Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-19 / 296. szám

1962. december 19., szerda NÉPÚJSÁG 3 dl „SÉRTŐDÖTT“ EMBER XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXVXV''-VxvfcXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXNNVXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Éppen az ebéd utolján tar­tott, mikor bekopogtattunk. Székeket hozott a szobából, ar­ra ültetett bennünket. Önma­ga tovább falatozott — elnézé­sünket kérve, hiszen negyed­órája sincs, hogy műszakból hazaért. — Együtt van már a brigád? — Nincs... — és kedvetle­nül eltolja maga elől a mele­gen illatozó túrós palacsintát. Végállomás: „Oszolj!“ Visszafutunk az időben. Nem éveket, csupán egy-két hóna­pot, azoknak eseményeit, em­lékeit pergetjük le. — Mikor küzdőtérre léptünk a szocialista cím megszerzésé­ért, elhatározásunkat nagy­örömmel fogadták. A legjobb három csapat között szerepel­tünk. És végül is hová jutot­tunk ...? Életerős, akarattól duzzadó fiatalok alkották Fenyvesvöl­gyi József brigádját, átlagos életkoruk nem egészen 27 évet tett ki. Szaktudásukat elis­merték, teljesítményeik miatt szégyenkezniök sohasem kel­lett Egercsehiben. Augusztus végén a brigádve­zető hiába adta be a csapat­cédulát, a megszokott nevek­kel. Szeptember elsején a bá­nyamester feloszlatta a brigá­dot, mondván: nincs elővájás! És a feladatok, amelyeket együtt vállaltak, hogy a szo­cialista címet megszerezzék, s melyeket írásban rögzítetten dossziéban őriznek? A brigád tagjai szétszóródtak, ki erre, ki arra. Mint forgószélben a pernye. Az okozat oka Miért került sor a brigád fel­oszlatására? — Júliusban egy már lefej­tett területen dolgoztunk, sür­gős munkán, légvágatot hajtva — mondja az ex-brigádvezető. — Tizenötödikére el is készül­tünk a vágattal, de ... keve­sebb pénzt kaptunk kézhez, mint ami szakmány szerint jogosan megilletett bennünket. Reklamáltunk, s persze, sok kellemetlenség után megkap­tuk a különbözeiét. Szeptem­berben meg aztán szétrúgták a csapatot... Tehát, a bosszú tette volna a brigád nyakára a kést? S ki­ben élt a bosszúvágy? Antal János bányamester személye vitán felül álló, hi­szen 1961. június elsején az ő kezdeményezésére, indítványá­ra szerveződött brigáddá a hat fiatal vájár. S mondhatni: legfőbb patrónusa is ő volt a kis egységnek. — Hamis képzelgés a történ­tek mögött holmi bosszút ku­tatni. A magyarázat az, hogy súlyos lemaradással küszköd­tünk, s minden erőt a frontelő­készítéshez kellett mozgósíta­ni! — S akár hogyan is vesz- szük, Varga Lajos főmérnök szavait tényként kell elfogad­ni. Népgazdasági érdek kíván­ta az új front beindítását, tör­leszteni .kellett a 606 vagonos adósságot, s az elővájások he­lyett a termelés volt a legfon­tosabb feladat. Azonban vitat­kozni lehet, sőt, kell is, afölött, mennyiben volt helyes a meg­oldásnak itt alkalmazott for­mája. Magyarázzuk a bizonyítványt Schmotzer Imre bányamér­nök, a KISZ-szervezet patró nusa mondja: — Fény vés völgyi KISZ-ve­zetőségi tag volt, de hosszú időn át feléje se nézett a KISZ-nek. Munka közben fe­gyelmezetlenkedve és önfe­jűén a technológiai utasításo­kat megszegte. Tanúja voltam, mikor a bányamester figyel­meztette: ne próbálkozzanak robbantással a száraz, homo­kos munkahelyen, mert az veszélyes lehet! S bár robbanó­anyagot, robbantógépet nem kaptak, s még csak robbantó­kapcsolójuk sem volt, a fi­gyelmeztetést is semmibe vé­ve ... robbantottak. A világí­tási hálózatról. Súlyos fegyel­mezetlenség ez. Kocsis József vájár — a bri­gád volt tagja, KlSZ-alapszer- vi titkár, aki korábban meg­vált Fenyvesvölgyi csapatától, s aki az új évtől kezdődően saját szervezésű ifjúsági bri­gád élén dolgozik majd — ,a következőkkel toldotta meg a „bűnlistát”: — Három szakban dolgoz­tunk, de a munka menetét a csapatvezető soha nem beszél­te meg a csapattagokkal. Feny­vesvölgyi és köztem ellenté­tek támadtak, mert 1957. óta belüzemi KISZ-titkár vagyok, s tisztségemnél fogva az ifjú­sági brigádok szervezésével foglalkoztam, ö ezt rossz szemmel nézte, a szervezési munkát félreértette, olyanfor­mán, mintha’én az ő pozíciójá­ra törtem volna. Most június 29-én balesetes lettem, erre a csapatból kiírt, kihagyott. Előbb is megtette már ezt egy­szer, de a bányamester meg­akadályozta, hogy így kerüljek ki a csapatból. Jóllehet, mindez most úgy tűnik, mint mikor a rossz diák bizonyítványát próbálja meg­magyarázni. Ha százszor annak tűnik is, ez mit sem ront az elmondottak hitelén, amit ön­kritikusan Fenyvesvölgyi Jó­zsef is elfogad. így nem lehet! Hova menne? El is ment a telepről, azzal a szándékkal, hogy vissza se jön többé. Szep­tember 25-én jelentkezett a pé­csi uránbányáknál, s fel is vet­ték nyomban. Egy nyugtalan éjszakát töltött a munkásszál­láson, hajnalban aztán, köszö­nés nélkül vonatra ült, vissza­jött. November 22-én csapatcédu­lát kapott Antal János bánya­mestertől, írja össze a brigá­dot, mert rájuk is számítanak a munkahelyi telepítéseknél. Három napig „gondolkodott”, végül egyszerűen „elfelejtke­zett” az egészről, s a cédula üresen maradt. Makacsságból, konokságból, fiatalos, önérzetes felhevülés- ből cselekedett így Fenyves­völgyi József. Sértve érzi ma­gát a történtek miatt. Otthagy­ta a frontot is, ahol az utóbbi időben dolgozott, s most vájár létére tüzelési „szakembernek” csapott fel, a bánya vágatait fűti. Nem helyénvaló ez a kis- lányos sértődöttség, bizonyos­sággal állíthatjuk, nem válik Fenyvesvölgyi József dicsére­tére. Hibázott, ezt ő is elismer ri, de a hibák kijavításának a módja nem ez. Az üzem vezetőit sem lehet megdicsérni mindazért, ami történt. Főleg azért nem, mert bár szemük előtt volt a brigád, tudtak az ellentétekről, az egyenetlenségekről, a brigádon belül uralkodó „két dudás egy csárdában” állapotáról, de okos, meggyőző szóval nem si­ettek elébe vágni az esemé­nyeknek. Mi lesz a brigáddal ? Kérdésre kérdéssel felelt, mikor januárban azt tudakol­tam, mennyire szereti munká­ját, a bányát, s nem vágyik-e máshová: „Itt tanítottak dolog­ra, itt lettem ember, hová mennék!?” Az MSZMP kongresszusi be­számolójában útmutatásként áll: „Fontos tennivalónk to­vábbra is a dolgozók aktivitá­sának növelése? a szocialista munkaverseny, különösen a szocialista brigádmozgalom fej­lesztése.” Mi lesz tehát a bri­gád sorsa? Kocsis új brigádot alakított, vele tart Csirmaz H. Boldizsár is — a többiek szét­szóródva, különböző munkahe­lyeken dolgoznak; de szándé­kuk, hogy négyen is együtt maradjanak, hogy egy brigád­ban tevékenykedjenek, két új taggal bővítve a létszámot. Fenyvesvölgyi József, kifogá­solt viselkedése ellenére is, ér­tékes ember, jó szakember, jó vájár. Igaz, sok hibával. De ne felejtsék el, hogy senki se szü­letik egyszerre szocialista em­bernek, hogy a hibák, rossz jellemvonások nem olyan, mint a szennyes ing, amit egyszerre levethet magáról az ember. Fenyvesvölgyi József tisztában van helytelen viselkedésével, tovább akar lépni mai önma­gától, szabadulni hibáitól, amely égeti, mint „Nessus vé­re”. Elsősorban rajta múlik, hogyan fog mindez sikerülni. De másokon is, akik segíthet­nek ... . • Pataky Dezső Teljesítette éves tervét az egri borpalackozó Több mint három­millió palack egri bor került forgalomba Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság egri pa­lackozó üzeme, amely ízléses palackozásban az ország min­den részére szállítja a közked­velt egri borokat, mintegy két héttel a határidő előtt teljesí­tette idei tervét. Az elmúlt évek gyakorlatával szemben az idén elmaradt az év végi na­pok hajrája és a karácsonyi és újévi ünnepekre töltött palac­kok is idejében kerültek a bol­tokba. A tervtelj esítést a pa­lackozó üzem fokozott gépesí­tésével segítették elő, csökken­tették a kézi munkaerőt és fo­lyamatossá tették a palackozó üzem termelését. Jelentősen növelték a for­galmat és az idén több mint egymillió palack borral többet töltöttek hazai fogyasztásra, mint az elmúlt évben, Így ösz- szesen 3 228 7Ö0 palack bort ad­tak át tervük teljesítésével a kereskedelemnek. Ezáltal az ország minden részére idejé­ben eljuttatták és az igényeket is nagyobb mértékben kielégí­tették a híres egri tájborokból. Az idén először palackoztak nagy mennyiségben az egri medocból, mintegy 50 hektoli­ter került forgalomba ebből a közkedvelt egri csemegéből. Kovács András Szót emelünk kilenc „új“ traktor ügyében A figyelmeztetés nem használt! Ez év februárjában kapott kilenc UE— 28-as erőgépet a hatvani Lenin Termelőszövet­kezet. Nagy segítséget jelen­tett ez az egyesült, nagy ter­melőszövetkezetnek a tavaszi munkák elvégzésében. Vado­natúj, frissen festett gépek érkeztek tíz hónappal ezelőtt a hatvani termelőszövetkezet­be, s aki most az új gépeket keresi a termelőszövetkezet­ben, az nagyot csalódik. Igaz, hogy a gépek még egyévesek sincsenek, mégis jelenlegi ki­nézetükből Ítélve, inkább ne­vezhetjük azokat géproncsok­nak, mint új gépeknek. Furcsán hangzik ez, de így van. A termelőszövetkezetben a gépek kezelői a legalapve­tőbb karbantartási munkákat sem végezték el és javításuk­ról is megfeledkeztek. Októ­ber elején Dudás János, a Hatvani Járási Tanács mező- gazdasági osztályának gé­pészmérnöke írásban figyel­meztette a termelőszövetkezet vezetőit a mulasztásra, de azok válaszra sem méltatták a jó szándékú figyelrrieztetést. A hatvaniak hanyagságá­nak híre túljutott megyénk határain, a közelmúltban Mi­lók Ferenc, az fm dolgozója kért jelentést a gépek jelen­legi állapotáról. De a terme­lőszövetkezet még mindig nem tett semmit a gépek kar­bantartására. Dudás János termelőszövet­kezeti látogatása során több más hiányosságra is felhívta a Lenin Tsz vezetőinek fi­gyelmét. A kovácsműhely és a hegesztőműhely egy helyi­ségben van. A robbanás ve­szélye miatt feltétlen szüksé­ges a két műhelynek külön helyiségben történő elhelye­zése. A hegesztést végző dól- gozóknak nincs védőköpe­nyük. A gépek karbantartá­sát hátráltatja, hogy az újón- nan épült mosóhelyiség ézi- vattyú hiányában nem hasz­nálható. A járási tanács fő­mérnöke észrevételeit közölte a termelőszövetkezet vezetői­vel. de intézkedés mind a mai napig nem történt a hiányos­ságok megszüntetésére. Nagyon örülünk, ha égy termelőszövetkezet minél több géppel rendelkezik. De azt már semmiképpén nem he­lyeselhetjük, hogy a termelő­szövetkezet az újonnan kapott gépeket gondatlanul, hanya­gul kezeli. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet gondat­lanságával, elsősorban önma­gának okozott kárt, és ugyan- akkor példát* mutatott arra, hogyan nem szabad kezelni a szövetkezeti tulajdont. Jelenleg rossz állapotban vannak az erőgépek, de még megjavíthatók. Reméljük, hogy a hatvani Lenin Tsz ve­zetői tanultak ebből az eset­ből, és ezentúl jobban becsü­lik majd nemcsak a traktort, hanem a gazdaság minden vagyonát is. T. I. Telefonáljunk rövidebben, s kevesebbet... avagy: miért kell sokat várni a „búgó hangra"? Néhány hét óta az egri tele­fonelőfizetők napközben hiába „biztatják” szép szóval, a pos­taközpont szidásával, a kagyló és a készülék hol szelíd, hol dühös rázogatásával, a billenő­szerkezet csapkodásával tele­fonjukat — mégis hosszasan kell várakozniok a „búgó hangra”. Ez a bűvös hang mintha hiánycikk lenne mos­tanában, sokszor hosszú perce­kig nélkülözni kell hallását, pedig — természetesen — mindenki sietne. Mi lehet az oka? — Központunk nem lett ki­sebb kapacitású az elmúlt he­tekben. A „búgó hang” sem lett kevesebb, mint eddig volt. Telefonelőfizetői kapacitá­sunknak eddig mintegy hetven százalékát használtuk fel, har mine százalék szabad. Ez azt jelenti, hogy telefonközpon­tunk nagyságához és előfizetői terheléséhez mérten a szabad vonalat jelző búgó hang „mennyisége” nemcsak elegen dő, hanem bőséges is — tájé' koztatott Sári Lajos, a telefon- központ üzemvezetője, amikor sok sikertelen telefonálási kí­sérlet után „kiborulva” hozzá fordultunk. — Ugyanakkor — ellent­mondásként hangzik — mégis azt kell mondani, hogy kevés a szabad telefonvonal, a beszél­getési lehetőség. Különösen reggel nyolc óra és délután négy óra között tapasztalható ez. Ilyenkor bonyolítják le a legtöbb beszélgetést a város­ban, és sajnos, nagyon hosz- szan, nagyon sokszor — hang­zott a további felvilágosítás. — Az elmúlt hetekben ta­pasztalt számos várakozásnak ez az egyetlen oka: a sok és hosszú beszélgetés. Ez rendsze­rint minden esztendőben elő­fordul ebben az időszakban, év vége és karácsony táján. Az esztendő utolsó heteiben szá­mos vállalat sürgeti a határ­idős munkák befejezését, vagy bonyolít le üzleti ügyeket tele­fonon keresztül. Mások árukat rendelnek, ajándékvásárlásoi kát beszélnek meg, míg a tele­fonálók harmadik része dü­höng és átkozódik a készülé­kek mellett. — Mi a segítség módja? Nem a központ bővítése. Erről szó sem lehet, hiszen még van sza­bad előfizetői kapacitás. Ennél egyszerűbb az aranyszabály: napközben telefonáljunk rövi­den és főként csak akkor, ha kell. — A telefonközpont a maga részéről mindent igyekszik megtenni, hogy műszaki zava­rok ne akadályozzák a készü­lékek használatát. Főként a légvezetékekre vigyázunk, hogy azok esőzések idején vizes fa­ágakkal ne érintkezzenek, a beporosodott, bekörmozódótt porcelán-szigetelők pedig ugyancsak nedves állapotban ne vezessék el a vezetékből az áramot. E két hibalehetőséget azért említem, mert Egerben meglehetősen sok még a lég­vezeték, s a legtöbb panasz is ezek rendellenes működése miatt hangzik el. Ilyen esetek­ben a zavart a leggyorsabban elhárítjuk... A telefonközpont üzemveze­tőjével folytatott beszélgetés mindössze annyi ideig tartott, ameddig csúcsforgalmi időben várakozunk a telefon „búgó hangjára”. De ez idő alatt is megtanulhattuk —■, s most to­vább adhatjuk —: a türelem szabad vonalat terem. De csak akkor, ha megfo­gadjuk a másik tanácsot is: te­lefonáljunk rövidebben, s ke­vesebbet. (weidinger) fi KGST közlekedési állandó bizottságának ülése 1962. december 11-től 18-ig tartó időszakban Budapesten tartották meg a KGST közleke­dési állandó bizottsága autó- közlekedési és útügyi szekció­jának első ülését. A szekció megtárgyalt több fontos kér­dést az autóközlekedés és az úthálózat jelenlegi és távlati fejlesztésével kapcsolatban. Az összes határozatokat egyhangú­lag fogadták el. (MTI) • ÖSZTÖNZÉS... — Amióta kitettem azt a táblát, szinte szárnyakat kapott a munka... (Szegő Gizi rajza) vány (vajon tudják-e mi ez?) birtokában népkonyhán étkez­hetett? Még sok jogos lakásigényt kell kielégíteni, de ma már senkinek sem kell kiskocsival elmenekítenie utolsó vackait is a végrehajtóval érkező háziúr elől. Csupán az 1957-től 1960-ig terjedő utolsó három év alatt több, mint 700 ezer ember köl­tözött új lakásba. A lakosság 94 százaléka társadalmilag biz­tosított; az OTP-ben 8,5 mil­liárd takarékbetétet őriznek: ott, ahol az analfabetizmus demográfiai adat volt és 4—5 elemit végeztek el a gyerme­kek, a ránk következő évtized­ben a középiskolai végzettség lesz az általánosan kötelező. És a munkásosztály mindeze­ket nem önmaga számára va­lósítja meg, hanem az egész dolgozó társadalom támogatá­sával, annak javára is. A szocializmus minden -fl egyes vívmánya ha­zánkban is, a testvérorszá­gainkban is, az emberiességről szóló történelmi mű egy-egy fejezete, amelyet azonban al­kotói nem fóliánsok lapjaira rónak ékes betűvel, hanem megvalósítanak — az ember boldogulására. Katona István lezajló szocialista forradalom viszont a jólétet, a kultúrát, a gazdasági és politikai szabad­ságot hozza el a parasztság­nak. A szocialista forradalom kiegyenesíti az emberek gerincét, mert félrehagy az út­ból minden születési és vagyo­ni előjogot, és az emberi érték egyetlen karátjelzőjévé a vég­zett munkát teszi: ki mint dol­gozik, annyit ér. A tudást emeli trónra, mert maga a rendszer létrehozását egyenge­tő eszme is tudományos elmé­let. De hagyjuk az általánosító érveléseket, elég ha néhány pillantást vetünk kicsiny or­szágunk szerény eredményeire és már akkor is igazolva lát­juk a szocialista forradalom emberiességét. Hová tűnt a 3 millió koldus országa? Ki em­lékszik ma már arra, hogy a tüdővészt „morbus hungari- cusnak” is nevezték? Elhiszi-e fiatal nemzedékünk, hogy alig 20 évvel ezelőtt ebben az or­szágban diplomás emberek még havat lapátoltak; gyerme­kek ezrei éheztek azért, mert szüleik még' inségmunkához sem jutottak, s hogy valami létbiztonságot jelentett, ha va­laki a szegénységi bizonyít­sítja meg, ^ hanem azokkal együttműködve, azok javára is; sem országon belül, sem or­szágon kívül nincs szüksége ar­ra, hogy céljait a dolgozó mil­liók, a népek százmilliói rová­sára valósítsa meg. Eszközeinek megválogatá- sában is emberséges, mert nem a véres, kegyetlen harci formákat keresi mindenekelőtt lés mindenáron céljai megvaló­sítására. Ha ilyenekhez nyúl, akkor az osztályellenség kény­szeríti rá. „Bárcsak ki lehetne fizetni a tőkéseket” — mondot­ta Marx, kifejezve azt a tiszta óhajt, hogy vajha a dolgozó emberek számára legkisebb ál­dozattal lehetne megvalósítani a szocialista forradalmat. A szocialista forradalomnak még a legnagyobb fordulatait is mély emberiesség hatja át. A tőkés mezőgazdaságban is utat tör magának a nagyüzemi gazdálkodás. De ott ezt az át­alakulást a kisgazdák tömeges tönkremenetele kíséri. A kapi­talista mezőgazdaságban az zajlik le, amit Engels évtize­dekkel ezelőtt előre látott: „A tőkés nagytermelés minden bizonnyal úgy gázol majd át tehetetlen elavult kisüzemü­kön, mint a gyorsvonat a tar­goncán.” A mezőgazdaságban az emberiséget megváltó kom­munizmus ötágú csillaga, amely korunkban, a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet korában, a kizsákmá­nyolás nyomorából vezeti a népeket a teljes felszabadulás útjára. Magától értetődik, hogy a világon még nem volt politi­kai mozgalom, amely ne tűzte volna zászlójára az emberies­ség jelszavát. A népek azonban csak korunkban találhattak rá arra a mozgalomra, amely ezt az eszmét nemcsak jelszó­nak használja fel, hanem egye­dül és következetesen meg is valósítja. A kommunista moz­galom ez, a világ több mint negyedrészén, több mint egy- milliárd ember tevékeny rész­vételével sikeresen zajló szo­cialista forradalom. A z emberiesség forradalf ma is ez, és mindenek­előtt ez. Minden az emberért történik benne, céljai őszinték, humánusak és a célok megva­lósításának eszközei is tiszták és becsületesek. A szocialista forradalmát vívó munkásosz­tály soha meg nem tévesztette szövetségeseit, soha nem tit­kolja céljait. Azokat pedig nem Osztályos társai kárára való-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents