Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

1963. január 3., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Számadás a lakosságnak Raft Miklós, a Gyöngyösi Városi Tanács vb-elnöke a városfejlesztésről Egy évre tekintünk vissza. Az 1962-es évre, az új év első napjaiban. Számadás ez, szám­adás a legilletékesebbeknek: a lakosságnak. A választott ve­zető, a Gyöngyösi Városi Ta­nács vb-elnöke ad számot a végzett munkáról. Első kérdésünkre a követke­zőket válaszolta Raft Miklós, a városi tanács vb-elnöke: — Az elmúlt évben meg­épült létestímények értéke a népgazdasági beruházásokkal együtt 85 200 000 forint. Ennyi­vel gazdagodott a város. A fenti értékből a tanácsi költ­ségvetési keret részesedése 6 400 000, míg a községfejlesz­tési alap összege közel három­millió forint. — Milyen nagyobb létesít­mények jelzik az 1962-es évet? — Mindenekelőtt az állami erőből megépített 126 lakást említem. Az OTP megkezdte 47 lakás építését, míg emelet- ráépítéssel 22 lakást biztosí­tunk. Bár ez utóbbiak csak 1963-ban állnak a lakosság rendelkezésére, még a múlt évi eredmények közé kell so­rolnom azokat. Az ipari léte­sítmények közül nagyon jelen­tős az Egyesült Izzó Rt-hez tartozó dióda- és tranzisztor- I gyár első üzemegységének lét- rehozása, amely december ele­jén kezdte meg működését. Teljes kiépítése után ez az üzem 1500 női dolgozót foglalkoztat majd. Azt hiszem, fölösleges hangsúlyoznom jelentőségét a női munkaerő elhelyezése szempontjából. A nagyobb lé­tesítmények sorába tartozik az új tejüzem, amelynek beruhá­zási költsége 23 millió forint volt, az új autószerviz, mintegy 4 millió forint értékben. Az ősszel kezdték meg az új au­tomata telefonközpont építé­sét, "végül ide sorolom még a három új éleímiszerüzlet meg­nyitását. — Néhány szót a kevésbé mutatós eredményekről is. — Akkor az úthálózat kor­szerűsítését vegyük először. Erre a célra a városi tanács 2,4 milliót, a KPM pedig 2,2 milliót fordított 1962-ben. Por- talanított útburkolattal láttunk el 16 utcát. A 3-as számú fő­útvonal szélesítése is elkészült. Építettünk 5400 négyzetméter járdát: 18 utcában. A perem­részek közvilágítását 100 lám­pával fokoztuk. Higanygőz vi­lágítást kapott a Kossuth utca, a Marx Károly utca és a Má­tyás király utca, míg az alsó karos armatúrák felszerelését befejezzük a Puskin utcától a Kossuth Lajos utcáig. Ezen a szakaszon most már teljesen kész a fénycsővilágítás. A nagy patak medrének burkolására 700 000 forintot fordítottunk. A vízvezeték-hálózatba bekap­csoltuk a Vöröshadsereg útját és a Víg utcát, Mátrafüreden pedig a Petőfi és a Veresmarti utcát. — Hogyan fejlődtek a mát­rai üdülőhelyek? — Értékben 2,8 millió fo­rinttal. Mátrafüred csatorná­zására másfél millió forintot költöttünk. Ezt a költséget a SZOT fedezte. Sástó bővítésé­re 600 000 forintot fordítot­tunk. Közel egymillió forintot igényelt a mátraházi Sport­üdülő környékének rendbel.o- zása. Korszerűsítettük a köz- világítást Mátrafüred három utcájában. Elkészült a Pálosve- resmartra vezető műút, ugyan­itt járdát is építettünk, vala­mint vízvezetéket. Az új üz­letház megnyitásával Matra- fürednek ezt a régi községi te­lepülését az üdülőhely színvo­nalára emeltük. Végül: a tu- ristautakat mindenütt felújí­tottuk. — Sok szó esett 1962-ben a strandról, a sportcsarnok­ról és a művelődési házról. — Lényeges feladatokat je­lölnek meg ezek. Vegyük sor­ba valamennyit. A modern strand megteremtésével kap­csolatos erőfeszítéseinket siker koronázta: 600 000 forintos költséggel létesítettünk egy mélyfúrású kutat, amely per­cenként 700 liter 30 fokos vi­zet ad. Ez volt a korszerű strand kialakításának előfelté­tele. Most már rendelkezünk az építési tervvel is. Jövőre megépül az új strand, amely a mostaninak tízszerese lesz. Másfél milliót fordítunk erre a célra. Ebben az összegben a tervezett társadalmi munka értéke is benne van. A sport- csarnokkal kapcsolatban elő­ször a sportpálya építéséről kell beszélnem. A játékteret ugyan nem tudtuk gyepesíte­ni a nagy igénybevétel miatt, de elkészítettük a beton-lelá­tókat, az új edzőpályát és a be­járati rész aszfaltozását. Érték­ben egymillió forintot jelente­nek ezek. A következő évben a XII-es akna sportköre 'íj sporttelepet létesít az új, déli városrészben. Jövőre végezzük el a volt zsidótemplom átala­kítását sportcsarnokká, mivel a végleges birtokbavételre j csak 1963 első negyedévében kerülhet sor. Hadd jegyezzem meg, hogy a városi tanács | már a szerződésben vállalt minden kötelezettségének ele- | get tett. Az OTST kedvezően ' nyilatkozott erről az átalakí- j tásról, és támogatását is meg­ígérte. — Á művelődési ház? — Igen, már csak ez ma­radt. Meg kell jegyeznem, hogy az új, korszerű művelő­dési ház megépítése csak a harmadik ötéves tervben le-! hetséges. Addig biztosítanunk j kell ennek az átmeneti idő-! szaknak művelődési lehetősé-1 geit, amit csak a meglevő épü- j let átalakításával, felújításával | tudunk megoldani. A munkát december elején kezdték el. j Január végére számítunk a be- | fejezésre. Tágas, kényelmes j előcsarnokot biztosítunk. Nö- j véljük a szakköri helyiségek számát, új öltözőket építünk. Megjavítjuk a színpadi világi- j tást. Az udvari részen zárt fo- | lyosókat építünk. Nem lesz gond a ruhatár és a büfé sem. Ezek a legfontosabb célkitűzé­sek. A felújításra 500 000 fo- j rintot biztosítottunk. — Hogyan értékelhetjük tehát az 1962-es évet? — Nem titkolom: örülök az j elért eredményeknek. Hozzá i kell azonban tennem: maradt) még tennivalónk a következő évekre. is. Igyekszünk tehát lehetőségeinket a jövőben is a legkörültekintőbben felhasz­nálni. Bármennyire is szeret­nénk a város fejlesztését meg­gyorsítani, ebben a célkitűzé­sünkben mindig csak azokat az erőforrásokat használhatjuk fel, amik a tervgazdálkodás folytán rendelkezésünkre áll­nak. Ezért, ilyen vonatkozás­ban, kötve vagyunk mi is. Hogy az elmúlt évben milyen ered­ménnyel gazdálkodtunk a vá­ros érdekében, ezt döntse el a lakosság. A tényeket már el­mondottam. A tények makacs dolgok: szoktuk mondani. A felsorolt tények talán sokféleképpen magyarázhatók, de megmásít­hatatlan útjelzői annak a fej­lődésnek, ami az utóbbi évek­ben jellemző Gyöngyösre. Nyu­godt szívvel állíthatjuk: a vá­ros 1962-ben is jelentős utat tett meg, s a következő évek­ben még biztatóbb jövő vár rá. G. M. F. A családban marad Egy nyugatnémet divíziót bocsátottak a NATO-haderők rendelkezésére. Így hangzik a rövid hír, de a Bonn és az j Atlanti Paktum közötti vi­szonyt ragyogóan jellemzi a hivatalos kommüniké szöve­ge: „A nyugatnémet hadosz­tályt Foertsch, a Bundeswehr főfelügyelője adta át a NA- TO-nak. Az Atlanti Paktum nevében pedig Speidel tábor­nok vette át a katonai egy­séget,,. íme, a „véletlen” kü­lönös játéka. Foertsch és Speidel hosszú éveken át Hitler tábornokaként szol­gáltak, majd mindketten a nyugatnémet hadsereg gene­rálisai lettek. Speidel ezután átment vendégszerepelni a NATO-hoz. Tulajdonképpen sok változás nem történt, csak az uniformisokat kellett időnként átalakítani. A cégér változott, a bolt maradt. S. E. Kard és bomba Megható jelenetek zajlot­tak le nemrégiben Bonnban. A nyugatnémet politikai és katonai „elit” jelenlétében elbúcsúztatták a lelépő Strauss hadügyminisztert. A fanfárok, a trombiták har­sogtak, dübörgőit a hagyo­mányos diszlépés, végül pe­dig Jaeger, a parlament al- elnöke szónokolt. Kifejtette: „Az ö szellemében fogunk tovább dolgozni”. Majd az ünnepély fénypontjaként egy ősi bajor kardot nyújtottak át Straussnak. Az ex-had- ügyminiszter ekkor magasra emelte a szablyát, s így kiál­tott fel: „Ezt a kardot is po­litikai ellenfeleim ellen fo­gom használni. De azért most hangsúlyozom, nem vagyok hive a régi, elavult fegyve­reknek." Lám, a legjobb szándék is visszaüt néha. Strausst még a kebelbarátai is akaratlanul megbántották. Ha a diszün- nepséget igazán szívvel, hoz­záértéssel szervezik meg, Strausst legalábbis egy mi­niatűr atombombával kellett volna megajándékozni. S. E. JUunkában a lánctalpas — A HEVES megyei Szövetkezeti Bizottság mű­vészeti csoportjai az el­múlt esztendőben — 1962- ben — az alábbi helye­ken szerepeltek: Az egri énekkar Veszprémben és a budapesti Kodály-hangverse- nyen, a gyöngyösi Szövet­kezeti Bizottság irodalmi szakköre pedig Debrecenben szerepelt eredményesen, de sikerrel tért vissza a Szolno­kon megrendezett szavaló­versenyről is. A sportkör Salgótarjánban csereakció keretében szerepelt. Ezernyi villanygyertya vakí­tott a hatalmas márványter­mekben, pincérek suhantak a pöffedt szmokingok és dülledt nagyestélyik lagúnáin. Az egyik teremben bajor zenészek recsegtették rézszerszámaikat, a másikban Amerikából szer­ződtetett dzsessz-zenekar rí- koltozott — az egyik terem a múltról ábrándozott (Adolf, ha élnél!), a másik az örökségről, amely rá vár, dicsérve a ked­ves papák ügyességét. A már­kás társaság. így egy kupac­ban, sok milliárd márkát kép­viselt, beleértve a társaságba néhány minisztert és táborno­kot is, akik fixfizetésért és né­mi jutalékért szintén ezeket a márkákat képviselték. Éjfélkor elhallgatott a madi- son és a twist, s a távoli ha­rangok zúgását elnyomta a „Deutschland, Deutschland über alles...” A bajor zené­szek kivörösödő arccal fújták a régi himnuszt, s a lelki sze­mek előtt bajuszok szálltak az égen, császári és kancellári szőrcsomók — „csak ez a Konrádius, ez beretválkozik, ez egy nagyon okos öregfiú, ez nem akar hasonlítani senkire, csak mi tudjuk, hogy lelkében ő is a régi, szép bajuszt vise­li.” Az ablakok visszaverték a fényeket, senki sem láthatta, hogy odakint, messze a sötét­ben. fakeresztek milliói hall­gatják vigyázzállásban a gőgös dallamot. Elhallgatott a zenekar, ma­gasba emelkedtek a pezsgős­poharak, lovagkeresztek és ke­resztes lovagok kívántak egy­másnak boldog új esztendőt. A ház ura, Brupp von Koh­len lépett a dobogóra, s min­denki elhallgatott. — Uraim — szólt az ágyú­király —, befűttettem a ko­hót, fáradjanak át velem és tegyünk eleget a szilveszteri ágyúöntés nemes hagyomá­nyának. A társaság éljenzett, s belül, legbelül mindenkiben ott élt a remény. Hátha ... hátha most megtörik a varázs és a hideg vízben sistergő acél formája valami mást is mutat... Elsőnek Brupp lépett a ke­mencéhez, megnyitotta a csa­pot, fehéres fény vágott a sze­mekbe, s gázfelhő röppent a magasba. Ahogy eloszlott, minden szempár a medence alját kutatta. — Agyú! Ez volt tavaly is, tavalyelőtt is. évek óta mindig csak ágyú. Csalódott moraj hullámzott végig a _• ar-.okon. Másodiknak herceg Solen- hohe öntött. Ágyút. Aztán egy bonni miniszter. Aztán egy hajógyár ura állt oda. És jöt­tek sorra, egymás után, sze­rencsét próbálni, de mindig ugyanaz a kommersz ágyú je­lent meg a vízben. Szinte szuggerálták. már a vízbe hul­ló folyékony acélt, hogy egy­szer, csak egyetlenegyszer, mindegy, hogy kinél, de mu­tasson már valamilyen más alakzatot. Hegyes végű, szivar alakú, hosszúkás kis jószágot, a végén hercig kis csövekkel, pici szárnyakkal. Egy akármilyen kis rakétát, hidrogéntöltettel. De nem ment. Eddig magá­nak a kancellárnak sem sike­rült, Herr Kra- uss is hiába próbálkozott, a repüléshez is csak Spiegel- töltetet ka­pott a derék, fiú. — Hej, Ke- remánia, mi lesz velünk. Letörten bal­lagtak vissza a tánctermekbe. Brupp von Koh­len belekarolt a mellette lép­kedő Gulopke úrba és bizal­masan, hang­jában némi re­ménykedéssel, megjegyezte: — Ne hagyjunk fel a re­ménnyel, barátom. Délután felhívom azt a makacskodó I Kennedy-csemetét és megkér-1 dezem, hogyan sikerült náluk a szilveszter. Hátha kiöntött, nekünk valamit... Marthy Barna I Hó borítja a határt, de sok községben van még szántani, fordítani való. A lánctalpas traktorok kitűnően bírják a ne­héz1 talajviszonyokat és a gépállomások, szövetkezetek ve­zetői mindent elkövetenek, hogy mielőbb elvégezzék a mély­szántást és a fordításokat is. 12X Hetenként négyszer jelentkezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három kérdést teszünk fel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pályázóinknak kell kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre melyik a helyes válasz: J, 2. vagy X? Egy kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként mind a 12 kérdésünkre helyes feleletet aj. tehát akinek telitalálata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és könyvjutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyertesek névsorát. • • • Akik 1963. február 15-ig rendszeresen részt vesznek pályázatun­kon, azok sorsolás Utján nyerhetnek: 96 PONT: 1. díj: 14 napos tengerparti üdülés Bulgáriában, Romániában vagy a Szovjetunióban (választás szerint). 11. díj: g napos külföldi utazás Csehszlovákiába, Lengyelországba, vagy a Német Demokratikus Köztársaságba (választás szerint). Hí. díj; .vtlágvevö rádió. 81-TÖL 95 PONTIG: I db fényképezőgép. 1 db kerékpár, , ; 1 db villanyborotva. 60-TÖL 80 PONTIG: 1 db 500 forintos vásárlási utalvány, £ 1 db 400 forintos vásárlási utalvány,- 1 db 300 forintos vásárlási utalvány. Vigaszdíj: 100 értékes tárgynyeremény. ,.c,N.yi'vános műsorral egybekötött nyereménysorsolás Egerben. 1963. február 25-én. hétfőn. 6 ___A 12 k,érúés megfejtése az újságból kivágott szelvényeken eg yszerre küldendő be. A III. hét szelvényeinek beküldési határ­ideje 1963. Januar 11. A borítékra kérjük ráírni: Rejtvénypályázat. Egy személy több szelvénnyel is pályázhat. 12X MII, hét 1. szám TOTOPALYAZATA A válasz, az 1, 2, vagy az X, az üres kockába írandó Hogyan hívják a híres, ma is élő kínai politikust, aki egy személyben író, költö, történész Is? 1 Kuo Mo-zso 2 Csen Ji X Csang Cso-lin 1 Palazzo dello Sport Hol rendezték a római olimpia 2 Sladio Flaminio birkózó-versenyeit? Basilica di Massemio-------- ----­1 A Balaton környékén Hol található hazánk legöregebb, 300 éves szőlőtőkéje? 2 A Budapesti Szőlészeti Kutató Intézetben X A Tokaj-hegyaljai borvidéken A pályázó neve: ........................ Po ntos címe: ............................ Ké rjük olvashatóan kitölteni. Több megfejtőnk keresere közöljük, hogy a Szuezi-csatorna hosszát az Uj Magyar Lexikon adata szerint állítottuk be rejtvé­nyünkbe, de elfogadtuk azoknak a megfejtéseit is, akik más forrás­munkákra hivatkozva, 161 km-nek tüntették fel. Felhívjuk figyelmüket a beküldési batáridő betartására: csak azo­kat fogadhatjuk el, amelyek még a szövegrészben megjelölt időben lök­tek feladva.

Next

/
Thumbnails
Contents