Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

✓ 1962. december 18., kedd NÉPOJSÁG 3 KIRAKATNÉZÖBEN Cikkünk nyomán 4 líisker Vállalat elintézte Lapunk december 11. számá­ban „Az illetékesek figyelmé­be” címmel közöltük Szarvas Aladár egri, Szovjethadsereg úti lakos levelét. Az illetékesek — jelen esetben a Kisker — már intézkedtek is a panasz ügyé­ben, erről szól Szarvas Aladár újabb levele: Tisztelt Szerkesztőség! Köszönetemet szeretném ki­fejezni a segítségért, melyet jo­gos panaszunk elintézéséhez nyújtottak. Egyben örömmel közlöm, hogy a Szovjethadse­reg úton levő kiskereskedelmi bolt nyitási ideje megváltozott, s így mindenki elégedett. Szarvas Aladár." IHM Ismét megnyílt a kerecsemli kisvendéglő Az átépítés után most ismét megnyílt a kirándulók és át­utazók e kedvenc pihenőhelye. Az átalakítás több mint 80 ezer forintba került, mivel a beren­dezéseket is felújították. A vendéglő új átrend szerint dolgozik. Téli hónapokban be­vezették az állandó disznótorps ebédek, vacsorák készítését. A kisvendéglőben a közeljövőben létrehozzák a kultúrsarkot, ahol különböző könyvek, folyó­iratok állnak majd a vendé­gek rendelkezésére. (szabó) cAz. eqipetfan lát'haté útón Az ólomszínú felhők mögül kisütött a nap. Gyerünk sétálni — mondta kislányom. Tegnap vasárnap volt, csendes, kará­csony előtti, téli vasárnap, gyermekeikkel sétára indultak a szülők: Egerben, Moszkvá­ban, Bonnban és New York­ban. Vajon mi történt volna, ha tovább haladunk azon az úton, amelyen októberben el­indult a világ? Gyermekem ámuló szemmel nézi a fényes kirakatot, el nem mozdul onnan. Én meg töprengek. Magam sem értem, hogy a babák, mesekönyvek és nagy, pöttyös labdák szom­szédságában miért gondolok a távoli Kubára, rakétákra, atombombákra és a halálra. Ősszel...? Hallgattam a rá­diót és izgalomtól vibráló szemmel olvastam a jelentése­ket. A háború gondolatával akkor valahogy úgy voltam, mint rekkenő nyári melegben a vihar közeledtét jelző szél­lel. Az ember felkapja fejét, kémleli az eget, de biztos ben­ne. hogy nagyobb baj nem ér­heti. De az októberi vihar az egész világot fenyegette. Az Egyesült Államok déli partjai­ról megindult a haditengeré­szeti flotta, nagy légierőt és ejtőernyős alakulatokat von­tak össze, az amerikai pa­rancsnokság teljes harci ké­szenlétbe helyezte összes fegy­veres erőit. Mit tehetett a má­sik tábor? A jogos önvédelem diktálta, hogy a Szovjetunió is teljes harci készültséget ren­deljen el az interkontinentális és stratégiai rendeltetésű ra­kétaalakulatoknál, a légierők­nél, a haditengerészetnél és minden alakulatnál. Tenge­ren, szárazföldön és levegő­ben száguldott a szörnyű ha­lál, hogy embermilliókra sújt­son le. Már füstölt a háború gyújtózsinórja, már csak egy gombnyomás hiányzott, hogy robbanjanak az atom- és hid­rogénbombák és minden eddi­ginél szörnyűbb pusztítás ré­me szakadjon az emberiségre. De az utolsó pillanatban győ­zött a józan ész, a felelősség és az emberszeretet. A Szov­jetunióból történelmi jelentő­ségű üzenet érkezett, az Egye­sült Államok elnöke válaszolt és a fegyverek helyett észér­vekre bízták a döntést. Olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek az értelem diadalát, a béke ügyének sikerét jelen­tették. A Karib-tenger térségében a Szovjetunió meghátrált az Amerikai Egyesült Államok előtt? Igazuk lenne azoknak, akik meghunyászkodásról, az erőfölény elismeréséről fe­csegnek? De hiszen Kuba sza­bad és független állam ma­radt, békés viszonyok között építheti új életét. Miért jelen- ' tene vereséget, vagy vissza­vonulást • — bármelyik fél számára is — az egyetlen jár­ható út választása? Mi szé- gyelni, vagy kivetni valót ta­lálnak az élet igenlésében? A kubai helyzet sikeres megoldása éppen azt bizo­nyítja, hogy a békés tárgya­lások kedvező feltételei kiala­kultak, remény és lehetőség van az összes vitás nemzetkö­zi kérdések békés megoldásá­ra. Az amerikai imperialisták és a nyugat-német revansisták nem akarják ezt, és a békés egymás mellett élés ellen har­colnak. Igaz, vannak ilyen em­berek, de híveik ,száma egyre csökken. Egyszerű amerikai, angol és francia polgárok, munkások és értelmiségiek ad­ták tanújelét annak, hogy élni akarnak, a békét és bem az atomhalált választják. Egyre bátrabb, egyre követelőbb ez a hang, az imperialista hatal­mak vezetőinek számolniuk kell ezzel. Éppen a közelmúlt­ban lejátszódott események, a kubai válság egyik tanulsága, vagy ha szabad úgy monda­ni: eredménye az, hogy az Amerikai Egyesült Államok történetében most fordult elő először: az amerikai emberek milliói rádöbbentek a termo­nukleáris háború borzalmaira. A kirakat előtt népes gye­rekhad gyűlt össze. Kisebbek, komoly iskolások, karácsonyt váró gyerekek. Ezekben a na­pokban ugyanez a kép ismét­lődik szerte a világon. A gye­rekek egyformák, bőrük vilá­gos, vagy barna, mind-mind ajándékra várnak. A legna­gyobb ajándék most — gyer­mek és felnőtt számára egyaránt — az, hogy hallgat­nak a fegyverek, hogy pusztí­tás nélkül elvonult; a „nagy vihar”. De nem múlt el végle­gesen a veszély. A legnagyobb veszély, a háború ellen mindnyájunknak küzdeni kell, elszántan és kö­vetkezetesen. Mi nem üszőkre és háborús romokra akarjuk építeni a magunk és gyerme­keink jövőjét, hanem az anyagi javak egyre nagyobb gazdag­ságára. Boldogulásunkra fel akarjuk használni mindazt, amit az emberiség nagy csa­ládja eddig alkotott és a jövőben teremteni fog. A tu­domány és a technika fejlődé­sével kitárulnak a lehetősé­gek. Élhetünk velük. Ehhez az kell, hogy a háborús szakadék felé vezető utat torlaszoljuk el, vezessük gyermekeinket is az egyetlen járható útra. Dr. Fazekas László Bonni biciklista Nyugat-Németországban a szövetségi gyűlés klubhelyi­ségében új játékot avatnak fel. Egy rögzített kerékpárról van szó, amelyet lelkesen le­het taposni és nem mozdul a helyéről. A nyugatnémet hon­atyák szerint ez a játék na­gyon jó és okos, hiszen mér­hetetlenül erősíti a lábizmo­kat. A játék elkészülte előtt már megkérdezték dr. Kon­rad Adenauert, a 86 éves kancellárt, hogy ki óhajtja-e próbálni. Adenauer igenlő vá­laszt adott. Ilyenkor az ember önkén­telenül is következtetni kezd. Vajon miért akarja taposni a nem mozduló kerékpár pedál­ját az agg politikus? Frisse­ségét akarja megőrizni? Vagy megszokta azt, hogy tapos? Esetleg kétségbe vont fiatal­ságát akarja bizonyítani? Avagy talán úgy érzi, egy olyan kerékpár, mely nem mozdul a helyéből, az ő egy helyben topogó hidegháborús politikájának szimbóluma? (búr—) Egy kis KRESZ H közutak használata és védelme A korszerű közlekedés kö­vetelményeinek megvalósítá­sát szolgálják az új KRESZ-ben a közutak használatára és vé­delmére vonatkozó rendelkezé­sek. Ezek között elsőként tárgyal­ja a KRESZ a következőt: a forgalomban csak olyan jár­művel szabad közlekedni, amely az úttestet nem rongál­ja. Ezek szerint szilárd burko­latú úttesten, kerékkötő láncot nem szabad használni, hólán­cot pedig csak akkor, ha az út­test jeges, vagy havas. Az út­test rongálására alkalmas' tár­gyat az úttesten csúsztatva vontatni ugyancsak tilos. Közúton szennyező anyagot csak oly módon szabad szállí­tani, hogy a közút be ne szeny- nyeződjék. Ha az út ennek el­lenére piszkossá válik, az el­követő a szennyeződést köteles eltávolítani. Földútról szilárd burkolatú utakra való ráhajtás előtt a járművek kerekeit meg kell tisztítani a rátapadó sár­tól. Az utak védelmével és hasz­nálatával kapcsolatos másik fontos szabály a szabad kilátás biztosítása. Ennek értelmében a városok és községek beépíté­sére kijelölt területein kívül, sorompó nélküli vasúti keresz­teződésben, 50 méteres körzet­ben tilos bármilyen kilátást gátló létesítményt elhelyezni, fát ültetni, magas növésű nö­vényt termeszteni. Az útkereszteződéseknél az úttest szélétől számított 30 méterre kilátást gátló, vagy zavaró hirdetőoszlopot, táblát, árusító fülkét, vagy más léte­sítményt ugyancsak tilos elhe­lyezni. A közutak védelméhez tar­tozik o közcsend óvása is. Ezért tilos közúton mások nyu­galmát zavaró, és kellő gon­dossággal elkerülhető zajt okozni. így elsősorban tilos ra­kodással, szállítással, vagy a közúton végzett munkálatokkal felesleges zajt előidézni, mo­tort lakott területen belül tar­tósan túráztatni, olyan motor­ral hajtott járművel a forga­lomban részt venni, amely az előírt hatásfokú hangtompító készülékkel nincs felszeréibe, lakott területen, közúton 22 órától reggel 6 óráig nagyobb zajjal járó rakodást, szállítást, vagy egyéb munkát végezni, kivéve ha erre a rendőrható­ság külön engedélyt adott Az akadálytalan közlekedés biztosításával kapcsolatban alapvető követelményként írja elő a KRESZ, hogy a közúton vagy a közutak közvetlen kö­zelében, illetve azok felett ne legyenek olyan tárgyak, léte­sítmények, amelyek a forgal­mat akadályozhatják, a közle­kedés biztonságát veszélyeztet­hetik. Tilos a közútra bármit kidobni, vagy kiönteni, külö­nösen télen veszélyes az emlí­tett tilalom megszegése, ami­kor a hideg miatt könnyen sí­kossá, jegessé válhat az úttest. A járdán, a személy- és va­gyonbiztonságot veszélyeztető körülményekre (házon, tetőn folyó munkákra) a gyalogosokat felirattal kell figyelmeztetni és a járda veszélyeztetett részét el kell keríteni. A közút területén — ideért­ve az úttestet, útárkot és út­padkát is — tilos állatot legel­tetni. Ugyancsak tilos a közút mentén és az úton engedély nélkül hangszórót működtetni. niük kell a MÉK Vállalatnak, hogy az egyes termékekből milyen mennyiséget fognak szállításra előkészíteni. A tsz-ek általában csak 24 órá­val előbb tesznek eleget előre- jelentési kötelezettségüknek. Gyakori azonban, hogy a tsz- ek a lejelentett terményt egyáltalán nem szedik le, vagy a jelentésben közölt mennyi­ségnél nagyobb, illetve keve­sebb mennyiséget készítenek elő szállításra. Ez a gondat­lanság komoly nehézséget okoz a termeltető vállalatnak. A termeltető vállalatoknál is észleltünk olyan hiányossá­gokat, melyek okozóivá váltak szerződésszegéseknek. Itt első­sorban a termelőszövetkeze­tek által bejelentett akadály­közlések kivizsgálása terén je­lentkező liberális szemléletre kívánom a figyelmet felhív­ni. Ebben az évben a különbö­ző termeltető vállalatokhoz több száz akadályközlés érke­zett. A hatvani konzervgyár­nál. a Heves megyei MÉK Vállalatnál, valamint a MEZÖ- MAG Vállalatnál összesen 9 esetben nem fogadták el az ér­dekelt tsz-ek akadályközlését. A vállalatok a hozzájuk be­érkezett akadályközléseket csak az esetben fogadják el, ha az abban megjelölt termés- kiesést a községi tanács, illet­ve a vállalat termelési fel­ügyelője, vagy megbízottja is igazolja. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a községi tanácsok a terméskiesést min­den további nélkül igazolták, ugyanez állapítható meg a vállalatok termelési felügye­lőire, illetve megbízottjaira is. A z ügyészek által feltárt szerződésszegéseket a termeltető vállalatoknál is megvizsgáltuk és megállapí­tottuk, hogy valamennyi olyan esetben, amikor a tsz a le­szerződött termék egy részét szabadpiacon értékesítette, a vállalatnak akadályközlést je­lentett be és ebben az aszályos időjárásra hivatkozott. A vállalat az akadályközlést minden esetben elfogadta. En­nek az az oka, hogy a termel­tető vállalatok megbízottjai az akadályközlésben megjelölt terméskiesés tényét a hely­színen nem ellenőrzik, nem tá­maszkodnak az előző ellenőr­zések adataira. Nyilvánvaló, például, hogy az előbbiekben említett tsz esetében a MÉK körzeti felügyelőségének hely­színi vizsgálat során módjá­ban lett volna megállapítani, hogy a termelőszövetkezet a szerződést azért nem teljesí­tette, mivel a termék egy ré­szét más módon értékesítette és a tsz által felhozott termés- kiesés nem fedi a valóságot.eá termeltető vállalatoknak és a tanácsi szerveknek a jövőben gondosabban kell eljárniuk az akadályközlésekben foglaltak igazolásánál, illetve elfogadá­sánál. A vállalatok azzal is előse­gítik az egyes szerződésszegé­seket, hogy nem érvényesítik kötbérigényüket azokkal a tsz-ekkel szemben, akik szer­ződéseiket nem teljesítették. Arra hivatkoznak, hogy nem szívesen élnek ezzel a lehető­séggel, mivel attól tartanak, hogy a kötbérfizetésre kötele­zett tsz a következő évben velük szerződni nem fog. Hi­vatkoznak arra is, hogy az el­múlt évben több esetben in­dítottak a bíróságok kötbér­igény érvényesítése iránti pe­reket olyan tsz-ekkel szem­ben, amelyek súlyosan meg­szegték a szerződésben foglalt kötelezettségeiket, de azt ta­pasztalták, hogy a bíróságok csak a legritkább esetben, s csak egészen minimális össze­gű kötbért ítélnek meg a vál­lalatok javára. Erre való hi­vatkozásuk ma már nem ala­pos, mert az újabb bírói gyakor­lat, ha mérsékelten is, de ma­rasztalja kötbérben a szerző­dést nem megfelelően teljesítő termelőszövetkezeteket. * A z 1961. évben megjelent 2/1961. FM. számú együttes utasítás kifejezetten felhívta a termeltető vállala­tokat kötbérigényeik érvényesí­tésére. Ennek ellenére, ebben az évben például a hatvani kon­zervgyárnál, a Heves megyei MÉK-nél és a MEZÖMAG Vál­lalatnál egyetlen esetben sem került sor kötbérigény érvé­nyesítésére, noha erre mindhá­rom vállalatnál lehetőség lett volna. Ez a liberális gyakorlat nem engedhető meg, ezt a vál­lalatoknak meg kell szűntet­niük és a szerződésszegést el­követő tsz-szel szemben a tör­vényes szankciókat érvényesí­teni kell. A vállalatoknak ezen a téren mutatkozó határozottsága je­lentős mértékben befolyásolni fogja a szerződéses fegyelem javulásának mértékét. Szórványosan találkoztunk olyan szerződésekkel is, ahol a szerződés megkötésénél a tel­jesítés feltételei, sőt esetenként a termelés feltételei sem vol­tak biztosítva és a szerződést csupán azért kötötték meg, hogy azáltal a termelőszövet­kezet hitelhez, vagy más elő­nyökhöz jusson. örömmel kell megállapítani, hogy ebben az évben a leszer­ződött termékek átvételénél jóval kevesebb hiányosság mutatkozott, mint az előző években. Ennek döntő oka ab­ban keresendő, hogy a termel­tető vállalatok az átvevők te­vékenységét gyakrabban és hatékonyabban ellenőrizték. Természetesen viták most is voltak, de azok általában a törvényes rendelkezéseknek megfelelően, megoldást nyer­tek. A termelőszövetkezetek több esetben kifogásol­ták, hogy a termeltető vállala­tok nem megfelelő minőségű vetőmagot biztosítottak ré­szükre, emiatt a szerződéseiket nem tudták teljesíteni, vagy a lekötött mennyiségnek csupán egy részét tudták megtermelni. Vizsgálataink során megállapí­tottuk, hogy a tsz-ek ilyen ki­fogásai általában jogosak vol­tak, néhány esetben már a bí­róság is elismerte igényüket, s a termeltető vállalatokat kár­térítésre kötelezte. A szerződéses fegyelem be­tartása megköveteli, hogy a termelőszövetkezetek jogi kép­viselete biztosítva legyen. Meg kell állapítani, hogy megyénk­ben a termelőszövetkezetek jo­gi ellátottsága, ha ideiglenesen is, bizonyos vonatkozásban megoldódott, a termelőszövet­kezeti tanács mellett létesített jogi irodák felállításával. Ez a módszer előbbre vitte a tsz-ek jogi ellátottságának helyzetét, de teljesen nem oldotta meg, mert a vizsgálat adatai szerint a tsz-ek még nem megfelelő mértékben veszik igénybe jog­tanácsosuk segítségét. A jogi ellátottság véglegesen csak akkor nyerne megoldást, ha a szükséghez képest járá­sonként több jogász látná el ezt a feladatot. A szakember jelentős segítségére lehet a termelőszövetkezetnek. Pél­dául a Borsod—Heves megyei Tejipari Vállalat Sorozatosan megszegte a szerződésben fog­lalt azon kötelezettségét, hogy a tej zsírtartalmát naponta kö­teles mérni. A tsz-ek jogosan kifogásolták a vállalat azon eljárását, hogy a tej zsírtartal­mát bizonyos időszakokra vo­natkozóan átlagban állapítja meg és így a termelőszövetke­zetet megkárosítják. Nem be­szélve arról, hogy az átvevők az ilyen módszerrel nyert többletet elsikkasztják, s emi­att már több büntető eljárás is indult. A termelőszövetkezetek hiába panaszkodtak, végül is a jogi iroda egy ügyben polgári pert kezdeményezett az Egri Járásbíróságnál, s a járásbíró­ság az említett zsírfok-diffe- rencia miatt 4000 forint meg­fizetésére kötelezte a vállala­tot. A Tejipari Vállalat tisztá­ban volt azzal, hogy a per megnyerése után más tsz-ek is bíróság elé fogják vinni ilyen vitájukat, s ezt kívánta meg­előzni azzal, hogy megbízottjai felkeresték a vállalattal szerző­déses viszonyban levő tsz-eket. azokkal olyan tárgyú nyilatko­zatot akartak aláíratni, hogy a tejzsiradék mérése mindennap megtörtént és az átvétellel kapcsolatosan a tsz-nek kifo­gásai nincsenek. Az előbbiekben említett peres ügyben szereplő tsz-t a vállalat képviselője ép­pen akkor kereste fel ilyen nyilatkozat / aláírása végett, amikor a vizsgálatot végző ügyész is jelen volt, aki meg­akadályozta az aláírást. Nem vitás ugyanis, hogy ilyen nyi­latkozat birtokában a vállalat pernyertes lett volna. A termelőszövetkezeteknek tehát a jövőben jobban igény­be kell venniök jogtanácsosaik segítségét. Tájékoztatni kell .őket arról, hogy a termelési szerződésekkel kapcsolatosan milyen vitás kérdések merül­tek fel az egyes termeltető vállalatokkal szemben. E tájé­koztatásnak rendszeresnek és folyamatosnak kell lennie, s ami a legfontosabb, a vita fel­merülése után azonnal jelezni kell a jogtanácsosnak, hogy az intézkedések kiadása még ha­táridőben megtörténhessék. A cikkben felsorolt hiányos­ságok nem általánosak. A kö­zölt megállapítások nem azt jelentik, hogy á termelőszövet­kezetek és a termeltető válla­latok általában nem tesznek eleget a szerződésben foglalt kötelezettségeiknek. A gyakor­lat azt mutatja, hogy a szerző­déses fegyelem fokozatos ja­vuláson megy keresztül. Hogy mégis részletesen foglalkoztam a vizsgálatok során feltárt hiá­nyosságokkal, annak az az oka, hogy ezzel is előbbre kívántam vinni a szerződéses fegyelem maradéktalan betartásának ügyét. Dr. Gyulavári Endre csoportvezető ügyész

Next

/
Thumbnails
Contents