Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. december 30., vasárnap Udvarias vendéglátás — Hiába, vannak még udva­rias emberek, — jegyezte meg a minap egy idősebb férfi az egri Vadászkürt vendéglőben, amikor ebéd után távozóban az egyik fiatal pincérfiú ud­variasan felsegítette kabátját. Valóban. Dicséret illeti a Vadászkürt személyzetét, akik udvariasak, és a vendégek ka­bátját is felsegítik. Ügy lát­szik, ők tudják, hogy az udva­riasság nem kispolgári csöke- vény, hanem szép vonása a mi társadalmi életünknek is. (szalay) — KIJAVÍTOTTÁK a Bél­apátfalvi Cement- és Mcsz- mü és a kőbánya közötti drótkötélpályát. Ezt a mun­kát a téli nagyjavítások ke­retében végezték el. Jelenleg a lakatosok egy exkavátor javításán dolgoznak, amelyet e hónap végére fejeznek be. — KÖZEL 100 EZER forin­tos költséggel bővítették az idén az Egri Vas- és Fémipari Ktsz háztartási kisgépeket és hűtőgépeket javító részlegeit. Jövőre nagyobbitják a javító­részlegek műhelyeit: igy nagy műhely nyílik a dr. Hibay ut­cában és a Dobó utcában, — 3500 NÉGYZETMÉTER alapterületű raktárát építe­nek a Hatvani Konzervgyár­ban. Az idén az alapozási munkálatokat fejezik be, és 1963-ban mintegy 4 és fél millió forint értékű munkát végeznek. — 1962-ben U EZER pár, úgynevezett „kónuszos” sarkú, fekete férfi félcipőt ké­szített az Egri Cipész Ktsz. A könnyű, ragasztott műanyag­talpú cipő megnyerte a vevők és más cégek tetszését is, és az év második felében már a budapesti Vörös Hajnal Cipő­ipari Ktsz és a Szombathelyi Cipőgyár is előállította a nép­szerű termékeket. — NAGYSZABÁSÚ szil­veszteri bált rendeznek a Fi- nomszcrelvénygyár kultúr- otthonában 31-én. Zenét a gyár tánczenekara szolgáltat­ja. — DECEMBER 28-án dél­után Sirok községben a Nép- szabadság utca 29. számú ház padlása kigyulladt. A padlás­térbe szabálytalanul beépített húsfüstölőből indult ki a tűz. Megrongálódott a tetőszerkezet (lécek, szarufák), és a füstölő­ben elhelyezett szalonna, hús, kolbász megégett. A keletke­zett kár összege 4000 forint. A tüzért ifjú Csanádi Józsefné felelős, aki ellen megindult az eljárás. A televízió műsora 16,00: A „Violinek” Gyer- mekszinházban. Az Intervízió műsora Varsóból. 16,30: A Ma­gyar Hirdető műsora. 17,00: Ki mit tud? 18,40: Amiről 1962- ben beszéltek, összefoglaló az év külpolitikai eseményeiről. 19,30: Tv-híradó. 19,45: Va­sárnapi vers. Rafael Alberti: Emlékezések szemben a spa­nyol partokkal. Előadja: Lati- novits Zoltán. 19,50: A tv me­sekönyve. 19,55: A herceg ha­lásznadrágban. Angol film. 21,25: A gazella és az elefánt. Boldizsár Iván jegyzete az UNESCO párizsi közgyűlésé* fői. 21,35: Hírek. (MTI) A TAKARÉKOSKODÁS | = családi tervek megvalósulása \\\V\\\\\\\\\v\\\\\\\'\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\^^^ 270 vsnládiltás — A garázda egerek Ahogy a gondos háziasszony év végén lezárja a saját kis háztartásának naplóját, számot vet a kiadással és a bevétellel, úgy az OTP gyöngyösi járási fiókja, a járás nagy „spór- kasszája”, szintén mérlegre te­szi: az emberek miként taka­rékoskodtak, hogyan használ­ták fel a munkával szerzett forintokat. — Örvendetes tényt közölhe­tek, mert 1962-ben a múlt év­hez viszonyítva 22 millió fo­rinttal emelkedett a betétek összege — ad felvilágosítást kérdésünkre Körösi Géza, a gyöngyösi járási OTP-fiók ve­zetője. — És az új betétkönyv-tu­lajdonosok? — Főleg tsz-tagok. Figye­lemre méltó jelenség ez, mert még a múlt évben nagyfokú idegenkedést tapasztalhattunk a parasztság részéről. — Ön szerint mi okozta ezt a változást? — Hát.;: — néhány pilla- j natig gondolkozik — ... első­I sorban a megváltozott gazda- | sági körülmények. Másodsor­iban pedig a falusi vezetők jó felvilágosító munkája. — Ezzel kapcsolatban tudna mondani néhány példát? — Természetesen. Gyön- gyössolymos az elmúlt évek­ben gyenge községnek számí­tott a betétek összegét illető­en. Azt mondták, hogy mara­diak az emberek, és nem akarják a pénzüket takarékba tenni. Ebben az évben a ta­nács és a tsz vezetői vették kezükbe a takarékossági moz­galmat; — Az eredmény? — Gyöngyössolymoson 400 ezer forinttal emelkedett a be­tétek összege. Ha már ennél a községnél tartunk, egy esetet említek meg, amely mosolyra készteti a kívülállót, kissé hi­hetetlenül hangzik, de meg­történt. Egy nénike jött be | hozzám, akinek különben be- | tétkönyve van nálunk. Elpa­naszolta, hogy az odahaza tar­talékolt 4000 forintját, ame­lyet a falból kiemelt tégla he­lyén tartott, szétrágták az ege­rek. Meg is mutatta. Körülbe­lül a fele használhatatlanná vált. A Nemzeti Eankhoz küld­tem. — Az esel, ha nem is tipi­kus, sok ember számára tanul­ságként szolgálhat. De nézzük a másik oldalt! Ahol a vezetők nem támogatják a takarékos- sági mozgalmat. — Itt van mindjárt Kará- csond. A tanácselnök megje­gyezte, hogy nem érti, mire való ez a nagyfokú takarékos­ság. (— Ezt ne írja meg az új­ságban, mert mit gondolnának az emberek!) Ezt a nézetet tükrözi egyéb­ként a község jelenlegi, hely­zete is, ahol 100 családra csu­pán 18 betétkönyv jut. De em- | Üthetnénk Halmajugrát, Adá- jcsot, Nagyfügedet is. i — A gyengék után nézzünk talán néhány élenjáró közsé­get. — Elsősorban Markazt em­lítem, ahol az egy főre eső be­tét összege 1283 forint. De nem sokkal maradnak el • mögötte Abasár, Nagyréde. Gyöngyös­pata és Visonta. Sok helyen nemcsak a zárszámadáskor ka­pott összeget helyezték el ta­karékbetétkönyvben, hanem az odahaza tartalékolt pénzt is behozták. — És végezetül, hogyan áll Gyöngyös a takarékosság te­rén? — Csak jót mondhatok. Az egy főre eső összeg eléri az 1748 forintot. Az emelkedés nagyobb arányban itt is a tsz- tagoknak köszönhető. — És mire használják fel ál­talában az emberek a pénzü­ket? — Főleg építkezésre. A já­rás területén ebben az évben 270-en építettek saját házat, míg 30 család a szövetkezeti lakásépítkezésbe kapcsolódott be. — Tudna valami közelebbit mondani a Kálvária-parton épült lakásokkal kapcsolatban? — Itt 47 lakást építünk kulcsátadással. Hét már gaz­dára talált. — Mikor adják át a lakáso­kat? — 1963 augusztus végén. Kö­rülkerítve, járdával ellátva, elektromos tűzhellyel, beépí­tett konyhabútorokkal és telje­sen kitakarítva. Néhány nap múlva új évet nyitunk. Ahol úgy érzik, hogy nem tettek meg mindent a ta­karékossági mozgalom népsze­rűsítésére, ott még pótolhat­ják. De az idő sürget, közele­dik a zárszámadás, amikor a termelőszövetkezetek paraszt­sága kezéhez kapja évi mun- jkájának ellenértékét. A veze­tőkön is múlik, hogy azok az j összegek az otthoni szekrények [fiókjaiban hevernek kihaszná­latlanul, vagy takarékbetét­könyvbe téve bekapcsolódnak az ország gazdasági vérkerin­gésébe. Laczik János 1962. DECEMBER 30., VASÁRNAP: DÁVID 65 évvel ezelőtt, 1897-ben készült el az első cseh gépkocsi; amely még teljesen kocsi-formájú volt: benzinmotorja a hátsó ülés alatt • helyeződött el, meghajtása- a hátsókerékre tett fogas­kerék-, illetve lánc-áttétellel tör­tént. Kormány­zását az első ke­rekek elfordítá- sával végezték. 215 évvel ez­előtt, 1747-ben született BES' SENYEI GYÖRGY író, újabb irodal­munk első jelen­tős egyénisége, aki kultúránk megújhodásának és irodalmunk szervezett fej­lesztésének SZÜliV ségességét hir­dette. Eszméit az Agis tragédiája, a Filozófus című műveiben, röp- irataiban (Ma­gyarság, Magyar néző) fejtette ki. A cenzúra és a meg nem értés miatti elkeseredésében már 35 éves korában visszavonult birto­kára és filozófiai müveket írt (A természet világa). December 30-ához több fontos politikai esemény évfordulója fűződik: ...1918-ban e napon alakult meg a KOMMUNISTA IFJÜMUN- K\SOK MAGYARORSZÁGI SZÖVETSÉGE (KIMSZ) és NÉMETORSZÁG KOMMUNISTA PARTJA is. ...1922-ben az oroszországi szovjetek első összorosz ülésén el­fogadták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségé­nek megalakulásáról szóló egyezményt és nyilatkozatot, ekkor alakult meg a Szovjetunió legnagyobb tagállama, az OROSZORSZÁGI FÖDERÁCIÓ. ...1947-ben e napon kiáltották ki a ROMAN NÉPKÖZTÁRSA­SÁGOT. :! Az első TATRA személygépkocsi. (Foto: Nemzeti Múzeum, Prága). ITT A GÉPESÍTETT TITKÁRNŐ Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Az édes élet EGRI BÉKE Bakaruhában GYÖNGYÖSI PUSKIN " Hátha mégis szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Senki nem tud semmit HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pillantás a hídról HATVANI KOSSUTH Egy év kilenc napja HEVES Legenda a vonaton PÉTERVASARA Amíg holnap lesz FÜZESABONY Húsz évre egymástól — Látod, szívem, igy sokkal nyugodtabban főzöm off* hon a vacsorádat!... (Tones Tibor rajza) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVxNXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXW Jgerben este 19 órakor: A BAJADÉR (Bérletszünet) Idő fúr ás jelentés Várható időjárás vasárnap tstig: Erősen felhős, enyhülő dő, meginduló havazásokkal, :ŐKént délen, helyenként már ínosesővel is. Mérsékelt, időn­ként élénk déli, délnyugati ;zé1. Várható legmagasabb nappn’’ hőmérséklet: nulla lók sörül, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet:' mínusz 2—ö fok között. (MTI) 10. A rabok gondolata — az sem szabad — szüntelenül ugyan­arra tér vissza, ugyanaz körül forog: csak ne találják meg a szalmazsákban a kenyeret! Felmentenek-e egy-két napra, ha estére orvosin jelentkezem, elhurcolják-e a kapitányt az egyesbe, hogyan jutott Cézár az inghez? Bizonyára meg­kent valakit a személyes hol­mik raktárában, másképpen hogyan is juthatott volna hoz­zá? Mivel kenyér nélkül reggeli­zett és az étel már hideg volt, Suhov éhséget érzett. És hogy ne korogjon, ne követelőzzön a gyomra, elterelte gondolatait a táborról és arra gondolt, hogy rövidesen levelet ír haza. A menet elhaladt az aszta­losműhely mellett, amit a ra­bok építettek, a lakástömb mellett (azt is a rabok szerel­ték, de a szabadok élnek ben­ne az új klub mellett, az is a rabok munkája, az alaptól a falfestményekig, de a mozi­előadásokat a szabadok nézik) és kiért a sztyeppére, egye­nesen a széllel és a vörösen felkelő nappal szemben. Jobb­ról és balról meztelen fehér hó terült el a végtelenségig, egyetlen fácska sem látszott. Üj év kezdődött, 1951, és az új évben Suhovnak két levél megírására volt joga. Utolsó levelét júliusban küldte el és októberben kapott rá választ. Uszt-Izsmában más volt a rend, ott akár minden hónap­ban írhatsz. "De mit is írnál a levélben? Suhov ott sem írt gyakrabban, mint itt. Suhov 1941. június 23-án ment el hazulról. Vasárnap volt, a polomnyei templomból jöttek az emberek, azt mond­ták: háború! A polomnyei posta tudta meg, Tengenyová- ban a háborúig senkinek sem volt rádiója. Most azt írják, minden kunyhóban rádió böm­böl a lehallgató központ, útján. írni, most — annyi, mint mély örvénybe kavicsot ha.ii- gálni. Ami leszállt a vízben, annak nyoma sem marad. Nem írhatod meg, melyik brigádban dolgozol, és Andrej Prokofje- vics Tiurin, a brigadéros mi­lyen ember. A lett Kilgasszal most több a beszélni valód, mint az otthoniakkal. Azok is évente kétszer írnak — de nem érted az életüket. A kolhoznak új elnöke van, minden esztendőben — új. A kolhozt bővítették, de azelőtt is bővítették, azután újra csök­kentették. Aztán azt írják, aki a munkanap normákat nem teljesíti, annak csökkentik a háztáji gazdaságát, némelyik­nek egészen a házáig lefarag­ták. Amit Suhov semmiképpen sem tud felfogni, abból amit az asszony ír, az, hogy a há­ború óta a kolhoz egyetlen lélekkel sem gyarapodott: minden legény, minden lány, ki, hogyan, de mindannyian elmennek csoportosan, vagy a városba a gyárakba, vagy a tőzegtelepekre. , A muzsikok fele nem jött vissza a hábo­rúból, akik pedig visszajöttek — nem ismerik el a kolhozt: otthon élnek és másutt dolgoz­nak. A muzsikok közül a kol­hozban van: Vasziljics briga­déros is Tihon, a 84 éves ács. Nemrég megnősült, már gyereke is van. A kolhoz térhét ugyanazok az öregasszonyok viszik, mint a 30-as években. Suhov ezt semmiképpen sem tudja megérteni: otthon élnek és másutt dolgoznak. Látta a magángazdálkodást, látta a kolhozéletet, de képtelen meg­érteni, hogy a muzsikok nem saiát falujukban dolgoznak. Ez olyasmi, mint a vándor­munka. És hogyan állnak a kaszálással? A vándormunkát már rég abbahagyták, válaszolta az asszony. Már ácsmunkára sem járnak, amiről valamikor híres volt az egész környék, vessző­kosarat sem fonnak, ilyes­mire ma senkinek sincs szüksége. Egy űi, vidám foglalkozás keletkezett — «:*őnvegfestés. Valaki min­táidat hozott a háborúból akkor kezdődött és azóta úgy megindult, hogy egvre több az ilyen szőnyegfestő mester: se­hol sem dologznak, sehol sem vezetik őket, egy hónapig se­gítenek a kolhozban, éppen csak kaszálás és aratás ide­jén, a kolhoz pedig azért ti­zenegy hónapig írást ad nekik: ezt meg ezt a kolhoztagot sa­ját ügyében útra bocsátottuk, senkinek nem tartozik semmi­vel. És beutazzák az egész'or­szágot, még repülőgépen is re­pülnek, mert takarékoskodnak az idejükkel és ezrével keresik a pénzt, mindenütt szőnyege­ket festenek: ötven rubel egy szőnyeg, holmi elnyűtt lepedő­re festve, amiért nem kár. A szőnyeget megfesteni egyórai munka, nem több. És az asz- szony erősen reméli, hogy Iván hazajön és éppen olyan sző­nyegfestő lesz. És akkor kilá- bol a nyomorúságból, amely­ben meet sínylődik, techni­kumba küldi a gyerekeket és a régi rothadt házikó helyett, újat fog építeni. A festők mind házat építenek maguknak, a vasútvonal közelében most nem ötezer ház van, mint az­előtt, hanem huszonötezer. Suhov azután kérte az asz- szonyt, írja meg, hogyan fog ő szőnyeget festeni, amikor szü­letése óta sohasem tudott raj­zolni. És milyen különös sző­nyegek azok, mi van rajtuk? Az asszony azt válaszolta, csak a bolond nem tud festeni: ráfekteted a mintát és az ecset­tel bemázolod a lyukat. Szőnyeg pedig háromféle van: az egyik a „trojka”, szép hármasfogatban huszártiszt ül, a másik szőnyeg — „szarvas”, a harmadik — olyan akár egy perzsaszőnyeg. Más rajz nincs, de az emberek ezekért is oda­vannak az egész országban és valósággal tülekednek értük. Azért, mert az igazi szőnyeg nem ötven rubelbe, hanem ez­rekbe kerül. Ha Suhov legalább fél szem­mel láthatná a szőnyegeket... A táborokban és a börtönök­ben Ivan Deniszovics elszökött attól, hogy beossza, mit csi­nál, holnap, mi lesz egy hét múlva, mivel tartja el család­ját Mindenre a hatóság gon­dol helyette és ez valahogy könnyebb is. És még van egy tél-nyár és még egy tél és nyár, hogy kitöltse. Közben most a szőnyegek nyugtalanít­ják ... Nyilván könnyű és édes ke­reset. És valahogyan kellemet­lennek érezte, hogy elmarad­jon földijei mögött... Bár lel­ke szerint Ivan Deniszovics nem szívesen vállalkozna ilyen szőnyegfestésre. Ahhoz ügyes­ség kell, , szemtelenség keik Suhov pedig már negyven esz­tendeje tapossa a földet, fogá­nak a fele kihullott, feje meg­kopaszodott, soha senkinek sem adott és senkitől sem fogadott el semmit, ezt még a táborban sem szokta meg. Könnyű pénz, nem is ér sem­mit és nem érzed, hogy lám, te kerested meg. Jól mondták az öregek: aminek nem adod meg a teljes árát, nem is hor­dod el tisztességgel. Suhov ke­ze még jó, munkaképes, hát nem csinálhat kemencét, nem lehet asztalos vagy bádogos* ha elszabadul innen? Bizony, polgári jogok nélkül nem veszik fel sehol, haza sem bocsátják. Ilyen helyzetben még a szőnyegfestést is elvál­lalná. A menetoszlop közben meg­érkezett és megállt egy nagy épület őrháza előtt. Még előbb, az épület sarkánál, két hosszú bundás őr különvált és a téren keresztül a távoli őrtornyok felé indult. Amíg az őrök nem szállnak meg minden őrtor­nyot, senkit sem bocsátanak be. Az őrség parancsnoka au­tomata fegyverrel a vállán, el­indult az őrház felé. Az őrház­ból, a kéményen keresztül szüntelenül füst gomolygott: egy őr egész éjszaka ott ült, hogy ne vigyen el senki desz­kát, vagy cementet. A szogesdrótkapun túl, a drótsövénnyel körülvett nagy építőhelyen túl vörösesen fel­emelkedik a nap a ködben. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents