Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

4 NEPÜJS AG 1963. január 29., keää­Ebadta tréfája ■Pöttömnyi gyerek álldogál i fázósan topogna az esti utcán, j egy !$apu előtt. Mikor mellé érék, esdön emeli rám a sze­mét: — Bácsi... tessék már be­csöngetni! A csengő gombja magasan, e kapu vinklijében van, s a itagykabátban nyújtózkodni liéU, hogy elérjem. A csengő végre felberreg, s még vissza se lépek a járdára, kipattan a kapu egyik szára, s haragos tekintetű, borzas fejű férfi or­dít rám: — Megvagy végre, te csirke­fogó...! Megrettenve állok. Ebadta, a pöttömnyi gyerek az utcasa­rokról nevet csúfondárosan, s ránk öltögeti a nyelvét. (kyd) — AZ EGEI 53-as körzet választói az elmúlt napokban megtartott jelölő gyűlésükön ismét Hevesy Sándor, Eger i műemlékvédelmének neszto­rát jelölték városi tanácstag­nak. — TÍZEZER forint értékű könyvet vásárolt tagjai részére es elmúlt esztendőben az erdő­telki Üj Elet Termelőszövet­kezet. A tagság, — de különö­st sen a fiatalok —, mind na­gyobb érdeklődést mutatnak az olvasás iráni. * — A HEVES MEGYEI Né­„ pl Ellenőrzési Bizottság ja­nuár 31-én ülést tart a me­gyei tanács kistanácstermé­ben, ahol a kiküldetési költ­ségek indokoltsága és elszá­molása tárgyában végzett vállalati vizsgálatok tapasz­talatait. a megyei népi ellen­őrzési bizottság 1962. második félévi statisztikai jelentését tárgyalják meg. — EZÜSTKALÁSZOS szak­munkásképző tanfolyamot tar­tanak a tarnamérai Béke Ter­melőszövetkezetben. 'A tanfo­lyamnak 35 részvevője van, eleik nagy szorgalommal láto­gatják az elöadásoleat. A tan­folyam egyhónapos időtartamú és megtartására hetente há­romszor kerül sor. — TÖBB MINT egymillió forinttal teljesítette túl 1962-es exportkötelezettségi tervét a Parádi Üveggyár. Idei tervük szerint — ólom- kristályból — kétbarniaddal kívánják növelni a múlt évi kivitel mértékét. — A FÖLDMÜVESSZÖVET- KEZETEK számba veszik, hogy m háztáji gazdaságokban az idén milyen mennyiségű na­pos csibére tartanak számot. A gazdasszonyok máris bejelent­hetik ilyen irányú igényüket, hiszen az egri baromfikeltető­ben már február első napjai­ban kikelnek az első csibék. A televízió műsora 10,00: Tájékozódás a sza­badban. Magyar kisfiún. 10,25: Nem fontos. Kisfilm. 10,40: Légy jó mindhalálig. Magyar film. 15,00: Választások előtt. Közvetítés egy választási nagy­gyűlésről. 18,25: Hírek. 18,30: Iskolások műsora. Száz kérdés — száz; felelet. 19,30: Tv-hír- adó. 19,45: Mezőgazdászok fó­ruma. 19,50: A Magyar Hir­dető műsora. 20,00: A tv mese­könyve. 20,05: A 606-os kísér­let. Magyarul beszélő amerikai film. Tíz éven aluliaknak nem ajánljuk. 21,45: Parabola. 22,05: Símáody József énekel. Zongo­rán kísér: Arató Pál. 22,25: Hírek, a tv-híradó ismétlése. BÉRI VÖRÖS CSILLAG Keserű szerelem BÉRI BRODY Feltámadás (I. rész) •TÖNGYÖSI PUSKIN öt nap, öt éjjel «WÖNGYÖSI SZABADSÁG Bolondos lialászfalu HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ma éjjel meghal egy város HATVANI KOSSUTH Béklyóit KÉVÉS A három testőr PÉTERV A S Á RA Reviiparádé FÜZESABONY Münchhausen báró Az angolok után a francia filmesek is filmre vitték a négergyűlölet problematiká­ját. Párizsban természetesen erről is más szavakkal beszél­nek, mint a higgadtabb és kö­dösebb Albionban. Francoise csinos ■ párizsi egyetemista lány, akinek ha­ladó gondolkodású barátai vannak: művészlelkek. rajon­gók, egzisztenciálisták, fes­tők, éhezők és nagyálmúak, akik a világ begyepesedett rendje és előítéletei ellen har­cos különállással védekeznek. A párizsi diáknegyed sajátsá­gos légkörében élnek, azok­ban a bizonyos, új világokat álmodtató hatodik emeleti padlásszobákban, ahonnan a párizsi kéményeket és az igen nehezen közelítő jövőt és kar­riert üres gyomorral, de for­rongó szellemmel lehet várni. Fraricoise közöttük él, s ro­mantikájukat megkapja, de találkozik a menzán Dániellel, a néger orvostanhallgatóval. Minden idegszálával beleszeret, ahogyan csak egy fiatal fran­cia egyetemista lány, tele ma­gasröptű rajongással és huma­nizmussal beleszerethet egy másik emberbe, egy férfiba, akiben az idegrendszer, a lélek, a vér, a test megértésre, ro­11 Francia film konságra, hazára és szeretette vágyik, beteljesülést követel Kizárólagos beteljesülést, mert a szerelem nem ismer félmeg­oldást és alkut. Azt, hinnénk.— a mi sze­münkkel —, hogy ez a szere­lem két emberen múlik, de a bőr, a fajta nagy probléma Pá­rizsban is. Francoise anyja és apja biztos egzisztenciájú kis­polgárok, akik azt még elnéz­ték, hogy egy fehértől, a saját fajtájától kéri és kapja a lány a szerelmet, de hát... A film megnyugtató befeje­zést hoz. Francoise és Dániel tolják a gyerekkocsit a párizsi utcán, tavaszi napfényben, virágillat­tal teli levegőben; az épületek ragyognak, a forgalom óriási és szédítő: de nem némitja el aggodalmainkat semmi. Az egyetemi katedráról hangzott el a film során az okos pro­fesszor okos okfejtése: az em­berek csak ürügyet találnak a fajok megkülönböztetésében, mint sok másban, hogy gyűlöl­hessenek. A sárga gyűlöli a fehéret, az a négert és így to­vább. Hol van a gyűlölet ha­tára? Ki szabhat mértéket az emberi magatartásnak és szen­vedélynek, bőrszínnek és világ­nézet, foglalkozás és társadal­mi helyzet elválasztó és össze­kötő kategóriái között és elle­nére? A film írója és rendezője, Claude Bernardt-Aubert, a mo­dem kor egyik égető kérdés- kötegét fekteti filmre. Maga is kérdések formájában szegezi nekünk a tényeket és a rájuk szolgáló feleletet tényekkel ad­ja meg. Hinni kell abban, hogy a hangyák Szorgalmával előbb- utóbb elérik az emberi szellem és test kicsiny és nagy bajno­kai, hogy a gyűlölet kipusztul a világból. Mekkora utópiának látszik! És éppen ez az, amiért a filmről meg kell emlékez­nünk. Francoise vállalja a né­gert. mert Dániel ember és nem is akármilyen. Hogy ma és Párizsban ez ma még meg­bocsáthatatlan botlás? Itt mu­lat filozofikusan bölcs példát a film — túlzásai és számunkra vaskos jelenetei ellenére is. Francoise Giret és Gordon Heath jáiélcát kell dicsérnünk és Michel Magne harsogó, de nagyon kifejező zenéjét. , Farkas András l 19S3. JANUAR 29., KEDD: ADÉL 275 évvel ezelőtt, 1688. január 2ű-én született EMANUEL SVE- DENBORG svéd természetkutató és űlozófus. Értékesek kristálytani kutatásai és a lémkohászatra vo­natkozó munkái. Filozófiájában a miszticizmus túlzásába esett, őt tekintik az okkultizmus egyik megalapítójának. Ellene írta Kant: Egy léleklátó álma (1766) című művét. 105 évvel ezelőtt. 1858-ban c na­pon halt meg LENDVAY MÁRTON színművész. Keserves vándorszí­nészi évei után 1838-tól a pesti Nemzeti Színház tagja lett.' Rend­kívül sokoldalú tehetség volt, operákban, szerelmes és tragikus szerepekben egyaránt , színjátszá­sunk legnagyobbjai közé emelke­dett. Szobra a mai Nemzeti Szín­ház mellett áll. 45 évvel ezelőtt, 1918. január 29-én JUJEVBEN általános sztrájk tört ki. ÉRDEKESSÉGEK: Emanuel Svedenborg Mintegy 4000 éves a mákban talált OPIUM kábítószerként va- í ló használata. Ebből készítik a morfiumot és a többi mákony- . alkaloidát, hatása azonban a benne levő társ-alkaloidák miatt solt- > kai mérgezőbb, mint a tiszta morfiumé. Főleg a keleti népek ( között sokan még ma is rabjai az élvezetének. Kínában már időszámításunk előtti 1200-ban a réznek és az ; ónnak az ötvözetéből művészi bronz harangokat állítottak elő.-----— --------------- ---------------------------— —— -i in----------— i—-, r r r - ------„-i.-— l 5 Id ő járásjelentés Várható időjárás kedd estig: kissé megélénkülő szél. Szór- a hideg, párás, helyenként kő- ványosan zuzmaraképződés. dös idő tovább tart. Többfelé Várható legmagasabb nappali újabb hószállingózás, ldsebb hőmérséklet mínusz 5—mínusz havazás. Gyenge, napközben 10. • • (Ml&k CL kiUij/uín Sikerrel „tájolnak* az erdőkövesdi színjátszó fiatalok . . . (TudósUónktól) A hideg idő beköszöntése még inkább a KISZ-helyiségbe szoktatta az erdőkövesdi fiata­lokat, ahol szórakozva, tanulva töltik a hosszúra nyúlt estéket. De hogy ne haszon nélkül tel­jenek az esték, még a múlt évben színdarab tanulásához kezdték. Hosszadalmas, alapos előké­szítés után végre a közönség elé állhatták szerepelni a kö- vesdi színjátszók és viharos taps közepette mutatták be az Eladó birtok című vígjátékot. Mi sem jellemző jobban a si­kerre, hogy csak a községben négyszer kellett lejátszani a darabot, s nem beszélve a „tá­jolások” sikeréről. Mátraballán, Ivádon az ösz- szeverődő tenyerek az erdőkö­vescti kiszes színjátszók szor­galmas munkáját nyugtázták. Szaporodik a nyári kirándulás alapja, de a tervezgetés tovább tart. A kezdeti sikereken fel­buzdulva újabb színdarab be­tanulását tervezik az erdőkö­vesdi fiatalok. Most még ugyan az eddig betanultat csi- szolgaiják Tar b. Katicáék, hogy sikerrel tudjanak szere­pelni a Hámán Kató kulturá­lis szemle körzeti bemutató­ján, Pétervásárán. ¥$ZII\IHAZ l® * AA í_> S O BL. * Egerben este 19 órakort DON CARLOS (Petőfl-b érlet) Éppen a kályhán ültem és azon fára­doztam, hogy lefa­gyott fülemet kopog­tattam a tenyerem­ben, amilcor hirtelen eszembe jutott, mi­lyen ostoba és tudo­mánytalan ember va­gyok én. Ülök a kály­hán, nyári hőgutáról álmodozom, időnkint megfogom a szemhé­jam, hogy össze ne fagyjon, s közben el­felejtem, hogy a tu­domány mai állása szerint a hibridáció, a test hűtése kitűnő se­gédeszköze a gyógyí­tásnak, nem beszélve arról, hogy egyes fantaszták szerint ez­zel a módszerrel megoldható lenne az akár több évszázados űrutazások megszer­vezése is. Meggyújtottam egy szál gyufát, hogy kissé megmelegedje­nek agysejtjeim és a bioáramok újból mo­toszkálni kezdtek bennem. Voltaképpen akkor én most nem fázom, nem fagyosko- dom, hanem, ha úgy tetszik, a gyógyítás egyik segédeszközé­nek vagyok kísérleti nyula, sőt, űrhajós gyakorlaton veszek részt, csupán a cent­rifugát most mélyhű­tött kályha helyette­síti. így természete­sen egészen más a helyzet, így ez a va­cak bal fül a kezem­ben teljesen nevetsé­gessé válik, mert ki olyan ostoba, akinek pont a bal füle kell. mondjuk az Andro- méda csillagködben, tíSmillió fényév múl­va. Ekkor kopogtattak az ajtón, s belépett két panírozott mire­lité rántott máj, ud­variasan meghajoltak és mellém ültek a kályhára. A követke­ző pillanatban már szalontüdő kollégám és legjobb barátja, a vadas nyúlgerinc is odatelepedett mellém, hogy közösen üldö­géljünk, hogy ne unatkozzam, és hogy erőt merítsek sorsuk­ból és társaságukból. Boldog és megelége­dett voltam, mert lám, a rántott máj is kibírja, sőt, a gyáva nyúlgerinc is, hogyne bírnám akkor én ki, a bátor ember, aki kész behatolni a világ- egyetem és a szenes- incc titkaiba. így Imodozgattam a kályhán, mind kemé­nyebbre fagyva, de bízva a jövőben, amikor az ember újabb csodákra ké­pes: atomhőerö-műve- ket épít, felhasználja a föld mélyének tüzet és képes lesz arra is, hogy helyesen meg­tervezze, mennyi szén is kell egy télen Ka- jevác Tihamérnak.., Nagyszerű idő less. Ha sikeres a hibridá- cióm, s jól odafagyok a májszeletkék mel­lé, nyilván meg is érem... Ügy legyen! (egri) lesz vasárnap, újra kisajátít­ják a vasáraapot. Várta is ezt, mindannyian várták: ha öt vasárnap van egy hónapban, hármat megadnak, két vasár­napon pedig munkára hajtják őket. Várta ezt és mégis, ami­kor meghallotta, összeszorutt a lelke: ki ne sajnálná legked­vesebb vasárnapját? De helyesen mondják a sor­ban állók: a táborban is meg •tudják fosztani őket a szabad naptól: kieszelnek valamit — vagy a fürdőt kell tataroz­ni, vagy a tábor udvarát fel- söpömi. Vagy kicserélni a szal­mát a szalmazsákokban, polos­kát irtani az ágyakban. Vagy ki­eszelik, hogy ellenőrzik a ra­bok személyazonosságát a nyilvántartó kartonok alapján. Vagy leltározást rendelnek el: szefid össze minden holmid és csücsülj fél napig az udvaron. Ügy látszik, nem állhatják, ha a rab reggeli után alszik. 34. A felügyelő megszorította a köpenyujjat, közben Suho- vot, mintha belülről harapó­fogóval szorították volna. Ha a felügyelő ugyanígy megszo­rítja a másik köpenyujjat, nem marad el tíznapi egyes, napi háromszáz gramm ke­nyérrel és minden harmadik nem marad el a tíznapi egyes, jutott az eszébe, hogy ott any- J nyira legyengül, annyira 14 j lesz éheztetve, hogy utána j vajmi nehezen szerzi vissza ! mostani, sem jóllakott, sem éhes, de szívós áüap'otát. És, bár még azt is szigorúan megtiltotta a feleségének, hogy akár húsvétkor is csomagot küldjön, és sohasem ment az oszlophoz, amelyre a névsort kifüggesztették, — kivéve bri­gádjának valamelyik módosabb tagja kedvéért — néha mégis azt várta, hogy valaki elébe szalad és azt mondjas — Mire vársz, Suhov? Hi­szen csomagot kaptál? De soha, senki sem futott elébe. Most, amíg azok között állt, akik biztatták gyomrukat, hogy hamarosan szalonnát fa­latoznak, vajjal kenik meg ke­nyerüket, vagy teát isznak cu­korral, csak egyetlenegy vá­gya, egyetlen kívánsága volt Suhovnak: brigádjával együtt a menzára érni és melegen enni a leveslöttyöt, nem hide­gen. Fele annyit sem ér hide­gen, mint melegen. Kiszámította, hogy ha Cézár nem találja meg nevét a név­sorban, már régen a barakk­ban van és mosakodik. Ha pe­dig neve ott van a táblán, ak­kor most zacskót, plasztik-csé­szét, edényt gyűjt. Azért is ígérte meg Suhov, hogy vár rá tíz percig. Itt a sorban újságot hallott Sohov: ezen a héten újra nem A sor lassan ugyan, de még­is előbbre haladt. Egy borbély, egy könyvelő és egy a parancs­nokságról, soron kívül Vették át csomagjukat. Sző nélkül félrelökték a soron következőt. De ezek nem szürke rabok, hanem undok tábori szolgák, a legsemmirekellőbbek az egész táborban. A söpredéknél is kevesebbre becsülték őket a rabok (ők is a kényszermunká­sokat.) De nem volt érdemes összeveszni velük: a szolgák összetartanak és a felügyelők­kel egy követ fújnak. Még körülbelül tízen marad­tak Suhov előtt, és mögötte még heten csatlakoztak a sor­hoz, amikor az ajtónyitásban megjelent Cézár, fekete prémes sapkájával a fején, amelyet kintről küldtek neki. Cézár megkent valakit és megenged­ték, hogy tiszta, városi sapkát viseljen. Másoktól még a ko­pott harctéri sapkát is elvet­ték és tábori disznóbőr sapkát adtak helyébe. Cézár Suhovra mosolygott és rögtön'a szemüveges különc­höz fordult, aki a sorban is ál­landóan újságot olvasott: — Nini! Peter Mihalics! És egymásra mosolyogtak, mint két nyíló rózsabimbó.. A különc igy szólt: — Megkaptam a moszkvai esti lap új számát. Postával küldték. — Ne mondja! — válaszolta Cézár és szinte belebújt az új­ságba. A mennyezeten csak halvá­nyan pislákol a lámpa, hogyan lehet elolvasni azokat az apró betűket? — Nagyon érdekes recenziót közöl Zavadszki bemutatójá­ról! Ezek a moszkvaiak már messziről megszimatolják egy­mást, akár a kutyák. És ami­kor találkoznak, akkor is csak szaglásszák egymást,. És ha­darnak gyorsan, hogy minél több szót tudjanak kimondani. És ha úgy hadarnak, olyan ritkán lehet orosz szót hallani, hogy őket hallgatni éppen any- nyi, mint a lettek, vagy a ro­mánok beszédére figyelni. Cézár kezében papírzacskók vannak — annak rendje és módja szerint. — Hát né... én ... Cézár Markovics — mondja Suhov akadozó nyelvvel — én mehe­tek. — Persze, persze, — Cézár felemelte bajuszát az újságból. Ki mögött vagyok? Ki után következem? Suhov megmagyarázta, hogy ki után következik és nem vár­ta meg, hogy Cézárnak eszébe jusson a vacsora, hanem meg­kérdezte: — Elhozzam a vacsoráját? (Vagyis, a menzából a ba­rakkba — a csajkában. A va­csorát semmiképpen sem sza­bad a barakkba vinni, ezt többször megparancsolták. Va­dásznak rájuk, a vacsorát a földre öntik a csajkából, egyest sóznak a nyakukba — az em­berek mégis viszik és vinni fogják, mert akinek dolga van, az sohasem ér a menzára a brigáddal együtt.) Megkérdezte, elhozza-e a va­csoráját, közben ez járt az eszében: „Csak nem leszel olyan undok! Nekem ajándé­kozod a vacsorádat? Nincs ká­sa vacsorára, csak üres lötty...” — Nem, nem — mosolygott Cézár. — Csak edd meg a va­csorámat, Iván Deniszovics. .Suhov csak erre várt. Mint szabad madár, kirepült az elő­szoba ajtaján és végigszágul- dott a tábor udvarán. Mindenfelé rabok mászkál­nak. Egy időben a táborpa- rancsnok ilyen parancsot adott ki: a rabok közül senki sem járhat egyedül a tábor udva­rán. Ha lehetséges, az egész brigádot menetoszlopban kell kivezetni az udvarra, ha pedig nem mehet éppen az egész bri­gád — például az orvosi ren­delőbe, vagy az árnyékszékre, — négy-öttagú csoportokat kell alakítani, kijelölni közülük a csoportvezetőket, áld elvezeti, azután bevárja és zárt csoport­ban újra visszavezeti őket. A parancsnok nagy súlyt helyezett erre a parancsra. Senki sem szeghette meg. A felügyelők elkapták az egye­dül járókat, felírták a számu­kat és az egyesbe küldték őket. — A parancsnak mégsem volt foganatja. Mint sok más pa­rancs, fokozatosan ez is el­vesztette hatályát. Például ők maguk rendelik be az emberig hogy ,,beköpjön valakit!” —t csak nem küldhetik véle as egész brigádot? Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents