Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

1962. december 30., vasárnap NÉPOJSAG 5 Megbízhatóság és szaktudás •*- Már régen kellett volna. Emlékszik? Olyan igazgató is volt, meg tanácselnök is, aki jóformán a nevét sem tudta leírni. Nagyon helyes, igazán nagyon-nagyon helyes, hogy végre a szaktudás hivatalosan Is megkapta a maga törvényes helyét... Aki mondta, ezt jó ^szívvel mondta. Igaz, soha nem volt forradalmár, soha nem szőtt világmegváltó terveket,« szak­ember volt, az ma is, akit job­ban érdekel munkájának egy- egy új ötlete, mint valamilyen elvi' kérdés. Egy ember sza­vait idéztem, de lényegében sokak véleményét rögzítettem azzal a ki nem mondott» hátsó gondolattal is: lám, ez is a ré­gi politika bűne és műve volt. Nos, bármilyen tetszetős len­ne ezt a párt politikája javára bezsebelni, legalább annyira hamis is lenne. Bármilyen el­ismerés is a jelent illetően, annyira elfogadhatatlan, mint sommás megállapítás a felsza­badulás utáni évek megítélé­sére. Mert kétségtelen, hogy a személyi kultusz éveiben, a hi­bás politikai koncepciók kö­vetkeztében érdemtelenül is helyeztek különböző párt-, ál­lami, vagy éppen gazdasági funkcióba embereket, s érdem­telenül mellőztek is egyébként arra rátermetteket — mégsem ilyen egyszerű, mégsem így igaz! Ebben az országban nem­csak hárommillió koldus élt, de legalább ötmillió — a szá-, mok itt csak érzékeltetni akar­nak — szellemi szegény is. Eb­ben az országban gondosan és hermetikusan igyekeztek megvalósítani a legszélesebb numerus clausust a dolgozó nép fiai számára. S ebben az or­szágban a felszabadulás után füstölgő romokra, a fasizmus éveitől meggyötört emberekre és megnyomorított lelkekre te­kinthetett vissza a múltat gyű­lölő, a holnapot építeni akaró Megjelent Lenin összes műveinek XXVIII. kötete MOSZKVA (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizottságának Marxizmus—Leninizmus Inté­zete és az Állami Politikai Ki­adó gondozásában megjelent Lenin összes műveinek XXVIII. kötete. Az új kiadás­ban a kötet „Az imperializ­mus, mint a kapitalizmus leg­felső foka” című klasszikus mű előkészítő anyagait tartal­mazza, amelyek „Füzetek az imperializmusról” címen isme­retesek. A kötet tartalmaz két ed­dig kiadatlan írást is. Az egyik „Népélelmezés, közélei- mezés” címmel leleplezi azt a mítoszt, amely szerint a kapi­talizmusban fogyasztási egyen­lőség lehetséges. A másik a svájci tőkeexporttal foglalko­zik. Leninnek a „Füzetek az im- perializmusról” című műve ma is a forradalmi marxizmus hárci fegyvere. (MTI) * •> •> <• * •> «& •> * •> •> •> ❖ ❖ * •> * A kocsink elromlott, s most mínusz 6 fokban topogunk a sofőr körül, mi a hiba, meddig tart. Az AC-pumpa döglött be, az bizony hosszú idő. Kistar- csán elég reménytelen így pén­tek reggel a hangulat, zúzmara, köd, hideg és minden zárva még. Borzadva fázunk. — Bütykölnek, bütykölnek? A hang tulajdonosa ötven év körüli nő, elég furcsa jelenség. Kövér, fején nagy prémsapka, testét ócska lódenkabát borítja, de alatta bundabélés lehet, men nagyon gömbölyű. Lába­in csizma, rábuggyanó melegí­tő. Megáll a kocsi mellett, s megismétli a kérdést, szemé­ben érthetetlen derűvel. Piló­tánk dühös, ránéz, de egy szót sem szól. — Na, jöjjenek — int felénk —, ez úgysem lesz kész 40 per­cen belül. Hová, kérdezzük, de már megyünk. Néhány perc múlva benyit egy ajtón, s mindössze anr.yh mond: itt la- 'kunk. Az udvar kedves és itt ember. Akkor az volt a legdön­tőbb, hogy a munkásosztály ne csak megszerezze, de meg is tartsa a hatalmát. Akkor az volt a döntő, hogy megbízható, a nép ügyéért küzdeni akaró, a fasizmust gyűlölő, az ellen­séggel szembén kemény és el­szánt emberek kerüljenek éle­tünk vezető posztjaira. Kik voltak a negyvenes évek má­sodik felében a „rátermettek”? Akik kezében, fejében szaktu­dás, hozzáértés volt, akik tájé­kozódni tudtak a gazdasági, a tudományos, vagy a kulturális élet különböző kérdéseiben? Nos, semmiképpen sem a munkás, vagy a paraszt, leg­alábbis, zömében nem ők! Ob­jektív törvényszerűség, a nép- hatalom megteremtése, és vé­delme tette kötelezővé, hogy alapvetően a megbízhatóság kerüljön előtérbe, hogv a mun­kásosztály ríe csak „elvekben”, de a való élet gyakorlatában is kezébe vegye a hatalmat, mert enélkül a proletárdikta­túra csak üres fecsegés és nem alkotó, holnapot teremtő tartalom lett volna. Akkor ez, és csak egyedül ez lehetett és volt a párt he­lyes politikája, akkor ez, és csak egyedül ez tette lehetővé a néphatalom megteremtését, védelmét, utat ahhoz, hogy majdan egy kongresszuson ki­jelenthessék: leraktuk a szo­cializmus alapjait hazánkban. Nem szűk prakticista szemlé­let, nem szektariánizmus volt tehát a párt törekvése a prole­tárdiktatúra megteremtése ide­jén, akkor még nem visszájára fordított jelszó, nem holmi em- lókműemelés a tudatlanságnak, a műveletlenségnek. Csakis a munkáshatalom talaján ne­velkedhetett fel az az új gárda, amely tudása, szakmai ráter­mettsége alapján, de a népi rendhez való töretlen hűsége alapján is alkalmassá vált az ország életének irányítására. Csakis a munkáshatalom lég­köre tette lehetővé, hogy a ré­gi értelmiség lehetőséget kap­jon alkotókészségének legtel­jesebb kibontakoztatására, hogy legjobbjai szívvel és lé­lekkel is immáron a nép, a szocializmus ügyét szolgálja; hogy ma már inkább csak kor­beli megkülönböztetésként használjuk a régi és új értel­miség fogalmát. Sajnálatos, és mélységesen elítélendő természetesen, hogy ezt az objektíve helyes politi­kát mereven, doktrinér módon, a bizalmatlanság légkörét is megteremtve alkalmazták a Rákosi-féle koncepció szelle­mében, hogy elzárták az utat a dolgozni, alkotni, jó szán­dékkal segíteni akarók elől, hogy nem vizsgálták, nem ele­mezték belső helyzetünk fejlő­dését, hogy durván szétválasz­tották a politikai egyetakarús fogalmát a szakmai rátermett­ségtől. Az MSZMP politikája arra törekszik, hogy az immá­ron valóban talpra állított el­vet, a megbízhatóság, és szak­mai rátermettség egységének elvét érvényesítse, megvédje, hogy lehetőséget nyisson min­denki számára, legyen az párt­tag, vagy párton kívüli: ott dolgozzék, ott alkosson, ahol képességeit a legjobban képes gyümölcsöztetni az egész nép számára. Gyurkó Géza A negyedik emeleten A BÉLAPÁTFALVI mész­égető kemencék negyedik eme­letéről messze ellátni; a bala­toni dombokig, a mónosbéli füstölgő kéményekig, vagy a fehérbe öltözött hallgatag he­gyekig. Ez a kép fogadott, amikor kiszálltam a felvonóból Berecz Béla kíséretében. Nyáron jár­tam itt utoljára. Amikor züm­mögtek a gépek, s a távoli drótkötélpályára madarak te­lepedtek egy kis pihenésre, amikor zöld színnel volt le­öntve a gyár környéke, a he­gyek, a dombok, a földek. A tél mindenképpen más. Külö­nösen, ha nem fűt a kemence, s a száguldó szél bebújik a pu- fajkák alá. — Kutya dolog lehet itt dol­gozni — mondom, mert na­gyon éreztem a csípős levegő csiklandását még a biztonsá­gosnak érzett bőrkabát alatt is. — Arról jobb nem beszélni — mondta Berecz Béla tér­üzemvezető. — Ma aránylag enyhe az idő ... de a múltko­ri... Pillanatok alatt megfa­gyott a samottmassza. Ügy kel­lett forró vízzel életre kelteni! Szaporán dolgozunk, mert ilyenkor könnyen gémberedik az ember újjá ... Egy brigád feladata a 4-es kemence belső falának átépí­tése. — A tűzzóna annyira meghi­básodott — mondta még lent az irodájában Horváth Jenő főmérnök —, hogy teljesen le kellett bontani a falazatot be­lül, egészen a harmadik eme­letig. Körülbelül 4—5 méter fal maradt meg a régi tizen nyolc méterből. Szilveszter bácsi É] Hóember It a falumban egy nagyon kedves, öreg ember, akit Szilveszter bácsinak hívták. Az öreg hallatlanul büszke volt nevé­re és holtáig áldotta szüleit, amiért ilyen szép1 nevet választottak neki. Bemutatkozás­kor kiváltképp a keresztnevét hangsúlyozta ki és szinte átszellemült az arca, amikor ki­mondta saját nevét: Bukta Szil.. .vesz .. .tér! Ha társaságba került és valaki le akarta tromfolni, így vágott vissza: — Mit akarsz te, Jóska fiam, egy Szilvesz­terrel? Jóska? He... hee... Százszámra van belőletek a faluban, akárcsak a Pistákból, Lacikból. De Szilveszter? Szilveszter, édes öcsém, csak egy van a környéken ... Amikor az öreg Szilveszter bácsi elérte a hatvanadik esztendőt, gondolkodóba esett: Mi lesz, ha meghalok? Szilveszter nélkül marad a család, a falu. Kivész a szép névnek még a magja is. Neki három lánya volt és éppen várandós volt a nagyobbik. — Ha fiú lesz, Szilveszter lesz! — jelen­tette ki az öreg határozattam Ám a sors úgy hozta, hogy unokája is lánynak született és ezzel szertefoszlott Szilveszter bácsi minden reménysége. Ma már Szilveszter bácsinak csak az em­lékét és sírját őrzi kegyelettel a falu. A sírját, amelyre az öreg végakarata szerint így van bevésve a felirat: Bukta SZILVESZTER. Élt 91 évet. Nem él már Szilveszter bácsi, de falum­ban emlékére, szilveszterkor minden háznál poharat emelnek... <•*>•> TVálami borzalmas gyermekbetegség " pusztított akkortájt és egymás után szedte áldozatait. Egy napon azután engem is ágyba nyomott és attól kezdve szinte minden­napos volt nálunk az orvos. — Erős szervezete van, reméljük, kibírja — kaptam el egyszer az orvos hangját a konyhából, mire anyám felcsukló zokogása volt a válasz. Egyik délután észrevettem, hogy kint nagy pelyhekben havazni kezd. A hópelyhek vidá­man kavarogtak az ablak előtt és néhány perc alatt fehér lett az egész világ. — Hóembert akarok csinálni — mondtam apámnak és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kimenjek a sűrű hóesésbe, ki a többi gyerek közé. — Beteg vagy, kisfiam, lázas. Majd ha meggyógyulsz — nyugtatott ö, és anyám újabb vizes ruhát rakott a homlokomra. Azon az éjszakán szörnyen furcsa és nagyon rossz ál­maim voltak, de reggel, amikor felébredtem, már boldogságtól ragyogott az arcom, mert egy igazi, nagy hóember állt, közvetlenül az ablakom alatt. Sárgarépából készült az orra és fazékcsákó volt a fején. — Ki csinálta a hóembert? — kérdeztem kíváncsian, de szavaimra akkor senki se vá­laszolt, és csak később tudtam meg, hogy a hóembert apám csinálta, azon az éjszakán, amikor nem volt benne biztos, hogy fia meg­éri-e a reggelt. Nagyon sok hóembert csináltam gyermek­koromban — ötvenet, százat is talán —, de ezt az egyet, amelyet édesapám maga gyűrt dolgos kezével, nem felejtem el soha... Szalay István Sokak közt: egyedül a téli táj is meleggé, széppé vá­lik. Hátramegyünk, vendégfo­gadónk felemel egy ponyvát és mutatja a piros Skodát, ez az övé. Nocsak, s érezzük, hogy itt valami nem mindennapi asz- szonnyal van dolgunk. Külse­je, a „bütykölés”, a kocsi, no és a meghívás, csupa ellent­mondó talány, amely még vá­laszra, megoldásra várt. A konyhában kellemes me­leg volt, s nyolc, vagy kilenc macska sétált, ugrált, dorom­bolt a kövön, a széken, sőt a kredencen is. Ez a mama, ezek a. gyerekek, s ez a fiú, s báty­juk., mutatta be őket, az ablak mellett egy papagály örült, egy másik kalitkában kanári énekelt. Látta megrökönyödé­sünket, de semmit sem szólt. Egy lábasban bort tett a gáz­ra forralni, a palacsintasütő­ben felütött vagy tíz tojást. Amikor kész volt, elénk rakta. A helyzetet cseppet sem érez­tük komikusnak, megilletődve mindent elfogadtunk. Közben leült a varrógéphez, s mint a motolla, varrta a kartonköté­nyeket. — Vásározó vagyok, egy éle­ten át fagyoskodtam, $ alud­tam már, ó, sokkal többet, mint itthon, a várótermekben, sőt cigányputriban is. — Abba­hagyta a varrást, s egy kilónyi pacalt szétosztott, név szerint szólítva a cicákat. Visszaült. — A kicsik még tankolnak — nevetett, s azt mutatta, hogy szopják az anyjuk tejét. — Igen, kérem kocsim van, jól keresek. Magam varrom a kö­tényeket, a kendőket, kocsival viszem a portéliát a vásárra, s magam adom el- A kocsit én ♦ *$* *t* *$► «$» •$* »J* «J* **♦**» «J* ♦**«£♦»■** ♦*« *** ** vezetem, én szerelem, én büty­kölök az egész házon mindent, mert ez is az enyém. A bort, is, amit isznak, én termelem. Itt, hátul van a kertben né­hány tőke. minden évben te­rem rajtuk egy hektó bor. Lánykoromban is ügyes, önál­ló voltam, most sem érzem magam öregnek. Csak nagyon egyedül vagyok — simogatta meg a fekete kiscica fejét. Ár­va voltam, férjem sem volt és gyermekem sem... No, menje­nek, kedveseim, már kész le­het a kocsijuk — mondta hir­telen, s amlkor fizetni akar­tunk, rendkívüli csalódott szemmel nézett ránk: ,.hogy él­hetnek ilyen durva lelkű em­berek a földön?” — olvastam fátyolos szürke szeméből. Hatvanban valaki azt mond­ta, hogy holnap vásár lesz. Ránéztem az illetőre, s az idős nőre gondoltam, aki az emberi szerétéiért odaadná házát, ko­csiját, mindenét. (S. A.) TEHÁT A BRIGÁD felada­ta, átépíteni a belső falazatot. Nem kis munka, s nem köny- nyű. Három műszakban végzi a munkáját a brigád — három csoportban. Egy kis nyílás van a kemen­ce oldalában, ott járnak ki, meg be a munkások, ott ado­gatják az anyagot, a samottég- lát, a samottmasszát. Ez is ne­hezíti a munkát, de hát más módot nem lehet kitalálni, az egész kemencét csak nem bontják le! A munka pedig sürgős, haladni kell vele — január 10-re a falazásnak ké­szen kell lennie. — Nehézség, sajnos, akad — mondta a főmérnök —, s ez a segéderő hiánya. De csak pa­naszkodhatunk addig, míg más üzemrészben is megkezdik a nagyjavításokat, amíg megkez­dődik a „hideg-állás”, akkor lesz majd munkáskéz. Nehe­zebb addig a munka, de lema­radás nincs! Bekukkantok a nyíláson. Hárman rakják a falat, s ahogy Berecz Béla elmondta, egész érdekes módon. A 18 méter magas kemence tetejéről — belülről — drótkötél lóg, azon a padlózat, s ezen állva dol­gozik Kormos Miklós, Berecz Kálmán, meg Hegyi Károly, így rakják a nagyméretű sa- mottéglákat egymásra, miután közeiket kitöltötték samott- masszával. Berecz Kálmán csi­szolja a kész falazatot, mert légrétegnek nem szabad ma­radnia! Szaporán halad a munka. — Napi teljesítményünk kö­rülbelül 1,4 köbméter, de te­kintetbe kell venni, hogy itt a minőségi munka az elsődle­ges! Ma két óráig meglesz a két köbméter — mondja Be- lecz Kálmán, miközben be­emelt néhány téglát a kis nyí­láson. — Körülbelül 170 köbméter­nyi anyag kell a kemence bel­ső falazásához. Lesz munka míg végzünk — mondta Be­recz Béla. A brigád „harmada” mind bélapátfalvi, régen dolgoznak már itt. Kormos Miklós példá­ul — aki most kavarja a masz- szát, s néha leönti forró vízzel, nehogy megfagyjon —, 1950 óta van a gyárban. Berecz Bé­la meg egyenesen veterán, hi­szen 1929 óta dolgozik itt, sőt, még a lánya is, aki vegyész- technikus. A KEMENCÉBEN egyre emelekdik a „falazat”, a nagy­javítások egyik legfontosabb- ja. Nem sok idő kell már, s újra int majd füstkoszorújával a kemence a téli álmot alvó hegyek felé. Mert azok várják. Megszokták már a gépek züm­mögését. Kátai Gábor i2x Hetenként négyszer jelentkezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három kérdést teszünk tel, s egy kérdés mellé három választ köztünk. Pályázóinknak kell kitalálniuk, nogy a feltett kérdésre melyik a helyes válasz: 1, 2, vagy X? Egy kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként mind a 12 kérdésünkre helyes feleletet ad. tehát akinek telitalálata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és- könyvjutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyertesek névsorát. • * • Akik 1963. február 13-ig rendszeresen részt vesznek pályázatun­kon, azok sorsolás írtján nyerhetnek: 96 PONT: I. díj: 14 napos tengerparti üdülés Bulgáriában, Romániában vagy a Szovjetunióban (választás szerint). 11. díj: 8 napos külföldi utazás Csehszlovákiába. Lengyelországba, vagy a Német Demokratikus Köztársaságba (választás szerint). 111. díj: Világvevő rádió. 81-TÖL 95 PONTIG: 1 db fényképezőgép. 1 db lserékpár, 1 db villanyborotva. 60-TÖIi 80 PONTIG: 1 db 500 -forintos vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlási utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány. Vigaszdij: 100 értékes tárgynyeremény. Nyilvános műsorral egybe kötött nyereménysorsolás Egerben, 1963. február 25-én, hétfőn. A 12 kérdés megfejtése az újságból kivágott szelvényeken egyszerre küldendő be. A II. hét szelvényeinek beküldési határ­ideje 1963. január l. A borítékra kérjük ráírni: Kéjtvénypályázat. Egy személy több szelvénnyel is pályázhat. II. hét 4. szám TOTOPALYAZATA A válasz, az 1, 2, vagy az X, az üres kockába írandó Mi a címe Illyés Gyula hires szociográfiai munkájának? 1 Puszták népe 2 Ozorai példa X Fáklyaláng Ki voii az a magyar kardvivó, aki öt, egymást követő olimpián aranyérmet szerzett? 1 Cerevich 2 Kárpáti \ Kovács Pál 1 1945 Mikor fogadták el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányát? 2 1956 \ 1959 A pályázó neve: ........................ Po ntos címe: ............................ Ké rjük olvashatóan kitölteni. Tegnapi rejtvény szelvényünk második kérdésében szedést hibából eredően számelírás történt. A helyes szám: 1928. Az első hét értékelését holnapi számunkban közöljük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents