Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-14 / 292. szám
1962. december 14., péntek NEPÜJSAG 3 N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsának ülésszakán fFolytatás a 2. oldalról) • ke ügye, amely az egész emberiséget érinti. Lehetetlenség tagadni, hogy mindezen okok folytán a baloldali opportunizmus, dogma- tizmus és szektarianizmus egyre inkább úgy jelentkezik, mint komoly veszély a kommunista világmozgalomban. Ezt nem észrevenni azt jelenti, hogy félünk szembenézni a tényekkel, elfordítjuk fejünket a reális valóságtól, nem érezzük át annak a felelősségnek a teljességét, amely korunkban a marxista—leninistákon nyugszik. A szovjet kommunisták, akik számára a kommunista világmozgalom sorainak egysége mindé nekfölött való, erélyes harcot fognak vívni mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus ellen, amely Utóbbi jelenleg nem kevésbé veszélyes,, mint a revizioniz- mus. Hruscsov elvtárs beszéde végén kijelentette: — A szocialista államok közösségének népei évről évre megsokszorozzák az új élet építésében elért sikereiket. Né* peink békés munkája, tudományos és kulturális győzelmei, testvériségük és az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség lelkesítő például szolgálnak milliók számára, akik letörték a gyarmati elnyomás láncait, vagy harcolnak a nemzeti fel- szabadulásért, s lelkesítő például szolgálnak a kapitalista országok dolgozói számára. Valóban nagy, tisztító vihar tombol a földkerekség felett. A békés együttélés lenini elve — ez külpolitikánk vezérvonala, ez minden szocialista állam zászlaja, ez minden nép áhított célja. Diadalmaskodjék a józan ész az esztt'lcnség felett! A nemzetközi élet vitás kérdéseinek megoldásánál a tárgyalások módszere váltsa fel mindörökre az „erőpróba” veszedelmes módszerét! A Földön élő emberek megtalálhatják és meg kell, hogy találják végre a nyugalmat, amikor nem kell többé félniük, hogy a holnapi nap termonukleáris konfliktust hozhat. Az emberiség nem romokra, füstölgő omíadékokra akarja építeni jövőjét, hanem arra az anyagi alapra, amelyet már sok nemzedék munkája teremtett. Ezért fordulunk felhívással a népekhez, hogy növeljék aktivitásukat a béke védelmében, fokozzák a harcot az imperialista háborús gyújtogatok ellen. A népek, amelyek nagy erőt képviselnek a békéért vívott harcban, hallatják és kell is, hogy hallassák döntő szavukat. A Szovjetuniónak természetesen számolnia kell a dolgok reális állásával és különösen katonai téren azzal a konkrét politikával, amelyet a nyugati hatalmak folytatnak. Míg a Nyugat harcias körei kitartóan akadályokat gördítenek az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény elérésének útjába, míg Nyugaton csörtetik a kardot és folytatják a fegyverkezési hajszát, nekünk, szovjet embereknek, szárazon kell tartanunk a puskaport. Gondoskodnunk kell véderőnk fokozásáról és készen kell állanunk arra, hogy megsemmisítő csapást mérjünk bármely agresz- szorra, aki békés munkánkra merészel tömi. Mindenünk megvan ahhoz, hogy megvédjek magunkat és barátainkat az imperialisták agresszív merényletei ellen. Hazánk erejének teljében, kiérdemelve a világ dolgozóinak megbecsülését, magabiztos léptekkel halad jövője, a kommunizmus felé. Nem fogjuk sajnálni a munkát és az erőfeszítést e ragyogó cél elérése érdekében! (MTI) A rózsái bányászok sikerei A pártkongresszus jó ideje véget ért, de a rózsaszentmár- toni VII/A. akna 32-es pajzsfrontján dolgozó szocialista brigád tagjainak érdeklődése ma is változatlanul friss. Még a kongresszus ideje alatt elhatározták, hogy az eddigi 96 vontatás helyett havi 100 vontatást érnek el. A 32-es pajzsfront hatvankét tagot számláló szocialista brigádja, Szurdoki Bálint vezetésével, eleget tett vállalt ígéretének. Az első napokban — közvetlenül az elhatározás után — Hegyi László csapatvezető már arról számolhatott be váltótársainak. hogy éjjeles műszakuk alatt kétszer vontattak, s 1,12 métert haladtak előre. Később még jobb eredmények születtek, s a kongresszusi hónap során a vállalt 100 vontatás helyett 104 vontatást hajtottak végre. Más eredményeikkel fölé nőttek a legjobb fásfront eredményeinek: egy főre eső napi műszakteljesítményük 13 százalékkal volt magasabb; s míg a legjobb fásfronton csak 1,97 métert haladtak előre műszakonként, a 32-es pajzsfrontiak 2,34 métert értek el. Csizmadia Béla Nálunk már régi nemzeti sajátosság, hogy a vicceinket sorozatban gyártjuk, így olcsóbb, gyorsabb és a kapacitás teljes mértékig kihasználható. Így vagyunk most az elefánttal és a kisegérrel, ezzel a két új vicchőssel, amelyek a televíziótól a Ludas Matyiig mindenhova betörtek, s ím, betörtek most ide, a Noteszlapokra is. Mert nekem is van egy kisegér- elefánt viccem... A kisegér náthás és kölcsönkéri az elefánt zsebkendőjét. A kiselefánt kölcsönadja. A kisegérnek. Jó, mi? Hogy ez nem vicc? Ugyan, kérem, képzeljék el, bruha- hah, amint a kisegér az elefánt hatalmas zsebkendőjével az orrát fújja és az elefánt odaszól neki: — Óvatosabban, még nekem is kell! (-ó) Egy kis KRESZ ONDOK »*♦ **« »*♦ •** *** «** •** *** •*« •** *** *** **• **• *2» •** »*• *** fíf £JÜ előtt Hó borít mindent az udvaron. S bár a havas látvány a csendet asszociálja, itt, Egerben, a Lakatosárugyár kapuin belül lázas munka zaja öleli körül az embert. Zuhanó kalapácsok ütései, présgépek monoton kattogása, esztergák mormogása, hegesztőpisztolyok 6zlszegése szabdalja szét a csendet. A nyitott oldalú, hul- lámlemez-tetős nagy csarnok alatt emberek szorgoskodnak holmi nagy testű, fehérre festett „vasjószágok” körül: textilipari mosógépeket szállítanak, raknak teherautókra. Jócskán benne járunk már az év utolsó negyedében, közeledik az esztendő fordulása, fogynak a lapok a naptárakon, mégis úgy gondoljuk: nem árt visszatekinteni a III. negyedévre, elemezve és összegezve tanulságait. Hol kell szorítani ? A számokat tekintve, nem mondhatjuk, hogy az elmúlt három hónap alatt, a harmadik negyedévben, rossz munkát végeztek volna a lakatos- árugyáriak. 104,9 százalékra teljesítették tervüket, s az év kezdetétől, a 9 hónapra jutó termelési kötelezettségüknek is eleget tettek 100,6 százalékban. A számok mögé tekintve, az eredményeket részletesebben vizsgálva már korántsem ilyen megnyugtató a kép: a termelés tervszerüségi mutatója szokatlanul alacsonyabb a korábbiaknál — mindössze 77,8 százalék. Mi az oka ennek, s mi az, ami a nagyobb fokú tervszerű ség kibontakoztatását akadá lyozta? Anyag- és dokumentációs hiányosságok, rossz kooperáció — sommásan ennyi a válasz. De hadd említsünk konkrét példákat is... Két darab mo- tollás festökádat azért nem készíthettek el kívánt időre, mert a gépekhez szükséges — KOR-anyagból készült — láncokat késve küldte meg a Goldberger Textilművek; de az igényelt alumíniumöntvények is sokat késtek. Három automata bőrátemelő legyártásával is meg kellett várniok az utolsó negyedévet, mert a dokumentációs hiányosságodat felsőbb szervek nem orvosolták kellő időben. A proto- bizottság is csak szeptemberben hagyta jóvá a programba állított portalanító gép elkészítését. Mindez nemcsak a tervszerűséget rontotta le, de a termelési értéket is alacsonyabbra srófolta”. Lehet, hogy kívülállók számára az elmondottak csupán szépséghibának tűnnek — hiszen termelési tervüket 104,5 százalékra teljesítették a lakatosárugyáriak —, de lehet-e mellékesnek tekinteni az alacsony tervszerűség tényét? \ „O, jöjj el, Theseus!" Ismerik, ugye, a görög mitológiai Theseus történetét? Theseus volt, aki Ariadne fonalával győztesen megjárta a knososi labirintust, aki nem tévedt el az útvesztők között. A Lakatosárugyár prototípusokat készitő brigádja Theseus- nak is fura rejtvényt adna fel, s a krétai hős bizonyára most nem tudna megbirkózni a feladattal. Legutóbb a brigád két Kékes-klima rajzait kapta kézhez, de a rajzokon nem tudnak eligazodni, mert a rajz hibás, áthúzásokkal tarkított. Nem lehet tudni: vajon az áthúzott adat jó-e, rossz-e, mert más adatot nem tüntettek fel a rajzon. A vándorzászló lehetnek-e a vándorzászlónak? S felvetődik az a kérdés is: vajon a lakatos- és a présműhely eredménye gyenge, hogy a minőséget reklamáló panaszok ellenére is a forgácsolókhoz került a vándorzászló? ★ Vékonyodik a naptár, s nem kétséges, hogy a Lakatosárugyár hamarább búcsúztatja az óévet. A legutóbbi termelési tanácskozáson is érezhető volt: nincs mitől tartaniok, tervüket teljesíteni fogják. De meg kell, hogy szűnjék mindaz a kisebb- nagyobb probléma, amely ma bosszanthatja a munkást. Azt az aktív, egészséges szellemet, amely a termelési tanácskozáson is megnyilvánult, mielőbb haszonnal gyümölcsöztetni kell. (pataky) nem takarhat el semmit Hagyomány ma már a La- katosárugyárban, hogy az üzemrészek közötti versengés győztesének vándorzászlót adományoznak. A legutóbbi termelési tanácskozáson a forgácsolóműhelyt érte ez a kitüntetés. Furcsa, s ugyanakkor elgondolkoztató, hogy mégis e részleg munkájára panaszkodnak legtöbben az üzemben. Miért? — Mert minőséghibás munkadarabokat adnak ki a kezükből! — Sós András tmk-laka- tos és Tóth Sándor művezető mondotta ezt a munkások fórumán. S nemcsak e két ember, de mások is hasonló véleményt hangoztatnak. A tér melési tanácskozás felszólalásait rögzítő jegyzőkönyvet olvasva, munkásokkal beszélget ve, nem kis kétség támadhat az emberben: jogos tulajdonosai A közúti közlekedés szabályainak alkalmazása szempontjából közutaknak nevezzük mindazokat a közterületeket, amelyek gyalogosok, járművek és állatok közlekedésére szolgálnak. A közutak általában kiépítettek, ám az is előfordul, hogy ennek hiányában, a rendezetlenség révén nehéz eldönteni: egy adott terület közútnak ne- vezhető-e. A döntést segíti, hogy az adott út, utca, vagy tér jellegénél fogva valamely szerv által van-e fenntartva, hogy azon a közlekedési szabályok megtartása mellett bárki kózlekedhessék, vagy járművét a forgalomban részvétel közben rövidebb vagy hosszabb időre elhelyezhesse. Nem tekinthető közútnak az a terület, amelyet zártpályás villamos, vagy vasúti pályatest foglal el. Az ilyen területek kiépített átkelőhelyül szolgál# részét azonban közútnak tekintjük. A közutak, attól függően, hogy milyen forgalom lebonyolítására alkalmasak, két csoportra oszlanak. Az egyik, amely járművek és állatok közlekedtetésére szolgál, — úttest. Az pedig, amelyet kizárólag gyalogosok közlekedtetésére tartanak fenn, az úttesttől jói A közutakról látható elválasztással, — járda. A közúti forgalom növekedése miatt mindinkább olyan úttestek építése válik szükségessé, amelyeken a kétirányú forgalmat, terelősziget, növényzet középre helyezése, s ugyancsak középen levő zártpályás villamosvasút, vagy más hasonló létesítmény egymástól elválaszt Az ilyen utakat osztottpályás utaknak nevezzük. Az ilyen utakon a menetirány szerinti jobb oldal megállapítása szempontjából felezővonalnak az elválasztó létesítményt kell tekinteni. Az olyan utakon való közlekedést, amelyeket több elválasztó létesítmény kettőnél több részre oszt (Budapesten pl. a Népköztársaság útja), megfelelő -táblákkal, félreértést kizáró módon jelzik. Közúton haladva, lakott területnek ezentúl nem, azt a helységet kell tekinteni, amelynek két végén ki van téve a helységjelző tábla. Lakott területnek tekintendők azok az útszakaszok, ahol az útmente házakkal, üzemi épületekkel, vagy más hasonló létesítményekkel van beépítve. Egyirányú utcákban és körforgalom esetén a rendelkezésre álló úttest teljes szélességét kell a menetirány szerinti jobb oldalnak tekinteni. Sxínettfilm ax emberi agy belsejéről A párizsi Foch idegsebészeti intézetben az új ventriculos- cop nevű műszerrel színesfilmet készítettek egy élő erflber agyáról. Az új műszer világítótesttel felszerelt 6,3 milliméter átmérőjű csövecske, amelyet a koponyacsonton fúrt kis lyukon át vezetnek be, s az behatol a ventriculumba, vagyis az agyalapi üregekbe. Az idegsebészeti intézetben a napokban levetítettek egy filmet, amely bemutatja, hogy a sebészek a ventriculoscop segítségével miként gyógyítottak meg egy háromhónapos, ún- „vízfejű” csecsemőt. Műtét előtt műszeres vizsgálatokkal megállapították, hogy a csecsemő agyából hiányzik az a nyílás, amelyen keresztül a folyadék kijáratot talál. A ventriculoscop fényénél 15 perces műtéttel ilyen nyílást létesítettek. Egyedül a zárkában szántóföldnek Füzesabony felé. Egy pillanatra megint élesen emlékezett mindenre. Megmosdottak egy pocsolyában, mielőtt az állomásra értek, mert sáros volt kezük, arcuk. Éjjel fél kettő után vonatra ültek, hazautaztak, s reggelig olyan jó volt nem tudni semmiről. — Az egyik barátom ébresztett fel. — Te — mondta —, most hallottam, hogy az éjszaka egy teherautó összeütközött Kere- csend után egy Skodával. A személykocsi utasai megsérültek, a teherautós meglógott. Abban a pillanatban émelygés fogta el, — úgy emlékezik. Nem a másnaposság miatt. A szorongás, a felismerés hozhatta ezt. — Ezek csak mi lehettünk — villant a fejébe, s megrémült. Felesége nem sokkal később hazaérkezett. Nem mert vallani neki, csak délután mondott el mindent. — Jelentkezz a rendőrségen, vagy a tanácsnál, Pista. Nem mert ellentmondani. A tanácsnál jelentkezett. Néhány perccel később már ott voltak a rendőrök. — Azt mondják, tíz perc múlva úgyis utolérték volna — dünnyögte a zárka falának — A,személykocsi utasait, dr. Varga Iván tiszanánai orvost, a feleségét és kétéves kisgyereküket egy véletlenül am járó autóbusz utasai szedték fel és vitték be a kórházba. A rendőrség meg azonnal elindította a nyomozást. Még rendőrkutyákat is bevetettek. Mikor mi Hevesre indultunk, már itt jártak Kálban. — Azért az mégis jó, hogy előbb értem a tanácsházára, mint ők. Láthatják, hogy gazember nem voltam, csak részeg. Nagyon részeg. A feleségemnek köszönhetem, hogy elmentem jelentkezni. Már megint nem találta helyét a fekhelyen. Másik older- Iára fordult. — Részeg voltam — morfondírozott tovább. — De ez nem mentség, sőt. Autót loptam, részegen vezettem, s az összeütközés után otthagytam a sérülteket... Hármas bűn. Egyenként is súlyos, a harmadik viszont a legnagyobb. — Elhiszik-e egyáltalán, hogy olyan nagyon részeg voltam, s emiatt nem emlékszem a balesetre? Elhihetik-e, amikor más minden olyan világos? Az ügyészségen felvett jegyzőkönyvbe be tudtam diktálni, mit, hol és mennyit ittam. Arra is emlékeztem, hogy a második teherautó indult el. / pocsolyában való mosdás it ellenem bizonyít. — Mit mondjak hát, ha V bíróság kérdez? — Neve? — Kiss István. — Életkora? — Húszé 'cs vagyok. — Bűnösnek érzi magát?... — ...Igen... Weidinger Lászfc» # ihattunk többet egy féldecinél — morfondírozott fekvőhelyén a félhomályos zárkában, ki tudja hányadszor. — Jó! Jó? Mi volt abban a jó? Az, hogy kidobtak minket, s az AKÖV-telep teherautói között lődörögtünk? Most már a mennyezetet bámulta. Hátha meglát egy pókhálót, annak mozgását figyelhetné akkor, s nem a fejében pergő filmet. Hasztalan. Üjra ott volt a teherautók között. Pusztavári Gyuri az egyik Csepel ajtaját nyitogat- ta. Az engedett. Nem volt bezárva. Beültek a vezetőfülkébe. Akkor ő, — miért is nem Pusztavári! —, kísérletezni kezdett részeg fejjel, hátha elindul. A motor meg sem mozdult. De a szesz már nem hagyta nyugodni, s a következő teherautó motorja engedelmesen felbúgott: — Még mindig nem emlékszem, hogyan értem ki a hármas számú útra, — mérgelődött magában. — Túljutottam Kerecsenden, s két fényes pont jött velem szemben. Addig is „kacsázott" már néhányszor a kocsi, de mindig sikerült egyenesbe rántani. Most nem... Csak egy nagy csattanás hallatszott, aztán néma csend borult mindenre. — Aludni. Igen, aludni akartam. Ráborultam a kormányra, de Pusztavári ráncigálni kezdett. A fülke jobb oldalán másztam ki, s nekivágtunk a — Megint itt az éjszaka. Nagy csendjével, hidegével, s i zárka rettentő magányosságával ... A fiatal férfi nagyot dobott magán, úgy fordult a fal felé fekhelyén, s továbbra is rette- gelt az egyedüllét fojtogató érzésétől, az éjszakai magánytól. — Nem jó ez, mert mindig gondolkodni kell — morogta. — Azon, ami történt, s arról, ami épp emiatt ezután következik. Mindent elmondott már a rendőrségen, > ügyészségen. Jegyzőkönyvezték is vallomását. Amikor a sűrűn teleírt papírlapokat aláírta, azt hitte, megszabadul az örökösen visz- szatérő gondolatoktól, a szeme előtt makacsul megjelenő képsortól, s nem kelt még egyszer maga előtt látni a történteket. S itt vannak megint. A káli vasútállomás, a vonattal, amely elvitte feleségét szolgálatba. Mezőkövesdre. Aztán a resti. Nem akart bemenni, csak ki- kísérte az asszonykát, s otthon folytatni akarta megkezdett munkáját. Mégis valami húzta befelé, öt jó cimbora fogadta, amikor belépett. — Nézzétek! A Pista! Gyere, koma, igyál egy korsó sört velünk.... Egy korsó, kettő, három, öt... Aztán ugyanennyi féldeci kevert. Egy fél deci rum is ... Az egyik havernál folytatták. Megivott egy fél liter bort... s két társával ismét a restiben találta magát. — Milyen jó, hogy hamarosan zárórát kiáltottak, s nem
