Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
1963. január 22., kedd NÉPÜJSAG 3 Együtt gondolkodni, egy akaraton lenni, egységesen munkálkodni Két közgyűlés margójára Az elmúlt héten két termelőszövetkezet közgyűlésén vettem részt: a gyöngyösoroszi Február 24. Tsz-ben év végi zárszámadásra, a felsőtárkányi Dózsa Tsz-ben a vezetőség ,új- jáválasztására gyűlt össze a tagság. Két közgyűlés, és milyen különböző! Gyöngyösorosziban az elégedettség,. a tsz jövőjébe vetett mélységes optimizmus, a vezetők és a tagok baráti, a közös munkán alapuló emberi kapcsolata, Felsőtárkányban pedig a bizalmatlanság, a közös munkát meg nem értő, egymást nem becsülő, elmérgesedett hangulat. A gyöngyösoroszi Február 24. Tsz-ben 50 forintot fizettek egy. munkaegységre, a felsőtárkányi Dózsa Tsz-ben 18 forint körül fizetnek majd. Gyöngyösorosziban a vezetőség beszámolója a tagságot, a munkacsapatokat, a brigádokat dicsérte szorgalmáért, a tagság a vezetőséget józan, meggondolt, hozzáértő irányításáért. Felsőtárkányban a tagság a vezetőséget, a vezetőség a tagságot okolta azokért az állapotokért, amik jelenleg vannak. Gyöngyösorosziban is aszályos volt az év. Ott sem valósultak meg teljes egészében a tervek. A szőlőtermesztésre — ami jelentős a tsz életében — katasztrofális volt az elmúlt gazdasági év. Tavasszal fagykár, s utána háromszoros jégverés sújtotta határukat. Tíz vagon tervezett saszla szőlő helyett három vagont, 50 vagon borszőlő helyett csak 25 vagont szüreteltek. De az elemi csapások után a tsz tagsága nem rázta az öklét az ég felé, nem akaszkodott össze a vezetőség és a tagság, hanem együtt gondolkodva, együttes szorgalommal kutatták, hogyan pótolják az elveszettet. És: negyven hold szőlőt telepítettek, szarvasmarha-állományukat háromszorosára növelték, fejlesztették a kertészetüket, tele vannak tervekkel, tovább akarják például fejleszteni az egyébként is vonzó premizálási rendszerüket. A szorgalom, a jó vezetés győzedelmeskedett az aszály, az elemi kár felett. Az eredmény?: 50 forintos mu"kaegység, és 14100 forintos egy tagra eső átlagjövedelem. Ez történt Gyöngyösorosziban!. És Felsőtárkányon? Sok szó elhangzott itt is a munkaszervezésről, a munkáról. Szenvedélyesen is, és demagóg módon is. A többség azt vallja: a felsőtárkányi határból kell megélniük, és jobban, mint ahogy régen a parcellákon éltek. Többen ezt vallják, de nem mindannyian. A több mint 200 tagból csak 110 dolgozott rendszeresen az elmúlt gazdasági évben. Volt, aki 5—600 munkaegységet teljesített, de volt olyan is, aki egyet sem. A trágya az udvarokon megy tönkre, ahelyett, hogy a földet táplálná, s tele vannak panasszal az alacsony termésátlagok miatt. Az elmúlt héten nyolc szekér trágyát. vittek ki mindössze a földekre: „mert hideg van, mert rossz idő van!” S közvetlenül a tsz földjei mellett ott dolgoznak a munkások, a kőbányászok, és dolgoznak mindenhol a megyében a tsz-pa- rasztok. Pedig hideg van! Itt nem osztották fel a területet az elmúlt évben, „idegenekkel”, tsz-en kívüliekkel kellett megdolgoztatni több holdat. Nem volt megfelelő a premizálási rendszer, a tagok sokszor nem voltak anyagilag érdekelve a jobb munkában. Elmondták a közgyűlésen: tavaly 40 hold búzát be 6e boronáltak, gazos búzát vetettek, és aratáskor több búzaszem hullt a földre, mint csépléskor a zsákokba. Harmincnyolc jószágot a pusztulás veszélye fenyegetett a nagy hidegek alatt. Ez hát a helyzet! S ha valakinek jogos, vagy jogtalan kérését nem intézték el abban a pillanatban, amikor kérte, („adjad, uramisten, de azonnal”), letette a „lantot”, nem dolgozott tovább, és mást is igyekezett lebeszélni a munkáról. És a vezetőség? A felsorolt hibák jó része kétségtelenül a vezetőség hibája is. Képtelen volt megfelelően ellátni feladatát, határozottsága, szervezőkészsége, és szakértelme is hiányos volt. Tény, hogy a tagságtól nem kapott megfelelő segítséget, támogatást, annál több ígérgetést. Szavakban bizalmat élvezhetett a.vezetőség, de tettekben már nem! Napirenden volt az ellentét a vezetőség és a tagság között, egyik fél sem akart engedni a huszonegyből. A tagság a vezetőséget, a vezetőség a tagságot Okolta, egymást érték a rágalmazások, sértődések, és utána jött a semmittevés, a hanyag, felelőtlen munka. Pallagi Imre, a tsz elnöke, elmondotta a közgyűlésen: csalódott a tagság bizalmában, támogatásában, lelkesedése, ambíciója '.megtört, fizikailag és idegileg is belefáradt a szélmalom-harcba. Ezért kérte a tagságot, váltsa le tisztségéről. Tizennyolc forintot ér egy munkaegység Felsőtárkányban! Mindkét tsz közgyűlése a termelőszövetkezeti demokrácia teljes tiszteletben tartásával zajlott le. A felsőtárká- nyiak azonban, hogy finoman fejezzem ki magam: „átestek a ló túlsó oldalára”. Nem a szen vedélyes, de józan közbeszólásokról — még ha zavarták is a gyűlést ezek a közbeszólások — van itt szó. Hanem azokról, akik a többséget sértő, hatásvadászó, hangulat- keltő, rosszindulatú rágalmaktól, demagógiától hemzsegő hangokat ütöttek meg. A tsz-demokráciával nem lehet visszaélni! A demokrácia, a tsz legfelsőbb fórumán, a közgyűlésen sem — és sehol! — jelenthet össze-vissza való felelőtlenségek, rosszindulatú rágalmak, gyanúsítgatások fórumát. Csak egyet lehet érteni azokkal a józan hangokkal, qmelyek rendreutasították, úgymond megfékezték ezeket a rosszindulatú hangadóidat. Két tsz közgyűlésének példáját említettem itt. Gyöngyösoroszi helyett szólhattam volna még számos más termelőszövetkezetről. A felsőtárkányiak példája szinte egyedülálló! Ilyen nincs több a megyében, de nincs talán az országban sem. A gyöngyösoroszi tsz hajója — és más tsz-eink hajója is — nyugodt vizeken úszik a boldogulás felé. A felsőtárkányi Dózsa Tsz hajója Sincs elsüllyedve! Most új vezetőséget, új elnököt választottak. Ha egy szívvel, egy akarattal dolgoznak vezetők és tagok egyaránt, egy év alatt sokat mehet előre szövetkezetük. A vezetőség sokat tehet, de nem mindent. A tagságé a szó, és a munkáé, a tetteké! Együtt gondolkodni, egy akaraton lenni, együtt dolgozni, ez a legfontosabb! Óvódástól’ veszekedéstől, rágalmaktól nem terem a határ, nem hízik a jószág. A rosszindulat soha nem volt jó tanácsadó, ezért a vezetőségnek és a tagságnak egyaránt azon kell fáradoznia, hogy Felsőtárkányban is kiirtsanak minden személyeskedő rosszindulatot! Papp János Húsz évvel ezelőtt halt meg Bálint György, fcitáló publicista, a modern magyar újságírás egyik nagy reprezentánsa. Tintahalat ettünk, a tenger áriján. A dalmát tenger vaKi- >an kék volt, a tintahal vi- :ont, nevét megcáfolva., egy indában nem volt kék. Felúara- olva feküdt a tányéron, sul- '.n, kissé metéltszerűen. ti.is sápjai is voltak, egészen ve- onyak és szomorúak. Izeket tinién megettük. Jó volt a ntahal, édeskés ugyan, de ne- ány csepp citrom különös, jogar ízt adott neki. _ — Miért tintahal? — kérdezem a pincértől. — Tiníával védekezik — vaiaszouu. Tz kissé szomorúan hangzott. Tintával védekezik, és mégis megettük. Ennyit ér a tinta vedelnie? Izgatott a tintahal ügye es hazajövet, első utam a lexikonhoz vezetett. Többek között ez áll benne a tintahalról (sepia): Elő állapotban színét igen élénken és szembetűnően változtatja a bőrében levő festéksejtek (chromatophora) alakváltoztatásai következtében . ■. Húsát az olaszok megeszik. Tintazacs- kójának váladékát, mellyel a vizet megzavarja, ha ellenségei elől menekülni, . vagy zsákmányt tőrbe ejteni akar, meg- száritva, értékesítik... Karjai hosszúak, egészen visszahúzhatok. Belső váza meszes, szivacsos, piskóta alakú. Ezt kell tudni a tintahalról. Szomorú ez, egyben tanulságos. BÁLINT GYÖRGY: A tintahal Mindig és mindenkitől tanul az ember, a tintahaltól is tanulhat. Megtanulhatja a tinta értékét, ha eddig nem ismerte volna. Mert elég sűrűn előfordul, hogy egyes élőlények tintával próbálnak védekezni. Először színváltozással védekezik a modern tintahal. A feltűnő és élénk színváltozás egészen gyenge fegyver, pedig sokan kísérleteznek vele. Gyorsan, simán működnek a bőrben levő festéksejtek (chromatophora), de ez most már nem használ semmit. Akik tintahalat akarnak fogni, már régóta tisztában vannak ezzel az egész chromatophora-dologgal és ha a tintahal veszélyt szimatolva, pirosról, mondjuk fehérre vagy barnára váltja színét, az ellenség ma már nem, dől be, mert ö is olvasta a lexikont. De nem használ a tinta sem. Akár zavarossá teszi a vizet tintájával a hal, akár világossá és tisztává, a sorsa egy. Húsát megeszik az olaszok és rajtuk kívül még sokan. Furcsa módon divtba jött most a tintahal húsa, egész szervezetek alakulnak a tintahal pusztítására. Talán azért van ez, mert karjai egészen visszahúzódnak, talán azért, mert belső váza szivacsos és piskóta alakú. Nehéz manapság tintahalnak lenni — sóhajtotta egy tintahal ismerősöm, akivel a körúton találkoztam, és igaza volt. Mert nehéz ina piskóta alakú belső vázzal megélni a különböző éles fogú halászok között. A tintahalnak meg kellett érnie a tinta csődjét. Éltető eleme, melynek nevét viselte, melyben rendíthetetlenül bízott, cserbenhagyta. Egy hektoliter tinta nem ért annyit, mint egyetlen éles metszőfog. Ha a halnak esetleg nemesebb céljai is voltak a tintával, — ez csak súlyosbító körülmény. Hiába érvel azzal, hogy nem akarta megzavarni a vizet, hanem ellenkezőleg, kristálytisztává akarta mosni a kék folyadékkal: annál rosszabb. Világosságot akarva a tenger hasznos és kényelmes homálya helyett, meg akart mutatni bizonyos dolgokat: van-e ennél nagyobb bűn. kihívóbb és veszélyesebb cselekedet? Ügyes és erős üldözök indulnak a tintahal ellen, olyan ügyesek és erősek, hogy még a legjobb tinta sem fog rajtuk. Fogaik vannak, hálóik vannak: a tintahal fegyvere pedig csak a tinta. Ontja a tintát, hogy megoltalmazza piskóta alakú belső vázát. Ellenségei jót nevetnek a markukba, illetve uszonyukba, „tinta érték nélkül”, mondják és jó étvággyal megeszik vacsorára a tintahalat. » „O, mennyi város, mennyi nép“ Mennyi? A költő kérdésére, amely mögött a világot látni- vágyásnak sóvárgása csendül ki mindennél erősebb íortissi- móban, Babits korában kevesen és csak „kevesek” tudtak volna érdemben válaszolni. Ezt a földet, amelyet a Kárpátok is körbezárnak, s amelynek lakóit a nyomor, s az ellene harcolókat a börtön mögé zártáit, elhagyni csak úgy lehetett, ahogy az emigránsok, vagy a hozzájuk hasonló koldusok elhagyták, „kitántorogva” Amerikába, Németországba, vagy éppen Franciaországba, — korántsem világot látni. Élni! Ha lehetett! „A magyar kivándorlók számára nemrég még komoly lehetőséget nyújtott Belgium és Franciaország. A legutóbbi hetekben még úgy volt, hogy tízezer magyar ipari munkás vándorolhat ki Franciaországba és ott elhelyezést talál... Közvetlenül karácsony előtt azonban értesítés érkezett Budapestre: a kivándorlási akció egyelőre nem valósítható meg” — ezt az Esi! Kurír 1931. január 10-1 száma írta, immáron harminckét évvel ezelőtt... Lám, tízezer magyar munkásnak nem volt alkalma megismerkedni a „mennyi város, mennyi nép”-pel. És olvasom a Statisztikai Hivatal jelentését, hogy az elmúlt esztendőben kereken félmillió magyar járt külföldön. Vonattal, repülővel, társasbusszal, saját autóval: ki mivel és ki hová? Szo- csitól a francia tengerpartig, Helsinkitől az olasz Liöóig, mindenütt megtalálható volt a magyar turista, hogy ismerkedjék országokkal, városokkal, különböző nemzetek fiaival, azok kultúrájával, történetével. Útlevéllel és zsebpénzzel, egy hétre, két hétre, vagy éppen háromra, morgolódva, vagy dicsérve az útiprogramot, de mindenképpen és minden időben kevesclive a kapott valutát, tervezte a Néva partján, hogy jövőre a Szajna partján tervezi, hogy mi lesz két év múlva, mely ország láttamoztatja majd útlevelét. Félmillió ember! Hatalmas szám ez, ha összevetjük, vajon mennyi dolgozó ember juthatott el külföldre húsz-harminc évvel ezelőtt... Akkor is nagy a szám, ha csak egy évvél vetjük össze: 1962-t 1961-gyei. Kereken százezer utazó az emelkedés! De ha összehasonlítjuk az igényekkel, akkor még mindig kevés. Mert — és ez is az igazsághoz tartozik — hol volt igénye, legfel iebb álma, külföldi kéj utazásokra a hevesi summásnak. az esrrrsshi bányásznak. vagy valamelyik hivatal óradíjas kistisztviselőiének. avagv énnen valamelyik falusi tanítónak? Az igény: a megélhetés volt. Élni, munkát kapni: élni, hogy dolgozhassák, dolgozni, hogy élhessen ... Ezek az igények ma már egyszerűen érthetetlenek a fiatalabb korosztály előtt. A munkához való jogról beszélni éppen olyan badarságnak tűnne előttük, mint arról szónokolni, hogy joguk van a levegőhöz, meg a vízhez. Ma örvendetesen mások az igények, s örvendetes, hogy az igények ilyen megváltozásában ennek a társadalmi rendnek van első .és alapvető érdeme. És még — lám! — az is örvendetes, hogy az igények és lehetőségek terén néha bizony szembe kerül saját magával ez a társadalmi rend. Menjetek, lássatok! — mondjuk és közben mélyen bele kel! nyúlni az állam valuta feliratú pénztárcájába, — mélyen, de fenékig kotorászni benne oktalanság lenné. Tavaly százezerrel több ember utazhatott külföldre, mint tavalyelőtt, az idén minden bizonnyal még többen, mint 1962-ben ... ,.Ó, mennyi város, mennyi nép” — sóvárgott a költő. „0, mennyi város, mennyi nép” — lelkendezhet a ma embere és egyre inkább csak rajta múlik, hogy a „mennyi városból” hányat és a ..mennyi népből”, milyen sok nemzet fiát ismerheti meg. (gyurkó) Vasárnap hajnaliéi hétfő reggelig! A gyöngyösi XII-es akna bányászai között Munkaszüneti napon már régen nem hallott, szokatlan zajok törték meg a gyöngyösi XII-es akna vasárnapi csendjét. A szalagok, amelyek máskor hétfő reggelig lusta, szürke kígyóként nyújtózkodtak el a tartógörgőkön, ma, ezen a szeles vasárnapi hajnalon, pihenés nélkül cipelik hátukon a meleget adó, energiát szolgáltató terhüket. A bunker gyom- rában továbbítást • követelve dobbannak a belezuhanó széndarabok és a tolató mozdonv sistergő ökleléssel lódítja tovább a frissen párolgó, teli vagonokat. A délelőttös harmad termelését nem akadályozták zavaró körülmények. Az emberek igyekezetét mintha átvették volna a gépek is, szinte érezve a nap termelési fontosságát. Ezt a tényt igazolta Kakas József főaknász is, amikor ezt írta a jelentés végén: üzemzavar nem volt. — És mennyi volt a termelés? — vetem lel a lényeget érintő kérdést. — 60 vagon! — feleli büszIlyen egyszerű és tragikus sorsa van a tintahalnak, melyet sepiának is nevezünk. Mit tegyen ilyen körülmények között a tintahal, ha nem akar meghalni? Nehéz a válasz. Egyet mindenesetre tanácsolhatunk neki: ne bízza magát egyedül a tintára. A fejlődés során alaposan átértékelődött a tinta. De azt sem lehet várni a tintahaltól, hogy adja fel a tintát, amely egyéniségének lényege. Akkor nem volna célja és ertelme az életének. Sőt: erősítse meg a tintáját. Szivacstestének mélyében bizonyára akadnak titkos mirigyek, melyekből valami maró anyagot lehetne kisajtolni. Ezt termelje ki magából korunk tintahala, ezt keverje tintájába. Maró, éles. kissé mérgező hatású Untával forduljon üldözői ellen és hosszú karjait sem kell mindig visszahúznia. Piskóta alakú vázát is megkeményítheti egy kis tréninggel, hogy beletörjenek ellensége fogai. Próbáljon átalakulni. Ha egyedül nem sikerül, fogjon össze üldözött társaival és ha ez sem elég, nyissa ki merengő halszemét és vegye észre azokat a fogakkal megáldott erősebb, de szintén elnyomott halakat, melyek maguk is hadilábon állnak az ö ellenségeivel. Álljon melléjük: azoknak foguk van, neki tintája, megoszthatják a munkát és vállalhatják a vállvetett harcot. Vannak még lehetőségek és nem lehet nagyon válogatni az eszközökben, ha egyszer a tinta csődbe jutott. kén, majd hozzáteszi. — Az is igaz, hogy mind a négy frontunk szeneit, és minden emberünk bejött, még azok is, akik előző nap szabadságon voltak. A nap sugarai már nyugati oldalról vetettek bágyadt fényt a XII-es akna nyüzsgő, munka zajától hangos könyökére. Dudás István, a délutános harmad főaknásza, beszálláshoz készülődött. A villanymozdonyra várás perceiben azonban jutott idő a beszélgetésre. — Simán ment a váltás? — kérdem. — Mint a szürke hétköznapokon. — Gondolkozik, mintha mérlegelné a kimondott szavakat. — Még egy kérdést: Hány vagon szenet vár délután? — Nehéz lenne előre meghatározni, de szeretnéuk kihozni legalább 50 vagont. A 34-es fronton robbantáshoz készülődtek. Jobbik Ist- ván lömester gyors mozdulattal pördített egyet a robbanógép fogantyúján, és a hatalmas detonáció szinte elsöpörte a lámpák lángjait. — Öt fülke volt rajta . . . — mondia bocsanatkérően. — Kell a szén ...! Ügy hallottuk, Pesten is szénhiány van — szóltak közbe innen-on- nan a vájárok, — Nem tudunk egész műszakon szenelni — nyilatkozik Bencslk Péter frontmester. — Át kell szerelnünk a kaparót, de az éjszakás már ismét termelhet. Az 52-es fronton Majlát János. Papp Béla, Horváth István vájárok az omlasztás előtti biztosítást végzik. — Pontosan és körültekintően, fiúk! Ez a front nem Indul meg hamarosan. Tartalék lesz — figyelmezteti őket Dudás István. A telefon csengése töri meg j a beszélgetést. A főaknászt j keresi a telefonközpont. — Az 59-es pajzsfront még i most sem indult meg!... — jelenti Tóth Mária telefonköz- | pontos. — Oda kell mennem! — teszi le a kagylót Dudás István. — Az utóbbi időben valami hiba van azzal a brigáddal mind a három harmadban. Most is műszak eleiétől rövidítik a külső kaparót. Elindul! Délután öt óra van. A távolság közel 3 km a vágatok labirintusán keresztül. Én egy kis vargabetűt csinálok, mivel a 64-es frontról is reklamálnak: Tíz perc óta állnak. Az ok azonban csakhamar kiderült. Varrják a 22-es ezres szalagot, de már is in* dúl, mert Herczeg Lajos és Orsó József szalaglakatosok szinte percek alatt hárítják el az ilyen üzemzavart. A 64-es duplaszárnyú pajzsfront. Mindkét kaparójárói dús folyóként ömlik a szén. — Az előbbi kiesésen kívül más üzemzavarunk nem volt — közli Baksa Vilmos frontmester, — Ügy látom, a mai napon szép eredményt értünk el. Ugyanezekkel a szavakkal fogadnak Agócs László és Padár László vájárok, akik az északi hármas gerinc vágatait hajtják. Elővájásokról van szó ugyan, de ezeknek a menete is biztosít 2—3 vagon szenet. A külszínen már érkezik az éjszakai váltás. Messze az úton a bányászokat szállító autóbuszok lámpái világita- nak. Az elosztás után Szirti István főaknász is két kollégájához hasonlóan nyilatkozik: mindenki bejött, a létszám teljes. Közben leadják a délutános harmad termelését: 46 vagon. A két harmad tehát ezen a vasárnapi műszakon 106 vagon szenet küldött a külszínre. — Remélem, hogy reggelre ezt a számot 160 vagonra emeljük — nyilatkozik bizakodóan Szirti István, az éjszakás harmad íöaknásza. A városba érkezve a- szokott vasárnap esti kép fogadja az embert. A szórakozóhelyekről zene hangjai szűrödnek az utcára, táncoló párok simulnak egymáshoz gondtalanul, önfeledten. Ugyanezekben a pillanatokban a XII-es aknánál az éjszakás harmad robbantásai törik a szenet, hogy enyhítsenek az ország gondján, a városokban, falvakban ne hűljenek ki a családi tűzhelyek. A bányászokra számítani lehet, amint ezt életünkben már történelmi időszakok bizonyították. Az ország kérte, és ők bármely időszakban a legnagyobb nehézségekkel szemben is, megvívják a szén csatát. Laczik János \i ENSZ-csapatok bevonullak kolwezibe LEOPOLDVILLE (MTI): Az ENSZ Katangában tevékenykedő csapatai hétfőn délelőtt, helyi idő szerint 11 óra 40 perckor, bevonultak Kolwezibe, abba a városba, amely a szaka- dár Katanga tartomány utolsó bástyája volt — közölte Leopoldville-ben a világszervezet szóvivője. A nyilatkozat szerint Kolwe- ziben az Union Miniere hártya- társaság tulajdonát képező létesítmények ellen a katangai csendőrség nem követett el me* rényletet. (MTI) \
