Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

2

népújság

1962. december 23., vasárnap

Nyugati lapok az úgynevezett magyar kérdés eltemetéséről

A nyugati lapok és hírügynökségek részletesen beszámoltak arról, hogy — mint a Magyar Táviráti Iroda már jelentette — az ENSZ közgyűlése csütörtökön megszavazta a különleges politikai bizottság által jóváhagyott, az úgynevezett magyar kérdésre vonatkozó napirendre erőszakolt amerikai határozati javaslatot. E javaslat értelmében lejárt az új-zélandi Leslie Munroe megbízatása, aki eddig többségi szavazás eredményeként a „magyar kérdésben” a közgyűlés megbízottjaként szerepelt.

A Le Monde című francia lap New York-i tudósítója, beszámolva az ENSZ különleges Politikai Bizottságában lezajlott szavazásról, egyebek között így írt: „Minden jel arra mutat, hogy az ENSZ-ben nem lesz többé rnagyar kérdés. A keddi ülésen megszavazott amerikai javaslat elegáns eltemetése egy olyan kérdésnek, amelynek megoldására az ENSZ teljesen alkalmatlannak bizonyult.”

A tudósító szerint V Thant ENSZ-főtitkár valószínűleg a jövő év elején látogat el Budapestre és ezzel a „magyar ügy” befejeződött az ENSZ számára.

Az ENSZ különleges Politikai Bizottságának a „magyar kérdésben” hozott határozatát a Combat is ismertette. A lap erről így írt: „Az amerikai előterjesztésre hozott döntés lényegében a kommunista tömbnek szolgáltat elégtételt, amikor elismeri Leslie Munroe megbízatásának indokolatlanságát. Ez a gyakorlatban any- nyit jelent, hogy a kérdésről folytatott viták, amelyeket sir Leslie Munroe gyakori éles hangú felszólalásai tápláltak, meg fognak szűnni.”

A közgyűlési határozatról az angol lapok közül a konzervatív Times New York-i tudósítója a következőket állapította meg: „A közgyűlés voltaképpen véget vetett az 1956. óla fennállott helyzetnek, elismerte, hogy holtpontra került a vita az ENSZ-közgyűlés azon jogával kapcsolatban, hogy beavatkozhat Magyarország

ügyeibe...”

Az ENSZ-ben amerikai részről szorgalmazott „magyar kér- dés”-ről a Svenska Gagbladet című stockholmi napilap „Az Egyesült Államok elejti a magyar kérdést az ENSZ-ben” című cikkében úgy vélekedik, hogy az amerikai határozati javaslat jelentős eltérést mutat a korábbi állásponthoz képest. A svéd lap washingtoni megfigyelőkre hivatkozva azt írja, hogy noha „az Egyesült Államok morálisan jogosnak véli a magyar kérdést az ENSZ-ben, gyakorlati szempontból azonban elismeri, hogy ez” kívül esik a közgyűlés lehetőségein.

,

Jövőre ezt a kísérletet az Egyesült Államok küldöttsége már nem teszi meg ... Azzal összefüggésben, hogy az Egyesült Államok elejtette, Mun- roet és U Thantot bízta meg a „magyar ügy” képviseletével, washingtoni megfigyelők a Svenska Dagbladet szerint azt mondják, az Egyesült Államok nem volt biztos abban, hogy az elmúlt évihez hasonló „megbélyegző határozat” a mostani közgyűlésen megkapná a szükséges többséget.

Jelentős terjedelemben foglalkoztak az ENSZ különleges Politikai Bizottságában és közgyűlésen lezajlott szavazással a svájci lapok is. Ezek közül a pie Tat bécsi tudósítójának

cikkében megállapítja: Akár elismerik a magyar ENSZ-dele- gáció megbízólevelét, akár nem, az biztos, hogy az úgynevezett „magyar kérdés” nem kerül többé az ENSZ napirendjére.

A Die Tat úgy vélekedik, hogy „a magyar kérdés valójában Magyarország és az Egyesült Államok viszonya rendezésének kérdése”. A tudósító az üggyel kapcsolatos magyar- országi hangulatot kommentálva, az írja: „Egyetlen magyart sem érdekel, hogy a kolumbiai küldött mit mondott az ENSZ- ben a ,magyar kérdés’-röl.”

Több amerikai napilap közölte az AP hírügynökség jelentését az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottságában lezajlott szavazásról. Az amerikai hírügynökség jelentése megállapította, hogy Munroe „vitatott” posztjának megszüntetése „bizonytalan időre félreállíthatja az évenkénti ENSZ- vitát Magyarországgal kapcsolatban”. Bizonyosnak vélik — írja a hírügynökség —, hogy az amerikai javaslat „elkeseredett ellenkezést” fog kiváltani részint a kelet-európai emigráns-csoportok, részint bizonyos amerikai kongresszusi körök részéről. „Munroe tisztségének feladása megszünteti az évi jelentések szükségességét, amelyek a magyar vita alapját képezték” — írja végül az AP.

Az Associated Press idézi ezzel kapcsolatban Munroe nyilatkozatát, aki újságírók előtt azon siránkozott, hogy a különleges politikai bizottságban lezajlott szavazás „rossz üzlet”. (MTI)

Leonyid lljicsov beszéde a szovjet irodalmárok és művészek tanácskozásán

Tovább tart a Sbybolt-botrány

NEW YORK (TASZSZ): Azzal a hírrel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok légierői szombaton végrehajtották az első sikeres „Skybolt”-kísérle- tet, Ivanov, a TASZSZ kommentátora a következőket írja:

— A Skybolt-rakéta gyártásáról Kennedy és Macmillan éppen pénteken mondott le a Bahama-szigeteken lefolyt tárgyalások eredményeként. Ezt az elhatározást mindenki Anglia súlyos vereségének tartja, már csak azért is, mert azok az angol bombázógépek, amelyeken elhelyezték volna ezt a rakétafajtát, gyorsan elavulnak, s így sok százmillió font sterling vész kárba.

— A Skybolt kikísérletezésének folytatásában azonban nemcsak az angol légitársaságok érdekeltek, hanem az Egyesült Állgmok befolyásos csoportjai is. Különösen vonatkozik ez a Douglas Részvénytársaságra, amely óriási részesedést kapna, ha ezt a típusú rakétát fegyverkezési célokra gyártanák, vonatkozik továbbá egész sor olyan repülőgépgyártó vállalatra, amely bombázógépeket állít elő. Az amerikai légierők vezetői, akiket szoros szálak fűznek a rakétagyártó vállalatokhoz, nemhiába követelik a Skybolt kikísérletezésének folytatását.

— A Skybolt sikeres felbocsátása természetesen váratlanul és kellemetlenül érintette Kennedyt és Macmillant, és feltétlenül kiélezi az amerikai monopóliumoknak a katonai megrendelésekért vívott harcát. Ennek hatása megmutatkozik majd a kongresszusban is.

— Érdeklődéssel lehet várni, hogy mint mond ezek után Anglia. Macmillan, őszintén szólva, nincs irigylésre méltó helyzetben. Viharos viták várhatók az angol parlamentben. Egyszóval, a Skybolt-botrány folytatódik. (MTI)

Hasabocsátják a kubai invásió ideién elfogott zsoldosokat

Amerikai részről hivatalosan bejelentették, hogy pénteken este Donovan New York-i ügyvéd, Havannában megállapodást írt alá a kubai forradalmi kormánnyal. Ennek értelmében karácsonykor, vagy még előbb szabadon bocsátják azt az 1113 zsoldost, akit az 1961. áprilisi invázió idején a kubai forradalmi erők fogságba ejtettek. Az okozott károk ellenében azonban az illetékes amerikai bizottságok és szervek 53 millió amerikai dollár értékben gyógyszert és gyermektápszert szállítanak Kubába.

A szabadon bocsátott zsoldosokat repülőgéppel és hajóval

A dél-vietnami hatóságok képmutatásának újabb bizonyítéka

HAÜOI (TASZSZ):

A vietnami nemzetközi ellenőrző bizottságnál a dél- Vietnami hatóságok „tiltakoztak” amiatt, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságban szovjet katonai küldöttség tartózkodik a vietnami néphadsereg 18. évfordulójának ünnepségeivel kapcsolatban. A délvietnami hatóságok ezt a baráti látogatást a genfi egyezmények „durva megsértésének” minősítik.

Ezzel kapcsolatban Szitányin, a TASZSZ kommentátora a következőket írja:

— A dél-vietnami hatóságok tiltakozási legalábbis különösnek mondható, tekintettel az Egyesült Államok dél-vietnami katonai intervenciójára. A »aigoni képmutatók úgy gondolták, joguk van lármát csapni a szovjet küldöttség Hanoiba érkezése miatt, de arról hallgatnak, hogy tizenegyezer amerikai katona és tiszt közvetlenül részt vesz a dél-vietnami lakosság ellen indított szennyes háborúban, a Ngo Dinh Diem vezette árulók védelmében. Amerikai repülők bombázzák és lövik a békés dél-vietnami falvakat, s ölnek meg gyermekeket, nőket és aggokat. Ugyanezek a repülők a rizsföldekre, ültetvényekre mérgezett anyagokat szórnak, éheztetéssel akarják megtörni a vietnami hazafiak harci elszántságát.

Ngo Dinh Diem és tengerentúli pártfogói úgy gondolják talán, hogy ez mind rendjén van? (MTI)

szállítják el Kubából. Az első csoport vasárnap reggel indul az Egyesült Államokba. (MTI)

MOSZKVA (TASZSZ): E hó

17-én az SZKP és a szovjet kormány vezetői részt vettek az irodalmárok és művészek találkozóján. Leonyid Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának titkára a találkozón beszédet mondott: aminek szövegét a szombati Pravda közli.

Iljicsov bevezetőben megállapította, hogy ma, amikor a szovjet társadalom a kommunizmus kibontakozott építésének szakaszába lépett, felmérhetetlenül megnőtt a művészek felelőssége a szovjet társadalom ideológiájának és eszmei életének fejlesztésében. Törődnünk kell — mondotta — eszmei állásfoglalásaink tisztaságával és szilárdságával, a szovjet irodalom és művészet fejlődésének fő irányvonalával.

A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy a szovjet kor- ttiány vezetői a közelmúltban megtekintették a moszkvai képzőművészek kiállítását, amelyen absztrakt képek is szerepeltek. A párt és a kormány vezetői a kiállításon nem véletlenül találkoztak a moszkvai művészekkel. A Központi Bizottság és a miniszter- tanács, de személyesen Hruscsov is, az utóbbi időben igen sok levelet kap, amelynek szerzői — a művészi értelmiség különböző csoportjainak képviselői — élesen felvetik a szovjet művészet további fejlődésének legfontosabb kérdéseit.

E levelek lényege, hogy szerzőik határozott kifejezésekben tiltakoznak a klasszikus orosz és a szovjet művészet dicsőségét jelentő realista hagyományok sárbatiprása ellen.

Iljicsov hangsúlyozta: a lényeg nemcsak az, s elsősorban nem az, hogy a moszkvai művészek kiállításán formalista művek is voltak, amelyek nyilvánvalóan utánozták a burzsoá művészetet, éppen a hanyatlás időszakában, „a fő dolog az, hogy a formalisták képeit néhány igénytelen szovjet kritikus és teoretikus újításnak tartja, amelynek egyedül van joga a létezésre, s szembeállítják ezeket a realista művészek legjobb, életigenlő alkotásaival. Az említettek' a for nudizmust, és annak legszélsőségesebb absztrakt irányzatát, a szocialista művészet fő vonalának akarják feltüntetni’’.

— Van nálunk néhány olyan művészettörténész — mondotta a továbbiakban Iljicsov —, akik szerint művészetünk legnagyobb baja az, hogy nincsenek eléggé elterjedve az absztraktirányzatok. Ügy vélik, hogy ezek az új életét vinnék a szocialista művészetbe. A helyzetet az teszi különösen komikussá — állapította meg —, hogy Nyugaton az absztraktirányzatok mámora már letűnőben van, az absztrakt-festők kiállításai megbuknak, képeiket kinevetik.

Iljicsov ezután rámutatott, hogy a formalista tendenciák kezdtek elterjedni nemcsak a szovjet képzőművészetben, hanem a zenében, az irodalomban és a filmművészetben is.

Iljicsov ezzel összefüggésben megemlítette, hogy New Yorkban a közelmúltban napvilágot látott egy Alekszandr Jepze- nyin-Volpin nevű egyén ..Tavaszi levél” c. könyve, amelyben kontárra valló „Filozófiai tanulmányok” és szovjetellenes, embergyűlölő kirohanásokkal tarkított rigmusok olvashatók. Ezt a könyvet Nyugaton az új ..lázadó” szovjet ifjúság mani- fesztumának tekintik, bár a könyv szerzője természetesen senkit sem képvisel. Az a nagy zaj, amit a ..mű” körül csaptak, mégis igen jellemző. Megmutatja, hogy az ellenséges propaganda minden eszközt igénybe vesz, mindenképpen megpróbálja terjeszteni a szkepticizmust, megkísérel egészségtelen jelenségeket és tendenciákat ébreszteni a szovjet művészetben, s különösen az ifjúság alkotó tevékenységében.

Iljicsov ezután kijelentette:

Irodalmunk és művészetünk egészében helyes irányba fejlődik, alkotó értelmiségünk a párt megbízható segítő társa a világ kommunista átalakításában, a dolgozóik nevelésében. Éppen ezért tűrhetetlen minden eltérés irodalmunk és művészetünk fejlődésének fő vonalától. Az ilyen eltérések tiltakozást váltottak ki és ma is tiltakozást keltenék a népben, amely meg tudja különböztetni az igazi szellemi értékeket az eszmei hamisítványoktól és a művészeti utánzatoktól”.

„Megdönthetetlen igazság, hogy a művészetben mindig van eszmei-politikai céltudatosság, ilyen vagy olyan módon a művészet kifejezi éj védelmezi meghatározott osztályok és társadalmi rétegek érdekeit. Es ha mi szembekerülünk a művészet egyik vagy másik áramlatával, az első kérdés, amely természetszerűleg felvetődik: kinek az érdekeit szolgálja, mire mozgásit, milyen társadalmi eszméket fejez ki?

Ha például az absztrakt művészet lényegét nézzük, nem lehet kétfajta vélemény: ez a művészet nem szolgál népi érdekeket, nem tükrözi a dolgozók szellemi alkatát, csupán a mindentől megcsömörlött emberek elferdült ízlését kívánja kielégíteni ... Ez a művészet képtelen emelni a győzelem felé haladó dolgozók harci szellemét; a régi társadalom bomlástermékeiből nem lehet megalkotni a kommunizmus kultúráját”.

— Teljes nyíltsággal meg kell mondanunk —* folytatta a szónok — ideológiai értelemben lehetetlen az együttélés. A párt harcolt és harcolni fog a burzsoá ideológia, s annak minden megnyilatkozása ellen. Lenin tanításait követve, a párt mindig ragaszkodott és ragaszkodni fog az irodalom és a művészet pártosságához.

Az SZKP Központi Bizottságának titkára ezután arra emlékeztetett, hogy éppen a párt és anpak lenini központi bizottsága volt az, amely bátran a nép elé tárta az igazságot Sztálin személyi kultuszáról, leleplezte annak a párttal és a néppel szemben elkövetett bűneit, s erélyesen felszámolja a szovjet élet minden te.rületén a személyi kultusz következményeit. „Pártunk támogatja az egészséges, életigenlő kritikai irányzatot, a szocialista realizmus művészetében. A központi bizottság helyeslésével az utóbbi időben művészeti és politikai értelemben nagy hatású művek jelentek meg, amelyek helyesen és bátran leleplezik a személyi kultusz időszakában előfordult önkényt. Elég példaképpen megemlíteni A. Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja című művét. Nem arról van tehát szó, hogy meg kell kerülni az élet negatív jelenségeit, mert ilyenek vannak, és a párt először mutatott példát ezek kiirtására. Arról van szó, hogy a fejlődést zavaró jelenségeket kell leleplezni, nem sértve magát a szovjet társadalmat. „Az élesen kritizáló, de életigenlő műveket, amelyek a hibák elleni harcra lelkesítik az embereket, meg kell különböztetni az olyan művektől, amelyek pánikot keltenek, hitetlenséget ültetnek a szovjet társadalom iránt, gyengítik a kommunizmus építésén dolgozó nép erejét és energiáját. (MTI)

Kínai határőrcsapatok visszavonása

A Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztériumának képviselője szombaton bejelentette: a kínai kormány határozata szerint december 21-én a Tibetben állomásozó kínai határőrcsapatok megkezdték a visszavonulást a kínai—indiai határ keleti és nyugati szakaszán. (MTI)

A GÉPKOCSI zörög a sáros,

■ havas makadámúton, majd le• tér a földútra. Messze a tanya l cserépteteje piroslik halvá• nyan, alig látszik ki a szőlők

■ közül.

— Még beljebb van — mutatja az úttalan utat a kislány, akitől megkérdezzük, merre van Csárdatanya.

Rossz felé jöttünk, Sárgapusztára kalauzoltak bennünket Csárda tanya helyett Hevesen hat embertől kérdeztük, merre menjünk: hatan küldtek bennünket — hat irányba.

— Isten háta mögötti hely ez bosszankodik a tájékozottságára hiú sofőr; és meglepőI dünk, amikor végül mégiscsak . odaérünk. A „tanya” valójában . nagyobb, mint a megye néhány községe: nagyobb „tanyabo| kor”. Heves és Boconád között . kilenc kilométeres út szélén ; sorakoznak a házak: a régi j zsupposak mellett a nemrég- emelt egy-két szobás típushá- . zak.

i Fiatal erdő szegi az út men- > tét; az akác itt-ott beljebb szo- , rul a kertek alá, hogy helyet i adjon a lakóháznak.

A tanya egyetlen kimagasló épülete az új iskola. (Még- templomtorony sem nyújtózik í az ég felé: az egyik házban i berendezett imaszobába BocoI nádról jár a pap.) A gyerekek

Vasárnapi látogatás

három iskola között „válogathatnak” — ki melyikhez lakik közelebb.

Az iskola itt tényleg az élet, a tanyavilág központja.

— Vasárnap sincs nyugtunk

— panaszkodik az öttanerős új iskola igazgatója, s alig titkolja bosszankodását, hogy mi sem hagyjuk pihenni. — Ilyenkor jön mindenki. Ilyenkor írjuk a kérvényt, ilyenkor magyarázzuk meg az embereknek, hogyan lehet OTP-kölcsönnel házát építeni, néha még egészség- ügyi tanácsokat is kell adni.

AZ ASSZONY IS — szintén tanító, éppen főz — belekapcsolódik a beszélgetésbe. Egész nap dolgozunk: két műszakban folyik a tanítás. A közeli régi iskolában és az újban, összesen három tanterem van és négy tanulócsoport. És dolgozók iskolája és szülők akadémiája. És úttörőmunka és népművelés

— mert valakinek ezt is „vinnie” kell.

— És miért az igazgató a „mindenes”? Miért ő írja még a kérvényeket is?

— Ki írná? Nincs itt tanács, még kirendeltség sem, az emberek a pedagógushoz fordulnak. Akiben bíznak. Aki legrégebben tanít a tanyán.

És ez a bizalom: igazgatói teendők, tanítási órák, könyvtári órák előadások után: ha

kedves is, de terhes is. Nem is titkolják. — De akkor miért nem próbálják ennek egy részét átruházni a fiatalabbakra. Akik — amire az igazgató nagyon büszke — önként jöttek a tanyára.

— Nem lehet őket mindjárt az első évben elijeszteni a terhekkel — üti el a választ az igazgató. És egy kicsit hízeleg is neki a bizalom. Nem volt könnyű megszerezni.

Amikor idejöttek — a dolgozók tanítóképzőjét végezték mind a ketten — tizenegy évvel ezelőtt, még a kertészkedéstől és az orvostól is idegenkedtek az emberek. Divatban volt a ráolvasás. — Még most is... harapja el a szó fonalán,az asszony, mintha szégyellené, hogy... és nem is akarja folytatni. De aztán megmondja a „javasasszony” nevét is. „De nehogy elárulja, kitől hallotta”.

KÖRÜLNÉZÜNK az iskolában. Üj épület — tetején tv-an- tenna. A tantermekben rend — és egy kis zsúfoltság. Képek, szemléltetőeszközök, padok, katedra, mosdólavór és szekrény. — Itt vannak az „árus” könyvek — nyitja ki a szekrény ajtaját az igazgató. Az idén már tizenegyezer forint értékű könyvet adtam el — mondja, mert ő a földmúvesszövetkezet könyvterjesztője. Sokan előfizettek a népszerűbb sorozatokra. Például tizenhárom gyermek járatja az Én könyvtáram könyveit.

— És a könyvtár?

— Azt is én „csinálom” — és kinyit egy másik szekrényt, a folyosón. Űj, vagy nem túl régi könyvek mellett ilyen címekkel találkozik a csárdatanyai olvasó (körülbelül százan lehetnek): Dalok Sztálinról, A Rá- kosi-per, Molotov: A szovjet külpolitikáról. A régi és erősen elavult Természettudományos Kiskönyvtár köteteit is megtalálhatjuk az agrobiológiáról, talajtanról szóló, elrettentő külsejű és méretű munkák mellett.

— Ezeket még nem selejtezték ki? Vigasztalanul sivár a könyvállomány: az emberek — gondolom —, ha nem is százszorosán elkötelezett szerelmesei a betűnek, akkor is inkább megveszik a könyvet, mint kikölcsönözzék a könyvtárból.

Az iskola udvarán garázs áll. — A nyáron vettem a kocsit — mondja az igazgató —, miután befejeztük a házépítést. Kell az itt, ahol naponta két busz áll meg.

— És a háza? Mert szolgálati lakásban laknak.

— Egerben építtettem. Ha megnőnek a gyerekek, szereti nénk a városba költözni. Szívesen élek tanyán —■ amíg kicsik a gyerekek.

KOCSI, CSALÄDI HÁZ. —

Mennyi a havi jövedelmük?