Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-19 / 296. szám

t

NÉPÚJSÁG

1962. december 19., szerda

Heves megyei írók estje

Őrségváltás

A konkrét szó, amely hosszú évekig „tartotta magát” és az értekezletek, beszámolók, viták legtöbbet emlegetett szava volt, óriási versenytársra talált. Félő, hogy nemsokára véglegesen elveszti elsőbbségét és őrségváltásra kerül sor.

Az új versenytárs a realizálás, amely szívósnak látszik és valószínű, hogy kiüti a konkrétat a nyeregből.

Értekezleteken gyakran hallani, hogy realizálni kell a kérdést, vagy nézzük csak meg, hogy egy-egy felvetett (hová vetett?) probléma miképpen realizálódik a gyakorlatban, ez és ez az elvtárs hogyan realizál és olyan is elhangzott már, hogy ez és ez a r e ali s ta így és így realizálja a realizmust.

Szabó Mihály

— EGER vb-kirendeltségén (Felnémeten) megkezdődött a bervai lakótelep alatti magánlakóház-csoport villamosítása, mintegy 664 méter hosz- szúságban. E célra községfejlesztési alapból hatvanötezer forintot fordítanak, de a költségek túlnyomó részét az ÉMÁSZ viseli.

— TEGNAP DÉLUTÁN összevont taggyűlést tartottak a Hatvani Cukor- és Konzervgyár pártalapszerveinek kommunistán Időszerű politikai kérdéseket, az idei év tanulságait és a jövő évi feladatokat tárgyalták meg.

— KÖZEL 50 általános iskolás vett részt a közelmúltban megrendezett Ki mit tud?-on, a hevesi járási Csárdapusztán. A fiatalok szavalatok és énekszámok mellett saját ötletek alapján született vidám jelenetekben vetélkedtek egymással.

— NYOMDAIPARI berendezéseket készítenek az Egri Lakatosarugyárban. A szedőtermi regálokat — Hegykői József irányításával — a gyár ipari tanulóiból alakult brigád gyártja.

— BOLDOGON a termelőszövetkezeti tagok nagy része rendszeresen látogatja az ezüstkalászos tanfolyam előadásait. Az előadássorozatot 100 órára tervezték, a különböző mezőgazdasági problémákról a tsz vezetői, valamint meghívott előadók tartanak előadásokat.

— DECEMBER 20-RA fejezik be az egri Dobó István Vármúzeumban a kábelfektetési, valamint a különböző belső szerelési munkálatokat, amelyeket a Heves megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat tanulói végeznek.

— KIBŐVÍTETT népfrontbizottsági ülést tartottak az elmúlt napokban Füzesabonyban. A megjelentek előtt Császár István járási népművelési felügyelő tartott tájékoztatást a járás 1962—63. évi népművelési munkájának eddigi tapasztalatairól, és a jövő feladatairól. Bocsi József, a Füzesabonyi Járási Tanács titkára a tanács választások előkészítéséről számolt be.

— ELKÉSZÜLT Új-Hatvanban az új bölcsőde, amelyet a Hatvani Városi Tanács ez évi költségvetése alapján építettek fel. Az új bölcsőde átadására ezen a héten kerül

Önképzőkör és irodalmi kör. — Gimnáziumi éveimre emlékeztet ez a két szó: arra, hogy az iskolában próbáltunk részletesebben, a tananyagon túl is ismerkedni az irodalommal — magánszorgalomból.

Stendhallal barátkoztunk, Reymont-ot olvasgattunk, és — úgy emlékszem — nagyon büszkék voltunk arra, hogy olyasmivel foglalkozunk, ami más érdeklődésű kollégiumainknak eszébe sem jutott.

A szakkör — valahogy (és mi kicsit örültünk is ennek tizenhat-tizennyolc éves fejjel, izmosodó szimbolizmussal) elkülönített bennünket a többiektől.

Hétfőn este, amikor leültem az egri Gárdonyi Géza Színház nézőterén, s vártam, hogy kezdődjék az irodalmi est, amelyen a Dobó István Gimnázium diákjai szerepeltek, gondoltam ismét a diákévekre.

Arra, hogy a Dobó István Gimnázium önképzőköre más, mint a miénk volt, ez több, mint egy adat az iskola jelentésében, több, mint irodalommal, zenével barátkozó diákok kedvtelése. Vagy ha csak annyi is: hasznos kedvtelés, úgy is mondhatnám, ha nem hatna komolykodásnak ez a közgazdasági kategória: „társadalmilag hasznos munka.”

Az előadás célja: megismertetni a közönséggel a Heves megyében élő írók, költők műveit. A versek és az elbeszélések „közeit” Schubert, Massenet, Schopin, Bartók és Bach zenedarabjaival „töltötték ki.”

A műsor A papírhajó balladájával indult (Farkas András verse), kicsit nehézkesen. A konferanszié lelkesen magyarázta a verset, talán hosszadai- masan is. A szavalok világosan, tagoltan, értelemszerűen mondták a verseket: jólesett hallani, hogy a „nem hivatásosak” seregszemléjén lemondtak a „kántáló” versmondásról. A versek írói (Farkas András, Hargitai István, Papp Miklós, Forgács Károly), ha ott ültek a nézőtéren, elégedetten állapíthatták meg: mondanivalójukat nem törték a rím és metrum Prokrusztész-ágyába, a szavalok nem a versek formai jegyeire építettek, hanem — elsősorban — az értelemre.

Az első kirobbanó taps Pa- taky Dezső „Gyávaság” című novellájának szólt — és a „tol- mács”-nak, Bakos Józsefnek, aki a százötven soros novellát nemcsak, hogy megtanulta, — mindenki becsületesen megtanulta, amit előadott, papír nélkül beszélt mindenki —, hanem a legapróbb részletekig kidolgozta, és —sikerült vissza- adpi a pillanatok alatt kifejlődő dráma feszültségét.

Főleg diákok ültek a színházban és néhány szülő. — A szereplők iskolatársai, hozzátartozói. Ilyen közönségtől az ember egyértelmű — és egyhangú — lelkesedést vár, állandó „tapserősséget”, a különbségtevés, az értékelés szándéka nélkül.

Csalódtam — kellemesen. Lehet, hogy a fiúk és lányok „illemből” (vagy abból is?) jöttek el az előadásra: de különbséget tudtak — és akartak

— tenni az egyes írások között. A „Két szemközt” című fanyar, bölcs humorú kis rajzot például jobban élvezték, mint a szerző (Gyurkó Géza) másik írását, az Országúton-t, jóllehet ez többször fakasztott mosolyt, nevetést. Pontosabban: A Kétszemközt mosolyt, az Országúton: nevetést. S a közönség különbséget tett a kettő között.

Helyesebben: már az előadók differenciáltak, ök — minden értékelő sorrend nélkül írjuk ide nevüket: Zahar Sándor, Bakos József, Juhász Csaba, Zelei János, Kovács Frigyes, Jókai István, Géres János, Vértes Ákos, Bocsi Szabolcs, Szendrei Ferenc, Kama rás István és Sibleka György

— akik az írókkal együtt osztoznak a sikerbefl. (A műsort Vadócz József igazgatóhelyet tes rendezte.)

(Krajczár)

A televízió műsora

10.00: Tv-híradó (ism.). 10.15: A kisfilmek kedvelőinek. 1. Agyagból fém. Csehszlovák kis- film. 2. A bányász érdekében. Magyar kisfilm. 10.30: Az éjszakai utas. Szovjet tv-film (ism.). 10 éven alul nem ajánlott! 11.10: Találkozás Fred Astaire-rel. Amerikai film. (Ism.) 12.00: Hírek. 17.00: A tv mezőgazdasági szakmunkásképző műsora, gépei. Előadó: főiskolai tanár.

A trágyázás és dr. Láng Géza 18.00: TanulEGRI VÖRÖS CSILLAG Monte Cristo grófja EGRI BRODY

Senki nem tud semmit GYÖNGYÖSI PUSKIN

Túl fiatal a szerelemre HATVANI KOSSUTH Tiszta égbolt HEVES

Julius Caesar PÉTERVÁSÁRA Esterina

FÜZESABONY

Küldetés Bahcsiszerájba

fSZIMHÁZ

>■ ' AA ÍJ SO *

Egerben este 19 órakor;

A BAJADÉR (Bérletszünet)

junk oroszul! Nyelvlecke kezdőknek. 18.20: A tudomány világából. 18.50: Bolgár kerámia. Kisfilm. 19.00: A tv mesekönyve. 19.05: Közvetítés a Nemzeti Színházból. Miller: Salemi bó- szorkányok. Színmű 4 felvonásban. A közvetítés I. szünetében: Tv Világhíradó. A közvetítés II. szünetében: Demeter Imre színházi jegyzete. (Csak 18 éven felülieknek!) i— 22.30: Hírek. A tv Világhíradó ismétlése. (MTI)

Idő járás jelen tés

Várható időjárás szerda estig: Kisebb felhőátvonulások. Néhány helyen kisebb eső, havazás. Mérsékelt délnyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: plusz 1— plusz 4 fok között, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 0—mínusz 4 fok között (MTI)

^ 1962. DECEMBER 19., SZERDA:

VIOLA

65 évvel ezelőtt, 1897 decemberében halt meg ALPHONSE DAUDET

francia író, aki müveiben szükebb hazája, Dél-Franciaország, valamint a párizsi élet embertípusait eredeti módon ábrázolta. Az impresszionista jellemzés mestermüve a Tarasconi Tartarin című regénye. Legtöbb munkája — amelyek közül sok magyarul is megjelent — valóban élt személyekről 1 készült, ún. ,.kulcsregény”.

Ma tölti be 56. életévét LEOXYID BREZSNYEV elvtárs, a Szovjetunió elnöki tanácsának elnöke és az SZKP Központi Bizottságának tagja.

110 évvel ezelőtt, 1852-ben e napon született ALBERT MICHEL- SON, Nobel-díjas (1907) amerikai fizikus, aki kísérleteivel megállapította, hogy a fény terjedési sebessége független a fényforrás, vagy a megfigyelő mozgásától és e kísérlete Einstein relativitás elméletének egyik kiindulópontja lett. Eljárást dolgozott ki az égitestek átmérőjének pontos mérésére és feltalálta az interferométert, mellyel az optikában pontos hullámhosszok mérhetők.

Eger város anyakönyvéből

Születtek: Bujáki Gyula, Csont lós—Rakusz Anna Mária, Tóth JóAlphonse Daudet

Ibolya, Horváth Sándor, Suha József, Veres Magdolna, Brassó Katalin, Parádi János, Tóth László András, Veres József, Finta Májia, Szegedi Emese, Heninger Zsuzsanna, Nagy Jenő, Nyerges László, Setét János, Csutorás Erzsébet, Gala j da István, Havrán Katalin, Madarász Erzsébet, Szász Péter, Páll Katalin Éva, Balázs Miklós és Rita, Barna Judit, Borbély András, Dongó Ágnes, Eszenyi Gabriella, Fehér Anikó, Gönczi Erika*, Kiss László, Besenyei Csaba, Ficsor Ibolya. Kovács László, Orcskai Magdolna Mária, Kovács Gábor, Nagy Jolán, Varga Tibor, Varga Imre, Boros Attila, Laboda László, Török József András, Varró László, Fodor István, Pintér Éva, Tóth József, Hossó Árpád, Négyesi Dániel János, Baranyi Béla, Nagy Elemér, Nyári Nándor, Ország Tibor, Kelemen Miklós, Tasi Erika Mária, Gecse György, Kriston István, Márton Ágnes, Nagy Erzsébet, Sóvári János, Ágocs Péter, Boros József, Kormos Valéria, Molnár Mária, Veres Klára, Szabó Csaba János, Varga István, Ballók Csaba István, Antal Éva, Jékli Csaba István, Kelemen Annamária, Sípos Katalin, Sas László János, Tripolszki László, Gál Valéria, Ivádi István, Oláh Mária, Sóhaj da Gyula, Tóth Ferenc, Pintér Zsolt József, Baranyi Zoltán. Csík Zsuzsanna, Csomány Erika, Gaz^ó Gabriella, Suha Erzsébet, Bakk Árpád, Dongó Erika, Kalas Csaba, Dobrovics Mária, Galambos Erika, Mihály Mária, Szabó Rózsa, Be- recz János, Csáti László, Fodor Imre István, Mirkóczki Sándor Attila, Saiga István.

Házasságot kötöttek: Kelemen József—Bauman Anna, Imre Mikzsef Sándor—Georgi Magdolna Mária, Csoszó Tibor Oszkár—Baksi Margit, Szilágyi Károly—Kéri Magdolna, Kakuk Miklós—Molnár Róza, Szabó Tibor—Fehér Katalin Fehér Sándor Emánuel—Kovácb Ágota, Orosz Gyula—Mérai Éva Mária, Molnár Mihály—Szatmári Erzsébet, Kozma Sándor—Jäger Éva Julianna, Kokics István—Vas Julianna Katalin, Lájer András István—Keskeny Veronika, Vigh László-KErdélyi Margit, Kövecses Rezső Albert—ötvös Erzsébet^ Szarvas József—Balogh Éva, Csi- csely Lajos Béla—Benkő Margit-, Etelka, Ludányi Béla—Lukács Zsuzsanna Anna.

Meghaltak: Kondás Sándor, Suha József, Mák Bernáthné (Kaknics Mária), Bozsik Lajos, Koncz Györgyné (Tótpál Rozália), Nagy Sándor, Máj er Györgyné (Tótpál Mária), Fodor István, Horváth Sándor, Molnár'Lajos Mihály, Lép- müller Györgyné (Pántlik Julianna), Urbán József, Ráduly Károly, Gutman Sámuelné (Neubauer Hona), Csetneki Antalné (Vas Veronika), Ali Imréné (Nagy Mária), Kovács József, Tóth Ignácz, Zbiskó Ernőné (Gombár Jolán), Jékli Má- téné (Fecz Terézia), Domoszlai Miklósné (Tóth Katalin), Várkonyi Gábor, Váradi Sándorné (Farkas Matild), Becskei János, Kelemen Béla, Molnár Lajos, Mocsári József,- Tóth Béláné (Gyüre Berta), Dalloso László, Gál Imréné (Antal Franciska), Törőcsik Mihályné (Katona Róza), Kwaisser Artumé (Króm- pecher Kornélia), Polgár Sándor, Barkóczi Sándorné, Kállai Katalin,- Grégász Jánosné (Domboróczki Terézia), Besenyei József, Kovács Jó- zsefné), Arany Erzsébet, Szabó Ignác.

— AZ EGRI Kislakásépítö és Karbantartó Ktsz ez évben 40 új lakást adott át magános megrendelőknek. Ezenkívül teljes tatarozás után 13 lakást bocsátottak a lakosság rendelkezésére. A negyven fővel dolgozó ktsz ez év végén egyesül « bélapátfalvi ktsz-szel, s jövő- tc közös erőből mintegy 80— 100 lakás elkészítésére vállalkoznak.

l

2.

Suhov csak feküdt fűrészporral töltött szalmazsákján. Ha legalább az egyiktől megszabadulna — vagy a hideglelés szűnne meg, vagy a szaggatás múlna el. Így semmiképpen sem jó.

Miközben a baptista suttogva imádkozott, Bujanovszkij visz- szajött kintről és kárörömmel odaszólt — senkinek:

— Jó lesz vigyázni, vörös tengerészek. Legalább harminc fok.

Suhov elhatározta, hogy elmegy az orvosi rendelőbe.

Ekkor valakinek a keze, amelyben hatalom volt, lerántotta róla a zubbonyt és a pokrócot. Suhov levette arcáról a köpenyt és felült. Alatta a sovány tatár állt, fejével egy magasságban a vagonéit deszkáival.

Szóval, soron kívül ő a napos és nem szólt róla senkinek. Lapított.

— S. Cs. 854! — olvasta le a tatár a számot a fekete köpeny hátára varrt fehér rongydarabról. — Háromnapi egyes, kivonulással!

Alighogy elhalt szándékosan elfojtott hangja, gyorsan felkeltek és öltözködni kezdtek a többiek, a félhomályos barakkban, ahol a kevés égő sem égett mind, és ahol 60 össze- eszkábált vagonettben 200 ember aludt.

— Miért, főnök polgár? — kérdezte Suhov fájdalmasabb hangon, mint amilyen fájdalmat érzett.

Kivonulással csak félig olyan súlyos az egyes. Megmelegedhet és nem lesz ideje az elmélkedésre. Súlyosabb a teljes egyes zárka — amikor nem kell munkára kivonulni.

— Nem keltél fel idejében! Gyerünk a parancsnokságra! — magyarázta a tatár vontatottan, mert ő, Suhov és a többiek is tisztában voltak, hogy miért büntette meg.

•vwuvwwww»/VWUA/wn

A tatár gyűrött, szakálltalar arca nem fejezett ki semmit Megfordult, hogy másik áldozatot keressen, de már mindannyian, — ki a sötétben, ki í villanyégők alatt, a vagonettek első, vagy második emeletén — bedugdosták lábukat £ gyapotnadrágba, amelynek ba! térdén ott volt a számuk, vágj már felöltözve gombolkoztak és az ajtó felé tülekedtek hogy az udvaron megvárják a tatárt.

A büntetés nem lett volna olyan sértő, ha Suhov olyasvalamiért kap háromnapi egyest, amiért megérdemli. A büntetés azért súlytotta le, meri mindig az elsők között kelt fel, de tudta, hogy a tatárt nem lehet megengesztelni. A rend kedvéért tovább folytatta a mentegetőzést, közben felhúzta gyapotnadrágját (amelynek bal térdére szintén kopott fehér rongy volt varrva a már elhalványult számmal: S. Cs. 854.), felöltötte köpenyét (ezen két szám volt, egyik a mellén, egyik a hátán), a halomból kikereste a valyenkáját, feltette sapkáját (ugyanolyan rongy és szám volt rajta) és a tatár után indult.

Az egész 104. brigád látta, hogy elvezetik Suhovot, de senki sem szólt egy szót sem. Ügysem ért Volna semmit, és mit is mondhattak volna? A brigadéros közbeléphetett volna, de ő nem volt ott. Suhov szintén nem szólt senkinek egy szót sem, nem idegesítette a tatárt. Talán eszükbe jut a többieknek és félreteszik a reggelijét.

Így mentek ketten, együtt, egymás mellett.

Fagyos, ködös idő volt. A tábor sarkaiból, a távoli őrtoronyból, két fényszóró fény- pásztákkal keresztezte a tábort. Villanyégők ragyogtak. Annyi villanykörte volt, hogy fényükkel elhomályosították a csillagokat.

Valyenkák csikorogtak a hóban: a tábor foglyai futva végezték dolgukat. Az egyik az árnyékszékre sietett, a másik a raktárba, némelyik a cso- magraktárba, mások a konyhába mentek, hogy átadják daraadagjukat. Mindannyian vál- luk közé húzták és köpenyükbe burkolták a fejüket. Abban a pillanatban nem is annyira a fagytól és a hidegtől fáztak, mint inkább attól a gondolattól dideregtek, hogy az egész napot a fagyos hidegben kell tölteniök. A tatár viszont olyan peckesen lépkedett ócska, zsíros köpenyében, mintha egyáltalán nem fogná a fagy.

Elhaladtak a magas deszka- kerítés mellett, azután a drótsövény mellett, amely a tábori pékmühelyt védi a raboktól, a parancsnoki barakk sarka mellett, hol vastag dróton egy síndarab csüngött, elmentek egy másik oszlop mellett, amelynek szélvédett oldalán — hogy kevesebb fokot mutasson — dérlepte hőmérő lógott. Suhov reménykedve a hőmérő tejfehér üvegcsövére pillantott. Ha 41 fokot mutat, akkor nem hajthatják őket munkára. Csakhogy ma még a 40 fokot sem érte el.

Beléptek a parancsnoki barakkba és egyenesen a felügyelői szobába mentek. Ott kiderült és bebizonyosodott, ami Suhovnak már útközben eszébe jutott. Nem egyes zárka várt rá, — egyszerűen az volt a helyzet, hogy a felügyelői szobának a padlója nem volt felmosva. És a tatár most közölte vele, hogy megbocsát neki és megparancsolta, hogy mossa föl a padlót.

A felügyelői szoba padlójának felmosása egy speciális ráknak, a parancsnoki barakk naposának a munkája volt. akit nem vittek a táboron kívüli munkára. De ő már régesrégen beilleszkedett a parancsnoki barakk életébe. Bejárt az őrnagy irodájába, a táborfőnök

és a koma szobájába, kiszol- ' gálta őket és olykor olyasmit is hallott, amiről a felügyelők sem szereztek tudomást, úgyhogy egy idő óta túl megalázónak vélte, hogy közönséges felügyelők szobájában felmossa a padlót. A felügyelők hívták egyszer, hívták kétszer, végül megértették, miről is van , szó. Azóta közönséges munkásokat ráncigáltak elő a barakkokból a padló felmosására.

A felügyelői szobában tűz égett a vaskályhában. Két felügyelő levette köpenyét és piszkos zubbonyban malmoztak, a harmadik a keskeny pádon aludt, úgy, ahogy rájött az álom: köpenyben és valyen- kával a lábán.

Suhov nagyon örült, hogy megbocsátották a „bűnét” és így szólt a tatárhoz:

— Köszönöm, felügyelő polgár. Ezentúl nem fogom elheverni az időt.

Itt egyszerű a törvény: végeztél, mehetsz. Fogta a vödröt és kesztyű nélkül — a nagy sietségben a szalmazsák alatt felejtette — a kútra ment vízért.

A brigadérosok, akik nem tartoztak a PPCS-hez — a terv szerint termelő osztályhoz — csoportba verődtek az oszlop körül és egy ifjú, a Szovjetunió volt hőse, felkapaszkodott az oszlopra és megtörülte a hőmérőt.

Alulról azt tanácsolták neki:

— Lehelj jobbra, ne előre, különben fölszáll a higany.

— Fenét száll föl;.; Nem is reagál.

Suhov brigadérosa, Kjurin, nem volt közöttük, Suhov letette a vödröt, zubbonyujjába dugta a kezét és kíváncsian nézte őket.

A fiatalember rekedt hangon

leszólt az oszlopról:

— Huszonhét és felet mutat a dög.

(Folytatjuk)