Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
4 NÉPÜJSÁG 1982. december 2., vasárnap Nem krokodil! A vendég csodálkozik és enyhe hányinger környékezi, amikor a füzesabonyi vasúti -étteremben — egy frissen hozott dupla poharában — kmrömnyi levakarhatailan mittudjaőmicsodát talál. A pincér sem tudja levakarni, de azért kioktatóan válaszol a vendég kérdésére: Mindenesetre nem krokodil: A vendégnek imponál a pincérfiú természettudományos műveltsége, de ő arról is meg van győződve, hogy a barna folt még csak nem is ebihal. Arról viszont nincs meggyőződve, hogy a felszolgáló valamikor is elméllyedt volna a vendéglátóipari illemtanban. (- zár) Lapunk december 1-i szénában téves időpontot közöltünk az egri színházi bemutatóval kapcsolatban. Helyesen: A Bajadér bemutatására december 7-én kerül sor. — TEGNAP délután négy órakor Tarnazsadány községben tanácsházat avattak. Az ünnepi beszédet Varga Kálmán, a KISZ vb járási titkára tartotta. A fiatalok mintegy 5000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Különösen jeleskedett a munkálatokban Kovács Mária és Csintalan Erzsébet. (Mátyás F.) — A DEBRECENI Városi és Járási Rendőrkapitányság felhívja azt a kerékpártulajdonost, akinek 1 db női típusú 43 561 gy. sz. kerékpárját ismeretlen tettes ellopta, közölje címét személyesen, vagy írásban a Debreceni Városi és Járási Rendőrkapitánysággal. A televízió műsora December 2„ vasárnap: 9.30: Ifjúsági filmmatiné: 1. Cicaház, 2. Én rajzoltam az emberkét. Magyarul beszélőszovjet rajzfilmek. 1L00: 160 éves a Nemzeti Múzeum. — 16.10: A Magyar Hirdető műsora. 16.30: Forró pillanatok... Üsző-, műugró- és vízilabda EB Lipcse, 1962. Kommentál: Regős Sándor. 17.00: Budapesti Vörös Meteor—FTC, bajnoki jégkorongmérkőzés a Kisstadionból. Riporter: Vitrai Tamás. 19.00: Tokaji szüret. A Magyar Tv kisfilmje. 19.20: Tv-híradó. 19.40: Tantárgy: A vezetés. Fekete Sándor jegyzete. 19.50: Vasárnapi vers. József Attila: Levegőt. Előadja: Major Tamás. 19.55: A tv mesekönyve. 20.00: Ahány ház — annyi rejtvény! A IV. forduló és a nyilvános vetélkedőre szóló meghívók sorsolása. 20.10: Azonos másolat. Francia film. (Ism.) 18 éven alul nem ajánljuk. 21.50: Telesport. 22.05: Hírek. Az is van, ami nincs Az egri játékvásár kis látogatói között — Anyúúúú! — éktelen ordítás. Mindenki a hang irányába fordul. / — Anyúúúú! Mondd meg 'már a Mikulásnak, hogy szálljon le onnan, mert oda akarom neki adni a levelet! — Majd én odaadom, kislányom! — lép közbe az egri játékvásár egyik eladója. — Neee! — bömböl a gyerek. — Én akarom odaadni! Nincs mit tenni, hozzák a kettős létrát, és az akaratos kis pöttöm beadja a levelet a helikopterből integető Mikulásnak. — Naponta előfordulnak ilyen jelenetek, sőt még kaci- fántosabbak is! — mondja Dézsák Lászlóné, az OTP helyén rendezett játékvásár vezetője. — Add ide a kockát! A mackót! Anyu, add ide! — harsan mintegy válaszként a négyéves Mező Bandilca hangja a nagy nehezen beállt csendben, — Tessék valamit, akármit adni, mert nem tudom elvinni innen ezt a gyereket! — keseredik neki az anyuka, s végül az egészet megússza egy bádogfigurával. Benn a raktárban millió holmi. Az áruda dolgozói egyszerűen nem férnek a dobozoktól. Nem tudom elképzelni, hogyan igazodnak el közöttük? Honnan tudják, hogy miben mi van? — ö, kérem, évek során át megszokja az ember, hogy melyik mit rejteget. Ez például egy furfangos futballjáték. Ez a másik, német, mosható, saját hajú baba. Ez a kocsira való csörgő. Láttam nagyszerű dolgokat. Láttam a lánctalpas traktort, a különböző mozgó külföldi játékokat, m csodálatos babákat, szebbnél szebb hullám-, villany- és alagutas vonatokat, ám a szépséghibája az egésznek éppen az, hogy csak én láttam, mert bekukucskáltam a raktárba. S aki nem tud oda benézni? Az bizony nem láthat mindent. Nem igaz, hogy „cé- duláznak” az áruda dolgozói, egyszerűen az a helyzet, hogy nem tudják hová kirakni azt a sok szép bel- és külföldi játékot, amit kaptak, ami mind eladásra vár. Talán nem egészen helyes az órákat, vázákat és bizsukat. könyveket és pulóvereket is idezsúfolni, hiszen annak megvan a maga helye az áruházakban. A december a gyerekeké, a játékoké, tehát azt kellene elsősorban megmutatni, hogy abban mi az új. Sem órában, sem kardigánban, sem vázában nincs hiány a szaküzletekben. Az ilyenfajta kooperáció nem válik hasznára a kereskedelemnek, de nagyon sok bosszúságot okoz a szülőknek, akik nem látják teljes egészében, hogy mit vehetnek és mit találhatnak. Azt vélhetik, ha ismerőseikkel találkoznak, hogy „pult alól” kaptak árut, pedig talán csak arról van szó, hogy meg tudták mondani, mit kérnek, hátha van?! — jelszóval. Ugyanez, de még sokkal rosszabb az Állami Áruházban, mert a pavilont lebontották, s most hiába mondják, hogy mindenük megvan^egyes dolgokban talán több is, mint az Iparcikk Kiskemek, de nem tudják megmutatni, mert az áruház tenyérnyi játékosziá- lyára még a meglevők mindegyikéből sem tudnak egy darabot kirakni — nem fér! Azt hiszem, ez lenne a szülők kérése: hadd lássunk minél többet abból, ami között válogatni lehet! (ádám) 1962. DECEMBER 2., VASÁRNAP: AURELIA 20 évvel ezelőtt, 1942. december 2-án helyezték üzembe a világ első atomreaktorát a chicagói egyetemen. A fasizmus elöl hazájából emigrálni kényszerült ENRICO FERMI olasz fizikus és kiváló honfitársunk, SZILARD LEO professzorral együtt jelentették be szabadalmukat az első atommáglyára. A CP—1-es reaktor fűtőanyagául urántéglák szolgáltak, melyeket lassításul grafitteglak közé helyeztek. Ferml reaktora a láncreakció segítségével fél wattnyi nukleáris energiát szolgáltatott. Az első atommaglya makettjét a washingtoni Smithson Intézetben őrzik. 415 évvel ezelőtt, 1547-ben e napon halt meg HERNANDO CORTEZ spanyol konkvisztádor, aki 1519-ben 11 hajóval es 700 emberével indult el Mexikó meghódítására. Az itteni magas kultúrájú azték birodalmat teljesen elpusztítva, Honduras és Guatemala meghódítása után 1530-ban a Kaliforniai-félszigetet érte el. Mindenkitől feledve halt meg. Kalandos életét Passuth László: Esőisten siratja Mexikót című könyvében irta meg. 20 évvel ezelőtt, 1942-ben e napon halt meg ZIPERNOVSZKI KAROLY elektromérnök, aki 1878-ban Déri Miksával és Bláthy Titusszal feltalálta a váltóáram feszültségének szabályozására szolgáló transzformátort. nidvuiiassáqi ankét titán HEVESI TÁJ, 1962. (Foto: Márkusz) Ma délelőtt nyílik meg a II. megyei művészi fényképkiáilítás Ma délelőtt 10 órakor nyílik meg az egri Tanárképző Főiskola dísztermében — s december 11-ig tart nyitva — a Heves megyei fotoklub II. megyei művészi fényképkiállítása. Kedden, pénteken és vasárnap színes . diapozitívet is vetítenek a látogatóknak. Meghívottként vesz részt a kiállításon a debreceni, dunakanyari, miskolci és szolnoki fotoklub. Az udvariassági ankétről jöttünk ki, s az épület ká’- pujäbaßi udvariasan előre engedtem: — Parancsoljon,, kartársam! — Ó, csak ön után — mondta alázatos meghajlással és egy fél lépést hátracuruk. költ. — Szó sem lehet róla, tessék csak — szabadkoztam és kezemet lágyan, finoman a hátára helyeztem, ezzel is jelezve, szabad az út, lépjen ki a kapun. Ekkor néztem az órámra, délelőtt 11 volt. — A világért sem megyek ki ön előtt, kedves kartársam — makacs- kodott és egy újabb lépést tett hátra. Arcán most már határozottság is tükröződött az eddigi alázat mellett, hogy megvédi pozícióit, nem lép előre egy tapodtat sem mindaddig, amíg én hadállásaimat fel nem adva, előtte ki nem lépek az utcára. Csakhogy engem sem olyan fából faragtak ám, én is tudom, mi a kötelező udvariasság, gyors mozdulat, ■már mögötte is álltam és két kézzel tolni kezdtem kifelé, mondván: — Tessék, tessék, csak ön után ... Megfeszítette lábát a küszöbön, két kezével megkapaszkodott az ajtófélfába és hátratekert nyakkal kiáltotta vissza rám: — Magáé az elsőbbség, kartársam — aztán hirtelen félrerántotta magát, hogy az erőfeszítés lendülete kis híjjá kiló- ditott az utcára. Mielőtt belémrúg- hatott volna, hogy egészen biztosan kikerüljek az utcára, gyorsaiy el- kaptam a kilincset, félrerántottam magam, hogy felüvöltött a fájdalomtól: a lába az ajtó élét találta el. Ekkor már 12 óra volt. Dél. Felálltunk egymás mellett, s szikrázó szemeinket egymásra tűk... vetet— Megállj, te dög — mormogtam magamban —, kitolok én veled. Te akarsz itt velem udvariaskodni? Juszt is te lépsz ki először az ajtón, arra esküszöm ... — Ha kell, éhen- halok itt, az ajtóban, akkor is te mész ki először olvastam ki tekintetéből a végzetes és végtelen elhatározást délután 1 órakor, amikor még nem is reggeliztem. Dönteni kell, gyorsan, keményen és energikusan. Mint a villám, csaptam le rá, hatalmas lökés, t a következő pillanatban mind a ketten kint hemperegtünk a járdán. Négyen választottak szét és hallottam, amint egy férfi megjegyezte: — Nem szégyel. lik magukat. Verekednek ... Nincs már udvariasság, jómodor a világon — próbált meg továbbmenni. Ketten vertük meg, délután két órakor. (egri) EGRI VÖRÖS CSILLAG 2—3: Esős vasárnap EGRI BÉKE 2—3: Randevú Koppenhágában GYÖNGYÖSI PUSKIN 2: Esős vasárnap 3: Mai lányok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 2: Kétéltű ember | 3: Adua és társnői HATVANI VÖRÖS CSILLAG 2: Utazás a léggömbön 3: Nagyravágyó asszony HATVANI KOSSUTH 2—3: Hófehérke és a 7 törpe HEVES * 2: Ad.ua és társnői 3: Egy pik6ló világos PÉTERVÁSARA 2: Lázadás FÜZESABONY 2: Malachias csodája 3: Nevessünk! fSZSIV l> /W ü s /\A O S o £2^ * Egerben délután 15,30 órakor: Karácsonyi vőlegény (Móricz-bérlet) Egerben este 19 órakor: Karácsonyi vőlegény (Makarenkó-bérlet) Hevesen este 19 órakor: Hamletnek nincs igaza Hétfőn szünnap. Idő járás jelen tén Várható időjárás vasárnap estig: Felhőátvonulások, szórványosan kisebb havaseső. futó hózápor. Az északi szél mérséklődik. Az éjszakai fagy fokozódik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet: mínusz 1—plusz 3 fok, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: délkeleten mínusz 1—mínusz 4, az ország többi részein mínusz 5—mínusz 10. (MTI) PATAKY DEZSŐ: NT1K.A... AKKORIBAN volt, mikor az I-es függőaknát szerelték a bunkertetőn, a régi kolónia felett. Duclos bányagépgyáriak meg telepiek dolgoztak itt vegyesen. Különleges társaság. Hindu mérnök is akadt közöttük, ő irányította a szereléseket; tanulmányait töltötte Magyarországon, a nyelvből keveset értett — inkább angolban és németben érezte otthon magát — s mikor egy-egy ficér- mányos káromkodás, bosszúságot csillapító trágárság csattant fel valamelyik szerelő száján, akkor is kedvesen, barátságosan mosolygott. A szerelőket óránként váltották az aknában, s olyankor, akik lenn dolgoztak feljöttek a fényre, hogy kifújják magukat, friss levegőt lélegezzenek. Tíz órakor, bányász szokás szerint, abbahagyták kis időre a munkát, hogy harapjanak valamit. Többen a füves partoldalban telepedtek le4 a gépház mögött; szilácsból, deszkaforgácsból tüzet gyújtottak a szalonnasütéshez, s míg sült a zsír, pirult a bürke, amíg tartott az elemózsiából — a beszédből sem fogytak ki. S ilyenkor nemcsak a ,,tízóraira” valót, de az ebédet is elfogyasztották együltükben. VERES, nyakas, mokány férfi, csipetnyi bajusszal, mesélt most a többieknek. Ha a nőkről beszélt egyszerre vad és szenvedélyes lett, különös fénnyel telt meg a szeme. Ilyen férfire szokás azt mondani, hogy a legyet se hagyja békén, ha szoknyát lát rajta! Nők ... Ugyan mi másról beszélhetne ennyi férfi az evés kellemes perceiben, a jóízű falatok mellett. — Valaki erősen döngetni kezdte kívülről a mennyország kapuját. Eressz be, Péter! „Mit szenvedtél életedben, jámbor halandó?” — nézett ki Péter a kémlelőnyíláson. Nős voltam. — „Engedjétek be szegényt!” ... Másnap, ugyanabban az időben, újra megdön- dült az égi kapu. Kinéz Péter, megint egy férfi, s az is bebocsátást kér. — „Te mit szenvedtél?” — Kétszer nősültem. Péter erre már haragra gerjedt: — „Kergessétek el a kaputól azt a marhát!” Mindenki rázkódott a nevetéstől. Legjobban egy gilisztavékony, szemölcsös arcú haho- ' tázott, nyakán kidagadtak az ütőerek is. — Akkor engem... hogy fogadna!? Én háromszor nősültem. Há-hároms2wr — nyög- décselte. — És hogy nősültél? — Hogy nősültem?? Hát... szesze... szerelemből!!! — Hülyeség! Szerelem ... Nincs az már manapság, csak a regényekben — szólt közbe keserűen legyintve egy tömpeorrú, nyakigláb férfi, akiről tudták, hogy nemrég hagyta el az asszonya, valami autós képügynökkel. — Egyik nap meglátsz valakit, másnap megkéred, harmadikon feleségül veszed. Utána meg válóper, tartásdíj. — Ügy van — helyeselt valaki —, romlottak a nők. Még azt se tudják, mi a férfi és máris szajhák! — Nono! — torkolta le egy öblös torok. — Ügy beszélsz, mintha neked nem lett volna soha anyád! CSEND támadt — Egyik délután áthívott Vera. „Jöjjön csak bátran, Bandika! Majd én kivasalom az ingét, jobban ért ahhoz egy asszony.” Férje nem volt otthon, vidéki telephelyek ellenőrzésére utazott. „Nem értjük egymást. A férjem ... öt-tíz percig kellek neki, csak addig, amíg más elszív egy cigarettát aztán ... alh, nincs benne semmi romantika!” Vera panaszkodott és én összegyűrtem magamon a kivasalt fehér inget ... Ismét csend lett. Csak a kövek csaptak zajt, amelyek az idegesen fészkelődő emberek lába alól szaladtak neki a gépház falának. — No, mi lesz! Hát beszélsz már — berzenkedett egy türelmetlen hang. — MINEK...? — kérdezte eesndesen a férfi, aki a történetet egyszerre abbahagyta. — Úgysem érdekes az egész... — Ha elkezdted, mondd is végig! — ... Egy hét múlva jött haza Vera férje, kiküldetésből s a lépcsőn elémbe állt. Nem volt erősebb nálam, de ha megüt, akkor se szálltam volna szembe vele, annyira szégyelltem magam. „Mi a szándékod Verával?” — kérdezte. Nem tudom. „Elveszed?” El, igen, elveszem! Elveszem! Néhány hétig boldogan éltünk együtt, semmi sem zavart bennünket. Aztán Vera egyszercsak elkezdte a maga történeteit. S mindig csak éjjel. Éjjel, amikor aludni szerettem volna a napi fárasztó munka után. De nem hagyott aludni, ha elszenderedtem is visszahozott a történeteihez, s hallgatni kellett azokat. És nem is ez volt a kibírhatatlan, hanem, hogy mindenről, amit látott, hallott eszébe jutott valami, mint a Svejknek. — És milyen történeteket mondott?? — Hogy nem volt cipője, s bocskorban járt, térdig érő hóban mentek kökényt szedni és azt ették, tepsiben megpirítva. Meg, hogy manapság már nem lehet ringlispílt látni, pedig az milyen nagyszerű volt, ingyen felülhetett a hintóba, mert a bátyja segített hajtani a kereket és minden harmadik menet után járt egy ingyen kerengős. Aztán következett a történet a medvecukorról, amely olyan volt, mint a cipőfűző, fekete és ánizsos ízű, s hogy ma már ilyet nem lehet kapni. — És ... a végét mondja, a végét! — Könyörögtem neki, hogy hagyja abba a mesélgetést, arra van az éjjel, hogy az ember aludjon. Nem tudott lemondani az emlékeiről. Felőrölte velük az idegeimét. Meleg vacsora helyett is történeteket kaptam, meg lyukas zoknikat, gyűrött nadrágokat. — Otthagyta? Mondja már. hogy otthagyta vagy nem hagyta? Harapófogóval kell kihúzni magából minden szót — mérgeskedett az egyik fiatal szerelő. — Otthagytam ... Csodálkozott, amikor összecsomagoltam a holmimat, és csak annyit mondott. „Te is csak olyan vagy, mint az első volt! Csak eredj, benned sincs semmi romantika!” AZ EMBEREK ámulva, meg- hökkenve hallgattak. — Ezért hagyta ott? — kérdezte egy barna arcú bányalakatos. — Ilyesmiért is lehet? Hisz nem csalta meg... — Romantikus lélek lehetett, aki megértésre vágyott, maga meg... — így egy másik. — Mit bámulnak úgy rám...? Vettem neki új bútort, tucatnyi ruhát, divatosnál divatosabb cipőket. Presszókba jártunk, cigány húzta a fülünkbe a vendéglőkben, vacsora után az andalító, szomorúszép muzsikát. S ő mindig a nyomorról szőtte az ábrándokat, arról álmodozott. Hát romantika ez? Nem normális egy ilyen asszony. Az emberek hallgattak s a lábuk elé néztek, le a földre. Az egyik élesen kiköpte foga közül a rágcsált fűszálat. Lent a barakk előtt valaki kongatni kezdte a felfüggesztett síndarabot. Indult mindenki vissza a munkájához. — A feleségem megszökött egy autós képügynökkel — mindta kicsit vidámkodva a tömpeorrú, nyurga férfi, aki nemrégen még a nőket mocskolta. — Megcsalt és elhagyott! —Rossz asszony volt? — kérdezte a mellette haladó. , — Ühüm — bólintott a tömpeorrú. — Akkor jó... Az megnyugtatóbb. FEJÜNK felett lassan, méltóságteljesen úsztak a levegőben, erős drótköteleken, szél*« nel rakottan a szürke csilléig *
