Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

1962. december 2., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 AKI HALLGAT... — És mondja — állított meg bizalmasan közelhajolva —, hogy volt mersze megírni, hogy az a szovjet kisfilm rossz volt? Ránéztem, komolyan kér­di-e? Arcáról azonban a kí­váncsiságon s egy kis ámula­ton kívül semmiféle gunyoms- ságot nem tudtam leolvasni. — Hát rossz volt? — Rossz — bólintott. — Nos, akkor mit írhattam volna róla mást? — És mit szól ahhoz az ame­rikai filmhez, a Szelet vet, vagy hogyis hívják ... — Nem láttam, de azt mond­ják kitűnő film ... — És ezt le is merné írni, mondjuk egymás mellett a má­sik filmkritikával? — kérdezte újból, de ez most már dühített. — Nem, semmiképpen sem írnám le egymás mellett, mert megvonnák, büntetésből, az öregségi járadékom — förmed- tem rá, s faképnél hagytam. Egy ideig még morgolódtam magamban az emberi butasá­gon, aztán szégyenszemre rá kellett jönnöm, hogy az embe­ri butaságot jelen esetben én képviseltem — az értetlensé­gemmel. A városi kisember, akit annak idején nem egyszer kivezényeltek egy-egy szovjet film „megtekintésére”, még ha jó is volt az a film, a muszály ténye miatt már csakazértis rossznak titulálta — magában. És, ha még ráadásul valóban gyenge is volt, s mégis azt kellett, vagy legalábbis úgy érezte, hogy kellett mondania: kitűnő a film? Mert ami szov­jet — hirdették az igazi ma­gyar—szovjet barátságot igaz- talanul ápolók — az csak töké­letes lehet. S egyáltalában, bí­rálatot mondani bármiről, ami „szovjet gyártmány” volt, va­lahogy úgy nézett ki, mintha ezzel a szovjet rendszerről, a szocializmusról mondanánk sommás, elmarasztaló ítéletet. A „kultusz” kultusza ma már a múlté — hivatalosan. De — érdekes? — még nem az a gondolkodásban. Mintha egy rossz szovjet film — az annyi nagyszerű, díjnyertes alkotás mellett — talán a kommuniz­mus építését aknázná alá, de ha a film nem is, akkor a róla alkotott elmarasztaló vélemény feltétlenül. Vagy fordítva: mintha egy jó amerikai, vagy angol film a kapitalista rend felsőbbrendűségét, a róla alko­tott elismerő vélemény e rendszer erősítését, dicsőítését jelentené. Sem filmben, sem munká­ban, sem elvekben, sem tet­tekben nem hallgatjuk el ami gyenge, nem takargatjuk, ami hibás, nem állítjuk, hogy jó, ami nem az. A szocializmust, a kommunista társadalmat em­berek építik, az elveket embe­rek ültetik át gyakorlatba — emberek, akik tévedhetnek és tévednek is, akik nagyszerű tettekre képesek, éppen az el­vek birtokában, de néha bi­zony nagy ostobaságokra is, amikor azt hiszik, hogy birto­kosai az elvnek, pedig csak a marxista—leninista tankönyv borítóját tartják a kezükben. Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi plénumán nem fukarkodott a kemény bírálattal sem — s nem egy kisfilm kapcsán. A párt VIII. kongresszusán a fel­szólalók is nem egyszer élesen és keményen bírálták gazdasá­gi, kulturális, vagy éppen poli­tikai életünk egynéhány fogya­tékosságát. És ezt a szocializ­mus kibírta — sőt ettől erő­södött; és ettől a kapitalizmus nem lett erősebb, sőt — bi­zony — ettől gyengült.' Nin­csenek megcáfolhatatlan tekin­télyek, nincs csalhatatlanság, csak egy van: a marxizmus— leninizmus igazsága. S éppen ez az igazság nem tűri el, hogy a rosszat jónak mondjuk, vagy hogy a rosszról ne merjük megmondani — kitől és mitől Az egyiptomi kormány szer­ződést kötött a Krupp-céggel egy híd felépítésére a Szuezi- csatoma fölött, El Fardan kő­iéivé vajon, ha igazunk van? —, hogy rossz, nem szolgálja népünk, eszménk ügyét. Aki nem ezt teszi, aki hall­gat, mikor beszélni kellene, aki lakkozni próbálja életün­ket, takargatni a hibákat — az nem segít, hapem árt, legyen bármilyen jószándéka. Utóvég­re a pokol tornáca is jószán­dékkal van kikövezve. Nos, ezt kellett volna nekem mondani önnek, s nem azt a szellemesnek is aligha nevez­hető megjegyzést, v s miután nem ezt tettem, jogos volt az önbírálatom, hogy nem ön volt az ostoba, aki régi reminiscen- ciák hatásától szabadulni akarván engem kérdezett, ha­nem én, aki ebben nem segít­ve, lényegében választ sem adott — akkor. Megpróbálta hát most! Gyurkó Géza zelében. Ez lesz a világ leg­hosszabb hídja, amely túltesz a San Francisco-i Aranykapu- hídon is. Órástanuló Az Egri Finommechanikai Vállalat őrajavitó részlegében ’dolgozik Szendrei Izabella másodéves ipari tanuló. A külön­leges szakmában az első évben az ébresztő órák javításával, a második és harmadik évben pedig a zseb-, illetve a kar­órák javításával foglalkozik majd. Egyiptomban felépül a világ leghosszabb hídja Az ünnepi játékok városa — hétköznap Téli pillanatkép — Szegedről A nagy esőzések, havazások után száradófélben levő város didereg. A vasútállomástól a város közepe felé tartva a vil­lamos ablakán kitekintgetve csak ezt érzem. Ez szürkévé, egyszínűvé tesz mindent. A Tisza partot, a Kárász utca üz­letsorát, a máskor oly vidám Klauzál teret, a lassan döcögő sárga villamosokat. Az utcák szinte teljesen üre­sek. A hatalmas Széchenyi té­ren a platánfák egymagukban fáznak. Néha úgy megreszket­nek, hogy koronájuk tetejéről lehullik az utolsó rozsdás le­vél is. Szeged, a millió színű, örök­ké nyüzsgő város, most mackó módjára téli álomba merült volna? Vissza kell emlékezni a vasútállomásra. Alig tudtunk kijutni. A vonat pontosan ér­kezett be-, mégis sokat kés­tünk, mert a kijárati lépcső­házat tatarozzák. Nagy állvá­nyok mindenütt, még az épü­let bejárati részén, az előcsar­nokban is. Újjávarázsolják a szegedi vasútállomást. Néhány megállóval távolabb, a Klauzál tér előtt vadonatúj halvány­zöld épület hívja fel magára a figyelmet. A következő ke­resztutcában felvonulási épü­let, mellette ugyancsak építő­állványok. A Széchenyi téren a nagy postaépület mellett fé­lig kész üzletház üveg nélküli kirakatkeretein lehet bekémle- lődni... A füzesabonyi járásból 75-en jelentkeztek a gyöngyösi me­zőgazdasági technikum füzes­abonyi kihelyezett osztályá­nak első évfolyamára. Tegnap délelőtt tartották a felvételi vizsgát, amelyen minden je­lentkező részt vett. Szakáll Jar­nos, a levelező tagozat igazga­tója és Homyák Istvánná osz­tályfőnök elmondották, hogy a most beinduló füzesabonyi ki­helyezett osztállyal félezerre emelkedik Heves megyében a mezőgazdasági technikumot végzők száma. Füzesabonyon kívül Hevesen, Egerben, Recs- ken és Verpeléten vannak még kihelyezett osztályok, ahol a hallgatók eredményesen végzik munkájukat. Az illetékesek közölték, hogy S másutt is, mindenütt épít­kezés. Nem alszik tehát a vá­ros. A nagy események, a sze­gedi ünnepi játékok után csu­pán levetette divatos, sok szí­nű ruháját, s tovább csinosít­ja magát. Leült a tönkre, a Tisza elé, nézegeti magát hul­lámaiban, s míg újra felhar­san a „Szeged híres város...” dallamára a , játékokat meg­nyitó harsonajel — mindig ta­lál majd valami csinosítani valót magán. Szeged nem elégszik meg az emlékekkel. A város őslakói azt mondják, nem sokkal az első világháború után egy ne­ves, s előkelő származású an­gol újságíró látogatta meg a Tisza part e gyöngyszemét. A Hungáriában szállt meg, ti­zenkét gépkocsit megtöltő kí­séretével, s napokig kóborolt, nézgelődött az utcákon, tere­ken, sétányokon. Aztán elbú­csúzott, s egy nap múlva re­pülőgéppel visszatért. Tiszte­letkört írt le a város felett, s hatalmas babérkoszorút dobott le. Ezzel fejezte ki elismerér sét. Szeged azóta hatványozottan szebb lett. Csak elmúlt négy év alatt is annyira újjávará­zsolta magát, hogy egyes he­lyeire rá sem lehet ismerni. A Széchenyi tér platánfái most kopaszon nyúlnak az ég felé, de három évvel ezelőtt nyáron, e faóriások dús lombkoronája alatt szinte szivárványszínben ✓ a füzesabonyi kihelyezett osz­tály oktatását hat, Gyöngyösről kijáró tanár látja el, akik he­tente egyszer, rendszeresen tar­tanak egész napos foglalkozást a tanulóknak. A jelentkezők közül a legfiatalabbak 18 éve­sek, de van 46, sőt 50 éves hall­gatója is a levelező tagozatnak. A jelentkezők nagy része ter­melőszövetkezetben dolgozik és máris vannak olyan kezdemé­nyezések, hogy a szövetkezet bizonyos munkaegység jóvá­írást eszközöl azoknak a tanu­lóknak, akik hetente egy alka­lommal a foglalkozáson való részvétel miatt hiányoznak a munkából. A kihelyezett osz­tályban az oktatás a jövő héten kezdődik el. (szalay) „Mercedes99 játszott minden. Nem festettek újjá mindent, csak egy zene­kar — Dankó Pista utódai — hozta a varázst. Száz zenész állt össze a-fák alatt, s egy egész vasárnap délelőtt ját­szotta a szebbnél sáebb ma­gyar nótákat, hallgatókat, csár­dásokat. Csodálatosan széppé tette a fák alól messzire hangzó zene a teret. Most erről a helyről elindulva kerestem a többi emléket, ami a városhoz köt, s míg nyomukban jártam, le­gyökerezett a lábam az új me­gyei tanács székháza /előtt. Műanyag és alumínium borí­tású, ultramodern épület. Két évvel ezelőtt a helyén grund volt. Most a szegediek egyik büszkesége a „nagy ház”. Az épületet szegélyező tér egyik oldalán ismét új épület maga­sodik. Betekintesz egy kis ut­cába, ot is új házak. Élénk színűek, a legkorszerűbbek, s mégis nagyszerűen illenek az egész város képébe. Szeged szépítkezik. hétköz­napi ruhájáhan is a következő nyárra készül. Míg estefelé a villamoson ismét a vasútállomás felé dö­cögök, az jár az eszemben: mit tenne most az angol újság­író, ha néhány napos szegedi látogatás után el kellene bú­csúzni a várostól? Akkor lel- kesültségét híven fejezte ki a babérkoszorú, most bizonyára kevésnek érezné, mert a város szebb, mint bármikor volt, s — ez minden téli szürkeségen át- izzik —, még szebb lesz, mint a fiatalasszony, aki évei múlá­sával nem öregszik, hanem mindinkább ifjúvá válik. E néhány benyomás, csak pillanatkép a városról, amely a tél elején már új tavaszra készül. De ez is elég ahhoz, hogy a régi mondás igazoltnak lássék, a toldással: Szeged szép, igaz gyöngyszeme volt eddig is a Tisza partjának, a jövőben pedig még szebb és csillogóbb éke lesz a „szőke” folyónak. (W. L.) Világmozaikok MÉG A SZAPORODÁS IS... Grosk professzor, angol szo­ciológus mondotta egy londoni előadásán: „Egy nép szaporo­dási arányszáma is a kínálat és kereslet törvényeihez igazo­dik.” MISS ESZPERANTÓ Svédországban, a nemzetközi eszperantó kongresszuson a malmöi, húszéves Marianna Bergmant választották meg Miss Eszperantónak. Honnan származik a elnevezés Tegnap tartották Füzesabonyban a gyöngyösi mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályának felvételi vizsgáját • A háromágú csillaggal díszí­tett gépkocsit az egész világon ismerik, de úgyszólván senki sem tudja, honnan származik a „Mercedes” elnevezés. A század elején Daimler és Maybach * „motoro6kocsigyár­tók” új típussal jelentkeztek a piacon: ennek propagálására és eladására társultak Emil Jelű­nek nagyiparossal, aki leánya, Mercedes után keresztelte el az új kocsikat. HOLLYWOODI KÉRKEDÉS Egv hollywoodi iskolában történt: az egyik kisdiák így kérkedett iskolatársai előtt: „négy papám van az első ma­mámtól és három anyám vari a negyedik papától!” WWWWN * .o/vw^/v* Az épület kétségkívül impo- zánsabb kívülről is, mint a kis- szálló — konstatálhatja a ven­dég (akit ezentúl egyszerűen riporternek nevezek), bár ebből nem sok látszik az est sötétjé­ben, mert az emeletes szálló környéke éppen olyan sötét, mint a másiké, s a sár is egy­formán ragad mindkét mun­kásszálló mellett. És körülnéz a nagy épület­ben is. Bemegy a főzőfülkébe, ahol három főzőlap mellett szorgoskodik a vacsorára várók fazekakkal felszerelt csapatja, s ki-ki megvárja, amíg rákerül a sor. — Jegyzetfüzetébe csak any- hyit ír: „Rosszabb a helyzet, mint a kisszállóban, itt nagyobb a zsúfoltság.” És belép a fürdőszobába, ahol furcsa összevisszaságot lát, rendetlenül kanyargó, több helyütt csepegő csöveket. Még a mennyezet is csepeg — rossz a vezeték. Az egyik tus alatt komor hangú felszólítás figyel­mezteti: „Zuhanyozót ne hasz­náld, tatarozás végett.” Nem a magyartalan fogalmazás lepi meg, hanem arra gondol első­sorban: Ki lenne az a merész, reumaveszéllyel dacoló ember, aki ebben a farkasordító hideg­ben mezítelenül a zuhany alá állna. — Ez a fürdőszoba is jég­hideg. fűtetlen, meleg víz még nyáron s/ncs benne. Egyébként is merészség kell, hogy valaki ruhátlanul a tus alá álljon, a szétbontott pléhvályúszerű mosdótartály drótjai fenyege­tően nyúlnának a csupasz test felé. A RIPORTER jegyzetfüzeté­be csak ez a két hosszú mon­dat íródik: „A munkásszállá­sokról szóló 1961-es rendelet megszabja, hogy melyik szálló milyen kategóriába kerül. Ezt a harmadik kategóriába sorol­ták annak idején, a harmadik kategória követelménye pedig, hogy legalább hetenként két­szer legyen meleg víz.” A szobákban az emberek kü­lönbözőképpen helyezkednek el. Van, ahol az emeletes ágy­rendszer mellett döntenek, hogy valamivel nagyobb hely legyen, másutt egymás mellé rakják az ágyakat — így ké­nyelmesebb. És erősen vitat­koznak azon, hogy az egy em­berre jutó levegőköbméter megfelel-e az előírásoknak. — Szeretnék, ha yalaki megnyug­tatná őket A riporter sokat kérdez, de az életkörülményekről körül­belül azt mondják el a lakók, mint a kisszálló vendégei. Nem is ír semmit, csak akkor, ami­kor az egyik kőműves erősen kikel magából.' hogy ennyire nem gondoskodnak kulturális igényeikről. Ezerkilencszázhatvanegy augusztusa óta itt lakik, s az­óta hiába várja, hogy a szállón is legyen könyvtár. — Van, aki túlzásnak tartja a múlt év augusztusát, szerinte csak pár hónapja nincs könyv. És ekkor jegyzi fel, hogy a gondnok sze­rint „azért nincs könyv, mert 6, mármint a gondnok, nem tudta, honnan kell hozni. Elő­ször azt hitte, hogy Gyöngyös­ről, de aztán kiderült, hogy Egerből, az SZMT központi könyvtárából. De könyv azóta sincs... Könyvtáros, könyv­felelős sem, aki talán gondnoki közbenjárás nélkül is intézné százharminc ember olvasni­valójának ügyét.” De úgy hiányzik a rádió is. — Igaz, van a kultúrszobában, de egy kis jóakarat kellene, tneg néhány hangszóró, s min­den szobában lehetne hallgat­ni. A KULTÜRSZOBA pár' négyzetméternyi padlóján két tucatnyi támla nélküli szék néz farkasszemet a rádióval, a te­levízióval és a zongorával. — Valamikor itt táncolni is szok­tak. .. Amikor a riporter meg­kérdezi a rádió mellett ülő fia­talembert, mikor táncoltak utoljára, az nem tud pontos választ adni, de a szomszédja sem. Megoszlanak a vélemé­nyek — csak abban értenek egyet valamennyien, hogy na­gyon régen. Az asztalnál néhányan do­minóznak, mások kártyáznak, ketten pedig újságot olvasnak. Népszavát. — Még négyen ol­vashatnák ezt a lapot, mert naponta hat Népszavát hoz a postás. Rosszmájú megjegyzés kerül a jegyzetfüzetbe. „A szakszer­vezet rendelte meg az újságot, s a szakszervezet csak saját lapjára fizetett elő. Ha száz hírlapra lehetett volna előfi­zetni, ha ennyire biztosított volna pénzt a költségvetés — bizonyára száz Népszavát ren­deltek volna.” Ezen kívül csak egy képes újság van az asztalon. A ripor­ter a klubszobában kárörvendő tekintetekkel találkozik, ame­lyek szó nélkül is körülbelül azt mondják: „Ugye öregem, egy minta-munkásszállást sze­rettél volna látni? Akkor mel­léfogtál!” Pedig nem minta-munkás­szállást keresett. — Csak emlé­kezett arra, hogy két évvel ez­előtt is járt mind a két szállá­son, s akkor is sok nehézség­gel, megnemértéssel találko­zott, s akkor is úgy találta: ez a hely nem méltó azokhoz, akik ezrek lakását, munkahe­lyét építik. És most sem más a vélemé­nye. Most is azt tartja: bár mutatkozik némi fejlődés — ez a két szálló most sem mél­tó nevéhez (MUNKÁSSZÁL­LÓ!!!) és rendeltetéséhez. És nem is csak egyszerűen a kíváncsiság hozta ide. — Ügy értesült, hogy „azóta” itt gyö­keresen megváltozott minden. AMIKOR a riporter a patak- hídhoz ér, megáll a villanyégő alatt. Zsebéből papírlapokat vesz elő: a szakszervezeti munkás­ellátási bizottság jelentéseit. S a gyenge fénynél betűzgetni kezdi. „A mostani vizsgálat alkalmával a legnagyobb elis­meréssel szólunk a szállás­gondnok munkájáról... A Spartacus pályái (kis) szállón a legnagyobb rendet és tiszta­ságot találtuk... A másik szál­lót is a legnagyobb rendben találtuk...” (1961. X. 17.) És előveszi a másikat is .......megállapítást nyert, hogy a Heves megyei Építőipari Vállalatnál megvizsgált három munkásszállás (köztük az a kettő is, amelyiket meglátoga­tott a riporter) az előírásnak megfelelően biztosítva van az előírt normák szerint”. Az Úttörő úti munkásszállá­son „...televízió is van, ugyan­akkor könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, de lehetőség van ezenkívül a kulturális és politikai nevelésre”, (A ripor­ter'egy pillanatra megáll, s el­gondolkodik: miként lehetett volna erről meggyőződni? Ó nyomát sem látta kulturális tevékenységnek, politikai ne­velésnek, csak azt tapasztalta, hogy többen azt sem tudják* hogy mennyi munkáért meny­nyi fizetés jár, s magukban dörmögtek, ha vékonynak ta­lálták a borítékot. És valóban elkelt volna a politikai neve­lés, mert nagyon elesett embe­rekkel találkozott a szálláson: Többen megkérték, hogy a ne­vüket még véletlenül se írja ki, úgymond „élni akarunk”. — De ezt olyan elesetten mondták, mint Móricz Zsig- mond szegényemberei. (És to­vább olvassa): „...‘•megállapí­tottuk, hogy vannak olyan szál­lások, amelyeken nincsenek biztosítva azok a szociális fel­szerelések, amelyek a nagyobb munkásszállásokon megvan­nak”. — S itt megemlíti a Kis- szállót is. „A szakszervezeti bi­zottság felülvizsgálta ezen szállást, és több olyan kérdés­ben intézkedett a vállalat ve­zetőségénél,. amelyet jogosan kértek a dolgozók, és meg is kaptak. A SZÁLLÁSOK a besorolás szerinti kategóriáknak megfe­lelnek. (Kelt, 1962. április 27.) A riporter ismét előveszi a • jegyzetfüzetet, s az utolsó lap­ra csak ennyit u: . Én egészen mást tapasztaltam." Krajczár Imre i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents