Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
12 NÉPÚJSÁG 1962. december 24., héttő Most szeretjük egymást és kölcsönösen jót is kívánunk egymásnak a boldog új esztendőre: gyors ügyfél-forgalmat, büTEL AZ ERDŐN Fenn állunk a Bükk tetején. A Gerennavér kilencszáz méteres szírije alatt kanyarog a szerpentin, amely szinte észrevétlenül vezeti föl az embert a Szalaj ka-völgytől egészen a Bükk tetejéig. Hogy milyen a táj, a hóval borított erdő? Nehéz szavakba foglalni a képet. Mesés. Talán ez az egyetlen szó a legtalálóbb, a legkifejezőbb. Fenn a Bükkön az idén korán beköszöntött a tél és hetek óta fehér az egész világ. A fenyők ágain vastagon ül a hó, a bükkösökben is térdig süpped az ember. Néha kibújik a nap a felhők mögül, aztán újra elborul és nehéz köd ül a tájra. Távolból hangos kiáltozás hal- lik és felberreg a motorfűrész jól ismert hangja. — Ott, arra van a termelés, — mutatja az irányt Adamkó József erdőigazgató s máris iparkodunk, kapaszkodunk fölfelé a meredek oldalon. Szinte százméteren ként állunk meg s gyönyörködünk a tájban, tele- tüdővel szívjuk a friss, szinte hasitó bükki levegőt. . Kováé».Jenő a gazdaság fő« mérnöke már a termelőkkel beszélget Tűz lobog a tisztáson, nagyokat pattognak a rárakott hasábok. — Hideg van mifelénk, — fogadja a látogatókat Szolnoki Béla brigádvezető. A brigád tagjai is közelébb húzódnak a tűzhöz és szárítgatják a hótól átnedvesedett kesztyűket Többen a nehéz csizmákat is meg- kapatják a lánggal, hiszen reggel óta csonttá fagyott a bőr. Beszélgetünk. Az erdei emberek életéről, miunkájáról kerül szó, arról hogyan élnek, dolgoznak itt a hegyekben a Bükk tetején. A Szolnoki-brigád tagjai répáshutaiak valamennyien, keménykötésű, piros arcú emberek, akiknek telik erejükből, emelgetni a több mázsás rönköket. Valamennyien szakmunkások, akik nemcsak apjuktól, nagyapjuktól örökölték az erdő szeretetét, tanulták a fatermelést, de most igazán a szakma mesterei is. — Mennyit keresnek? Szolnoki Béla a láng fölé tartja kezét, aztán kevés idő titán válaszol: — Kétezernégyszázat kerestünk a múlt hónapban, s ehhez jönnek még a rendes évi természetbeni járandóságok. Itt töltjük a hetet fenn a Bükkön, a hármaskúti munkásszálláson ebédelünk főtt, meleg ételt. Itt maradunk egész héten, és csak szombaton megyünk haza falunkba. Valaki újabb hasábokat rak a tűzre, aztán megjegyzi: — Nem mindig volt ilyen a favágók élete. A kajibás világot nem is jó már emlegetni, amikor a félhajas kajibában az ember egyik oldalát sütötte a tűz, a másik meg fázott, aztán ha nem forgatta magái akár meg is fagyhatott az egyik fele. Erről nem beszélünk többet és csak a néhány szótlanul töltött pillanat jelzi, hogy valamennyien emlékeznek még ezekre az időkre. — Mit csinálnak, mivel töltik a hosszú estéket? Egy piros arcú, nagydarab ember válaszol: — Van televízió, rádió, könyvtár, sakk a munkásszálláson és ami a legfontosabb, forró cserépkályha is, amely átmélegíti az embert _______ ___ To vább haladunk a vágásban. A havon mindenütt nyomok. Az erdőt ismerő ember előtt nyitott könyv ilyenkor a havas táj. Erre szarvasok vonultak, itt két őz váltott keresztül, árulkodnak a nyomok mindenfelé. Néhány pillanat múlva hatalmas zuhanás töri meg a csendet. Kidőlt egy évszázados bükk. Egy az erdő fái közül. Pillanatra megállunk. Szinte rabjává teszi az embert a látvány. Az imént még délcegen állt, széllel, viharral dacolt a hatalmas bükk és most, néhány perc múlva ha... hó... kiáltással ugranak félre az emberek. Ledőlt az óriási bükk. Olyan a vágás most, akár a hangyaboly. Itt hatalmas testű lovak óriási rönköket vonszolnak, másütt favágók igazítják a fát, távolabb pedig zúg a motorfűrész és tüneményes gyorsasággal eszi, harapja a fák testét. Barna Elek motorfűrész-kezelő dolgozik az egyik legmodernebb nyugatnémet géppel. A gép alig több valamivel tizenkét kilónál és egyetlen nap alatt kivág és feldarabol húsz- huszonkét köbméter fát. Egy- egy fatermelő brigád négy emberből áll. Kettő a fűrésznél dolgozik, kettő pedig igazgatja a ki- döntött rönköket. Szinte bámulja az ember, hogy micsoda erőt, energiát lehet megtakarítani ezekkel a gépekkel. A motorfűrész négy ember közreműködésével kereken tíz ember munkáját végzi el egyetlen nap alatt, nem is szólva arról, hogy a fflré- szelés nehéz munkájától megszabadítja a munkásokat A gazdaság vezetői elmondják, hogy amíg 1958-ban 19 ezer köbmétert termeltek motorfűrésszel a Nyugatbükki Erdőgazdaság erdeiben, addig ez a szám az 1961—62-es évben már 73 ezer köbméterre emelkedett. A gazdaság gépesítettsége jelenleg 70 százalékos és a komplex fatermelési módszerrel köbméterenként 10 forint megtakarítást lehet elérni. Nagyszerű látvány ilyenkor a téli erdő. A távoli oldal békésen pihen a vastag hó alatt, itt pedig zajlik az élet. Ebből a vágásból, ahol most állunk, 1400 köbméter fát termelnek majd ki. Barna Elek és brigádja de- rekas munkát végeznek ezekben a hetekben is. Kezük nyomán dőlnek a fák, jó ütemben halad a termelés. A brigád tagjainak múlt havi keresete meghaladta a 2600 forintot a természetbenieken felül. A rakodó felől mozdony füttye hallatszik. Megérkezett az erdei vonat, amely szállítja, viszi a Bükk fáit le a völgybe. Ez is szép, érdekes látvány. A kisvonat, mint valami hosszan kanyargó kígyó megy s viszi magával az értékes faanyagot, amelyet várnak már az üzemek, a gyárak. Gyorsan eltelik egy nap a Bükkön. Üjból köd száll a völgyekből, fáradnak a nehéz napi munka után az emberek is. Egy-egy szánkó siklik tova, szinte nesztelenül az erdei utakon és az erdőben mozogni kezdenek a vadak. Szarvasok, őzek álldogálnak néha félórákig a havas fák alatt, aztán elindulnak valami élelem után. A hármaskúti erdész makkot szóratott ki a vadak etetőjébe s esténként néha nyolcvan-száz darab szarvas, őz is eljön lakmározni az etetőhöz. Mire bealkonyodik, abbahagyják a munkát a favágók, utolsót füttyent az erdei vonat és békésen pihen reggelig az erdő ... (Sz. I.) ^PapMCíS A vásárlási láz már menthetetlenül megfertőzte az embereket, versengve tolongnak az áruházakban, elszántan kutatnak férjnek, gyereknek, feleségnek, ismerősnek szánt ajándékok után, megfelelő méreteket és színt kutatva, Az Állami Áruház cipőosztályán fiatalasszony fura- kodik az eladóhoz és türelmetlenül kéri: — Legyen szíves valami kényelmes 41-es férfi papucsot adni. Az eladó eltűnt a raktárban, s visszatérve sajnálkozva mondja: — Sajnos, csak 43-as, 44-es, s ennél nagyobb papucsaink vannak. Ha esetleg ez megfelel... Mire az asszonyka kicsit bosszúsan, kicsit restelkedve mondja: — Olyan nagy papuccsá azért nem akarom tenni szegényt. (K. E.) Néhány nap es elsővel a pillanat, amikor mindenki mindenkinek boldog új esztendőt kíván. Boldog új esztendőt a társbérlő a társának, az ügyfél a hivatalnak és a hivatal az ügyfélnek; a buszkalauz az utasnak és az utas a busz- kalauznak; a védőügyvéd az ügyésznek és az ügyész a védőügyvédnek. Mindenki mindenkinek. rokráciamentes ügyintézést, békés egymás mellett élést a közös falak között, udvariasságot pulton innen és túl, baráti egyetértést a vád és a védelem pulpitusa között. Mindenki mindenkinek jót kíván ez új esztendőben: január elsején és másodikán is. Hogy egész évben így legyen! De, ha harr . zdikán már nincs így, nem kell csüggedni: jön még új esztendő a jókívánságok számára... (~ó) Nem kell város a boldogsághoz ... Amikor belépett a zsúfolásig megtelt .terembe, minden szempár rászegeződött. Nem először találkozott már velük, mégis érezte, hogy elönti arcát a pír és valami furcsa melegség árad szét testében. Az első sorba ült le, mert csak ott talált egy tenyérnyi helyet, amelyet elfoglalhatott. A körülötte ülők szívélyes szavakkal köszöntötték, akik pedig távolabb voltak összesúgtak: ő lesz az elnök... Aztán megkezdődött a közgyűlés. Peregtek, egymásba csaptak a szavak. Arról beszéltek az emberek, hogy változtatni kell a vezetésen, lendületet, életet, tervszerűséget kell vinni a munkába. A tagok többször is az 6 nevét emlegették, javasolták: válasszák meg elnöknek, hiszen egyetemet végzett, szakmáját kitűnően ismerő ember, akinek vezetésével biztosan meg tudja oldani feladatát a közös gazdaság. Sor került a szavazásra is. A tagság igennel szavazott; megválasztották elnöknek. Amikor felállt, hogy megköszönje a bizalmat, nehezen talált szavakat. Arról beszélt, hogy nem akar ígérgetni, mert az ígérgetés egymagában nem ér semmit, inkább arra kér mindenkit: támogassák munkájában és egy év múlva vitassák majd meg: rászolgált-e a bizalomra, vagy sem... ★ Mindez 1962. március elsején történt Verpeléten. Nincs még egy éve, hogy a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet Fekete Győr Endrét választotta elnökének, aki Budapestről került a községbe. — Soha nem felejtem el azt a napot — magyarázza most, hogy életéről, munkásságáról beszélgetünk lakásán. — Régen dédelgetett tervem vált ezen a napon valósággá. Az, hogy otthagyom a Földművelésügyi Minisztériumot, pontosabban a SZÖLFA vezetését, és falura megyek dolgozni... Jóleső érzésekkel, elégedettséggel ejti ki ezeket a szavakat. Arca nyugalmat, fegyelmezettséget sugároz. Szavából ritkán lobban a tenniakarás árulkodó lángja, inkább csak csillogó szeme, határozott tekintete tanúskodik arról, hogy nagy szándékok, tervek, elképzelések feszítik erejét. Amióta átvette a Dózsa Tsz irányítását a szövetkezet tovább erősödött, annak ellenére, hogy az időjárás az idén mostohán bánt velük. Barátok lettek az emberek, helyreállt a munkafegyelem, a szövekezeti demokrácia, jelentősen növelték saját vagyonukat és időben elvégeztek minden munkát. Talán e. szavak nem is tudják úgy érzékeltetni azt a hatalmas munkát, amit ők végeztek az idén közösen, és amit ő végzett személy szerint. Az elnök következetességének volt köszönhető, hogy minden hónapban kifizettek 10 forint munkaegység-előleget, a fiatalok részére pedig a 25 forintot. A szakemberek újra kedvet kaptak a munkához, tervezéshez, az irányításhoz. A fejlődést jelzi, hogy március óta 13-an jöttek vissza az iparból, hogy ismét 15-en kérik felvételüket a tsz-be, hogy 510 személyt vittek el a nyáron kirándulni és 800-an kaptak kisebb nagyobb juttatásokat a szociális alapból, és hogy meg lesz a betervezett munkaegység értéke. Hogyan, miképpen tudták elérni mindezt? Elsősorban türelemmel. Fekete Győr Endre elnökségének első hónapjában ezer ember — Sim - iiqqhett. . . miatt, akkor még egy hitvesi csókot is lehel a homlokára. S az Éva, aki jól tudja, hogy névnapja van, kénytelen elfe- Nagyanyám nagyon el volt Jó, jó. Lehet hogy van ebben lejteni, mert különben úgy érkeseredve annak idején, ami- a paradicsomban valami, mert zi, hogy igazságtalanság tőrkor megszülettem, de nem el- a bűnnek és a megváltásnak tént vele. Az Éva csak van, sősorban azért, hogy nem let- ilyen összehozása azért csak csak él, csak megkapta a ne- tem fiú, hanem azon sopánko- pápára vall. De kérdem én — vét, hogy aztán egy szép családon esztendőkön keresztül, ki gondol arra, hogy végered- di ünneptől elessen. hogy miért kellett nekem ép- menyben az Éva is ember, an- így van ez! Nem árt erről is pen ilyen pogány nevet adni, nak is jól esne egy névnap! pengetni valamit! Nem ajánlok Éva! Szerencsém volt aztán ve- Hogy Adóm is karácsonykor nagy hirtelen naptár-reformot, le, mert ha rossz fát tettem a van? Ismét arra kell utalnom, bár van ebben sok reformálni tűzre, mindig ezt mondta sze- hogy férfi csinálta ezt a naptá- való, épp a napokban hallot- gény: „Mit vártok tőle? Min- rat, mert szeptember 9-én csak tam, hogy kevés a vasárnap den ember olyan, mint a neve. jut Ádámnak, hely a kalendá- meg az egyéb munkaszüneti Ennek szegénynek pogány ne- riumban. nap, és minden nap egyformán ve van!” Mert ugy-e az férfi. Annak hosszú vagy rövid ideig tart Az egyik karácsony estén az- ha névnapja van, azt meg is attól függően, hogy kit milyen tán megint csak előkerült ez a kell ünnepelni. Egy nő? Hát baj vagy öröm ért, de most név, de akkor anyám már nem az csak maradjon olyan napon, van egyéb dolgunk is, így ezt hagyhatta szó nélkül, és meg- amikor aztán a kutya se gon- nem javasolhatom. Megértő kérdezte a nagymamát, mi ba- dől rá. Ugyan kinek jutna eszé- ember vagyok és a többi Évája hát a nevemmel? Akkor tud- be a karácsonyfa díszítés, az val együtt csak annyit mondok: tam meg, hogy mikor Gergely ajándékok rakosgatása, a nagy Kedves férjek, gyerekek, édespápa csinálta a naptárat, azért sütés, főzés közepette, hogy va- apák, rokonok és ismerősök tette éppen karácsonyra az lakinek névnapja van? Senki- nekünk is van névnapunk, Adám—Eva nevet, hogy emlé- nek. S ha egy-egy jóérzésű férj mégpedig éppen ma! Pont ma, keztessen a paradicsomra. Per- mégis rádöbben, nyomban amikor kigyulladnak a karámegnyugtatja magát: „hát ott esonyfa gyertyák, de hogy a lesz majd a karácsonyfa alatt, kettőt ne keverjük össze, már Amelyiket akarja, azt nézi kora reggel is névnapunk van, névnapi ajándéknak!” S ha köz- s a mi egészségünkre is lehet ben ki nem megy eszéből az koccintani! ügy a gyerekek üdvrivalgása Ádám helyett Éva sze, ma sem tudom, hogy nagyanyám honnan vette ezt, milyen kapcsolatban állt a réges- rég halott Gergely pápával, de én még akkor mindent elhittem neki. napi 60—80 tsz-tag — vélt, vagy jogos sérelmét, panaszát hallgatta végig türelemmel, ■ amit tudott, orvosolt minden különösebb ígérgetés nélkül. Barátságot kötöttek vele az emberek, meggyőződtek arról, ezzel az elnökkel lehet beszélni, lehet dolgozni... Rájöttek arra, hogy a „pesti ember” érti szakmáját, „elnöknek való”. — Beszéljen valamit magáról, családjáról — kérem. Elmosolyodik, majd körbemutat a csinosan berendezett szobában. — Ide költöztünk Budapestről. Már az első napokban otthonosan éreztük magunkat, lekötött bennünket a munka. Feleségem, aki szintén a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, a helybeli földművesszövetkezetben kapott munkát, jelenleg is ott 'dolgozik. JKtsfi*; unk az idén kezdte el az általános iskola első osztályát, így neki is van már mit csinálnia. Valóban elfoglalt család a Fekete család. Gyakorta előfordul, hogy csak este .telik meg élettel, mozgással a ház. így beszélgetünk mér egy jó ideje, így tárul ki előttem a maga valóságában egy ember élete, története. Fekete Győr Endre 37 éves A Borsod megyei Csobaj községben született. 1944-ben került Budapestre. Itt végezte el a közgazdasági és az agrártudományi egyetemet. 1948-tól dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, 1957-ig, amikor a SZÖLFA vezetőjének nevezték ki. Innét került aztán a verpeléti Dózsa Tsz-be elnöknek. Járt külföldön, tanulmányi utakon, többek között személyesen is látta az első Lene— Moser-féle szőlőtelepítést Ausztriában. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött és ezeket most a termelőszövetkezetben gyü- mölcsözteti. Szereti a szakkönyveket, ha egy kis ideje akad máris ezeket „bújja”. Jövőre szeretne ledoktorálni, s disszertációját a tsz szakmai fejlődéséről írja. Tervei nagy része a közös gazdasággal foglalkozik. Itt akar maradni a faluban, a szövetkezetben, ahol most első karácsonyát tölti, hiszen mint ahogy ő is mondja: egy szőlész-szakembernek nem lehet nagyobb vágya, mint azt a tervet valóra váltani, amely a híres verpeléti szőlőterület felújítását tűzi ki feladatul. Reméljük és bízunk abban, hogy ez sikerül, és Fekete Győr Endre családja nemcsak az idei karácsonyt tölti boldogan és kellemesen Verpeléten, hanem a későbbi esztendők karácsonyait is. Fazekas IstváM
