Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

2

NEPÜJBÄG

1963. január 30., szerda

Kádár János beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

országában. Először semmiféle társadalmi, vagy politikai oszNáiunk általáno a választ

mert valamennyi 18. életévét betöltő állampolgár gyakorlatilag választójoggal rendelkezik. Körülbelül Hat és fél millió választó van Magyarországon. Ki vannak zárva bizonyos, bírói ítélet alatt álló emberek, és amint más országokban is van, az elmebetegek, akik nem tudnak a jogukkal rendelkezni. Ekkor jön a következő kérdés: kit van lehetőség megválasztani? Én itt most nem fogom felsorolni valamennyi kapitalista országot, hogy melyikben, melyik párt uralkodik és kikből állnak a választók, de azért némi kis emlékeztetőt mondanék, mert ami nálunk volt,* az feltűnően illik ahhoz, ami a tőkés országokban ma van. Nálunk a felsőház kinevezési alapon jött létre, nálunk a felsőház összetétele úgy nézett ki, hogy minden felsőházi tag szavazhatott, még ha elmebeteg volt is. Ott volt a tagok körében öt herceg, 38

tályhoz való tartozás egyetlen állampolgárt a választás jogában nem korlátoz és nem zár ki.

sak és egyenlők ók jogai,

gróf, 16 báró, a többit nem folytatom, mert olyan hangzásra hasonló foglalkozás, mint például a jogász, amely mást jelentett a múltban, mint most. A megválasztott képviselőházban 241 képviselő volt, ebből 107 nagybirtokos, nagytőkés és bankár. A másik fele megoszlott a horthysta fö- liszí viselők, katonatisztek, tábornokok, ügyvédek és más, hasonlók között. A múltban, még akinek volt is szavazati joga, és azzal élhetett is, annál is felmerült a nagy kérdés, itt van-e módja választani. A 30-as években kísérletet tettünk, hogy az akkori választásokon indulhassunk, ott volt a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelynek voltak képviselői, jelöltjei, Palotás és mások, mert úgymond, joguk volt a jelölésre és indulásra. Altkor olyan rendszer volt, hogy az induláshoz legalább 5000 ajánló kellett. A munkáskerületekben

gyűjtöttük az aláírásokat, egy jelöltre 25 ezer jelölést kéllett beszerezni. Egyébként akkor az történt, hogy a választás küszöbén, egy gyűlésen rájta- csaptak és szétverték a Magyar Szocialista Munkáspártot és a rendőrségen kezdték csúfolni a munkáspárt képviselőit, hogy „a képviselő urak hogy vannak”. Persze, akik akkor őket csúfolták, ma gyászos véget értek és az akkori képviselők ma veterán harcosok. Jelenleg az általános választójoggal élve, — amelyet minden felnőtt lakos bír — kezdődött meg a jelölési munka, amelyen a választók mintegy fele vett részt, ahol eléggé alaposan megvitatták, hogy kit fogadnak el jelöltnek.

3800 esetben kicserélték a jelöltet, egy másik embert fogadtak el helyébe, sok esetben két jelöltet fogadtak el. A szóban forgó jelöltet, hogy elfogadják-e a tanácsba, vagy sem, a dolgozók maguk döntötték el. Azt is meg kell mondani, hogy az eddigi ismereteink szerint a mintegy 3800 esetben kicserélt jelöltek a megfigyelés és tapasztalat szerint jobban tudják a tömegeket képviselni. A jelöléshez hozzátartozik az a szempont is, hogy

az életszínvonalat érintő sok más kérdést. Ismeretesek előttünk bizonyos munkáskatego- riák, és bizonyos értelmiségi foglalkozásáén emberek problémái. Itt meg kell becsületesen mondani, hogy ebben a csoportban, az érintett fizikai és szellemi dolgozók száma nagyon jelentős, és ahogy mondottuk, sajnos, ez már akkora tömeg, hogy ha ösztönözni

akarunk, ez összegben egymil- liárd forintba kerül. Ez nem úgy van, mint egy szűk csoport. Ezekkel kapcsolatban azt tudom megismételni, hogy a párt Politikai Bizottsága, a kormány, pontosa« ismeri az adottságokat, számon tartja a megoldásra váró problémákat, és ahhoz az elvhez tartjuk magunkat, hogy amíg a valóságos fedezet nincs meg, addig a javításnak nem adhatunk helyet. Viszont, ha megteremtjük a munkában, a termelékenység növelésében, az előállítási költségek csökkentésében ennek alapjait, akkor legyen nyugodt mindenki, hogy egyetlenegy hétig, vagy hónapig sem fog a kormány várni azzal, hogy ezeket a problémákat megoldja. A képviselőház mandátuma négy évre szól.

most a tanácsban is a munkások, a parasztok és az értelmiségiek képviselik a dolgozó emberek ügyeit.

%

Az ország nem kell szeg

1958 óta az ipari termelés 50 százalékkal növekedett, a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejeződött, és nem kis eredmény, hogy a traktorok számát 26-ról 50 százalékra sikerült emelni, a műtrágyafelhasználás 150 százalékkal emelkedett holdankint.

Az átszervezés óta a mezőgazdasági termelés 8 százalékkal, a felvásárolt árumenyr nyisóg 17 százalékkal emelkedett. De fejlődés volt az élet minden más területén és azért olvasom fel ezeket az adatokat, mert menetközben majd nem nagyon vesszük észre, hogy milyen gyors is a fejlődésünk.

Ha hozzávesszük, hogy a számok mögött élő emberek vannak, jó érzés arra gondolni, hogy négy esztendő alatt 34- ről 67 ezerre növekedett a középiskolások és 178 ezerről 330 ezerre az általános iskolások száma. Ez népünk olyan vívmánya, amelyre büszke lehet, ugyanakkor ez jövendőnk nagyon fontos biztosítéka, mert minden dolgozó tudja, hogy a munkához művelt ember is kell, aki ura a technikának. Ugyancsak: becsületes számot mutat, hogy a kiskereskedelem forgalma, vagyis a fogyasztás, 20 százalékkal növekedett hazánkban, 2 300 000 takarékbetét-tulajdonos van hazánkban. Ez a nép haladását tükrözi és azt, hogy az egyének is érvényesülnek, különben hogyan kerülhetne elő ez a jelentős „vastartalék”. Ez a négyéves mérleg nem rossz képet mutat. Ha feltesszük a kérdést, hogy minek köszönhetjük az eredményeket, azt kell mondani, hogy a párt helyes politikájának, a dolgozó embereit odaadó munkájának köszönhetjük. Elmondhatjuk, hogy a párt, a munkásosztály vezetésével, több, a fejlődés során adódó nehézséget határozottan és biztosan leküzdött. Az eredmények sommázása azt mutatja, hogy nálunk szilárd a néphátaiom, amelyre a szocializmus alapjait leraktuk és a szocializmus teljes íelépítésétovább fej les szocialista

megőrizhetjük az alkotó munka alapját, a békét. (Taps).

Mert, ha eredményekről szólunk, akkor azt kell mondani, hogy a hatalom, szocialista vívmányaink, és a béke, ez tette együttesen lehetővé a mi fejlődésünket, és mindezekre szükség van a kommunista fejlődéshez. A háborút sok ember átélte, és sok ember gondol vissza rá és nem kívánja senki olyan ember, aki munkával, becsületes emberi érzéssel rendelkezik, egyetlen ‘ olyan osztály sem, amely nem más osztály kizsákmányolásából él, és az olyan országok népei sem, amelyek a saját társadalmukat építik. A háborúhoz pedig — és ezt meg kell mondani — október 22-én nagyon közöl jártunk, és azt is meg kell mondani, hogy az Egyesült Államok kormányának brutális lépése következtében alakult ez így, amikor elhatározták, hogy nyílt támadással, fegyveres erővel letörik azt a kubai forradalmat, amelyet ők saját rendszerük szempontjából nagy veszélynek tartanak, hogy vélem, van is valami igazuk abban, hogy a tanulás, a diktatúra, számára az élő szocializmus példája mindig veszélyt jelent. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a Szovjetunió békepolitikája, ereje, ugyanakkor megfontoltsága, felelősségérzete volt, amely az emberiséget a háboggyűlésnek és a ta [yenkeznie a válás;

nek időszakába léptünk és az elért vívmányok örökre szólók.

Örökre szólók azért, mert a végbement társadalmi fejlődés eredményeképpen a régi rendszer visszatérésének lehetőségei megszűntek és azért is, mert a Magyar Népköztársaság' egy olyan nagy erőhöz tartozik és a szocialista világrendszer olyan része, amelynél nagyobb erő a világon nincs, ezért a magyar nép — nemcsali a képviselők és tanácstagok, hanem maga a nép — megelégedetten, saját munkájára büszkén tekinthet ' a jövőbe. Ha a négy esztendőről és a választásokról, a távlatokról szólunk, hozzátehetjük, hogy a jövőnkbe magabiztosan tekinthetünk. Azt mondja ez a négy esztendő, hogy ha a helyes célkitűzésekhez szilárdan ragaszkodunk, a népi tömörülést tovább erősítjük —, ami a szocializmus zászlaja alatt reális erőként adva van —, ma is minden akadályt le tudunk küzdeni és előre fogunk jutni a társadalmi fejlődés és a jobb életfeltételek tekintetében.

Vagy vessünk még egy pillantást az ellenforradalom időszakára. Ez azért hasznos, mert tudnunk kell, hogy ez a politikai vonal 1958. november 4-én vette kezdetét Ha így nézünk vissza, azt látjuk, hogy ez a politika —, amellyel a választókhoz fordulunk — és mellette népünk helytállása eredményezte, hogy most az országban a romok és anarchia helyett élet van, és fejlődés van gyorsan épülő és szépülő fővárosunkban is. Az élet fő jellemzője az, hogy szocialista, és törvényes rend van hazánkban. Bizakodó, dolgozó és tanuló emberek élnek nálunk, szocialista öntudat és lelkes munka vezeti az embereket.

Eredményként szólok arról, hogy jelenlegi sikereink és jövő reményeink nagyon erős támasztéka az, hogy a Magyar Népköztársaság, a Szovjetunióval és a többi haladó erővel szilárd és biztos szövetségben áll és megy előre. Tehát megőriztük és

ztjük népünk vívmányait,

rútól mégőrizte. Ebben a hatalmas tettben mi is részeseknek érezzük magunkat, éppen úgy, mint a szocialista világ népei. És hogyha a békét sikerült megvédelmezni, akkor a mi népünk maga is hozzájárult a béke megvédelmezésé- hez.

Most, hogy választásra készülünk, felvetődik ilyenkor a szokott kérdés: hogy itt nincs semmiféle lóiba? Nekünk ilyen hibába nem szabad esnünk, hogy azt mondjuk, hogy minden nagyszerűen és minden jól megy. Mi tudjuk, hogy nincs minden rendben. Illő és szükséges is, számot vetni a végzett munka eredményével, mert a munka adja meg az eredményt, az egész ember számára, hogy érdemes dolgozni, érdemes viaskadni. Hibák, persze, vannak. Itt az önök emberei most . építhetik újjá azt áz Brzsébet- hidat, amely a háború maradványaként nincs készen. Van itt nálunk rengeteg hiányosság.

jobb szervezés, és nagyobb szórj

ahhoz, hogy minden nehéz- , séget le tudjunk küzdeni. Ehhez az is kell, hogy a kommunisták példásan dolgozzanak. Én magam sokszor szok- , tam szólni a pártonkívüliek megbecsüléséről és ezt most is

inácsnak ttások idején

Figyelembe kell venni a súlyos, múltból örökölt hibákat. Körül kell nézni, hogyan hagyták itt országunkat a nagybirtokosok, a militaristák. Szálasiék a tönk szélére vitték az országot mindenféle tekintetben.

Ha valaki bemegy a város főforgalmi útjára manapság és iátja, milyen forgalom van, felidézi, hogy negyvenötben mi volt, még egy kétkerekű biciklit is alig lehetett találni. A hatalomért folytatott harc idején sem dolgozhattunk. Például ón 45—48 között nem keveset jártam a Ganz-MÁVAG megfelelő helyiségében pártnapra, gyűlésre, jcbbra-balra. Hol egy szociáldemokrata kiáltott fel, hogy rá kellene lépni „a kommunisták tyúkszemeire”, hol a kommunisták mondták, hogy elég már a szociáldemokraták hetven kedéséből, hol mindezek mögött jó adag megalkuvó lapult meg, akik se szocialisták, se demokraták nem voltak. Ilyen körülmények között építette népünk a szocializmust.

És ha mindezt számba vesz- szük, és megnézzük a helyzetet, akkor lehetetlenség arra nem gondolni, hogy most pillanatnyilag az a helyzet, hogy van jól dolgozó minisztérium, és van kevésbé jól dolgozó minisztérium. Van jól dolgozó tanács és van kevésbé jól dolgozó tanács, van jól dolgozó igazgató és kevésbé jól dolgozó igazgató, van jól .dolgozó pártszervezet és van kevésbé jól dolgozó pártszervezet Ugyanez van a mezőgazdaságban. De mindez nem ejt kétségbe, mert a mi gyárainkban,

termelőszövetkezeteinkben, kutatóintézeteinkből addig is a tudósok helyes irányban dolgoznak, és most az a dolgunk, hogy ahol még nem jól dolgoznak, azokat megfelelően támogassuk, mert erre mindig szükség van.

A gyárak fejlődését azért tudom nagyra becsülni, mert óriási nehézséggel küzdöttek. Kaptak önök a kormánytól olyan diezelesítési programot, amelyet nem a MÁVAG, de fél Európa nem tudott volna megtenni, mert a szükséges eszközöket nem bocsátottuk rendelkezésre. Aztán javítottunk a programon, megadtuk a szükséges eszközöket és önök teljesítették a programot. Vagy itt vannak a termelőszövetkezetek.

Elmondok egy példát. Mit értünk mi az alatt, hogy a gyengébbet meg kell biztatni? Igen, a termelőszövetkezetet. Ez nagy kérdés most. Igen fontos, hogy megvizsgáljuk a tagok szorgalmát. Van jó néhány termelőszövetkezetünk. Vannak köztük gyengébbek, erősebbek. A gyengébb termelőszövetkezeteinket, ha akarjuk, erőssé is tudjuk tenni. A minap beszéltem a televízió egyik nézőjével, örömmel újságolta, hogy látott a tv-ben egy riportot, miszerint a Győr megyei tsz-ekben kiosztották a munkaegység-részesedést, megvolt a zárszámadás, munkaegységenként 34 forint jutott egy-egy tagnak. Mint ismeretes, Győr megye volt az, amely az átszervezést először fejezte be és a szervezettség legmagasabb fokát érte el. El lehet és el tudjuk érni a legjobb eredményt, mert nemcsak GyTr megyében vannak szorgalmas emberek. Kicsit

, jobb vezetés, salom szükséges

teszem. Azt is meg kell mondanom, hogy a kommunisták szervező ereje és példamutatása nélkül előrehaladni lehetetlenség. Úgyhogy a. félmillí(Folytatása a 3. oldalon)

den egyes képviselő, tanácstag, az új választásokra való felkészülés menetében, amikor többször találkozik a dolgozókkal, valójában beszámol az országgyűlés és saját személyes tevékenységéről is. Szükséges ilyen időszakban összegezni a végzett munkát és a dolgozókat meggyőzni az eddigi munka helyességéről és továbbjavítá- sáról. Nézzük meg a munka eredményét Ha eredményekről szólunk, akkor meg kell mondani, hogy az 1962-es év nemcsak a gyárakban volt különlegesen nehéz év, ahol többféle szervezési rendellenesség nehezítette meg a munkát, hanem az ország más területein is. Hazánk belső fejlődése nagy és nehéz kérdéseket vetett fel. A mi társadalmunk fejlődése azt kívánja, hogy

; összes területein en előrehaladás,

landó tevékenységről megfeledkezve agitálnánk, ez nem lenne helyes. Közben a mozdonyokat kell gyártani, bútorokat kell készíteni, és közben kell agitálni. Nincs más lehetőség. (Taps.) Az ipari termelés a nyilvánosságra hozott adatok szerint 9 százalékkal nőtt, ezen belül a termelés növekedésének 63 százaléka a termelékenység javulásából jött létre. A mezőgazdaság a rossz időjárás miatt csak az előző éri termelés mennységét érte el, viszont a. mezőgazdaságban a tárolt árumennyiség 5 százalékkal növekedett. Növekedett a teher- és személyszállítás, a külkereskdelmi forgalom, valamint a beruházás is mintegy 8 százalékkal az előző évhez képest.

Ami a Lakosság közvetlen, mindennapi életét illeti, az összes pénzbevétele 4,2 százalékkal növekedett 1962-ben, az

1961- es évhez képest, míg a fogyasztás 4,8 százalékkal. Az

1962- es évhez tartozik, hogy az év végén — ahogy erről a kongresszuson szó esett — néhány, már elhatározott szociális intézkedést realizált á 'kormány. Például a szülési szabadság meghosszabbítása, a nyugdíjak javítása, az egyes használati cikkekben árcsök| kentés, — az adott lehetőségek szerint, s annak keretében.

Mint emlékeznek rá, szó . esett a kongresszuson további, • az életszínvonalat és a népjólé- . tét érintő intézkedésekről és [ néhány olyan intézkedésről is, i amely megvalósításának felté- i telein mostanában dolgoznak ! az Illetékes állami szervek, i Ezenkívül a Központi Bizott- . ság és a kormány számon tart

lennyire nem ez a lényege a ársadalmi rendszernek és an- iak, ami a társadalom belső ártalmát adja. A lényeg az, logy proletárdiktatúra van. A őkés országokban is van dik- atúra, a mi rendszerünkben s. A mi diktatúránk célja az dnyomás elleni küzdelem, de nivel, kivel szemben? Azokkal szemben, akik faji gyűlölködést szítanak.

Nálunk is van elnyomás, de ük ellen? Azok ellen, akik a lépi demokratikus rendszer élén uszítanak.

Mi február 24-e után ezt a

iiktatúrát meg akarjuk erősí- ,eni. A háborús pusztítás, a né- >i demokratikus rendszer ellen küzdőket támadjuk, és visszaszorítjuk azokat oda, ahol az 5 helyük van.

Kedves elvtársak!

A Hazafias Népfront és mina társadalmi élet egy időben légy

■nert ha valamelyik lemarad, súlyos következménye van. Ezért kell egy időben előkészí. teni minden területen országunkat. Az életszínvonalró] mindjárt megjegyzem, hogy most — önök is tudják — országunkban különböző nehézségek vannak, részben a hosszan tartó tél miatt Átutazott Zsiv- kov, a bolgár testvérpárt vezetője hazánkon és kérdezi: mi újság van, hogy vannak? „Köszönöm kérdését, létezünk.” - „Nem is olyan rosszul léteznek maguk” — válaszolt. Ez is hozzátartozik a dologhoz.

Hideg van, fűteni kell. (Taps:, Ha nagy általánosságban nézzük a végzett munkát, meg keli mondani, hogy számos nagy kérdést vett elő pártunk és sók fontos kérdést megoldottunk él megjelöltük a megoldás módját Az iparszervezés, a mező- gazdaság kérdésével, a személyi kultusz felszámolásává' foglalkozott a Központi Bizottság, azonkívül összehívd pártunk VIII. kongresszusát amelynek felkészítése hatalmas munka volt.

Egyébként ez a választás kampányra is vonatkozik, f választásban sok százezer ember aktívan részt vesz, bízott Ságokban jegyzőkönyveket írogat, agitál, sokféle formábai dolgozik. Mi is, a pártközpont ban, a kormányban hasonlóai dolgozunk. De mi a választás kampány kezdete előtt egy bel só szabályt mondtunk ki: úg; kell végezni a választási mun kát, hogy előbb mindig el kel végezni a belső folyamaté munkát, a választás tennivaló még ehhez jönnek, egésze: február 24-ig, amikor mindé’ eldől. Mert, ha az alapvető, ál

A mostani képviselő-jelöltek m megoszlása, osztályhoz tartó- tá zása az eredeti foglalkozás ni szerint: mintegy 42 százalék ta munkás, 18 százalék paraszt, hí mintegy 36 százalék értelmi- tó ségi. Meg kell jegyezni azt ta az örvendetes dolgot az értei- is miségiek tekintetében, hogy el népünk műveltsége olyan ro- ír hamosan fejlődik, amire rend- k, szerint olyankor jövünk rá, k amikor egy nagyobb gyülekezet együtt van és műveltségi k statisztikát állítanak össze, n Meglepő ilyenkor a munkás- le emberek műveltsége. Az embereknek mintegy fele felső d iskolai végzettséggel rendelke- te zik. A dolgozók ügyét munká- P sok, parasztok és értelmiségiek k fogják képviselni. Kellő mó- sj dón érvényesült a jelöltek ki- ő választásánál az a követelmény, hogy a tömegek által ismert politika jut érvényre, ennek megfelelően vizsgálták 0 és esetenként cserélték ki a je- < lölteket.

Tisztelt hallgatóink, tisztelt nagygyűlés!

Az egész választásnak, 15 Ugyanúgy, mint rendszerünk- | nek a lényege nem azon mű- n lik, hogy egy párt, vagy több g párt működik, hanem azon, n hogy tőkés diktatúra van-e, % vagy munkéshatalom, illetőleg, g hogy a hatalom erejét mivel t szemben érvényesítik. Meg- k említek egy indiszkrét dolgot, t 1956 novemberében, amikor a ú forradalmi munkás-paraszt s kormány megalakult, akkor „ nem volt elhatározva, hogy r egypártrendszer legyen.-e, z vagy többpártrendszer. Ha a különböző pártok alkalmaz- j. kodtak volna a népköztársaság törvényes rendjéhez, nem lett z volna szükséges tobbpártrend- r szer. De ellenségeink butasága k miatt, akik nem hittek abban, f hogy az ellenforradalom már elbukott, ezeket a pártokat a 11 népköztársaság elleni uszítás- j ra buzdították. Ilyen körűimé- 8 nyék között felmorzsolódtak. 1 (Taps). Hálistennek, akkor f egy pártrendszerrel fogunk 2 dolgozni — mondottuk. Az I ilyen kérdésekkel dolgozó elv- a társak nagyon jól tudják, r hogy a népköztársaságban nem alapvető törvény, hogy 1 egy párt legyen, vagy több \ párt legyen. Mivel a körűimé- 1 nyék így alakultak, hát egy- s pártrendszer van. A kormány- i zás szempontjából semmiféle c munkamegtakarítás nincs ez- 1 által. Az eszmei vezető a kom- < munista párt- Mit takarítót- ! tunk meg, mit csinálunk? Mit s miért és mit akarunk? Még 1 ennek a pártrendszernek elő- ] nye is van, így intenzívebben ' kel] politizálni, még mélyen- i szántóbban kell a feladatokat i megtárgyalni. Ezt csak abból a 'szempontból említem, hogy <