Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-30 / 304. szám
2 NÉPÚJSÁG 1962. december 30., vasárnap A külügyminiszter első helyettesének nyilatkozata az ENSZ közgyűlése most zárult ülésszakának munkájáról, az ENSZ új tagállamainak szerepéről és a „magyar kérdésről“ A napokban érkezett vissza New Yorkból az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 17. ülésszakán részt vett magyar delegáció. Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, a küldöttség vezetője, beszélgetést folytatott a Magyar Távirati Iroda munkatársával az ülésszak munkájáról és fontosabb eseményeiről. M’Hen hatása volt a kubai válságnak a közgyűlés részvevőire? — A csendesnek induló közgyűlésen a karib-tengeri válság kirobbanása komoly megrázkódtatást jelentett. Az Egyesült Államok kormányának Kuba-ellenes mesterkedései általában ismeretesek voltak ENSZ-körökben, hiszen a politikai bizottság és a Biztonsági Tanács is — már korábban is — foglalkozott az agresszív amerikai tervekkel. Mégis, a delegációkat — még a nyugatiakat is — meglepetésszerűen érte az amerikai háborús készülődés és a tengeri blokád nyers bejelentése. A kérdéssel egyedül a Biztonsági Tanács foglalkozott, de az első napok alatt magának a közgyűlésnek és a bizottságoknak a munkája is gyakorlatilag megbénult, mert mindenki a Biztonsági Tanácsból érkező híreket figyelte. — Az első nap dermedt várakozása után több mint 40 semleges ország képviselője ült össze tanácskozásra, hogy a válság megoldásában segítsen. Az ő támogatásuk tudatában ajánlotta fel U Thant a közvetítést a két nagyhatalom között. Meggyőződésem szerint az ENSZ-ben mindenki világosan látta, hogy az amerikai lépések mennyire a katasztrófa szélére sodorták a világot. Éppen ezért, az idei közgyűlés egyik legfrappánsabb élménye volt a válság megoldását jelentő Hruscsov- üzenet megérkezése után látni az üléstermek folyosóit. A világ minden nyelvén lehetett egy mondatot hallani: „A Szovjetunió megmentette a békét.” — Valóban, a Szovjetunió józan lépése a mindenkiben mély nyomot hagyó válság kapcsán bizonyította be, hogy a nemzetközi kérdéseket nem háborús fenyegetések és háborúra vezető lépések, hanem kölcsönös engedmények alapján, tárgyalások útján kell megoldani. S a példa hatott a közgyűlés munkájára is: a közgyűlés második felében több fontos kérdésben külön tárgyalások útján született mindenki számára elfogadható megoldás. Például a világűrbizottság, a nemzetközi kereskedelmi konferencia összehívása és a békés egymás mellett’ élés alapelveivel kapcsolatos naDirendi pontok tárgyalása során. Hogyan értékeli az újonnan felvett országok szerepét a most zárult ülésszakon? — Ismeretes, hogy az elmúlt pár esztendő alatt az ENSZ tagjainak létszáma jelentős mértékben megnövekedett. Ez a folyamat ebben az évben is folytatódott. Az új tagállamok majdnem kivétel nélkül gyarmati sorból nyerték el függetlenségüket, népeik a saját sorsuk tapasztalatai alapján ismerik a gyarmati elnyomás minden formáját. Érthető tehát, hogy az új tagállamok elsőrendű törekvése, hogy mindenekelőtt a még gyarmati sorban sínylődő népeknek adjanak a^íív segítséget, meggyorsítva a gyarmatosítás végleges felszámolásának utolsó szakaszát. A közgyűlésen a gyarmati kérdések'vitájában segítették a széles imperialista-ellenes front kialakulását, a neokblonialista törekvések leleplezését és az amerikai delegáció gyarmatosítókat mentő módosító javaslatainak több esetben történt visszautasítását. Komoly részük van abban, hogy a közgyűlés — első ízben az ENSZ fennállása óta — egyes gyarmattartó hatalmak ellen szankciókat és erélyes lépéseket követelt. így például a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, kikötők és légi közlekedési eszközök megtagadását, áruk bojkottját, fegyverszállítások megszüntetését. a Dél-Afrikai Unió és Portugália esetében. Az új tagállamok is jelentős mértékben hozzájárultak, hogy a gyarmati kérdések tárgyalásán nemcsak a közvetlenül gyarmattartó hatalmak, hanem az őket fegyverrel és gazdasági eszközökkel támogató NATO- országok is a vádlottak padján ültek, — Az új tagállamok politikai, gazdasági és kulturális életében elsőrendű feladat a gyarmatosítás maradványainak és „áldásaidnak felszámolása. Közös érdekük tehát a bélke megvédése és az általános és teljes lefegyverzés megvalósítása, hogy a fegyverkezésből felszabaduló gazdasági erőkből ők is részt kaphassanak. Szerepük az általános és teljes lefegyverzésért »vívott harcban csak most kezd kibontakozni és bizonyára évről évre pozitívabb lesz. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy az új tagállamok részvétele folytán az erőviszonyok az ENSZ-ben mindjobban az imperialistaellenes tábor javára tolódnak el és a világszervezet ma már nem az az engedelmes eszköz az imperialista hatalmak kezében, mint fennállása első szakaszában volt. A nyugati sajtó úgy értékelte, hogy Munro megbízatásának megszüntetése a „magyar kérdés” lezárását jelenti. Miért szavazott a magyar delegáció mégis a határozati javaslat ellen? — Vegyük először talán a kérdés első felét. — Már a közgyűlés elején, szeptemberben, a „magyar kérdés” napirendre tűzésénél leadott ellenszavazatok száma is megmutatta, hogy a delegációk jelentős része felismerte azt a tényt, hogy a kérdés vitája nem hasznos senki számára sem. Ezt a tényt, ha előbb nem, a szavazás után az Egyesült Államok delegációjának is tudomásul kellett vennie. Ezzel magyarázható, hogy Munro megbízatásának megszüntetésére a javaslatot ők maguk tették meg. A javaslatot a nyugati hírügynökségek — beleértve az amerikai sajtót és rádiót is — helyeselték, hogy az gyakorlatilag a „magyar kérdés” lezárását jelenti. Továbbmenve hozzáfűzhetem, hogy az amerikai delegáció minden eddiginél nagyobb erőfeszítést fejtett ki, hogy a szavazásnál az őszi kudarcot helyrehozza. így a különböző közgyűlési csoportokat külön értekezletekre hívták össze, hogy javaslatukat megmagyarázzák és ezeken ők maguk is’ azzal érveitek, hogy ezzel a kérdést lezárják. Miután a speciális politikai bizottságban elhangzott amerikai beszéd ezzel ellentétes volt, néhány semleges felszólaló ezt a körülményt kifogásolta is. — A magyar delegáció ennek ellenére a határozati javaslat ellen szavazott két okból. Egyrészt mi a kérdés első napirendre tűzésekor leszögeztük és azóta is mindig fenntartottuk azt a helyes és jogos elvi álláspontunkat, hogy a „magyar kérdés"-sel kapcsolatban felvetett egyetlen probléma sem tartozik az ENSZ hatáskörébe, s ezért az összes eddigi határozati javaslatok beavatkozási kísérletet jelentenek Magyar- ország belügyeibe. Ennek alapján túlzás nélkül mondható, hogy az egyetlen elfogadható határozati javaslat számunkra az lett volna, ha a közgyűlés, elismerve az eddigi viták alapokmány-ellenes voltát, leveszi a kérdést a napirendről. — De ezen túlmenően a javaslat bevezető részében hivatkozott az eddigi, valóban az alapokmány szellemével ellentétes határozatokra is. Ez a tény egyedül is lehetetlenné tette elfogadását. — Talán még jobban megvilágítom a magyar delegáció álláspontját, ha elmondom, hogy a bizottsági szavazás során több semleges ország kérésére a javaslat először részeiben került szavazásra. így külön szavazás volt Munro megbízásának megszüntetéséről. Az erre vonatkozó szavazásnál Magyarország és a szocialista országok nem ellen- szavazatot adtak le, hanem nem vettek részt a szavazásban. így juttatták kifejezésre azt. hogy az eddigi határozatokkal szemben a jelenlegi javaslatnak ez az egyetlen része jelent előrehaladást. Ez volt egyébként az egyetlen szövegrész, amelyet a bizottság ellen- szavazat nélkül fogadott el. Mi várható a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben? — Mindenki tudja, hogy e kérdések nemcsak létfontosságúak az összes népek számára, hanem rendkívül bonyolultak is. Senki sem várta tehát azt, hogy a megegyezéseket egyAdenauer egyoldalú engedményeket követel a Szovjetuniótól két év alatt sikerül kidolgozni. Azt azonban joggal várta a világ közvéleménye, hogy a korábbi közgyűléseken történt megállapodások után a genfi leszerelési tárgyalásokon lényeges előrehaladás történjen. A nyugati hatalmakat terheli a felelősség ennek elmaradásáért. Ez annál is nyilvánvalóbb, mert — mint ismeretes — a leszerelési bizottság tárgyalásain a semleges országok közvetítő javaslatokkal igyekeztek a nehézségeket áthidalni, amelyeket a Szovjetunió elfogadott, a nyugati hatalmak viszont visszautasitot- tak. — A leszerelési kérdések közgyűlési vitája bizonyítja, hogy mind több delegáció látja, hogy a megegyezésnek a nyugati hatalmak álláspontja az akadálya. A vita során az eddigieknél sokkal több delegáció vette fel a külföldi bázisok felszámolásának és az atomháború eltiltásának problémáját, valamint az atomkísérletek minden közegben való ellenőrizh tőségének kérdését, aláhúzva ezzel a nyugati álláspont tarthatatlanságát. — Joggal várható tehát, hogy a genfi értekezletek is ezekkel a kérdésekkel fognak az eddigieknél konkrétabban foglalkozni, és hogy az ott részt vevő semleges országok az eddigiekhez hasonlóan ismét hasznos áthidaló megoldásokat javasolnak. 7— Utalnék itt arra a tényre is, hogy U Thant főtitkár megválasztása után a közgyűlés előtt tett nyilatkozatában fő törekvését úgy jellemezte, hogy a főtitkári tisztséget elsősorban a feszültségek enyhítésére és a vitás kérdések megoldásának elősegítésére kívánja felhasználni. A Karib- tengeri válságban betöltött pozitív szerepével ezt a szándékát valóban, már megválasztása előtt is igazolta. Remélhető tehát, hogy a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben még fennálló ellentétek megoldásában a főtitkár is pozitív segítséget tud nyújtani. — Annak ellenére, hogy most az ENSZ lezárult 17. közgyűléséről beszélgetünk, befejezésül elsősorban azt szeretném elmondani, hogy a leszereléssel kapcsolatos kérdések nemcsak ENSZ-közgyűlések és ENSZ-bizottságok, hanem mindenekelőtt minden békeszerető ember gondját jelenti. Az általános és teljes lefegyverzés megvalósítása nagymértékben múlik azon is, milyen eredményeket érünk el az ENSZ-en kívüli frontokon, mennyire sikerül társadalmi erők — így a nemzetközi békemozgalom — útján is az egész világ, de főleg a nyugati világ közvéleményét a békéért vívott harcra mozgósítani — fejezte be nyilatkozatát Mód Péter. (MTI) A kínai közbiztonsági minisztérium közleménye kémcsoportok felszámolásáról A kínai közbiztonsági minisztérium szombaton közleményt adott ki és bejelenti amerikai-csangkajsekista kémcsoport felszámolását. A közlemény szerint októbertől decemberig a népi köz- biztonsági különítmények, a kínai népi felszabadító hadsereg határegységei, a közbiztonsági erők és a milícia tagjai Kuantung tartomány parti térségeiben, a lakossággal szorosan együttműködve, teljesen felszámolták az amerikai- c«angkaisekista képiek kilenc olyan csoportját, amelyek a tenger felől szivárogtak be, vagy repülőgépről dobták le őket, az említett térségekbe. Az amerikai imperialisták és a Csang Kaj-sek-klikk fegyveres kémcsoportjai, miután a nyár folyamán a kínai szárazföld inváziójára szervezett .katonai kalandjuk megindítása kudarcot vallott, újabb terveket szőttek, hogy úgynevezett „gerilla-folyosó” létesüljön Kuantung partvidékén katonai kalandjaik lebonyolítására. A most ártalmatlanná tett kilenc csoport feladata az lett volna, hogy a népi Kína területén zaklató műveleteket és szabotázscselekményeket hajtson végre. (MTI) Csőmbe „totális pusztítással fenyegetőzik ELISABETHVILLE (MTI): Az ENSZ-csapatok szombaton átkutatták Csőmbe Elisa- bethville-i rezidenciáját, de Katanga tartomány vezetőjének csak hűlt helyét találták. A világszervezet szóvivője Leopoldville-ben közölte, hogy Csőmbe „ismeretlen helyre” távozott. Egyes hírek szerint a tartományi vezető az észak- rhodésiai határ közelében levő Kipusi bányavárosba menekült. Csőmbe ismeretlen úton- módon közleményt juttatott ei az Elisabethville-i sajtótudósítókhoz. Ebben „totális pusztítással”. fenyegetőzik, ha az ENSZ-csapatok 24 órán belül nem hagyják abba a harcot. Bejelenti, hogy Katanga „minden eszközzel” küzd önállóságáért, s attól sem riad vissza, hogy haladéktalanul felrobbantsa az Elisabethville és Ja- dotville közötti, Lufiria folyón átívelő hidat, lerombolja minden gazdasági létesítményét, és csapdákkal, mérgezett nyilakkal és dárdákkal küzdjön az ENSZ-csapatok ellen. A teljes pusztítás időpontját rövidesen megállapítják — jelenti ki Csőmbe. Az ENSZ-csapatok időközben elfoglalták a katangai székhely kulcsfontosságú stratégiai pontjait. Szombaton este már csak szórványos lövöldözés volt hallható. A katangai csendőrség zöme az őserdőbe menekült. Egy ENSZ-közle- mény szerint a katangai csendőrök fegyvereket, katonai felszerelést és páncélkocsikat hagytak hátra. Az ENSZ azt állítja, hogy a kéksisakosok csak néhány katangai foglyot ejtettek és katangai részről alig vannak veszteségek. Az Union Miniere belga bánya- vállalat fehér alkalmazottait viszont elszállítják Kipusiba, a rhodesiai határra. (MTI) Közös közleményt adtak ki az indiai—pakisztáni tárgyalásokról RAWALPINDI Szombaton Rawalpindiben közös közleményt adtak ki a kasmíri kérdésről folytatott indiai—pakisztáni tárgyalásokról, amelyek a korábbi jelentésekkel ellentétben nem zárultak le pénteken, hanem a szombati napra is átnyúltak. A közös közlemény szerint a tárgyalásokon megvitatták a kasmíri probléma különböző vonatkozásait. Az eszmecserét „a szívélyesség és a megértés légköre jellemezte és mindkét fél őszintén kifejtette álláspontját”. A két fél felhívta mindkét ország sajtóját és közéleti személyiségeit, hogy a jövőben segítsék elő a baráti légkör kialakulását a kasmiri vita rendezése érdekében és tartózkodjanak minden olyan megnyilatkozástól, amely veszélyeztetheti a most megindult tárgyalások- sikerét. Végül bejelenti a közlemény, hogy indiai meghívásra január 15-én Bhutto iparügyi miniszter vezetésével pakisztáni küldöttség utazik Üj-Delhibe és ott újabb tárgyalásokat folytat Nehru miniszterelnök és Ajub Khan köztársasági elnök találkozójának előkészítésére. A Reuter értesülései szerint a most véget ért tárgyalásokon mindkét fél csupán arra szorítkozott, hogy részletesen ismertesse a kasmíri kérdésben elfoglalt álláspontját. Mint a pakisztáni küldöttség egyik tagja kijelentette, a január közepén Üj-Delhiben sorra kerülő tanácskozás „sorsdöntő lesz, mert akkor már konkrét javaslatokkal kell előhozakodni”. Az indiai küldöttség szombaton Rawalpindiből hazautazott Üj-Delhibe. (MTI) BONN: Adenauer kancellár nyilatkozatot adott a Politisch- Soziale Korrespondenz című kereszténydemokrata sajtótájékoztatónak. Nyilatkozatában kijelentette ugyan, hogy „figyelmesen megvizsgálják, ha a Szovjetunió úi és alkalmas javaslatodat. teri^s-t elő a függő kérdé- sek rendezésére.” További szavaiból azonban kiderült: a bonni kormány kizárólag úgy képzeli el a nemzetközi feszültség enyhítését, hogy a Szovjetunió tegyen egyoldalú engedményeket. Adenauer azt is kifejezésre juttatta, hogy Bónn továbbra is görcsösen ragaszkodik az NDK bekebelezésére irányuló, irrealista politikához. IV em légi ben ellátogattam Közép-Ázsia egyik legnagyobb építkezésére: a nure- ki vízierőmű területére. Köröskörül kékes ködbe burkolózva sötétlettek a szűzien érintetlen, festőién szép hegyek. Tempós szárnycsapásokkal sasok köröztek — keringtek a sziklák között. Csend volt. A néhány perce még a hegyeket, szakadékokat megrázkódtató robbanások megszűntek. A lőmeste- rek ebédelni mentek. — Ezt itt mind eltakarítjuk innen — mondotta nekem egy napbarnított arcú, szőke üstökű legény, s a sziklatörmelékre mutatott. — Itt-kezdődik majd a tenger, emitt fognak állni a turbinák. Amarra vonul a villamos szabadvezeték — s kezével a kéklő hegyormok felé bökött. A legény ukrán volt, az,épít- kezés a Tadzsik Köztársaság területén ment végbe, de „áldásait” az üzbég és kirgiz gyá- pottermesztő kolhozok, városok és üzemek is várták. Jólesett hallani ezeket a szavakat, a belőlük áradó törődést, amely ma megszokott dolog, de azelőtt annál szokatlanabb volt errefelé. Az itteni embereket századokon át gyötörték a nemzetiségi ellentétek, a viszálykodás, amelyet a nagyorosz sovinizmus és a kí- : méletlen kizsákmányolás tetézett. 1917-ig a szavaknak s ennek az építkezésnek nem volt itt létjogosultsága. Ez utóbbit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hozta meg. A szocialista nemzetek testvéri szövetségének létrejötte, a népek közötti barátság és kölcsönös segítés, az igazi proletár nem- i zetköziség — közvetlen eredménye a lenini nemzetiségi . politika diadalának. Ezt a politikát követte és követi a Szov- . jetunió Kommunista Pártja. S . mindez, mint egy csepp vízben, tükröződött ennek az egyszerű ukrán legénynek a szavaiban. Tárjunk végig ma bár- ; " mely köztársaságot, • kézzelfoghatóan győződhetünk ■ meg a szovjet népek nagy vív■ mányairól. ... A vonat Kijevhez közeledik. A Dnyeper még nem lát■ szik, a távolban hegyek maga■ sódnak, amelyeken új épületekkel vegyesen állnak az ősrégi kijevi templomok, a vasúti töltés mentén kilométereken át sorjáznak a gyárak. Ez: Darnyica, Kijev Dnyeperen túli része. — Ez igen — mondja úti társam. — Mennyi új épület, pedig a háború után letarolt földhöz hasonlított ez a táj ... Üti társam orosz nemzetiségű mérnök. Kujbisevból Kremen- csugba utazik. Nemrég fejezte be munkáját egy volgai vízierőmű építkezésén és most a Dnyeper mentén kezd új életet. •— Már járt itt? — Igen, futtában. Segítettem helyreállítani a Dnyeprogeszt. A németek Darnyicát a földdel egyenlővé tették. 1943- ban ég felé törő lángokkal égtek a munkásnegyedek. Ezekre ma alig lehet ráismerni. Azok a kijeviek is ámulnak, akik a háború óta nem jártak itt. A város megnőtt és megszépült. Hétmérföldes léptekkel halad előre a köztársaság ipara, össztermelése 1913-hoz viszonyítva a 27-szeresére nőtt. Ukrajna ma világviszonylatban is az elsők közt van fém- olvasztásban, széntermelésben és vasércnyerésben (egy főre számítva), Ukrajna mezőin 262 ezer traktor dolgozik. A mai Ukrajna a fejlett kultúra, a nagyszerűen megszervezett tudományos munka, a korszerű egészségvédelem országa. Jf'zek a hatalmas váitozá- ^ sok különösen azokat . lepik meg, akik sokáig távol éltek a szovjet hazától. Érde- . kesek azok az elismerő szavak, . amelyek Vaszilij Sulginlól , származnak. Ez az idős férfi . negyven esztendőn keresztül I élt emigrációban, s csak a kö- . zelmúltban tért haza. ■ „... az ipar roppant arányú ■ növekedése — írja — a roeg- i feszített, hogy ne mondjam*vi■ haros iramú építkezés, a társadalom anyagi és kulturális , értékeinek a gyarapodása — ezek a benyomások teljes össz- i hangban voltak mindazzal. . amit Kijevben és egyebütt lát- . tam.. ; Mihelyt a szovjet köztársasá- : gok kulturális problémái ke- i rülnek szóba, nyomban eszem- . be jutnak azok a napok, amelyeket csernovci, nyugat-ukraj■ nai város kulturális egyetemén . töltöttem. Négy fakultáson — ■ a színművészeti, a zenei, az irodalmi és a festészeti tagoza■ ton körülbelül másfélezren ta■ nulnak: a helybeli gyárak ■ munkásai, tisztviselők, nyugdíA szovjet emberek jelene és jövője Ma negyven esztendeje alakult meg a Szovjetunió
