Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
1962. december 24., hétfő NÉPŰJSÁG 1* Öltözködésünkben gyakran tévesen hordunk, illetve kombinálunk össze külön vásárolható ruhadarabokat. A blúz és a szoknya, vagy a kosztűm viszonyának is megvannak a maga szabályai. . A leggyakrabban előforduló hibák egyike a mintaféleségek hoz egyszínű felsőrészt, mintás blúzhoz viszont egyszínű aljat viselni. Mégpedig olyan színűt, amilyen a mintában előfordul. (Példa: fekete alapon drapp— tégla—világoszöld kockás szoknyához drapp, tégla-színű, vagy világoszöld blúzt és kardigánt viselhetünk. A kötött kabátka „keveredése”. Kockás, csíkos pöttyös, virágos vagy más min tázást viselni, egyszerre csúnya. Sajnos nagyon sokszor látni, mondjuk kockás szoknyát emprimé-blúzzal. Pedig, ha végiggondoljuk, hogy a mintázás tulajdonképpen díszítés, már észre is vettük, miért helytelen, szinte bántó két különböző jellegű — és anyagú — darabot együtt felvenni: két, egymástól teljesen idegen díszítőelemet halmoztunk egymásra. A szép mindig egyszerű. A legokosabb hát — és főleg a legízlésesebb — mintás szoknyáés a blúz színe nem kell azonos legyen, csak ne hozzunk még egy új színt az összeállításba.) Egyedül a fehér, vagy vaj-színű blúz az, ami mindig, mindenhez illik. Mielőtt áttérnék a színek törvényeire, csak annyit még: csíkos és kockás mintákból általában az egyszerű, ún. angol fazonú, sportos ruhák csinosak, míg a puhább, nőiesebb rajzú anyagok (pötty, virág, absztrakt minták) alkalmasak a húzott, harangszabású franciás formákhoz. A színek játékát nem ennyire egyszerű összefoglalni, hiszen árnyalatokon is sok múlik. Általában sötéthez világosat, s világoshoz sötétet viseljünk. A színek ellenkezősége vidám, friss benyomást kelt. Az egymáshoz közelálló színek viszont unalmasak. Nem szép a barna a bordó mellett, ugyanakkor sikerült megoldás: szürke kosztűm bordó blúzzal, vagy pulóverrel. A túl színest kerülni kell. A finom Ízléssel öltözködő nő még vásárláskor gondol arra, hogy sötét tónusú szoknyájához, kosztümjéhez, tompaszínű (mustársárga, almazöld, fáradtkék) hozzávalót vegyen. Legfeljebb a sál, vagy a divatgyöngy legyen élénk színű. A női fehérneműről Télire melegen kell öltöznünk. Bármilyen ellenkezést vált is ki egyesekből a meleg fehérnemű, télen mégis azt tanácsos viselni. A legtöbb nő- gyógyászati betegség oka ugyanis az, hogy a nők nem öltözködnek az időjárásnak megfelelően. A bánion, vagy flór A fekete a divat Az 1962—63-as évad divatújdonsága a fekete. Színházba, vacsorára, táncmulatságokra, s más ünnepélyes alkalmakra a legmegfelelőbb viselet. Az utóbbi esztendőkben már-már Teszoktunk erről a mindig elegáns, mindenkinek előnyös „színről”. — Talán, mert a huligánok sajátították ki maguknak. Most, hogy levetették a fekete nadrágokat, pulóvereket, és a férfidivat is meg- színesedett, a finom Ízlésű nők újra fel merik venni a hagyományos, örökké öltöztető fekete alkalmi ruhát. A régi fekete—fehér mellett, idén gyakori a színes díszítés is. Rajzunkon néhány sikerült megoldása mutatunk: Háromnegyedes ujjú, magas nyakú, dzsemper szabású felsőrész, fehér vastag fonallal át- varrott tűzés-díszítéssel. Csinos hozzá a divatos kerámiagyöngy. Egybeszabott, enyhén svei- folt ruha, visszahajtott piével. A csíkos beállítás fehér—tür- kisz—terakotta jersey. Kiskosztüm könnyű szövetből, nagyon színes selyemsállal. Testhez szabott fekete, úgynevezett „délutáni ruha”, díszítése aranysárga fémszálas beállítás. Fóti Margit kombiné és nadrág könnyen kezelhető. A fiatalok igyekeznek beszerezni minden korszerű fehérneműt, így a hálóing és a pizsama sem hiányzik a ruhatárukból. Az idősebbek között akadnak még ma is olyanok, akik maradiságból, tájékozatlanságból még nem tartják fontosnak, hogy külön hálóingben vagy pizsamában aludjanak. Pedig nagyon egészségtelen, ha ugyanabban az ingben, alsóban, vagy kombiné- ban megyünk ágyba, amelyet napközben viseltünk. Jegyzet a táskáról A legdivatosabbak az olyan táskák, amelyeket a dolgozó nők a munkahelyükre vihetnek magukkal. Ezek lényegében nagyméretű, többzsebes reti- külök. Bőséges a „rakodóterük”. azaz elfér bennük rrund- az a holmi, amit a dolgozó nő szükségesnek tart. Ismét divatos lett a vállra akasztható táska. Ezt különösen azok a nők kedvelik, akik több holmit kénytelenek magukkal vinni, vagy gyermeket kísérnek. Gondoltak a tervezők a kislányokra is, nemcsak a mamákra. Méreteikben eltérő, de formában azonos kivitelű táskák készülnek a leánykáknak is. Utazáshoz textilből, műbőrből remek táskák, bőröndök és kalapskatulyák készülnek. Vannak olyan textiltáskák is, amelyek összecsukott állapotBevá sár lótáska ban nem nagyobbak egy reti- külnél, de kinyitva megfelelnek egy bevásárlózsáknak. Újabban divatosak a kétszínű cipők. Ezekhez igazodóan készülnek kétszínű táskák is. Vannak fekete—fehér, barna— fekete, fehér—piros és egyéb színösszeállítású táskák. A táskák egyrésze a szokásos műbőrből készül. De vannak újszerű filmnyomott mintás, szö- vetutánzású műanyag és sísál anyag készítmények is. Általános feltűnést keltettek az idén az úgynevezett kengu- ruzsebes táskák. Ennek külső zsebében helyezhető el a táskához láncolt pénztárca. Óriási a választék az aktatáskákban. Újszerű a törökös mintás textilhez hasonló műbőrtáska. A modellek száma több százra szaporodott Jókai, a nagy mesemondó e tavasztól késő őszig minden r esztendőben a Svábhegyen (a I mai Szabadsághegyen) lakott i Az a különös szerencse jutott ; osztályrészemül, hogy néha- j néha vendége lehettem. Ilyen- c kor sétáltunk a kertben és sé- 1 ta közben gyakran mesélt ré- i gi dolgokról. j Jókai nagyon szerette az állatokat. Kutya, macska, tyúk ’ temérdek „lakott” az udvarban, a kert végén pedig kis is- i tállóban sötétszürke csacsi ló- ä bálta nagy fejét. Az író min- ' den esetben meghúzogatta ' közmondásosan terjedelmes ' füleit, meg is vakargatta és a , darabka sós kenyér naponta . kijárt a szamárnak. A szamár különben gyakran járt le a városba, lévén ő a teherhordó háziállat; húst, kenyeret és , egyéb földi jókat szállított a Jókai-háztartásnak. A szamarat Stircula Gyuri 10—12 éves kisfiú kísérgette le a Széna térre, ahol pontos jegyzék alapján vásárolta még különböző boltokban a szükségeseket. Stirculával természetesen jó barátságot kötöttem — kedves, okos, találékony gyerek volt. Jó két évvel idősebb nálam, az apja kőműves, pénzt keres, Jókaitól minden útért két egész hatost kap. (Nagy-nagy pénz volt az akkor!) Irigyeltem is kiásé, néha nem a pénzért, hanem az önállóságáért. Gyak- . ran üldögéltünk együtt a csa- . csiistállóban, beszélgettünk. Egy ilyen beszélgetéskor Jó- ■ kai meglepett bennünket — : pedig kora délután lehetett, i amikor különben aludni szo• kott. Kedvesen és cinkosan • pillantott ránk és egyszerre megeredt szájából az igazi . mese. „Gyerekek, ti nem is tudjá- . tok, hogy a mindenki által le- t nézett, kicsúfolt szamár milyen kiváló, kedves és okos állati Qkos,.. szerény,, kjtat-tó^hű- séges és főleg — hasznos. Szeretem a csacsikat, mindig is . szerettem — de a nagy ügy, a- szabadságharc óta tisztelem is őket. Azóta, ha tehetem, min' dig tartok a háznál szamarat. ( ... Negyvenkilenc nyarán- Szolnok mellet állott egy pi- 3 rossapkás magyar seregrész. • Rekkenő hőség, a kutak jó ré- ” sze kiszáradt. A Tisza úgy tíz „ kilométerre innen. A honvé- dek inni akarnak, főzni szeretnének és néha mosakodni k is. Víz kell, sok víz . kell. Ha- mar megszervezik hát a vízellátást, vagy két tucat szamár hordja a vizet a Tiszáról. Négy suhanc kíséri őket, naponta kétszer, oda-vissza. A csacsikák már úgy ismerik az utat, hogy egyedül is elmennének, de ki tölti meg akkor a tömlőket? A csacsiknak nincs kezük, tehát ők semmi esetre sem. Egy ilyen vízhordó útnál én is elkísértem a szamarakat. Kifogyott az írópapírom, be kellett menni érte Szolnokra. Hajnalban indultunk, a csacsik ballagtak, a suhancok egymás között veszekedtek, én FEJTOR Egy telep villamosítása Kevés fáradsággal, maradék anyagból, ballonból, vagy plasztikból otthon is készíthetünk csinos bevásárlótáskát az alábbi rajz szerint. 33t As. XjL m. Ä jfct A JUL 217 Feoyőcske Csikorog a bükk és Felsivít a cser: Nézd, de pöttöm fácska S még rohanni mer... Vágtat a fenyőcske, Mély havat tipor S feljajdul: de messzi Még a lámpasor... Szarvas megsajnálja, Hátára veszi, * Arról sas ragadja, így segít neki. Viszi vihar s végül A Göncölszekér És ünnep napjára Városunkba ér. Darázs Endre A hétvégi telep kilenc házikójába bevezetik a villanyt. A telep természeti szépségének megvédése érdekében csak úgy szabad a vezetéket felhasználni, hogy négy egyenes huzal kösse össze az egyes házikó- iát, és a vezeték csak egyszer érintheti a házakat. Segítsetek a tervezőknek, húzzátok meg a vezeték vonalát, úgy, hogy csak egyszer érintsen minden épületet. A vezetékek nem keresztezhetik egymást. Elrejtett folyók Az alábbi mondatokban egy-egy folyó nevét rejtette el a tréfás kedvű szerkesztő. 1. Havasné vasárnap érkezik. 2. Jó társaságban csak a bolond unatkozik. 3. Az első raj nagyon szép eredményt ért el. 4. Anti szalmakazlat rak a szérűn. 5. Az éles zaj nagyon idegesíti anyukát. 6. Etel barátnője megérkezett a reggeli hajóval. 7. Tedd rá, vagy add már ide. 8. Rámold val hová a játékokat. 9. Panaszával forduljon az illetékesekhez. 10. Hamarosan itt az év vége. elgondolkozva sétáltam utá- i luk a poros országút szélén. í Magy és termékeny nyugalom Túndenütt, gólya húz a felhők alatt, a Tisza felé, szájában kí- ?yó. A vetés oldalán fogoly- csirkék kapirgálnak, kis nyú- ak játékosan pofozzák egymást. Szinte elképzelhetetlen, tiogy az országban háború van ... Szolnok határában aztán már minden más. Felfordult szekerek, szétszórt katonaholmik, — az osztrák ármádia visszavonulásának jelei. Egy- sgy puffadt lóhulla, néhol sebtében összeeszkábált sírkereszt. A folyó túlsó oldalán már ellenség áll a magyar földön. No, de nem is erről akarok mesélni — ne tudjátok meg soha, mi az: emberi életet kioltani. Most a szamarakról van szó, jó és szelíd állatokról, amelyek nem bántják egymást. Hát a mi vízhordó szamaraink jócskán kitettek magukért. Valahogy úgy esett, hogy a négy kísérő közül csak kettő ment a vízhordó állatokkal. Megint pirkadatkor indultak, délre meg kellett volna érkezniök, az egész tábor várta a nagy nyárban az éltető vizet A víz délben nem jött meg. A hadsereg szomjazott és főzés híján éhezett is. A szamarak délután sem jöttek. Lovasküldönc vágtatott Szolnokra, megtudni, hogy mi lett velük... Estefelé aztán egykedvűen, szép sorjában besétáltak a mi szürke szamaraink, tele tömlővel, de — kísérők nélkül. Mindegyik megállt a maga megszokott helyén, és türelmesen várta, hogy levegyék hátáról a nehéz víztömlőt. A vörössapkások örültek a víznek, de az öröm mellett nagy volt a csodálkozás, hogy termettek itt a szamarak kísérő nélkül és miként telítődtek meg a tömlők? Éjjel aztán megoldódott a fogas kérdés. Az egyik szamaras fiú bebicegett a táborba, s elmesélte, mi történt. A szokásos módon felpakoltak a Tiszánál, időben el is indultak hazafelé. Útközben társa felmászott egy meggyfára gyümölcsöt szedni. Leesett, eltörte mindkét lábát. Baj — nagy baj — mi lesz? Szörnyen jajgatott, nem volt szíve otthagyni az országút közepén. Egy ideig próbálkozott, hogy ráköti az egyik csacsi hátára és hazahozza, itt majd segítenek rajta. De aztán gondolt egyet és bevitte a szolnoki kórházba, ahogy akkor hívták: „.órodá- ba”. A szamarakat pedig szelíden hátbavágta — „menjetek szépen a helyetekre, haza!” A vezércsacsi megindult, a többi komótosan utána, ö egy ideig még nézett feléjük, látta őket eltűnni a felvert porban. Megnyugodott; a tábor nem marad víz nélkül. A késés oka az lehetett, hogy a szamarak néha legelgettek, nem volt, aki biztassa őket. A kis késés nem számít, a csacsik teljesítették kötelességüket. De a szamarak olyan szamarak mégsem voltak, hogy egy-egy szép szúrós bogáncsot, kiadós szárazkórót útközben meg ne kóstoltak volna ...H ★ Jókai befejezte a mesét, megvakargatta a csacsi keresztcsontját. Szelíden, de azért élesen figyelte, milyen hatással van ránk a szamarak története. & azt érez n, hot -' közben ő maga is“V . -.y a múltba. Stircula nyitott szájjal, elmerülve halló-::—, él meg sajnálkoztam, hogy a mese, az igaz mese ilyen rövid ideig tartott. Bródy András Jókai mesélte: cJtz ok&s a&actik
