Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-29 / 303. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. december 29., szombat t A LOTTO nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint az 52. játékhéten a Szek- szárdon megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 41, 47, 49. 59, 65. A december havi szelvények közül a 49. hét szelvényei vesznek részt az 1963. január 4-i tárgynyeremény-sorsolá- son. (MTI) — A MÁTRAVIDÉKI Szén- bányászati Trösztnél mintegy 200 munkavédelmi őr működik, kéthetenkénti váltással. Az őrség tagjai figyelmeztetik munkatársaikat a biztonsági szabályok betartására, eredményes munkájuk nyomán csökken a balesetek száma. — HOLNAP ünnepli alapításának 60. évfordulóját az adácsi önkéntes tűzoltó testület. Az ünnepséget — amelyen Ambrus Sándor, a gyöngyösi járási tűzrendészen alosztály parancsnolca tart beszédet, — a József Attila Művelődési Otthon nagytermében tartják. — HATÁRIDŐ ELŐTT, december 24-én teljesítette operatív tervét a Mátravidé- ki Erőmű. Előreláthatólag még ebben az évben 2 millió 800 ezer forint értékű munkát végeznek. — A MEGYEI könyvtár katalógust adott ki a könyvtárban megtalálható drámai művekről. A címjegyzék felsorolja a többfelvonásos darabokat, az egyfelvonásosakat, a mesejátékokat, bábjátékokat, valamint a színháztudományi tanulmányokat, amelyeket nagy haszonnal forgathatnak a megye műkedvelői. — 305 EZER TONNA szén volt az előirányzott éves terve a rózsaszentmártoni IX-es aknának. A bányászok 27-én teljesítették ezt a tervet, saz év hátralevő részében terven felül még 320 vagon szenet termelnek ki. — ÁTADTÁK Gyöngyösön az új hordójelző állomást — című december 22-i cikkünkben névelírás történt. Helyesen: Vngár Lajos, az Országos Mérésügyi Hivatal osztályvezetője. A televízió műsora 16,00: A „Violinek” Gyermekszínházban. Az Intervízió műsora Varsóból. 16,30: A Magyar Hirdető műsora. 17,00: Ki mit tud? 18,40: Amiről 1962- ben beszéltek. Összefoglaló az év külpolitikai eseményeiről. 19,30: Tv-híradó. 19,45: Vasárnapi vers. Rafael Alberti: Emlékezések szemben a spanyol partokkal. Előadja: Lati- novits Zoltán. 19,50: A tv mesekönyve. 19,55: A herceg halásznadrágban. Angol film. 21,25: A gazella és az elefánt. Boldizsár Iván jegyzete az UNESCO párizsi közgyűléséről. 21,35: Hírek. (MTI) Idő járásjelentés Várható időjárás szombaton estig: kisebb felhőátvonulások, néhány helyen hószállingózás, többfelé köd, mérsékelt szél, az éjszakai lehűlés a keleti megyékben fokozódik, nyugaton nem változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 10—mínusz 15, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap mínusz 5—mínusz 10 fok köböt t. (MTI) A „Ki mit tud”-verseny Egerben — a januári döntő előtt A KISZ országos ügyet csinált a tavalyi „Ki mit tud” kezdeményezésből. Helyesen, falvak, városok, járások, megyék fiataljait hívta versenybe, csaknem kötetlen alapon: mutassák meg, mit tudnak képességből és szorgalomból — művészi I fokra hevíteni önmagukban. A képesség és a szorgalom ötvözete a művészet is, mint minden valamirevaló ered- j meny. Ha most e sorok írója az egri városi selejtező és elődöntő lebonyolítása után nagyjából mérleget von a tapasztaltak felett, nem azért teszi, hogy értékrendet állítson fel a benevezettekről, még kevésbé azért, hogy esetleges kiemeléssel bátorítson indokkal, vagy indokolatlanul a további küzdelemre; célja az, hogy e nemes vetélkedést a tapasztalt hibák megemlítésével magasabb szintre juttathassa. Azt akarja, hogy a fiatalság, a tehetséges lányok és fiúk hasznosan fáradozzanak, energiájukat és idegrendszerüket ne | vargabetűk bejárásával pazarolják. EGY KIS STATISZTIKA ... Egerből és néhány környékbeli faluból mintegy nyolcvan lány és fiú nevezett be. Nagy lelkesedéssel, de nem egy esetben elhamarkodottan. Némelyek csak azt tudták, hogy kellene valami rendkívülit adni, de az átlagon felülinek a megvalósításához hiányzott sokszor a szorgalom, az elmélyült, munka, ritkább esetben a rátermettség. Harminc körül azok száma, akik verset vagy prózát adtak elő s közülük igazán csak egy-kettő ütütte meg a magasabb mértéket. A Zeneiskola és a gimnáziumok növendékei szép számmal jelentkeztek magánszámokkal — zongora, ének, hegedű, klarinét —, de magával ragadó zenei élményt csak egy-kettő szerzett a közönségnek és a bíráló bizottságnak. A VERS- ÉS PRÓZAMONDÁSNÁL az előadók igen sokszor a kidolgozandó anyag megválasztásánál hibáztak. Nemcsak azzal, hogy képességeiknek és karakterüknek nem megfelelő verset, vagy prózai számot tanultak be, de azzal is, ahogyan azt betanulták, értelmezték és hatáskeltés szempontjából feldolgozták. Gyakran előfordult, hogy egy-egy lány és fiú erőszakosan a maga képére formálta a vers, vagy próza életre keltendő lelkét és a nála évek óta beidegzett hangvétellel adta elő számát. Holott az a helyes, ha a vers, vagy prózai írás mondanivalóját átéli az előadó és önmaga formálódik át az alkotás eleven szócsövévé. Nem egy produkció hallatára az az érzésünk támadt, hogy a kétségtelen jó szándék és tehetség párosán fészkel az előadóban, mégis, a rossz választás és a vezetés, a szakértő csiszolásának hiánya félresikerült szerepléshez vezetett. Eme irányítási hiány miatt felfogási vadhajtásokat észlelhettünk, másrészt az önbizalomnak azt a törését, amely a színpadon az előadónak kudarcot hozott. A ZENÉSZEK KÖZÖTT sok a fegyelmezett, kevesebb a valóban tehetséges fiatal. A zeneiskola közrehatása kézzelfogható. De mintha ezek a fiatalok sem készültek volna teljes erőbedobással a verseny eddigi szakaszára. A TÁNCBAN nem kaptunk színvonalas kompozíciót, a mozgáskultúrának és a kifejeződnivágyásnak azt az ötvözetét, amelyet olyan szívesen lát és tapsol a közönség. A művészi torna előretörése dicsérendő. A vezetés és a szakmai felkészítés kézzel tapintható. A jó kezdet bizonyára szárnyakat ad a képzeletnek és kitűnő kompozíciókkal lepik majd meg az egri lányok a bíráló bizottságot a döntőben. A TÁNCDAL kedvelőiről külön kell szólnunk, bár értékben nem vethető össze teljesítményük azokéval, akik operaáriát adtak elő — mély átéléssel. A robbanó ritmusokat kedvelő mai fiatalok (szívesen lenne e sorok írója is húszéves!) tombolva tapsolnak egy-egy elénekelt táncdalnak, de ha a hangot és a jövőbeli énekesnő teljesítményét a „szakma” mérlegére tesszük, olykor-olykor meglepően pehelysúlyú a mérleg „nyomatéka”. A taps még nem siker. Jólesik, de ne tévessze meg azt, aki tovább akar törni előre és — ami még fontosabb! — felfelé. Nagyjából ez a megállapítás áll a tánczenekarokra is! Egy-két merész is akadt, aki „saját szerzeményét” adta elő zongorán. Sem az előadott „mű”, sem az előadás színvonala nem lelkesítette a bíráló bizottságot. A VERSENY KÖZÖNSÉGE zömmel a középiskolás fiatalságból, rokonokból és kevés számú érdeklődőből tevődött össze az eddigi négy estén. A fiatalság olykor elfogultan tapsolt, lelkesedése a táncszá- moknáí tombolt. Ha azonban egy szám nem érdekelte őket, fesztelenül fecsegtek, nem kis mérgelődést okozván az éle- medettebb korosztálynak és nyugtalanító izgalmat a versenyzőnek. HOGYAN TOVÁBB? Minden túltengés ellenére a vers- és prózamondás munkáját tartjuk a legértékesebb és legfontosabb tennivalónak ezen a versenyen. A versmondás hasznos és értékes munka. Egy-egy, hatásában is kiváló vers kiválasztása, dramaturgiai feldolgozása sok-sok elemzést kíván. A hangsúly mi duci ózus lebontása — olykor egészen az egyes hangzókig — szükséges a teljes hatás eléréséhez. Hosszú hetek extázisát kell kamatoztatni pár perc alatt! Válasszanak inkább rö- videbb írást, de dolgozzák ki jól! Gondoljanak a lélegzésre és a szavak zenei szépségére, a csillogó tartalomra és elsősorban önmaguk adottságaira a lányok és a fiúk; akkor nem fordul elő, hogy hatodrangú szerző harmadrangú írását tanulják be — az olcsóbb befektetés nagyobb kamatozásának lehetőségéért. Nem a hangerő, hanem a szépség dönti el a babér kérdését. (Nem az előadó, hanem a produkció szépségéről van szó!) Az intézetek és a tanárok vezessék szorosabb kézfogással a fiatalokat, mert — horri- bile dictu! — előfordult az elődöntőn, hogy egy fiút felléptettek és ő előadott kísérettel egy olasz dalt, amire szerettünk volna legalább ráismerni. Január 19-ig, az egri döntőig az énekeseknek, a zenészeknek, a zenekaroknak is van idejük és lehetőségük önnön tükrükbe nézni és magasabb szintre emelni műsorukat. A tornászokon az állandó gyakorlat segít. örülünk tehetséges fiataljainknak, szeretjük bennük azt, hogy versenybe szállnak képességeikkel. Ezekből á válogatásokból indulhat el művészi pálya. S ha világraszóló karrier nem is, de a művészet megsejtése és tisztelete kivirul azokban, akik egy-egy alkotás lényegéhez, leikéhez igyekeztek közelebb férkőzni — fiatal szívvel, a jövőre készülés lázában. Farkas András 1962. DECEMBER 29., SZOMBAT: TAMAS 140 évvel ezelőtt, 1822 decemberében született LOUIS PASTEUR francia biológus és bakteriológus. Az erjedési folyamatok vizsgálata közben felfedezte, hogy e folyamatokat egysejtű gombák és baktériumok okozzák; e kutatásai révéit a mikrobiológia megalapítója lett. Több betegség kórokozójának, s a védőoltás módszerének, különösen pedig a veszettség elleni oltóanyag felfedezése fűződik nevéhez. Róla nevezték el ,,pasztőrözés' -nek azt az elfárását, amellyel a folyadékokat felmelegítés révén a kárt ér kony baktériumok hatásától mentesíteni lehet. 110 évvel ezelőtt, 1852. december 29-én halt meg JASZAY PÁL tör- LOUIS PASTEUR ténetíró, az első magyar minisztérium elnökségi titkára. 1846-ban megjelent munkájában a mohácsi vész utáni, halála után, 1855- ben kiadott műve pedig a legrégibb időktől az aranybulláig tárgyalja történelmünket. A FRANCIA KOMMUNISTA PART 1920-ban e napon alakult meg, 1947-ben nálunk e napon történt meg a nagybankok államo-' sítása. FILM: Bolondos halászfalu Vidám történet egy nyári vakációról, Fpsgerepbew; Uorst Drinda és Lutz Jahoda, a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő slágerénekes. A filmet az egri Bródy Filmszínház december 29-én és január 1-én, 2-án játssza. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILAiAG Az édes élet EGRI BRODY Bolondos halászfalu GYÖNGYÖSI PUSKIN Hátha mégis szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Senki nem tud semmit HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pillantás a hídról HATVANI KOSSUTH Egy év kilenc napja HEVES Legenda a vonaton PÉTERVÁSARA Amíg holnap lesz FÜZESABONY Húsz évre egymástól A színház műsora Egerben este 19 órakor: A BAJAD ER (Bérletszünet) 9. — Rajta! Rajta! A felügyelő hátba vágja a rabokat: — Rajta! Rajta! Kapu. Utána köztér. Még egy kapu. Az őrházat minden oldalról kerítés veszi körül. Már megvirradt. Az őrház mögött kialudt a tűz. A rabok beosztása előtt az őrség mindig tüzet rak, hogy melegedjen és számlálás közben job- i ban lássa a rabokat. — Állj! — ordítja az egyik. 1— Ügy mentek, mint a csorda ötösével előre! Egy őr hangosan számol: — Egy, kettő, három ... Az ötös csoportok különváltak és ötösével mentek át a kapun. így akár elölről, akár hátulról nézik, ugyanazt látják: öt fejet, öt hátat, tíz lábat. A másik őr, az ellenőr a másik kerítésnél áll csendesen és ellenőrzi, hogy pontosan számol-e a társa. És ott áll és néz a hadnagy is. A táborőrség részéről. Az ember az aranynál is értékesebb. Ha eltűnik egy fej a drótkerítés mögül, a magadéval pótolhatod. A brigádok újra összekeveredtek. Most a kísérő őrség őrmestere számolja meg őket — Egy, kettő, három... Újra, különválnak ötösével. A másik oldalon a parancsnok-helyettes ellenőrzi a számolást. Azonkívül a hadnagy is. A kísérő őrség részéről. Semmiképpen sem szabad tévedni. Ha eggyel több fejet írsz alá, a magadéval pótolhatod. Mennyi fegyveres őr! Félkörben körülvették a hőerőmű építésére induló menetoszlopot, levették automata fegyverüket és egyenesen a pofádba irányítják. Némelyiknek szürke kutyája is van. Az egyik kutya a fogát vicsorítja, mintha kinevetné a rabokat. A kísérő őrség tagjai rövid bundában vannak, csak hatan viselnek hosszú bundát. A hosszú bundákat felváltva viselik azok, akik az őrtoronyban őrködnek. A brigádokat összekeverve, a fegyveres kísérők még egyszer megszámlálták a hőerőmű építésére induló menetet. — Napfelkeltekor legkeményebb a fagy — mondta a másodosztályú kapitány. — Azért, mert a lehűlés akkor éri el a mélypontot. A kapitány általában szeret magyarázgatni. Ha akarja, kiszámítja bármelyik év, bármelyik napjára, hogy újhold lesz-e, vagy telihold. Itt a táboron kívül, a szüntelen szélben, még Suhov mindenhez hozzászokott arcát is erősen csípte a fagy. Megértette, hogy az egész úton, a hőerőműig a szél a pofájába fog fújni, ezért elhatározta, hogy előveszi a rongyot. Ellenszél esetére, ő is, mint sokan mások, két hosszú pántlikával ellátott rongyot hordott magával. A rabok érezték, hogy az. ilyen rongy sokat segít. Suhov befödte arcát a ronggyal, egész a szeméig, a pántlikákat hátra húzta a füle alatt és megkötötte a tarkóján. Azután tarkóját letakarta a sapka lecsapható részével és felgyűrte zubbonyának a gallériát. Sapkáidnak elülső, lecsapható részét a homlokára eresztette; úgyhogy elöl csak a szeme maradt szabadon. A madzaggal jól megszorította a zubbonyát a derekán. Most minden rendben volna, csak a kesztyűje nagyon sovány és keze máris megdermedt. összecsapkodta a tenyerét, mert tudta, hogy mostantól kezdve egészen a táborig a hátán kell tartania a kezét. A kísérő őrség parancsnoka felolvasta a rabok mindennapos „imádságát”, amelyet már mindenki betéve tudott: — Rabok, figyelem! Menet közben szigorúan betartani a rendet. Ne maradjátok le, ne torlódjatok össze, ne beszélgessetek, ne nézzetek félre, a kezeteket tartsátok a hátatokon! Aki csak egy lépéssel is, jobbra, vagy balra kilép, azt szökevénynek tekintjük és az őrség figyelmeztetés nélkül lelövi. Menetoszlop, indulj! A két elülső őr megindult. A menetoszlop elején a vállak hullámozni kezdtek, a fegyveres őrök — húsz lépésre jobbra és balra a menetoszloptól és tíz-tíz lépéssel egymás mögött — lövésre készen tartott fegyverrel elindultak. Már egy hete nem esett hó, az út keményre volt taposva. Megkerülték a tábort, a szél oldalról az arcukba fújt. A menetoszlop, hátra tett kézzel, leszegett fejjel, akár egy temetési menet, útnak indult Csak kettőnek-háromnak a lábát látod magad előtt és egy darabkát a talajból, ahová lépsz. Időnként kiáltozni kezd valamelyik őr: „JU negyvenhetes, hátra a kezekkel!”, „BÉ ötszázkettes, kiegyenesedni!” Később az őrök is ritkábban kiáltanak: vág a szél, nézni, látni is nehéz. Nekik tilos rongyot kötni az arcukra. Nem éppen dicső szolgálat. Amikor melegebb van. mindenki beszélget a menetcsz- lopban, akár kiabálnak az őrök, akár nem. Ma viszont mindannyian meggörnyedtek, mindenki az előtte levőnek a háta mögé igyekszik bújni, mindannyian gondolataikba mélyednek. (Folytatjuk^
