Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

I NEPÜJSAG 1963. január 3., csütörtök önyvespok 'Jiókn JZáizló-: Karfiol Tamás Öreg nácik . . . Trevor Roper, az Oxfordi Egyetem modern történelmi tanszékének tanára írja a New York Timesben a nyugatnémet fasisztákról: „Túlélték a válto­zásokat, kényelmes, bürokrati­kus hivatalaikban, leplezve egymás ködös múltját. Kétség­telenül kár, hogy megmarad­tak, de bizonyos vigaszt jelent, hogy már öregek. Létükkel nem azt bizonyítják, hogy új nácizmus született, hanem pusztán azt, hogy bizonyos öreg nácik még nem haltak meg.” Valóban, nem hálták meg! És még nem is olyan öregek. És nem kényelmeskednek je­lentéktelen hivatalokban. Fő­ügyészi és miniszteri székek­ből élesztgetik a történelem színpadán már egyszer meg­bukott eszmék tüzét. (—zár)- PÉNTEKEN DÉLUTÁN 2 órakor ülést tart a KPVDSZ megyei bizottsága. Első napi­rendi pontként Szacsuri István megyei titkár tart beszámolót az elmúlt év megyebizottsági munkájáról, majd Várhegyi Tibor szervező titkár ismerteti az 1963-as év első féléves tervét, — JANDÄR elsején tűz ütőt ki Egerben a Hétvezér utca 12. számú házban, Opra József lakásán. A tűz — ame­lyet a karácsonyfa csillag- szórójáról lepattant szikra lobbantott lángra — mintegy ezerhatszáz forint értékű kárt okozott.- SIKERREL ZÁRULT az elmúlt évben a fontos gyógy­szeralapanyagot tartalmazó mákgubófelvásárlás megyénk­ben. Az összesítések szerint 1962-ben az Alkaloida Vegye-, szeti Gyár tiszavasvári üzeme 26 vagon mákgubót vásárolt fel a megye termelőszövetkeze­teiből és földművesszövetkeze - teibSL — A TANÁCSI helyiipar termelése 1958-tól 1962-ig 75 százalékkal növekedett, ezen beiül a lakosság részére vég­zett szolgáltatást 22 százalék­kal növelték.- 28 VAGON mákot vásá­rolták fel megyénk szövetke­zeteiből 1962-ben. A legtöbb mákot a tiszanánai Petőfi, a füzesabonyi Petőfi és a kápol­nai Alkotmány termelőszövet­kezetek értékesítettek. A leg­jobb minőségű mákot az erdő­telki Kossuth Tsz termelte. Idő járásjelen tés Bóka I.ászló avatott írói tol­lát már megismertük eddigi irodalomtörténeti és szépiro­dalmi munkásságából. Regé­nyéből sikeres magyar film készült, Alázatosan jelentem címmel. Ezért is nagy érdek­lődéssel vessizük kézbe újabb regényét, amely a Szépirodal­mi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Karfiol Tamás címmel. Már a regény címe felkelti érdeklődésünket s nem is csa­lódunk a regény elolvasása után. Az író mai életünk egyik központi problémáját, a fiata­lok nevelésének ügyét és a fel­nőttek felelősségének kérdését választotta témájául. Mindkét kérdés fejlődő társadalmunk problémája: ki a felelős a mai fiatalság neveléséért, megtet- tek-e mindent a felnőttek, hogy megértsék ezeket a mai fiatalokat? Ez az alapkérdés Bóka László regényében sajátosan festett, ironikusan ábrázolt történet keretében bontakozik ki. Az Akács család Dókusnak becé­zett tagját hazahívják Buda­pestről, hogy nevelje egyetemi hallgató unokaöccsét, aki töb­bek között azzal botránkoztat- ja meg édesapját, hogy a tisz­tességes Akács Ferenc név he­lyett a Karfiol Tamást hasz­nálja. Dókus egyetemi profesz- szoi'j pedagógus, ezért a család » az 5 látogatásától várja, hogy Ferike megváltozik. A kétna­pos látogatás lehetővé teszi, hogy Dókus és Ferike beszél­getéseiben feltáruljon egy csa­lád — az Akács család — tör­ténete, élő tagjainak élete, a legfiatalabbak nevelésének kérdése. Dókusban az emlékek nyomán megelevenedik a múlt, a nagyanya mindent uraló emléke, a gyermekkori csí­nyek, az illegális munka, fe­leségének, Violának eleven se­beket felszaggató emléke. Dókus szülőfalujában döb­ben rá, hogy nem maradt hű ahhoz a múlthoz, amely ke­mény küzdelemben érlelte a je­lent. Feleségét vádolja gondo­latban, mert gondatlanságai miatt meghalt, de az emlékek feltárulása, a lelkiismeretes önvizsgálódás Ferike szavait igazolja: olyan a felnőttek vi­lága, mint egy elszürkült Rembrandt-kép. Restaurátorért kiált: „Megfakultatok, elszür­kültetek, unalmasak vagytok, és egy unalmas világot csinál­tatok nekünk. És ez azért olyan alávaló dolog, mert ti nem születtetek szürkének __” Dó kus felelőssége még na­gyobb. Nehezen tudja megér­teni ennek a „veszett Karfiol Tamásnak” mindent elsöprő szóáradatából kibontakozó vi­lágot, pedig ő ..pedagógus”. Meglepi őt az, hogy Ferike ilyen, hogy fitymálva s ciniku­san tekint mindenre? Mi a magyarázata annak, hogy ta­nítványainak szíve bezárul előtte, hogy legkedvesebb di­ákja, a kis Kovács ötvenhatban fegyverrel a kezében halt meg a pesti utcán? S a kis Kovács fegyverének csöve az ő mellé­nek irányult! Ferike „szellemi huligán” — ahogyan magát nevezi— cini­kusan néz a világba. De a sok szó, a huligánkodás csak ál­arc. Alatta érző szív vágyik az újra, a jobbra, az élet értel­mére. Országot kaptak ezek a fiatalok, de a felnőttek nem sokat törődtek tovább velük. Ped i g 'ezek a fiatalok a hol­napba néznek, csak segíteni kellene őket, meg kellene ér­teni kétkedéseiket, problémái­kat. Ferike így beszél Dókus­nak: „Itt állok — megjegyzem a piedesztált is te kezdted! — itt állok a holnap piedesztál- ján, és innen ordítozok rátok, hegy segítsetek, le ne boruljak rólá. De ti sajnos, csak azt ki­áltjátok vissza: ne ordíts olyan éktelenül. Ez nem elsőrendű formája a segítségnek!” Több segítséget igényelnek a fiatalok, amiért hálásak is lennének: Most már nem akarok semmit tőled. De kö­zölhetem a magam és az ösz- szes huligánok nevében, hogy azt szerettem volna: nevelj engem. És búcsúzóul még azt is közölhetem veled, hogy me­gint csak ordítottál. Te ordí­tottál és nem én. Szia, Dókus.” Dókus megnyugodva és fel­izgatva tér vissza a fővárosba. Megnyugodva, mert megtalál­ta egyensúlyának elősegítőjét, a tevékeny cselekvés szüksé­gességét; felizgatva, mert rá­döbbent, hogy az eredményes neveléshez úgy kell élnünk, hogy hűek maradjunk harcos múltunkhoz, jelenünkhöz, és a fiatalokat segítve bízzunk a jövőben. A regény eleven, színes stí­lusa. sodró lendülete leköti az olvasó figyelmét. Kiválóan jel­lemzett alakok sora vonul fel előttünk: Dókus, Ferike, Fran­ci, Iduka, stb. Ferike (Karfiol Tamás) sokoldalú, különösen sikeres nyelvi jellemzése ra­gyogó írói teljesítmény. Nagy Sándor ffSilNHÄZ ■ < M Ü S O (A- » Egerben, este 19 órakort A BAJAD EK (Bőrtetezünet J Bolgár mesterséges szív­es tiidííberendezés Milan Milev bolgár orvos egy mesterséges szív- és tü­dőberendezést tervezett, amelyet ez év október 10 óta sike­resen használtak műtétek közben a katonai orvosi intézet­ben. A képen: a mesterséges szív- és tüdőberendezés műtét közben. A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás csütörtök estig: Felhős, ködös idő. Több­felé havazás és ónoseső. Mérsé­kelt, időnként élénk délkeleti szél. Az utakon síkosság. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet nulla—mínusz 3 fok, várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet mínusz 4—7 fok közptt. (MTI) 4 televízió műsora 17.45: Hírek. 17.50: Beszélges­sünk oroszul. Nyelvlecke hala­dóknak. — 18.10: Zenekedvelő Gyerekek Klubja. 18.55: A gon­dolattól a megvalósulásig. Egy szerszámgép útja 19.05: Tele­sport 19.30: Tv-híradó. 19.45: A jövő hét műsora. 19.50: A tv mesekönyve. 19.55: Archi­medes, a csavargó. Magyarul beszélő francia film. (14 éven alul nem ajánljuk!) 21.20: Szü­lők, nevelők egymásközt Gyer­mek a családban. Radics László pszichológus előadása. — 21.40: Hírek. A tv-híradó ismétlése. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az aranyember EGRI BÉKE Fapados szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN Az édes élet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csudapest HATVANI VÖRÖS CSILLAG Csak ketten játszhatták HATVANI KOSSUTH Senki nem tud semmit .\\\\\\\\\\\\Ä\\\\\\\\\N\V\\\\\\\VÄ\tt\\\\\\\VA\\VV\\\W\\\\\'ft\\\\\\\\Vv\^\\t\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ 12. Ami eddig a hátát szaggatta, leszállt a lábába, lába nagyon elgyengült. Ej, ha most a ikály- ha mellett lehetne...! Suhov térdére tette kesztyű­jét, kioldotta derekán a mad­zagot, leoldotta nyakáról az út­közben megfagyott úti álarcot, többször összehajtogatta és a zsebébe rakta. Akkor fogta a fehér rongyocskába csavart kenyeret és a keblébe tartva, hogy egyetlen morzsaszem se hulljon ki a rongyocskából, aprókat harapdálva, eszegetni kezdte. A kenyeret ruhája alatt hordta, testének melegével me­legítette, úgy, hogy csöppet ■sem volt fagyos. A táborokban Suhovnak nem egyszer eszébe jutott, ho­gyan ettek azelőtt, otthon, a faluban: egész tepsi krumplit, nagy fazék kását és még ré­gebben húst is, jókora darabo­kat. És az egészet megöntözték tejjel, — majd felpukkadtak. Nem kellett volna — jött rá Suhov a táborokban. Enni úgy kell, hogy egészen az ételnek szenteled magad, mint ahogyan most a kenyeret harapdálod, nyelveddel megforgatod, aj­kaddal szopogatod, — ettől lesz olyan ízletes ez a nedves, fe­kete kenyér. Mit eszik Suhov nyolc—tíz év óta? Semmit. Pe­dig gürcöl, — de még hogy ! Suhov eä vsoit foglalva a két­száz grammal. Az egész 104. brigád olt ült a közelében, ugyanazon az oldalon. Az alacsony betonlapon két észt ült egymás mellett, mint egy testvérpár. Fél cigarettát szívtak közösen, egymás után, ugyanabból a szipkából. Mind a két észt szőke, mind a kettő hosszú, szikár, mind a kettő­nek hosszú az orra és nagy a szeme. Annyira ragaszkodtak egymáshoz, mintha lélegezni sem tudnának egymás nélkül. A brigadéros sohasem válasz­totta szét őket. Amikor ettek, akkor is mindent elfeleztek és egy ágyon aludtak fenn együtt. És amikor a menetoszlopban álltak vagy névsorolvasásra vártak, vagy alvásra készültek, mindig halkan beszélgettek. Pedig nem voltak testvérek, hanem csak itt, a 104. brigád­ban ismerkedtek meg. Az egyik, úgy mondják, tenger­parti halász volt, a másikat pedig, amikor bevezették a szovjet hatalmat, szülei Svéd­országba vitték. Ő pedig, ami­kor felserdült, eszébe vette, hogy visszamegy Észtországba tanulni. Lám, azt mondják, a náció semmit sem jelent, minden ná­cióban akad konkoly. Ám. az észtek között, valahánnyal Su­hov találkozott, egyetlen rossz ember sem akadt. Mindannyian ültek — Id a betonlapokon, ki az öntőformá­kon, ki pedig éppen a földön. Beszélgetnél, de a nyelved reg­gel nem hajlandó forogni, ki­ki a gondolataival foglalkozik, hallgat. Fetjukov, a sakál, ki tudja, hol, csikkeket szedett (még a köpőcsészéből is kipisz- .káfta, attól sem irtózik), most a térdén kibontogatja és a meg nem égett dohányt egy papirosba gyűjti. Fetjukovnak három gyermeke van szabadon, de amikor letartóztatták, mind­annyian megtagadták, felesége is újból férjhez ment: támo­gatás sehonnan. BujanovsZki nézi, nézi oldal­vást Fetjukovot, azután rá­mordul : — Mindenféle ragályt szedsz össze. Majd kimarja a szádat a szifilisz. Dobd el! A fregatt-kapitány meg­szokta, hogy parancsoljon, ve­zényeljen, úgy is beszél min­denkivel, mintha vezényelne. Ám Fetjukov semmilyen te­kintetben sem függ Bujanovsz- kitól, a kapitány szintén nem kap csomagot. És gonoszul ne­vetve, azt válaszolja: — Várj, csak várj, kapitány, amíg nyolc évet kitöltesz. Még te is fogsz csikket szedni. Büsz­kébb emberek is jöttek már a táborba... Fetjukov saját maga szerint ítél, a kapitány talán mégis kibírja... — Mi? Mi az? — a nagyot­halló Szenyka Kljevsín nem hallotta tisztán. Az hitte, arról beszélnek, hogy Bujanovszki reggel pórul járt. — Kár volt elhamarkodni, nem kellett volna — mondta bánatos fejbólintással. — Csak ha sikerül a bajt elkerülnöd... Szenyka Kljevsín csöndes, hallgatag. Egyik dobhártyája még 1941-ben megrepedt. Az­után hadifogságba került, meg­szökött, üldözték, elfogták, és Buchenwaldba hurcolták. Bu­chenwaldban csodálatos módon elkerülte a halált, most béké­sen kitölti idejét. — Ha elhirtelenkedsz vala­mit, tönkremész — mondja. — Ez igaz. Nyögj, de hajolj meg. Ha ellenkezel — összezú­zódsz. Alekszej tenyerébe rejtetté arcát, hallgat. Imádkozik. Suhov egészen az ujja he­gyéig elfogyasztotta a kenyeret, de egy darabka puszta héjat, felső kerek héjat meghagyott. Azért, mert semmilyen kanál­lal sem tudod úgy kitisztítani a kását a csajkából, mint a ke­nyérhéjjal. Ezt a kenyérhé- jacskát újra begöngyölte a fe­hér rongyba, az ebédhez, a rongyocskát gyapotinge alá, a belső zsebébe dugta, újra át­kötötte derekát a madzaggal, a hideg ellen és készen állt, hadd küldjék most munkára. De jobb, ha még várnak egy ki­csit. A 38. brigád felkelt és szét­széledt: néhányan a betonke­verő géphez mentek, mások vízért, mások armatúráért. Tjurin, és segédje, Pavle, se­hogyan sem jön vissza a bri­gádhoz. És habár a 104. bri­gád alig üldögélt húsz percig, a munkanap pedig téli, rövidí­tett munkanap, hatig tart, mindannyian örültek ennek* mintha estig már nem tartana sokáig. — Hej, már régóta nincs vihar — sóhajtott fel Kilgasz, a pirospozsgás arcú, jól táp­lált lett. — Egész télen egyet­len vihar sincs. Ez is tél! — Bizony... vihar... vi­har ... — sóhajtott fel az egész brigád. (Folytatjuk.) Jókai regényét, Az aranyembert, most harmadik alka­lommal filmesítették meg. Az első változat 1918—1919-ben Körda Sándor rendezésében készült. 1936-ban Gaál Béla dol­gozta filmre másodszor. A mostani, Gertler Viktor rendezte változat, egyben az első magyar szélesvásznú film. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház január 3-tól 9-ig, a gyöngyösi Puskin Filmszínhák január 17-től 23-ig tűzte műsorára. 1963. JANUAR 3., CSÜTÖRTÖK GENOVÉVA 345 évvel ezelőtt, 1618 januárjá­ban született BARTOLOMÉ MU­RILLO spanyol festő. Már fiatal­kori műveitől kezdve témáit natu- ralisztikus ábrázolásmóddal a vá­rosi nép életéből vette (Kockázó gyerekek. Dinnyeevők). Stílusához később is hű maradt, s még val­lásos tárgyú képeit is népies han­gulat szövi át. Kellemes színekkel mintázott, bájos alakjai mintegy a megszépített valóságot adják. A művész kedélyes életszemléletének egyik jellemzőjét a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik (Menekülés Egyiptomba). 140 évvel ezelőtt, 1823 január 3-án született ROBERT WHITEHEAD, angol műszerész, aki 1866-ban fel­találta a Torpedót. Whitehead 1200—1600 kg súlyú víz alatti löve­déke az egyenes irányban és meghatározott mélységben való futást szabályozó művel volt ellátva. 40 évvel ezelőtt, 1923-ban, e napon született KREUTZ RÓBERT, a kommunista ifjúsági mozgalom mártírja. Rész vett a vasas- if­júsági mozgalom keretében a csepeli WM-ben a fasiszta és német­ellenes propagandamunkában, az ellenállási mozgalom megszer­vezésében és az ellenállók részére fegyverek összegyűjtésében. Az 1944-es nyilas puccs után illegalitásban folytatta munkáját, no­vember 23-án letartóztatták és az ifjúsági mozgalom két másik mártírjával, Pesti Barnabással és Pataki Istvánnal együtt, 1944. • karácsonyán a sopronkőhidai fegyház udvarán kivégezték. 65 évvel ezelőtt, 1898. január 3-án az oroszországi munkásmoz­galom egyik fellegvárában, az Ivanovo—voznyeszenszki textilgyár­ban a munkások általános sztrájkot kezdtek. Bartolomé Murillo FILM? AZ AR4NYEMBER I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents