Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

4 NÉPÚJSÁG 19H3. január 22., kedd A Ki mit tud városi döntője Egerben ... de nem az igazi Az egyik barátom — kétgyer­mekes apa — híres arról, högy baráti körben szívesen eldi­csekszik azzal, hogy mennyire szereti a könyveket és ahol csak kezébe jut egy is, kölcsönkéri. A minap náluk jártam, s a legnagyobb megdöbbenéssel ta­pasztaltam ennek az ellenkező­jét. Két gyermeke közül a ki­sebbik — óvodás korú — könyv­vel verte bátyja fejét, anélkül, hogy különösebben rájuk szól­lak volna szülei, sőt, amikor a könyv a földre hullt, nékem kellett onnét felemelni. Amikor felvettem a földről a könyvet és belelapoztam, majdnem elájultam: a könyvet tőlem kölcsönözte ...-f.i. — MA DÉLELŐTT 10 órai kezdettel tartják zárszámadó közgyűlésüket a nagytályai Viharsarok Termelőszövet­kezel tagjai. — AZ ISKOLÁKBAN el­rendelt szénszünet ideje alatt is zavartalanul folynak az egri Városi Művelődési Ház szak­csoportjainak foglalkozásai. A balett- és a zenetanfolyamok előadásai is tovább folynak. — OEVOSI HÍR. Dr. Mé­száros Béla fogszakorvos és dr. Fiilöp Béla fül-orr-gége- szakorvos az emeletráépítés miatt szünetelő rendelését újból megkezdte. Dicsérendő kezdeményezés I volt a televízióban oly közked­velt ifjúsági vetélkedőnek he­lyi meghonosítása, mert kétség­telen, hogy sok embert érdekel, s olyan fiatalokkal találkozik a néző, akik valóban tehetsége­sek, műsoruk élvezetes, színvo­nalas. A KISZ Heves megyei Bizottságának határozata alap­ján megyeszer te megindultak a vetélkedők, a hónapok halad­nak, s lassan eljutunk a me­gyei döntőig, amit mindenki nagy érdeklődéssel vár. A most lezajlott egri városi döntő közel öt óra hosszáig tar­tott. Főként középiskolás fiata­lokat láttunk, hallottunk, s felmerült benneih az a gondo­lat, hogy vajon az egri üze­mek KISZ-szervezetei hogyan foglalkoztak ezzel az üggyel, hogy csak elvétve találkozunk üzemi kiszistákkal?! Ott is van­nak tehetséges fiatalok, csak fel kell kutatni, s bátorítani kell őket. A harminc számból néhány megérdemli, hogy megemlít­sük. Például a szavalok közül Morvái Éva és Antal Mária versmondása igen szépen sike­rült. Osvátli Ágnes és Kiss Er­zsébet művészi tornája még szebb lett volna, ha nagyobb terük van a bemutatáshoz. Mag Stefánia zongorajátéka, Kövess Géza tehetséges hegedűszáma, Kormos Ildikó és Kovács Ka­talin éneke méltán aratott si­kert, és a hangulatos buzogány­gyakorlat is azért került a me­gyei döntőbe. Versenyen kívül szerepeltek a Gárdonyi Gimnázium fiatal­jai, akik twist-paródiát adtak elő. Nagyszerű ötlet bújt meg a paródiában, kidolgozva né­Leveleinkből — Színjátszó csoportot alakí­tottak a boldogi termelőszövet­kezet KISZ-tagjai. A fiatalok a termelőszövetkezeti irodában jönnek össze rendszeresen pró­bákra. Szorgalmasan készül­nek, hogy megnyerjék előadá­sukkal a boldogiak tetszését. (Medveczki Ferenc) — A „Frivaldszki Imre em­lékplakett” ezüst fokozatát kapta Reskovics Miklós egri la­kos, aki mint amatőr lepke- gyűjtő, tagja a Magyar Rovar­tani Társaságnak. Reskovics Miklós a Bükk-hegység lepke­világával foglalkozott, s jelen­tős, tudományos értéket kép­viselő lepkegyűjteménye ma már a Természettudományi Múzeum állattárának egyik dísze. A 71 éves Reskovics Mik­lósról több újonnan felfedezett lepkefajt neveztek el. (Dr. Nagy Barnabás) — Megérdemelten aratott si­kert a bélapátfalvi Gárdonyi Géza Kultúrotthon színjátszó csoportja az Eladó birtok cí­mű háromfelvonásos zenés víg­játék bemutatásával. Dicséret illeti a szereplőket, akik tudá­suk legjavát adták. A színját­szó csoport legutóbb Mónos- bélben mutatta be nagy siker­rel a darabot, s a szereplők szívesen ellátogatnak a megye más kultúrházaiba is. (Mikó ErnonéJ A televízió műsora 17,45: Hírek. 17,50: Iskolások műsora. 1. Kukkantó, 2. Csili- csala családja. 19,00: Falujáró kamera. 19,20: A kis vonat. Ju­goszláv rajzfilm. 19,30: Tv- híradó. 19,45: Közlekedj bal­eset nélkül! 19,55: A tv mese­könyve. 20,00: Gyilkosság Ga- taway-ban. I. rész. Magyarul beszélő NDK tv-film. 14 éven aluliaknak nem ajánljuk! 21,15; Törzsasztal az Újságíró Klub­ban. 21,35: Este van már... Vavrinecz Béla népdaljátéka. 22,00: Hírek. A tv-híradó is­métlése. (MTI) hány javítással, versenyképes szám lehet. A’ városi döntő ismét fel­színre hozott néhány tehetsé­ges fiút és leányt, akik tudá­suk legjavával szórakoztatták a közönséget, akik zsúfolásig töltötték a Szakszervezeti Szék­ház nagytermét, s őszinte lel­kesedéssel drukkoltak a’szerep­lőknek. Végül megteltek a székek a színpadon is, boldo­gan mosolygó fiatalok ültek ott számaikkal, s ezzel jogot nyer­tele arra, hogy a megyei elő­döntők során megmutassák, hogy valójában mi az a külön­leges, amit tudnak, s amivel kiérdemlik a végső győzelmet. Néhányan szomorúan hagyták el a küzdőteret, de hát a ver­seny az verseny, a jobb kiüti a gyengébbet. Megyei döntőbe kerültek: az egri zeneiskola KISZ-zenekara, Szabó Erzsébet a Gárdonyi Gimnáziumból prózával, Os- váth Ágnes művészi tornával a közgazdasági technikumból. Ugyancsak a közgazdaságiból Nagy Edit szavalatával, a Gár­donyiból Mag Stefánia zongo­raszólóval, Appel Katalin sza­valatával a közgazdasági tech­nikumból, ugyanebből az isko­lából még Kiss Erzsébet mű­vészi tornával, a Gárdonyi Gimnáziumból a buzogánygya- koriat, Pászti Júlia szólóéneké­vel, Darabas Zsolt prózával, Kormos Ildikó és Kovács Kata­lin mint táncdalénekesek, s a gimnázium tánczenekara. De továbbjutott Antal Mária, a Tanárképző Főiskola hallgató­ja, Kövess Géza, a zeneiskola növendéke, a Karczag-együttes, a Lakatosárugyár tánczeneka­ra. A zsűri későbbi döntése so­rán meghívta Zbisko Imrét, a MEGYEVILL fiatal, tanulóját és Morvái Évát, a vendéglátó dolgozóját a megyei döntőre. Itt kapcsolódnék egy gondo­lattal a zsűri munkájához. Va­lóban; komoly feladatot kaptak azzal, hogy a sok szám közül eldöntsék, kit illet a tovább­jutás. Első megjegyzésem azon­ban az lenne, hogy percek alatt kell itt dönteni, tehát eleve nagy létszámú volt a zsűri, s azt is meg kell mondani őszin­tén, hogy nem vagyunk bizto­sak a teljes pártatlanságban, ugyanis a képviselt iskolák ta­nárai foglaltak itt helyet, s ha nem is tételezzük fel a pártos­ságot, akkor is furcsa, hogy az utólagos két meghíváson kívül csak középiskolások kerültek a megyei döntőkbe. Ennek nem minden esetben volt oka a gyengébb teljesítmény, akár a füttyösre — Zbiskó Imrére —, akár a szavaiéra — Morvái Évá­ra —, akár a tánczenekarra — Finomszerelvénygyár — utaljak is. Ezt a túlzást aztán helyrebil­lentették azzal, hogy két fiatalt meghívott a zsűri, de azért a megyei döntőknél ió lesz olyan zsűrit meghívni, akik példátla­nul tudnak ítélni, s csak a tel­jesítményt veszik figyelembe. (ódám) t%3. JANUAR 23., KEDD: ARTÚR 175 évvel ezelőtt, 1788. január 22-én született GEORGE BYRON angol költő. A forradalom híve volt, s a reakciós körök hajszája miatt . 1816-ban végleg el kellett hagynia Angliát. Költészetében a világfái dalom érzése uralkodik, borongás, szentimentális hősei a világirodalomban óriási hatást váltottak ki. Hírnevét a Harold lovag (1813) című útinapló jáyal alapozta meg. Néhány kiemelkedő müvét idézzük: Manfréd című dráma, Kain, a Don Juan című komikus eposz, valamint az egzo­tikus környezetben lejátszódó Korintosz ostroma és a Kalóz. Byron nálunk a romantikus kül­lőkre (Vörösmarty, Arany) és Írókra (Jókai, Fáy, Kemény, Ma­dách) hatott. ? iw) évvel ezelőtt, 1863-ban e napon született MIHAII. PAVLOV, I híres szovjet fémkohász, a Szovjetunió központi fémkohász ku- ( tanintézetének első igazgatója. f 65 évvel ezelőtt, 1898-ban e napon született SZERGEJ EJZEN- I STEJN szovjet filmrendező, az új, szocialista filmművészet meg- ] alkotója. Néhány irányt mutató, híres filmje címét idézzük: Pa- í tyomkin páncélos (1925), Alekszandr Nyevszkij, Rettegett Ivan, Október. ‘ . ...... Ma tölti be 55. életévét LEV LANDAU, mres szovjet fizikus és matematikus, akinek munkásságát a múlt évben megkapott Nobel-dí.i odaítélése révén világszerte elismerték. 1905-ben ezen a napon tört ki az első orosz polgári demok­ratikus forradalom. Erre a napra Gapon pópa. a cár ügynöke, a pétervári Téli Palota előtt munkástüntetést szervezett. Az osz- szegyűlt tömegbe a cári csapatok beielőttek, s a helyszínen több mint 1000 halott maradt. A munkásmozgalomban ezt a napot ne­vezzük VERES VASÄRNAP-nak. George Byron EGRI VÖRÖS CSILLAG Forrongó város EGRI BRÓDY Malachias csodája GYÖNGYÖSI PUSKIN Az aranyember GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Eszmélés HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ferrara hosszú éjszakája HATVANI KOSSUTH A vád tanúja HEVES Útközben (H. részi FETERVASARA a 30. születésnap FÜZESABONY Pedro a Sierrába megy ’IIMH iklfj M Ü S O *C Egerben este 19 órakori A BAJADÉR (Bérletszünet) Gyöngyszemek a zeneirodalomból Forró siker a hatvani zenetanárok hangversenyén Az Országos Filharmónia és a Hatvani Állami Zeneiskola 3. bérleti hangversenyén a hat­vani zeneiskola művésztanárai és a Liszt Ferenc Kórus adtak egész estét betöltő, színes mű­sort a zenekedvelő hatvani kö­zönségnek. A zimankós téli es­tén sziveket melengető, örök­szép dallamok jutalmazták azo­kat, akik bátran bújtak téli­kabátba, hogy meghallgassák az oly nagy gonddal előkészí­tett szóló- és kamaraestet. A város Liszt Ferenc Kórusa Böze Tibor karnagy vezetésé­vel már többször szerepelt a nyilvánosság előtt, s Kodály Nagyszalontai köszöntőjének, W. Byrd Mennyit ér a kincs, valamint Gastoldi örvendj a bóknak című műve sikeres előadásával határozott fejlődést mutatott. A szóló- és szonátaesten a zeneirodalom nagyjai szólaltak meg, Chopin, Schumann, Doni­zetti, Rubinstein, Bach és Beethoven, hogy csak néhányat említsünk. A zeneművek tolmácsolok a hatvani zeneiskola művész­tanárai, nagy felkészültségről, kifinomult technikáról és a ze­ne határtalan szeretetéről tet­tek tanúbizonyságot ezen az estén is. V. Kaposy Margit sikerrel énekelt áriát Haydn Teremtés című oratóriumából és nyílt­színi taps jutalmazta Donizetti Don Pasquale Norina áriájá­nak előadását is. Mezey Gyula zongoratanár Chopin G -moll balladájának előadásával ara­tott nagy sikert. Ifj. Radnóti Tibor Bach és Vecsey műveiből adott elő, Pessek Erika, Hamvas Ella és Velősy Zsuzsa klarinéton, gor­donkán és zongorán szólaltat­ták meg . Beethoven, Rubins­tein örökszép dallamait. Talán az est egyik fénypontja volt Radnóti Tiborné és Mezey Gyula négykezese, Liszt Les Preludesje. A 3. bérleti hangverseny is forró sikert hozott, s köszö­netét kell nyilvánítanunk Chi­lean Melithonnénak, a Vörös­marty Kultúrház igazgatójá­nak is, az otthonos környeze­tért, s a kellemesen fűtött hangversenyteremért. Bizonyos, hogy a hatvani hangverseny-sikersorozat foly­tatódni fog februárban is, amikor az évadzáró hangver­seny esten cseh zongoramű­vész vendégszerepei majd. dr. Röczey Ödön Időjár ásjelentés Várható időjárás kedd estig: Felhősebb és csendesebb idő, legfeljebb néhány helyen ki­sebb havazás. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet rnínnsz 5—9, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 12—16 fok között, helyenként mínusz 16 fok alatt. (MTI) Nyakra-főre megy a munka, ebből jó nem szármarik. Most, amikor mindenkit sürget az idő, Suhov nem siet, a falat szemléli, Szenykát áthelyezi a bal sarokba, ő a jobb sarok felé, a fő sarok felé rakja a iá­lat. Ha most nem ügyel a fal­ra, vagy elkontárkodja a sar­kot — holnap fél napjába ke­iül. — Állj! — félrelökte Pavlet a faltól és a helyére illesztett egy téglát. Ott Szenykánál, a sarokban is, mintha kidülne a fal. Szenykához ugrik és két téglával helyrehozza a dolgot. A fregattkapitány úgy cipeli a malterosládát, mint egy jó öszvér. ­— Van még két ládával! — kiáltja fel az állványra. Akadnak naplopók, akik a sportpályákon jószántukból futkároznak, Itt kellene űzni, kergetni a gyalázatosokat a fárasztó munkanap után, gör­nyedt háttal, vizes kesztyűben, vizes valjenkában — méghoz­zá dermesztő hidegbe». Gőzölögnek, mint a veszett kutyáin Csak ári hallod: hu­hu! hu-hu! Az a fő, hogy a brigadéros ott van az őrháznál, majd ő megmagyarázza. Egyenesen a tömeg felé ro­hannak. Szörnyű! Száz hang mordul fel egy­szerre. Szidják az apjukat, anyjukat, minden családtagju­kat Bizony, rettenetes, ha egy­szerre ötszáz ember mordul rád. Ám mégis az a legfonto­sabb — mit mond az őrség. Rendben van, az őrség nem szól semmit A brigadéros is ott áll az utolsó sorban. Ügy látszik, megmagyarázta a dol­got és magára vállalta a fele­lősséget Az emberek ordítoznak, ká­romkodnak, egyre csak ká­romkodnak. Ügy ordítanak, hogy még Szenyka is sokat meghallott belőle, mélyet lé­legzett, kiegyenesedett és rá­juk mordult onnan a magas­ból. Szenyka váltig hallgat de ha egyszer elordítja magát! öklét is felemelte, mindjárt verekedni kezd. Elhallgattak. Néhányan nevettek. — Hej, száznégyesek! Hiszen ez nem süket! — kiáltják felé­jük. — Most kiderült, hogy hall, Mindannyian nevetnek; Még az őrség is. — ötösével sorakozz! A kaput mégsem nyitják ki. önmaguknak sem hisznek. El­kergetik a tömeget a kaputól. (Mindannyian a kapunál szo­rongtak, az ostobák, mintha akkor gyorsabban menne a dolog.) — Ötösével sorakozz! Egy, kettő, három ... Ha egy csoportot megszám­láltak, előre ment néhány lé­péssel. Suhov körültekintgetett, amikor kissé kifújta magát — a hold vörösen nézett vissza rá, már egészen feljött az ég­re. És mintha már íogynikez- dene. Tegnap ilyenkor sókkal magasabb volt. Suhov jókedvű, hogy olyan simán ment minden. Oldalba böki a fregattkapitányt és in­cselkedni kezd vele. — Hallod-e, kapitány, mit mond a ti tudományotok, mi lesz a holddal, ha elfogy? — Hogy-hogy mi lesz vele? Egyszerűen láthatatlanná vá­lik. Suhov nevetve bólint. — De honnan tudod, hogy megvan, ha láthatatlan? — Ári hiszed tán, hogy' mindig új holdat látsz? — cso­dálkozik a kapitány. — Miért csodálkozol ezen? Lám, emberek is születnek mindennap, így hát hold is születhet minden negyedik hé­ten. — Fuj! — köpött ki á kapi­tány. — Még a matrózok között sem találkoztam ilyen ostoba alakkal! No, és mi lesz a régi holddal? — Hiszen éppen ári kérde­zem tőled: mi lesz vele? Suhov úgy vigyorogj hogy minden foga látszik. — Nos? Mi lesz vele? — sürgeti újra a kapitány'’. Suhov felsóhajt, és alig hallhatóan suttogja: — Nálunk azt mondják: a régi holdat csillagokká mor­zsolja szét az isten. — Mondhatom, igazán olya­nok vagytok, mint a vadem­berek — nevet a kapitány. — Eri még sohasem hallottam. Hát te hiszel istenben, Suhov? — No hallod!? — csodálko­zik Suhov. — Próbálj meg nem hinni benne, ha dörög az ég! — És miért csinálja ezt? — Mit? — Minek morzsolja szét csil­lagokká a holdat? — Eri sem tudod? — vála­szolja Suhov legyintve. — Néha lehullik egy-egy csillag, pótolni kell őket. — Vissza! Az anyátok ...! — ordít az-őr. — Sorakozz! Rájuk került a sor a számlá­lásnál. Már ellépett az ötödik száz tizenkettedik ötös csoport­ja és csak ketten maradtak hátra — Bujanovszki és Suhov. A kísérő őrség tagjai zavar­tan nézik a létszámtáblát. Hiányzik. Újra csak hiányzik. Ha legalább számolni tudná­nak! Négyszázhatvankettőt szám­láltak meg és azt mondják, négyszázhat vanhárorpnak kell lenni. Újra félretaszítják őket a kaputól (mindannyian ismét odatolakodtak) és újra szám­lálnak: Ötösével sorakozz! Egy, ket­tő, három... Számolgatásuk azért megy az idegekre, mert most nem állami idő, hanem a mi saját időnk múlik. Még az is hátra van, hogy a sztyeppén a tábor­hoz vánszorogjunk és a tá­bor előtt még jó ideig sorban álljunk, a motozás miatt. * Minden épület felől rohan- vást érkeznek, igyekeznek megelőzni egymást, hogy előbb kerüljenek sorra a motozás­nál és előbb érjenek a tábor­ba. Amelyik épületről elsőnek érnek a táborba, azok az urak: őket várja a menza, el­sőnek veszik át a csomagokat, elsőnek adják át megőrzésre a raktárba, a magánkonyhába is elsőnek érkeznek, elsőnek veszik át a levelet és viszik cenzuráztatni, az orvosi rende­lőben, á. borbélyműhelyben, a fürdőben, — mindenütt elsők. Persze, a kísérő őrség is igyekszik minél előbb átadni minket, hogy mielőbb a tá­borba érjen. A katona sem szeret sétálgatni: sok a dolga, kevés az ideje. És lám, most nem egyeznek a számok. Amikor az utolsó ötös cso­portokhoz értek, Suhovnak úgy tűnt, hogy végül hárman maradnak. De nem úgy volt, ezúttal is ketten maradtak. A számlálók a kísérő őrség parancsnokához mentek a lót- számtáblákkal. Magyarázkod­nak. A parancsnok ordít: — Száznégyes brigadérosa, ide hozzam! Tjurin kilépett a sorból. , — Jelen! — Nem maradt valaki a tieid közül a hőerőmű épüle­tében? — Nem! — Gondold meg jól, mert leszedem a fejed! — Nem maradt ott senki. Igazat mondók. Közben Pavle felé sandít, nem szundított-e el valaki a csarnokban? — Brigádok szerint sora­kozz! — ordít a kísérő őrség parancsnoka. Amikor ötösével sorakoztak, úgy álltad fel, ahogy akartak. Azok kerültek egy csoportba, akik éppen egymás mellett vol­tak. Most általános mozgolódás kezdődött. Itt azt kiáltják: „Hetvenhatosok, ide!” Ott: Ti­zenharmadik!” Emitt: ..Har­minckettesek!” (Folytatjuk.J

Next

/
Thumbnails
Contents