Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-14 / 292. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. december 14., péntek Felelet ? Véletlen, vagy szándékosság? A lényeg ugyanaz: nagyot kell nevetni, ha pillantásunk az egri főutcán, a Vörös Csillag j mozival szembeni két plakátra esik. Ott ugyanis az egyik pia- \ kát ezt hirdeti öles betűkkel: KI MIT TUD?... A feleletet pedig — szintén öles betűkkel — a másikon olvashatjuk: SENKI NEM TUD SEMMIT. — kátai — — MÜSZAKFEJLESZTÉSI és újítási kiállítást rendez­nek december 15-től 30-ig Miskolcon, a Széchenyi utca 60. szám alatti kultúrterem­ben. A kiállításon a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­tériumhoz tartozó közleke­dési vállalatok dolgozóinak újításai szerepelnek. — EGERBEN december ti­zenötödikén és tizenhetedikén tartják az egri városi és járási „Ki mit tud?” verseny elődön­tőjét. Mind a két napon dél­után fél ötkor kezdődik a ve­télkedő az egri SZMT-szék- házban. A versenyen a szóló­szereplők mellett öt zenekar és egy énekkar is fellép. — TÖBB MINT ötszázezer forintot fordított ebben az év­ben saját erőből történő beru­házásra a gyöngyösoroszi Feb­ruár 24 Tsz. Ezt az összeget műhelycsoportok létesítésére, erőgépek vásárlására költöt­ték. — AZ EGER—GYÖNGYÖS- VIDÉKI Állami Pincegazda­ság az egri Kossuth Lajos ut­cából, a volt Terményfor­galmi Vállalat épületéből, új helyére, az „érseki palota” szárnyépületébe költözött. — 800 VAGON szaloncukor­készlettel rendelkeznek a me­gye üzletei, és 50 ezer folyó­méter fenyőfa árusítását már megkezdték az idény-boltok. • — TIZENKILENC brigád versenyez az Egri Lakatos- árugyárban, 8 brigád harcol a szocialista cím elnyerésé­ért. A brigádok versenyét — a harmadik negyedévi eredmé­nyek alapján Bőgős József 8 fős kollektívája nyerte, 112,6 százalékos átlagteljesítmény­nyel. — 500 EZER forint értékben vásároltak a héten növényvé­delmi gépet megyénk földmű­vesszövetkezetei. Többek kö­zött jövőre a földművesszö­vetkezetek gondozásában dol­gozik majd a megye területén két robot-traktor, négy magas- nyomású gépi ßs hetvenegy háti permetezőgép. (Sz.) Gyermekbénulás elleni oltás Egerben Értesítjük a kedves szülőket, hogy 1962. december 14-én, dél­után 4 órától 6 óráig, az Egri Városi Tanács V. B. egészség- ügyi osztályán gyermekbénulás elleni pótoltást tartunk. Oltásban részesülnek az 1959. október 1. és 1962. szeptember hó 30-a között született gyer­mekek közül azok, akik decem­ber hó 10-én és 11-én az oltá­son nem jelentek meg. idő járás jelentés Várható 'időjárás péntek es­tig: Felhős idő, több helyen eső, havazás. Élénk déli, dél­nyugati,- holnap a Dunántúlon már északi szél. Az éjszakai lehűlés az ország keleti felé­ben mérséklődik, nyugaton nem változik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet: nulla—plusz 4 fok között, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: fagypont körül. (MTI) IfSZINHÁZ I« M Ü S O ü. * Egerben este 19 órakor: A BAJADER (Katona-bérlet) A Vili. ÉVKÖNYV 1962. DECEMBER 14., PÉNTEK: SZILÁRDRA 130 évvel ezelőtt, 1832 de­cemberében született GUS­TAVE EIFFEL francia mér­nök, a modern vasszerke­zetű építkezés úttörője. Leg­ismertebb alkotása az 1889-i párizsi világkiállításra ké­szült 300 méter magas, 165 m ívtávolságú és 60 m ív­magasságú torony, amely sokáig a világ legmagasabb építménye volt. Eiffel ter­vezte továbbá a budapesti Nyugati pályaudvar vas­szerkezetét és részt vett a Margit-híd építkezésében. 115 évvel ezelőtt, 18*7. de­cember 14-én halt meg CZAKO zsigmond író, aki romantikus drámáiban ko­moly társadalmi problémá­kat vetett fel (Kalmár és tengerész, 1844; Végrende­let, 1845). Darabjait a kri- Gustave Eiffel és az Eiffel-torony. tika elítélte s végül is 27 éves korában öngyilkos lett. Petőfi és Arany — mint az ő költői, irányzatukhoz legközelebb álló írót — a magyar drámaírás korán elhunyt nagy reménysé­gét, verssel búcsúztatta el. 175 évvel ezelőtt, 1787 decemberében született JAN PUR­KINJE cseh biológus, aki Breslauban az első német élettani in­tézetet megalapította. Munkássága úttörő jellegű a szövettan, az emésztés, a fejlődéselmélet terén; a sejtelmélet egyik megterem­tőjének tekintjük. 55 évvel ezelőtt. 1907 decemberében halt meg WILLIAM THOMSON angol fizikus, aki kísérletei során 1851-ben a tehr- modinamika fontos szabályát fedezte fel, majd bevezette az ún. abszolút hőmérsékleti skálát. Joule-lal együtt az elektromos áram­lás egyik fontos törvényét alkotta meg. cA ku lí'S Majd hétszáz oldalas vaskos .ötét fekszik az asztalon: „Az Egri Tanárképző Főiskola Év­könyve”, s alatta egy római szám: VIII. A most megjelent nyolcadik Évkönyv kétségkí­vül jelentős eseménye a me­gye kulturális életének, de ha­tása kisugárzik a megye hatá­rain túl is, a tanulmányok, értekezések, bibliográfiák ér­tékes summázói a főiskola egy- esztendős munkájának. Mert ez a munka — s ez a legelis- merésreméltóbb az évkönyv­ben is — organikus egységet alkot, mint tudomány és a gyakorlat, a tudományos ku­tatás és eredményeinek alkotó felhasználása a tanárképzés mindennapos gyakorlatában. A Tanárképző Főiskola, amely Észak-Magyarország pe­dagógus ellátását van hivatva biztosítani, s amelynek falai között évről évre újabb és újabb pedagógusnemzedék ne­velkedik fel, nemcsak azt a feladatát látja el, hogy szocia­lista szellemű, a modern tudo­mányban jártas és ahhoz von­zódó, jól felkészült nevelőket bocsát szárnyra, de jelentős tudományos góc is hazánkban. Az itt folyó elméleti és gya­korlati kutatások progresszív szerepet töltenek be közelebb­ről hazánkban a modern pe­dagógia konstruktív szolgála­tában,' de általában a tudo­mány számos más, a pedagó­giát nem közvetlenül szolgáló ágában is. Végiglapozva a vaskos gyűj­teményen, a „nem kebelbeli” számára is rendkívül örven­detes és nyilvánvaló az a tő-" rekvés, hogy végső soron a ta­nulmányok mindegyike azt kutatja és próbál eredménye­sen választ is adni rá, hogyan lehet felhasználni akár a ké­mia, akár a biológia, vagy ép­pen az irodalomtudomány ku­tatásainak egy-egy eredmé­nyét, megállapítását a gyakor­lati oktatás számára. Több mint negyedszáz főis­kolai tanár, köztük nem egy országos hírű, tanulmánya — már a részt vevők száma is tiszteletre méltó — ad kitűnő keresztmetszetet a főiskolán folyó tudományos munkáról és természetszerűleg annak sike­reiről. Igen változatosak, az irodalom alapján is megálla­píthatóan, rendkívül alaposak, elerftzőek, a sémáktól, sablo­noktól merészen eltávolodni tudóak ezek a tanulmányok. Visszatükröződnek bennük azok a döntő és felfrissítő változások, amelyek az elmúlt esztendők alatt hazánk tudo­mányos életében végbemen­tek, s már egymagában ez a tény is igazolja, hogy Egerben, a Tanárképző Főiskola falai között folyó munka szoros és gyümölcsöző kapcsolatban áll hazánk egész tudományos éle­tével, ugyanakkor bátran fej­leszti sajátos, pozitív lokálpat­riotizmusát. Arra vállalkozni, hogy az Évkönyvben megjelent min­den tanulmányt részleteiben és főleg érdeme szerint méltas­sunk, egy másik „évkönyvre” lenne szükség. Lehetőségeink csak annyit engednek meg, hogy néhány, az általános köz- érdeklődésre is számot tartó tanulmányt említsünk meg a többi mellett. Igen érdekes problémát fejteget dr. Somos Lajos „A túlterhelés elleni küz­delem didaktikai problémái” című munkájában, s már elöl­járóban leszögezi, hogy a túl­terhelés csökkentése nemcsak a tantervi követelmények nagyságától, de különböző pszichológiai, didaktikai és módszertani tényezőktől is függ. Rámutat a továbbiak­ban, hogy az oktatásban „ép­penséggel nem az adatok, a részletek teljessége képezi a tudományosság kritériumát, hanem az ismeret helyessége és alkalmazhatósága”. Igen érdekes az a tanul­mány, amelyet Verne művei­nek, illetőleg e művek hatásá­nak szentel a mai nevelési tö­rekvésekkel kapcsolatban dr. Berencz János. A művek és a vemei életmű elemzésével párhuzamosan azokat a pszi­chológiai és pedagógiai vonat­kozásokat kutatja, amelyek igen hasznosan alkalmazhatók a nevelés munkájában. Ugyancsak dr. Berencz foglalkozik egy másik tanulmányában pszichológiai oktatásunk korszerűsítésének néhány problémájával is. Fi­gyelemre méltó tanulmányt publikált az évkönyvben Ko­csis Károly az általános isko­lai orosz nyelvtanítás korsze­rűsítésének problémáival és dr. Molnár József, a nevelő- testületek, nevelőközösségek tevékenységével kapcsolat­ban. Dr. Bakos József prágai ku­tatásai alapján fűz néhány ki­egészítést Dobossy Lászlónak, a Filológiai Közlönyben meg­jelent cikkéhez. Dr. Bakos munkája újabb szempontokat vet fel a Comenius-fordítá- sokkal kapcsolatos vizsgálódá­sok kiszélesítésére. Másik igen érdekes és figyelemre méltó tanulmánya dr. Bakos Józsefnek az Eger név erede­tével foglalkozik, és az „egri név”, immáron, mint fogalom eredetét is kutatja, értelmezi. Feltétlenül említést érdemel dr. Szántó Imre egyik tariul- mánya, „A Habsburg-ségítség szerepe Eger vár 1552-es vé­delmében” címmel, amelyben kimutatja, hogy Eger várát a hazáját szerető nép tartotta meg, és nem a Habsburg-ház üres tervezgetései és megké­sett intézkedései. Dr. Nagy Jó- zséf Hámán Katóval, megyénk kiemelkedő munkásmozgalmi hősével foglalkozik, végigkö­vetve útját születésétől egé­szen haláláig. Az „Évkönyv” természettu­dományokkal foglalkozó feje­zetében dr. Udvarhelyi Károly, dr. Zétényi Ferenc, dr. Szőke­falvi Nagy Zoltán, dr. Horto­bágyi Tibor tanulmányait ol­vashatjuk. Értékes tanulmá­nyokkal szerepelnek az év­könyvben Lökös István, Nagy Sándor, Vajon Imre, Istók Barnabás, dr. Némedi Lajos, Rezessy László, dr. Bende Sán­dor és még többen a főiskola fiatalabb, idősebb tanárnem­zedékéből. A dr. Bende Sándor által ki­tűnően szerkesztett és ízléses VIII. Évkönyv minden érdek­lődést és elismerést megérde­mel. Gyurkó Géza A rakéta teste ott állt a ki­lövőpályán. mint valami ezüs­tös, szárnyas szivar. Körülötte kibernetikusok, asztrofiziku- sok, biológusok, mérnökök, technikusok egész serege, ott álltak az űrhajósok is, hogy pontban 10.00-kor megnyomva a központi vezénylőterem asz­talán elhelyezett gombot, las­san, méltóságteljesen, égig érő robajjal, majd szédületes gyorsaságra váltva útnak in­duljon a Pluto 4. rakéta. — Nagyszerű esemény lesz — dörzsölték kezüket az újság­írók... — Nagyszerű? Kolosszális! — mondta az egyik űrhajós kissé sápadtan. — A nemzetközi együttmű­ködés nagyszerű szimbóluma ez — jegyezte meg az egyik tudós, aki az utolsó ellenőrzé­seket végezte a nyolc ország tudományos és ipari összefogá­sából készült hatalmas raké­tán. A bonyolult műszerek tö­kéletesek voltak, a test políro- zása utolérhetetlen, a hajtó­anyag kiválasztása vitán felüli, az űrruhák minden igényt ki- élégitenek —, állapította meg sorban a tudós és egymás után tette elismerő megjegyzéseit az újságíróknak a testvéri or­szágok kitűnő munkájáról. — Beszállni! — harsant a mikrofon, utolsó ölelkezés, a lift lassan megindul a négy utassal, a szakemberek elfog­lalják helyüket a vezérlőterem­ben, nézik az órát, még öt perc, már csak négy és pontban 10.00-kor indulnia kell a Pluto 4. rakétának, mert egyetlen perc késedelem újabb négy esztendő veszteséget jelent... Már csak három perc: most szállnak be az űrhajósok... Már csak két perc: most zár­ják rájuk a kabin ajtaját... — Halló... halló! vezénylő­terem! — harsog egy riadt hang a mikrofonban. — Mi baj, az istenért! — Nem tudjuk bezárni az ajtót, nem megfelelő kulcsot küldtek hozzá... ...és a rakéta nem indult. A kulcs egy másik rakétához va­ló! Mindkét rakétazárat és kulcsot gyártotta a Fémtömeg­cikk Vállalat. Magyarország! (egri) EGRI VÖRÖS CSILLAG Mbnte Cristo grófja EGRI BRÓDY Senki nem tud semmit GYÖNGYÖSI PUSKIN Halál a Cukor-szigeten GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az elnök úr látogatása A televízió műsora 9.45: Tv-híradó (ism.) 10.00: Telesport (ism.) 10.15: Feltá­madás. II. Magyarul beszélő HATVANI VÖRÖS CSILLAG Aki szelet vet HATVANI KOSSUTH A kilencedik kör HEVES Piros betűs hétköznapok FÜZESABONY Candide szovjet film. 14 éven aluliak­nak nem ajánljuk! 12.00: A jö­vő hét műsora. Hírek. (MTI) AZ ÓRA ELÜTÖTTE az éj­félt. Lassan, méltóságteljesen hallatszottak az ütéseik, s úgy tűnt, mintha a tizenkettedik ütés még sokáig hangzana a szobában, ott bújkálna a sar­kokban, alig észrevétlenül. Jó idő telt el mór, talán ne­gyedórával, talán féllel is el­múlt tizenkettő, amikor Laci lassan megmozdult az ágyon, fölkelt és macskamódra kilo­pakodott a szobából. Margit hallott minden moc­canást és figyelte azt is, ami­kor az öreg falióra elütötte az éjfélt. — Szóval igaz, mégiscsak igaz! — hasított bele a gondo­lat és úgy érezte, megszakad a szíve. Háromhónapos házasok voltak és eddig semmi sem za­varta boldogságukat. Tegnap­előtt éjjel vette észre először, hogy Laci felkelt mellőle, s amikor visszabújt, az ablakon át már derengett a hajnal. Reg­gel csak homályosan emléke­zett a dologra, arra gondolt, ál­modta az egészet, s nem is szólt semmit. Tegnap valamivel éj­fél után ugyancsak megismét­lődött az eset és a fiatalasz- szony szívébe most már egé­szen beköltözött a gyanakvás. Az éjjel le sem hunyta a szemét és nyitott szemmel leste a söté­tet. A szobában sehol sem mu­tatkozott egy szemernyi fény és csak szívének dobbanását hallotta. — Most, most kell figyelnem — gondolta és hangtalanul szá­molni kezdte az óra ütéseit Tíz, tizenegy, tizenkettő ... Igen, jói érzékelt mindent és t hallotta Laci mocorgását, set­tenkedő lépteit, azt is, amikor szinte nesztelenül kiosont az ajtón. — Megcsal! Találkája van valakivel! — dúlták lelkét a gondolatok, és megalázottnak, félredobottnak érezte magát. — Hát csak eddig kellettem neki? Eddig tartott ki mellettem — zokogta és könnyei szinte átáz­tatták a párnát A másik pilla­natban aztán szörnyű erővel csapott ki szívéből a dac, a gyűlölet: — Ha te, akkor én is! Csak először magam győződök meg az igazság felöl. Tudni akarom, ki az a valaki, aki szebb, több­re való a feleségednél? ESZELŐS MÓDON ugrott ki az ágyból, magára kapkodta ruháit, aztán kifutott a házból. Az éjszaka hűvös volt és a faluvégről elnyújtottan, hosz- szan kukorékolt éjfélt néhány megkésett kakas. Margit a kertek félé indult A hold elbújt ugyan a felhők mögött, de azért nem volt egé­szen sötét Észrevette az ár­nyat amely a patak felé köze­ledett — ö az! Megismerte a járá­sát, aztán fától fáig, lopakod­va, mint zsákmányra leselkedő vad, — indult a férje után. — Megcsal, megcsalt... — iobolta a szíve minden dobba­násában és egy pillanatra se tudott megszabadulni a gyötrő, ÍSÉRTE kínzó érzéstől. Ügy érezte, most ölni, gyilkolni tudna és ha meg­foghatná, ha kézbe kaphatná azt a valakit, akkor... A patakhoz ért. Laci már a túloldalon járt, de ő időt enge­dett neki. Hűvös volt az éjsza­ka és csípős szél fújt a hegyek felől. Margit összehúzta mellén ruháit, próbálta megigazítani haját, majd hirtelen arra gon­dolt, mégiscsak abbahagyja ezt a szörnyű játékot, visszamegy, összepakolja holmiját és meg sem áll az anyja házáig. Amint az anyjára gondolt, összeszo­rult a szíve, ö szegény, soha­sem nézte jó szívvel ezt a há­zasságot és csak lánya unszolá­sára egyezett bele mégis. — Szeretem! Értse meg, hogy szeretem, édesanyám! — ma­gyarázta annak idején és a Laci kedvéért még arra is haj­landó volt, hogy a csillag alá menjen esküdni vele a temp­lom helyett. Aztán, hogy az anyja sem ellenkezett, nem volt több akadály házasságuk előtt. Boldogan teltek az első hetek, hónapok és most... Margitban újra feltámadt a dac: — Utána megyek, ha kell, a világ végére is. NÉHÁNY PERC MÚLVA már a tanya felé vezető úton pillantotta meg Lacit. Megállt, elindult, hallgatózott és figyel­te a holdat, amely egyszer el­bújt, máskor eltűnt a fellhőda- rabok mögött T — Szóval, itt van a tanyán a találka — sziszegte és a távol­ban már fel is tűntek a széna­kazlak, a nagy istállók kör­vonalai. Laci most már nem sietett, hanem lépésről lépésre közele­dett a kazlak felé, úgy, hogy Margit csak az útszéli fák mel­lett követhette őt. Időnként megállt, hallgatózott, egyszer egy fa árnyékában cigarettára is gyújtott. A gyufa fénye egy másodpercre élesen villant az éjszakában, de aztán az is el­tűnt — Itt van, itt van a találka — dobolta a szíve. — Itt a puha szénában, ahol a madár se jár, távol a falutól, ahol nem zavarja őket senki... Valahol messziről kutyák ugattak. Fázni kezdett és úgy érezte, belülről reszket. Laci körülnézett, aztán óva­tosan a kazlak árnyékába lopa­kodott. Margit nyomban utána. Testét belefúrta az illatos szé­nába és szabályos lyukat csi­nált a kazalban. — Ez jó hely, innen mindent látok — gondolta. Óvatosan kö­rülnézett, nem jön-e már vala- merről a „harmadik”. PERCEK TELHETTEK EL, talán egy negyedóra is teljes csöndben és némaságban. Egy­szer csak Margit Laci hangját hallotta felcsattanni. — Álljanak meg! Vissza a szénát! A kiáltást zörgés, csattogás követte, majd ismét hallatszott Laci éles hangja: — Nem szégyellik magukat! Tolvajok! Lopnak, mint a szar­kák! Harmadik éjjel figyelem magukat, de ma végre a ke­zembe futottak. A széna itt marad, maguk pedig mehetnek haza. Holnap tárgyalunk majd a tanácsnál. Margit úgy érezte, egy pilla­nat alatt elmúlik körülötte a világ. Egyszerre megértett min­dent és most nagyon, de na­gyon szégyellte magát. — Hogyan is gondolhattam ilyet? — szégyenkezett és elha­tározta, hogy Lacinak semmit sem szabad megtudnia. Meg­várta, amíg elkerül az istállók felé, aztán óvatosan, hogy sen­ki észre ne vegye, lélekszakad­va futott a falu felé. ★ Azon az éjjel Nyerges ' Laci elégedett volt magával. Benyi­tott az istállóba, felköltötte a szénatartóban békésen alvó éj­jeliőrt, és mint aki jól végezte dolgát, hazafelé indult OTTHON AZ ELŐSZOBÁ­BAN le akarta rúgni csizmáit, de aztán arra gondolt, Ijogy még Margit felébredne. Csen­desen lehúzta az otromba jó­szágokat, óvatosan egymás mel­lé állította őket, aztán csende­sen, lopakodva — akár a kísér­tet — visszabújt az ágyba és lefeküdt az asszony mellé. Margit úgy tett, mintha mély álomból ébredne. Karjával át­fonta Laci nyakát, magához húzta és megcsókolta őt boldo­gan, szerelmesen ... Szalay István

Next

/
Thumbnails
Contents