Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-23 / 300. szám
1962. december 23., vasárnap ■ NÉPÚJSÁG 3 Az eddiginél jobb premizálási rendszert dolgoztak ki a poroszlói Új Erő Tsz-ben Alapos és tervszerű munkával készülnek a következő évre a poroszlói Űj Erő Termelő- szövetkezet dolgozói, hiszen a három szövetkezetből alakult hatalmas, ötezer holdas gazdaság nagy termelési feladatokat akar megoldani. — Természetes dolog — mondja dr. Lendvai Vilmos elvtárs, a szövetkezet elnöke, hogy a régi módszer szerint nem tudunk jelentős előrehaladást elérni, és ezért megfelelő tervezőmunkára, újabb beruházásokra, és az egyéni érdekeltség fokozottabb érvény- rejuttatására van szükség. A jövő évre több állati férőhely, istálló megépítésére kértünk hitelt, szükségessé válik még 2 DT traktor, egy tehergépkocsi, és 4—5 vontató beszerzése. Az Üj Erő Tsz-tagsága döntő változást kíván megvalósítani az állatállomány fejlesztésében. Jövőre már 630 szarvas- marha, 110 sertés, 1150 juh, 100 ló lesz többek között a szövetkezet tulajdonában. Különösen sok kukoricára lesz szükség, ezért a kukorica vetésterületét 200 holddal növelik, és több mint 100 holdas kertészetet létesítenek. A tervek kivitelezéséhez lelkiismeretes és kitartó munkára van szükség. A szövetkezet vezetői elhatározták, hogy új premizálási rendszert dolgoznak ki. összeült a szövetkezet elnöke, főkönyvelője, főagronó- musa és párttitkára, a hosszadalmas számítások, viták és megbeszélések után kidolgoztak egy új premizálási rendszer-tervezetet. Érdemes betekinteni az egyes termelési ágak premizálási módszereibe, feltételeibe. A kukorica művelésénél például a szövetkezet végzi az összes gépi munkát, tgy holdanként 19 munkaegységet és a terven felüli termés 50 százalékát adják a tagoknak. Egy másik változat szerint megkapja a szövetkezeti tag a 19 munkaegységet és a termés 10 százalékát, vagy ha a szövetkezeti tag úgy akarja, akkor munkaegység nélkül a termés 33 százalékát. A cukorrépa termelésnél holdanként 59 munkaegységet és a termés 10 százalékának megfelelő értéket írnak jóvá a tag számára, vagy pedig a termés értékének 33 százalékát munkaegység nélkül. Nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is hasonló premizálási feltételek vannak. A fejősök például megkapják tehenenként a fejés után járó munkaegységet, azon felül tehenenként 6 1 kifejt tej után 1-ként 10 fillért, 6—8 literig 15 fillért, 8—10 literig 20 fillért és 10 literen felül 25 fillért kapnak. ösztönző premizálási feltételeket állapítottak meg a baromfinevelésnél is. Itt az egyik lehetőség szerint munkaegység nélkül a felnevelt baromfik 15 százalékát kapja a gondozó, ha az elhullás 10 százalékon alul van. A másik változat szerint a gondozó munkaegységet kap és a 10 százalékon aluli elhullás esetén 2,5 százalékos prémiumot, vagy pedig 6 százalékon aluli elhullás esetén 3 százalékos prémiumot. A felsorolt néhány példából is láthatjuk, hogy jó és ösztönző ez a premizálási rendszer, s egyben követésre' méltó más termelőszövetkezetek részére is. Az Üj Erő Tsz vezetői most azon fáradoznak, hogy minden szövetkezeti tag megismerje ezeket a feltételeket, és már most gondolkodjanak azon, hogy jövőre mit és mennyit vállalnak. Ezt a kidolgozott premizálási rendszert a szövetkezet vezetősége és a szövetkezet pártszervezete taggyűlésen megvitatta már, s a közeljövőben közgyűlésen vitatják meg a tagokkal. Az új premizálási rendszer minden bizonnyal a gyakorlatban is meghozza majd a kívánt eredményeket. Császár István Vigyázzunk a tüzeléssel! A hidegebb idő beálltával a lakosság erősebben fűt, és gondatlan, amiből az elmúlt napokban számos tűz keletkezett. A további tűzesetek megelőzésére a Belügyminisztérium Országos Tűzrendészet! Parancsnoksága fokozottabb gondosságra hívja fel ,a lakosság figyelmét. A tüzelőberendezések egyméteres körzetében, könnyen gyúló anyagot ne tartson. Éghető anyagból készült padlóval burkolt helyiségben a kályha alá és annak tüzelőnyílása elé hőszigetelő lemezt, illetőleg parázsfelfogót helyezzen el. A tűz begyújtásához, annak élesztőséhez tűzveszélyes folyadékot (benzin, pétróleum, spiritusz, stb.) ne használjon. Az ilyen anyagok használata tűz- és robbanás- veszélyes. A kályhát a fűtés ideje alatt őrizet nélkül ne hagyják, csak olyan kályhát használjanak, amelynek füstcsöve hézagmentes és az a kéménybe is hézagmentesen torkollik. Repedt vagy hibás kémény hasznavehetetlen. A gyermekeiket felügyelet nélkül ne hagyják, mert a magukra hagyott gyermekek esetleg tűzzel, tűzgyújtó eszközzel játszanak és tragikus kimenetelű tüzet okozhatnak. (MTI) „Zálogba adott“ ígéretek 220 vagon nyersemkor indult útnak Ausztriába Teljesítette terven felüli exportfeladatát a Hatvani Cukorgyár Rendkívüli exportfeladat teljesítése hárult a magyar cukorgyárakra: osztrák megrendelésre jelentős mennyiségű nyerscukrot kellett legyártani és elszállítani. A megrendelő Ausztria a nyerscukormennyi- ség leszállítására igen rövid határidőt szabott meg — s ez gyors cselekvéseket sürgetett. A Hatvani Cukorgyárban is versenyfutás kezdődött az idővel, hiszen tőlünk 220 vagon nyerscukrot kértek. De nemcsak az idő rövidsége jelentett problémát! A Hatvani Cukorgyár eddig még nem foglalkozott nyerscukor gyártásával — s ez a tény adta fel a legalaposabb leckét. S mindemellett a megrendelők kívánságainak is maradéktalanul eleget kellett tenni. A megrendelők ugyanis kikötötték, hogy a zsákokba kerülő cukor hőmérséklete nem haladhatja meg a 35—38 fokot; a kívánt hőmérséklet biztosításához pedig nem rendelkeztünk megfelelő hűtőberendezésekkel. Hatalmas iramú munka kezdődött — Mácsik Lajos főmechanikus vezetésével — a gyári karbantartók műhelyeiben, ugyanígy a kazánkovácsoknál és az építőrészlegben. Mindenki tisztában volt feladatával, tennivalóival, a gyárnak becsületbeli ügye volt a rendkívüli exportfeladat teljesítése, és a maga posztján ki-ki legjobb képességét, tudása legjavát adta a munkához. Így vált lehetővé, hogy szállítószalagok, hűtőventillátorok bekapcsolásával, felszerelésével rövid idő alatt az ideiglenes gyártást biztosítani tudtuk, s december 14-én megindulhatott a termelés. Sokat tettek a terven felüli exportfeladat teljesítéséért a műszakban levő — úgynevezett „cukoroldali” — dolgozók is, Nagy János, Peszleg Ferenc és Kocsis József manipulánsok irányításával. Nagy nehézséget jelentett a centrifugákból kikerülő 60—65 fokos hőmérsékletű cukor lehűtése 35—38 fokra, de megbirkóztak vele S könnyebbséget jelentett az üzemnek, hogy naponta indulhattak útnak a friss szállítmányok, a MÁV folyamatosan biztosította a szállításhoz szükséges vagonokat, nem kellett gondoskodni raktárról, tárolásról. December 19-én, délre a ránk eső 220 vagon nyerscukor utosó kilói is zsákokba kerültek. Időben teljesítettük, amit kértek tőlünk. Az összefogás, a közös akarat — meghozta, eredményét. Szegedi Árpád, Hatvan — Kibetonoztuk előttük az utat, átvágtuk a kanyarokat, hidat vertünk a szakadékok fölé, s hogy ne tévelyegjenek, hogy egyenesebben jussanak célba, világítani se felejtettünk a lábuk elé. Neonfények alatt sétálhattak be az üzem kapuján... Az ember azt várná, hogy tisztelettel és áhítattal lépnek be azon a kapun. Ezek meg?! Mindjárt követelőznek, s nem gondolnak arra, hogy inkább törleszteni valójuk van, nem pedig követelőzés! — friss diplomás, társadalmi ösztöndíjas fiatalok ellen fakadt ki ilyenképp az egyik üzem igazgatója. Ennek a kifakad ásnak valóban dühösítő az oka. Éveken át dédelgették, hónapról hónapra szép összeggel segítették, támogatták. az ifjú mérnöknövendéket; nyaranta biztos állás várt rájuk az üzemben, s amikor diplomával kopogtatták is, örömmel fogadták őket. 1100 forint — ennyit szab meg a törvény fizetésnek. Neki többet juttattak (prémium, jutalom, stb.). Aztán egyszer azzal a kéréssel állt elő, hogy N. gyárban 200 forinttal többet kereshet, s adják ki a munkakönyvét, áthelyezéssel. Hogy szerződésben tett ígéretet: öt évig dolgozik a vállalatnál az ösztöndíj fejében; hogy ez a szerződés köti a vállalat és az ő kezét? Ugyan, hát mit számít az?!... (És az említett igazgató vállalatától már a második dédelgetett fiatal készül elvándorolni. S az ok most is: a 200 forinttal több fizetés.) Becsapni azokat az embereket, akik terveket szőttek a* ifjú szakemberrel kapcsolatosan, becsapni azokat, akik éveken át üresen hagytak egy helyet, — akár egy íróasztal székét is, és számítottak az új munkaerőre, a fiatal, tanult főre — nem becsületes eljárás! A vállalat anyagi áldozatot hozott ezekért a fiatalokért, helyet és munkát biztosítottak számukra, sőt, többet megadtak nekik a törvény szerinti lehetségesnél. S mindezért a hála csak eny- nyi: „Adják ki a munkakönyvemet, nekem se mindegy, hogy kétszázzal többet vagy kevesebbet kereshetek!” Visszatartani senkit sem lehet. Erőnek erejével senki sem kényszeríthető arra, hogy számára nem tetsző munkát végezzen, hiszen abban nincs és nem is lesz semmi köszönet. És ha nem adják a munkakönyvét, kilépnek önkényesen, — másutt önkényes kilépővel is alkalmazzák őket. No, de kérem, hát tiszta dolog az ilyen?! Hát ennyit érhet bárki szava, szerződött ígérete? És a pénz, amit az egyetemi / évek alatt rájuk költöttek?! „Azt visszafizetem az utolsó fillérig!” — így hangzik a válasz. De hát ex sem mérsékelheti a jelzők keménységét, hiszen pénzzel visszaváltani csak a zálogot lehet. A hűség, a hála és » becsület, az adott szó betartása pedig — nem bizományi cikk. (P. D.) Német grafikai kiállítás TIT egri klubhelyiségében A TIT egri klubhelyiségében nyílt meg a Német Demokratikus Köztársaság budapesti Kulturális és Tájékoztató Irodája és a TIT művészeti szakosztálya rendezésében egy értékes grafikai kiállítás. Bár a szűk keret nem tette lehetővé, hogy a rendelkezésre álló gazdag anyagot teljes egészében felsorakoztassák, mégis ez a kis számú alkotás, is, alkalmat szolgáltat arra, hogy a mai német grafika egyik speciális témaköréről, a politikai jellegű munkákról hű keresztmetszetet kapjunk. Ezek az alkotások a fehér-fekete eljárások legtipikusabb megjelenési formáival, a litográfiái rajz, rézkarc, fametszet, tusrajz eszközével vezetnek bennünket a mai Kelet-Németország életének legfontosabb, legégetőbb kérdéseinek sűrűjébe és tárják fel a képzőművészet nyelvezetén azokat a problémákat, amelyek át, meg átszövik az ország dolgozó népének mindennapját. Az ismert politikai helyzet szabja meg az alaphangját azoknak a grafikai munkáknak, amelyeket a kiállításon láthatunk* A kettészakadt nép szoros együvétartozását és a Német Demokratikus Köztársaság öntudatos békeharcát fejezi ki Willi Sitte markáns erejű metszete, a „Keletről — Nyugatra” című alkotás. A békéért folytatott harcban való őszinte részvételt fejezi ki Lea Grunding profesz- szor „A béke legyőzi a háborút” című litográfiája. A naturalista részletezést teljes mértékben kerülő, nagyvonalúan összefogott felületekkel dolgozó rajiban robbanó erő és határozottság rejlik. A nézővel szembe menetelő óriási tömeg a béke zászlaját lengeti, felette kiterjesztett szárnyakkal lebeg a világ békéjét hirdető galamb. A mai élet legégetőbb kérdését elénktáró mű a művészi kifejezés legmodernebb eszközével dolgozik és ezért is érezzük annyira igaznak, meggyőzőnek és aktuálisnak. Ugyancsak Lea Grundig professzor alkotása a „Gyengéd apa” című rajz, amelynek főszereplője egy néger férfi* aki féltő szeretettel vonja magához szunnyadó kisfiát. A képből áradó, mély humánum' világosan fejezi ki a művész egyéni meggyőződését. Saját tulajdonuk a gyár — ez az alapeszme jut kifejezésre Eberhard Frey „Egy nap a fnansfeldi gyárban” című rajzán. Az egész munkásságot megtestesítő, fegyveres munkásőr ereje és igaza teljes tudatában őrködik a gyár felett, amely, biztonságának, jólétének alapja. A nyugatnémet politikusok provokációs tevékenységét, a nyugatiak körében végzett uszító politikát pellengérezi ki a karikatúrák sora. Ezek a lényegre mutató, biztos rajz eszközével és a találó torzítások, szellemes szituáció-teremtések módszerével világítanak rá a két Berlin határán emelt fal kettős szerepére, a nyugati és a keleti ország életében. Ez a néhány kiragadott példa talán bizonyítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban élő művészek menynyire tisztában vannak elhivatottságukkal, amikor tehetségük legjavát használják felárrá, hogy a német jövőért folytatott harcban a legnagyobb mértékben kivegyék részüket (B. E-né) a karácsonyi vásáron — Nini, egy vevő!... — Ugyan! Ez is csak eladni akar (Toncz Tibor rajzj azért, hogy helyükre kerüljenek a villanyvezeték oszlopai, hányán áldozzák fel vasárnapjaikat, hogy a nyári locsolás mindig időben megtörténjék, hogy ezek az emberek már évek óta a közös gazdaság dimenzióiban gondolkoznak — egy százszázalékos jégkár után minden évben százszázalékra biztosítanak: az idén sem féltették a forintot: az ötszázhatvan holdért kétszázezer forint biztosítási költséget fizettek. Mintha csak nekem kellene bizonygatni, mintha rajtam múlna. És beszél arról, hogy a katonák is a tanyára járnak szórakozni, igazán kellene az a kultúrház. HA HÜSZ ÉVVEL ezelőtt találkozunk, s az elnök (mondjuk, mint pusztabíró) akkor is ilyen felelősséggel tartozik a tanyasiakért: új iskolát követelt volna hasonló lelkesedéssel. Iskolát, amely a gyerekek előtt kinyitja a világ kapuit. Most kultúrházat kér. — Ügy érzi, az iskolákkal, a tanulási lehetőségekkel a kapu szélesre tárult. De aki a tanyán akarja megtalálni és megteremteni a saját világát, az is kulturált körülmények közöltt tölthesse szabad idejét. Hogy ez a szó: „tanya” — végérvényesen mást jelentsen, mint húsz évvel ezelőtt. Krajczár Imre A közigazgatási probléma — tényleg gond. Há megoldódna — jutna legalább egy ember a tanácskirendeltségbe is — mert most ez sincs, hogyan is lehetne, hisáen egy „kirendeltségbe” nem delegálhatna mindkét tanács (Heves és Bo- conád) egy-egy képviselőt. A tanácskirendeltség sokat • segíthetne. Nem kellene minden ügyes-bajos dologban valamelyik faluba menni. És ha Heveshez tartozna az egész tanya, — talán a tanyabeliek összes földje egy termelőszövetkezetbe kerülne. (Egy boconádi Petőfiben dolgozó csárdatanyaira kétszer, háromszor annyi föld jut, mint arra, aki a Kossuth- ba lépett be.) — És kultúrotthont is szeretnénk — teszi hozzá az elnök — márpedig addig, amíg így „osztozkodik rajtunk a két község — egyik sem tartja szívügyének, hogy a tanyán is kulturáltan szórakozzanak. A szövetkezet is letenné a maga obulusát: a szociális és kulturális alapot. És, mintha megpróbáltam volna vitatni a tanyai emberek értékét, vagy megengedtem volna magamnak egyetlenegy sértő, „sinfelő” szócskát is: bizonygatni kezdi, hogy ezek az emberek megérdemelnék a kultúrházat. Azok, akik — és most egy végtelen felsorolás következik, amelyben megemlíti, hogy hány vagon zöldségárut termeltek ezek az emberek, hány munkaórát áldoztak lakik a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. Paprikás kedvében találom, éppen az újságokat szidja. — Olvasom a Szabad Földben, hogy az egyik ezerholdas tsz-ben egy mázsa húst termelnek holdanként. Ez olyan nagy dolog? És arról nem tudnak, hogy az ötszázhatvan holdon gazdálkodó Kossuth-ban száznegyven kiló jut egy-egy holdra. — És sorolja tovább a számokat, a szövetkezet vagyonáról, az évente munkaegységre kifizetett pénzről (volt olyan év is, amikor nyolcvan forintot ért a munkaegység: az idén is eléri majd a 65—67 forintot). És arról, hogy belterjesen próbálnak gazdálkodni, gépeik vannak, jól élnek a szövetkezet tagjai: hatvanegy forintos munkaegységből lehet is. A megye egyik „legfiatalabb” szövetkezete a Kossuth: a tagok átlagos életkora nem haladja meg a negyven évet (!). És arról, hogy kevés a föld: mert a csárdatanyaiak egy része a boconádi Petőfibe lépett be :— oda vitte a földjét is. — Jó lenne már végre pontosan, megnyugtatóan tisztázni a tanya közigazgatási státuszát is. Nem egészséges ez a mostani állapot. — Igaz, most már sem a hevesi, sem a boconádi tanács nem utasít el bennünket úgy, mint mikor megalakult a tsz — több, mint egy évtizede — és egyik tanács sem érzett felelősséget a tanyákért. — Én körülbelül havi kétezerötszázat keresek, a feleségem kétezret. A háztáji kukoricaföldről is kijön évi nyolcezer. — De higgye el, nagyon sokat dolgozunk. Sok tanyasinak még a rádióját is mi vettük meg. Véletlenül sikerült az a vétel, amire megkért az egyik szomszédunk, s elhíresztelte, hogy mi értünk hozzá. Azóta vannak „vásárlási megbízásaink” is. i— És a gyermekek? Mert a száztíz tanyai diákról eddig még nem beszélt. — A tavalyi nyolcadikosok jobbak voltak, mint az ideiek. Jobban tanultak — és figuráli- sabban is jobban fejlődtek. Az ideiek gyengébbek. Ugye — teszi hozzá ironikusan — a fejlődés nem töretlen. Amit első pillantásra észre lehet venni: a gyerekek jól tápláltak, jól öltözöttek, gondozottak. Keresnek a szülők. — Milyen üzem van a közelben? — Üzem az nincs, de van két termelőszövetkezet. A boconádi Petőfi és a hevesi Kossuth. Jól fizettek mind a két helyen. A Kossuth tavaly 60,90 forintót adott egy munkaegységre, a Petőfi 37-et. De a Petőfiben több volt a termény. Nyolc-kilencszáz ember él ebben a tanyavilágban — párszáz kenyérkereső. — És ők is két termelőszövetkezetben dolgoznak. AZ ISKOLÁVAL szemben
