Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

4 NÉPÜJSAG 1962. december 18., kedd „Férfi nap“ áruházban A kisipari szövetkezeti kórusok Kodály-hangversenye a budapesti Zeneművészeti Főiskolán az Az elmúlt ezüstvasárnap — úgy mondják - ..férfinap’’ volt az egri Állami Áruházban. Férjek, vőlegé­nyek adtak egymásnak találkozót a pultoknál, s vásárolták a női divatcikkeket: kesztyűket, sálakat, retikülöket, fehérneműket. kötött pulóvereket. Amint zárás után összeszámolták a bevételt, kiderült, hogy a férfiak ebben az évben gavallérosan költe­keznek. Csaknem százezer forintot hagytak ott karácsonyi ajándé­kokért az áruházban. Ez nem figyelmeztető akar lenni a szépnem számára. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy az áru­ház aranyvasárnapi vásárt is ren­dez, az ünnep előtt egy nappal, vagyis 24-én, A nők, ha hétközben nem érnek rá. — akkor még sok mindent pó­tolhatnak ... (w) — AZ IDEI Budapesti Ipari Vásáron szereplő ruhaipari varionszalag a Lahatosáru- gyár terméke, sokak tetszését megnyerte. A bemutatott sza­lag még csak 12 munkahely automata kiszolgálására volt képes, — s ebben a negyed­évben már 60 munkahelyes varionszalag elkészítését kell befejeznie a lakatosárugyári Szendrődi-brigádnak. — A FÜZESABONYI szolgál­tató ktsz alig egy hónapja fog­lalkozik televízió, rádió és ház­tartási kisgép javításával, ame­lyet a három járásból — egri, füzesabonyi és pétervásári já­rásból — a MÉSZÖV útján szál­lítanak javításra, illetve vissza a tulajdonoshoz. Mintegy ötven községet kapcsoltak be ily mó­don a szolgáltatásba. — TEGNAP délelőtt Heve­sen, a járási kultúrházban ülést tartott a járási kulturá­lis bizottság. Az ülésen meg­tárgyalták a mezőgazdasági szakmunkásképzést és a me­zőgazdasági akadémiák hely­zetét. — NAPONTA harminc—negy­ven ebédet szolgál ki a bese­nyőtelki kisvendéglő. Általában átutazók veszik igénybe a ki­főzést. Kerekes József üzletve­zető és felesége két éve azon fáradozik, hogy megszüntesse a kocsma-jelleget, s a barátságos vendéglőben megteremtse a kellemes szórakozás tehetősé­geit. • — A HATVANI Vörösmarty Kultúrház bábszakköre készül a karácsonyi ünnepekre, ami­kor a kicsik számára tartanak majd szórakoztató bábelőadá­sokat. VASÁRNAP első ízben ren­dezte meg az OKISZ budapesti és vidéki kórusainak találko­zóját abból az alkalomból, hogy megünnepeljék a magyar zene nagy mesterének, Kodály Zoltánnak nyolcvanadik szüle­tésnapját. A Zeneművészeti Főiskola nagytermében közel hétszáz dalos — három budapesti, öt vidéki kórus tagjai — állt fel a nyitószám eléneklésére. Tömö­ren, zengőn szólalt meg Ko­dály—Berzsenyi A magyarok­hoz című közismert, sokat éne­kelt műve Faludi Béla vezény­lésével, majd a műsor első ré­szében klasszikus és preklasz- szikus énekkari számokat hal­lottunk. A budapesti Szolgál­tató KISZÖV Május 1 énekka­ra után került sor az egriekre. Első budapesti szereplésük a magyar zenei élet fellegvárá­ban látható izgalommal töl­tötte el a kórus minden tagját, de ez az izgalom jó volt, disz- ponálttá tette az éneklést. Las­sus, Vecchi, Bach, Benedetto Marcelli egy-egy alkotásának dirigálását Huszthy Zoltán és Nyíri József karnagyok látták el. Mindkettőjük nagy érdeme a kórusművészetet szerető, nagy zenei műveltséggel rendel­kező karnagyok tulajdonsága - a zeneszerző elgondolásainak megvalósítása. Mind dinami- kailag, mind formailag ponto­san követve a mű előírásait, hallottuk a felcsendülő kórust, és mindkettőjük vezénylésében ott volt a zenei érettség, külö­nösen Huszthy Zoltánnál, s ,a fiatalos hév, az egyéni felfo­gás, ez esetben ügyes, neme­sen tiszta megfogása Nyíri Jó­zsefnél. JÁTÉKOS, pajkos könnyed­séggel szólt Lassus Visszhang­ja, ügyes szólamváltással csen- gett-bongott Vecchi Jó ez a fény című énekkari száma, s finoman, töretlenül idézte a klasszikus énekkart a Bach- szám: Hajnal kél... Az egriek után még a kapos­váriak, a miskolciak szerepel­tek klasszikus kórusokkal, s a szünetben innen is, onnan is az elhangzottakról folyt a szó. Ze­nei szaktekintélyek, neves kar­mesterek ültek a nézőtéren, s bár valóban, első hallásra megállapítható volt, hogy az egriek szépen szerepeltek, ne­vük, munkájuk eredménye többször is elhangzott az érté­kelések során. A szünet után szereplő kóru­sok a Mestert idézték, akinek tiszteletére jöttek össze távoli vidékek énekesei. A szegediek, a budapesti Szabadság Kórus és a soproniak szereplése már kizárólag Kodály-műveket nyújtott csokorba a hallgató­Sqgn 3]^ MÉGIS, AMI miatt egysze­rűen el kellett hozni a vidéki kórusokat Budapestre — Ko­dály: Te Deum című hatalmas ének-zenekari kompozíciója volt. Előadói a „Szocialista Kultúráért” jelvénnyel három­szorosan kitüntetett Kisipari Szövetkezetek Erkel Ferenc Művészegyüttese és a Postás Szimfonikus Zenekar Fasang Árpád vezénylésével. A hatal­masan, impozánsan áradó, kö­zel félórás időtartamú mű szin­te sűríti a nagy zeneszerző leg- magasztosabb zenei érzelmeit. Nagy élmény volt, s az éj­szakába nyúló hangverseny kö­zönsége azzal hagyta el a hang­versenytermet. hogy ismét gaz­dagabb lett egy csodálatosan szép mű meghallgatásával, amelyik valóban a legnagyobb ünnepi alkalmakon kerül a hangversenyek műsorára, (á) Bárdos Lajos Kossuíh-díjas zeneszerző részvételével rendezték meg vasárnap Egerben a megyei karnagy klub összejövetelét A televízió műsora 17.20: Mátyás király juhásza. Mesejáték. 19.00: Ipari mozaik. 19.30: Tv-hiradó. 19.45: Mező­gazdászok fóruma. —■ 19.50: A Magyar Hirdető műsora. 20.00: A tv mesekönyve. 20.05: Az éj­szakai utas. Szovjet tv-film. (10 éven alul nem ajánlott.) 20.45: Zenélő órák. Utazás a zene szárnyán. 21.55: írók a kamera előtt. Földeák János. — 22.20: Hírek. A tv-híradó ismétlése, Idő járás felen tés Várható időjárás kedd estig: A szél gyengül és már csak szórványosan lesz kevés eső, vagy hó. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet: nulla—plusz 4 fok között, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: nulla— mínusz 4 fok között. (MTI) Évekkel ezelőtt alakult meg a megye zene- és énekkarainak vezénylő karnagyaiból a me­gyei karnagy klub. Évente há­rom-négy alkalommal össze­jönnek, zenei bemutatókat, énekkari vitákat rendeznek, zenei ismeretterjesztő és szak­előadásokat hallgatnak, hogy az ifjúsági és felnőtt kóruso-’ kát, zenekarokat azokba a nyo­mokba vezessék, amelyet a ma­gyar zeöe nagyjai már megje­löltek, legyen szó akár népünk, akár más népek zenei és dal­kultúrájának feldolgozásáról. Vasárnap, Kodály Zoltán 80. születésnapján tartották az is­kolaév első összejövetelét, amelyen kedves vendég, Bár- doss Bajos Kossuth-díjas ze­neszerző, a Zeneművészeti Fő­iskola professzora is megjelent. Könczöl Ferenc, megyei kar­nagy rövid bevezetőjében meg­emlékezett Kodály Zoltán munkásságáról, s kérte a kar­nagyokat, írják alá azt a leve­let, amelyet ez alkalomból a megyei klub kíván eljuttatni a Mesternek. Ezután Farkas István ve­zénylésével az egri zeneiskola zenekara szerepelt, s meg kell mondani, hogy az utolsó sze­replésük óta óriási változáson mentek keresztül — előnyükre. Most már nyugodtan mondhat­juk, hogy valóban komoly mű­vek előadására is összeérett az ifjúsági zenekar. Egymás után léptek fel az egri I. számú Ál­talános Iskola zenei tagozatá­nak kórusa, a harmadik zenei osztály — a kicsinyek kórusa —, a II. számú Általános Is­kola aranyérmes kamarakóru­sa és a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium kórusai, akik erre az alkalomra vezénylő tanáraik irányítása nyomán a legszebbel, a legjobban fel­készültek. Az elhangzott műve­ket Moskovszky Vincéné, Die­nes Tibomé, Pogány Ferencné tanárok vezényelték. Részt vettek a klub hangver­seny részén a megyénkben tar­tózkodó olasz kulturális kül­döttség tagjai is, akik őszinte elismeréssel nyilatkoztak a magyar fiatalság ének-zenei kultúrájáról. A klub , összejövetelének fénypontja Bárdos Lajos elő­adása volt, aki az énekkarok számára oly fontos tényről, követelményről, a prozódiáról beszélt. A karnagyok értékes gyakor­lati útmutatást kaptak, fontos tanácsokat hallhattak, s min­den bizonnyal egy lépést ismét jelent ez a klubfoglalkozás a megye ének-zenei életében. Bä évvel ezelőtt, 1897. december 17- én született S AULAI IMRE, a magyar munkásmozgalom mártír­ja, aki már az I. világháború alatt a Galilei-kör tagjaként fontos há­borúellenes tevékenységet fejtett ki, majd a KMP egyik vezetője­ként a kommunista sajtó egyik szervezője volt. Sallai alakját a Különös Ismertetőjel című filmben , megörökítették. 205 évvel ezelőtt, 1757. december 18- án halt meg ANTONIO STRADI­VARI olasz hegedűkészítő mester, a hegedű mai, végleges formájá­nak kialakítója. Jelentős szerepe volt a brácsa és a gordonka most használatos alakjának kidolgozásá­ban is. A Stradivari-hegedük a legnagyobb ritkaságok közé tar­toznak és rendkívül értékesek. Életéről Szántó György a „Stradi­vari” című regényét írta. 110 évvel ezelőtt, 1852-ben e napon halt meg HORATION GREE- NOUGH amerikai szobrász. Rómában Thorvaldsen tanítványa volt, az ő hatására alkotta meg a washingtoni kapitólium előtti híres, klasszicista stílusú Washington-szobrot. 80 évvel ezelőtt, 1882-ben született ARTUR EDDINGTON angol csillagász. Jelentősek a csillagok belső szerkezetére vonatkozó kutatásai, felfedezte a csillagok tömege és fényereje közti össze­függést. Szombaton este bemutatkozott a verpeléti cigányegyüttes Sallai Imre Két hete tart az egri járás­ban a földművesszövetkezeti kulturális, sport és kereske­delmi napok eseménysorozata. Ennek záróakkordjaként került sor szombaton délután Verpe- léten a művelődési házban egy kiállítás megnyitására, ame­lyik képekben mutatta be a földművesszövetkezet tizenöt éves fejlődését. Az fmsz foto- szakköre — helyenként művé­szi — felvételeiben igyekezett megörökíteni azokat a fonto­sabb mozzanatokat, amelyek határkövet jelentettek a szö­vetkezeti mozgalomban. A nagyszámú hallgatóság előtt Szabó Sándor, az FJK igazgató-helyettese Az fmsz tizenöt éve címmel tartott előadást. Este nyolc órakor aztán be­mutatkozott a nagyközönség előtt a verpeléti cigányegyüt­tes. A kilenctagú rajkózenekar néhány hónapja gyakorol együtt, fiatal énekesük — Var­ga Mária —, de különöskép­pen fiútáncosuk, Tóth József nagyon tehetséges. Alapos kritika alá venni az együttes műsorát, előadás­módját korai lenne. Még nem alakult ki véglegesen, hogy a földművesszövetkezetnek mi a szándéka azok után, hogy ösz- szehozta őket, hogy megterem­tette lehetőségeiket. Az első elképzelés szerint a fiatal mu­zsikusokhoz Egerből járna ki egy nyugdíjas zenész, heten­ként kétszer, aki úgy ahogy, — oktatná őket. Ezt hallva, a jól kezdő együttes védelmében eleve el kell mondani egyné­hány dolgot. Amit szombaton este lát­tunk, az még az ősi kultúra, amely csaknem minden ci­gányzenész családban fellel­hető. Ma még annyiban együt­tes az együttes, hogy két prí­másuk, — az idősebb Varga László és a kis Bader László — vezetésével már megtanul­tak néhány íratlan szabályt az együtt muzsikálás érdekében. Azonban azt is hozzád kell ten­ni, hogy a kilencből legalább hat olyan tehetséges, hogy föltétien megérné a ta­níttatásukra fordítandó pénzt* ha bejárhatnának az egri ze­neiskola különböző tansza­kaira. EGRI VÖRÖS CSILLAG Monte Cristo grófja EGRI BRÖDY Senki nem tud semmit GYÖNGYÖSI PUSKIN Túl fiatal a szerelemre GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A vád tanúja hatvani vörös csillag A nagy start előtt HATVANI KOSSUTH Tiszta égbolt HEVES Julius Caesar PÉTERVASÁRA Es térin a FÜZESABONY Küldetés Bahcsiszerájba m 1»? IM1H JAlfj AA \U S O Egerben este 19 órakor: A BAJADÉR (Bérletszünet) w w w W m w v w v v- v v v V v w I szerint felhasználhatta ezt az időt: régi bélésből kesztyűt varrhatott valakinek, száraz valyenkát vihetett a gazdag brigadérosnak, egyenesen az ágyáig, hogy ne topogjon me­zítláb, a nagy halom körül, odalopózhatott valakihez, hogy szolgálatára legyen, hogy bár­mit odavigyen neki, elmehetett a menzára, hogy összeszedje az asztalokról az edényt és halomba rakva, elkészítse az elmosásra. — Ott ugyan szün­telenül sok a vadász, mégis, ha valami maradt az edény­ben, nem állhatod meg: ki­nyalod a maradékot. Suhov jól megjegyezte első tábori brigadérosának, Kuz- jominnak a szávait. Vén tábo­ri farkas volt, 1943-ban már tizenkét évet ült és a puszta tisztáson, a tűz mellett ezt mondta a frontról érkezett jö­vevényeknek: — Fiúk, itt a tajga törvénye uralkodik. De az emberek itt is élnek. Halljátok, ki pusztul el a táborban: aki kinyalogat­- ja az edényeket, aki az orvosi 1 rendelőben bizakodik és aki 1 eljárogat a komához, hogy be­- súgjon valakit. *.. Ami a komát illeti, az ter­- mészetesen túlzás. Azok ma­guk vigyáznak magukra. Csak­- hogy ennek a vigyázásnak n mások isszák meg a levét. a Suhov mindennap fölkelt az v ébresztő előtt, de ma nem.- Még az este nem érezte magát y a legjobban, a hideg rázta, z szaggatta valami és egész éj­szaka nem tudott megmele­n gedni. Álmában hol úgy tűnt, y hogy végképD lebetegedett,- hol pedig valamivel jobban it érezte magát. Sehogyan sem ;S akart reggel lenni. A reggel mégis eljött, an- )- nak rendje és módia szerint. >- De hol. és hogyan is mele- i* fedhetnél meg? Az ablakot s! iég borítja, a falakat is fönt- ** ről egészen lei?, a barakk s egész mennyezetét — egészsé­ges barakk — fehér pókháló lepte be. Dér. Suhov nem kelt fel. Feje búbjáig húzta a pokrócot és a tengerész köpenyt, zubbonyá­nak egyik ujjába pedig be­dugta mindkét lábát. Nem nézett ki a pokróc alól, a han­gokból is tudta, mi történik a barakkban, és az ő brigádjá­nak a szögletében. Nehéz lép­tek hallatszottak a folyosó fe­lől: a naposok ki vitték az egyik százliteres éjjeli csöb­röt. Azt mondják, könnyű munka, rajta rokkantak, vi­gyétek, de ne esöpögtessétek el a tartalmát. A 75. brigád­ban a padlóra dobtak egy cso­mó valyenkát a szárítóból. Most pedig a mi brigádunk­ban is csendesen öltözködni kezd a brigadéros és helyette­se (ma rajtunk volt a sor a valyenkát szárítani). A he­lyettes most elmegy felszele­telni a kenyeret, a brigadéros pedig a PPCS-be, a barakk parancsnokságára indul. Csakhogy nem megy egy­szerűen, mint máskor a PPCS munkabeosztójához. Suhovnak eszébe jutott, ma dől el, át­helyezik-e brigádjukat, a 104. műhelyépítéshez, a „szocvá- ros” új létesítményének épí­téséhez. Ez a „szocváros” puszta térség a havas lanká­kon és mielőtt megkezdődik a munka, lyukakat kell ásni, oszlopokat kell felállítani és drótsövényt vonni — önmaguk miatt, hogy meg ne szökjenek. Az építkezés csak azután kez­dődik. Egészen biztos, hogy ott egy álló hónapig nem tudsz meg­melegedni — még ól sem lesz. Tüzet sem gyúithatsz — mi­vel is tüzelnél!? A brigadéros gondban van. Elindul, elintézi a dolgot, hogy egy másik, ügyefogyottabb brigádot helyezzenek át az 6 brigádja helyett. Természete­sen, üres kézzel nem tudja megértetni magát. Fél kiló hájat kell vinni a főmunkabe- osztónak. Talán egy kilót is. A próbálkozással nem veszt-* hét semmit, talán mégis meg­próbálja az orvosi rendelőben, hátha egy napra felmentik a munka álól? Igazán, egész testét a hideg rázza. Melyik felügyelő is van ma szolgálatban? Eszébe jutott: Másfeles Iván, a sovány, magas, fekete szemű őrmester a napbs. Ha először látod, egyenesen ször­nyű, de ha megismered — az összes naposok közül senkit sem küld egyesbe, vagy a pa­rancsnok elé. Legalább addig lehet fe­küdni, amíg a kilencedik ba­rakk a menzába megy. A vagonéit megrázkódott és himbálózni kezdett. Ketten egyszerre felkeltek: fönt Su­hov szomszédja, a baptista Akoska, lenn pedig Bujanovsz- ki, a volt másodosztályú kapi­tány. A napos öregek, miután ki­vitték a két éjjeli csöbröt, összekaptak azon, hogy melyi­kük menjen forró vízért. Szen­vedélyesen veszekedtek, akár az asszonyok. A villanyhegesz­tő a 20. brigádból rájukordí­tott és feléjük hajított egy va­lyenkát: — Csend, az áldóiát! Majd kibékítelek benneteket! A valyenka tompa ütődéssel nekivágódott az oszlopnak. Az öregek elhallgattak. A szomszédos barakkban a he­lyettes brigadéros zúgolódott: — Vaszily Fedorics! Azok a gazemberek ott a raktárban rászedtek. 94 darab volt, de csak 83 maradt. Kinek ne ad­junk? Halkan mondta, de természe­tesen az egész brigád hallotta és halkan azon tanakodtak, hogy estére kit fosztanak meg tőle. (Folytatjuk.) Kevés írásmfl rázta meg annyira a szovjet közvéle­ményt, mint A. Szörényi­éin IVAN DENISZOVICS EGY NAPJA című kisregénye. A szovjet irodalmi életben nincs példa arra, hogy egy ismeretlen szerző művéről három­négy nappal a megjelenése után, három érdemleges ér­tékelés jelenik meg leg­tekintélyesebb lapokban és a mübírálók csak a legjob­bat és legszebbet mondjak a műről és szerzőjéről. Ivan Deniszovics, a törté­net hőse, valahol a szibériai tajgában, egy táborban él. A Szoljenyicin, a mű Írója szintén megjárta a szibériai táborokat és a személyes él­mény erejével és hitelessé­gével, minden szépítés és torzítás nélkül leírja a tá­borlakók egy napját. Mától kezdve folytatások­ban közöljük A. Szoljenyi­cin kisregényét. Reggel öt órakor, minden­nap, kalapáccsal egy lógó sín­darabra ülögettek: felkelésre csöngettek. A kétujjnyi vas tagon befalazott ablakokol csak nehezen hatolt keresztü és hamarosan elhalt a szagga tott hang. Hideg volt, a fel ügyelő átallotta sokáig csőn getni. A csöngetés megszűnt, az ab lak mögött pedig éppen olya: sötét volt, mint az éjszak kellős közepén, amikor Suho felkelt, hogy a küblire men jen, azzal a kivétellel, hog; három sárga fénysáv esett a ablakra. Valamilyen oknál fogva ner jöttek elő a barakkból, hog ajtót nyissanak, nem hallat szott, hogy a naposok ruds akasztanak a kübli fülébe, é kiviszik. Suhov sohasem aludt az ét resztőig, mindig valamivel ke rábban felkelt — a számlált sig másfél óra nem hivatalo: saját ideje maradt, és aki i: meri a tábori életet, tét szí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents