Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

1952. december 8., szombat NEPÜJSAG s A fiatalok értik a szót A „Canzonissima" elmarad ......A következő években tovább szélesítjük azt a rendszert, hogy a főiskolára kerülő hallgatók előzőleg 1—2 évet dolgozzanak...” (Irányelvek V. 32.) Mint minden új, ez is j szokatlan volt eleinte. A j tanárok egy része, a diákok 5 nagy többsége úgy gondol- I kozott, hogy egy-két év az ? érettségi után kiesést je- ( leüthet, s utána nehezebb a I tanulás. De más vélemények ) is hangzottak el. Az idő- s sebb generáció saját példá- I ján mutatta be. hogy az j életben, a termelésben szer- ] zett tapasztalatok és a gya- ) korlat sok esetben az em- í berhez közelállóbbá teszi ■ még az elvont tudományo­kat is. Mi hát a fiatalok véle­ménye, hogyan gondolkod­nak efelöl ők, akikre ép- > pen vonatkozik az irányéi- j vekben foglalt elgondolás. J Sándor Edittel, a dohány­gyár könyvelésén találkoztam. Olyan, mint egy diáklány. Ugyanaz a fekete-fehér szegé­lyes munkaköpeny rajta, ame­lyikben talán iskolába járt. Kereső nő lett belőle, 1200-ért bérszámfejt. — Nem. Egyetlen percig sem mondtam le arról, hogy egyetemre menjek. Már har­madik éve, hogy végeztem a közgazdaságiban. — Azóta, itt dolgozik — egé­szíti ki egyik munkatársa. — Nem lesz furcsa ismét ta­nulni? — Egyáltalában nem, mert abba se" hagytam. Nemsokára kezdődik az egyetemi előkészí­tő és szeptemberben újra je­lentkezem. Közgazdász szeret­nék lenni. Remélem, figyelem­be veszik majd, hogy három évig dolgoztam, mert most ez egy új irányzat. — No, és erről mi a véle­ménye? — Először úgy. gondoltam, hogy nem jó, féltem, hogy el­felejtettem, amit a középisko­lában tanultam. Most már A lengyel főpapok politikai jellegű lépései a Vatikánban VARSÓ: Varsói értesülések szerint a napokban az egyetemes zsina­ton részt vevő lengyel főpapok két politikai jellegű lépést tet­tek. Először is tiltakozást in­téztek az illetékes vatikáni szervekhez a zsinat alkalmából Rómában rendezett uszító cél­zatú kiállítás miatt. Ez a kiál­lítás a szocialista országokban működő katolikus egyház ..vértanúságáról” szól és a többi között sok valótlanságot közöl Lengyelországról is. A másik ilyen lépés a len­gyel püspöki kar tiltakozása a vatikáni államtitkárságon ami­att, hogy az Annuario Pontifi- cio valótlan adatokat közöl Lengyelország nyugati terüle­teinek egyházmegyéiről. Figye­lemre méltó, hogy a lengyel főpapok ígéretet kaptak, az évkönyv 1963-as kiadása ebben a kérdésben komoly és helyén­való változásokat eszközöl. (MTI) MINDIG szívesen hallgattam az idős emberek elbeszéléseit, amelyekben annyi bölcsesség rejlik, amennyi elég az új nemzedék okulására. Meg­tanuljuk tőlük a múlt szenve­déseit, küzdelmeit, s ha helye­sen hasonlítjuk össze a jelen­nel, már elmondhatjuk: meg­értettük, tudjuk, hogyan men­jünk tovább az úton. Abonyi Józsi bácsi életéből talán egy izgalmas regényt is írhatnánk. A jászkiséri do­hányföldektől a Finomszerel- vénygyárig — a nyugdíjig... A munkásszállóban lakik, itt gondnok a felesége. Jelenleg betegállományban van, az or­vos egész kisregényt írt a kór­lapjára. — Hiába, ez az öregség — mondja, s ezzel le is zárta a betegségtémát. A falakon be­keretezett oklevelek, mellettük kiváló dolgozó jelvények ... Hogyan kezdődött? i Ügy, hogy a jászkiséri nagy­birtokosoknak fűzték a do­Politikai botrány egy olasz tv-műsor miatt egészen másként gondolkodom. Három éve ismerkedem gya­korlatban azzal, amit tanul­tam. — És még egy fontos dolog — egészíti ki Edit mondaniva­lóját egy fekete, hullámos ha­jú fiú. — Talán előbb bemutatnám a fiatalembert, — mondja Rá- duly Lajos, a gyár párttitkára. Szintén nem vették fel az egyetemre, s a második éve itt dolgozik az üzemben. — Elnézést kérek az udvari­atlanságért, de nagyon érdekel ez a téma engem, s azért szól­tam bele. A Miskolci Gépipari Technikumban végeztem és a gépészmérnöki karra jelent­keztem. — Társadalmi ösztöndíjat is megszavazott neki a gyár. — No, igen. De én tulajdon­képpen a gyárban töltött évek­ről szeretnék valamit monda­ni. Az, hogy egy sor gyakorlati munkában, a szerkesztésben, a rajzolásban jóval jártasabb vagyok, mint közvetlenül az iskola után, ez nagyon hasz­nos és jó dolog. De az sem kö­zömbös, hogy mint műszerész 1800 forintot keresek havon­ta. Ruházkodom, szakkönyve­ket vásárolhatok ez idő alatt, mert ha felvesznek majd egy­két év múlva az egyetemre, akkor sok mindenre kell a pénz. Ha nem vesznek fel? A katonaság után visszajövök, hiszen technikusra is szüksége van az üzemnek. — Valóban, nem utolsó szempont ez a pénzdolog sem, mért szüleinket is tehermente­sítjük néhány évig azzal, hogy magunkra dolgozunk — ért vele egyet a lány is. Okosan gondolkodó fiatalok, s hogy sokuknak ilyen tiszta és világos elképzelése van az új követelményről, arra jó keresztmetszetet ad a két do­hánygyári fiatal, sőt, Sóskúti Péter válasza is. Mindhárman más-más iskolákba jártak, de úgy látszik, az élet már közös „osztályt” nyitott számukra. Az egri II. sz kórház portá­ján dolgozik most Sóskúti Pé­ter. 1960-ben végzett a Dobó Gimnáziumban és osvostudo- mányi egyetemre jelentkezett. Helyhiány miatt elutasították. — Keresek addig. De még ennél is lényegesebbnek tar­tom azt, hogy ha már az em­ber megpróbálta a komoly munkát, úgy érzem, nagyobb gondossággal készül majd az egyetemen arra a végleges pá­lyára, amit választott. Gondo­lok például arra, hogy hallot­tam, falusi orvosi állások nin­csenek betöltve. A fiatalok szívesebben maradnak váro­son. Véleményem szerint az a diplomás orvos, aki egyetem előtt két-három évig dolgozva nem vesztette el a kedvét at­tól, hogy mégis orvos legyen, annak már valóban hivatása a munkája, s oda Aegy, ahol szükség van rá. Lám, hogy érlel az élet! Az irányelvekben foglaltak is az életből indultak el. A tanács javukat akarja a fia­taloknak, s úgy látszik, a mag termékeny talajra hull. Kiállják a próbát, megérik bennük a végleges elhatá­rozás és a munkában töltött évek majd az egyetem, a főiskola után ' teljesértékü emberként kerülnek oda, ahol várják az új szakem­bereket. Cs. Ádám Cva Csütörtök esténként, úgy ki­lenc óra felé, észrevehetően csökken a forgalom az olasz városok és falvak utcáin. Min­den csütörtökön este 21.05-kor kezdődik ugyanis az olasz tele­vízió legnépszerűbb műsora, a „Canzonissima”. A politikai kabaré-szerű műsort az egyik legismertebb és legnépszerűbb színész, Dario Fo írja és játssza felesége, Franca Rame közreműködésével. Az ismert művészek közkedvelt' műsora azonban az utóbbi időben ma­gára vonta az olasz politikai és gazdasági élet hatalmasságai­nak haragját. Maffia a televízióban A múltkoriban például a Dél-Olaszországban ma is dúló banditaszervezet, a jobboldali politikusokat kiszolgáló maffia került „terítékre”. Mi sem ter­mészetesebb, mint hogy egyes miniszterek, jobboldali pártok és újságok támadást intéztek a művészházaspár ellen, mert szatirikus műsorában bírálni merészelte a kormány tehetet­lenségét, halogató taktikáját a maffia felszámolásával kapcso­latban. A tv-nézők milliói azonban a „Canzonissima” pártján álltak, és a művészeket ért támadás után ezrével özön­löttek a levelek és táviratok a baloldali lapok szerkesztősé­geibe, hogy egyetértésükről és együttérzésükről biztosítsák Franca Rame-t és Dario Fo-t. Még jóformán el sem csitult a felháborodás zaja, amikor nemrég újabb botrány tört ki a műsor körül. Az építési vállalkozók közbelépnek Csütörtökön, november 29-én este a bájos bemondónő an­gyali mosollyal közölte, hogy Dario Fo és Franca Rame „le­mondta” a Canzonissima soron következő műsorát, amiért a tv igazgatósága sajnálkozását fejezi ki. Az elmaradt műsor­ban egy szatirikus jelenet sze­repelt volna arról, hogy az épí­tési vállalkozók kockázat nél­kül milliárdokat harácsolnak össze spekulációik révén. Az érdekellek azonban „nem tartották ildomosnak”, hogy nem egészen tiszta ügyeiket a tv-nézők sok milliós tábora előtt szellőztesse a két művész, és közbelépésükkel elérték, hogy á televízió igazgatósága az utolsó pillanatban vissza­vonta a műsorengedélyt. Az olasz építőmunkások ugyanis ezekben a napokban tárgyal­nak a munkaadókkal bizonyos gazdasági követelések teljesíté­séről. Mivel a döntés nem szü­letett meg, a televízió vezetői azt akarták, hogy a szóban forgó jelenetet halasszák el. De Fo nem egyezett bele. s így az adós elmaradt. Bonyodalom a képviselőházban Az eset az egész ország köz­véleményét felrázta, és ország­szerte újabb támadás indult a haladó művészek és politiku­sok részéről a megalázó és ön­kényes cenzúra ellen; illetve a jobboldal részéről a két nép­szerű színész ellen. Az olasz képviselőházban a múlt hétvé­gén kommunista és szocialista képviselők interpelláltak Fan- fani miniszterelnöknél a „Can­zonissima” kapcsán a jogtalan és művészetellenes cenzúra mi­att. A Fo-házaspár Milánóban tartott sajtóértekezletén el­mondotta, hogy a tv vezetői minden műsoruk forgatóköny­vét ismerték és előzetesen jó­váhagyták, bár sohasem hiányzott a „gyúrás”, hogy a politikai „pikantériák” helyett valami mást adjanak elő — esetleg olyant., ami nem ké­nyes a jobboldali politikusok­nak és a nagytőkéseknek. A haladó olasz közvélSmény és sajtó az eset kapcsán hang­súlyozza, hogy véget kell már vetni a reakcióellenes bátor művészi alkotások üldözésé­nek, és törvényes garanciákat kell teremteni a cenzorok ga­rázdálkodásai ellen. (todero) BONNI NÉVJEGY ^Mátda-fuifLi szevaiád Már húsz perce elénekelték a Lavotta- szerenádot, és még Sehol semmi. Egy szál vacak gyufa sem gyulladt meg, pedig Marika igazán nem hálátlan teremtés. Nyolc évvel ezelőtt is, amikor a lakás­szentelésnél tönkre­énekelték a szomszé­dok idegeit, olyan csodálatos pálinkát adott nekik, hogy... de erről nem is érdemes beszélni. Most éppen a név­napja van. — ö most tartja, decemberben. — Hej, de halkan esd a csendes éjben... Egyikük jobban énekli, mint a másik, quartet ide, quartet oda, Schubert már csak azt gyaníthatja ott lent, hogy az ö stílusában írták, ezt a a szerenádot, de sem­mi esetre sem vállal­ná. Esd a négy ember, esd, hideg decemberi köd szivárog a gal­lérjuk alá, és a nyir­kos levegő, és az át­kozott rekedtség már teljesen elmosta a különbséget a négy szólam között. Mert négjJ szólam­ban énekeltek. A te­nor már csak abban különbözött a basz- szustól, hogy annak vastagabb volt a sál- ja és gyakrabban kö­högött. De sem az ablak, sem az ajtó nem nyílt ki, a villanyt sem gyújtották fel, csak egy kutya kezdett vi­sítani a másik utcá­ban ... — Az élet úgyse más, Mint egy csuda csalfa délibáb — Délibáb, déli­báb, — bambul el a tenor, — de jó lenne most egy üveg Déli­báb sör. Igaz is, mi­ért nem ad a Mária Délibábot. Es már a Lavotta­szerenád dallamára gondolkodott] mert a nyelve nagyon tüzelt a szomjúságtól, a fü­le meg a hidegtől. — Mert szeretnék május éjszakáján... Hej, de letépni minden orgonát Hejde, minden hiá­ba. Most már csak úgy ötletszerűen, dacból énekeltek, a bundás- kesztyüs tenornak az is megfordult a fejé­ben, hogy valaki van ennél a Marikánál, különben miért nem nyitja ki az ajtót. De azért hősiesen darálták a május éj­szakáját, amelyhez nagyon illik a bűvös álom, legalább any- nyiia, mint ehhez a ködös decemberhez a dupla konyak, meg a meleg szoba. — Lehetéhépni mihinden orgohonnát. Már vagy hetedszer tépték az orgonát a zuzmarás magyar éj­szakában, amikor va­lami furcsa dolog tör­tént. Először a basszus esett hanyatt, őt a lendületével sodorta el az a magas, vállas izomkolosszus, aki ki­vágódott a kapun. Az­után az egyik, tenor kapott egy szörnyű balegyenest, majd sor került a másikra is. A baritonhoz hozzá sem kellett nyúlni, az ijedtségtől is összeesett. — Mit óbégatnak? Barmok!? Letépni az orgonát!? Hülyék. A boxbajnok külse­jű ember a józan ál­latok fajtájából, lát­hatóan elégedett volt munkájával, s amikor a vendégek nagy ne- nehezen eldadogták, hogy miért énekel­tek, még egy mosolyt sem sajnált tőlük. — Maguk barmok! A Mária, nem itt la­kik! Az utca másik végén! (garas) NYUGDÍJ előtt hányt. Fillérekért. Édesapja évi keresete évi 1100 korona. Eb­ből kellett eltartania négy gye­reket, biztosítania tanulásukat. Szülei azt akarták, hogy tudjanak a gyerekek, kapják meg mindazt, amiről nekik le kellett mondaniuk. Józsi bácsi Szolnokon fejezte be a gimnáziumot, majd négy évig tanuló volt a vasútnál. — Amikor kitört a forrada­lom, jelentkeztem a szolnoki Vörös Őrségbe, majd a harcok idején lőszervonat-kísérő vol­tam. A Tanácsköztársaság bukása után sokáig nem hagyták nyug­ton, Többször félholtra verték az „ébredő magyarok”, vagy a csendőrök. Csehszlovákiába ment. Iglón tagja lett a kom­munista pártnak, de a terror nem hagyott lehetőséget a párt munkájának. Szlovákiában be­járt néhány várost, hol itt, hol ott dolgozott. Kassán érte a második világháború. Szükség volt a munkájára, felmentet­ték a katonai szolgálat alól. de AZ UTOLSÓ bevetésre őt is elvitték. Az a század azonban, amelyiknél szolgált, átállt a szovjet hadsereghez. Jassiba vitték fogságba, s csak 1945 közepén került haza — már az új életbe... Szíwel-lélekkel vett részt az építésben. Élettapasztalatai nagyszerű támaszt adtak mun­kájának. Dolgozott a Hatvani Cukorgyárban, gépállomás­vezetői tanfolyamot végzett — s aztán az épülő Berva lett a végső munkahelye. Sokáig volt párttitkár... majd, egészen a mai napig minőségi ellenőr beosztásban dolgozott. Az ellenforradalom alatt el­lene indított rágalomhadjárat megbukott, s menesztették a „munkástanács elnökét...” Nagyon sajnálom, hogy Abo­nyi bácsi életének csak a ge­rincét mutathattam be, holott minden egyes csekélységnek látszó epizód is aláhúzná azt az egyöntetű vélemény; egyike azoknak az embereknek, akik­től sok minden szépet, és jót lehet tanulni. Egyszerű ember, akinek bőven kijutott a szen- vendésekből, s aki okult belő­lük. Most nyugdíj előtt áll. A megérdemelt pihenés előtt. Amikor számot vet eddigi élet- útjáról, elbírálja önmagában cselekedeteit. — Nem búcsúzom örökre a vállalattól... érzem, hogy itt megbecsültek... S ha ezután is igényt tartanak rám, én szí­vesen segítek. Mert nem jó egyedül... ABONYI BÁCSI soha sem lesz egyedül. Nem szakadnak el tőle azok, akikkel együtt dolgozott. Mert szerették. (kátai) , 1X2 December 15-én kezdődik a # > nyolchetes, nagy téli totópályázata. Tanít ! Szórakoztat ! Nyerhetl December 15-től február 15-ig hetenként négyszer jelent-1 kezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három kérdést) teszünk fel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pá- j lyázóinknak kell majd kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre ( melyik a helyes válasz: 1, 2, X ? vagy Egy kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként mind a 12 kérdésünkre helyes feleletet ad, tehát akinek teli­találata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és könyv- jutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyertesek névsorát. , ★ ? Akik nyolc héten keresztül részt vesznek pályázatunkon, azok sorsolás útján nyerhetnek: 96 PONT: I. díj: 14 napos tengerparti üdülés Bulgáriában, Romániában, vagy a Szovjetunióban (vá­lasztás szerint). II. díj: 8 napos külföldi utazás Csehszlovákiába, Lengyelországba, vagy a Német Demokra­tikus Köztársaságba (választás szerint); III. díj: Világvevő rádió. 80-TOL 95 PONTIG: 1 db fényképezőgép, 1 db kerékpár, 1 db vili any borotva. 60-TOL 80 PONTIG: 1 db 500 forintos vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlási utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány, VIGASZDIJ: 100 értékes tárgynyeremény. Nyilvános műsorral egybekötött nyereménysorsolás Eger­ben, 1963. február 25-én, hétfőn. A pályázat szelvényes. Vegyen részt ön is a Népújság nyolchetes nagy téli totó­pályázatán. Tanít! Szórakoztat! Nyerhet! IX2

Next

/
Thumbnails
Contents