Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

1963. január 3., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Negyvennégy baíesef — Nem volt szükség rendőri beavatkozásra — Nagy forgalom a szórakozóhelyeken SZILVESZTERI MÉRLEG EGERBEN Ez a szó, hogy „mérleg”, hol a patikát, hol a könyvelőkét juttatja eszembe. Az előbbiek­nél egy kis eltérés halált okoz, az utóbbinál... nos, ez talán nem is olyan veszélyes, ha még Szilveszter után két nap­pal nem is olyan pontos! Ezért tegnap magam jártam körbe a várost, hogy „mérleget” készít­sek, jobban mondva, egy kis keresztmetszetet arról, ki, hon­nan, hogyan látta az év leg­vidámabb éjszakáját?! A vendéglátóipar nyújtotta ellátással mindenki meg volt elégedve. Ezen az éj­szakán semmi nem fogyott ki, mindenki kedvére rendelhe­tett, kedvére mulathatott, s búcsúzhatott az elmúlt eszten­dőtől. Enni-, innivaló volt bő­ségesen,^ Annyi pezsgőt bontot­tak a pincérek, mint még soha. A pezsgő különben jelkép, az újnak, a pezsgőnek a jelképe — mint hallottam —, s nem véletlen, hogy mindenütt nagy gonddal vásárolták össze a jó Törley-t. Mint a vendéglátó egységek vezetői elmondták, — az éjszaka folyamán még za­varó szóváltás sem volt sehol, csak a jókedv, a derűs jövő várása uralta a hangulatot. A Park Szállóban érdekes adatot kaptunk. A tavalyi 2 ezer fo­rintos ételforgalommal szem­ben, az idén 10 ezer forintos fogyasztásról számolhattak be. És még egy — a rövid italok „kárára” megnőtt a borfo­gyasztás! Legnagyobb forgalmat ismét Szabó bácsi bonyolította le, aki harminckét órát tartott nyitva egyfolytában a piaci kis büfé­ben, s mint már évek óta — a mulatozók nála ürítették az új év örömére az utolsó poharat. A díszes lampionok alatt vi­dáman táncoltak a szilveszte - rezők, s mindenki nagyon jól érezte magát. A rendőrség véleménye: — Sehol, semmi különös nem történt, a rendőrség is nyugodtan szilveszterezhetett, s ez nem egri vonatkozás, az egész megyében így volt. Ügy látszik, az évek ebben is előbb­re visznek bennünket, mert egyre kulturáltabban, egyre családiasabban mulatnak azok, akiknek így kedves az ünnep­lés. Sehonnan nem érkezett olyan híradás, hogy a rendőr­ségnek be kellett volna avat­koznia, mindenütt szívesen lát­ták az őrjáratot, a szolgálato­sokat, akik ugyancsak jókedv­vel konstatálták, hogy „minden rendben!” A kórházban már más a helyzet. Itt a kép nem olyan biztató, mert a „for­galom” elég nagy volt. Ehhez természetesen hozzájárult a rossz, síkos út is, de azért az alkohöl is kitett magáért! Ju­hász Ferencné, az egyes kór­ház portása ezen az éjszakán nem aludt. De nem aludtak a baleseti sebészet ügyeletesei és a mentők sem. Csak ambul- láns kezelésre 31 kar-, láb- és egyéb töréssel, zúzódással szál­lítottak betegeket, s a balese­ti sebészeten maradt hosszabb időre 14 sérült. Mint dr. Vályi Sándor főorvos elmondotta, a negyvennégy esetnek mintegy felét okozta a síkos út, a másik felét az alkohol. Két emelettel lejjebb, a kór­ház egy másik szárnyában tü­relmetlenül várták az éjsza­kások az 1963. esztendő első kis újszülöttjét, aki ebben az évben nagyon nehezen érkezett meg! A kismarna — Szajkó Sándorné — már vasárnap be­ment a kórházba, de a kisfiú nem akarta elhagyni puha, meleg fészket. Ott álltak a 19 éves édesanya fölött az orvo­sok, az ápolónő és a „gólya néni”, de csak elsején reggel fél kilenckor volt hajlandó jó napot köszönni ennek a világ­nak. Hatalmas nagy baba, 53 centiméter hosszú! Ezzel van mit dicsekedni, s ha még azt is hozzátesszük, hogy a har­madik fia fiatal édesanyjá­nak, s az Állami Biztosító aján­déka is az övé, akkor elmond­hatjuk, hogy a kerecsendi Dankó Pista utcába nagy örömet hozott az új év. Hogy a két másik kisfiú Erikát várt? Majd megtudják ők is, hogy ez „nem megy rendelésre!” Az édesanya boldog, mert melyik édesanya nem boldog, ha erős, egészséges, erőteljes kisgye­reknek ad életet?! Hogy a szil­veszter ebben az esztendőben nagyon hosszú és fájdalmas volt számára?! Biztos. De azért érdemes volt — Lacika nagy, erős fiú, aki talán majd megköszöni egyszer édesany­jának a vele töltött, kizáróla­gosan együtt vjárt újévi haj­nalt. .. k K Ssi ítészt er re új művelődési otthon Gyöngyöstarjánban Hosszú évek fáradozását zárta le Gyöngyöstarjánban a december 30-án megtartott ünnepség, amely az új műve­lődési otthon működését vezet­te be. Az átadásnál ott volt Hevesi Sándor, a Gyöngyösi Járási Pártbizottság titkára, Pethes István, a járási tanács elnöke, Harangi István, a HNF járási titkára, valamint Gu­lyás László és Palotai Mihály, a járási művelődésügyi osztály munkatársai. Az ünnepi beszédet dr. Géczi József, a járási tanács elnök- helyettese tarotta, ami után a művelődési otthon művészeti csoportjai tartottak műsort: az énekkar, a zenekar melletti a tánccsoport fellépését is nagy siker kísérte. A színvonalas előadás Tart Antalt, a művelő­dési otthon igazgatóját dicséri. A gyön gyöstarj án ia k örömét és elégedettségét a nagy ér­deklődés is bizonyította. A 400 férőhelyes teremben jóval töb­ben zsúfolódtak be, de még az előcsarnok is tele volt a kiszo­rultakkal. A jó ízléssel és gaz­dagon felszerelt művelődési otthon a lakosságban nagy megelégedést váltott ki. Este a színjátszók az Anyós­generális című vígjátékot mu­tatták be. Egyre többen a nagyobb műveltségért a gyöngyösi járásban Karácsondon Csomós Mik­lós vb-elnök az ismeretterjesz­tő munkát, Gyöngyöshalászon így látta rajzolónk az Új Esztendőt (Kiss Béla rajza) az ifjúság nevelését célzó tevé­kenységet Lévai László vb-tit- kár, a mezőgazdasági ismeret- terjesztést Strumpf László tsz­Gyöngyös- Ar. elnök patronálja, sólymoson Ferenczi Árpád vb- elnök a könyvtári munkáért, Kerek Tivadar vb-titkár pedig a művészeti munkáért vállalt felelősséget. Ez a néhány példa is mutat­ja, hogy a hivatalos szervek nem tartják másodrendű kér­désnek a népművelést. Nem hagyják magára a pedagóguso­kat, s az államigazgatási szer­veknek nemcsak azt a jogot tartják fenn, hogy időnként el­lenőrizzék a nép művelésének munkáját, s az időnként hozott határozatokkal túltegyék ma­gukat a felelősségen. Tehát történt ismét valami. Ha lehet úgy mondani, nem­csak a hivatali felelősség ma­radt meg, hanem megnöveke­dett az emberi felelősséggel is. A tanácsi vezetők valóban te­vékenykednek a népművelés­ben: s ha az önként vállalt kötelesség az első pillanatban nem is tűnik fordulatnak, mégis az. A községi vezetők is belülre kerültek a művelődési otthonba, testi valóságukon kí­vüli erkölcsi tartásban is. Eb­ből a helyzetből pedig csak az eddigieknél jobb eredmények származhatnak, mint ahogy az már néhány községben tapasz­talható is. De hiba lenne az előbbi né­hány jó példa alapján csodát várni. Az eredmények soha nem hullanak az ölünkbe. Mint ahogy a felsorolt veze­tők sem lettek hivatali beosz­tásukkal egyidőben, automati­kusan a népművelési munka felelősei, legalábbis nem lé­lekben, szemléletükben. Tudunk ellenkező előjelű példákról is. Még nem való­sult meg a népművelési munka patronálása Vécsett, Dom osz­lón. Abasáron. Miért? A kü­lönböző jogos vagy jogosnak vélt nehézségek miatt. Pedig az előző példák igazolják, hogy megvalósítható a nagyobb fe­lelősség, a nagyobb segítség- adás vállalása. Ha komolyan vesszük a VIII. kongresszus megállapítását, hogy a holnapi magasabb eredmények bizto­sításának egyik fontos feltéte­le a nagyobb tudás, az alapo­sabb szakismeret birtoklása, ezt a célt csak a széles körű felelősség és példaadás segít­ségével tudjuk elérni. Falun pedig a községi veze­tők tehetnek ezért elsősorban. (gmf) Három kép Füzesabonyból Az elmúlt napokban — most még lehet játszani a szavakkal —, az elmúlt esztendőben, Fü­zesabonyban jártunk, s érdekes dolgokat tapasztaltunk. Többek között, ahogy betértünk a ci­pész ktsz-be, meglepetéssel lát­tuk, hogy csupa rádió, televízió és háztartási kisgép közé keve­redtünk, ahol három szorgal­mas műszerész tevékenykedett. Kérdésünkre elmondották, hogy ők azok a sokat emlegetett ja­vító szolgálat, akik három já­rás beteg masináit javítják, s a MÉSZÖV forda-járatai szállít­ják helybe, illetőleg a „pana­szosokhoz” a készülékeket, gé­peket. Nagy a forgalom, mert míg eddig a három járás min­den községéből körülményes úton, drága pénzért kellett a meghibásodott készülékeket és a gépeket a GELKÁ-hoz szál­lítani, addig mbst egy hét alatt — a forda ideje ez — elkészül a javítani való, s viszik a bol­dog tulajdonosnak vissza, anél­kül, hogy egy lépést is tett vol­na ez ügyben. Képünkön Máté József éppen tekercsel, az egyik háztartási gépnek égett ki a „lelke”, s míg ezt a nagy figyelmet és türelmet igénylő munkát el nem végzi rajta a fiatal mű­szerész, addig meg sem moz­dul a masina! Ezen a képen Schmidt Tibor elektronikus televíziót javít A másik ktsz nem nagyon termel. Itt szépítenek! Meny­hárt Jánosné kozmetikus hoz­zásegíti a nőket ahhoz, hogy szépek, üdék, fiatalok marad­janak. Nem mondom, a kezrV nem mindig kellemes, de ré ’ mondás érv.'--as- még ma is: A szépségért meg kell szen­vedni! (Foto: Márkusz)

Next

/
Thumbnails
Contents