Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-04 / 283. szám

NßPÜJSÄG 1963. december 4., kedd Uwnytrespok HMM Tervszerűség ! — Egészen Pesten érzem ma­gam — jegyezte meg ismerő­söm az elmúlt napokban, ami­kor Gyöngyös Fő terén sétál­tunk. A mondatából kiérződö gúny a Fő tér járdáját „csatatérré” változtató kábel-lejéktetőkre vonatkozott. Nem az a furcsa, hogy Gyön­gyösön új kábelt fektetnek le, hanem az. hogy alig néhány hónapja hozták rendbe a Fő tér megviselt, sok helyen szé­les repedésekkel tarkított jár­dáját, s a felújítási munkák befejezésével, az immár új jár­dát, nagy területen ismét fel­szedték. Még egy dologtól tartanak a város lakói: a kábel-lefektetés befejeztével másod ízben elké­szült járda után javítják majd még a gyalogjáró alatt húzódó szennyvízcsatornákat ? Ugye, nem? (t. i.) — NAGY AKTI VA-értekez- letet tartanak ma a Bélapát­falvi Cementművekbett, ahol Horváth Jenő főmérnök is­merteti a feladatokat. Az ér­tekezleten részt vevők közö­sen beszélik meg a nagy­javításokat. — A MÁTRAV1DÉKI Szén- bányászati Tröszt petőfibányai központi szénosztályozójának brigádja, a Petőfi-brigád nemrégiben a fokozottabb tisztántermelésre tett ígéretet. Vállalták, hogy személyenként 12 kg meddővel többet szed­nek ki a lignitből, mint eddig. — A KISKERESKEDELMI vállalatok a karácsonyi vá­sárra készülnek. Gyöngyösön az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a Lenin úton. és a piactéren tart alkalmi árusí­tást, Hatvanban pedig a Hor­váth Mihály úton. — JÓL SIKERÜLT ismeret- terjesztő előadást rendeztek az elmúlt héten Tamáleleszen. Nagy István igazgató az álta­lános iskolák feladatairól tar­tott előadást a megjelent 63 szülőnek. (K. B.) — DECEMBER 7-ÉN nyí­lik meg Egerben, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának székházában a műszaki cik­kek kiállítása. A négynapos kiállítás első napján árube­mutató és kultúrműsor lesz, amelyben neves fővárosi mű­vészek is fellépnek. * — A GYÖNGYÖSI Bugát Pál Kórház dolgózói a kong­resszus után is folytatják a felvilágosító előadássorozato­kat, amelyet a VIII. kongresz- szus tiszteletére ajánlottak fel, Legutóbb Gyöngyöspatán, dr. Tímár Ilona ideg-elme orvos tartott előadást az alkoholiz­musról. A mintegy kétszáz né­ző előtt levetítettek két filmet is. — 80 ASSZONY vett részt legutóbb a termelőszövetke­zeti akadémia előadásán An- dornaktályán. A termelőszö­vetkezeti asszonyok közül több mint harmincán végzik az általános iskola hetedik— nyolcadik osztályát. — AZ EGRI vasöntöde már november 24-én eleget tett egész évi tervkötelezettségé­nek. December hónapban fon­tos megrendelésekre a Borsod- nádasdi Lemezgyárnak, a Mát- ravidéki Fémműveknek, az Egri Lakatosárugyárnak, s több kisebb-nagyobb üzemnek, — s mindenekelőtt saját válla­latának, a Budapesti és egri Hajtóműgyárnak — készítenek több tonna súlyú öntvényt. Ezt már terven felül adják az ön­töde munkásai. Milyen legyen az elnök? Kísérő szavak egy jó szándékú, de rosszul sikerült kötiyvhöz Időjárás jelentés A Meteorológiai Intézet je­lenti : Várható időjárás kedd estig: Felhős idő, főként az ország déli felében több helyen hava­zás. Mérsékelt keleti szél. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet nulla—mínusz 3 fok, várható degalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet délen mínusz ■—6, északon mínusz 7—12, a főváros belső területén mínusz 1 fok között. (MTI) A KÖNYVET, amelyről szól­ni szeretnék, Tanner József írta, és hatezer példányban lá­tott • napvilágot a Kossuth Könyvkiadó kiadásában. Címe: Milyen legyen az elnök? Ez a munka megjelenése óta ! kiváltképp a Heves megyeiek (körében keltett feltűnést, egy­részt azért, mert a .szerzőt — aki idevalósi születésű — hosz- szú és eredményes közéleti munkássága révén sokan isme­rik, másrészt a könyv példái­nak többségét megyénkből, Egerszalókról veszi, tehát e munka sok embert érint köz­vetve vagy közvetlenül. Gon­dolom, helyén való lesz elmon­dani elöljáróban azt is, hogy Tanner József könyve a me­gyében, de különösen Egerben és Egerszalókon többekben élénk nemtetszést váltott ki, és egymás után érkeztek a levelek a megyei pártbizottsághoz, amelyekben határozottan két­ségbe vonják a könyvben fog­lalt példák igazát és személy szerint is megbántva, sőt rágal­mazva érzik magukat. A napokban egész napos vi­tát rendeztek a megyei párt- bizottságon e könyvről, ame­lyen a megyei pártbizottság több vezetőjén, szakemberén kívül megjelent a szerző, és a Kossuth Könyvkiadó képvise­lője is. A vita Egerszalókon folytatódott, ahol a szerző a község dolgozóival, a termelő- szövetkezetek tagjaival talál­kozott. Nincs szándékomban erről a steles körűnek mond­ható vitáról — amely, sajnos, csak a könyv megjelenése után zajlott le — beszélni, említést is (előszóképpen), csupán azért tettem róla, hogy megyénk ol­vasóközönsége, az említett le­vélírók is értesüljenek arról, hogy az illetékesek megnyug­tatóan foglalkoznék az üggyel. E BEVEZETŐ után magához a könyvhöz fűznék néhány gondolatot. Elsősorban arról, hogy Tanner könyve a legjobb szándékkal íródott. Azzal az elképzeléssel készült, hogy va­lamilyen eligazítást, útmutatást nyújtson az ország több ezer termelőszövetkezeti elnökének a szövetkezet vezetéséhez. Mindezek kifejezéseképpen így kapta a könyv ezt a címet: Milyen legyen az elnök? Nem csoda, ha elsősorban a tsz-el- nökök, a szövetkezeti gazdák fordultak érdeklődéssel e mun­ka iránt, azt remélve: kézhez kapnak végre egy könyvet, amely segít eligazodni a szö­vetkezeti vezetés bonyolult kérdéseiben. A könyv második pozitívuma, hogy pedagógiai vonatkozásban is próbál köze­ledni a nagy kérdés megvála­szolásához és fontosnak tartja, hogy az elnök ne csak jó gaz­dasági vezető, hanem egy ki­csit pedagógus is legyen, aki tud bánni az emberekkel. E munkával szemben mégis sok fenntartással, sőt, bírálat­tal kell élni. Mindjárt az elején egyik főbenjáró bűnként emlí­teném meg, hogy a könyvben szereplő és a Heves megyéből, Egerszalókról hozott példák jelentős része nem fedi a való­ságot. Márpedig egy írásnál, — de még inkább egy országosan forgalomba hozott könyvnél — nem lehet csupán bocsánatos szépséghibaként elkönyvelni a valótlanságokat, még akkor sem, ha azok nem kifejezetten rossz szándékkal, csupán ala­pos körültekintés hiányában kerültek oda. Sok helyen meg­lepő a könyv hangja is. Olda­lakon keresztül szinte kioktat­ja az olvasót, szájbarágó, itt- ott parancsoló hangnemben beszél. Másutt naív, mosolyra derítő, kis iskolás módon ma­gyaráz. Egy példát: „Hajnalban töltse meg az elnök a literes üveget pálinkával és ha öt órá­ra tűzték ki a kezdést, ő állít­son a tábla sarkára már há­romnegyed ötre. Köszöntse az érkező tagokat hangosan: jó reggelt, emberek!... És tart­son ilyesféle beszédet: „Ked­ves elvtársak! Ma nehéz mun­kába kezdünk. Arra kérek mindenkit, becsületesen dol­gozzék! De, hogy jobb kedvük legyen, egy kis ajándékot is hoztam! A zsebéből húzza elő a literes üveget, meg a féldecis poharat. Azután sorban, min­denkit kínáljon meg. Kezdheti így. Antal bácsi! Maga a leg­öregebb, ezért magát illeti az első pohár! Egészségére!” Ezek után joggal kérdezheti bármelyik elnök: minek néz engem az író, hogy óvodás módra oktat, sőt, még arra is figyelmeztet, el ne felejtsek köszönni. A KÖNYVBŐL Jútűnik, hogy a szerző jól ismeri a népszokásokat, a locsolkodást, stb. és azok ápolását, haladó hagyományként való fenntartá­sát úgy kívánja megoldani, hogy a szövetkezet elnökével gyakoroltatja ezeket. Ügy gon­dolja, talán ezek szerzik majd meg az elnök népszerűségét. Legyen szabad itt is idézni: „Mennyi színt vihet a terme­lőszövetkezet életébe, ha ilyenkor, korán reggel az el­nök nyakába veszi a falut, és a termelőszövetkezeti lányokat, asszonyokat meglocsolja. Nem árt a tekintélyének, ha két- három cigányt, vagy egy har- monikást is visz magával.., azután ahol még szokás, a lá- nyokat-asszonyokat locsolja meg friss kútvízzel, de aztán vegye elő a kölnisüveget is ... Ahol vidámabb menyecskére .talál, azzal forduljon is egyet- kettőt, azért vannak ott a ze­nészek ... A borivásra azon­ban vigyázzon, mert sok hely­re el kell mennie és az asszo­nyok a berúgott embereket nem szeretik ... Ha ezt ügye­sen és szépen végigcsinálja, az asszonyok szívesen kijelentik: derék ember a mi elnökünk!” Ezek után joggal merül fel a kérdés: hát ilyen legyen tény­leg az elnök? Ezek a legfonto­sabb módszerek, eljárások, amelyek tekintélyt, tiszteletet adnak egy termelőszövetkezet elnökének? Idézhetnénk még a könyvből több olyan példát, amely a régi népszokások fel­elevénítőjévé, népi figurává akarja tenni az elnököt. A sok közül csupán egyet emlí­tek még meg: „Gondolom, nö­velhetné a közösségi érzést, ha ilyenkor hóna alatt egy kis csomaggal — amiben az újszü­löttnek szükséges kelengye, apró nadrág, harisnya, főkötő, cipő, kesztyű volna — a roko­nok között az elnök is beállí­tana, és az ajándék átadása közben jó egészséget kívánna a lábadozó asszonynak.” Ez is mosolyra derítő, hiszen az el­nök nem lehet mikulásfigura, aki házról házra bekopog az ajándék-csomagokkal. Erre nincs is ideje! Véleményem szerint, a mi szövetkezeti pa­rasztjaink nem ajándékcsoma­gokat várnak az elnöktől, ha­nem sokkal inkább azt', hogy értse a dolgát, tudjon gazdál­kodni, legyenek okos elgondo­lásai, harcoljon a szövetkeze­tért és együtt a tagsággal, biz­tosítsa, hogy évről évre növe­kedjék a jövedelem. Bátran állíthatom, hogy abban a szö­vetkezetben, ahol 14 forintot ér egy munkaegység, az elnök hiába visz babakelengyét, ajándékot, de nem sok öröme lesz a húsvéti locsolkodáskor sem a sok panasz és szemre­hányás miatt. Bölcsen jegyezte meg valaki: „nagykorúak már a mi parasztjaink, ezekkel nem lehet így bánni.” A szerző által rajzolt elnök­figurára azt kell, hogy mondja az olvasó: nem, ne ilyen leiyen a mi elnökünk! Tanner József könyvében bátran nyúl a tör­ténelmi példákhoz, s Rákóczit, Makarenkót, Kossuthot állítja követendő példaként. véleményem szerint sok­kal nagyobb eredményt ért volna el, ha leírja, hogyan dol­gozik az a Vas, Zala, vagy ép­pen Heves megyei elnök, aki jó eredményeket mutat fel a gazdálkodásban, akit szeret­nek, tisztelnek az emberek, s akinek vezetése mellett jó módban él a tagság, a falu. ír­ni kellett volna arról, milyen kapcsolata van itt az elnöknek a brigádvezetőkkel, a munka­csapatvezetőkkel, hogyan törő­dik a fiatalokkal, az öregekkel, és mit tesz az asszonyok egyenjogúságáért? Ezek a dol­gok azok, amelyek megadják az elnök tekintélyét, nem pe­dig a locsolkodás. Érdekes, hogy a Heves megyei példák csaknem mind negatívak, no­ha Heves megye sok tekintet­ben országos első helyet, te- | kintélyt vívott már ki. Éppen ! falusi ez®rt érthetetlen, hogy a szer­ző saját falujában, de az egész | megyében sem talált egyetlen j jó példát könyvéhez. Kétségtelen, tartalmaz a könyv általános igazságokat, erkölcsi normákat, amelyeket az elnöknek követnie kell. Igazságosság, feddhetetlenség, emberség, stb. Ezeket viszont kinyilatkoztatás formájában, vagy szájbarágó formában az olvasó elé tárni, mulatságos dolog. Sem szándékom, sem jogom nincs tanácsokat adni a kiadó­nak, viszont, mint olvasó, megemlíteném, hogy a jövő­ben hasonló, százezreket érin­tő, fontos problémákat fejtege­tő könyv kiadása előtt jó lenne tanácskozást, ankétot tartani az olvasókkal, s kikérni minél több ember véleményét. VÉGEZETÜL még annyit: hogy ez a munka, bár szándé­kaiban elismerésre méltó, de valójában nevetségesen naiv, s ezek után, képtelen volt vá­laszt adni a felvetett kérdésre: milyen legyen az elnök? A jó szándék mellett sokkal több körültekintésre, igazságszere- tetre, szakismeretre, a mai fa­lu életének alaposabb ismere­tére, és hadd tegyem hozzá, lé­nyegesen több írói készségre is szükség lett volna. Szalay István 1962. DECEMBER 4. KEDD; BORBÄL.Y 65 évvel ezelőtt készítette el több mint tízévi kísérletezés után RUDOLF DIESEL német mérnök a gázolaj tüzelőanyag­gal működő, úgynevezett Diesel­motort, amelynek működésé­nek lényege az, hogy a dugaty- lyú a hengerbe levegőt szív, azt összenyomja, majd a forró hen- gerterbe befecskendezi a tüze­lőanyagot. A gázolaj nem rob­banásszerűen. hanem egyenle­tesen, nyomással nyomja vissza a dugattyút. A Diesel-motor jellemzője, hogy karburátora és gyújtógyertyája nincs. 185 évvel ezelőtt, 1777. decem­ber 4-én halt meg ALEK- SZANDR SZUMAROKOV orosz író, akinek drámái az orosz színművészet és irodalmi nyelv Az első Diesel-motor. fejlődésének szempontjából igen (Foto: Német Múzeum, München) jelentősek. 170 évvel ezelőtt, 1792. december 4-én halt meg PECZELY JÓ­ZSEF író, a Mindenes gyűjtemény című folyóirat szerkesztője. Legmaradandóbbat a tanítómesék gyűjteményével alkotott. 50 évvel ezelőtt, 1932-ben é napon halt meg GUSTAV MEY- RINCK német író. Szatirikus novelláival tűnt fel (Német nyárs­polgárok csodakürtje), később meglepő cselekményű; szokatlan stílusú regényeket írt (Golem, A zöld arc). ‘fSZINMÁZ; W * AA í_> S O t?-- * Délután 15,30 órakor: Karácsonyi vőlegény (Kisfaludy-bérlet) EGRI VÖRÖS CSILLAG Esős vasárnap EGRI BRÖDY ördögcsapda GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Adua és társnői HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nagyravágyó asszony HATVANI KOSSUTH Hófehérke és a 7 törpe PÉTERVÁSÁRA Zendülő fiatalok A televízió műsora 17,50: A Magyar Hirdető mű­sora. 18,00: Iskolásak műsora. 1. 100 (kérdés — 100 felelet. Fő- szerkesztő öveges József. 2. Fe­jedelmi bálvány, avagy njpzai- kok az emberi butaság történe­téből. 19,00: A titokzatos mun­katárs... 19,30: Tv-híradó. — 19,45: Mezőgazdászok fóruma. 19,50: A tv mesekönyve. 19,55: Tv-mágazin. 20,25: Mese a 12 találatról. Magyar film. 21,55: Orvosi tanácsok a házi beteg­ápolásról. Előadó: dr. Silhawi Tibor. 22,05: Hírek. A tv-híradó ismétlése. (MTI) Befeleződtek az őszi falusi könyvhetek „Hivatalosan” már befeje­ződtek a megyében a f alusi könyvhetek: szombaton Verpe- léten találkozott olvasóival Solymár József, a Megöltek egy leányt írója, vasárnap pedig Markazra látogatott, ahol á községi kultúrotthonban há­romszáz emberrel beszélgetett munkájáról, írói útjáról, ter­veiről. Az utolsó napokban több ezer forint értékű könyvet ad­tak el a földművesszövetkezeti könyvbizományosok: a két hó­nap alatt eladott könyvek ér­téke több mint százezer forint. CJieri bácsi búi dobsát ja EGY KULTÚRHÁZAVATÁS MARGÓJÁRA i AZ ÜNNEPSÉG megkezdése előtt a csodálatosan nagynak látott előcsarnokban mozdulni sem lehetett. Mint bejelentet­ték: fél óra múlva kezdődik a reggelig tartó avatóbál... Varga Feri bácsi, a fiatalok körében nagy örömmel foga­dott szavakra elmosolyodott. Kinn az előcsarnokban kézen fogta feleségét, s elindultak az iskola felé. Nem nekik való már a tánc, egy kicsit fiatalabb lábak kellenének ahhoz — gondolták. Sokkal jobb lesz leülni egy pohár bor mellé, s beszélgetni a múltról, s erről a mai ünnepről. Vacsora után lassan kezdtek peregni a szavak a hatvanhat éves veterán ajkáról. — Jóképű legény ez a Szoko- lov őrnagy, — mondta. — Nem is gondoltam, hogy eljön hoz­zánk az évfordulóra, s a mű­velődési otthon avatására. De még fel is szólalt. Jól megta­nult magyarul. Nem kellett neki tolmács, sőt, ő jelentette be a vendég szovjet katonák műsorszámait. — Mikor vége volt a műsor­nak, szerettem volna leülni egy sarokba, s beszélgetni Szokolov őrnaggyal. Mit mond­hatnék neki? Csak annyit, hogy nézzen körül itt a köz­ségben. Kocsis László, a párt­titkárunk, Pethes István, a já­rási tanács vb-elnöke elmon­dották beszédeikben, mi min­dent köszönhetünk a felszaba­dulásnak. A többi között ezt a művelődési otthont is, amit ma avattunk. — JÓZSEF ATTILA nevét adták az otthonnak és büszke lesz rá az egész falu, hogy épp akkor nyithatták meg' mindenki előtt, amikor a költő halálá­nak huszonötödik évforduló­jára emlékeztek mindenütt. De ez csak egy a sok közül. Itt Adácson, 1944 tele óta sok más is történt... — Summás, napszámos em­ber voltam magam is, mint itt sokan mások. Ha itthon nem volt munka, mentünk Pestre sokszor az utca kövén feküd­tünk, az volt a szállásunk. Csak nagyobb darab kenyérről álmodoztunk, nem arról, ami most körülvesz, s természetes­nek tűnik... Volt orvosunk itt a faluban, de rendelő nél­kül. Hol egyik, hol másik pa­rasztház konyhájában, vagy szobájában fogadta a betege­ket. A felszabadulás után segí­tettünk, hogy egy házat vásá­roljon, s berendezkedjen... A község felében nem volt jár­da. Négy és fél kilométernyi hosszúságban újat építettünk. Iskola is épült, egy artézi tót­tal gyarapodtunk, egyet meg felújítottunk. A csepeli mun­kások a régi iskola bútorait teljesen kicserélték. Űj gyógy­szertárunk, postaépületünk ve­tekszik bármelyik városival. Ezekről beszélnék Szokolov őrnagynak. Amikor felszólalt, azt mondta, tizennyolc évvel ezelőtt — maga is az erre elő­retörő harmadik ukrán front harcosa volt. Nem hittem, hogy ennyi idő után részt tud venni a mi évente megismét­lődő felszabadulási ünnepsé­günkön, és éppen akkor, ami­kor azt először tarthattuk az új művelődési házban. — Ebben az új épületben is körülvezetném. Elmondanám, hogy a színházterem, az öltö­zők, a klubhelyiség, a könyv­tár, az igazgatói iroda, az olva­sószoba, az előcsarnok, tulaj­donképpen mind a mi forint­jainkból épült. Éveken át több mint egymillió forintot tettünk el szorgalmasan takarékoskod­va, a községfejlesztési alapból* csakhogy a fiatalsággal közös vágyunk végre valóra véljék. Megmutathatnám az épületet az ugyancsak vendégségbe jött Aida Lopez elvtársnőnek is. Ö, mint a kubai nevelés­ügyi minisztérium munkatársa* a szakember szemével sem ta­lálhatna sok kifogást... Azt mondják, január elejétől rend­szeresen kijár majd ide az egri színház. A nagyteremben ren­dezik ezentúl a mozielőadáso­kat is. Lesz itt élet, már a jö­vő héten is, hiszen alig győz­tük kivárni az avatás napját... Vagy feleslegesen beszélnék csak? Lehet. Mert azt hiszem, jól körülnézett, s velünk örül minden vendégünk. Az idős harcos, akit 1919-ben hitvallása miatt megbotoztak, majd utána két évig rendőri felügyelet alatt tartottak, elré­vedezett. Ki tudná megmonda­ni, melyik emlékénél időzött gondolataiban? NEVÉT HALLVA nézett szét ismét az iskolateremben. Mol­nár Jenő, a párt járási titkára, s Gyóni László községi tanács­elnök szorították meg a kezét; — Feri bácsi, maga is eljött az ünnepre? — kérdezték. — Ennek igazán örülünk ... A válasz csak öreges, boldog mosoly volt. Ezt mondta:- - A legjobban én örülök, hogy megértem ezt az új mű- "elődési otthonban rendezett* szép felszabadulási ünnepet.. * (weidmger)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents