­gával. Öröm volt gyermek és felnőtt számára. Az ünnepet azonban még szebbé tette a Fóti Gyermekváros tizenhat árvájának mosolya, csengő ka­cagása. .. 5—6 éves gyerme­kek, akiknek a szülői ház vagy ismeretlen, vagy lassan elfelej­tett emlék. Az ő mosolyukról, csengő kacagásukról emléke­zik meg ez az írás, arról az ünnepről, amit nem lehet el­felejteni sem Petöfibányán, sem Foton! zésnek éppen az a feladata, hogy dús és alacsony fémtar­talmú meddőre bontsa a bá­nya termékét, ötletes beren­dezéssel, részben Nyugat-Né- metországban, részben itthon gyártott gépek segítségével az alacsony fémtartalmú meddő-; részt kiveszik az ércből, csak; a dúsított fémtartalmú érceti adják fel flotálásra, így lénye-; R vasúti ssemóhrs&áUitás meg! «vitásáért Hétfőn délelőtt Budapesten! háromnapos tanácskozásra ül- i tek össze Bulgária, Csehszlo-j vákia, Jugoszlávia, Lengyelor-; szág, a Német Demokratikus, Köztársaság, Románia, a Szov-j jetunió és Magyarország kühl döttei, akik miniszterhelyette-; si szinten tárgyalják meg a; nemzetközi vasúti személyszál-. litás kérdéseit. Ebben a tárgy-; ban az elmúlt években több' értekezletet tartottak és ezek határozatainak végrehajtását felülvizsgálják a budapesti ér­tekezleten. (MTI) NÉGER5ZERETET AZ USÄ-BAN címért küzdő ,-női kollektívája elhatározta — már régebben —, hogy kapcsolatot teremt a gyermekváros vezetőségével. Az volt a tervük, hogy a kará­csonyi és újévi ünnepekre mindegyikük családja gond­jaiba fogad egy-egy árvát..i A petőfibányai kultúrotthon előtt türelmetlen, izgatott cso­port álldogált. Egyre az út felé pillantgattak: jönnek-e már? Csak nem történt...? Nem, nem kellett aggódni. Három­negyed négy felé járt az idő, amikor négy személygépkocsi fordult be az úton, s megér­kezett a várva várt gyerme­kekkel. — Melyik az enyém? Me­lyik ...? — vette körül az au­tókat a vái*akozók csoportja. Osztafi Andrásáénak, a nő- bizottság vezetőjének segítsé­gével minden kisgyermek megkapta „karácsonyi szüleit”. De... (talán elszámolták?)... egy hatéves fiúcskát nem vitt magával senki. — Hová vigyük? — tanako­dott a nőbizottság vezetője Lakatosnéval, a Vöröskereszt munkatársával. — Hová? — lépett oda Kör- möczi László. — Majd elvi­szem én! Nálunk jó helyen lesz... S odahaza, a családban, nagy volt az öröm. örültek az újdonsült kistestvérkének, elő­kerültek a játékok. Határtalan volt a boldogság. Székelyné nem tudta, melyiket csókolja a négy gyerek közül azon az estén, amikor kigyúltak a gyertyák a fenyőfákon ... neki is volt kettő, egy fiú, és egy lány, s hogy egyikük se ked- vetlenedjék, egy fiúcskát, s egy kislányt fogadott az ün­nepre. Nemcsak Székely Mik­lós esztergályos családjánál történt ez így. Hasonlóképpen teltek a napok a többi család­ban is. A gyerekek örömére leesett a hó, fehérbe öltözött a határ. Együtt szánkáztak a ..bennszülött” gyerekekkel az árvák, együtt kacagtak ... Talpraesett kis lurkók vol­tak. Mindenütt feltalálták ma­gukat, mindent megjegyeztek. A család mindjobban összeme­legedett. Érdekelte az árva sorsa: hogy volt?... Autósze­rencsétlenség ... Volt, akinek a szüleit az ellenforradalom tiporta le, vagy akiket a ka­landvágy vitt el mellőlük ... Az időt azonban megállíta­ni nem lehet, s így eljött a bú­csúzás órája. Kissé nehéz volt a válás, könnyeket csalt ki a szemekből a búcsúzás... S esténkint azóta is emlegetik: vajon mit csinál az én kis Ferkóm? Az én kis Mari­kám? ... A gépüzem vezetősége kö­szönetét mondott a Gyermek- városnak, hogy kezdeménye­zésüket segítették. S dicséret illeti mindazon dolgozókat, akik befogadták a gyermeke­ket, s azokat, akik gépkocsi-, injukkal szállították Petőfibá- nyára a kicsiket, arra az ün­nepre, amely sokáig emlékeze­tes lesz itt is, és a Gyermek- város tizenhat kis lakójának szívében is. Kovács Imre Elkésett szilveszter! híradás Már túl vagyunk az ünnepe­ken, a munkás hétköznapok sora következett. Mégis, pil­lantsunk még egyszer vissza az 1902-es év utolsó, vidám éjsza­kájára, említsük meg azokat, akik ezen az estén azért dol­goztak, hogy mások zavartala­nul szórakozhassanak, nézhes­sék a televíziót, hallgathassák a rádiót, táncolhassanak a fé­nyesen kivilágított termekben. A Mátravidéki Erőmű közel százötven dolgozójáról van szó. Szilveszter éjszakáján itt a megszokott ütemben folyt a munka, szállítók és salakosok rakodtak, a turbinagépészek ügyeltek a hatalmas gépekre. Az erőmű szívében, a vezérlő­teremben Kövesdi János fő- elektrikus vigyázott arra tár­saival, hogy az erőmű zavar­talanul dolgozzék. Nekik is köszönhetjük, hogy oly zavar­talan és vidám volt a búcsú az óesztendőtől. Szigetvári József (Sustyak Zoltán { Loccsos, sáros idő volt, de í azért lúdbőröztető hideg. A t kocsi elhagyta a Mátra első f szerpentinjeit, már Mátrafüred f ig a hátuk mögött volt. A fény­iszóró hosszú, százméteres ív- í ben pásztázta a nedves úttes- í tét. A kocsiban a vezetőn kí- ! vül még két férfi ült. Körül- t belül Farkasmálynál látták P meg, szinte mind a hárman 5 egyszerre. Fékeztek, megálltak. E Először a sofőr ugrott ki, de a f kíváncsiság mindannyiukat ^megmozgatta. Az úttesten, a i loccsban egy nő feküdt. Nem I mindennapi látvány, de most Jjient volt idő a csodálkozásra, j felsegítették. Eszméletnél volt, •f mégis nehezen állt. E — Részeg — mondta a sofőr, f de fölöslegesen, mert a többiek lis látták. c — Na, mi van, kisanyám, be- jszívtunk, beszívtunk — folytat­nia a sofőr, s röhögve, s károm- Ikodva hozzátette még: P — Ha öngyilkos akarsz len- I ni, ha unod a banánt, ugorj a E kútba, ne engem juttass a bőr- jfönbe. — Azzal az út szélére t oifte, hogy ott leültesse. Az { utasok közül a magasabbik fazonban nem engedte. Karon P fogta a nőt, s bár teljesen ösz- 'szesározla, a kabátját tőle, ; mégis gyöngéden, már ameny- > nyíre a helyzet engedte, be- ; tuszkolta a kocsiba őt. ; A nő mindeddig egy szót «sem szólt. Teljesen magatehe- i tetten volt, ,s nagyon fáradt. A f gyöngédség azonban valahol a í tudat mélyén megszólaltatott P egy húrt, mert minden átrne- ‘ net nélkül könnyezni kezdett. {Egyébként csinosnak tetszett, j! bár a szesz eltorzította arcvo- i násait, a sár pedig semmiképp fsem helyettesítette a púdert, i Húszon alig lehetett túl, öltö­zéke is, a szennyet leszámítva, rendes volt. Megkérdezték, hol lakik? Szipogott, a könny hosszú, tiszta csatornákat mosott sá­ros arcán. Azután megszólalt. — Maguk is apák napjára visznek? — Bár nyelve akado­zott, bár részeg volt, a kérdés mégsem tűnt afféle szokásos részeg beszédnek. Mindeneset­re, az utasok fülét megütötte. S némi kedvességgel, valamint a józan ember ravaszkodó, okos fölényével kiszedték a nőből mindazt, amit az első kérdés alapján gyanítottak. Apák napját tartottak az egyik hivatalban. Ivászat, tánc, ulti, ivászat, tánc, ulti — ki mit szeret, ki mit tud. Azután: a hivatal kocsijával gálánsán hazaszállították a hölgyeket. Ez a szerencsétlen maradt utoljára. Addig ivott az „apák­kal”. A sofőr és egy világfi pa­pa ajánlkoztak: elkísérik haza. Beült a kocsiba, nem látott, nem hallott semmit. Három perc múlva az ötven év körüli lovag nekiesett, s minden kü­lönösebb ceremónia nélkül be­jelentette, hogy szeretne ismét apává lenni. A lány részeg tu­datáig a szavak nem jutottak el, de a tettek annál inkább. Kiabált, kért, könyörgött, sikí­tott, a kocsi viszont nyolcva­nas tempóval száguldott. A si­koltásnál a sofőr újabb gázt adott, a sebesség száz fölé ug­rott. — Miért játszod meg magad, kisbaba — szólt a kocsivezetö, s részeg kajánsággal felröhö­gött. A téma a földön hever A nő nem adta meg magát. Visszatért egy-két percre agyá­nak tisztasága, s megfenyeget­te a két férfit, másnap felje­lenti őket. Rendben, szólt a lovag. Meg­állította a kocsit, s kitaszítot­ta az országút sarába a lányt. — Nincs tanúd, fiam, be­szélhetsz holnap, amit akarsz, ki hiszi el rólunk, amit te „ki­találsz”? Otthagyták. A szesz, a testi és lelki összetörtség a sárhoz szögezte. Ezután? Három perc múlva találtak rá. Hazavitték. A városban albérletben la­kott, Szegedről jött Gyön­gyösre. A háziasszonya úgy, ahogy rendbe hozta, nem kér­dezett sokat, mert tartott az idegenektől. Azok már mentek volna, hiszen móri küldetésük lejárt. Mint ahogyan e törté­netet is be kellett fejezni, ha... Igen, ha engedné az élet. Csakhogy az életnek, illetve az éremnek van egy másik olda­la is... A konyha, amelyen át bejöt­tek, s amelyen át most távoz- niok kellett, megoldotta a tör­ténet további részét. Tudniil­lik, itt a konyhában káromko­dott egy akkorát a házigazda, amekkorát lányos házban nem illik. — Már megint be van rúgva ez az átkozott? — kérdezte, s még hozzátette: no lám, eddig csak egy palit hozott egyszer­re, igaz, hogy minden este má­sikat, most meg már hármat is? To, anyjuk, elsején ne lás­sam itt ezt a ... Képzelhetik, mit mondott. A három férfi rendkívül kí­nosan érezte magát, a tiszta• záshoz nem volt kedvük. Kimentek. A kocsi felbúgott. A benne ülők pedig nem tud­ták megoldani a rejtélyt. Mi hát az igazság? Ha ez a no ilyen, hogyan került az ország­úira? Vagy éppen azért került? A dolgok kizárják egymást, miért kell egy ilyen nővel erő­szakoskodni? Talán a házigaz­da túlzott? De hát miért tette volna? Két hónap múlva azonban minden kiderült. Es sokkal egyszerűbb volt az igazság, mint gondolták. A magas fér­fi, igaz, mint ilyenkor lenni szokott, teljesen. véletlenül szerzett tudomást a fegyelmi­ről, amelyet a nő ellen folytat­tak. E fegyelmi vizsgálat az­után fényt derített mindenre, s ezzel árnyékot vetett néhány emberre. Igen, mi szeretjük az igazsá­got, ha tisztán, egyértelműen jelenik meg, ha nem zavaros, ha egyszerű és világos. Végté­re is azért igazság, nem. igaz? De hát ebben az esetben az igazság meghazudtolta önma­gát, s kissé kevert állapotban jelent meg az élet színpadán. Jó, jó, nem húzom tovább. Igaz volt az apák napi est is, a kocsijelenet is, s igaz volt a\ háziúr állítása is. Azt kérdik,| kedves olvasóim: hogyan le-; hét ez? Sajnos, erre én nem' tudok válaszolni, ezt az élettől,', illetve attól a hölgytől kellene■ megkérdezni. Mindenesetre,! én, aki a sorokat rovom, állít-', hatom, hogy így történt, mert', nekem ezt pontosan így mesél-' ték el. Én csak a vesszőket és! pontokat raktam a történethez, j Suha Andor J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents