Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

1962. december 18., kedd NÉPÚJSÁG s Politizáló marósok MEG a GYÁRUDVAR is reng a gépek dübörgésétől, a GEO-üzem környékén. A sta­bil marók, fúrógépek szinte lihegve ontják magukból a vasúti kitérőkhöz szükséges alátétlemezeket. Teljesen re­ménytelen itt szót váltani. A munka dörgő ritmusa torkára forrasztja a szót az embernek, leginkább csak jelekkel társal- gunk. A morósok hallgatag emberek, az óriási zaj teszi őket azzá. Látszólag csak gé­pükkel törődnek, sokszor a tíz­órait is úgy fogyasztják el, hogy fél szemük a gépen, má­sik pedig az elemózsián. Va­jon ezek az emberek, akik itt az acél, a gép birodalmában töltik napjaikat, mennyire ér­deklődnek az ország, a világ eseményei iránt, mennyire lát­nak túl műhelyük falán? — ezt tudakoltuk a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat GEO-üzemében. — Én, meg a politika? Most ismerkedünk... — Tuza Lász­ló marós mondja ezt, amint a csarnok egyik viszonylag csen­des zugába húzódunk. — Még annak idején, fiatal koromban — kezdtem ezt az ismerkedést — mármint a po­litizálással, most már maga­sabb fokon haverkodom vele. Marxizmust tanulok, olvasom a Népszavát, a Nők Lapját, a Magyar Ifjúságot, ha otthon vagyok, majd mindig szól a rá­dió, így aztán nem maradok ki semmi eseményből. Felemeli hangját, mert alig lehet érteni a gépzúgástól. — Nagyon drukkoltunk, mi­kor Kubában olyan feszült volt a helyzet... Hetekig ez volt a téma. Na­gyon nem szeretem hallani, olvasni, hogy néhány politikus, tábornok mostanában megint a „kemény kéz politikájáról” kiabál. Nem tetszik az a nagy zaj. Különösen, ha a világpo­litikában van nagy zúgás... mert itt az üzemben még hagyján, ezt a gépzajt csak ki­bírjuk ... A BESZÉLGETÉST megsza­kítják, munkatársát, Juhász Tibor fazonmaróst invitáljuk tehát addig is eszmecserére. # — őszintén szólva, én nem szeretek politizálni — mondja a mosolygós, szép szál terme­tű ember, aki nemrégiben még szőlőműveléssel kereste kenyerét. — Azért ne gondolja, — te­szi hozzá, hogy felőlem akár összedőlhet a világ és csak a keresettel törődöm. Tagja va­gyok a szakszervezetnek, s ha szólnak, szívesen eljárok sportpályát építeni, vagy a va­rosba, ha valami társadalmi munka akad. A Népújságot ol­vasom, meg a bátyámtól ké­rem el a Népszabadságot. Csak beszélni nem szeretek felszólalni gyűléseken. De hát, ahány ember, annyi természet. Nagy Bertalan is hasonló­képp vélekedik. Nem szeret ugyan „szerepelni” a különbö­ző politikai gyűléseken, ám a maga módján ő is politizál, nemcsak úgy, hogy szívesen dolgozik, de tájékozódik a vi­lág eseményeiről is, megle­pően jól ismeri a kubai hely­zetet, a gyarmati problémákat, el is árulja az érdeklődés okát. — Tudja, elvtárs, egyszer szakmai tanfolyamon vettem részt és akkor azt kérdezték tőlem, „tudja-e, hogy Münnich Ferenc hol lett kommunista?” Képzelheti, meg se mukkan­tam. Hát ez kellemetlen volt, azóta a sporttól kezdve a tsz- ügyekig, meghallgatok min­dent a rádióban, olvasom a Népszavát, Népújságot, meg­hallgatom az itteni vitákat is, csak én nem nagyon szólok. Annyira azért még nem vagyok biztos ebben az „úri huncut­ságban” ... VÉKONY ARCÚ, csupa olaj, svájci sapkás ember kapcsoló­dik a beszélgetésbe, Dombai Szűcs Ferenc, a lyukasztórész­leg csoportvezetője nagy poli­tikus hírében állt. — Ha egy kis időm van, rögtön átfutom a híreket... ezzel kezdi. — Hol ismerkedett meg a politikával? — Régi ügy, még katona ko­romban. — S mi érdekli legjobban? — A külpolitika mindenek­előtt. Jóformán alig van olyan fontos világesemény, amely bennünket ne érdekelne. Vitá­zunk is sokat. A zsebemben legtöbbször ott az újság, hogy kéznél legyen a bizonyíték. Persze, nemcsak a külpolitika érdekel, részt veszek a párt­csoport ülésein, röpgyűléseken, termelési tanácskozáson-... hogy abba tudnám-e hagyni? Nehéz lenne rádió, újság, a hí­rek nélkül élni. Az ember minden iránt érdeklődik. Ha Herneczki elvtárs visszajön a városból valami ülésről, rög­tön faggatom, mi újság van a városfejlesztésnél, a tsz-eknél, így aztán választ tudok adni, ha valamilyen ügyben hozzám fordulnak az emberek ... A beszélgetők csoportja egy­re bővül, tehetik, mert körü­löttünk elcsendesedett a gép zaj, nétyimyan takarítgatják csak a marógépeket. A műszak néhány perce már véget ért, így aztán van idő sorra szedni kit: hogyan érdekel a műhely­ben a politika, hogy érdeklőd­nek Takács Imréék, Kocsis Sándorék, s többi társuk a nemzetközi és hazai esemé­nyek iránt? így kerekedik ki a kép: a GEO-üzem munkásai ismerik és kedvelik a politi­kát, szinte mindennapos szük­ségletükké vált. hogy tájéko­zódjanak a világ eseményei iránt. Mikor velük beszél az ember, akkor érti meg igazán azoknak a tényeknek, számok­nak igazi értékét, amelyeket az üzem párt- és kulturális veze­tői soroltak fel a munkások megnövekedett politikai érdek­lődését bizonyítva. Mert mi mást jelenthetne az, hogy a párttagság csaknem teljes lét­számban olvassa nemcsak a napilapokat, de a politikai, társadalmi folyóiratokat, a Nemzetközi Szemlét, a Párt­életet (csak a Szovjet Híradó száz példányban jár az üzem­be) és a különböző külpolitikai kiadványokra ezreket költe­nek minden hónapban — mint azt, hogy szinte életelemükké vált a politika. Szívesen vitat­koznak az üzem, a város, az ország ügyeiről, mint legutóbb Molnár Jenővel, a járási párt- bizottság első titkárával, s úgy vitatkoznak, mint akik való­ban ismerői a politikai életnek s akik tudják, hogy számíta­nak véleményükre, amelyet őszintén, nyíltan mondanak el bárki előtt. S miután nemcsak ismerik, nemcsak értik, de érzik is a politikai életnek minden rez­dülését, tetteikkel vesznek részt az általuk elfogadott el­vek megvalósításában. Majd­nem százan tanulnak marxiz­must, természetesnek veszek hogy a szocialista brigádok, s az üzem dolgozói a vállalatnál tízszerte több társadalmi munkát végeznek, részesei más módon is nemcsak az üzem, de a város társadalmi életének. ÍGY BIZONYÍTOTTAK a marósok, hogy nemcsak isme­rői a politikai életnek, de ala­kítói is. Kovács Endre Miníegy 900 cikk termelésének szakosítására, összehangolására dolgozott már ki javaslatot a KGST vegyipari állandó bizottsága Rendelkezés a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgájára előkészítő esti tanfolyamokról A felsőoktatási intézmények­be továbbtanulásra jelentke­zők kellő felkészülésének se­gítségére az idei tanévben is lesznek felvételi vizsgára elő­készítő esti tanfolyamok. A művelődésügyi miniszter erre vonatkozó rendelkezése kimondja: az egyetemeken, az egyetemi jellegű főiskolákon, főiskolákon, felsőfokú techni­kumokban, valamint felsőfokú szakiskolákban — a művészeti főiskolák és a felsőfokú külke­reskedelmi szakiskola kivételé­vel — elegendő számú jelent­kezés esetén meg kell szervez­ni a felvételi vizsgára előkészí­tő tanfolyamot. A tanfolyamok lehetnek több és egytárgyasak, és csak akkor szervezhetők, ha legalább 10 olyan jelentkező van, aki a fel­tételeknek megfelel. Az oktatást többtárgyas tanfolya­mokon, január 5-ig (a jelen tanévben legkésőbb január 20-igl. egytárgyas tanfolyamon legkésőbb 'március 1-ig meg kell kezdeni és július végéig befejezni. A részvételi díj többtárgyas tanfolyamon 450. egytárgyas tanfolyamon 230 fo­rint. Az előkészítő tanfolyam­ra történt felvétel nem pótolja a felsőoktatási intézményben való jelentkezést és a tanfo lyam elvégzése nem mentesít a felvételi vizsga alól. (MTI) Munkuversenyben a hétéves terv idő előtti tel}eHÍtéMéért A moszkvai csőgyár egy év alatt termelt csőmennyi­sége elegendő lenne a földgolyó körtiiövezésére. A képen « moszkvai csőgyárban- » Rádió-, televízió­és háztartási kisgépeket javító ktsz nyílt Füzesabonyban Mezőtárkányon, Tarnazsadányban és Erdőtelken a fodrászüzletet sürgetik A KGST vegyipari állandó bizottsága 1958. óta körülbelül 900 cikk termelésének össze­hangolására, specializációjára dolgozott ki ajánlást. Ezek a javaslatok, bár többségükben ezután, a második ötéves terv következő időszakában válnak majd valósággá, máris értékes eredményekhez vezettek. így például jelentősen megválto­zott a magyar textilipar festék­ellátása. Hazánkban igen ke­vés textilszinezéket gyártanak, fejlett textiliparunk viszont sok festéket fogyaszt. A színe­zékek többségét ezelőtt tőkés országokból, nyugati devizá­ért hoztuk be. Az állandó bi­zottság munkájának eredmé­nyeként az 1958. évi 36 száza­lékról, 1960-ban 47 százalékra növekedett a KGST-országok- ból importált színezékek rész­aránya, ami könnyíti a be­szerzést és jelentős deviza- megtakarítást jelent. Azóta az arány tovább javult. (MTI) „Többe kerül a leves, mint a hús” — mondhatták jó néhány Heves megyei községben, akik hosszabb-rövidebb utat tettek meg, hogy valamelyik ktsz-ben kijavíttassák cipőjüket, vagy rádiójukat, mert községükben nem volt javító részleg. így az­tán az útiköltség vetekedett a javításért járó pénzösszeggel. Boldogon, Istenmezején, vagy Fedémesen és még sorolhat­nánk, nem győztek panaszkod­ni az emberek. Ezen a tartha­tatlan állapoton próbált segí­teni a KISZÖV, amikor meg­állapodást kötött a MÉSZÖV - vel. Mi a lényege, célja ennek a megállapodásnak? Ezt kér­deztük meg Vigh. Lászlótól, a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályvezetőjétől és Ficere Sándortól, a MÉSZÖV szolgál­tatási csoportjának vezetőjétől. — Az a célunk, hogy a javí­tás-szolgáltatásban mindenben kielégítsük a lakosságot. Első­rendű feladat a részlegek vagy felvevőhelyek létesítése volt. A megállapodás értelmében az fmsz biztosítja a felvevő­helyekhez a helyiségeket, aho­vá elviszik a dolgozók a javí­tani valókat. Innen szállítja aztán a szervizkocsi ezeket a megfelelő ktsz-ekbe. Tehát az fmsz közvetítő szerepet játszik a ktsz-ek és a lakosság között. Például Fedémes környékén nincs olyan ktsz, ahol el lehet­ne végezni a háztartási kisgé­pek és rádiók javítását. A fe- démesieknek azonban nem kell elutazniok, a helyi fmsz bizto­sított itt egy felvevőhelyiséget, ahonnan a Füzesabonyi Szol­gáltató Ktsz szervizkocsija el­szállítja, s Füzesabonyból a ja­vítás után visszahozza. A Pé- tervásári Vegyes Ktsz is dolgo­zik a- falvakból beszállított áruk javításán. Nemrégiben, körülbelül két hete alakult meg a Füzesabonyi Szolgáltató Ktsz. Munkáját a lakosság igénybe veszi, ez alatt a két hét alatt immár hatvan rádiót, televíziót és háztartási ^kisgépet javítottak ki. Szapo­rodnak a megrendelések, úgy hogy a két ember kevésnek bi­zonyul, szükséges a létszám feltöltése. A füzesabonyihoz hasonlóan Egerben és Gyön­gyösön is van elektromos javí­tó Ktsz, amelyek ellátják a körzetükben levő községeket. — A javítás-szolgáltatási ter­vünk 21 millió forint ebben az évben. Eddig — a felvevőrész* legek munkájának támogatása* val — 19 millió forintot telje­sítettünk. — A felvevőhálózat mellett Igyekszünk új részlegeket is lé­tesíteni a megyében. Éves ter­vünk 32 részi eg létesítése. Ezt túlteljesítettük már idáig is, 42-t szereltünk fel, s az év hát­ralevő részében még öt részleg létesítésére kerül sor. A hat­vani járásban például nemrég kezdte meg munkáját a boldogi cipész-részleg. így a „cipőjavi- tás terén” kielégített a járás. Azonban a hatvani és a hevesi 'járásban a felvevőhelyek léte­sítése még a jövő esztendő fel­adata. — Az fmsz fodrászrészlege­ket is nyit a megyében. Pélyen már egy részleg dolgozik, s Me- Zőtárkányon, Tarnazsadányon és Erdőtelken is sürgetik a fodrászüzletet. Vannak olyan községek is a megyében, ahol például nincs szükség (vagy lehetőség) fod­rászüzlet üzemeltetésére. Itt ..kijáró fodrászatot” szervez­nek. — Egyelőre csak az egri és a füzesabonyi járásnak van szer­vizkocsija. A többi — felvevő­helyekkel rendelkező — járá­sokban alkalmi kocsikkal, ,Vagy buszjáratokkal szállíttatjuk el a javítani valókat, _amíg min­den járás nem rendelkezik a szükséges kocsikkal. Talán a iövő esztendőben már nem lesz szükség alkalmi kocsikra ... Eredményt hozott az első év (tavaly született, a kooperáció a két szervnél). A megye lakos­sága várja a folytatást. K. G. Magyar külkereskedelmi delegáció Belgrcdban BELGRAD: Vasárnap este Karádi Gyulának, a magyar külkereskedelmi miniszter első helyettesének vezetésével kül­kereskedelmi delegáció érke­zett Belgrádba. A küldöttség tárgyalásokat folytat az 1963. évi magyar—jugoszláv árucse­re-forgalomról. (MTI) > ■.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX­nézve, lelki szemeimmel lá­tom, amint feleségem kezében tartja a fiam kezét, s úgy ír­ják a levelet Télapónak^ illet­ve nekem, az én bosszantá­somra. Ez zsarolás — hördülök fel — ez az ártatlan gyermeki lé­lek felhasználása. És az apai szeretető, a büszkeségemé. A fiúnak nem tarthatok előadást, a fiúnak síléc és bicikli kell. Kimegyek a kónyhába, s kérdem az asszonyt: minek ez a klerikális marhaság, az egész karácsony! — Miért klerikális? — kér­dez vissza. — Ha jól tudom, ez a szeretet, a béke, az em­berség ünnepe. Legutóbb te ír­tál hasonlót az újságban. Én elolvasok minden cikket és én tanulok belőlük és én ... És én bementem vissza a szobában, s a rádióban hallot­tam, hogy a Szabó család is karácsonyra készül. Ah’, meg van fertőzve az egész ország ezzel az ajándékozással, gon­doltam. Közben nagy kínosan benéztem az igazolványom tokjába, oda, ahová a madár se pislanthat, s megállapítot­tam, hogy futja a pénz, csak- hát — jaj a legyőzőiteknek. Suha Andor szeretek kártyázni! — szólt s a hangjából éreztem, igazat mond. Nem tudtam tanácsot adni, mert a termelési érte­kezletet nekem sem hiszik már él otthon. Pedig a főnököm — legjobb ultipartnerem — már kétszer is írásban igazolt ott­hon. ' slY ELŐTT egész szép summa, amit az asztalra tettem. Bezzeg, a Kissék... Azután — elképzeltem — könnyed franciás stílusban még annyit mondok: hiszen te Olyan ügyes vagy, olyan jól tudsz beosztani, aranyos. Most, hogy csend volt, egv kissé ügyetlenül álltam előtte, s bár törtem a fejem, nem használt. Gondoltam, kitörök a konyhai gondokból és bekap­csoltam a rádiót, kezembe vet­tem a könyvet, s elhelyezked­tem a fotelben. Az asszony a konyhában se­gített a gyerekeknek a házi feladat elkészítésében. Kisvár­tatva bejött a kisebbik fiam, s egy levelet nyomott a ke­zembe, rajta a cím: Télapó­nak, zárójelben: apuka kezei­hez. Elolvasom a kívánság- listát, s a gömbölyű betűket este 10-ig, hogy az asszony ne haragudjék. — Minek? — kérdezem új­ból. — Az ulti miatt! Nagyon KARÁCSOI — Csak ennyi? — Sajnos, fiam, csak ennyi! Az előbbi a feleségem, az utóbbi én vagyok. Az „ennyi” pedig az a pénz­összeg, amit a napokban ad­tam oda neki, meglehetősen könnyedén, egy világfi elegan­ciájával, belül azonban feszül­ten, ugrásra készen. Válaszomat meglehetősen fagyos szünet követte, s ettől megrettentem. Erre nem ké­szültem. Ütközben hazafelé elhatároztam, bármit szól, megvédem magam. Illetve, miért magamat!? Egyáltalán nem magamat, hanem társa­dalmunkat. Megmagyarázom neki, hogy az életszínvonalat nem lehet fedezet nélkül emelni. A mi társadalmunk még fiatal, zsenge hajtása a szocializmusnak. Ne legyünk követelődzőek. Egyébként is, feküdtem a Rókusbán. Kirak­tak, mert kellett a hely a Se­besült katonáknak. Amúgy sem történt nagy bajom, kép­zelheti: egy csontom se tört. Mondták is a haverok: öre­gem, te nyugodtan fellőkheted a villamost, úgysem lesz sem­mi bajod. A háború utolsó évében behívtak katonának. Minek meséljek erről? Elég, ha annyit mondok: egy alka­lommal a szerelvényünket szétbombázták az amik, alig egy páran menekültünk meg. Szóval, megjártam mind a hat . világot. Láttam, egyszerre ki­lenc katonaszökevényt akasz­■ toltak, mégis megszöktem kö- ' zülük. Fogságba estem — on- . nét is megszöktem. — Testvér, magának karika­■ gyűrűje van, tehát nős — 1 mondta ezután minden átme­■ net nélkül. 5 — Na és? — kérdeztem " vissza. — Adjon tanácsot nekem, hiszen sorstárs, hogy lehetne l egy héten kétszer kimaradni A férfi, aki velem szemben ül, valami belső kényszer ha­tására kiöntötte a szívét, el­mondta az életét. Azután ada­lékként elmondta még, hány­szor volt az élete veszélyben. Nem tudtam ez elől a túláradó közlékenység elől kitérni. Elő­ször megpróbáltam a legegy­szerűbb védekezési formát, s nem figyeltem oda. Legegysze­rűbb lett volna persze otthagy­nom, de a buszt nem állítha­tom meg. Ekkor gondoltam ar­ra, hogy kinézek az ablakon, s talán ez olyan sértés, amely föltétlenül a torkára forrasztja a szót. Ez sem sikerült. — Nézze — mondta és meg­fogta kabátom fazonját, hogy így kényszerítsen a figyelésre. — Tízéves koromban besza­kadt alattam a Tisza jege, s csak a csodával határos módon menekültem meg. Apám ott­hon mezítelenre vetkőztetett, s a nadrágszíjával elvert. Más­nap kutyabajom sem volt. Ti­zenhét éves sem voltam, ami- jkor kiestem egy robogó vonat­ból, mindössze három napig AZ ULTI APRÓSÁGO K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents