Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

1962. december 30., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A garázsgondokról decemberben • •. Gyorsan felöltözött, szalad! a társtulajdonoshoz, mert épp annál éjszakázott a kocsi. Be­zörgetett az ablakán. — Leengedted a hűtővizet? — kérdezte abban a pillanat­ban, hogy a másik feje megje­lent az ablakban. — Persze, hogy le ... — Azért nézzük meg ... És a két tulajdonos két perc múlva ott didergett a közös kocsi előtt. Az egyik foga a hirtelen otthagyott meleg ágy emlékétől vacogott, a másikat a vékony pizsama miatt rázta a hideg. De boldogok voltak, mert a hűtőben valóban nem volt víz, s így nem fagyhatott szét. Ez is a garázsgond ... ★ A HARMADIK irigykedik. — Szinte fáj a szívem, ami­kor az Egészségház utcai lakó­telepről kikanyarodva, az utca másik felén most épült, új szövetkezeti lakóház udvarára pillantok. A tervezők és épí­tők nagyon ügyesen elrejtették a főépület mögé, de a gyakor­lott autósszem mégis meglát­ja, hogy ott — garázsok van­nak! — Nem is egy, hanem több sorakozik szépen egymás mel­lett. Itt már gondoltak a leen­dő lakókra, de nálunk a lakó­telepen ...! Még az a szeren­cse, hogy rendbe hozták már az utakat, mert amíg az épít­kezésre járó teherautók nyo­main kellett járnunk, mindig az elmerüléstől féltünk. Sok minden épült itt már. Amint hallottuk, jövőre üzletház is nyílik, de garázsról mikor lesz sző? — Még az a szerencse, hogy látom: a Hadnagy utcai lakó­telepen sem jobb a helyzet. Pedig ott már az első pillanat­tól, a tervezéstől gondolhat­tak volna a gépkocsitulajdono­sok álmára — egy ici-pici ga­rázsra, amelynek hiánya most minden tulajdonos legnagyobb gondja... ★ A NYEGYEDIK: — Én szerencsés vagyok. Lakásomtól kétszáz lépésnyire egy emeletráépítéses ház ud­varán van egy üres helyiség. Azt használom garázsnak. Csak azt nem tudom, akkor mi lesz, ha az emeletes ház­ban vásárol majd valaki ko­csit. Biztosan igényt tart majd az én jelenlegi garázsomra. ★ S ugyanígy aggódik AZ ÖTÖDIK: — Amikor megvettem a ko­csit, feljött az egyik, barátom a feleségével. Elölről, hátulról megnézték a Skodát, beleültek, körbeszaladtunk a városon, s utána nagylelkűen azt mond­ták: — Nálatok szűk az udvar, az utca is rossz és keskeny. Tartsátok a mi udvarunkban a kocsit. A végében van egy ki­használatlan fészer, azt rend­behozzuk, ajtót teszünk rá és kész a nagyszerű garázs. — Megörültem az ajánlat­nak és éltem is a lehetőséggel. De ... két hete kiderült, ba- rátoméknak annyira megtet­szett az én Skodám, hogy rö­videsen maga is vásárolni akar. Ha ez így lesz, kezdhe­tem elölről a garázskeresést... — Mert, most már nem a kocsi megszerzése, hanem ez a nagyobb gond ... ★ öten mondták el gondjaikat, panaszaikat, Eger „maszek gépkocsi tulajdonosai közül. Ha még többet megkérdezünk, még több panaszt hallunk Mert az van. A megyében né­hány híján ezer magánkézben levő gépkocsit tartanak már nyilván. Ebből több mint százötvenre tehető az egriek száma. így nem nehéz kiszá­mítani, mennyi kívánságot, bajt lehetne még felsorolni. A kocsitulajdonosok foglal­kozásra nézve fizikai munká­sok és értelmiségiek vegyesen Az autók márkája is sokszínű: Trabant, Skoda, Wartburg Moszkvics, Opel szalad az egri utcákon. A vélemény azonban egységes: garázs kellene. Mit lehet erre mondani? Amit az illetékesek monda­nak a városi tanácsnál: türe­lem, csak türelem. Ehhez magam csak annyit tudok hozzátenni súgva: lát­tam már olyan tervrajzokat a városról, amelyeken nagy. több emeletes — 150—180 ko­csi elhelyezésére alkalmas — és kisebb — 15—20 autó szá­mára megfelelő — garázsok láthatók vastag tusvonalakkal berajzolva. Weidinger László A Szovjetunióban kétszer annyit költenek a közoktatásra mint Angliában LONDON: A skóciai közok­tatási intézet kongresszusa ha­tározatban követeli: Anglia költse nemzeti jövedelmének az eddiginél nagyobb részét közoktatásra. George Rennine, az aberdeeni középiskola igaz­gatója a javaslatot indokolva kijelentette: — A Szovjetunióban kétszer annyit költenek a gyerekekre és a fiatalkorúakra, hogy jó polgárokká neveljék őket, mint amennyit Angliában. A Szov­jetunió tavalyi közoktatási ki­adásai egy főre átszámítva 138 dollárnak felelnek meg, ellen­ben Skóciában ez az összeg csupán 56, Angliában pedig 54 dollár. (MTI) Új hagyomány született A KISZ Heves megyei Bi­zottsága szombaton találkozóra hívta össze az ifjúsági mozga­lomnak azokat a régi dolgo­zóit, akik közvetlenül a felsza­badulás után és az azt követő időben, mint vezető funkcioná­riusok tevékenykedtek Heves megyében, s ma is itt dolgoz­nak, de más vezető beosztás­ban. A találkozón részt vettek a jelenlegi KlSZ-funkcionáriu- sok, és kicserélték tapasztala­taikat azokkal, akik a legnehe­zebb időkben szervezték a kommunista fiatalok mozgal­mát. Az elhangzott visszaemléke­zések, pohárköszöntők, a régi és az új munka közötti kü­lönbséggel, vagy éppen közös vonásaival 1 foglalkoztak. Az egybegyűltek megállapodtak abban, hogy feldolgozzák a megye ifjúsági mozgalmának történetét a felszabadulástól napjainkig. Megállapodtak ab­ban is, hogy ezentúl minden év december 29-én találkoz­nak s egy év különböző mun­kahelyein letöltött hétközna­pok tanulságaiból a következő esztendő munkájához' adnak tapasztalatokat a fiatalok ve­zetői számára. „Úttörő" KlSZ-szervezet Ipari és mezőgazdasági osz­tályt hoztak létre a hatvani járási KISZ-bizottságon. Az if ­júsági szervezetben jelentős ez a lépés, sokkal átfogóbban el­lenőrizhetik és irányíthatják így a tagság munkáját. Me­gyénkben még ez az első olyan szervezet, ahol „kipróbálták” szakosítás szerint irányítani a fiatalokat Az ipari osztály fel­adatkörébe tartozik az ifjú­munkások, ipari tanulók, fiatal technikusok, ipari szocialista brigádok szervezeti munkájá­nak irányítása, míg a mező- gazdasági osztály a földeken dolgozó fiatalok fölött „őrkö­dik”. A nyáron vetődött fel ez a gondolat, s az elgondolást kö­vette a tett. Körülbelül egy hónapja elindult egy mozga­lom a két osztály kezdeménye­zésére a hatvani járásban, amely hathatósan segíti a me­zőgazdasági munkát. Erről Szekszius Mihály, a mezőgaz­dasági osztály vezetője beszélt. — Az ipari osztályon belül dolgozó szakemberek elkészíte­nék a csőkutak fúróberende­zésének tervét, ugyanis az a cél, hogy minél nagyobb terü­letet vonjunk öntözés alá. Szükség van rá, az elmúlt nyár is figyelmeztetett. Ex­pressz-kutakról lenne szó. Nem a legkorszerűbb ugyan, de az adott helyzetben ez a legjobb megoldás, és üzembe léptetése nem igényel nagyon sok ideit. Főleg a zöldségkertészetben van rá nagy szükség. Három csőkutat szeretnénk készíteni, amelyek a KISZ-bizottság tu­lajdonában maradnának. A mezőgazdasági osztály pedig a tsz-íiatalokból három, állandó kútfúró brigádot szervezne, akik így nem „saját”, hanem olyan tsz-ben, ahol szükség van rájuk, elvégzik az expressz- kutak fúrását, például Boldo­gon a paprika öntözésében, Csányon a dinnye, uborka, tök, Horton paradicsom öntözésé­ben lesz nagy szükség munká­jukra. E munkacsapatok részé­re hároméves ezüstkalászos tanfolyamot indítunk, jelenleg több mint 200-an vesznek rajta részt. Ebben az évben 550—600 holdat öntöztek a járásban, ezt, ifjúsági munkacsapataink se­gítségével jövőre 750—800 holdra növeljük. A módszert úttörőként a hatvani járásban alkalmazták először, és úgy hallatszik, más járásokban is hasonlóan fognak dolgozni. K. G. Szalajka-völgyi pisztrángok Nagy hálóval fogják ki a tavakból termékenyítésre előkészített hímeket. a mesterséges meg­Tíz- és százezren ismerik az országban, de külföldön is a vadregényes Szala jka-völgyet. Az Istállóskő alatt összeszűkülő völgy tavaival, vízeséseivel, se­bes vizű patakjával hazánk legszebb, legcsodálatosabb ki­rándulóhelye. Fenn a hegyen vadon maradt őserdő, lenn a völgyben mesébe illő táj, ame­lyet ha egyszer meglát az em­ber, többé nem felejti el soha. A völgy ölén a pisztrángos tavak mellett parányi házikó, amelynek láttán önkéntelenül is a mesék birodalmára gondo­lunk megint, a törpékre, akik gazdái a házikónak. A kris­tálytiszta vizű patakon kes­keny híd nyújtózik keresztül, a házikó előtt rőzsetűz hamvai. Ebben a csodálatos házikó­ban Simon Károly erdész a gazda, aki a Nyugatbükki Ál­lami Erdőgazdaság szilvásvá­rad! pisztrángtenyészetének vezetője és legfőbb munkása. Simon károly nevét már sokan ismerik, hiszen csontfaragásai­val, mint népművész túl jutott már országhatárainkon is. A házban vízcsobogás hangja fo­gadja a látogatót és sok fado­boz, amelyben lencse nagysá­gú pontok láthatók sűrűn egy­más mellett. — Hatszázezer ivadék kel ezekben a ládákban — magya­rázza szakértelemmel az er­dész és óvatosan, hogy az ik­jasok. Az előadók: a helybeli állami színház rendezői és mű­vészei, egyetemi tanárok, mű­vészettörténészek, képzőművé­szek, zeneiskolai tanárok. Hány ilyen kulturális egye­tem van ma Ukrajnában és a többi szovjet köztársaságban. Emberek milliói váltak nagy­szerű tudományos és kulturá­lis értékek alkotóivá. Ukraj­nában például a 43 és fél mil­liónyi lakosságra 700 000 főis­kolai, illetve középiskolai vég­zettségű szakember jut. Orszá­gosan 14 965 doktort és tudo­mányos kandidátust tartanak számon. ''Teljesen megszűnt az irás- * tudatlanság még Kö- zép-Ázsia köztársaságaiban is, amelyek pedig egykor a volt cári birodalom legelmaradot­tabb gyarmati körzetei voltak. Negyven évvel ezelőtt aligha hitte volna valaki Kazahsztán­ban, hogy valamikor majd a köztársaságban 19 millió köny­vet adnak ki. Ugyanis az üz- bégek is hihetetlennek tartot­ták volna, hogy náluk 2664 doktor, illetve tudományos kandidátus legyen, akik ma a tudományos akadémián és a köztársaság főiskoláin működ­itek. A szovjetoroszországban a Szocializmus építése idején '«linden nemzet viharos és sok­rák meg ne sérüljenek, meg­mutatja őket. A ládában ál­landóan friss forrásvíz folyik és mint megtudjuk, negyven­négy nap kell ahhoz, hogy a kis ivadékok életre keljenek. — 1958-ban mindössze száz­ezer ivadékot keltettünk, most viszont — mint már említettem — hatszázezer ivadékkal szá­molhatunk. Ezekkel az ivadé­kokkal gazdaságunk ellátja az ország összes pisztrángos tava­it, folyóit. A gazdaság évről évre nagyobb méretekben fej­leszti pisztrángtenyészetét és ma már. 37 960 pisztráng úszkál tavainkban, patakunkban. A rövid ismertető után nem marad más hátra, mint hogy csodálkozzék az ember. Cso­dálkozni azon, hogy vajon hon­nan tudja ilyen pontosan szá­mon tartani Simon Károly pisztrángjait? A pisztrángok szakértője, szaporítója és gon­dozója azonban csak mosolyog és máris kész a válasszal. — Bármilyen hihetetlenül hangzik, tudunk minden piszt­rángunkról. Évente egyszer ugyanis a tavakból leengedjük a vizet és felleltározzuk az ál­lományt. Tudjuk azt is, hogy évente mennyi fiatal halat he­lyezünk el a tenyésztő tavak­ba, így nem nehéz kiszámíta­ni a fogyasztás nyilvántartásá­val azt, hogy milyen számú" az állomány. Simon Károly arról is be­szélt, hogy a sebes pisztráng ívása, az ivadékok mestersé­ges megtermékenyítése és kel­tetése a legkorszerűbb módon történik ebben a házikóban, amely tulajdonképpen minden szalajka-völgyi pisztráng szü­lőhelye is. A tavak számának állandó növelése szintén arra mutat, hogy a gazdaság terv­szerűen kívánja fejleszteni pisztráng-tenyészetét. Amíg 1957-ben mindössze négy iva­déknevelő tóval rendelkeztek, addig most huszonkét ilyen tavuk van. A halak etetése mesterséges úton történik és a pisztrángok hetente 3,5 mázsa vágóhídi hulladékot fogyasz­tanak el. A gazdaság mind nagyobb mennyiségű pisztrángot szál­lít értékesítési célra, és így 1961-ben már 3,5 mázsa piszt­ráng került közfogyasztásra, de 1963-ban 8 mázsa étkezési pisztrángot visznek el a sza­lajka-völgyi tavakból. Sok szép dolgot láttunk^ hallottunk a pisztrángtenyé­szetben, amely a maga érde­kességével jól illeszkedik be­le a Szalajka-völgyi környezet­be. örülünk annak is, hogy a szilvásváradi halastavak ma már hozzáférhetőek a kirándu­lók számára is, hiszen 25 fo­rint lefizetése után bárki hor­gászhat is, s ha szerencséje van, akár vajban is sütheti a szalajka-völgyi sebes piszt­rángot. (S&J több mint harminc nemzetisé­gének képviselői dolgoznak a legnagyobb egyetértésben. Erről ismételten szólt Nyi- kita Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Bizottságának no­vemberi plénumán. Ezt mon­dotta: „Hazánkban állandóan folyik a szakképzett munkaerő cseréje a nemzetek között, s minél inkább növekednek a kommunista építés arányai, annál nagyobb mérvű lesz ez a csere. Soknemzetiségű álla­munk fejlődésének tapasztala­tai azt példázza, hogy a káde­rekkel való kölcsönös testvéri segítés nélkül nem lehet bizto­sítani a termelőerők nemzeti fejlődését, helyesen egybehan­golni az állam és az egyes köz­társaságok érdekeit.” \/Ia nehéz volna részletei- ben elsorolni, milyen formákat ölt a továbbiakban a szovjet népek fejlődésének imént vázolt folyamata. De már most is világos a követ­kező: a fentebb kifejtett té­nyek azt eredményezik, hogy barátságuk még inkább elmé­lyül, közeledésük egymáshoz gyorsabb, együttműködésük még szorosabb lesz, ami az eddiginél is nagyobb jóléthez vezet. Andrej Szaharov I ban például több mint 60 nem­zetiség munkásai és kolhozpa­rasztjai dolgoznak. Ebből a szempontból érde­kes Szumgait, azerbajdzsán város keletkezése, A közel­múltban ezen a helyen még egy a többitől miben sem kü­lönböző falucska állt. Külön­ben nem is egészen helyes, ha a többitől miben sem különbö­ző falucskáról beszélünk. Ugyanis Szumgait közelében hasznos ásványok gazdag elő­fordulásaira bukkantak. Lett ám erre élet a környéken! Gé­pek érkeztek a hegyekbe, a sza­kadékok visszhangzottak a rob­bantásoktól. Megindult a szak­emberek áradata Szumgaitba. Azerbajdzsánok, oroszok, ör­mények, grúzok, ukránok kö­zös erőfeszítéseinek eredmé­nyeképpen Szumgait rövid né­hány év alatt isten háta mö­götti faluból korszerűen épí­tett, szép várossá változott, amely fejlett nagyiparral: vegy-, kohó- és építőiparral büszkélkedhetik. A szükséges ipari berende­zést az ország különböző vá­rosainak, különféle köztársa­ságainak a gyárai szállították. Szumgait kohászai és vegyipari Jolgozói az oroszországi föde­ráció, Ukrajna és Grúzia üze­meiben tettek szert tapaszta­latra. Itt ma a Szovjetunió az éhségsztyeppe termővétételé- nek fogas problémáját. Ekkor aztán összefogtak Kazahsztán, Üzbekisztán és Tádzsikisztán dolgozói és köztársasági szer­vet hívtak életre. Ma az éhség­sztyeppe gyors iramú átalaku­láson megy keresztül. Kitűnt, hogy a különböző nemzetek­hez tartozó emberek barátsá­ga, együttes munkája erősebb a természetnél. Napjainkban a kommunista építés gyakorlata számos ilyen példával szolgálhat. Az üzbégek és a kirgizek együttesen építik az ucs-kur- gani nagy vízierőművet. Tad- 1 zsikisztán más köztársaságok- 1 kai együtt kezdte meg a nure- i ki vízierőmű építését, amely- . ről cikkünk elején szóltunk. : Az oroszországi föderáció, Ka- : zahsztán és Üzbekisztán közös i erőfeszítéssel építi azt a gáz- 1 vezetéket, amely eljuttatja az i üzbég gázt Ural és Kazahsz- tán lakosságának és iparának, i Belorusszia és Ukrajna együt- ' tesen fekteti le a Dasava— I Minszk gázvezetéket. Az uk­rán gáz elősegíti a belorusz : köztársaság vegyiparának fej- j Iődését. , A kölcsönös gazdasági se- í n gítés, a kulturális és tu- < iományos csere a szovjet köz- i társaságok közt a kádercserét i s magával hozza, Kazahsztán- 1 oldalú fejlődésen ment keresz­tül. Egyszersmind egyre job­ban közeledtek egymáshoz. Napjainkban, amikor a Szov­jetunió népei részt vesznek a kommunista társadalom fel­építésében, a két irányzat to­vább fejlődik. „A kommunis­ták nem fogják konzerválni és állandósítani a nemzeti kü­lönbségeket, — mondotta az SZKP XXII. kongresszusán N. Sz. Hruscsov. — Támogatni fogjuk a nemzetek és népcso­portok egyre szorosabb köze­ledésének objektív folyamatát, amely a kommunista építés vi­szonyai közt, az önkéntesség és demokratizmus alapján megy végbe.” /gyakorlatilag hogyan is történik ma és holnap a szovjet nemzetek fejlődése a kommunizmus építésének fel­tételei között? A választ erre ismét csak a szovjet nemzetek lüktető gyakorlati élete adja meg. .. . Évszázadokon keresztül a közép-ázsiai köztársaságok ha­tárán húzódott az úgynevezett éhségsztyeppe — egy napper­zselte. élettelen fennsík, meny­nyi áldás származhatott volna a földek öntözéséből. De eh­hez az embereknek nem volt elég ereiük. Egyetlen köztár­saság dolgozóinak az igyekeze­te még nem képes megoldani Nyáron még csak hagyján. i „maszek” gépkocsi tulajdonos is nyugodtan fekszik le, h kocsija kinn áll az utcán, vág; az udvaron, s esik az eső. — Egy kis víz, nem soka árt. Legfeljebb lemossa a per a karosszériáról — mormogj« s amikor a fal felé fordul ágyá ban, még elégedett is. Ilyenkor, decemberben azon ban már másként jelentkezii a garázshiány gondja. Egy hi deg éjszaka, ha a kocsi szabad ban parkíroz, befagyhat hűtő vize, ablaka, ajtaja, reggel az tán kezdődhet a kínlódás amíg a motor végre hajlandc elindulni, a jégcsaptömeg leol vadni. A gépkocsitulajdonos ilyen kor ideges és fél, hogy valam történik szeretett autójával, ki­rándulásain legjobb útitársá­val. ★ AZ ELSŐ azt mondja: — A belvárosban lakom, eg> régi házban. Olyan szűk az ud­var, hogy ott gondolni sem le­het garázsépítésre. A Trabant így a kapu alatt tanyázik. A kapu két szárnya meg éjjel- nappal nyitva. — Egész nyáron azért retteg­tem, mert házunkat emeletrá­építési betegség érte. Az udvar csatatérré változott. A kapun téglával, mésszel megrakott lovas kocsik jártak ki, s be. Napközben, ha eszembe jutott a kapu alatt álló kocsi, néha a hideg lelt ki: hátha nekihajtott egy szekér, oldalba rúgta a ló, vagy a tetejére esett egy tégla. Most meg ez az örökös fagyve­szély ... — Nem kis dolog a garázs­gond ... ★ A MÁSODIK így beszél (igaz, itt többes számot kellett volna használni, mert a Wart­burgnak két fiatalember a tu­lajdonosa): — Ha én használom a kocsit, az én lakásom udvarán „al­szik” — szól a kocsi egyik „fél­tulajdonosa”. — Amikor meg én utazom vele, akkor természetesen én is szállásolom el. Szintén az ud­varon — mondja a másik. S milyen ez az udvar! Má­sok mondták el, hogy egy reg­gel nevetve és egyben sajnál­kozva látták, mint kínlódik az újsütetű Wartburg-tulajdonos, hogy az udvarból kijusson a köves útra. A ház kapuja és a jó út közötti kis összekötő út­szakasz ugyanis reggelre sár­tengerré változott és a kocsi egy pillanat alatt beragadt. Félórai túráztalás, kínlódás Után végre a szomszédok segít­ségével sikerült a kocsit „szi­lárd” útra tuszkolni. Erről többen tudnak. De ar­ról már csak a két jó barát, hogy a garázshiány miatt fur­csább dolog is előfordult ve­lük. Egy este már mindketten nyugovóra tértek, ki-ki ottho­nában, amikor egyiküknek eszébe jutott a hideg éjszaka — és a hűtővíz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents