Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-19 / 296. szám
2 NÉPÚJSÁG 1962. december 19., Merd» Maurice Thorez a nemzetközi kérdésekről Az Humanité közli Maurice g Thoreznak, a Francia Kommu- , nista Párt legutóbbi Központi Bizottsági ülésén elhangzott felszólalását. A Francia Kommunista Párt főtitkára a francia kommunisták és szocialisták együttműködéséről, valamint a nemzetközi kommunis ta mozgalom problémáiról beszélt. A francia belpolitikai életet — mondotta — két folyamat jellemzi. Az egyik, a reakciós erők tömörülése De Gaulle körül, a másik a jelen és a jövő szempontjából fontosabb jelenség. A köztársaság híveinek összefogása a személyi hatalom ellen. Thorez kiemelte: a degaulleista rendszer tömegbázisa csökkent. Az októberi népszavazáson De Gaulle egy- harmaddal kevesebb szavazatot kapott, mint négyéves uralma kezdetén. A Francia Kommunista Párt szerepe, tömegbefolyása megnőtt, a munkásosztályból, a középrétegből kialakult és egy- T9 növekvő ellenzék leglényelesebb erejeként jelentkezik. Jelenleg az a legfontosabb fel adat — hangoztatta az FKP főtitkára —, hogy a szocialistákkal, a köztársaság többi hívével együtt megkeressük é3 megtaláljuk egy egységes álláspont, egy közös akció alapját a belpolitikai és a nemzetközi élet valamennyi kérdésében. „Egységfrontot akarunk a szocialistákkal — mondotta Thorez —, olyan szövetséget, amely nemcsak mára szól, hanem a holnapra is, hogy velük együtt valósítsuk meg a szocializmus építését.” Nemzetközi kérdésekről szólva Thorez rámutatott: a világ eseményeinek alakulása a kommunista- és munkáspártok 1957. -s I960, évi értekezletein és az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatokat igazolta. Az FKP főtitkára végezetül foglalkozott a dogmatizmus elleni harccal és keményen megbírálta az Albán Munkapár c vezetőinek politikáját. (MTI) ítéletet hirdettek az Egyesült Államok Kommunista Pártjának perében WASHINGTON (TASZSZ): A washingtoni Szövetségi Bíróság esküdtszéké hétfőn 35 perces tárgyalás után bűnösnek mondotta ki az Egyesült Államok Kommunista Pártját az ellene felhozott tizenkét vádpontban. A vádpontokat a kormány állapította meg azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja nem volt hajlandó a MccarranJelentések a Mars—1 szovjet űrállomás útjáról MOSZKVA (TASZSZ): A Mars—1. szovjet bolygóközi űrállomás folytatja útját a Marsbolygó felé. December 20-án, moszkvai idő szerint, 8 órakor az Auriga (Szekeres) csillagképben lesz a következő csillagászati koordináták által meghatározott pontok rektaszcenzió 6 óra 40 perc, deklináció 42 fok 25 perc. Ekkor az űrhajónak a Földtől mért távolsága 17 577 000 kilométer lesz. A december 11-től 17-ig terjedő időszakban rendszeres \ rádióösszeköttetést létesítettek a Mars—1. bolygóközi űrállomással. Legutóbb december 16-án létesítettek vele rádió- összeköttetést, amikor 15 841 000 kilométernyi távolságra volt a Földtől. A telemetrikus úton kapott adatok feldolgozása azt mutatja, hogy az űrállomás rendszerei és egységei továbbra is kifogástalanul működnek. Az űrállomás belsejében a hőmérséklet és a légnyomás a megadott határok között mozog. (MTI) törvény alapján bejegyeztetni magát „a Szovjetunió ügynökeként” az Igazságügyminisztériumban, s nem volt hajlandó előterjeszteni tagjainak és vezetőinek névsorát, pénzügyi helyzetéről szóló beszámolóját, nyomdagépeinek jegyzékét, stb. Mint ismeretes, az Egyesült Államokban a Smith-tör- vény alapján börtönbüntetést és pénzbírságót szabhatnak ki arra, aki „idegen hatalom ügynökének” tekinthető. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja tehát, ha a* Mccarran- törvény alapján bejegyeztette volng magát — a Smith-tör- vény értelmében — tulajdonképpen saját büntetését írta volna alá. A washingtoni esküdtek döntése sérti az amerikai alkotmánynak azt a cikkelyét, amely tiltja az önelmarasztaló nyilatkozatokat. XXX A Reuter jelentése szerint a Szövetségi Bíróság esküdtszéke 120 ezer dollár pénzbüntetésre ítélte az Egyesült Államok Kommunista Pártját. A párt védői bejelentették, hogy az ítélet ellen fellebbezést fognak benyújtani. (MTI) Az amerikai elnök nem tartja hasznosnak a esúesértekezletet WASHINGTON (MTI): Kennedy, az Egyesült Államok elnöke abból az alkalomból, hogy csaknem két éve foglalta el hivatalát a Fehér Házban, nyilatkozott a három nagy amerikai televíziós társaság riportereinek. beszédében elsősorban a nemzetközi helyzettel, a Kelet-Nyugat viszonyával foglalkozott. A többi között kijelentette, nem tartja hasznosnak a csúcs- értekezletet mindaddig, amíg jelentős közeledés nem következik be az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az atomfegyverkísérletek, vagy a leszerelés, vagy általában az európai helyzet problémáival kapcsolatban. „Még időbe telik, amíg lehetségessé válik számunkra, hogy valóban megértsük egymást Hruscsov szovjet miniszterelnökkel” — mondotta. ✓ Kennedy kifejtette, hogy véleménye szerint a nemzetközi helyzet veszélyes. „Ha megvizsgáljuk a mai helyzetet és íátjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok milyen messze kerültek egymástól meggyőződés tekintetében, s figyelembe vesszük még az atomfegyverek összefüggését ezzel az eszmei harccal, akkor megállapíthatjuk, hogy valóban veszélyes időket élünk” — mondotta Kennedy, majd kifejezte azt a véleményét, hogy ezt a felismerést tükrözte Hruscsov szovjet miniszterelnök múlt heti beszéde is. Az amerikai elnök kijelentette, hogy „az Egyesült Állattok nem szándékozik biztonságát háborúval megvédeni”. Visszatért azonban ahhoz a sokat ismételgetett nyugati állásponthoz, hogy „az Egyesült Államoknak vannak olyan alapvető kérdései, amelyekért harcolni is hajlandó ...” Kennedy itt utalt Nyugat-Berlin kérdésére. A továbbiakban az elnök „hatalmi törekvésekkel” vádolta a Szovjetuniót és megismételte a „kommunista veszélyre” vonatkozó régebbi kijelentéseit, de hozzátette: „végeredményben nincs arra ok, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió, amelyeket sok mérföldnyi szárazföld és tenger választ el egymástól, e két gazdag ország, s a két ország rendkívül energikus népe ne élhessen békében egymással.” Az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei viszonyát elemezve az elnök kifejtette, hogy az Egyesült Államok elvárja, nyugati szövetségesei vállaljanak nagyobb részt a fegyverkezési terhekből. Az elnök célzott a nyugati államokat megosztó nézeteltérésekre, majd ismételten kifejezte azt a véleményét, hogy az Egyesült Államok nem óhajt” hat vagy hét nukleáris hatalmat ,Európában”, azért sem tesz azonban semmit, hogy megakadályozza ezt. „Ha a franciák elhatározzák, hogy atomhatalommá akarnak válni, ez az ő dolguk — mondotta. — A kérdés csak az, vajon hajlandó lesz-e az Egyesült Államok támogatni ebben Francia- országot, majd Olaszországot, BORTERMELŐK FIGYELEM! Borra értékesítési szerződést MÁR CSAK EZ ÉV DECEMBER 31-IG LEHET KÖTNI v ____ Ne mulassza el a szerződéskötési lehetőséget, mert a leszerződött borért felárat is fizet az EGER—fil’ÖNGYÖSVIDÉKI ÁLLAMI PINCEGAZDASÁG aztán Nyugat-Németországot és Belgiumot.” Kennedy kitért a „Skybolt”- rakéta problémájára is. Elismerte, hogy ez a kérdés súlyos nézeteltéréseket okozott az angolokkal, kijelentette azonban, hogy véleménye szerint a „Skybolt” fejlesztési programja annyira megterhelné az Egyesült Államok hadügyi költségvetését, hogy az a nemzetbiztonsági érdekek szempontjából sem lenne ésszerű. XXX A legfrissebb jelentések szerint az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek egyesített bizottsága megszavazta a Skybolt-rakéta fejlesztési programját. A bizottság leküzdhetőnek ítélte a vitákat kiváltó nehézségeket. A Pentagon — amely már nem először helyezkedik szembe a Fehér Házzal — katonai szempontból elengedhetetlennek tartotta a program befejezését. (MTI) „Disszonáns zörejek” az angol—amerikai viszonyban meglépétést ókoZótt a beszéd rendkívül heves londoni visszhangja, mint a beszéd megállapításai. Végül is Kennedy elnöknek személyesen kellett közbelépnie, hogy megnyugtassa a brit kormányt és Macmillan miniszterelnököt. Telefonbeszélgetés során közölte Macmillan-nel, hogy nem osztja Achesón nézetét, noha „nincs meggyőződve arról, hogy Acheson kijelentései Nagy-Britannia másodlagos szerepéről azt a célt szolgálták, hogy sértegessék a brit kormányt. „A vihar ezzel természetesen nem ült el, annyival is inkább, mert a londoni la pok washingtoni tudósítói szerint Kennedy belső meggyőződése lényegében megegyezik tanácsadójának kijelentéseivel. 1/ ennedy és Macmillan kt- a séretében ott szerepel Mcnamara, illetve Thorney- croft hadügyminiszter is, akik az elmúlt napokban már tanácskoztak egymással. Mindez arra mutat, hogy a tárgyalásokon rendkívül fontos helyet foglalnak majd el a katonai kérdések, köztük a „Skybolt”- rakéta ügye. Anglia 1960-ban lemondott saját rakétájának gyártásáról és elfogadta az amerikai „Skybolt”-ot új, „Vulkán” típusú bombázó repülőgépeinek fegyvereként. Az Egyesült Államok azonban most le akarja állítani a „Sky- bolt” gyártását. Ha erre sor kerül, a „Vulkán”-prógram megvalósításának kellős közepén, az eddig befektetett milliókkal együtt kútba esik. Ez lényegében lemondást jelentene az amerikai részről nem nagy lelkesedéssel fogadott, önálló angol nukleáris erő megteremtéséről. Egyidejűleg iámét megvitat* ják majd a NATO nukleári* fegyverzete féletti ellenőrző* problémáját, s a szövetség egyes tagállamainak súlyát, szerepét. Nehéz elképzelni, hogy e tekintetben nézetazonosság alakulna ki. Macmillan tanácskozásainak „karácsony előtti kálváriája” — ahogy az angol sajtó mondja — az említett problémák megvitatásával korántsem ér véget, hisz köztük szerepel például Anglia 14 hónapos kínos tárgyalásainak eredménytelensége a Közös Piachoz való csatlakozásról, továbbá a kongói fejlemények, amelyek során az amerikai külügyminisztérium London háta mögött megszerezte a belga kormány támogatását elképzeléseinek valóra váltásához, avagy az a Londonban keserűen fogadott tény, hogy Washington a karibi válság idején teljes közömbösséget mutatott a brit vélemények iránt. Az angol és az amerikai államférfi bizonyára szeretne időt szakítani a leszerelés, az atomfegyverkísérletek, a nyugat-berlini kérdés megvizsgálására is. A z angol—amerikai vi^ szony gépezete valóban disszonáns zörejeket hallat. A „szereplők” erejét láthatóan meghaladja a gyártási hibák kiküszöbölése. E „hibák” a tőkés országok ellentéteinek törvényszerűségeiből fakadnak, * így a Nassau-i találkozó közös nyilatkozata sem ígér többet, mint néhány hangzatos megállapítást az együttműködés elmélyülésből, a nézetazonosságról, ahogy azt már hasonló esetekben megszoktuk. Márkus Gyula Adenauer mégsem szándékszik visszavonulni jövő ősszel ? Újabb kavarodás Bonnban a kancellár egy nyilatkozata körül BONN (MTI): Bonnban kisebb belpolitikai kavarodást okozott Adenauernak az a nyilatkozata, amelyet a kancellár egy amerikai rádió- és televízió-társaság tudósítójának adott. Adenauer e nyilatkozatában ugyanis kijelentette, hogy még mindig nincs meghatározva visszavonulásának pontos dátuma, s azt is mondotta: nem tudja, ki lesz az utóda. Midőn a New York Times tudósítása nyomán Bonnban híre terjedt Adenauer nyilatkozatának, nagy megrökönyödés támadt azokban a kereszténydemokrata körökben, amelyek immár biztos tényként könyvelték el Adenauer jövő őszi visszavonulását. A nyilatkozatot most sokan úgy értelmezték, hogy Adenauer így akarja kifejezésre juttatni: nem tartja kötelezőnek a pártjának tett korábbi ígéretét, s mindenképpen ki szeretné tolni visszalépésének időpontját, esetleg „nemzetközi bonyodalmakra” való hivatkozással. Azt is igyekszik majd megakadályozni, hogy Erhard kövesse őt a kancellári székben. Egy kormányszóvivő később közölte, hogy a kancellár nyilatkozatát „tévesen értelmezték”, s továbbra is az a helyzet, hogy a kancellár — ígéretéhez híven — a jövő év őszén visszalép. „A kancellár csupán azt akarta kifejezésre juttatni — hangoztatta a szóvivő —, hogy naptárszerűen még nincs meghatározva visszalépésének pontos ideje.” (MTI) c4z etnberiesiég i(őifira(LaLma Bezzeg, telik az uralkodó osztály kényelmére és telik a milliárdok formájában városokat, iskolákat, kórházakat, élelemmel telt tárházakat, ruhamilliókat felemésztő fegyverkezésre! A több mint egy évtizede Amerikában élő, világhírű, No- bel-díjas Szent-Györgyi Albert nemrégiben az amerikai tudósok New Yorkban tartott kongresszusán így ostorozta az . embertelen kapitalista politikát: „Állandóan isten nevét , emlegetjük, de tagadjuk isten létezését azzal, hogy csak a bombában hiszünk. Keresztényeknek tetetjük magunkat, de tömeges megsemmisítésről beszélünk, s halmozzuk a gabonát, míg máshol éhen halnak. Ezrével áldozzuk fel más népek fiait, hogy kiegészítsük fegyvertárunkat, amely amúgy is nagyobb mindenkiénél. Szemérmetlenül garázdálkodunk a világűrben, amely az emberiség közös tulajdona.” A burzsoázia a szeretet ünnepén tudja legkevésbé feledtetni, múltját és jelenét, mert rendszere ma is tengernyi szenvedés, szomorúság és megaláztatás okozója. A ma élő népek előtt azonban ott ragyog A bölcselkedők könyvtár- nyi művet írtak már az emberiességről. A zuzmós karácsonyfát körbeülő burzsoázia is a szeretet ünnepének ürügyén ismét sokat beszél majd róla és újfent méltatni fogja rendszere szerinte mély humanizmusát, s mint annyiszor, ócsárolni fogja a szocialista társadalmat. Ma már aligha lepődik meg azonban bárki is eme kiáltó képmutatáson. Hiszen miért is riadna vissza a burzsoázia ekkora álnokságtól, amikor eleve bűnben, vérben és hazugságban fogantatott. Még klasszikus forradalmaiban is csak azért szólította maga mellé a dolgozó tömegeket, hogy biztosabb legyen saját győzelme, s aztán rútúl becsapta őket: a kizsákmányolás egyik formáját egy másikkal, brutálisabbal és körmönfontabbal váltotta fel; úgy jöhetett csak létre, hogy előbb földönfutóvá kellett tennie a kisemberek millióit, hogy azok végül is bekényszerüljenek a tőke aranymalmába: a , gyárba. Bármilyen sokféleképpen lehet vélekedni is az emberiességről, egy társadalom humanizmusának mégiscsak az a lényege: tud-e munkát adni mindenkinek, tagjai dolgozhatnak-e, hogy egyre jobban élhessenek? Nos, a kapitalizmus — bár fejlettebb társadalmat „szült”, mint amilyen az előző volt, így többet fejlődött a társadalom, mint előtte évszázadok alatt, mégis a több mint másfél évszázados uralma alatt sem volt képes megoldani az emberiség legelemibb problémáit: máig sem tudott mindenkinek munkát adni; nem tudta kielégíteni az emberiség legelemibb szükségleteit az élelmezésben, a ruházkodásban, a lakáskultúrában, a művelődésben. [I ivatkozhatnak egynémely 11 tőkés ország civilizált- ságára, csilloghatnak világvárosi fények, ditirambuszokat zenghetnek a népi kapitalizmusról; néhány tőkés ország viszonylagos jólétének ára: százmilliók nyomorúsága. A tőkés rend jelene és öröksége, hogy Földünkön 350 millió parasztcsalád közül 250 milliónak csak faekéje vagy kézikapája van. A tudósok véleménye szerint Földünk 30 milliárd embert is el tudna látni élelemmel, a ma élő 3 milliárd embertársunk közül másfél milliárd — a kapitalista világ lakosságának háromnegyed része — mégis rosszul táplálkozik, miközben amerikai módra, tápanyagokkal dúsított kutyacsokoládé gyártását kezdték meg nemrégiben például Angliában. Az a kapitalizmus jelene és öröksége, hogy a világ iskolaköteles korú gyermekeinek 45 százaléka nem jár iskolába, mert a gyaftnatosítók nem építettek számukra elegendőt, s 870 millió ember — a felnőtt lakosság több mint fele — analfabéta. És miközben Cánnes mellett milliomosok faluja épül, százmilliók nyomorúságos viskókban tengetik életüket, mert a kapitalizmus nemcsak a saját népe zsírján élősködik, de még inkább pusztítja a fejletlen, alávetett népek százmillióit 1/ ennedy elnök és Macrnil- lan miniszterelnök Mas- sauba, a Bahama-szigetekre érkezett, ahol szerdán és csütörtökön, ahogy a hírügynökségek jelentik, a „legutóbbi események fényénél áttekintik a nemzetközi helyzetet és a két országot érintő kérdéseket”. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a két politikus legutóbbi, ez év áprilisi washingtoni találkozójának közös közleménye szinte szó szerint ugyanezt a megállapítást tartalmazta. Az amerikai és különösen az angol sajtó azonban most jóval borúlátóbb a tanácskozások lényegét és kimenetelét illetően, mint nyolc hónappal ezelőtt volt, annak ellenére, hogy a napirenden, a jelek szerint, kevés kivétellel ugyanazok a kérdések szerepelnek. „Az angol—amerikai viszony gépezete — írja a Daily Telegraph — Kennedy elnök és Macmillan találkozója előtt bizonyos disszonáns zörejeket hallat. Ügy látszik, hogy a két politikusnak kétnapos értekezlete nagy részét e gépezet olajozásával kell majd eltöltenie.” Eredetileg azt tervezték, hogy általánosságban felmérik a világ ügyeit és értékelik a kelet- nyugati kapcsolatok alakulását a kubai válság óta. Acheson beszéde és a „Skybolt”-rakéta bizonytalan jövője azónban háttérbe szorította ezeket a szélesebb körű kérdéseket. M ás zavaró momentumok L J is vannak. Mint Sulzberger, az ismert publicista írja a New York Times-ban: „Állandóan újabb problémák merülnek fel... India megsegítésével felbőszítettük Pakisztánt, amely összekötő kapocs a CENTO és a SEATO között. Nasszer ezredes kilábolt nehézségeiből és ismét előretör, megszilárdítja helyzetét Jemenben. A távolban a kongói probléma továbbra is fenyegető seb. Viharfelhők gyülekeznek Chile felett, s a jelek szerint Brazília ismét a gazdasági összeomlás határára jutott.” A legnagyobb vihart a két államférfi találkozója előtt kétségkívül Acheson volt külügyminiszternek, Kennedy tanácsadójának legutóbbi beszéde kavarta fel. „Nagy-Britannia elvesztette birodalmát és nem találta meg szerepét a világban” — állapította meg Acheson. — Megvalósíthatatlan Angliának az az óhaja, hogy Nyu- gat-Európa független hatalma legyen, s az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti „önálló közvetítő szerepére pályázó brit politika ugyanolyan gyenge, mint az ország katonai ereje”, s ezért „legfőbb ideje belépnie az Európai Közös Piacba”. Washingtonban nagyobb
