Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

/ 1963. január 8., kedd NÉPÜJSAG Hatvan négy éve Négy esztendő végtére is nem nagy idő. Az újszülött még óvodás, a fiatal gyümölcs­fa még csak hencegi, mintsem termi gyümölcsét, a szőlő meg éppenhogy termőre fordul. Négy esztendő alatt egy ne- gyedévszézaddal előbb, legfel­jebb hátra, de semmiképpen nem haladt „előre fajzatom”. Azazhogy: olvasom az 193G-os Üj Nemzedék című lap novem­ber 7-i számát. Ez lényegében arról ad hírt, hogyan folyt — ha folyt — akkor is építkezés, kislakás építkezés, amelynek az eredménye azonban — idé­zem a lapot: „Kilenc év óta hú­zódik már a kiskunhalasi OFB föld — és háztulajdonosok ügye, amely most szomorú fordulóponthoz érkezett, mert 39 ingatlan és háztulajdonos el­len megindították a kimozdítá- si eljárást■ A közelmúltban több házhelyest a FAKSZ la- koltatott ki, most pedig a föld­es telekárak miatt került sor a kilakoltatásokra. A házhelye­sek legnagyobb része ugyanis az igen rossz kereseti viszo­nyok miatt még Semmit sem tudott törleszteni..." Mindez ma már semmit sem mond a legfiatalabb választók­nak, de az emlékek nagyon so­kat, azoknak, akik akkor már választópolgárok voltak, vagy legalábbis lehettek volna, ha... De ezt most hagyjuk... És a múltat is. Nézzük a je­lent, nézzük az elmúlt négy esztendőt, mondjuk Hatvan­ban. S ha egy kicsit messzebb­re ugrunk majd vissza időben, mondjuk tíz évet, az csak kényszerűség: nem állnak más adatok rendelkezésünkre. Mint például a város lélekszámát il­letően! Majd ötezer fő az emelkedés, * ezzel Hatvan túl­haladta a 20 ezret a lélekszám tekintetében. Valóban város lett: ezért is, de másért is... — Amikor ide kerültem a tanács élére — ezt a város ne­vét viselő tanácselnök mondja — öt és fél millió forint volt az évi költségvetés, a beruhá­Kazaárkezett a Kubában fórt magyar íróküldöttség A magyar íróküldöttség, amely Tatay SánSor vezetésé­vel két hetet töltött Kubában, vasárnap visszaérkezett Buda­pestre. (MTI) zási előirányzat semmi... Most a . költségvetés meghalad­ja a harmincmilliót, a tanácsi és miniszteriális beruházás pe­dig meghaladja a százmilliót... — Az ptéves tervben? — te­szem fel automatikusan a kér­dést Hatvani Györgynek. — Évi átlagban — válaszol indignálódva, hogyan is lehet ilyen ostobaságot kérdezni. Valóban, hogyan is lehet... Aztán csak úgy fejből sorol­ni kezdi az elmúlt tanácsvá­lasztások *óta létesült új intéz­ményeket, beruházásokat. Há­romnegyedezer új lakás állami és magánerőből, de állami se­gítséggel, kereken 75 millió fo­rintért. A 470 ágyas új kórház 65 millió forintba került és most kezdenek hozzá további 100 új lakás építéséhez, amely­ből ötvenet már az idén átad­nak az arra legjobban rászo­rulóknak. A'modern, nyolctan­termes iskola 10 millióba ke­rült,- mindemellett majdnem Budapestig érne a négy * év alatt felépített aszfaltburkolatú járda, új üzletek létesültek, szépült, csinosodott az egész város képe... — Az elmúlt választáskor 500 lakást ígértünk a városnak — tárja szét a karját Hatvani György — mi igazán betartot­tuk a szavunkat, mert mint mondtam, 250-nel többet épí­tettünk fel. De hát a lélekszám emelkedése, az igények növe­kedése ... Változatlanul a la­káshelyzet a legsúlyosabb gond a számunkra is, de az itt lakók egy részének számára is. Most azt tudjuk ígérni, hogy az öt­éves terv végére állami erőből újabb 250 lakást építünk és igyekezünk megteremteni a le­hetőségét, hogy további 400 család részére OTP-hitelt biz­tosítsunk ... Ha mindez sike­rül, akkor, ha nem is teljesen, de ott, ahol a legszükségesebb, végre megoldjuk ezt a problé­mát is... Ezt ígéri, többek között a Hatvani Városi Tanács. Hogy megtartja-e szavát? Nos, arra az elmúlt négy esztendő a ga­rancia (gyurkó) Élelmiszeriparunk 20 termóke kapott tavaly márkajelzést A Belkereskedelmi Minisz­tériummal és a minőségvizs­gáló intézetekkel egyetértésben tavaly megvizsgálták a koráb­ban márkázott és a márkázás­ra javasolt termékeket. A vizs­gálat papján húsz élelmiszer- ipari terméket találtak alkal­masnak a márkajelzés „viselé­sére”. Jelenleg a márkajelzést még nem tüntetik fel minden ter­méken, mivel a raktáron levő csomagolóanyagot fel kell használniok a gyáraknak. Az új csomagolóanyagok azonban már ilyen jelzéssel készülnek. Az idén a pecsétes barack- pálinka márkázását tervezik. (MTI) — MEGYÉNK termelöszövet kezeteiben jelenleg 7.1 ezüstka­lászos tanfolyam működik, amelyen 1900 tsz-tag vesz részt. A. közeljövőben további 19 ilyen tanfolyam létrehozását tervezik, s előreláthatólag így újabb 600 tsz-tag oktatását si­kerül biztosítani. Útra készek az új gépek 17/ termékek az Egri Lakatosúrugyárban Hatalmas Csepel-teherautó állt az Egri Lakatosárugyár udvarán. Barnapufajkás mun­kások, nylon védőtakaróval borított, csillogó, nagy gépeket emeltek-csúsztattak rá vas­görgőkön: a gyár új termé­keit, könnyűipari gépeket. — Az elmúlt évben gyártot­tuk ezeket — mondta Németh elvtárs, az Egri Lakatosáru­gyár igazgatója. — Határidőre készültek el, az átvétel — köl­csönös megelégedésre — már megtörtént. — Milyen gépek? Automata festőfigger és motollás festökád Üjabb típusúak, nagy kereslet­nek örvendenek a textilipar­ban. Egy darabot szállítunk a Szombathelyi Textilművekbe, kettőt a pápai textilgyár ren­delt, két darabot szállít el a budapesti Hazai Pamutszövő — a festőjiggerekből. A motol­lás festőkádat a budapesti Goldbergernek és a Magyar Pamutnak gyártottuk. Korsze­rű, értékes gépek, a jigger 319 ezer, a festőkád 297 ezer forint értékű. Ezenkívül a Budapesti Ipari Vásáron bemutatott ru­haipari varionszalagból két da­rab harminc munkahelyes és. egy hatvan munkahelyes gépet készítettünk. A Budapesti Habselyem Kötöttárugyárnak, illetve a Budapesti Vörös Ok­tóber Férfiruhagyárnak... A rendelők véleménye a leg­döntőbb, dicsérete jogos büsz­keséggel töltheti el a gyár dol­gozóit. A dicséret exűttal sem maradt el Amikor a Goldberger körül­belül három hónapja átvette a prototípusokat, így nyilatko­zott: c, — Jobb, mint a német gép. Ez a dicséret elsősorban azokat a brigádokat illeti, amelyek készítették: a Kár­mán-, a Bőgős-, a Zombori és a Szentgyörgyi-brigádot. Kármán Attila héttagú bri­gádja a festőjiggereket készí­tette. — Egy gép kivitelezéséhez körülbelül 19 nap kellett. Igye­keztünk úgy dolgozni, hogy ne találjanak benne kifogást, s tudomásunk szerint eddig még nem is találtak ... Megkérdeztem tő­le, mondja meg őszin­tén, mi a véleménye erről a dologról. Rám nézett, széttárta a karját és ezt mondta: — Ami az ügyet il­leti, azt többfélekép­pen lehet értékelni. Így is, úgy is, sőt, ha alaposan megvizsgál­juk a dolgot, amúgy is. Namármost, a sok­féle lehetőség közül, természetesen, egy van csak, amely meg­felelője annak a do­lognak, amely helye­sen, a valóságnak megfelelően tükrözi vissza mindazt, ami ezzel a dologgal kap­csolatos. Ha ezt az egyet megtalálják, akkor rátapintottunk a dolgok lényegére ... Namármost... Szer­vusz . t.. Sietnem kell. És elrohant. Most már legalább tudom, mi a vélemé­nye. (~ó) A Pravda szerkesztőségi c?kke a kommunista mozgalom egységének kérdéséről öt darab motollás festőká­dat gyártott a Zombori-brigád az elmúlt év folyamán. Nem volt könnyű feladat, — mondta Zombori Józsgf, ä szocialista címért küzdő bri­gád vezetője. — Mi készítet­tünk ilyen gépet itt először. Előbb alaposan meg kellett is­mernünk a tervrajzot, aztán elmentünk a Goldbergerbe, ahol már van német gyárt­mányú kád, azt tanulmányoz­tuk, s ennek mintájára készí­tettük el a festőkádakat. Ele­inte — persze csekély — komplikációk voltak, de azok­ból csak tanultunk. Ügy megy — illetve ment —, mint a ka­rikacsapás ... Már feltették az utolsó gé­pet is a hatalmas teherautóra, kinyílt a vaskapu, s a gépek elindultak Szombathely felé, hogy nemsokára megkezdhes­sék — remélhetőleg eredmé­nyes — munkájukat. .S ha tényleg eredményes lesz, ab­ban nem kis szerepet játszik az Egri Lakatosárugyár! (kátai) MOSZKVA (MTI): Mint a TASZSZ jelenti, a Pravda hét­fői száma szerkesztőségi cik­ket közöl „Erősítsük a kommu­nista mozgalom egységét a bé­ke és a szocializmus érdeké­ben" címmel. A két teljes ol­dalt betöltő cikk rámutat ar­ra, hogy a kommunista pártok 1957-ben és 1960-ban lezajlott moszkvai tanácskozásai óta a nemzetközi kommunista moz­galom nagyszerű sikereket ért el „mindenekelőtt azért, mert harcának minden szakaszában szentül megőrizte hűségét a marxizmus—leninizmus zász­lajához”. „Mégis, a nemzetközi kommunista mozgalom sorai­ban, sajnos, olyan nézeteket terjesztenek, amelyeknek éle a marxizmus—leninizmus egész sor alaptétele ellen, a testvér­pártok összeforrottságának aláásására irányul. E dogma­tikus, szakadár, a leninizmus- sal szemben mélységesen el­lenséges nézeteket a legnyíl­tabban az Albán Munkapárt vezetői hangoztatják” — han­goztatja a cikk. (MTI) Hány napidíj jár két embernek — egy napra? Más nem található a helyi­ségben, amely az emberben a múlt nyomorúságát idézi visz- sza, ebből is a legrosszabbat; és enyhe rosszullét keringeti azt, aki ide belép. HALKAN beszélgetünk, nem akarjuk zavarni a beteget, de szemünk ösztönösen is mene­külni, szabadulni akar a lát­ványtól. — Az ember ilyenné válik öregségére — magyarázza a mellettem álló asszony, én pe­dig arra gondolok, milyen bün­tetést szabnék ki arra a bű­nösre. aki felelős mindezekért. Már menni akarunk, amikor a csonttá aszalódott, apró, töré­keny termetű néni felül az ágy­ban és könnyes szemekkel sut­togja: — Beteg vagyok, fázom, na­gyon fázom. Éhes vagyok, egy kis pálinkát hozzanak. Ezeket ismétli számtalanszor, és mi döbbenten, mozdulatla­nul szemléljük őt. Később visz- szadől az,ágyba, és hiába kér­dezünk tőle bármit, nem vála­szol. Könny szökik a szemekbe a látványtól. A csend indulato­kat szül, s akaratlanul is ököl­be szorul a kéz. — Menjünk — mondja .kísé­rőm —, ismerkedjünk meg az új ház lakóival is, ők többet tudnak mondani. Az új ház — tavaly építet­ték — büszkén tündököl a ron­gyos vityilló mellett. Lépcsőn kell felmenni az üvegezett ve­randára, s onnét a meleg kony­hába. A háziasszony: Németh Pétemé fogad. Férje ágyban fekszik, három éve fekvőbe­teg. Hellyel kínálnak, s elő­adom jövetelem okát. Az asszony arcán ideges re­megés cikázik át, s hangja -is nyugtalanabbul csendül, mint az előbb: — Ne higgyen el mindent, amit beszélnek, s azt sem, hogy beteg. Megjátssza magát. Ha pálinkáról van szó, mindjárt értelmesebb. Hiszen iszik — mondja és a hosszú, itt-ott ér­telmetlen, összefüggéstelen tör­ténetekből kirajzolódik az öreg­asszony jelenlegi sorsának oka. AZ ANYÓS és meny — soha nem szívelték egymás termé­szetét. Az ellentét oka a föld, a vagyon, a ház volt. Németh- né azt állítja, hogy anyósa 1945 óta egy szalmát nem tett keresztbe a háznál, — nem dol­gozik, sokat eszik, sokat iszik, hazudik, lop, verekszik, áská­lódik. Ha történt a háznál „ka­nálcsörgés”, rövid időn belül a fél falu tudta, mert az öreg­asszony elpletykálta, s termé­szetesen eltúlozva, elferdítve adta elő a történteket, és min­dig Ő volt a bűnös. Azt mondja a menye, ő már megbocsátott és csupán azért nem hozza be a fészerből az új házba az öregasszonyt, mert nem tudná hová elhelyezni. Különben is annyira koszos, bűzlő, hogyha látja, máris rá­jön a hányinger. Ilyen a termé­szete. Egyébként is nyugdíjból élnek, meg a fia keresetéből, s a házépítés minden pénzükből kiforgatta őket. — Mi is nagyon szegények vagyunk — siránko­zik tovább. Mennyi vád, mennyi panasz. De nézzük az igazságot, mond­juk el az igazat. Nehéz bíró­nak lenni e dologban, a való­ság szálai a messzi múltba futnak, s köd, homály fedi eze­ket. Egy azonban letagadhatat­lan: özv. Németh Györgyné je­lenlegi sorsa az állatéhoz ha­sonló, tálán még annál is rosz- szabb, amióta kiforgatták va­gyonából, hiszen ezen a portán az istálló is különben néz ki, mint az idős néni lakhelye. Az igazsághoz tartozik, hogy a két asszony huszonnyolc éve gyűlöli egymást számtalan ok miatt, és gyakorta veszekedtek. Az is igaz, hogy Németh Péter három éve beteg és az öregasz- szonyka — mint több hasonló korú asszony a faluban — nem veti meg az italt. De! Ki ad arra választ, hogy mi­ért járt, míg bírta erővel ma­gát, özv. Némethné gyógyfüvet, •makkot szedni az erdőbe? Mi­ért szedett csalánt a szomszé­doknak, s miért járt koldulni az üdülőkbe? A FALU látta és tanúja volt- ezeknek, ők adnak erre vá­laszt özv. Némethné nem kapott ennivalót a fiától. Sokat éhe­zett. Éppen ezért rá volt kény­szerítve arra, hogy úgy tartsa fenn magát, ahogy lehet. Ro­zsét gyűjtött az ismerősöknek az erdőben, akik nem is vol­tak rászorulva, és akik fizetsé­A számlán a gyöngyösi Ál­latorvosi Rendelőintézet szere­pel, mint címzett. Végösszeg­ként 130 forintot találunk fel­tüntetve. Két tűzoltó-készülék ellenőrzéseként 14 forintot szá­moltak fel, ehhez jött a két személy számára az útiköltség, 106 forint. Forgalmi adó: 10 forint. Adatai miatt az ezzel egy napon, 1962. december 5-én ki­állított számla ellen sincs kifo­gásunk, nem is lehet. A Gyön­gyös—Domoszlói Állami Gaz­gül egy tányér levessel, főze­lékkel kedveskedtek neki. Igen! Az éhség vitte rá, hogy gyógyfüvet, makkot gyűjtsön és koldulni járjon az üdülők­be. A falu tartotta el már né­hány éve a 87 éves öregasz- szonyt és a falu az, aki védel­mezi most is. Az igazi megoldást azonban még senki nem találta meg, illetve nem mondta ki itt, a faluban. Könnyű megoldásnak látszana, ha az öregasszonyt bevinnék az új házba — lenne ott hely — és emberi körülmé­nyek között gondozhatnák. De ez — ismerve az elmérgesedett helyzetet — nem jelentene megoldást. Éppen ezért özv. Németh Györgynél ki kell menteni jelenlegi helyzetéből. Az illetékeseknek, elsősorban a községi tanácsnak, a járási tanács és a járási nő tanács se­gítségével szociális otthonba kellene elhelyeznie a magate­hetetlen, idegroncs öregasz- szonyt. Szociális otthonba kel­lene elhelyezni őt — és fizesse a költségek egy részét a hálát­lan fiú —, hogy végre emberi körülmények között, gondtala­nul élhesse le a még hátralevő kevéske életét Németh néni, akit közvetlen hozzátartozói, fia, menye meggyűlöltek, bán­tottak, kitagadtak és elevenen halálra ítéltek. ÉS VÉGRE valami erősebb intézkedést is kellene fogana­tosítani a jövőben az ilyen helyzetek megakadályozására, mert, sajnos, sok család életé­ben még mindig kísért a múlt: aki megöregszik és nem dolgo­zik, „kitagadtatik”... Fazekas István daságban a 45 készülék ellen-* őrzéséért 315 forintot, két sze­mély részére útiköltség és na­pidíj címén pedig 295 forintot számoltak fel. A végösszeg, a forgalmi adóval együtt: 663 fo­rint. Á meghökkenéshez ez a két példa is elegendő. Most már megkérdezhetjük, hogy milyen arányban nő a napidíj és a kiszállási költség összege a készülékek számától • függően? Ezt a rejtett össze­függést idáig nem ismertük. De a kíváncsiság még további kérdéseket fogalmaztat meg velünk. Például: a napidíj mi­lyen időtartamra szól? Napon­ta hányszor lehet napidíjat fel­számolni? De nehogy a felületesség vádja érhessen bennünket, még néhány adalékot az előb­biekhez. A két számlát Nagy B-né állította ki. A tévedést kizárja az a körülmény is, hogy ellenőrként Szendrei alá­írást találunk a hivatalos pa­píron. Már pedig az ellenőrzés mélységében nem illik kétel­kednünk. Továbbá: mindkét szervnél ugyanazok a szemé­lyek voltak kint, mint az álta­luk kiállított papírról megálla­pítható: Demlei és Zalár mun­katársak, ha jól olvastuk el a nevüket., hiszen nem vagyunk gyógyszerészek. Mindkét számlát kívánatra szívesen felmutatjuk. Az egyi­ket a Gyöngyösi Városi Tanács vb pénzügyi osztályán, a má­sikat az állami gazdaság fő­könyvelőjénél találhatjuk meg. Nem halogatjuk tovább az érdekelt cég ' megnevezését sem: Borsod—Aba.uj—Zemplén megyei Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat, székhelye Mis­kolc, Besenyői u. 10. Szeretnénk, ha ezt a kissé érthetetlen elszámolási módot megmagyaráznák nekünk, mert nemcsak mi nem értjük, de azok sem, akiket fizetésre kö­teleztek. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt a fajta „tervgazdálkodást” tőlünk na­gyon idegennek tartom. Engedjék meg, hogy több megkülönböztető jelzőt ne ke­ressek a fenti üggyel kapcso­latban. (g. mól —) KIHŰLT SZÍVŰ EMBEREK A FÉSZER — amelyik vá­lyogból és deszkából készült — ott húzódik meg Szilvásvára­don, a Bem utca 5. szám alatt, a kaputól néhány lépésre, az új ház mellett. Aki erre jár, döbbenten tekint e vityillóra, s nem akarja elhinni, hogy eb­ben ember lakik. Egész ponto­san: özvegy Németh Cyörgyné, 87 éves, magatehetetlen öreg­asszony a lakója a fészernek, akit a falubeliek véleménye szerint — bosszúból és megve­tésből űzött ide fia: Németh Péter, és menye: Németh Pi­témé ... Belépünk a fészerbe. Nem nehéz bejutni, hiszen sem la­kat, sem zár nem akadályoz ebben, csupán egy bottal van betámasztva a három deszká­ból eszkábált „ajtó”. A ház­beliek nemigen törődnek azzal, ki lép ide be, ki emeli fel az ajtóra függesztett pokrócot, amely éjszakát borít a kis szo­bára. A derekamat nem tudom kiegyenesíteni, alacsony a mennyezet — 178 centiméter lehet a magassága — és fogni, tartani kell a pokrócot, hogy valamit lássunk is a helyiség­ből. Balra prices, rajta vala- inikor rózsaszínű dunyha és a piszkos, bűzös párnák közt, mellkendőjébe bugyolálva, be­tegen fekszik özv. Németh Györgyné, akiről az egész falu beszél. A sarokban apró kályha rajta tégla. Érezni lehet: nem­rég gyújthattak be a kályhába A falakon egy rekli, két zacs­kó, két cseréptányér és egy pi­ros serpenyő függ, szegre akasztva. Balra — a prices lá­bánál — egy vashordó áll, raj- ,ta zsák. benne az öregasszony fehér;-'''műi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents