Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

1962. december 2„ vasárnap

NÉPÚJSÁG

s

✓

NYERS GYÉMÁNT

A Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság előadása Hatvanban

A hatvani Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság a Vörös Csillag filmszínházban mintegy kétszázötven szülő számára rendezett előadást.. Dr. Török László megyei ügyész beszélt a fiatalkorúak bűnözésének lélektani okairól, eseteket mondott el példaként, s kifejtette, hogy a fiatalkornak bűnözése legtöbb esetben a szülők rendezetlen körülményeiből adódik.

Majd Szakma ry József, a

Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság elnöke pedagógiai tanácsokkal látta el a szülőket. Azt fejtegette, hogy milyen súlyos problémák származnak a gyermekkel szembeni következetlenségből.

Végül a Mindent -rendbe lehet hozni című kisfilmet és a Két vallomás című magyar filmet mutatták be a részt vevőknek.

Deák Férencné, Hatvan.

Tegnap történt

Tanácskozott a TIT ügyvezető elnöksége

Tegnap délelőtt Hevesen ülésezett a hevesi «járás TIT ügyvezető elnökségi A megbeszélésen részt vett Mezei András, a járási tanács művelődésügyi osztályának felügyelője. A jelenlevők megvitatták az éz évi TIT-munka tapasztalatait, valamint a termelőszövetkezeti akadémiák helyzetét. Előadást tartott Balázs László, a hevesi járási TIT munkaközösség ismeretterjesztő szak- referense, valamint Grúz János járási TTÍ-titkár.

Megbeszélést tartottak a hevesi járás MHS vezetői

Ugyancsak tegnap délelőtt ülést tartott a hevesi járás MHS elnöksége. Megjelent az ülésen Katona Béla elvtárs, az MHS megyei elnökhelyettese is. Katona Béla elvtárs ismertette a hevesi járás MHS alapszervezetének jövő évi tervét és feladatait.

Lyndon B. Johnson amerikai álelnök szerint az Egyesült Államokban annyit költenek a nők ajakrúzsra, púderra és körömlakkra, mint amekkorák a világűr kutatásra fordított összegek. Ezek szerint hát mindenképpen szép summa fordíttatik az amerikai nők szépségének megóvására. Dehát végtére az égi Vénusz mellett a földi Vénuszok nem érdemelnek meg jelentős anyagi ráfordítást? S különben is, meglehetősen messze még az idő, amíg em- I bér jut el a Vénuszra, I míg ugyanez földi vi- j szonyok között ko- j rántsem tart annyi j ideig.

Különben is, nem szeretem, ha a női szépséget pénzre, statisztikára számítják át, a legkülönbözőbb formában viszonyítják, mérik valamihez. Hát lehet a női szépséget lemérni?

Legalábbis tapintatlanság lenne... )

(-ó)

Száz mázsán felüli hoidankénti átlagtermést hozott az új egri szilifajta

A Szőlészeti Kutató Intézel egri telepén mintegy másfél évtizedes kísérlet alapján új szőlőfajtát állítottak elő, s az Eger I. és Eger II. fajtajelöltekről betakarították az idei termést. Csizmazia József tudományos kutató összegezte a rendkívül kedvező tapasztalatokat, ;amelyek szerint az új fajták magukban viselik a direkt termő szőlő ellenállóképességét, annak rossz tulajdonságai nélkül, ugyanakkor magasabb termőképességük van és permetezés nélkül is teremnek. Elmondotta, hogy már a terméseredményekből is lemérhető a 14—15 éves munka gyümölcse. Az idei szüreten végzett felmérések alapján az Eger I. vörösfajtának tőkeát- lagsúlya 1.82 kilogramm, cukortartalma 18 fok. A belőle készült bor jó zamatú, és teljesen mentes attól a mellékíztől, amely például a Noah élvező etőségét károsan befolyásolta.

Az idei terméseredmény csak aláhúzta az elmúlt öt év terméseiből összegyűjtött tapasztalatokat és most már beigazolódott, hogy az új szőlőfajta 80—10Ö mázsán felül hoz átlagtermést holdanként,

ugyanazokon a területeken, ahol a direkt termőről 40—50 mázsát szedtek le. Az új szőlőfajta étkezésre és borszőlőként egyaránt használható. Csizmazia József kifejtette azt is, hogy az új szőlőfajta permetezés nélkül termelhető, oltás nélkül is szaporítható és a direkt termő pótlására kiválóan alkalmas azokon a területeken, ahol a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt az oltványszőlők nem honosíthatok meg. Figyelemre méltó még, hogy az idei nagy fagykárok ellenére az Eger I. és Eger II. fajtát semmilyen fagyveszély nem érte.

A másik szőlővel kapcsolatos hírünk arról számol be, hogy az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság a borok felvásárlása mellett nagyarányú rekonstrukciót hajt végre, megyénk borvidékein. Az elmúlt években például az Eger határában elterülő Eped-hegy déli oldalán kezdték meg az új telepítést a Bikavér tulajdonképpeni „őshazájában”. Az Eged-hegyen már a ■ honfoglalást követő időbeli is volt szőlőtelepítés, és a történelmi dokumentumokból megállapítható, hogy innen indult el Árpád korában világhódító útjára az Egri Bikavér. A török megszállás idején szintén az Eged-hegység adta a legértékesebb vörös borokat. 1870-ben a filoxéra teljesen kipusztította az egedi szőlőket,- és utána csaknem egy évszázadon át senki sem foglalkozott a terület felújításával.

Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság szakemberei felismerték, hogy az Eged déli oldalának éghajlati és talajviszonyai kiválóan alkalmasak vörös borszőlő termelésére. Eddig 200 holdon végeztek itt rekonstruálást és az idén szüretelték az első termést az új telepítésen. A Bikavért adó fajták: kadarka, burgundi, medoch, kitűnően beváltak és az idei aszályos nyár ellenére 35 mázsa átlagtermést adtak holdanként.

(Kovács)

végighallgatta a beszámolókat, a több napos vitát, s utána eljött rövid két napra, hogy a szavakba, mondatokba és számadatokba sűrített eredmények után a valóságban lássa, hogyan élnek az emberek egy kis megyében, és mit csinálnak az ő régi barátai, ismerősei a kanadai magyarok, akik az utóbbi időben hazatértek a messzi földről. A vendég William Tuomi elvtárs, a Kanadai Kommunista Párt egyik vezetője nemcsak látogatni, de érvekért is jött, hogy hírül vigye rólunk az igazat. /

Beszélgetésünk elején kölcsönösén rádöbbentünk egy szomorú igazságra: nagyon rossz lehet a mi külföldi propagandánk, ha a kanadai kommunista párt egyik vezetőjének, a Központi Bizottság tagjának itt kell hírül venni a mi eredményeinket, hogy nálunk van családi pótlék, ingyenes az orvosi e”átás, óvodákban, napközikben vigyáznak a gyerekekre, és az iskoláztatás költségeinek nagy részét az állam viseli. Külföldi propagandánk hibájából a kanadai kommunisták nem tudják, hogy a mi országunkban nyolcosztályosak az általános»iskolák, s tervezik már a kö- zéotskolák kötelező elvégzését, de itt hallott először arról is. hogy létezik dolgozók iskolája. levelező oktatás, ahol közel hatezer felnőtt tanul, csak a mi megyénkben.

Gondolom, a mi kérdéseinken is elcsodálkozhatott vendégünk, s most rajta állt a sor, hogy megállapítsa, ml is keveset tudunk róluk, a kanadaiak életéről. Igaz, ismerjük a kapitalizmus ellentmondásait, a tőke-haszon „balladáját", tudjuk, hogy 18 millió ember él a közel 10 millió négyzetkilométernyi, hatalmas területen, de nem tudjuk pontosan, teljes részlet!?*"’éggel, hogyan élnek a munkások a nyugati féltekén. Kanadából hazatért hazánk fiai többet beszélhetnének erről. A szemtanú hitelével.

Nagyon érdekelt bennünket az életszínvonal.

— Mennyit keres ott egy munkás?

— Lehet, hogy többet, mint Magyarországon, de nem lehet összehasonlítani. Az 56-os disszidálok igencsak meglepődtek, amikor megtudták, hogy Kanadában csak annak fizetnek. aki dolgozik, ha valaki beteg, nincs táppénz, serr. ingyen kórház, sem orvos, s a Mrma, amit idehaza nagyon szidtak, kint,

Kanadában, ha másként is nevezik; sokkal szigorúbb, keményebb. Es ezek az emberek, akik Budapesten 20 színház között válogathattak, szinte hitetlenkedve fogadták a tényt, hogy Kanadában nincs egyetlen színház.

Nem könnyű a kanadáiak számára az Iskoláztatás sem. Míg egy' diák elvégzi a hét- osztályos általános iskolát, majd a négy középiskola után a kétéves tanítóképzőt és oklevelet kap, közel 4000 dollárba kerül szüleinek. Nehezen törődtek bele a kanadai magyarok abba is, hogy nálunk nincs munkaruha, üzemi étkezde, de van bizonytalanság: mi lesz holnap, lesz-e munka, hiszen ezrek állnak az inségkonyhák előtt. Ezzel a bizonytalansággal nem találkoztam Magyarországon és ezt nem lehet átszámolni dollárból forintokba.

Másnap talán szabadságra is mehetett volna a tolmács, nemigen volt rá szükség. Pető- íibányán, Amerikát járt magyarokkal találkozott kanadai vendégünk. Bányászok, feleségek, s a tröszt vezetői ülték körül az asztalt, s angolul beszéltek. Kiejtésükön ugyan érződött a néhány*“ éves kihagyás, de azért a régi jó ismerősök! megértették egymást.

ÍBILL ELVTÁRSI ~ !ey szólították a bányá- I

________________I szók a kanadai partvezető

t, akivel együtt dolgoztak évekkel ezelőtt túl az óceánon, szervezték a sztrájkot, s terjesztették a marxizmus igazságait. Bili elvtárs hozzájuk jött látogatóba, hírt vinni, jó hírt hogylétük felől, mindazoknak, akik még odakint keresik a boldogulás útját.

így hát természetesen az első kérdés a meleg baráti fogadtatás után:

— Hogyan éltek, hogy megy sorotok?

Tóth Mátyás 20 évig dolgozott odakint,

volt cipész, földműves, bányász, de legtöbbször munlj#inélküli. Idehaza a legényszálló gondnoka. O válaszol a kérdésre.

— Jól élünk! Látod, Bili, van jó ruhánk, enni, inni való, és természetesen munka is, meg jó fizetés.

Ezután részletes felsorolás következik, — amit pontosan jegyez a vendég — a bérről, a 30 százalékos földalatti pótlékról, nyereségvisszatérítésről, hűségjutalomról, az évi

kilencvenhat mázsa tüzelőről, s mindarról, ami ugyan fizetéskor nincs a borítékban, de an.i feltétlenül számolni kell. ök már csak tudják, a bőrükön tapasztalták odakint.

Egy asszony szól közbe:

— Mond Bili, ég-e még gyakran a piros lámpa a szénosztályozóban?

Nem értem a kérdést, Ivádi Miklósné nyomban megmagyarázza.

— Kanadában, a Drom—Heller-völgyében, a szénosztályozónál dolgoztunk. Fenn a falon függött egy piros lámpa. Egész nap azt figyeltük. Csak ki ne gyulljék! Ha ég, azt jelenti, másnap nem kell bemenni, nincs munka ...

— A piros lámpa nem ég — válaszol a vendég — az egész bányatelepet megvette már a konkurrencia, egy amerikai cég. A telepet lezárták, drótkerítés veszi körül, az emberek másfelé költöztek, csak néhány öreg bányász maradt a környéken.

zsibongása elhalkul,

___________________mindenki emlékei közt

ku

tat, itt-ott hallatszik egy halk kérdés.

— George, a borbély, hogy van?

—* Meghalt...

— Hát az a lakatos, az a szőke ukrán, a nevét már elfelejtettem?

— Jól van, most dolgozik. Néha segít nekünk a pártban.

— Mond meg a szerkesztőségben, hogy a lapot rendesen kapjuk — ezt Bíró Sándor mondja, aki 33 év után, néhány hónapja tért haza, és máris előszedi gondosan összehajtott kanadai úisáaját, a Magyar Munkást, és mutatta a cikket, amelyet már itthonról küldő'1 a lapnak.

Beleolvasok. Arról ír. hogy milyen szeretettel fogadták, és hogy volt esry ünnepségen, ahová negyven autóbusszal érkeztek a tsz- tagok. nagyszerű műsor volt, népviseletes táncosok, cigányzene.. . Nem tudom tovább olvasni, egy másik írásra téved a szemem. Vastagbetűs cím: „Egy asszony elaiándékozta hat gyermekét, mert nem tudta őket eltar- tan’.” Nyugati hírügynökségek jelentik... — s a’atta a szöveg, a gyerekek nevei . ..

Folytatódik a beszélgetés.

Egy asszony szól:

— Mondd el odakint, hogy ötszázhúsz televízió van a telepen, és minden családban rádió. És hetvenkét autó! De azt is mondd el, hogy itt mind ki van fizetve.

Az asszony látja, hogy nem értem az utolsó megjegyzést, így máris magyaráz:

— Tudom én, az autó nem érdekes odakint, hiszen mindenki vehet, ha dolgozik. Elég, ha 50, vagy 100 dollárt befizet, s máris kaphat egy használt gépkocsit. Csak aztán tudja fizetni a részleteket, mert ha nem, a cég elveszi a kocsit és oda a befizetett ösz- szeg. Kanadában legalább tíz gazdán megy keresztül egy-egy autó, amíg végleg kivonják a forgalomból.

Ott kint nagyon sok az autó. Kell is, mert olyan távolságok vannak, hogy azt el sem hittem, amíg magam nem láttam. Az autó sokszor életszükséglet. Azért én nem hiszek el mindent, tudom én, láttam én. Néhány centért csinálnak ott kint olyan fényképet, amin éppen egy csodaszép autóból száll ki az ember. Csak hát éppen a kocsi nem az övé. A kép kibírja, az itthoniak elhiszik, — így mindenki jól jár.

\ A KEDVES I venc*éget öten invitálják

!________________j egyszerre, nézze meg a

la

kásukat. A szűkre szabott idő egy látogatást engedélyez csupán. Ivádi Miklós 23 évig élt Kanadában, idehaza nyugdíjas lőmester. Űk laknak legközelebb. Modern, emeletes épület, a lakás két szoba, összkomfort. Szép bútorok, ízléses berendezés. Körülüljük az asztalt, bor kerül elő, pálinka és sült hús. Tovább hömpölyög a félbeszakadt beszélgetés ...

A késő esti órákban sor kerül a megható búcsúzkodásra, amely talán egy életre szól. Bili elvtárs. a finn származású kanadai pártmunkás még megáll az ajtóban, igazit egyet szemüvegén, végigtekint a két szobán, ceruzát, noteszt vesz elő, s így kérdezi:

— Mennyi a lakbér. Miklós?

— Harmincöt hetven, havonta.

— ? ?

— Nálunk Edmontonban, 135 dollár egy ilyen lakás havi bére A fizetés 50 százaléka.

William Tuomi elvtárs rgitációs érvekért jött hozzánk, megyénkbe. Visz magával bőven ,

ö is hozott Mi. 1- • ”.i- őrveket,

a mi agitációnkhoz.

Márkusz László

A KONGRESSZUSON

| A BESZÉLGETÉS

BILL IILYTAIRS

munkások, újítók, nevelők ; kulturális élet aktivistái még is őszinte lelkesedéssel vállal ták e feladatot. Csiszolni, fór málni az emberek jellemét, : párt lenini politikájának meg felelően alakítani a társadat mi életet, újabb lehetőségei keresve a demokratizálásnak a gazdaságosabb, termeléke nyebb munkának, amely í megfelelő anyagi alapot biztosítja majd az új gazdasági é: kulturális igények kielégítéséhez.

Igen, társadalmi életünkben gazdaságunk jó néhány ágazatában sikerült már lecsí- szolni a kiugró hibákat, buktató göröngyöket, de sok még az egyengetésre váró felület ezen a hatalmas, nyers gyémánton. Helyenként nehézkesen megy a termelés, szakszerűtlen a vezetés, pazarolnak, a bürokrácia béklyója szorul a gyorsabban haladni akaró láhára, s akadnak, kik nem értve a kor szellemét, húzódoznak a tanulástól, s megcsontosodott dogmákat ismételgetnek, akadnak még gyenge termelőszövetkezetek, s nem megy minden zökkenő nélkül az egységes szövetkezeti paraszti osztály kialakulása sem, de mindezek ellenére, szemünk előtt ölt mind szebb formát, vonzóbb külsőt, kapja meg igazi fényét e nemes anyag.

A művön egy egész ország munkálkodik. Emberek milliói adják tehetségüket, szorgalmukat, munkájukat, hogy mielőbb teljes pompájában ragyoghasson a nagy mű, s a világ valamennyi dolgozó embere előtt vonzó példaként mutassa a jövő útíát, a legemberségesebb társadalom megteremtéséhez.

Kovács Endre

' rejött szocialista kereteket, erő- , sítsék a termelőszövetkezetek ' szocialista vonásait s nagy ha- , ladást érjenek el az emberek ■ szocialista tudatának, erkölcsének formálásában, a kulturális átalakítás gyorsításában.

„A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett’’ — jelenítette be a kongresszus részvevőinek helyeslése közepette, az MSZMP Központi Bizottságának beszámolójában Kádár elvtárs. A nyers gyémánt tehát már formálódik, hogy igazi és tökéletes, vonzó és hasznos legyen. S vajon akiknek keze a csiszoló korongot tartja, akiknek fáradozása alakíthatja át e nemes anyagot, mennyire készek az egész nemzedékre váró munka elvégzésére, a szocializmus teljes felépítésére?

Nem szükséges közvéleménykutatást tartani annak megállapítására, hogy a társadalom döntő része eddig is sok hasznos tettel bizonyította be; nem nyugszik, míg haladásunkat fékező jelenségeket lát, amíg azt látja, hogy néhányan otromba kalapáccsal esnek a készülő műnek, a megfontolt, mestermunkát igénylő tevékenykedés helyett.

A kongresszus munkára szólított, s ez a felhívás eljutott a címzettekhez. A kommunisták a munka nehezét vállalva léptek a tettek mezejére, máris 40 ezer szocialista munkabrigád, vagy e cím megszerzéséért dolgozó kis közösség, a munkában és emberformálásban egyaránt, a párt elgondolásait követve él, tanul, dolgozik.

Akik e nyers gyémántot csiszolják, tudják, milyen nagy munkát igényel a meglevő szocialista formák átitatása, szocialista tartalommal, de a

Nemes anyag, amelyben mái benne rejlik leendő értéke szépsége, de amely csak akkoi nyeri el igazi fényét, értékét ha fáradságos munkával nemes vonalú mértani idomokká csiszolják.

Ez a nyers gyémánt.

Mennyire hasonló szocialista társadalmunk jelenlegi állapota ehhez az értékes, de még csiszolatlan anyaghoz. A párt VIII. kongresszusán prózai szavakkal így jellemezte ezt Kádár János elvtárs. „...ezen a kongresszuson a Központi Bizottság jelentheti a pártnak és a párt a magyar dolgozó népnek, hogy... a szocializmus építése nagy lendületet vett és befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását hazánkban.”

A szocialista társadalom alapja; a nyers gyémánt tehát birtokunkban van, s a kongresszus útmutatásai, tanácsai alapján az egész ország népe lát hozzá, hogy vonzó csillogá- sú, rendkívül értékes drágakövet csiszoljon belőle, amelyet úgy nevezünk; kommunista társadalom.

Mit jelent ez a biztos alap, s átvitt értelemben mi ez a nyers gyémánt, amelynek megformálásához az MSZMP vezetésével a társadalom szinte minden rétegéhez tartozó emberek milliói láttak hozzá. A számok és tények nyelvén így adhatunk választ e kérdésre: a mezőgazdaság szocialista átszervezésével uralkodóvá váltak a szocialista termelési Viszonyok, a nemzeti jövedelem csaknem 96 százalékát a szocialista szektorban termelik, termékeink döntő részét szocialista vállalatok állítják elő, a szántóterület 96 százalékán az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Nincs kizsákmánjmlás, munkanélküliség, nincs létbizonytalanság. Az emberek a szocialista elosztás elvének megfelelően, munkájuk szerint részesülnek a megtermelt javakból.

Ez tehát nagy vonalakban az az alap, amelyről e fontos tanácskozás után elindult az ország népe. S mivel világosan látja a célt, egyöntetűen sorakozik a párt zászlaja aló, hogy a kongresszus útmutatása szerint még nagyobb mértékben fejlessze a termelőerőket, megszilárdítsák az újonnan létrejött szocialista termelési viszonyokat és szocialista tartalommal töltsék meg az eddig lét-