Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

4 népújság 1963. január 8., kedd Emberi kötelesség Sárosak, síkosak az utak. Naponta hallunk hírt súlyos és kevésbé súlyos kimenetelű balesetekről, amelyeket a csú­szós utak, járdák okoznak. A háztulajdonosok és lakók feladata, hogy megtisztítsák a házak előtt húzódó járdát a latyakos sártól. Sajnos, ezt so­kan elmulasztják Egerben is, miközben őszinte sajnálkozá­sukat fejezik ki azok iránt, akik a síkos járdákon balese­tet szenvednek. Az őszinte saj­nálkozás szép dolog, de kevés ahhoz, hogy megszűnjenek, vagy legalábbis megfogyatkoz­zanak a balesetek. Senki ne feledje, a járdák tisztán tartá­sa ezekben a hetekben nem­csak fontos feladat, de emberi kötelesség is. (szalay) — A NAPOKBAN értéke­lik az Egri Lakatosa rugyár elmúlt évi tervének teljesí­tését. Előreláthatólag a gyár az 1962. évi tervét 101—103. százalékra teljesítette. MEGYÉNK termelőszövet­kezetei az elmúlt évben 53 millió forint értékben vásárol­tak erő- és munkagépeket, de­cember hónapban 16 millió fo­rint értékű volt a vásárlás. A gépek egy részét saját erőből, más részét pedig állami hitel­ből vásárolták a szövetkezetek. — AZ ISKOLAREFORM­MAL kapcsolatos, az úttörő­szervezetekre háruló felada­tokról tartanak holnap érte­kezletet az egri járás úttörő- csapatainak vezetői részére, az egri Űttöröházban. Előadó Gyó'rffy Gyula egri járási ta­nulmányi felügyelő. — NÉHÁNY nappal ezelőtt három takarékszövetkezet ala­kult megyénkben, mégpedig Mezőtárkányon, Atkáran és Boldogon. Az új takarékszö­vetkezetek bekapcsolódnak a termelőszövetkezetek zárszám­adásának kifizetésébe is. — AZ 1963. ÉVI mezőgaz­dasági feladatokról, a taná­csok művelődést irányító és ellenőrző tevékenységéről lesz szó e hónap 9-én, a He­ves megyei városi és járási tanácsok elnökei részére tar­tandó értekezleten Egerben, a megyei tanácson. Idő járásjelentés A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás kedd estig: Felhős, párás idő, esőkkel, ké­sőbb, főként északon, havazá­sokkal. Mérsékelt, helyenként élénk északi, északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet nulla—plusz 4 fok, várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet mínusz 2— plusz 1 fok között. (MTI) A televízió műsora 13.40: Gyermekek újévi ün­nepsége a Kremlben. Közvetí­tés Moszkvából. 16.50: Hírek. 16.55: Közvetítés Ostravából. A Rudisov ifjúsági ének- és táncegyüttes műsora. 18.00: If­júsági híradó. 18.15: A kisfil- mek kedvelőinek: 1. Szépséges Párizs. Francia kisfilm. 2. Nép- művészeti album. Román kis­film. 3. Cigánytánc. Magyar kisfilm. 18.55: Falujáró kame­ra. 19.15: Népi muzsika. Béres Ferenc énekel, Bige József fu­rulyázik, Szalai József cimbal- mozik. 19.30: Tv-híradó. 19.45: Közlekedj baleset nélkül! 19.55: A tv mesekönyve. 20.00: Pi­rosbetűs hétköznapok. Magyar —csehszlovák film-. 21.25: Ami­ről beszélnek ... Külpolitikai kerekasztal-műsor. 21.45: Hí­rek. A tv-híradó ismétlése. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az aranyember EGRI BRODY Zsuzsanna és a fiúik GYÖNGYÖSI PUSKIN Az édes élet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csudapest HATVANI VÖRÖS CSILLAG Éjjeli vendég HATVANI KOSSUTH A világ minden aranya HEVES Az esőcsináló PÉT ER VÁ SÁRA Ügyefogyott Rómeó FÜZESABONY Csak ketten játszhatnak A képesítés nélküli pedagógusokról A PEDAGÓGUS Szakszer­vezet területi bizottsága és a megyei tanács művelődésügyi osztálya szombaton ankétre hívta össze a megye képesítés nélküli pedagógusait, hogy megvitassa munkájukat, meg­hallgassa problémáikat, javas­lataikat. Sokan talán nem is ismerik a képesítés nélküli nevelőket, nem tudják, mit takar e kü­lönleges hangzású szó? Ezért néhány gondolatban ismertetjük a képesítés nél­küli nevelők helyzetét, munká­ját. Iskoláinkban a tanulólét­szám az utóbbi években roha­mosan növekedett. Megyénk­ben 1958-tól 1962-ig mintegy hatezerrel több az általános iskolai tanulók száma. E nagy­fokú emelkedés szükségessé tette a pedagógusok létszámá­nak a növelését is. Mivel azonban a tanítóképző akadé­miákon, tanárképző főiskolá­kon kevés pedagógus végzett, szükségmegoldáshoz kellett fo­lyamodni. Így született az a gondolat, — amelyet elhatá­rozás és tett is követett —, hogy érettségizett fiatalokat állítsunk pedagógus munka­körbe. Megyénkben 1959-től 180 érettségizett munkába ál­lítására .került sor. Nagyobb részük a pétervásári és a he­vesi járásban dolgozik, de a többi járás iskoláiban- is talál­kozunk velük. FELVETŐDIK a kérdés, hogjt a nagy előképzettséget igénylő pedagógus pályán ezek az érettségizett fiatalok ho­gyan tudnak helytállni? Meg­felelő színvonalon van-e biz­tosítva gyermekeink oktatása és nevelése? Az természetes, hogy azt a tudást, szakmai ismeretet, amit az akadémia, főiskola három, illetve négy év alatt nyújt, három-négyhe­tes felkészítéssel nem lehet pótolni. Nem elegendő az a se­gítség sem, amit az iskolák igazgatói, pedagógusai nyúj­tanak a fiataloknak. De sok mindent pótol az a hivatássze­retet, gyerekszeretet, a pedagó­gus pálya iránt érzett vonza­lom, amely jellemez valameny- nyi képesítés nélküli nevelőt. Hisz közülük többen más te­rületen dolgoztak, jobb anyagi juttatásban részesültek, még­is örömmel jelentkeztek a pe­dagógiai pályára. Molnár István gyöngyöspatai nevelő olyan munkahelyről jött, ahol 2200 forintot kere­sett. Márton Kálmán horti pe­dagógus 2500 forintos állását cserélte fel a 900 forintos ál­lásért. De sorolhatnánk tovább a példákat annak bizonyításá­ra, hogy mit jelent a pedagó­gus hivatás, a gyermekek sze- retete. Ez a magyarázata annak, hogy a katedrára állított fia­tal nevelők megállják a helyü­ket. A hosszabb gyakorlattal rendelkező pedagógusok nagy szeretettel fogadták és segí­tették valamennyiüket. Nem­csak a patronálást végző peda­gógusok, hanem az igazgató vezetésével az egész tantestü­let is mellettük áll. Kölcsönös óralátogatások, bemutató taní­tások szervezésével, közös tan­menet készítésével és óraelő­készülettel segítették őket. AZ ISKOLÁK nagy részé­ben figyelembe vették sajátos helyzetüket, s órabeosztásukat úgy intézték, hogy ne legye­nek megterhelve. Nagyobb­részt választott szaktárgyaikat tanítják. A munkába állított fiatal pedagógusok igen nagy gondot fordítanak szakmai ön­képzésükre és továbbképzé­sükre, de derekasan helytáll­ók a főiskolán, az akadémián, ahol levelező úton folytatják tanulmányaikat. Ugyanis al­kalmazásuk csak akkor tekint­hető véglegesnek, ha elvégzik a tanítóképző akadémiát, vagy a tanárképző főiskolát. Előfordult azonban olyan eset is, hogy az iskolák veze­tői a beosztásuknál nem meg­felelő körültekintéssel jártak el. Hercegh Endréné Halmaj- ugrán az elmúlt tanévben fel­ső tagozaton tanított, az idén alsótagozati osztályt vezet. Tóth Ferenc siroki nevelő hét­féle tantárgyat tanít az alsó és felső tagozatban. Olyan eset is van, amikor a kezdő nevelő szaktanári képesítést akar sze­rezni, de alsó tagozatba osz­tották be. Ilyen körülmények között a fiatal nevelő nem mélyedhet el szaktárgyaiban, nem tud megfelelő gondot for­dítani önképzésére, továbbkép­zésre. Az ilyen helyzeteket meg kell szüntetni, mert en­nek elsősorban az oktató-ne­velő munka vallja kárát. HOGYAN DOLGOZNAK ezek a pedagógusok, milyen véleménnyel vannak róluk a felsőbb szervek, a társadalom, a szülők? Az a megállapítá­sunk, hogy túlnyomó többsé­gük becsülettel helytáll az is­kolában, s elvégzi a reábízott feladatot. Az nyilvánvaló, hogy nehézségeik, hiányossá­gaik vannak, de ezek a kez­deti munka nehézségei. De akik már második, vagy har­madik éve dolgoznak, jó peda­gógiai munkát végeznek. Nyu­godtan rájuk bízhatjuk gyer­mekeink nevelését és oktatá­sát. Sok olyan pedagógus van, közöttük, mint Tóth Jánosné Tiszanánán, Varga Jánosné Kompolton, Jakab Albertné Egerszóláton, Bernáth Piroska Mátraballán, akik igen jó pe­dagógiai érzékkel rendelkez­nek, szorgalmasak, lelkiisme­retesek, s a tanórán kívül is sokat foglalkoznak a tanulók­kal. Szívesen hasznosítják a felügyelők, az idősebb kartár­sak segítségét, tanácsát. Mivel ezeknek a fiatal ne­velőknek sok időt kell fordí­taniuk önképzésükre, tovább­képzésükre, főiskolai tanul- 1 mányukra, nem sok idejük f marad iskolán kívüli munká- I ra. Az iskolák igazgatói, a köz- < ség vezetői tudják, hogy a fia- ? talok legfontosabb feladata a l tanulás. Csak erejükhöz és > idejükhöz mérten nyernek be- í osztást iskolán kívüli munkák- i ra. Egy-két községben azonban 1 túl sok munkát raktak a vál- 5 lukra. Például Tarnaszentmik- I lóson, egy-egy kezdő nevelő- > nek négy funkciója is van. Hasonló jelenséggel talál- I koztunk Gyöngyöspatán. Bese- ? nyőtelken, és Poroszlón is. Ezé- < két meg kell szüntetni és biz- í tosítani kell, hogy a képesítés l nélküli pedagógusok teljes ide- / jüket a tanítói-tanári oklevél JI megszerzésére fordíthassák. A | í megyei ankéton több olyan vé- j £ lemény, javaslat is elhangzott.; I amelyek megoldásában segíte- ? nünk kell. Ezek közül a leg­fontosabbakat említjük. Nagyobb segítséget és meg­értést várnak a főiskolai felvé­teleknél. Mint kezdő nevelők­nek, nagy problémát és nehéz- j séget jelent a tanítási órákra való felkészülés. Emellett keli készülniük a főiskolai felvétel- í re. Az is kérésük, hogy időben j kapják meg a felvételi tájékoz- I tatót. Több községben nincs bizto- j sítva az étkezésük, mivel anya- i gi ellátásuk nem a legjobb, magánházaknál történő étkezés biztosítása drága részükre. A helyi íöldművesszövetkezetek- nek kellene megoldaniok ilyen községekben a közétkeztetés biztosítását. (Például Boldog). GR ABEOSZT ASUKNÄL, is­kolán kívüli munkájuknál fi­gyelembe kell venni azt, hogy főiskolán tanulnak, s a taní­tási munka is rendkívül sok előkészülettel jár. A megterhe­lő munkától mentesíteni kell őket. A képesítés nélküli nevelők hozzászólásaiból kicsendült mélységes hivatásszeretetük, s az az elhatározásuk, hogy po­litikailag, szakmailag képzett j pedagógusok akarnak lenni. Ha elhatározásukhoz ki tar- j tó szorgalom, tervszerű és ál- I landó önképzés járul, az eddi- | gi munkájuk biztosíték arra, | hogy megyénk pedagógus gár­dájának alkotó, jól dolgozó [ tagjai -lesznek, akik derekasan j elvégzik az iskolareformból rá­juk háruló feladatokat. Kovács Sándor AA Ü S O £2^ * C Egerben este 19 órakor: A BAJADÉR (Bcrletszünet) 1963. JANUÁR 8., KEDD: SZÖRÉNY 83 évvel ezelőtt, 1878. január 8-án halt meg NYIKOLAJ NYEKRA­SZOV orosz forradalmi demokrata költő és publicista. Majdnem 20 éven át szerkesztette a Szovre- mennyik (Kortárs) című lapot. Költeményeivel nemcsak a pa­raszti, hanem már a városi dol­gozó nép munkájának dicséretét énekelte meg, ízes, a népdalokkal rokon nyelven. Ki él boldogan Oroszországban? című népeposza az ún. „jobbágyfelszabadítás” (1861) utáni idők parasztjainak ne­héz sorsát ábrázolta, népmeséi ke­retben, népi jellemek és szokások bemutatásával. Válogatott költemé­nyeit Áprily Lajos fordította le. Nyikolaj Nyekraszov 250 évvel ezelőtt, 1713-ban e na­pon halt meg ARCANGELO CO­RELLI olasz zeneszerző és hegedűművész, a kamarazene-iroda­lom egyik klasszikus mestere, az ún. „Concerto Grosso” (a ba­rokk zenének azon műfaja, ahol a szólóhangszerek játéka a tel­jes együttessel- váltakozik) kialakítója. 5 évvel ezelőtt, 1958. január 8-án a Szovjetunió részéről a béke érdekében fontos kezdeményezés történt. A szovjet kormány a NATO-államolc mindegyikéhez jegyzéket intézett, melyben a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között megnemtámadási szerződés megkötését javasolta. JHi ú is á n ? Na, mi? Vajon mi lehet az újság? Mert Kajevác min­dig ezt kérdi tő­lem, ha meglát. Nem tud mást kér­dezni a köszönés után, s ahelyett, hogy továbbmenne a dolga után, meg­fogja a kabátom hajtókáját, elnéz a vá'tlam felett és megkérdi: — Mi újság? — Semmi külö­nös — mondom. Másnap találko­zom vele, s ahe­lyett, hogy tovább­menne a dolga után, megfogja a kabátom hajtóká­ját, elnéz a vállam felett és újfent megkérdi: — Mi újság? — Semmi külö­nös — mondom én is újfent, immáron nyolcszázhetven- kettedszer. De teg­nap . aztán elég volt, úgy éreztem, eljött az idő, hogy pontot tegyek az újság végére. Jött Kajevác, megfog­ta a kabátom haj­tókáját, elnézett a vállam felett és megkérdezte dél­előtt 10 óra 24 perc és 35 másodperc­kor: — Mi újság? % — Hát kedves barátom, a helyzet a következő — fog­tam meg most én kabátja hajtólcá- ját —, ostromálla­potot hirdettek ki Peruban, mint Li­mából jelentette az MTI és a rend­őrség szombaton reggel megrohanta a baloldali pártok és szervezetek iro­dáit ... Ijedten nézett rám, de én rendít­hetetlenül folytat­tam: — -... az algériai kormány pedig ké­réssel fordult a Közös Piac brüsz- szeli irodájához, hogy ideiglenesen hosszabbítsa meg a,.. Kajevác arcán kezdett az ideges­ség vörös színt festeni. — ... különben vasárnap népsza­vazást tartottak Brazíliában és ná­lunk országszerte befejeződtek a ter­melőszövetkezeti leltározások, nem beszélve arról, hogy Rónai Sán­dor fogadta az új koreai nagyköve­tet... Kajevác meg­fogta a kezem, hogy kiszabadítsa hajtó­káját ujjaim kö­zül. Nem enged­tem, folytattam: — ... Igen érde­kes újság az is, hogy 3 240 000 fel­nőttet és gyerme­ket juttat kedvez­ményes üdüléshez az idén a SZOT és hegy vasárnap még mindig égett az üllési földgázkitö­rés ... Kajevác felnyö­gött: — Bocsáss meg, igazán érdekes, amit mondasz, de sietnem kell, vár­nak ... — Nagyon sajná­lom, de még csak az első oldalon tartok, ne légy ta­pintatlan, hol van még a hatodik... Szóval, Szaud- Arábiában... Mikor az időjá­rást ismertettem, Kajevác felordi- tott és elrohant, én ránéztem az órám­ra, 13 óra 32 pere és 50 másodpercet "mutatott... Ma láttam Kaje- vácot, amint átro­han az utca másik oldalára, nehogy találkozni kelljen velem. Kár! Ma el­mondtam volna neki a vasárnapi New York Times anyagát, ha jól tu­dom, egy kilót is nyom ilyenkor ez az újság .,. (egri) NCC^\\\\\\\\\\\\\\\\V>\\\\vVCv\\\\\\\\\\\\\\Vv\Vv\\V\\^^^ 16. Kint motor zúgott — meg­kezdték a salaktömbök szál­lítását, a tehergépkocsi utat tört magának a hóban. Pavle kifutott, karjával hado­nászva mutatta, hová rakják le a salaktömböket. Az egyik kátránypapiros sávot már odaszögelték, a másikat is. Ez is védelem ... — kátránypapiros. A papiros csak papiros marad. Mégis, olyan, akár a fal. Még sötétebb is lesz bent. Emiatt a kályha is job­ban izzik. Aljoska szenet hozott. Né- hányan azt mondják: rakd meg! Mások: ne! Használjuk el előbb a fát. Ö csak áll, nem tudja, kire hallgasson. Fetjukov egészen a kályhá­hoz tapadt és az ostoba, egész a tűzhöz nyújtja valjen- káit. A fregatt-kapitány gallé­ron ragadja és a homokhordó ládához taszítja: — Hordj homokot, te dög! A kapitány a tábori munkát is úgy veszi, mint a tengerész­szolgálatot: azt mondják, dol­gozz — akkor hát dolgozz! A fregatt-kapitány nagyon meg­vékonyodott a legutóbbi hónap alatt, de húzza az igát. Egy-kettőre mind a három ablakot beborították kátrány­papirossal. Most csak az ajtón keresztül jön világosság. És hideg szintén. Pavle megpa­rancsolta, hogy szögezzék be az ajtó felső felét, az alsót pe­dig hagyják szabadon, hogy lehajtott fejjel ki-be járhassa­nak az emberek. Beszögezték. Ez idő alatt három teherautó salaktömböket hozott. Csak az okoz gondot — hogyan vigyék föl, emelőgép nélkül. — Kőművesek, gyertek, nézzük meg, mi a helyzet — kiáltott Pavle. Ez megtiszteltetés. Suhov és Kilgasz felmentek Pavleval. A lépcső amúgy is keskeny és Szenyka most a korlátot is leszedte — lapulj a falhoz, hogy ne zuhanj le. Ami a leg­rosszabb, a lépcsőfokokra rá- fagyott a hó, minden fok göm­bölyű, hogyan viszik majd fel a maltert? Megnézték, hol kell falazni — már a havat is ellapátolták onnan. íme itt. Baltákkal fel kell tömi a jeget és seprővel elsöpörni. Megszemlélték, hogyan hord­ják fel a salaktömböket az emeletre. Lenéztek. Elhatároz­ták, hogy nem cipelik a töm­böket a lépcsőn, hanem né­gyen alulról felrakják az áll­ványra, onnan ketten az eme­letre és fent az emeleten ket­ten átveszik — így majd sok­kal gyorsabban megy. Bent nem erős a szél — de mégiscsak fúj. Majd fúj, ha falazni kezdünk. Te csak bújj a fal mögé, amelyet építesz — ott kissé melegebb van. Suhov az égre emelte a sze­mét és tátva maradt a szája: az ég derült, a nap már majd­nem deleíőre emelkedett. Nagyszerű és csodálatos, ho­gyan múlik az idő munka köz­ben ! Már hányszor megfigyel­te Suhov: a napok szinte repül­nek a táborban — csak for­dulsz egyet. A büntetési idő mégsem telik le, egyáltalán nem csökken. Lementek, hát ott — mind­annyian' a kályha köré ültek, csak Fetjukov és a kapitány hordják a homokot. Pavle meg­haragudott. Nyolcat rögtön ki­kergetett salaktömböket hor­dani, kettőnek megparancsolta, hogy hányjanak cementet a malter-keverőládába és szára­zon keverjék össze homokkal, egyet vízért, egyet szénért ug­rasztott. Kilgasz így szólt csoportjá­hoz: — Fiúk, be kell fejezni a malterhordó-ládákat. — Segítsek nekik? — Suhov maga kért munkát Paveltől. — Segíts — bólintott Pavle. Edényt is hoztak, hogy havat olvasszanak a malterkeverés­hez. Valakitől hallották, hogy már tizenkét óra van. — Muszáj, hogy már tizen­kettő van — mondta Suhov. «— A nap már magasan jár. — Ha már magasan jár a nap — vetette közbe a fregatt­kapitány, akkor nem tizenket­tő, hanem egy óra van. — Hogy-hogy — lepődött meg Suhov. — Minden öreg­ember tudja, hogy délidőben áll legmagasabban a nap. — Ezt az öregemberek mond­ják — mordult rá a kapitány. — De amióta a dekrétum meg­jelent, a nap egy órakor van a legmagasabban. — Kinek a dekrétuma? — A szovjet hatóságé. A kapitány homokért ment, de Suhov amúgy se vonta vol­na kétségbe, amit mondott. Hát már a nap is az ő rendeletük szerint igazodik? Kopogtak, szögeztek még egy kicsit és összecsaptak négy malterhordó ládát. — Jól van, üljünk le, mele­gedjünk — mondta Pavle a két kőművesnek. — Maga is Szenyka, üljön le. Ebéd után fűteni fog. És nyugodtan a kályha köré ültek. Délebédig úgy sem lehet elkezdeni a. falazást, maltert keverni pedig ostobaság, hiszen megfagy. A szén tüzet fogott, felizzott és most már állandó meleget ' ad. Csak a kályha mellett ér­zed a meleget, a csarnokban éppen olyan hideg van, ami­lyen volt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents