Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-29 / 23. szám
1963. január 30., szerda NÉPÜÍSáG 3 Kádár János beszéde (folytatás a 2. oldalról) ónyi kommunistának megtisztelő feladat jár, hogy a jövőben, amint eddig tették, továbbra is végezzenek felvilágosító munkát és ami a legfontosabb, hogy a szó és a cselekedet fedje egymást, és olyan példásan dolgozzanak, ami a többi embert is követésre biztatja. A választásokkal kapcsolatban felmerül a választás joga. A mi választási jogunk az, hogy ugyanezt a politikát akarjuk folytatni, amit eddig, csak még hatékonyabban és minden területen érvényesítsük ezt a politikát. Tovább erősítjük politikánkat a Szovjetunióval, a varsói szerződéssel kapcsolatosan. Küzdünk az agresszió ellen, küzdünk az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséért. A Szovjetunió legutóbbi újabb javaslata ezt az ügyet reális közelségbe hozta. Az atomfegyver-kísérleteket szüntessék be, nekünk is ez a távolabbi célunk, továbbá ezzel kapcsolatosan a háborús veszély kiküszöbölése. Továbbra is küzdünk a német béke- szerződés megkötéséért. E törekvéseinket csak megerősíti az a tény, hogy az utóbbi időben francia—nyugatnémet szövetség köttetett. Továbbra is harcolunk a fegyverkezés ellen, az általános és teljes leszerelésért. A mi külpolitikánk alapelve a békés egymás mellett élés, mi hiszünk abban, hogy a két rendszer, a tőkés társadalmi rendszer és a szocialista társadalmi rendszer békés versengése az egész nép érdeke és azért dolgozunk, hogy ebben a harcban a szocialista társadalom kerüljön ki győztesen. A párt vezetésével, az egész nép mozgósításával akarjuk ezt megoldani. Az 1963. évi tervet és az ötéves tervet teljesítjük. A szocialista társadalmat teljesen felépítjük, népünk általános életszínvonalát, kultúráját emeljük még magasabb fokra, hogy ezáltal eljuthassunk oda, ami az ember legnemesebb célját valósítja meg. Ha szilárdan kitartunk a kommunizmus elvei mellett, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy társadalmi berendezkedésünket tovább tudjuk fejleszteni. Küzdünk, hogy a helyes vezetés és kormányzati elv maradéktalanul teljesüljön. A tömegek iránti bizalom, a tömegekkel való összeforrottság győzzön egész társadalmunkban. A mi politikai céljaink azt jelentik, hogy teljes ' erővel, forradalmi lendülettel és lelkesedéssel küzdjünk a kapitalista szemlélet és a kapitalista múlt mindenféle maradványa ellen, a kommunista eszmék győzelméért. Harcolnunk kell a visz- szaélések ellen. Nekünk, kedves elvtársak, mai vívmányunk a szocialista demokrácia. A demokrácia a mi értelmezésünk szerint szabadság és jog, de ugyanakkor kötelesség is. Azokkal a kevesekkel meg kell értetnünk, hogy a szocialista társadalomban dolgozóknak nemcsak joguk, hanem kötelességük is van. Mindenkinek van olyan személyes tapasztalata, hogy társadalmilag nem eléggé fejlett embereknél a demokratikus öntudatra való ébredés, fordított rendben történik. Elvtársak! A tőkés időszakban se a tőkés rendszert, se a kapitalistát nem nagyon szerettük, de mi, kommunisták, még a kapitalizmusban is emberként vallottuk, hogy a munkát, amit elvállaltunk, el kell végeznünk, mert ha a munkát elvégeztük, akkor tudunk igazán harcolni. Nekünk kötelességünk az emberek jogaiért küzdeni, de meg kell vizsgálnunk, hogy kötelességüknek eleget tettek-e már. Szabadságjog, kedvezmény, dicséret, minden jár annak az embernek, aki a munkáját elvégezte. eredményre és a meglevő hiá- célra gondolva is azt mond- nyosságokra, az előttünk levő hatjuk, hogy nagyot léptünk előre, s hogy a legközelebbi esztendőben ugyanolyan mértékben haladunk előre. Ehhez szükséges, hogy a párt maga rendíthetetlenül és szilárdan kövesse azt az igazi marxista—leninista—kommunista politikát, amit az utóbbi években követett. A Hazafias Népfront eszméje hassa át egész népünket, a nép tömörüljön még szorosabb egységbe, a párt vezetésével haladjon előre. A párttagok és pártonkívüliek összefogása és tömörülése maga a nép valóságos hatóereje. A szocialista és nemzeti egység pedig születőben van. És reális célként valósítjuk meg, hogy a szocialista eszme egységében egyesüljön és tömörüljön az egész nemzet. Az egyenetlenség, a pártharc, a turáni átok — ez régen használt fogalom. De az egységre való törekvés sem mai. A történelemből tudjuk, a nemzeti egységet hirdette és őrködött megvalósításán a magyar nép számos kiemelkedő nagy vezetője, közöttük a legismertebb Rákóczi és Kossuth. A nemzeti egység jelszavával próbálták az állhatatlanok és nemzetvesztő erők is megtéveszteni a népet. Ismertek a tisza istvánok, bethlenek. Az 1956-ban, az akkori szervezkedés irányítói mind a nemzeti egység jelszavával szélhá- moskodtak. Mert nem lehetett egységbe összeforrasztani a királyokat és koldusokat, a feu-l dális jobbágytartó főurakat és a kizsákmányolt munkást Mi most azt mondjuk, hogy a szocialista zászló alatt, a szocialista eszme jegyében lehetséges a nemzeti egység megvalósítása és ez a nemzeti egység már kialakulóban és megvalósulóban van. Ez most reális cél, amiért érdemes harcolni, hiszen nagyszerű és gyönyörű gondolatot hordoz magában, mert a belső harcok őrlik a nemzet erejét és az egység reális alapja az, hogy nincs ma a magyar nemzet kebelén belül kibékíthetetlen ellentétekben őrlődő társadalmi osztály. Az a valóság most, hogy a mi népünk, amely már nemzetté vált, 65 százalékában munkásokból és alkalmazot- tagokból, 30 százalékban szövetkezeti tagokból és segítő családtagokból áll, ez a mi népünk kilencvenöt százaléka, ahol alapvető osztályellentét és osztályérdekek összeütközése nincs. Pozitív célunk a szocialista társadalmi rendszer felépítése, a nép boldogulásának szolgálata, és az egész nemzet felvirágzása, amely az egész nemzeti összefogást.segíti. A kommunista meggyőződés, az egyéni érdek mind ebben az irányban hat, hogy minél gyorsabban építsük fel a szocialista társadalmat. Reális ez a cél, amelyet hirdetnünk kell és dolgoznunk kell a megvalósításáért. A szocialista eszme hassa át egész nemzetünket A munka a jog alapja! Ha mi helyeseljük azt, hogy egy bárónak született csecsemőnek ne legyen több joga, mint a gyár egyik munkásának, akkor így válaszolhatunk: a jog azé, alti a munkáját elvégezte. Aki a népköztársaság törvényeit megsérti, felelősségre kell vonni. Nem lehet olyan szocialista törvényesség, amely csali az egyik oldalát biztosítja a törvénynek. Mi azt kérjük, hogy a választás napján a magyar nép támogassa a népfrontot. Az országgyűlést és a tanácsot továbbra is támogassák a dolgozók munkájukkal, politikai helytállásukkal és támogassák még olyan módon is, hogy a kritika szavát is hallassák. Természetszerűen, mint már azt említettem, a választás előtt is, a választás alatt is és a választás után is a munkában való helytállást kérjük, azt kérjük, hogy minden dolgozó ember feszítse meg tudását, erejét, alkotó képességét, hogy az 1963-as évi terv és az ötéves terv is teljesüljön. A jelenlegi időjárás — a biztatás jegyében meg kell említeni — hátráltatta főleg a bányászok munkáját. Nekünk a megtakarított energiával készenlétben kell lenni, amikor lehet, azonnal hozzá kell látnunk a munkához. A nü politikánk — mint ez ismeretes a magyar nép elolt — a dolgozó tömegekbe vetett bizalomra épül. Ismeretes, hogy a munkások, a szocialista mun- kaversenyben a szocialista brigádok képesek jobb eredményeket elérni. A hídépítők a hidakat építik, a Dunai Ce- mentművet, a közlekedési dolgozók. a szerelők és a bányászok helytállnak önmagukért a munkában, amikor helyettesítésről van szó, helytállnak hősiesen a vasárnapi műszakban is. Az egész nép elismeréssel gondolhat arra, ahogy a bányász testvéreink különleges, nehéz helyzetben helytálltak önmagukért, abban a nagyon hideg időben is. Teljesítésük ekkor sem csökkent: 102 százalék felett teljesítették munkájukat. Ez egyébként egy nagyszerű példa arra. hogy mit változott a mi népünk gondolkodásmódja. Ennek a vasárnapi műszaknak a gondolata már .felmerült régebben is. Egyes, tizenkét éves tapasztalattal rendelkező vezetők így vélekedtek: nem érdemes csinálni. Most a bányászok megmutatták, hogy nemcsak a vasárnapi műszakot teljesítették, hanem a köznapi munkájukat is 100 százalékon felül. Most a termelőszövetkezetekben a zárszámadások folynak. Meg kell mondani, hogy parasztemberek az aszállyal szembeni kétesztendős időszakban hősiesen helytálltak. Elérték a korábbi életszínvonalat, sőt bizonyos területen jobb eredményeket értek el. Az idei aszályban holdanként 10 mázsás búzatermés nem kis eredmény. Ilyen eredményt csak egyetlen évben értek el, — az 1961-es évben. így lehetne sorolni az eredményeket, hogyan és miként állnak helyt az emberek egyes munkaterületen. Egy példát meg kell említenem. Az utóbbi két esztendőben tulajdonképpen háromszor, volt kritikus a helyzet Először 1961. év elején, amikor az amerikaiak támadásával az első partraszállási kísérlet volt Kubában, másodszor a berlini kérdés, harmadszor 1962. október 22-e és az utána következő időszak. Az 1961-es év őszén, amikor tovább bent kellett maradni katonai szolgálatban, az emberek önként kérték a bentma- radásukat. De még azt is meg kell mondani, ugyanebben az időszakban a helytállásból nagyszerűen vizsgázott az egész magyar nép. Nézzék, elvtársak! Nem igaz, hogy a mi népünk nem tudta volna október 22-én, 23-án, 24-én, milyen súlyos helyzet van. Ezt mindenki tudta. Emlékezhetnek vissza azokra a napokra, amikor az emberek jobban figyeltek a hírekre, beszélgettek, s az egész nép nagyszerűen végezte a munkát. Semmiféle hisztéria nem volt, ami bizonyítja a nép érettségét, és ne értsék félre — bizonyítja, azt is, hogy népünk nyugodt a vezetést illetően abban az értelemben is, hogy az ország vezetésében nincs kapkodás. Bizott a Szovjetunió politikájában, a nagy szovjet népben, Hruscsov elvtársban és harcostársaiban. (Taps). Ügy hogy, ehdársaink, az elért és az összefogásunk növelje az ellenséggel szembeni erejét. Ennek érdekében el kell űzni sorainkból a múlt árnyait, a korábbi összetűzések emlékeit és a közös célra, és a jövőre kell nézni, össze kell fogni és nagy dolgokat kell véghezvinni. Harcoltunk egymással, ez az igazság mindenféle változatban a történelem utolsó 10, 20, 30 esztendejében. Még akkor is harcoltunk, amikor két munkáspártban voltunk, a tőkés rendszer ellen, de a gyárban is egymással harcoltunk. E harcok emlékét félre kell dobni azzal, hogy a szocializmus érdeke és a munkában való becsületes helytállás kössön össze bennünket. Ez a népi összefogásunk alapja. Ami a jelen pillanatot jelenti, elég hosszú és szigorú tél van, de a tél után tavasz jön, legalábbis eddig így volt, és bizonyosan így lesz most is. Ha e tekintetben biztatás kell, megmondhatom, hogy nálunk senki sem fog tömegesen éhen halni tavaszig, mindenki meg fogja érni. Munka vár reánk, nagy munka és most szigorú feltételek között kell dolgozni. Tény, hogy a mi választási Ígéreteink között megint ott van, hogy szívósan, állhatatosan kell dolgozni, még jobban az eddiginél, ezen keresztül tudjuk megvalósítani, amit az egész dolgozó emberiségnek kívánunk és óhajtunk, hogy még jobb és szebb legyen az élete. A feladat előttünk van és azokat meg kell oldanunk. Az eszmék világosak, a párt vezet bennünket és az akadályokat le tudjuk küzdeni. Még. engedjék meg, hogy a végén a' következőket megemlítsem. Vannak nagyon idős emberek is, és tudják, hogy a századforduló idején a szocialistákat nálunk az urak nemcsak gyűlölték, hanem hóbortos embereknek is tartották, akik meg nem valósuló eszmék rabjai. Később gyűlölték, de üldözték is, s ugyanakkor hóbortosoknak tekintették őket. Ezt a Horfchy-rendszerből ismerem még, a rendőrség tagjai közül is tudok olyanról, akik a megfelelő eljárás lefolytatása után — kihallgatás, verés, stb. — a végén nem hivatalosan azt mondták, hogy őAiltek vagytok, hogy agyonveretitek magatokat, hiszen az életben ebből soha nem lesz semmi, — 1936-ban ezt mondták a horthysták. És temették a mi rendszerünket 1956-ban is. Akkor voltak tele az újságok Becsben, Párizsban, New Yorkban, azzal, hogy reggelre megszűnik a Magyar Népköz- társaság. Hol van az a magyar társadalmi osztály és azok az emberek, akik hóbortosoknak nevezték a szocialistákat? Sehol sincsenek! De itt van maga a magyar nép, a szilárd néphatalom és folytatjuk a munkát. A nagyvilágban, amikor fellépett Marx, Engels és később Lenin, megszületett a Szovjetunió, a tőkések haragudtak, megvetették őket. Marxot hóbortos közgazdásznak nevezték, aki húsz esztendőn keresztül irogat —, így gúnyolták a polgári tudósok — és hol három hetet, hol két hónapot jósoltak a szovjet hatalomnak, hogy fenn fog maradni. Hova lettek ezek az emberek? A Szovjetunió él, fejlődik, a szovjet nép fejlődésétől és a szocialista rendszer győzelmétől a kapitalisták rettegnek, a békés verseny keretében. A szocializmust hiába temették, a nép él, van és új hazát épít népünk a régi helyén. A nagyvilágban hiába temették a Szovjetuniót, a nemzet szilárd, új világot épít. Ezek a mi eszméink, a bennünket vezérlő eszmék, a forradalom eredményei, amelyek munkában és harcban születtek, amelyek nagy lelkesedéssel töltenek el bennünket a további munkánkban. Biztosak vagyunk az eszmék teljes, végleges győzelmében. Most, a választással kapcsolatban pártunk és kormányunk bízik a munkásoknak, parasztoknál-: és az értelmiségieknek támogatásában és abban, hogy a választás eredménye minden részletében olyan lesz, amely tovább erősíti rendszerünket és növeli az ország, a Magyar Népköztársaság jó hírét odakint a nagyvilágban. Kádár János szavait hosszan tartó nagy tapssal fogadták a gyűlés részvevői. Dapsi Károly zárszava után a gyár dolgozóinak, ifjúmunkásainak nevében Kovács László, a Ilajtóműgyár munkása és Haszonits Kornélia, az öntödei gyárrészleg dolgozója hatalmas vörös szekfű- csokorral köszöntötte Kádár Jánost. A választási gyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért véget (A televízióban elhangzott beszéd alapján készült gyorsírójegyzet.) A bányász szakszervezet központi vezetősége elismerését fejezte ki a bányászoknak derekas téli helytállásukért A Bányaipari . Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének kedd délelőtti, idei első ülésén, amelyen részt veit Czottner Sándor nehézipari miniszter is, a tüzelőanyag- í helyzet javításának ügye állott j a tanácskozás középponljá- ; ban. Az elnökség beszámolóját I Komér András titkár terjesz- | tette elő. Megállapította, hogy a szénbányászat — noha év I közben 150 000 tonnával csokikén tették a tervét, majd a belkereskedelem 90 000 tonna szenet minőségi kifogásokkal nem vett át — decemberben, amikor bebizonyosodott, hogy ezek a szénmennyiségek hiányoznak, 30 000 tonnával túlteljesítette előirányzatát. Az olajipar 2,5 százalékkal, 40 000 tonna olajjal haladta túl kötelezettségét. Amikor a kormány azt kérte a szénbányászoktól, termeljenek vasárnap is, megértették, hogy ez népgazdasági érdek és január 20-án elismerésre méltó \ módon majdnem százezer : tonna szénnel járultak hozzá a [ hiány enyhítéséhez, A hosszú, kemény tél miatt bekövetkezett tüzelőanyag-nehézségekből a tervezésnek, de a műszaki-gazdasági vezetésnek és a szakszervezeti szerveknek is le kell vonniok a tanulságokat a jövőre nézve. Az idei feladatok között első helyen kell gondoskodni a műszaki viszonyok javításáról, hogy az esetleges jövőbeni zavarok a szén- bányászatot még felkészültebben találják, mint most. A beszámolót követő vitában dr. Varga György, a SZOT titkára rámutatott, hogy egész Európában nagy energiaellátási zavarokat okozott a tél és számos országban ener- giakozáátozásokra került sor. Nálunk a gyors kormányintézkedések, a szén- és olajbányászok derekas munkája eddig elhárították a nagyobb zavarokat és előreláthatóan a jövőben is elhárítják. A bányászat ezért megérdemli az elismerést. Haracska Imre miniszterhelyettes hangsúlyozta: a trösztök úgy teljesítsék szénelővájasi tervüket, hogy növeljék vele jövő évi fejtési kapacitásukat. A verseny fő eszköze a technológiai fegyelem, célja pedig a minőségi munka legyen. Arra törekedjék minden brigád, hogy ne „lője szét a szenet”, hanem több darabos terméket adjon és a kívánt mértékben kielégítse a lakosság tüzelőanyag-igényét. Czottner Sándor nehézipari miniszter rámutatott, hogy az ország több szenet, földgázt és olajat vár, s minden figyelmet ennek a többletnek a kitermelésére kell összpontosítani. A szénbányászokon kívül dicsérő- leg emlékezett meg az olajbányászokról. A bányászat jé munkáját dicsérőleg elismerte a korínány is. Számos más hozzászólás után az elnökség javaslatára a központi vezetőség elismerését fejezte ki a bányászoknak 1962. évi jó munkájukért és köszönetét mondott azért a lelkes igyekezetért, amellyel az idei terv túlteljesítéséhez fogtak. (MTI) A francia küldöttség makacs ellenállása miatt kudarcba fulladtak az angol csatlakozási tárgyalások Brüsszelben BRÜSSZEL: Brüsszelben — ahol már a déli órákban a kudarc légköre vette körül az angol csatlakozási tárgyalásokat — kedden délután drámai gyorsasággal követték egymást az események. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak külügyminiszterei, magyar idő szerint 15,30 órakor ismét tárgyalóasztalhoz ültek. Ezen a tanácskozáson jelen volt Lefevre belga miniszterelnök és Hallstein professzor, a Közös Piac-bizottság elnöke is. Az ülés alig félóra hosszat tartott és a hírügynökségek a különböző küldöttségek köreiből szerzett értesülésekre és szóvivőkre hivatkozva, világgá röppentették a hírt: kudarcba fulladtak az angol csatlakozási tárgyalások, mert nem sikerült áthidalni az egyrészről Franciaország, másrészről pedig a Közös Piac többi öt tagállama közt felmerült nézeteltéréseket. A francia küldöttség mereven elutasította azt a nyugatnémet közvetítési javaslatot, hogy kérjék fel a Hallstein-bizottságot, egy hónapon belül tegyen jelentést a csatlakozási tárgyalások állásáról. A Reuter jelentése szerint a ..hatok” leszögezték, hogy „nem képesek egymás között megegyezni az angol csatlakozási tárgyalások foltyatásának kérdésében”. Egy francia szóvivő szerint „nincs olyan politikai határozat, amely kirekeszt éné Angliát”, s a tárgyalások ..nem szakadtak meg, hanem függőben maradtak”. Az ülésről távozó Spukk belga külügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy „ami történt, az igen súlyos”. Hozzáfűzte, nem tartja lehetségesnél?, hogy Franciaország nélkül folytassák a tárgyalásokat a tervbe vett angol belépés kérdéséről. Kijelentette: „A Közös Piac ezután is fennmarad, de az európai szellem súlyos csapást szenvedett”. Magyar idő szerint 16,30 órakor megjelent a belga külügyminisztériumban az angol küldöttség, hogy még egy utolsó megbeszélést tartson a „hatok” képviselőivel. Fayat belga külügyminiszter-helyettes, — aki a tanácskozásokon elnököl — ezt megelőzően fogadta Heath angol külügyminiszterhelyettest és tudomására. hozta: mivel a francia küldöttség nem volt hajlandó elfogadni a nyugatnémet közvetítő javaslatot, ilyen körülmények közt lehetetlen, hogy folytassák a tárnyalásokat Nagy-Britanniá- val. Heath és küldöttségének tagjai ezután bevonultak a tárgyalóterembe. LONDON: , Az angol kormány kedden délben — magyar idő szerint 13,15 órakor — rendkívüli minisztertanácson tárgyalta meg a legújabb brüsszeli fejleményeket. A minisztertanácsot eredetileg délutánra tervezték. A délelőtti órákban Macmillan miniszterelnök Lord Home külügy- és Mauäling pénzügy- miniszterrel tanácskozott, majd telefonbeszélgetést folytatott a Brüsszelben tartózkodó Heath külügyminiszter-helyettessel. (MTI)
