Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!

Dobi István látogatása Komárom megyében

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA

XIV. évfolyam, 24. szám

ARA: 50 FILLÉR

1963. január 30., szerda

kozott gazdálkodásukról, majd hosszasan elbeszélgetett a termelőszövetkezeti vezetőkkel és a tagokkal.

Az Elnöki Tanács elnöke Kroszner Lászlónak, a megyei tanács vb-elnökének társaságában részt vett a megye egyik legrégibb termelőszövetkezetének, a koppánmonostori Dózsa Tsz-nek sikeres zárszámadó közgyűlésén. Dobi István hozzászólásában kifejezésre juttatta, hogy a 13 éves közös gazdaság jó eredményei is hozzájárultak a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásához és megerősítéséhez.

A fiatal, moésai Búzakalász Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén régi ismerősiként fogadták a Nemeslaki Tivadar társaságában megjelent Dobi Istvánt. Az Elnöki Tanács elnöke az alakulástól kezdve figyelemmel kísérte a közös gazdaság munkáját és most örömmel hallotta, hogy az utóbbi esztendőben is sókat fejlődött a szövetkezet. (MTI)

Nálunk szilárd a néphatalom, amelyre a szocializmus alapi ait leraktuk

Választási nagygyűlés a Ganz-MÁVAG-ban

A Hazafias Népfront Budapest, nyolcadik kerületi bizottsága és a Ganz-MÄVAG- gyár partbizottsága kedden délután Választási gyűlést rendezett a gyár Vörösmarty Művelődési Házának nagytermében. Már jóval a gyűlés kezdete előtt zsúfolásig mgetcltek a széksorok. A vörös és nemzetiszínű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: *A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett.”

Hosszan zúgott a taps, amikor az elnökség tagjai elfoglalták helyüket az emelvényen, Az elnökség tagjai között voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tágjai.

Dapsi Károly, a Ganz-MÄVAG Pártbizottságának titkára üdvözölte a választási gyűlés részvevőit Megnyitó beszédében elmondotta, hogy az elmúlt évben a gyári pártvezetőség levélben kérte meg Kádár elvtársat, látogasson el a Ganz-MÄVAG-ba. A gyár dolgozói nevében megköszönte, hogy Kádár elvtárs eleget tett a meghívásnak.

Végül Dapsi Károly röviden vázolta a Ganz-MÁVAG dolgozóinak gazdasági és politikai munkáját.

Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tálkára, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet.

Kádár János beszéde

Tisztelt elvtársait, kedves elvtársitok, barátaink!

Köszönöm a szíves fogadtatást, szívből gratulálok a Ganz-MÁVAG dolgozóinak ahhoz a jelentős eredményhez, amit a nehéz körülmények között elértek, sikerrel teljesítették az 1962-es tervévét. Szívből. üdvözlöm a gyár dolgozóit, üdvözlöm azoknak az üzemeknek, gyáraltnak dolgozóit is, amelyeknek képviselői, tudomásom szerint a gyűlésre összejöttek. Élve az alkalommal, a választási munka ezen szakaszában, amikor az előkészítő munka befejezése után megkezdjük a választás tömeg- politikai részét, a tömeggyűléseket, átadom önöknek és önökön . keresztül munkásosztályunknak, fővárosunk dolgozóinak, . választópolgárainknak, honfitársainknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és a Magyar Népköze társaság forradalmi munkásparaszt kormányának forró, testvéri üdvözletét, és jókívánságait (Taps).

Kedves elvtársak!

A választás fontos aktus hazánk alkotmányos életében, nagy politikai esemény népünk számára. A választási munka első szakasza befejeződött. A jelölő gyűléseket, mind a képviselői jelölő gyűléseket, mind a tanácstag jelölő gyűléseket a választópolgárok aktív jelentős részvételével eredményesen befejezték. A jelölő gyűléseken hozzávetőlegesen, az összes választók mintegy fele vett részt, személyesen kivéve részét abból a munkából, hogy kit, milyen embert indít e fontos feladat frontján.

A választás célja talán három szempontból jelölhető meg. Az első általános célú. A választásokkal megerősítjük népi demokratikus rendszerünket. Második célja a választási munkának számunkra, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat. A harmadik nem kevésbé fontos célja a választásnak, hogv olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat teremtsenek dolgozóink, amelyek alkalmasak arra a megtisztelő és ugyanakkor nehéz és nagy feladat elvégzésére, amely legfőbb törvényhozó szerveinkre vár. A választás során népünk állásfoglalását illetően valójában két dologra kell szavaznunk. Szavaznunk kell a politikára, és szavaznunk kell az emberekre. A megítélés nem különösen nehéz, mert ami a politikát illeti a választásokon, nem új programmal lépünk fel, hanem ez pártunknak és a Hazafias Népfrontnak a választási programja: a még hatékonyabb politikai téren elért eredménynek, amelyet az utolsó években érvényesítettek. A mi ország- gyűlési képviselőink a dolgozó tömegek sűrűjéből kerülnek ki, nem ismeretlenek a dolgozók előtt. Nem négyévenként egyszer tűnnek fel a képviselő- jelöltek, és a tanácstag-jelöltek a választáson. Rendszerünk és munkánk természetéből adódik, hogy az ország- gyűlés tagjai egész életüket a dolgozók között, közös munkában töltik. Nem új és ismeretlen emberek jelöléséről, megválasztásáról van szó. A jelölő gyűléseken nagyon jól bebizonyosodott ez.

A mi országunkban és szerte a világon

az általános választás és a rendszer szoros összefüggésben van.

A ini rendszerünk elnevezésében népi demokratikus rendszer, jellegében szocialista, tudományos meghatározás szerint munkáshatalom, proletárdiktatúra. Ezt a rendszert a Föld számos országában saját maguk vívták ki és teremtették meg a dolgozók, építik és erősítik. A mi rendszerünknek sok kritikusa akad. A mi rendszerünket, . mint tudvalevő, nem szeretik a kapitalisták, nagy- birtokosok, sem azok, akik a tőkés országban ma is uralmon vannak, sem azok, akik a szocialistá rendszer létrejötte következtében korábbi kiváltságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok nagyon gyakran azt mondják,. a mi rendszerünk nem demokratikus, nem szabad

rendszer, ugyanakkor saját diktatúrájukat szabad országnak nevezik. A mi népünk a politikában nem óvodás korban van már, hanem sokat tud és sokat tanul. A mi népünk, mióta módja vari kitekinteni a nagyvilágba,’ sokat tud az öt világrész népeinek életéről és harcáról. Kegyetlen terror és fasizmus uralkodik Dél-Viet- namban, Spanyolországban és számos tőkés országban, ahol tőkés diktatúra van: lemészárolják, bebörtönzik és elnyomás alatt tartják a kommunizmus híveit. Szabad országoknak nevezik Nyugat-Németor- szágot es az Amerikai Egyesült Államokat Ebben a két országban olyan külső demokratikus látszatot keltő intézmények vannak, amelyek bizonyos mozgási szabadságot meghagytak a dolgozó nép elemeinek is, ezek a demokratikus országok kis szemnevétel után kimutatják igazi lényüket: a nyugati polgári demokratikus országok di ktatúrái sem mások, mint a tőkés országok leplezett diktatúrái. Nyugat-Németor- szágban szabad teret, működési lehetőséget, hatalmat kapnák a nagytőke képviselői, a monopóliumok alkalmazottai. Az imperialista körök ugyanakkor már sok éve eltiporják és föld alá kényszerítik az igazi emberi haladás képviselőit. Legutóbb igen jellemző jnódon oda jutottak, hogy a közismert polgári lap, a Spiegel című lap szerkesztőségét börtönözték be.

Azért, mert a militarista nagytőke a demokráciát kritizálta, az Egyesült Államokról a régi hagyományok alapján sok ember azt hiszi, hogy ott szabadság és demokrácia van. De a magyarok, a magyar dolgozók, akik tudják, hogy mi különbség van a szabadság és a tőkés diktatúra között, helyesen ítélik meg, mint jogtiprást bélyegzik azt a boszorkányüldözést, ami lényegében az Amerikai Egyesült Államokban folyik minden haladó szervezet, erő ellen. Most a közelmúltban a szabad világ bajnokának kikiáltott Egyesült Államokban, amely kétségtelen, hogy nem kis ország, ahol a tőkés rendszer nagy erejű, ahol a hatalom vitathatatlanul és minden részeiben a tőkések kezében van, az általuk támadott, lenézett, gúnyolt és jelenleg nem nagyon erős Amerikai Kommunista Pártot bíróság elé állították, és mint az idegen hatalom ügynökét akarják elítélni.

Tisztelt Elvtársak!

önök emlékezhetnek az újságcikkekből arra, hogy néhány hónappal ezelőtt az Egyesült Államokban egy új törvényt alkottak, amely szerint az Egyesült Államok ' Kommunista Pártjának be kellene jegyeztetnie magát, mint idegen hatalom ügynökét.

A mi elvtársainb közül, akik mint meggyőződéses kommunisták, a kommunizmus igaz hívei, akik ezt a méltatlan eljárást megvetéssel, szabad emberként figyelmen kívül hagyták, néhány embert bíróság elé állítottak és elítéltek a bejegyzés elmulasztása miatt. Ilyen terrorcselekmény az emberi szabadság kicsúfolása.

Nemhiába volt a nagy francia gondolkodó, Anatole France, alti a polgári demokratikus rendszerről, amikor az még a fasizmus elemeit nélkülözte, a legfőbb jellemzést azzal adta meg — itt Anatole France-ot idézem —: ez a rendszer, olyan, amelyben hajthatatlanok' a militaristák. Ezek a rendszerek természetszerűen mindenféle választási hadjárat és küzdelem ellenére, ami náluk van: a többpártrendszer, — a kibékíthetetlen ellentétele társadalmait alkotják.

Mert sohasem, soha sehol, semmiféle országban nem lehet .összeegyeztetni és kibékíteni azt az ellentétet, ami a kizsákmányoló tőkés és kizsákmányolt munkás között fennáll. Ugyanezt a társadalmat másfajta ellentétek is szabhatják, mert hiszen a gyarmati rendszert teljes mértékben felszámolni még nem lehet De soha nem lesz olyan, aki, össze tudja egyeztetni a gyarmatosító imperialista nagyhatalom és a gyarmatosított, leigázott, elgyötört népek érdekeit Ugyancsak ugyanezeket a rendszereket még másfajta ellentétek is marcangolják. Ezek az imperialista polgárok, akármilyen

is a társadalmi rendszerük, a kizsákmányoló osztályok uralmát teljesítik, mindig más népek kizsákmányolására törekszenek. Egymás közötti kibékíthetetlen ellentétek között csatáznak. Most a napilapokból mindenki követheti azt a vitát és harcot, amely a Közös Piac országai, valamint Anglia és a hozzá tartozó országok, valamint az Egyesült Államok között jellemző. Valójában mi azt gondoljuk, hogy a nyugati kapitalista országok dolgozói számára lényeges különbség nincs a Közös Piac hat országának szövetsége között, melynek élén francia és nyugatnémet nagytőkés csoportok állnak, vagy egy olyan gazdasági egyesülés között, amelybe beletartozik Anglia, az Egyesült Államok és mindazok, amelyek szorosan együtt élnek kisebb körökben, vagy nagyobb körökben, ahol ugyanaz a kizsákmányolás gyötri őket.

Mindezt, rendszerük ellent* mondasait, a tőkés rendszer kegyetlen kizsákmányoló, imperialista jellegét kísérlik meg a nagytőkések alkalmazottai* megfizetett emberei azzal az egyszerű szóval elrejtem aa emberek értelme elől, hogy náluk többpártrendszer és szabadság van.

Ezzel a rendszerrel mi bátran és nyugodtan állítjuk szembe és a dolgozók előtt felmutatjuk saját rendszerünk fő jellemvonásait. A mi rendszerünkre az a jellemző, hogy nálunk nincs többpártrendszer* a mi társadalmi életünk és fejlődésünk egy párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei* politikai vezetése mellett működik. A mi rendszerünk a Hazafias Népfrontban tömöríti mindazokat a nem kommunista gondolkodású, de haladó, becsületes erőket, amelyek elfogadják alapvető célkitűzésünket, a szocialista társadalom felépítését.

A párt vezette Hazafias Népfront alkalmas a társadalom összes haladó erőinek tömörítésére,

és egy közös, nagy cél, a kommunizmus építésének mozgósítására. A mi rendszerünk alapvető jellemvonása az, hogy a nép kiharcolta magának a szabadságot, kisajátította a régi urakat, birtokba vette a földet, a gyárat és kezében tartja az országban a hatalmat. Ez a rendszer, amely az emberi kizsákmányolás megszüntetésén épül, amely a munka szabad emberének értelmét, a szocializmust valósítja meg, új távlatot nyit meg minden egyes ember számára.

A mi rendszerünket mi magunk gyakran nevezzük kollektív közösségi rendszernek. Ezzel szemben a nyugatiak azt mondják, hogy ők az egyéniség, az egyén rendszerét valósítják meg. De nézzük meg a rendszerek vonásait abból a célból, hogy mit adnak az egyes ember számára. A kapitalista világban, mint tudvalevő — Íriszen ezt mi magunk ismerjük a saját életünkből, az átkozott Horthy-rendszer minden intézményéből — az élet, a boldogulás, a lehetőség mind, de mind azoknak a számára volt kisajátítva, és fenntartva, akiket, ahogy mondani szokás: a gólya jól megválasztott, milyen bölcsőbe tegyen. Mert a születés szerint örökölt rang, vagyon, cím, hatálom ezeknek a kevés kiváltságosoknak a kezébe adta mindazt, ami az életben szép és jő.

A mi rendszerünkben ez nem így van. Nálunk nincs születéssel örökölt előny, kedvezmény és rang, hanem a mi társadalmunk, a munka társadalma, amelyben az emberek megítélésének és érvényesülésének meghatározója a tehetség, a tudás, és a munka, és hogy ha társadalmi rendszereket összehasonlítunk, akkor mi tudjuk, hogy a kapitalista társadalom a tőkések, nagybirtokosok osztályának a hatalmát jelenti, s az egyént illetően a cím, a vagyon határozza meg az emberek sorsát. A mi rendszerünkben pedig a nagy dolgozó osztályok: a munkás- osztály, a parasztság, az értelmiség az élet ura, a fejlődés

meghatározója. Az egyes ember számára pedig a tehetség, a tudás és a munka biztosítja az. érvényesülést és a fejlődést. És mi azt szeretnénk, és bizton hisszük, hogy ez a választás, amelynek napja február 24-e lesz, a mi társadalmi rendszerünkét, a mi szocialista társadalmi rendszerünket fogja tovább erősíteni.

Mostanában is — mint mindig — a sajtóban különböző kérdésekről írnák, sőt a sajtó nyilvános vitafórumot biztosít. A legutóbbi hetekben vita folyt az érvényesülésről. Az első vitaindító cikket egy fiatal mérnökember írta, akinek az volt a megítélése, hogy a mi társadalmunkban nincs korlátlan érvényes-ülés, mert íme, aki öt évig tanult és két évig dolgozott, még mindig 1600 forintot kap. Erre aztán különböző válaszok érkeztek. Mi ennek a vitának a lényege? — hiszen az egyéni érvényesülésnek mindenképpen szab korlátot az, hogy más is van a világon és ez nem mehet mindenkinek a rovására.

Sokszor felmerült az a vitatott kérdés, hogy az állampolgári egyenjogúság a mi rendszerünkben, a proletárdiktatúrában nem érvényesül. Nem így néz ki ez a valóságban. Ha visszatekintünk, más volt az egyenjogúsága a munka nélküli hajléktalannak és más á milliomos nagytőkésnek. Az egyiknek nem volt megtiltva, hogy a Ferenc József-hidon aludjon és megvolt a lehetősége, hogy ne legyen létezése, hajlékkal ne rendelkezzék, tető ne legyen a feje fölött, hogy télen ne faggyon meg, ne járjon mezítláb — ebben nem volt egyenjogúság. Nézzük meg a politikai jogok tekintetében az egyenjogúságot: akik visszaemlékeznek, hogy a választójogok akkor hogyan , voltak szabályozva, akkor ott biztosították a műveltség monopóliumát. Voltak szabályok, amelyek bizonyos ideig egy helyben lakást kívántak meg. Nyilvánvaló, hogy nem sok gazdag ember volt, aki két-három évenként változtatta lakóhelyét. Volt olyan szabályozás, amely rendelkezett a titkosság és a nyíltság felett. És ha emlékeznek a horthysták szólamaira — a parasztság, a fajfenntartó — ezek voltak a politikai szólamok, ahol már nem bírtak ellenállni a jogot és haladást követelő munkásnak, ott a titkos választói rendszer volt érvényben. Vidéken pedig, ahol a „nemzet- fenntartó erő” volt a parasztság, ott nyíltan kellett a csendőrök jelenlétében szavazni. Az egyenjogúság pedig úgy nézett ki, hogy többek között a régi budai vár területén és az uraknak megfelelő bizonyos vidéki rajonokban, ahol a több tízezer holas földbirtokos maga volt a jelölt — 300 szavazat is elegendő volt. Másutt, ahol a haladó közvélemény jobban érvényesülhetett, például Budapest elővárosaiban, munkáskerületeiben, 31—35 ezer szavazat kellett a képviselői mandátum elnyeréséhez.

Így nézett ki a szavazati egyenjogúság a szavazatok értékét illetően. A Horthy- rendszer már régen volt — azt mondják, a mostani, modem világban már nem így van. Tessék egy pillantást vetni a legutóbbi francia , választásokra. A Francia Kommunista Párt megkapta a szavazatok 22 százalékát, de olyan választási rendszer van, ahol De Gaulle elnök pártja megkapta a szavazatok 31 százalékát és megkapta a mandátumok 0,5 százalékát. Így néz ki az állampolgári egyenjogúság abban az országban, ahol jó 150 esztendővel ezelőtt győzelemi* vitte a polgárság a forradalmat, s az egyenlőség, szabadság, testvériség volt a zászla^ jára írva. De ott nem fejlődésről lehetne beszélni, inkább visszafejlődés van, mint előrehaladás: Hogy néz ki az állampolgárok egyenjogúsága nálunk, a mi népi köztársaságunkban. a proletárdiktatúra

(Folyt, a 2. oldatom!

Do'oi látván, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a múlt hét végén és e hét elején több napos látogatást tett Komárom megyében. Elsőként Ács községet kereste fel, Nemeslaki Tivadarnak, az MSZMP megyei bizottsága első titkárának és a komáromi járás vezetőinek társaságában, j Megtekintette a most egyesült | Jövő és Üj Esztendő termelő- j szövetkeztetek központi majorját; nagy elismeréssel nyilat-