Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

1 <%, 1983. január 29., kedd NEPÜJSAG Horváth Andrásné Fiatalon, 28 éves korában, hosszú szenvedés után ra­gadta cl 'a halál Horváth Andrásnét, a hatvani járási nötanács titkárát. Horváth Andrásnét ismerték a járás­ban nemcsak mint a nöta­nács lelkes és aktív titká­rát, de mint pártvezetőségi tagot önzetlen, odaadó, jö­vőt építő kommunistát is. Az épitésben már nem ve­het részt. Fiatalon ragadta el a halál, s méltán gyá­szolja öt családja mellett az egész járás, megyénk vala­mennyi kommunistája. Hor­váth Andrásnét. akit az Országos Nötanács saját ha­lottjának tekint, pénteken délután temetik Jászberény­ben. * 104 Tegnap volt sze­rencsém találkozni a világ legpesszimis­tább emberével: Az ember ment az utcán, lehajtott fejjel, két kucsmával a ha­ján és a kucsma alatt fülvédövel. Két téli­kabát és nyolc puló­ver és didergő lép­tek. Tekintetében ki­ábrándultság és teljes lemondás. Jómagam vidám léptekkel, a januári hidegnek fity- lyet hányva, kigom­bolt kabáttol lohol­tam, azon tűnődve, hogy már csak egy hónap lényegében, a utána jön március, s a március, mégha je­ges is, de a tavasz hónapja. Ekkor találkoztam vele: Miért e kétségbe­esett arc? — kérdez­tem. Rám nézett és csak ennyit mondott: — Már csak tíz hó­nap, s újra itt a tél. Reménytelen! — le­gyintett és odafagyott a járda széléhez.,, (—6) Egy délelőtt a húsüzemben . . • Furcsa büntetés Hogyan lehet megbüntetni néhány bányászt, akik felszó­lítás ellenére sem hajlandók részt venni a kötelező 6 órás gépkezelői oktatáson? Ezen törte a fejét a szarvaskői táró bányamestere is, mig aztán kemény, de eredményes vajúdás után kinyilatkoztatta — legújabb kori történelmünkben is példa nélkül álló — legdrákóibb, legrettenetesebb ítéletét: egyheti fizetett szabadsággal sújtotta a szép szóra nem hall­gató embereket! Ezekben a napokban, mikor szénhiánnyal küzd az ország, mikor bányáinkban erejüket megfeszítve dolgoznak a bányászok minden grammnyi szénért, mikor a szarvaskői bánya tervlemaradással küzd, én a magam részé­ről nagyobb és tanulságosabb büntetést el sem tudok kép­zelni annál, mint hogy valakit fizetett tétlenségre, meleg- szobafogságra ítéljenek. A példátlan ítélet legújabb motivációi is egyedülállóak: a „büntetett" bányászok valóban és igazán büntetésnek érzik az egyheti fizetett szabadságot! És: a bánya vezetői elége­dettek döntésükkel, megfelelőnek, f egy elme zónek, sőt: szük­ségszerűen nevelő célzatúnak tartják! Ó, kis Prokop, bányászok rangtól és minden szentségtől megfosztott védelmezője! Tudod-e, mit mondana erről a jó öreg rotterdami Erazmusz, aki a Balgaság dicséretét meg­írta!? (pataky) Szép munkasikerek, nagy­szerű eredmények és két halá­los baleset — ilyen képet mu­tat a rózsái IX-es akna 1962-es mérlege. Érthető hát, hogy ez az utóbbi foglalkoztatta legin­kább a dolgozókat az idei első termelési tanácskozáson, ért­hető, hogy a balesetek megelő­zése, a biztonságos munkavég­zés kérdése volt az általános téma. S nem csupán azért, mert az üzem minden eredmé­nyét lerontotta ez a szeren­csétlenség, hanem azért, hogy hasonló esetek ne fordulhas­sanak elő többé senkivel. Szomszéd László, a bánya­üzem vezetője, beszámolójában elmondotta: a múlt év elején különböző anyagok megtakarí­— Ez még jobb lesz, mint amit a novem­beri ünnepre főzött. Pipás nem szólt rá semmit, csak a tűzre ra­kott nagy gonddal, s hagyta, hogy menjen az elnök. Biztos volt a dolgában, esküdött rá. Hamar híre ment a füstönfült teremben, hogy odakint már nemcsak a hosszú szag, ha­nem a csiklandós íz is vígan bugyog, s a két­tucatnyi társaságból többen nem bírták^ ülve kivárni a tálalást. Különösen a virgoiícabb fiatalok settenkedtek ki egyenként, vagy pá­rosával a»tűz mellé, azzal a kettős szándékkal, amivel már előbb ott járt az elnök. Annyit mindenki tud a nagy szertartásból, hogy bo­ron fő a jó birkapaprikás, s ők úgy is voltak vele: ha a bor is, meg a paprikás is igen-igen jó külön-külön, micsoda szentséges lehet az együtt! Az egyik kis csapat valami lányüggyel traktálta Pipást, hogy félrevonja figyelmét, amíg egyikük kotnyeleskedik a borral, a má­sik meg egy marék cigarettával bolondította el. Aztán a magas vendégek akartak ismer­kedni a szertartás főpapjával, s aki addig őrizte a bográcsot, ugyancsak engedett a csá­bításnak, mert az úgy lesz jó... (Csont István illusztrációja) És jött az ünnepélyes pillanat... Pipás előtt, a bogrács körül, három fehér­kötényes lány sorakozott nagy porcelántálak­kal. Térültek-fordultak,- s a hosszú asztalon mindenki előtt magas gözoszlop szállt fel a dúsan rakott tányérokról. Beszéd alig volt, mindenkit lefoglalt a csodálatos élvezet, a nagyszerű ízkeresés. Újra meg újra fordultak a lányok. Elhangzott az első felhívás is — az első közös pohárra. Ahogy fogyott á szaftos hús, úgy engedtek fel lassan a nyelvek. Min­denki Pipást dicsérte, aki ugyancsak jó ét­vággyal kanalazott egy tálból. Szemmel lát­hatóan nemigen érdekelte a kollektív váll- veregetés, inkább azon volt, hogy Idejében hazaérjen a paprikással, meg a. borral a csa­ládhoz. Az evéssel azért nem kergette magát, szedett háromszor is, mert úgy érezte, mintha tényleg önmagát múlta volna felül ezzel a bir­kával. Ha azt mondták, igyék, ivott is, egész­ségeset szuszogott utána, s várta a jussát. Észrevette az elnök, s emelkedett volna az asztaltól, de hirtelen érdekes zsibongást érzett a lábában. — Ejnye, csak nem tán? — villant át barna homlokán a magát vádló kérdés. — Hiszen még alig ittam... Aztán hirtelen az jutott eszébe, hogy nem is illik a vendégeket magukra hagyni, s intett a brigádvezetőnek. — Add már oda Pipásnak azt a bort, amit kikészítettem, meg a tál paprikást a lányok­tól. Menni akar.,. Valamelyik asszony közben arról beszélt, hogy. máma meg akarta tréfálni emberét, tűi akart rajta, inni, de olyan ez a bor, hogy már a szaga is megzsibongatja az embert Itt van ni, alig ivott, de máris olyan táncolhatnékja van ... Lett is hamar olyan vigalom, mintha tíz menyasszonyt kellett volna az újasszony- szoknyába rázni, pedig a bor alig fogyott A vendégek is elcsodálkoztak, hogy micsoda va­rázslatos étel ez a falusi birkapaprikás... Pipás közben a kerítés mögül elő-előugró csábosokat kergette végig a falu hosszú or­szágúján, és zsibongó fejjel tisztázta magá­ban, hogy közelebbi útra hol is szokott befor­dulni. Az utcájuk végén már a pipát is kivette a szájából és nótázni kezdett. Hirtelen jött melegségéből csak az asszony hangja hűtötte le a gangon. — Harminc éve sose jött kend nótázva ebbe a házba! Tán csak nem babonázták meg!? — Ugyan no, hát alig ittam. — Akkor bizony az a nagy hírű paprikás keverte meg biztosan — csattant rá inger­kedve. S nem is sejtette, hogy milyen igazat mon­dott tására, a termelékenység és az önköltség mutatóinak javításá­ra tettek ígéretet a dolgozók, több mint 600 ezer forint ér­tékben, s ígéretüket nemcsak hogy betartották, de meg is duplázták: előzetes számítások szerint több mint egymillió forintottesz ki a megtakarítások értékei A VIII. kongresszus tiszteletére kibontakozott' szé­les körű szocialista vetélkedés kitűnő eredményeket hozott. A 32-es pajzsfront dolgozói a vállalt 100 vontatás helyett 104 vontatást hajtottak végre, s ' előrehaladási sebességük megközelítette a 60 métert. Míg Hegyi László csapatvezető műszakja nyolc óra alatt két vontatást csinált, Szurdoki Bá­lint szocialista brigádvezető harmadja egy műszak alatt 3 vontatást végzett, több mint 1,7 métert haladva előre a szénben. A szocialista vetélke­dés eredményeként nőtt 206 kg-mal az összüzemi teljesít­mény egy főre eső átlaga. A technológiai fegyelem be­tartásáról, a fegyelembontók felelősségre vonásáról beszélt felszólalásában Juhász Ernő lő- mester. „A műszaki utasítások — mondotta — a dolgozók biz­tonságát, életét védik, s ha eze­ket az utasításokat mindenkor betartják és másokkal is be­tartatják, elkerülhetők a súlyos balesetek”. Többen azt hangoztatták, hogy ha mindenki gondosan, körültekintően dolgozik, s munka közben önmagára és társaira is ügyel, kevesebb baj történhetik. Nagy vitát váltott ki a dolgozók körében az a ja­vaslat, hogy a legjobb szaktu­dású vájárt bízzák meg a mel­lette dolgozó négy ember bal­eseti felelősének. Szegedi Jó­zsef vájár azt indítványozta: indítsanak versenyt a csapa­tok között a balesetmentes munka végzésére. Kasléder Al­bert a termelés-technika eme­léséről, Bereczki Imre a 32-es pajzsfront dolgozóinak kollek­tív törekvéseiről beszélt, De­rne István pedig a 24-es front dolgozóinak nevében tett beje­lentést: csatlakoznak a szocia­lista brigádmozgalomhoz, s versenyre lépnek a megtisztelő cím elnyeréséért. Hasznos tanulságokat adó termelési tanácskozás zajlott le a rózsái IX-es aknánál. A bányászok felelősséget éreznek a társadalom és egymás iránt; a korábbinál szélesebb alapon kibontakozó összefogás igénye fűti őket — az emberi élete­kért. S nem kétséges, hogy az eredmény sem fog elmaradni. A közös akarat minden elemi erővel szembeszállhat. Csizmadia Béla hess ük is a zsírüzem termelé­sét, a zárt rendszerű, nagy ka­pacitású olvasztó berendezés óránként képes ezerötszáz kilo­gramm zsír megolvasztására! 50 mázsa kolbász Az olvasztóból a feldolgozó üzemrészbe látogatunk. Az aj­tóban ínycsiklandó illatok csapnak orrunkba. A töltő­gépek körül seregnyi nő szor­goskodik: a jókorára mérete­zett, szüntelen éhes gyomrú gépek, mássányi adagot képe­sek magukba fogadni egy-egy „etetéskor”. Kolbászfélék pi­rosló, gusztusos garmada, hoaz- szú-hosszú sora a gépek meW lett, a rudakon... Naponta gyártanak vagy ötven mázsái belőlük, — téliszalámi és gyulai kolbász kivételével, csaknem valamennyi töltött áruból, hu- szonöt—harmincfélét is... —.A feldolgozó üzem a leg­fiatalabb egysége a gyöngyösi húsüzemnek, hiszen az elmúlt év utolsó negyedében kezdte meg működését, — de máris tökéletesen beilleszkedett a nagy gyártási mechanizmusba. Budapestre és Miskolcra Az elmúlt év során közel ötvenezer sertést, tizenötezer­nyi marhát, három—négyezer birkát vágtak itt az üzemben. Az üzem Heves megye egyet­len ilyen létesítménye, de messzi környéken is egyedül­álló — mondotta Tóth Sándor, a vállalat igazgatója. — A töl­tött áruk általában csak a me­gye számára készülnek, de a tőkehúsból Miskolcra és Buda­pestre is jut. Jó munkáskollektívája van a gyöngyösi húsüzemnek. Az összlétszám mintegy tíz száza­léka jelvényes, vagy okleveles — kiváló dolgozó. Tóth Jenő, Szoó Antal, Szekrényes Mihály, Molek József és Nagy József mellett sok-sok kitűnő, szak­máját értő munkás nevét fel lehetne itt sorolni. Az elisme­rés egyaránt kijár itt minden­kinek. Gyóni Gyula Elkészültek a szakma ifjú mestere-mozgalom vizs^amuiikái a Parádsasvári Üvegwvárban keresebb számaibó* öt évben egy kicsit a nesztor szerepét játszotta az irodalmi színpad körül. így azután mél­tatása is a meleg, a jó értelem­ben vett elfogultság hangján szólott. A műsor külön méltatására nem vállalkozom. Annál is ke­vésbé, hiszen majdmindegyik számmal valamelyik régebbi műsorukból kedveskedtek szombat este is. Talán mind­össze annyit írnék, hogy sike­rült a műsort jól megszerkesz­teniük, változatos, színes volt! S az elmúlt öt év kedves él­mény-emlékét ébresztette. AZ EST BEFEJEZŐ részé­ben Dienes Tibor, a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya nevében megköszönte az eddig végzett munkát, s a művelődési miniszter megbízásából a Szo­cialista Kultúráért kitüntetést nyújtotta át Szívós Józsefnek, a színpad vezetőjének, amellyel a Hatvani Irodalmi Színpadot tüntette ki a miniszter. Ezután Dienes Tibor szintén a minisz­ter megbízásából a Szocialista Kultúráért kitüntetést adta át Szívós Józsefnek, dr. Ripka Kálmánnak és Kanyó Gábor­nak, valamint személyenként pzer forintos pénzjutalmat elis­merésként az elmúlt évek tevé­kenységéért. A többi gk elisme­rő oklevelet kaptak. Suha Andor ban az öt évad legsi lesz, ma már edzettek s hitü­ket nem tudta megtörni az el­múlt öt év nemegyszer jelent­kező nemtörődömsége és mel­lőzöttsége sem. Sőt, a meg nem értés sem! Mert a „Ficsori-füsti fecskének” szállnia kell, s a cinkének dalolnia, hogy „nyit- nikék”! S ÖK SZÁLLTAK és dalol­tak öt éven át, érdek nélkül, minthogy a madár is csupán jókedvéből dalol. Persze, életútjukat siker is koronázta. A színpad 1958-ban alakult. Üttörők voltak orszá­gosan is. 1959-ben már orszá­gos konferencián tartanak szakmai bemutatót. Részt vesz­nek Győrben az I., Budapesten pedig a II. országos fesztiválon. De a siker legbiztosabb jele — túl a számtalan dicsérő sajtó­elismerésen — a lelkes hatvani közönség tapsa, amely öt éve kíséri és jutalmazza munká­jukat. E gondolatokkal jártam vé­gig szombaton este a Fél évti­zed című dokumentációs kiállí­tásukat, s ültem be később a hatvani művelődési házba, aho­vá ünnepségre gyűlt a közön­ség — és a színpad tagsága. Az Emlékezés című est kerek öt év munkájának ünnepi le­zárását, s — reméljük — újabb, számtalan öt év ünnepi kezde­tét jelezte. A megnyitó, üd­vözlő beszédet Mezei Éva, a Népművelési Intézet munka­társa mondotta, aki az elmúlt Irodalmi esi Hakan ÖT ÉV MUNKÁJA és köz­vetlenül kétnapos tájértekezlet, alapos vita előzte meg ezt az ünnepi estet. S miközben a vi­ta azon is folyik, a szenvedé­lyek azon csapnak össze, hogy kell-e, van-e létjogosultsága az irodalmi színpadoknak, nos, addig ők művészetet tanulnak, terjesztenek, — mindezzel je­lezve, hogy fütyülnek olyan vi- tára\ amely egy kicsit távol esik az élettől. Mert Goethével együtt vallják, hogy szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája. Vitatkozni a Hatvani Irodal­mi Színpad létjogosultságán nem okosabb dolog, mintha a megszületett gyermek létjogo-, sultságán vitatkoznánk. Létjogosultság? — teszik fel egyesek a kérdést, s miközben ezt szalonképesen megvitatják, ezt szalonképesen megvitatják a jól fűtött szobákban, azalatt néhány fiatalember, férfi és nő, a fűtetJen vonatra ülve „bumlizik” Miskolcról, Heves­ről, hogy a művészet társadal­mi munkásaiként, de egyálta­lán nem „önképző” szinten és fokon Villont, vagy Szabó Lő- rincet adjon elő. Mert az a néhány fiatal em­ber, aki öt évvel ezelőtt Hat­vanban elhatározta, hogy iro­dalmi színpadot hoz létre, él­hal a művészetért. Bár, akkor a kezdetek kezdetén még nem sejtették, hogy útjuk nemcsak siker, de egy kissé kálvária is Csak az összefogás segíthet! Tanácskoznak a rózsái IX-cs akna bányászai megszokott mindennapi mun­káját végzi a gyöngyösi hús­üzem. — Az ország egyik legmo­dernebb húsüzgme ez — mond­ja kísérőm, Szakács Mihály műszaki vezető. Az első állomás — A vágócsarnokba érkező élő állatot elektromos árammal elkábítják. Ez tulajdonképpen a munkafolyamat első állo­mása. Az elkábított állat ezután már csigasoron halad tovább újabb megállók felé. A „vérez- tető” fölött történik a szúrás: ahol a fejjel lefelé lógó állat­ból úgyszólván az utolsó csepp vér is kifolyik, — tisztább lesz így a hús színe, és a tartósítás is biztosabb. Egy nagy üst fö­lött megtörténik a fejforrázás, s a szomszédos medencében a teljes fürösztés, tisztítás. A megtisztított állat bőrét ügyes kezek felhasítják egy helyen, hogy a nyúzógép, a következő állomáson könnyűszerrel, né­hány másodperc alatt teljes egészében lehúzhassa azt. Innen tovább gördül a csiga: előbon- tás és belezés követik egymást, — majd az orvosi ellenőrzés . - . Gyorsan mozgó fűrészgép szeli ketté ezután az állatot, majd egészségügyi utóellenőrzés után, végre elindul a hűtőrak­tárak, illetve a feldolgozó üzemrészek felé ... Óránként 1500 kiló zfír Az olvasztó és zsírüzemben hatalmas edények, érdekesnek tetsző berendezések, gépek, hosszú csövek, s valóságos hegy a hófehér zsírnak valóból. — Ügyszólván teljes egészé­ben kísérleti felszereléssel dol­gozunk, a hidraulikus csiga­préstől a leválasztó centrifu­gáig — mondja Pelle János üzemvezető. — Az olvadt, folyé­kony zsír csöveken keresztül jut a töltőládákig, egy-egy lá­dába huszonöt kilogramm. — Űj zsírhűtő áll a fal mellett, szintén kísérleti darab. A pró­ba sikerült, beszerelésre, üzem­be helyezésre vár csupán ... És, hogy egy kicsit éraékel­(Tudósítónktól.) A KISZ Központi Bizottsá­gának kezdeményezésére im­már hagyománnyá vált a Pa- rádsasvári, Üveggyárban a szakma ifjú mestere-mozga- lom. Az elmúlt évben is orszá­gos második helyezést nyertek a sasváriak a mozgalom vizs­gamunkáinak kiállításán, Bu­dapesten. Ebben az évben újabb 20 fiatal kapcsolódott a mozga­lomba és készítették el vizs­gamunkáikat, amelyeket a vál­lalat, az üzemi bizottság és a KISZ vezetőiből alakult bi­zottság bírál felül és dönt a cím fokozatának odaítéléséről. A vizsgadarabok között egé­szen újszerű készletek, vázák szerepelnek, amelyekkel újból komoly helyezést remélhetnek az országos versenyen a pa- rádsasvári fiatalok. Emeli a fiatalok elért eredményét az is, hogy a mozgalomba neve­zettek közül valamennyien 4 brigádban harcolnak a szocia­lista munka ifjú brigádja cím elnyeréséért. Emberek jönnek-mennek, te­herautók forgolódnak a tágas udvaron, s a hídmérleg előtt hatalmas hűtőkocsi várja, hogy sorra kerüljön; — él, lüktet,

Next

/
Thumbnails
Contents