Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

4

NÉPÚJSÁG

1963. január 21., vasárnap

Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban

SekiJLm: ^Don (Carlos

PpnfpLpti mutatta be az

I CHirnCH egri Gárdonyi

Géza Színház Friedrich Schiller ötfelvonásos drámáját, a Don Carlost. Aki Schiller nemes pátoszú drámáihoz, azok leikéhez közelebb akar jutni, annak ismernie kell a német szellemóriás emberi sorsát is.

Schiller a Don Carlost — történelmi idők mértékével mérve — öt perccel a francia forradalom kitörése előtt írta abban a Németországban, ahol a fejedelmek kicsinyes, személyenként ugyan különböző, lényegében teljesen azonos abszolutizmusa tombol. Amikor a dráma megszületik, Schiller már saját bőrén próbálta az uralkodói önkényt; a Haramiák miatt menekülnie kellett, reménytelen szabadságvággyal lelkében: nagy anyagi nyomorúságok között hányódik, mintegy a sorstól kapott vigasztalásul szerelmeket él át és közben írja darabjait, az „Ármány és szerelmet”, a „Fiescót”, mert rajongó lelkű terjesztője valamiféle új vallásnak a despotiz- mus éveiben; ezt az új vallást szabadságnak hívják.

Négy évi viaskodás a témával és az élettel, míg 1787-ben elkészül a Don Carlos. Ma is döbbenettel és a lángésznek kijáró tisztelettel olvassuk és halljuk Schiller halhatatlan sorait, a dráma verses szövegét, amelyben ott remeg Schiller szabadságvágya Posa márki és Don Carle® szavaival, de ami még — véleményünk szerint — ennél is több, Fülöp király lelkének felnyitásával kitárul előttünk a zsarnokság lényege: minden emberi normát levetkőzve rettegtet ez a mérhetetlen hatalom.

Senki sem biztos az élete felől e zsarnok közelében, de ő, á zsarnok annál jobban reszket és fél, remeg és tépelődik, minél jobban kiszolgálják őt alattvalói. Mekkora mélységek és magasságok adódnak az emberi lélekben! Fülöp, a spanyol király, akinek országában nem nyugszik le a nap, magányosságában és hatalmában kénytelen hazudni feleségének, a nemes lelkű királynőnek: „Ha egyszer félni kezdenék, mada- jne, már meg is szűnnék félni.” S mielőtt ezeket a szavakat kimondta volna, eleve félt és reszketett a magány és a lélek kegyetlensége miatt. S hová jut el? A főinkvizítorig s aduig, hogy tulajdon fiát becstelenül hóhérkézre juttatja.

De itt van Posa is, a királynővel és Don Carlos-sal. Látják, érzik a szennyes szorítást, amely az öncélú és korlátolt önkényből árad. Először tétován keresik egymást, de éppen a lélek törvénye szerint szövetkeznek. Hogyan? Ahogyan gondolkodnak: nemesen és fur- fanggal csak annyira, ahogy a helyzet kívánja. A testfeletti testvériség Carlos és Posa között olyan önfeláldozásra késztet Posa márkinál, amit megrendülve veszünk tudomásul s hajlandók vagyunk csak Schiller drámai káprázatának tekinteni. Pedig nem az! Mert az idők megtermik a „jövendő polgárait” és ez a törvény a zsarnokok tragédiája.Posa tudja, hogy napjai megszámláltat- tak, az ügy — aminek érdekében a színlelt árulást vállalta — elbukott. A halál előtti percben mégis hittel és reménységgel, szinte extázisbán suttogja: „Istenem! Mégis gyönyörű az élet!”

csak alkalmat

olIIIlin keresett és talált a boldogtalan sorsú Carlos* históriájában: a XVIII. századi Németországot, a népek szabadságvágyát írta meg Carlos- ban és Posa márkiban. Ebben a drámában, ebben a párharc- sorozatban a jellemek nem a görög tragédiák napsugarasan éles levegőjében élnek, de a század növekvő „betegségeit” hordozzák: a zsarnok előtti ge- rinctelenséget és a szabadságról, a boldogabb jövendőről való ábrándozást.

Ennek a bonyolult lelki fo lyamatokat magába záró, terjedelmében is jelentős drámai alkotásnak a színrehozatalát I vállalta az egri Gárdonyi Géza tSzinház művészeivel Horváth J*nö. Az nyilvánvaló, hogy a

drámát egész terjedelmében előadni nem lehet, hiszen a mai közönség nem igen ül be öt és fél órás dráma meghallgatására egy színházterembe.

Horváth Jenő ügyes kézzel hajtotta végre a szöveg-rövidítést: a darab mához szóló koncepciója töretlen fényben ragyog. A rendező a nagyszerű gondolatsort, a monológokat és az egymást váltó párbeszédeket fegyelmezett együttessel szólaltatja meg. A dráma útvesztőiben az izgalom néha alábbhagy, mert a színpadot kitűnően ismerő és azon uralkodó Schiller sem tudja a szenvedélyeket mindig felső fokon tartani: itt segített a szövegnek a rendező olykor a fényhatásokkal, egy-egy mozdulattal, a hős arcának hangsúlyozásával. Megrendítő és az emberi lélekbe mélyen belevilágító pillanatokat kaptunk a bemutatón. Carlos és Posa márki találkozása, ..testvériesülése”, Posa és a király párharca a hatalom kérdéséről, a király virrasztása és vitája fiával, Carlossal, a királynő és király erkölcsi mérkőzése az etikettről, a parancsról, a „keH”-ről és a személyi önállóságról; Eboli szerelmi vallomása az extázisbán is játszani tudó Carlos előtt sokáig visszajáró élményként született meg a bemutató nézői számára.

Talán a darab rendezőileg legértékesebb mozzanata: a királynő homlokcsókot ad a szerelmét már visszautasító Carlosnak, letérdel melléje teljes megadással, de Carlos felugrik, mert nagyratörő céljai, a szerelmi szenvedély éppen abban a pillanatban olyan csatát vívtak, amelyben az önmagát és tiszta méltóságát megalázni képes királynő marad alul.

A rendezés

esik Schiller mondanivalójával. Carlost talán a rendező egy fokkal extatikusabb egyéniségnek mintázta a kelleténél, de Posa jellemének feltérképezése, a királynő méltóságának elhitetése teljes mértékben sikerült; a szerencsétlenül tépendő Fülöp halálokat osztogató és hatalomra ítélt vergődésében a zsarnoknak minden korokban érvényes profilját rajzolta meg. Sajnáljuk, hogy vagy formáló-kedvének hiánya, vagy a szereposztás hibája miatt ez az alkotás nem sikerült Domingo és Álba herceg megmintázásánál.

Néhány észrevételt tennénk a rendezői munka kapcsán. Carlos, Posa — talán gazdagon áradó szövegeik miatt — arra kényszerülnek, hogy némely jelenetben vágtázzanak a mondatokkal. Ez a gyorsaság olykor a szövegmondás hibáit hozta, a közönség szegényebb maradt néhány nagyszerű schilleri gondolattal, azért, mert az iram az elhadart mondatokat sem felfogni, sem végiggondolni nem engedte. Nyilván rendezői elképzelés az is, hogy Carlos és Posa ruházata puritán, szegényes, elüt a korhűségtől. Eboli hercegnő és a királynő esete is ugyanez. De míg náluk a jellem modernségét és korfelettiségét a korszerűtlen ruha pozitív irányban hangsúlyozta, addig különösen Carlosnál a rosszul tagolt és a nyaknáí nőiesen kerekre nyíló, egybeszabott harisnya-ruha ellenérzést váltott ki. A színpadi hatás szempontjából szükségesnek ítéljük — a fiatal Huszár László esetében — az arcjátéknak valamilyen fegyelmezését. Az idegrángásnak, mint művészi eszköznek, szélső értékei vannak a színpadon. Vitatkozunk Fülöp éjszakai virrasztásánál az indító pozícióval is: a hanyatt fekve magasan tartott gyertya nem ad mélyebb hatást az őrlődő Fülöp izzó monológjának: a művész hangja elég e képben.

A fekete körfüggöny reflektorvilágítás mellett mély tónust adott és fárasztotta szemünket.

A dráma tengelye és hordozója II. Fülöp, a király: Bics- key Károly játszotta. Nagyszerű színész, aki a magános, kegyetlen zsarnokot annyiféleképpen ábrázolta, ahány mondatban szólt önmagáról, hatalmáról és az emberekről. A sajnálatot képes volt kiváltani belőlünk, mikor hatalmának múlandóságáról beszélt és ezzel vallott szerelmet ő, a hatvanesztendős férfi a királynőnek, aki huszonkét éves és akire ő féltékeny. Sajnáljuk akkor is, amikor Posa elvesztén ujjai hegyén kereste a halottat, akinek megölésére ő adott parancsot. Már elhittük, hogy azoknak volt rabja, akiket ő kreált nagyságokká, fővezérré, főink- vizítorrá, de mindig jött a kegyetlen kiábrándulás, amikor magánya mélyéről feldübörgött a döntés: ölni kell valakit, meg kell nyomorítani valakit, mert nem az emberek a fontosak, hanem a hatalom csupán. Kár, hogy fojtott és finom kitöréseit a színházterem néha elnyelte. A zsarnok tragédiáját kaptuk tőle, s még nagyobb hatású lett volna belső és külső küzdelme egyaránt, ha vele szemben és hatalma alatt színesebb Domingo és konokabb Álba herceg állt volna.

Erzsébetet, * “*£*<

Sva alakította. Minden mozdulatát, minden szavát gúzsbakö- tötte a spanyol etikett: Olsav- szky Éva arca nagyszerűen beszélt a rabságról, amit csak a lélek és a szem tud fájdalmasan kifejezni megtörő fénnyel és újuló reménykedéssel. Fenségesen tiszta nőt varázsolt a színpadra és el kellett hinnünk ezt a tisztaságot.

Huszár László egészen fiatalon kapta a megtisztelő és tehetséget próbáló feladatot: eljátszani a nagy álmú, exatikus, s robbanásig ingerlékeny, néha már félőrült trónörököst, Carlost. Minden idegszálával végrehajtotta energikus rendezőjének utasításait. A szöveggel való vágtatás egyúttal birkózás is volt a szöveg buktatóival: még nem kaptuk tőle a jellem teljes mélységét, nem is kaphattuk, mert az idegrendszer ilyen vad iramban átélni és jól közvetíteni érzelmeket, szellemi fondorlatokat, szenvedélyeket és játékot csak nagy- nagy átélések után, teljes lelki izzás mellett képes. Örömmel nyugtázzuk az eddigiekhez mérten kiváló teljesítményét, mert hangvételi torzulással és arcjátékának elcsúszásai ellenére is a magas színvonalon játszó együttesben tudott maradni.

Fonyó István Posa márkija az első jelenetekben problematikusnak látszott. A kezdeti feszültség azonban abban a jelenetben feloldódott, amikor Aranjuezben, a királynő előtt elbeszélte a célzatos mirando- lai esetet; majd játéka átforrósodott, s a királlyal folytatott párharcában elérte csúcsát.

Fogarassy Mária Eboli hercegnője bonyolult egyéniség. Intrikus, ő mégis a lírai részeket hangsúlyozta jobban, a küzdelemben inkább a szíve járt elől. mint az esze. Pantomimszerű mozgása is helyesen rajzolta az egyéniséget.

Fálffy György Álba hercege nem az a • kegyetlen szolga, akit a történelem jegyzett fel és akit Schiller is megírt a tanulságokért történelemhez és színpadhoz forduló érdeklődőknek. Pálffy kitűnő karakterszínész, de alkatilag nem tud azonosulni e halált osztó és kíméletlen spanyol főúrral. Az ő harcban állása a tisztességes és emberül gondolkodni képes királynéval és Posa márkival — erőtlen.

A király gyóntatóját, Domingo atyát Lengyel János igyekezett megformálni. Kár, hogy ez az egyébként jó színész a schilleri vers és mondat ritmusát nem értette, nem találta meg a hangsúlyt a szövegben és a mondanivalóban: így aztán a lassan mozgó, sunyi bajkeverésből a szükségesen előforduló jelentéktelen figurává lett Domingo.

Dariday Róbert Lerma grófja, Paláncz Ferenc Feria hercege jó epizódalakítások.

Szilágyi István főinkvizíto- rából nem áradt az a szörnyűség és rémületesség, amit Schiller átokszerűen tulajdonává rendelt — még torznak méretezett külsőségei ellenére j sem.

Herédy Gyula, Csapó János, Lenkey Edit, Olasz Erzsébet, Lőrinczy Éva, Kopetty Lia és Kováts Imre fegyelmezett játékukkal részesei voltak e sikeres és magas hőfokú színházi teljesítménynek.

A Don Carlost Vess István fordításában adta elő az egri színház. Ismét jóleső érzéssel kell nyugtáznunk, hogy műfordításokban gazdagok vagyunk és ebben a gazdagságban is ragyogó kincs ez a Don Carlos — magyarul.

Rajkay György díszletei a rendezői elgondolásból logikusan következtek. A jelzések hatottak, a fényszórókkal együtt váltották az egyes jelenetek hangulatát. Több szín és több fény nem ártott volna.

Kottlár László maszkjai elismerést érdemelnek, a későreneszánsz-kori festők élményanyagát idézték. Wieber Marianne jelmezeit is dicsérettel kell nyugtáznunk, bár korábban Carlos és Posa ruháiról már kifejtettük véleményünket.

1963. JANUAR 27., VASÁRNAP: ANGELIKA

2310 évvel ezelőtt, időszámításunk előtt 347-ben halt meg PLATON görög filozófus, Arisztotelész tanítója. Az ún. ideatana révén az idealizmus filozófiai irányzatának megalapítója. 387-ben ő nyitotta meg Athénben az első filozófiai főiskolát, az Akadémiát. Több mint 30 dialógusa maradt fent, amelyekben filozófiai elveit fejtette ki: phaidros, Symposion, Az állam, Apológia. Platon az akkor ismert tudományágak közül a geometriát a fontosságának megfelelő helyre állította.

95 évvel ezelőtt, 1868-ban született Array aladAr építész, részt vett a pesti Vigadó tervezésében, templom-épületei a modern építészeti formanyelv képvi- selói.

63 évvel ezelőtt, 1398-ban született TOIVO ANTIKAINEN finn

forradalmár, az 1918-as finn forradalom, az oroszországi polgár- háború és a fehér—finn intervenciós harcok részt vevője. Forradalmi tevékenysége miatt 1934-ben életfogytiglani börtönre ítélték. 1940-ben a szovjet kormány közbenjárására szabadult ki; a Szovjetunióba emigrált, ahol a karél-finnek képviselője lett a Legfelsőbb Szovjetben. _

FÖLDRAJZI ÉRDEKESSÉG:

Az első „Szuezi-csatornát” 3400 évvel ezelőtt, időszámításunk előtti 15- században HATSEPSZUT egyiptomi fáraónő építtette. Nyomvonala eltért a maiétól, mert a Nílus legkeletibb deltáját használták fel (a mai Port Saidtól keletre torkollott bele a Földközi-tengerbe). Ez a csatorna — a Timsah-tón átvezetés miatt — feleakkora hosszú volt, mint a mai. szélessége 45, mélysége 5 méteres volt. Hatsepszut utódai nem fordítottak gondot a karbantartására és hamarosan betemette azt a sivatag homokja.

\ felevízió műsora

10,00: Rodari: Hagymácska Zenés gyermekkomédia (Ism.) 11,15: Tizenkét hónap. Csehszlovák rajzfilm. 11,30: Négy- szemközt a műalkotással. A kép születése. 14,40: Virágkorzó. Az Eurovízió műsora. 15,25: A Magyar Hirdető műsora. 15,40: A róka, a hód, és a töb- bieh- Szovjet rajzfilm. 16,00: Ki mit tud? 18,00: Utazás a Föld körül. Kuba. 18,30: Teli Vilmos. Magyarul beszélő angol ifjúsági filmsorozat, 4. rész. Az aranykerék. 19,00: Esti beszélgetés. Lombos Ferenc elvtárssal, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkárával beszélget munkatársunk, Megyeri Károly. 19,10: Telesport. 19,30: Tv-híradó. 19,50: A tv mesekönyve. 19,55: Mesélő muzsika 20,35: És ön mit tud? A tv vidám műsorának ismétlése. Kb. 22,10: Hírek. (MTI)

Összegezésül:

ez az első olyan

előadás, amely a Gárdonyi Géza Színház idei programjának maradéktalan valóraváltását jelenti. Nagyszerű színészi teljesítmények születtek az egri színpadon, olyan darabban, ahol a talmi értékek elhullanak. A mondanivaló Schilleré, a XVI. századi Spanyolországról, de a mának is szól; emberi mélységeivel, bűneivel, álmaival Fülöp kora is az embert mutatta és szülte azt a modern Európát, ahol a zsarnokok áldozatául estek a „gondolat szabadságának".

FARKAS ANQRÄS

EGRI VÖRÖS CSILLAG

27—28-án: Keserű szerelem EGRI BEKE

27—28-án: Mi kis családunk GYÖNGYÖSI PUSKIN

27- én: Kertes házak utcája

28- án: öt nap öt éjjel GYÖNGYÖSI SZABADSÁG

27- én:

Münchhausen báró kalandjai

28- án: Bolondos halászfalu HATVANI VÖRÖS CSILLAG

27-én: Szórakozott professzor HATVANI KOSSUTH

27-én: Bolondos halászfalu HEVES

27- én: A rendőr

28- án: A három testőr

PÉTERVASARA

27-én: Megszökött falu FÜZESABONY

27- én: Elveszett paradicsom

28- án: Münchhausen báró

tísz 11\1 U

li AA Ü S O £?- *

Egerben este 19 órakor: DON CARLOS

(Bródy-bérlet)

Idő járásjelentés

Várható időjárás vasárnap estig: A hideg mérséklődik. Az időszak nagy részében erősen felhős, párás, helyenként ködös idő. Többfelé, főleg nyugaton és északon havazás. Később a Dunántúlon helyenként felszakadozó felhőzet. Nyugaton és délen helyenként megélénkülő északnyugati szél.

Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: keleten mínusz 4—8, nyugaton plusz 1— mínusz 3 .fok, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: keleten mínusz 8—12, nyugaton mínusz 3—7 fok között. (MTI)

... A városi tanácsház előtt megállnak a feldíszített autók, a násznép elözönli a feljárókat, s a piruló fiatal pár elindul köztük, hogy megtegye az első lépéseket a közös élet- úton — a házasság útján. A házasságkötő termet gondos kezek feldíszítették, virágerdő, puha szőnyeg, meleg otthonosság fogadja a házasulókat, • s felcsendül a híres nászinduló, ami könnyeket csal az örömszülők szemébe — valamikor nekik is ezt játszották. Mikor is volt csak? De csitt! Minden elhalkul, s az anyakönyvvezető felteszi a Nagy Kérdést:

— Kijelenti-e ön ,..

Kijelentették. Ki hangosan, ki halkabban kimondta az „igen”-t, s akkor megszületik az új házasság:

... csókok, jókívánságok, halk zene, ajándékok, síró szülők, meghatott ismerősök, s újra megindul a násznép, most már hazafelé, hogy egyen, igyon a fiatalok egészségére .,.

S most megkérdezem Vashegyi Gyulánét, az egri anyakönyvi hivatal vezetőjét, hányszor mondta ki a „törvény értelmében” a fenti szaHázasságok a földön köttetnek

vakat az elmúlt négy esztendő alatt?

— Ez nem megy ilyen hirtelen, de fellapozzuk az anyakönyveket, s akkor máris kiderül, hogy ... négy év alatt 1179 párt adtam össze. Nagyon szeretem ezt a munkát. Olyan meghatóan kedvesek, amikor jönnek bejelentkezni! Még a legmodernebb kis menyasszonyt és vőlegényt is elfogódottá teszi a tudat, hogy nemsokára férj-feleség lesznek.

Egy, két, vagy három év múlva az ifjú pár újra ott ül a díszes teremben, ahol összeadták őket, s mellettük, a névadó szülők karján ott szuszog a cseppség, aki mit sem tud arról, hogy most egy kis családi közösségben körülötte forog a világ. Nem hallja, hogy szülei elfogódottan mondják a fogadalom szövegét: „...gyermekünket becsületes, a dolgozó néphez hű emberré neveljük ...” Nem hallja, de ahogy telnek az évek, egyre tudatosabban érik benne a gondolat — szülei az életnek, életre nevelték őt...

Mert az anyakönyvi hivatalban minden apróság neve benn szerepel, adataival együtt. Amint megszületik, az édesanyja még nem tud felkelni az ágyból, de a rokonok közül valaki, vagy az édesapa már ott van az anyakönyvvezető előtt, hogy bejelentse a született gyermeket, az új kis állampolgárt. Ismét egy kérdés:

— Hány gyermeket anyakönyveztek az elmúlt négy év alatt Egerben?

— összesen 6871 kisfiút és kislányt. A „csúcsforgalom” a hatvanegyes esztendő volt, akkor három híjján kétezer bejegyzés történt.

Most már amúgy „hivatalon kívül” beszélgetőnlrf’Nyári esküvőket emleget, amikor olyan szépek a hófehér menyasszonyi ruhába öltözött fiatal lányok, s arra emlékezik, hogy mindegyikük arcát hogyan festi rózsásra a kimondott igen, s

amint elindulnak hazafelé, hogyan változik meg szinte még a magatartásuk is, hiszen most már férj-feleségként hagyják el a máskor oly szürke hivatalt.

Mindezeket már a lépcsőn mondja, ebédelni indul, s ahogy éppen elköszönök, hallom, hogy a "fordulóban valaki megszólítja:

— Jaj, lelkem, de gyönyörűségesen szép volt a szombati esküvő, ott, Magánál!

Visszanézek, egy idős egri parasztasszony tartja szóval Vashegyinét. Mari néni, aki minden esküvőt megnéz évek, évtizedek óta, akár a tanácshoz, akár a templomba megy is az ifjú pár. Mari néni nem ment férjhez, vőlegénye elesett az olasz fronton.

... talán visszaálmod ja azt a napot, amit soha nem ért meg, s talán magát látja koszorúsán, fátyolosán ott a lépcsőkön, s azért jön el, hogy... — de ezt ő jobban tudja, minek találgassuk!? Eljön, s ő is ejt könnyet a fiatalokért, mert azt tartja a néphit, minél jobban sírnak egy esküvőn, annál boldogabb lesz az új házasság..: Cs. Adám Éva