Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

NÉPÜJSAG 1962. december 23., vasárnap (falusi BCE IP I IK \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y.\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\\V — ÜLÉST TART december 28-án, Szarvaskőben az egri járási úttörőelnökség, ahol a szarvaskői községi úttörőszer­vezet beszámol eddig végzett munkájáról, s a jövő évi ter­veiről. — A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI Tanács elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium versenyfelhívással fordult a termelőszövetkezetekhez, hogy a nagyobb terméseredmények elérésének érdekében verse­nyezzenek, csatlakozzanak a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a termelési ver­senyről ez év szeptemberében hozott határozatához. A ver­senyben legjobb eredményt el­ért termelőszövetkezeteket a kormány kitüntetésekben és pénzjutalmakban részesíti. — A HEVES MEGYEI Vil­lany- és Épületszerelő Vállai lat KISZ-szervezete 1963. évi tervei szerint szerződéseket köt vidéki termelőszövetkeze­tekkel. Ha sürgős mezőgazda- sági munka akad, a fiatalok a tsz-tagok segítségére siet­nek. — AZ EGRI Május 1 utcai • öröskeresztes csoport öregek tápját, rendezett, amelyen a 17 állandóan segélyezett idős em­berből tízen jelentek meg. Mű­torral kedveskedtek nekik, kö­szöntötte őket a körzeti orvos, dr. Kováts András, majd az aktívák meglátogatták a fekvő betegeket, s elvitték hozzájuk a karácsonyi csomagokat. — DECEMBER 28-ÁN köz­gyűlést tartanak a sarud i Ti- szamente Termelőszövetkezet- tagjai. A közgyűlésen a szö­vetkezet vezetőségét választ­ják majd meg. — A VERPELÉTI földműves- •zövetkezet népi ruhát csinál- atott a kilenc tagú rajkózene- i&mak, a cigányegyüttes éne­vseinek és a két táncosnak. Hamarosan sor kerül arra is, íogy az együttes tagjait szak­szerű oktatásban részesíti a szövetkezet, mert a jó képessé­gű. tehetséges fiatalok sok hírt, nevet szerezhetnek még a ver­peléti fmsz-nek. — 102 HÍZÓSERTÉST adott át az államnak ebben az évben a bükkszenterzsé- beti Petőfi Termelőszövetke­zet. Az állatok után 347 ezer forint jövedelemhez jutottak a szövetkezeti gazdák. JZtixeltinkkől: SELYPEN, a cukorgyár kul­túrtermében tartották meg a postás szakszervezet járási csoportjának taggyűlését. A taggyűlésen nyolcvan tag vett részt. Az évi beszámolót dr. Monti József postatanácsos, szakszervezeti titkár tartotta. (Bánki Ede.) * EBBEN AZ ÉVBEN még 100 darab hízósertést ad át a népgazdaságnak terven felül a tarnaőrsi Dózsa Tsz. (dr. Mil- fer Lajos.) * 53 EZER TANULÓ takaré­koskodik megyénkben. Az is­kolai takarékbetétek összege november 30-ra elérte a 895 ezer forintot. Az összegyűjtött pénzen a nyári szünidőben or­szágjárásra indulnak majd a közép- és általános iskolás ta­nulók. (dr. Farkas Lujza.) Idő járásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: Hideg, felhős idő. Néhány helyen kevés havazás, élénk északi, északkeleti szél. Várha­tó legmagasabb nappali hő­mérséklet holnap minusz 4— mínusz 7, legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet minusz 8— minusz 12 fok között. (MTI) mű, nagy szalagos Zsuzsi. Mor­cosán néz rám. Nem ismer. Idegeneknek nem szokása, hogy bejöjjön a kis ablakon túlra. Aztán Erzsiké, a nagyobb is csak megnéz magának! Itt is ügyfél érkezése sza­kítja meg a rövidke beszélge­tést. Hurkát hoz, disznóöléses csomagot ad fel Jolán néni a „pesti gyerekeknek”. ★ Besenyőtelek korai estével fogadott. Hívogatóan árad a fény a kisvendéglő ablakaiból. Betérünk. Enni szeretnénk. — Halászlé, Székely káposzta, kocsonya — tessék választani! — mosolyog Kerekes József üz­letvezető. Maradunk a halászlénél. Mi­kor kihozza, kicsit bocsánatké- rően néz szét, és mielőtt kér­dezném, már mondja is, hogy mi lehet az, ami neki sem tet­szik, s ami esetleg minket za­var. — Sajnos, ma még inkább kocsmajellege van az egésznek, pedig azért főzünk, azért tett a feleségem cukrászvizsgát, hogy minél nagyobb választé­kot adjunk az innivalóhoz, hogy leüljenek az emberek és ne az ivás kedvéért igyanak, (hanem úgy kulturált módon, beszélgetve. De majd sikerül ez is! Idő kell hozzá. Naponta 25—30 ebédet adunk ki, főleg átutazóknak, de úgy hallottam, most már többen szeretnének a faluból is itt étkezni, csak hát a szokásokkal ez még el­lenkezik! Valóban, jól főz Kerekesné, inagyon finom volt a halászlé, j bőséges, ízletes adag a Szé­kely káposzta, s figyelmes a kiszolgálás. ★ Füzesabony már lassan olyan nagy lesz, hogy ha az ember valakit keres, iránytűt kényte­len használni. Én egy fiatalasz- szonyt kerestem, Marikát, vagy Iluskát a János vitézből — mert lánykorában sikert ara­tott Abonyban ebben a szerep­ben —, szóval Menyhárt János- nét, az ügyes kezű kozmetikust akartam meglátogatni. Útba­igazítottak, s őszintén megle­pődtem, mert a kis kozmetikai szalon olyan modem gépekkel felszerelten, olyan higiéniku­san, kedvesen és barátságosan 1 tárult elém, amit nem is vár­tam. — Évekkel ezelőtt még szinte j titokban dolgoztunk, mert az asszonyok, lányok szívesen el­jöttek, de az idősebbektől volt mit hallgatni, ha rájöttek, hogy valamelyik nálam volt! Ma már „legális” üzlet lettem, mert rájöttek arra a nagymamák is, hogy talán nem öregedtek vol­na meg ilyen hamar, ha lett volna valaki akkortájt, akit ilyen jól felkészítettek arra, hogy mások szépségével törőd­jön! No, de a hölgy, akit éppen „kezel”, csak arra kér, hogy ; most az egyszer még ne írjam meg az ő nevét... ★ Jól mondja, aki azt mondja, hogy ez nem is esemény, ami­ket én ide leírtam. De enged­tessék meg nekem ezzel kap­csolatban egyetlen mondat: nem a csupa nagy dolog adja az emberek életét! (ádám) Arkwright fonógépe. (Foto: Tudományok Múzeuma, London.) Pest, Buda és Óbuda egyesítését BUDAPEST * 1944-ben ezen a nation alakult mee D VIKTORIA 230 évvel ezelőtt, 1732. december 23-án született RICHARD ARKWRIGHT angol neahanikus, az auto­mata vezérlésű orsós fonógép (1768) felta­lálója, amelyet 1771-től vízikerék- meghajtással látott el. Arkwrightnek ezenkívül számos más szabadalma is volt, amelyeket a fonó- és szövőipar­ban ma is felhasz­nálnak. A mások öt­letén alapuló fonó­gépe az első lépések egyike volt a terme­lést gépesítő úgyne­vezett „ipari forra­daloméban. 140 évvel ezelőtt, 1822-ben e napon született MATTHEW ARNOLD angol író. A költők fontos politikai hivatását hirdette. Néhány köl­teményével a ma­gyar szabadsághar­cot üdvözölte. Pn évvel ezelőtt, 'Mrdették ki a ló törvényt, az IDEIGLE­A televízió műsora 1%2, december 23-án. vasárnap: 9,30: Hétmérföldes Kamera. Üttöröhíradó. 9,55. A hercegnő és a hét lovag. Szovjet mese­balett. Az Intervízió műsora Berlinből. 15,30: Közvetítés a Színház- és Filmművészeti Fő­iskola Odry Színpadáról. 1. Pa- thelin Péter prókátor. Fordí­totta: Illyés Gyula. 2. Federi­co Garcia Lorca: Don Gristo- bal meg Rosita kisasszony tra­gikomédiája. 3. Federico Gar­cia Lorca: Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben. A követítés második szünetében: Görgey Gábor színházi jegyze- te. — 18,50: Jöhet az ünnep. Horváth József jegyzete. 19,00: Rómeó és Júlia. Magyar kis- film. 19,10: Hétről hétre... 19,30: Tv-híradó. 19,45: A tv mesekönyve. 19,50: Vidám per­cek. Rapcsányi László: Egy kis csevegés. Előadja: Mezei Má­ria. ?0,00: Benjáminé Gigli emlékére. 20,40: „Az vagy ne­kem, mi testnek a kenyér”. A Tv Irodalmi Klubjának világ- irodalmi sorozata. Angol iro­dalom. 22,10: Hírek, a tv-hír­adó ismétlése. (MTI) EGRI VÖRÖS CSILLAG Csudapest EGRI BRODY Münchhausen báró EGRI BEKE Talpalatnyi liüd GYÖNGYÖSI PUSKIN Monte Cristo grófja GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Angyalok földje HATVANI VÖRÖS CSILLAG Revüparádé HATVANI KOSSUTH Malachias csodája HEVES Az elmaradt találkozó pEtervasara Aki szelet vet FÜZESABONY Es6s vasárnap Ili M ü 3 o *1 Egerben este 19 órákor: A BAJADÉR (Bérletszünet) Gyöngyösön este 19 órakoK CSACSIFOGAT C Y az ágyéira, hogy rendbe hozza. Közben alaposan szemügyre vette és kezével méricskélte, a kenyéradagnak a súlyát sem tudta mérlegen ellenőrizni és félénk ember lévén, nem mert lármát csapni és jogait követelni. Suhov, mint a töb­bi rab is, tisztában volt azzal, hogy aki becsületesen méri az adagokat, nem sokáig marad­hat meg olyan könnyű mun­kán, mint a kenyérszeletelés. Minden adagból hiányzik — de mennyi? Sok vagy kevés? így nézed mindennap az ada­godat: talán ma nem rövidí­tettek meg túl sokkal. Talán minden gramm megvan az adagban. — Körülbelül húsz gramm hiányzik — állapította meg Suhov és kettétörte kenyér­adagját. Az egyik darabot a hóna alá dugta, a zubbony alá, ahol külön rávarrott zsebe volt (a raboknak dolgozó mű­helyekben zseb nélkül varrják a zubbonyokat) a reggelinél megtakarított másik felét rög­tön itt meg akarta enni. De a gyors falás nem evés, kész veszteség, mert nem is érzed az étel ízét, nem érzed, hogy laktat. Felnyúlt, hogy a ke­nyér felét tarisznyájába dugja, de újra meggondolta magát. Eszébe jutott, hogy az ügyele­tesek már kétszer megvertek valakit lopás miatt. A barakk nagyon nagy, olyan nagy, mint egy országút menti vendégfo­gadó udvara. Ezért, anélkül, hogy letette volna a kenyeret, Ivan Deni- szovics kihúzta a lábát a va- lyenkából, olyan ügyesen, hogy a kapca és a kanál benne ma­radt, mezítláb fekhelyére ka­paszkodott, széthúzta a szal­mazsák nyílását és a fűrész­porba dugta a kény érdarabot. Levette sapkáját, tűt és cér­nát vett elő belőle, jól el volt dugva, mert a sorakozáskor a sapkákat is megtapogatják. (A felügyelő egyszer megszúrta az ujját és dühösen majd szét­verte Suhov fejét.) Egy öltés, két öltés, lám, bevarrta a szalmazsák nyílását, alatta a rejtett adaggal. Ez alatt a cu­kor elolvadt a szájában. Su­hov idegei a végsőkig megfe­szültek: rögtön belép és elor­dítja magát a felügyelő. Su­hov ujjai ügyesen dolgoztak, gondolatai pedig messze elől jártak — mi lesz tovább? A baptista az evangéliumot olvasta, nem egészen halkan : (talán szándékosan, hogy Su­hov is hallja, ezek a baptisták szeretnek agitálni.) Aljoska nagyszerű alak. Könyvecskéjét olyan ügyesen elrejti a fal hasadékában, hogy eddig még egy kutatás alkal­mával sem találták meg. Suhov változatlanul gyors mozdulattal a gerendára vetet­te zubbonyát, kesztyűt, egy pár rossz kapcát, madzagot és egy darab rongyot húzott elő a szalmazsák alól. Két pántlika volt a rongyon. A szalma­zsákban kissé elsimította a forgácsot, ráterítette a pokró­cot, a helyére dobta a párnát, és amúgy, mezítláb, leereszke­dett az ágyról és öltözködni kezdett: előbb az új, jó kapcát csavarta a lábára, azután tete­jébe a régi, rosszat. A brigadéros közben felhor­kant és elkiáltotta magát: — Fejezd be az éjszakát, száznegyedik brigád! Kifelé! És egyszeriben az egész bri­gád — akár szundikáltak az emberek, akár nem —, felkelt és ásítozva a kijárat felé in­dult. A brigadéros már tizen­kilenc év óta itt van, egyetlen perccel sem indítja el előbb a brigádot, mint ahogy szüksé­ges. Ha azt mondta: Kifelé! — akkor itt az idő az indulásra. A brigád tagjai nehezen lépkedve, szótlanul, egymás után kimentek, előbb a folyo­sóra, azután az előszobába és onnan a gyülekező térre és a huszadik brigád brigadérosa, Tjurint utánozva, szintén el- : kiáltotta magát: „kifelé”. Köz­ben Suhov felhúzta valyenká- ját a két kapcára, újra felvette zubbonyát a gyapotingre és a madzaggal szorosan megkötöt­te a derekát (ha valakinek bőrszíja volt, elvették — a kü­lönleges táborban tilos a nad­rágszíj). Suhov így mindent elinté­zett és az előszobában utolér­te brigádját — a számozott há­tak kitódultak az ajtón. A bri­gád tagjai, meghízva, mert minden ruhaneműt magukra vettek, amijük csak van, las­san, nehéz léptekkel a gyüle­kező hely felé vonultak. Még sötét volt, habár kelet felől zöldes és világosabb lett az ég. Csípős, gonosz szél fújt kelet felől. Nincs rosszabb pillanat, mint reggelente kivonulni so- rakozóra. Sötétben, korgó, üres gyomorral — egész napra. A nyelvük megbénult. Senkinek sem volt kedve mással beszél­getni. A gyülekezőhelyen az alfel- ügyelő fontoskodott: — Hallod-e, Tjurin, meddig kell várakoznom? Megint hú­zod az időt? ­Ha Suhov fél is az alfelügye- lőtől, Tjurin nem fél tőle. Egyetlen szót sem szól a hideg­ben, csak topog szótlanul. És vele együtt az egész brigád to­pog a csikorgó havon: top-top, top-top... Ügy látszik, mégis elvitette a kiló szalonnát, mert a száz­negyedik brigád újra eddigi munkahelyére megy, amint az i mellette felsorakozott brigá­dokból kiviláglik. A „szoc- városka” építésére a szegé­nyebbeket és ostobábbakat hajtják. Cudar élet lesz ott ma! huszonhét fok, széllel — fek­hely és tűzhely nélkül! Folytatjuk.) 6. Pável rászólt: — Mi az, nem zárták be ma­gát, Ivan Deniszovics? Életben maradt? (A nyugat-ukránokat képtelenek átnevelni. Még a táborban is udvariasan veze­téknevükön szólítják egymást.) Azzal felvette az asztalról és Suhovnak nyújtotta járan­dóságát: egy darabka cukrot és kenyeret. Suhov nagyon sietett, még­is tisztességtudóan válaszolt (a brigadéros-helyettes szintén feljebbvaló, sőt, néha több függ tőle, mint a tábor pa­rancsnokától.) Mivel nagyon sietett, ajka közé fogta és megnyalogatta a cukrot, azután felkapaszkodott Ügy gondolná az ember, hogy egy-egy hétköznapját élő falu­ban nincs is semmi érdekes­ség. Nem mondom, amolyan falrengető dolog valóban ritka, de hiszen mindenütt akad va­lami, ami a kívülállónak még nem megszokott. Érdekes, mert emberekhez kapcsolódik, érde­kes, mert egyszerűen — ez is a mi életünk! SZIHALOM ^pontjában ______________ van egy bolt. Kü lseje ugyan semmi különö­set nem árul el, de amint be­léptem őszintén meglepődtem. Nézelődtem, senki nem vette észre csodálkozásomat, mert önkiszolgáló üzlet lévén — nem ( zavartak. Végignéztem a na­gyon tiszta, nagyon elegáns he­lyiségen, a polcokon, s amikor felmértem magamban, hogy a selyemcukortól a tűzhelyig mindent lehet kapni, akkor fordultam az üzletvezetőhöz. — Jó, jó. De honnan szerez­tek ilyen sokoldalú képzettsé­get a kereskedő szakmában, hogy a méterárutól a fűszer­áruig, a vasbolt teendőitől a pipereüzlet tevékenységéig mindent így el tudnak látni? — Rájöttünk magunktól — válaszol mosolyogva Tuza Fe­renc, aki öt esztendeje vezeti a boltot, s öt éve hiánymentesen zárják az esztendőt. — Hárman vagyunk és egy tanuló segít. Megszoktuk, talán érdekes is, hogy nem mindig egyfélét kell mérni vagy árulni. — No, adjad, Ferikém mert holnap disznóölés, aztán még millió dolgom van! — szakítja meg beszélgetésünket Úcsai Jó- zsefné, s míg az üzletvezető számol, hozzám fordul: Tudja, mióta itt van, még narancsért se kell a városba menni, min­dent meghoz nekünk! ___________★ DO RMÁND F™1 ”h\pes *> ______________ hogy rrundosz­sz e három telefonja van. Be­kukkantok egy percre, mit csi­nál a karácsonyi nagy forga­lomban Juhász Ágostonná pos­tavezető. — Sajnos, rettenetes fejfájás gyötör. Megfáztam egy alka­lommal, amikor sokáig kellett várni a buszra, s azóta a fejem néha szinte nem is az enyém — mutat most is bekötött hom­lokára. — No, de nem hiszem, hogy ez érdekli az elvtársnőt! A forgalmat könnyedén lebo­nyolítom, mert úgy .látszik, a dormándiák is megértették, hogy jó előre fel kell adni a csomagokat, úgy könnyebben szállíthatjuk el. Bejön kislánya, a nagy sze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents